Egyvilág - Fórum

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   A megismerés buktatói és természetük

A megismerés buktatói olyan tipikus dolgok, melyek megtévesztik az embert.

Sok ilyen van a mű sok témájában szétszórva. Ebben a témában megpróbálom összegyűjteni és rendezni ezeket. Mivel a tárgyalt buktatók nagy részéről máshol részletesebben van szó, itt leginkább csak utalok rájuk.

A megismerés buktatói általában öntudatlanul hatnak, az ember gyakran nincs is tisztában a tévedés lehetőségével. Azon túl, hogy hibás elképzelések lesznek a fejünkben, egyéb káros következményekkel is járhatnak, például rosszul dönthetünk miattuk, rosszul bánhatunk másokkal, vagy mi magunk csalódhatunk.

A buktatók többféle okra vezethetők vissza, melyeket a következő nagy kategóriákba lehet sorolni:

·     A tudás problémái és a világ természete

·     A megismerés technikai hibái

·     Az ember gondolkozásának sajátosságai

·     Társadalmi hatások

Az alábbi pontok ezek szerint tárgyalják őket.

2.   A megismerés mögöttes problémái

2.1. A tudás problémái

Ezek a buktatók kimondottan a tudás és az információ természetéhez kapcsolódnak.

1)    A tudás hiányossága és rendszerezetlensége

2)    Az információbőség hátulütői

3)    A tudás alkalmazásának nehézsége

2.2. A világ természete

Ezek a buktatók a világunk természetéhez kapcsolódnak.

1)    A megismerhetőség határai

2)    Távoli és rejtett dolgok

3)    Az általános bizonyítás lehetetlensége

4)    Kis hibák nagy elméleteket tehetnek tönkre

5)    Az egyszerűség illúziója

3.   A megismerés technikai hibái

Ezek a buktatók abból erednek, hogy az ember gondolkozása, vizsgálódása nem elég módszeres, precíz.

3.1. Véletlenszerűség

Az embert ösztönös gondolkozása többek között a véletlenszerűséggel kapcsolatban is könnyen félrevezetheti, például az alábbiak szerint.

1)    A bekövetkezés növekvő valószínűsége

2)    A speciális esetek valószínűsége

3)    Szerencsés esetek

3.2. Szelektivitás

Ez azt jelenti, hogy bizonyos eseteket másokkal szemben kiemelten kezelünk, jobban figyelembe veszünk, szem előtt tartunk, észreveszünk, könnyebben felidézünk. Ezért összességében hamis kép alakulhat ki bennünk.

1)    Az ember szelektív figyelme és emlékezete

2)    Szelektív mintavétel

3)    Az ember arra talál rá, amit keres

3.3. Egybeesések

Két esemény több módon történhet meg együtt.

1)    Az egyik esemény okozza a másikat

2)    Közös oka van a két eseménynek

3)    Független események egybeesése

Ezeket aztán könnyű összekeverni, ami félrevezető lehet. Például egy dolgot tévesen a másik okának tekinthetünk, amikor a fordítottja az igaz, vagy nincs is köztük kapcsolat. (Különösen, mivel az ember szeret oksági összefüggéseket belelátni az egybeesésekbe.)

3.4. Emberi és gépi gyengeségek

Az emberek viszonylag lassan tudnak számolni, elég gyakran hibáznak és nem túl jók a soktényezős problémák megítélésében. Ezeket jobb a gépekre bízni.

A gépek viszont csak azt tudják, amire megtanítjuk őket, nem tudnak önállóan gondolkodni, és nem rendelkeznek a világról mögöttes tudással. Ezért a kivételekkel nem boldogulnak. Ezeket jobb az emberre bízni.

4.   Az emberi gondolkozás hibái

4.1. Egyszerűsítés, általánosítás

Ahogyan az ‘Egyszerűség – bonyolultság’ témában elhangzott, az emberek a megértés érdekében szeretik a fejükben egyszerűsíteni a dolgokat, ami gyakran félrevezető, és komolyabb problémákat is okozhat.

Az egyik tipikus formája ennek az általánosítás, mely azt jelenti, hogy egy vagy néhány eset alapján ítéljük meg az összest. Az általánosítás néhány tipikus területe:

1)    Emberek, csoportok

2)    Élethelyzetek

3)    Elméletek $

Az elméletek általánosításának néhány jellemző területe:

·     Eseti egybeesések szabályszerűségnek tekintése

·     Amikor a csak speciális körülmények között működő elméleteket minden körülményre érvényesnek tekintjük

·     Amikor a csak átlagosan igaz elméleteket minden egyes esetre érvényesnek tekintjük

Többek között jelen művel kapcsolatban is tisztában kell lenni azzal, hogy a leírt megállapítások legtöbbje legfeljebb átlagosan igaz, általában lehetnek kivételek alóluk.

4.2. A látszat fontossága

Az ember gyakran a látszatból következtet. Ez praktikus lehet, de a látszat csalhat.

Érdemes tehát óvatosnak lenni a látszattal kapcsolatban.

4.3. Az emberi gondolkozás egyéb félrevezető jellegzetességei

Az ember sok tekintetben tipikusan emberi módon gondolkozik, és ez gyakran torzítja azt, ahogyan a dolgokat látjuk.

Alább néhány tipikus példa arra, hogy mik ezek a torzító jellegzetességek. Ezek többsége ‘Az emberek gondolkozása’ témában van kifejtve.

1)    A biológiai forma hatásai az érzékelésre, gondolkozásra

2)    A figyelem és emlékezés sajátosságai

·     A figyelem és emlékezés szelektivitása

·     Rekonstruktív érzékelés és emlékezés

·     Amit tudunk, attól nehéz elvonatkoztatni

3)    Gondolkozni fárasztó

4)    Egocentrikus gondolkozás

5)    Az emberek szeretnék jónak látni a dolgokat, különösen magukat és a helyzetüket

6)    Az ember vágya a rendre és a megértésre

7)    Az emberek nem ismerik önmagukat

8)    Az emberek nem értik egymást

9)    Racionalitásunk korlátozottsága

10)   Az ember hajlama a kategorizálásra, sarkításra

11)   A megismerés és gondolkozás relativitása

12)   Minden ember egy speciális nézőpontból látja a világot, és mindenkinek korlátozott a látóköre.

13)   A gondolkozás megszokott kerékvágásából nehéz kitörni.

5.   A megismerést torzító társadalmi hatások

1)    Csoportok

Egyrészt az ember hajlamos idomulni a csoporthoz, konformálódni, többek között a gondolkozásában is.

Másrészt a csoportok jellemzése, megítélése is problémás.

2)    A társadalmi forma hatása a gondolkozásra

A mindenkori társadalmi formának, hogy fennmaradhasson, szüksége van arra, hogy a tagjai megfelelően viselkedjenek, amit elsősorban az emberek gondolkozásának formálásával ér el.

3)    A megismerés szétesése

Hajlamosak vagyunk a dolgok egyoldalú megközelítésére, és arra, hogy lemondjunk a dolgok nagy részének, a nagy képnek a megismeréséről. Ennek nem a társadalom az egyetlen oka, de gyakran erősen rásegít.

4)    Politika és gazdaság

Politikát nehéz őszintén csinálni, mert az igazság kimondása egyrészt árthat a politikusnak, másrészt a nép számára is hátrányosan befolyásolhatja az eseményeket. A gazdaságban pedig az üzletnek árthat a túlzott őszinteség. Ezért mindkettőben gyakori az igazság ferdítése, a hazugság.

5)    A tudományos és oktatási rendszer tökéletlensége

Ez annyiból érdekes, hogy ezeknek a területeknek elvileg éppen az igazság felderítése és átadása volna a céljuk.

A tudomány tökéletlenségének számos példáját lehet említeni.

·     A tudomány rendszertelen, organikus fejlődése

·     A tudományos paradigmák, meggyőződések tehetetlensége (Vagyis az, hogy nehezen változnak)

·     A tudomány vallásszerű jellege

·     Elveszés a technikában

·     Az objektivitás látszata

·     A tudományos módszertanok, technikák átsugárzása olyan területekre, melyeken kevésbé használhatóak

·     Egyebek

Az oktatással kapcsolatban azt érdemes itt felhozni, hogy az a tudás átadásán túl számos egyéb célt is szolgál, így átadja a (nemzeti) kultúrát, a hazához vagy a politikai-gazdasági rendszerhez hű polgárokat nevel, indoktrinál. Ráadásul helyenként a fennálló társadalmi rendszernek nem érdeke, hogy az emberek megtanuljanak önállóan gondolkozni. Így az önálló gondolkozásra nevelés, az objektív tudás átadása, a műveltség terjesztése, a reális világkép kialakítása csorbát szenvedhet.

6)    Kultúra

Itt is sok olyan jelenség van, ami hamis színben tűntetheti fel a valóságot, például a következők:

·     A kulturális konvencióknak az objektív valóság részeként történő elfogadása.

·     A modern kor embere sok mindent természetesnek vesz, holott sok tapasztalat, kutatás, idő kellett, amíg hozzájuk eljutottunk.

·     A kultúra és tudomány környékén megjelenő ködösítés, miszticizálás.

·     Az alkotások megítélésében sok minden befolyásolja az embert

·     A média hatalma

7)    Egyéb társadalmi behatások

A fentieken túl számos egyéb dolog is torzítja a megismerést a társadalomban, így a következők is.

·     Az újdonságok iráni lelkesedés $

·     Közös illúziók $

·     A világ „piszkossága”

6.   Egyebek

Ebben a pontban néhány, a fentiekbe nem jól illő jelenség van összeszedve, és pár laza kategóriába besorolva.

6.1. Az információ befogadása

1)    Benyomások

A dolgokat gyakran benyomások alapján ítéljük meg, két szempontból is:

·     Az első benyomás

·     Az általános benyomás

2)    Hit, hiedelmek és tévképzetek

Bár annak, hogy elhiszünk bizonytalan dolgokat, meglehetnek a hasznai, ettől még a megismerést ugyanúgy torzítják.

3)    A kommunikáció formája

Megtévesztő lehet, ha nem a tartalomra koncentrálunk, például, ha valaki egyébként nem túl hozzáértő, de jól tudja előadni magát.

4)    A külső és a belső szemlélet kiegyensúlyozatlansága

Ahhoz, hogy a dolgokat reálisan lássuk, ismernünk kell őket mind kívülről, összefüggéseiben, mind belülről, részleteiben.

5)    A világ nézetei

Ez az egy világ, ahol élünk, különböző nézőpontokból nagyon másképp tud hatni.

6.2. Elemzés és döntés

1)    Az egyszerű és bonyolult problémák összekeverése

Az emberek általában hajlamosak erre.

2)    Kivetítés, extrapoláció

Ez magyarul annyit tesz, hogy feltesszük, a jövőben is úgy változnak tovább a dolgok, ahogy eddig tették.

3)    A jó döntések is tűnhetnek rossznak utólag és fordítva

Gyakran előfordul, hogy a meglevő információk alapján meghozott jó, gondos döntések a későbbiek fényében rossznak bizonyulnak.

6.3. Ítélkezés, etika

1)    Az ízlés és értékítéletek szubjektivitása és relativitása

A szubjektivitás itt azt jelenti, hogy mindenkinek más tetszik, mást tart értékesnek.

A relativitás, ami az ízlést illeti, azt jelenti, hogy az nagyrészt tanult dolog, függ például attól, hol és hogyan nevelődtünk, kikkel, mikkel találkoztunk. Másrészt, az ember gyakran bizonytalan az értékítéletében, így nem meglepő, hogy könnyen hatással van rá mások ítélete.

2)    A jóság és etika bonyodalmai

Az, hogy mi a jó / helyes és rossz / helytelen gyakran bonyolult kérdés.

Hasonlóan, ítélkezni is nehéz lehet.

3)    Hazugságok, megtévesztés

Ezek a társadalom minden szintjén gyakoriak, a személyes kapcsolatainktól az össztársadalmi szintig.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Egyszerű és bonyolult problémák

1.1. Meghatározás és példák

Az e témában leírtak egy részére már utaltam az ‘Egyszerűség’ témában. Ott az egyszerűségről más szempontokból is van szó.

Bonyolult az a probléma, melyet valami miatt nem tudunk teljesen, pontosan megoldani.

Egyszerű az, amelyiket igen.

Példák egyszerű problémákra:

·     Összeadni két számot

·     Kitölteni az adóbevallást

·     Kiszámítani egy űrszonda pályáját. A relativitáselmélet következményeinek kiszámítása

Példák bonyolult problémákra:

·     Mik lesznek a klímaváltozás következményei?

·     Hogyan tegyük jobbá a világot?

·     Alakzatok felismerése, a nyelv értelmezése

·     Milyen pályát válasszak? Kit vegyek feleségül?

Néhány tipikus terület, melyeken sok a bonyolult probléma:

·     A világ működése

·     Előrejelzés, a jövőt illető döntések

·     Az ember életének és az emberiség problémái

·     Az elme jelenségei, etikai kérdések

1.2. A problémák bonyolultságának okai

Egy probléma bonyolultságát elsősorban a megismerhetetlenség és az összetettség okozza.

1)    Megismerhetetlenség

A megismerhetetlenség több módon előállhat.

·     Elvi és gyakorlati megismerhetetlenség

o  Lehetnek olyan tényezők, kérdések melyeket elvileg sem ismerhetünk meg, elvileg sem tudunk megválaszolni.

o  Másrészt lehetnek olyanok, melyek elvileg tudhatóak lennének, a gyakorlatban mégsem vagyunk képesek megismerni őket.

·     A tényezők megismerésének szempontjai

Egy probléma tényezőit különböző szempontokból, különböző mértékig lehet ismerni.

o  Lehetséges, hogy azt sem tudjuk, milyen tényezők játszanak szerepet a problémában.

o  Lehetséges, hogy a tényezők összefüggéseit nem ismerjük, azt, hogy a tényezők miképp befolyásolják a kimenetelt.

o  Az is lehet, hogy a tényezőket nem tudjuk kellő mértékben vagy pontossággal megismerni, megmérni. Ez lehet azért, mert a tényezők minőségileg kiismerhetetlenek, mint például az elme, de lehet, hogy a megmérésükhöz csak a kellő pontosság hiányzik.

Utóbbi különösen az érzékeny problémáknál okoz gondot. Ilyenkor a rendszer fokozottan érzékeny a jelenbeli állapotára, azaz az ebben tapasztalható kis különbségek nagy eltérésekhez vezethetnek a jövőben. Ezért, ha megbízható illetve hosszú távú előrejelzést szeretnénk adni, a jelenbeli állapotot nagy pontossággal kellene ismernünk.

2)    Összetettség: amikor sok a tényező, illetve sok vagy komplikált a tényezők közötti kapcsolat. (Egy rendszer megismerhető és egyszerű tényezők mellett is összetett lehet tehát.) Az összetettséget egyébként bonyolultságnak is nevezem. Amikor önmagában bonyolultságról beszélek, ezt értem alatta, szemben a „bonyolult problémák”-kal, melynek ez egy alpontja.

Ha elsiklunk a problémák említett tulajdonságai fölött, például azáltal, hogy a kezelhetőség érdekében egyszerűsítő feltételezésekkel élünk, vagy mert a technikában elmerülve észre sem vesszük őket, akkor könnyen tudományosnak, korrektnek tűnő, de hamis következtetésekre juthatunk.

1.3. A bonyolult problémák tulajdonságai

·     Minél feljebb megyünk a világ hierarchiájában, annál inkább bonyolult problémákkal találkozunk.

·     A bonyolult problémák kezeléséhez széles eszköztárra van szükség, benne puha módszerekkel is.

·     Mindig lesznek bonyolult problémák. $

2.   Egyszerűség, bonyolultság és az ember

Az emberek gyakran összekeverik az egyszerű és bonyolult problémákat. $

Ennek egyrészt az az oka, hogy – mint a fenti példákból is látható – az egyszerű problémák között sok olyan van, melyekhez kifinomult eszközök, matematika kell. Másrészt ott vannak az ember beépített képességei egyes bonyolult problémák kezelésére, amit alább részletezek. Ráadásul a bonyolult problémák gyakran köznapinak hangzanak, melyekre a legegyszerűbb embereknek is választ kell adniuk.

Nagyobb gond, amikor magasabb szinten sem ismerik fel a problémák bonyolultságát, nem megfelelően állnak hozzájuk, különösen, ha azt gondolják, hogy csak azért, mert az egyszerű problémáknál jól működő kifinomult eszközöket használják, a megoldás is hasonlóan pontos lesz.

Az emberek gondolkozásukban hajlamosak egyszerűsíteni a dolgokat.

Az emberek gondolkozásának alapvető eleme a rend és a megértés igénye, az egyszerűsítés pedig gyakran hasznos, mi több, korlátozott képességeinket figyelembe véve nem ritkán az egyetlen módja annak, hogy eligazodjunk a világban. Valójában azonban sokaknak nem is annyira a megértés, mint a megértés élménye az, ami igazán kell. (Magyarul, ha azt hiszik, hogy értenek valamit, már jó.) Nagyrészt emiatt aztán gyakori az egyszerűsítés túlzásba vitele, ami könnyen tévútra vihet, és komolyabb problémákat is okozhat, például feszültségeket szíthat, manipulálhatóvá teheti az embereket.

Az embernek sok olyan automatikusan működő képessége van, mely megkönnyíti a bonyolult dolgok kezelését.

Ilyen például az tárgyak, alakzatok felismerése, a nyelv megértése, a beleérzési képesség. Ezek segítségével sok bonyolult problémát erőfeszítés nélkül tudunk kezelni, egyben ez is hozzájárul ahhoz, hogy összetévesszük az egyszerűt a bonyolulttal.

Egyeseknek érdeke fűződik a bonyolultság fenntartásához.

Mivel ha van egy terület, amihez én értek, más meg nem, akkor van miből megélnem. Ezt el lehet mondani például az adózással és általában a jogszabályokkal kapcsolatban, de hasonló a többek közt a tudomány és a művészet környékén előforduló ködösítés is. Utóbbinál inkább a bonyolultság látszatáról van szó.

3.   Az egyszerű megoldások haszna

Az egyszerű megoldások a gyakorlatban gyakran jobban beválnak, mint a bonyolultak.

Elsősorban érthetőségüknek, áttekinthetőségüknek és robosztusságuknak köszönhetően. Ezt, és az egyszerű megoldások hátrányait már említettem az ‘Egyszerűség’ témában. Itt szeretnék még ezekhez hozzáfűzni néhány gondolatot.

·     Vannak helyzetek, melyek különösen kedveznek az egyszerű megoldásoknak.

·     Amikor a kevesebb több

Gyakran előfordul, hogy egy cél nagy részét viszonylag könnyen, olcsón és egyszerűen el lehet érni, a tökéletesség viszont nagy erőfeszítést, költségeket, bonyolult megoldásokat igényelne. Ilyenkor érdemes lehet megelégedni egy már elfogadható megoldással, feláldozni valamennyit az elméletileg elérhető precizitásból, hatékonyságból. Különösen igaz ez, ha fennáll a veszélye, hogy a tökéletességre való törekvés miatt a dolog nem készül el, használhatatlan marad.

Nem mindig igaz tehát, hogy minél kifinomultabb valami, annál jobb. Továbbá ezért is olyan fontos a gyakorlatban a gyakorlatiasság és a józan ész, ezért is érhetnek adott esetben akár többet, mint a nagyfokú elméleti képzettség. (Persze alábecsülni az utóbbit sem kell, és a kettő együtt az igazi.)

A bonyolult problémák egyszerű megoldásokat kívánnak. $

Kicsit pontosabban: a bonyolult és lényegi problémák egyszerű, átlátható, robosztus megoldásokat kívánnak. Ezt szintén említettem már, itt néhány kiegészítést teszek.

Ennek fő okai:

1)    Egy bonyolult megoldással csak még bonyolultabbá tennénk a helyzetet.

2)    A bonyolult problémákra eleve nem lehet tökéletes megoldást adni.

3)    Bonyolult problémák esetén a feltételek, körülmények általában könnyen változnak, ez pedig gyorsan eltörölheti a bonyolult megoldásokkal elért előnyöket.

Lényegi problémának azt nevezem, melyen sokak jóléte, boldogsága múlik.

Ilyen bonyolult és lényegi probléma a pénzügyi-gazdasági rendszer megszervezése, szabályozása, és ilyenek a globális problémák. Ezeknél nem a hatékonyság csúcsának az elérése a cél, hanem a nagy bajok elkerülése, amihez az átláthatóság és a megbízható működés elengedhetetlen. Még inkább igaz ez egy kiszámíthatatlan és ingatag világban.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Kategóriák, fogalmak

1.1. A kategorizálás, fogalomalkotás haszna és tulajdonságai

A világ minden jelensége egyedi, de az emberek ezeket kategorizálják, osztályokba, fogalmak alá sorolják. Ezt azért teszik, hogy megkönnyítsék a megértést és a dolgok kezelését.

Például minden fa különböző, mégis mindegyiket fának nevezzük.

A világról azután nagyrészt nem konkrétumokban, hanem a fogalmaink segítségével gondolkozunk. Ezért a gondolkozásunkra is alapvető hatással van az, hogy milyen fogalmakat használunk, hogyan történt a dolgok fogalmak alá sorolása.

1.2. A kategorizálás, fogalomalkotás gyengéi, hátrányai, veszélyei

A kategorizálásban, fogalomalkotásban gyakran jelentős bizonytalanság, szubjektivitás, önkényesség van.

A fogalmak és szimbólumok használata igen praktikus és kényelmes, viszont nem szabad elfelejteni, hogy a valóságnak csak egy – gyakran tökéletlen – leírását, modelljét adják. Ügyelnünk kell rá, hogy használatuk közben ne szakadjunk el a valóságtól.

Az emberek szeretik egyszerűsíteni a világot. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy szeretnek sarkítani, szeretik a dolgokat minél kevesebb, minél eltérőbb kategóriába sorolni, a kategóriákat pedig homogénnak, tagjaikat egyformáknak tekinteni.

A világ dolgai azonban nem mindig kategorizálhatóak jól. Gyakran átmenetet alkotnak, több dimenzióban mérhetőek, keverékek vagy teljesen egyediek. A legtöbbször a kategóriákon belül is marad változatosság.

A fogalmak teremteni is képesek, legalábbis az ember fejében. Ha kitalálunk, használunk egy fogalmat, az önmagában azt sugallja, hogy a valóságban is van egy neki megfelelő, jól körülhatárolható jelenség.

2.   Szimbólumok

A szimbólumok önmagukon túli jelentést hordozó dolgok, jelképek.

A szimbólumok gyakran fogalmakat jelképeznek. Ilyen például a kimondott vagy leírt „fa” szó. Ennél azonban összetettebb és elvontabb jelentésekkel is bírhatnak, gondoljunk csak a különféle közlekedési táblákra, jelzésekre.

3.   Besorolás, értelmezés, minősítés

A besorolás az, amikor egy konkrét jelenséget valamilyen fogalom alá rendelünk. Például, amikor egy növényről megállapítjuk, hogy fa.

Az értelmezés a szimbólumok jelentésének kiolvasása. Például, amikor a „fa” szóról megállapítjuk, hogy fát jelent.

A minősítés egy adott helyzet jelentésének megállapítása. Például amikor arról a tényről, hogy valaki embert ölt megállapítjuk, hogy bűntett vagy hőstett. A besorolást és a minősítést röviden úgy is hívom, hogy egy dolgot valaminek felfogunk.

Mindezek, hasonlóan a fogalmak elhatárolásához, gyakran bizonytalanok.

Az, hogy valamit hogyan sorolunk be, értelmezünk, minősítünk, sokat számíthat.

Ami az értelmezést illeti, nem kell sokat magyarázni, mivel járhat, ha rosszul értelmezünk egy közlekedési táblát.

A besorolás és minősítés kapcsán más szavakkal úgy is mondhatjuk, hogy az, hogy minek nevezünk egy dolgot, nagy jelentőséggel bírhat.

4.   A kontextus hatása

A kontextus valaminek a környezete.

A dolog környezete gyakran jelentős hatással van rá, hogy hogyan érzékeljük, minek fogjuk fel, hogyan értelmezzük a dolgot.

A megfigyelő belső állapota is jelentős hatással lehet a dolgok érzékelésére és felfogására.

Ennek két kiemelt mechanizmusa van.

1)    Keretbe foglalás (Framing)

Ez azt jelenti, hogy, a dolgok érzékelése, felfogása függ attól a mentális kerettől, melyben a dolgot szemléljük – vagyis attól, ami a saját fejünkben van.

2)    Élesítés (Priming)

Ilyenkor előre felkészíti, érzékenyebbé teszi az embert egy dologra valami.

A megfigyelő külső környezete is hatással van az érzékelésre és felfogásra.

Ilyen az, ahogyan a társadalom, többek között a neveltetés, a vallás, a politika, a média alakítja az ember gondolkozását, mentális keretét, világnézetét.

5.   Az interpretáció hatalma

Az interpretáció valaminek a magyarázását, tálalását jelenti.

Aki valamit (pl. egy üzenetet, szöveget, művet) magyaráz, annak lehetősége van a dolog jelentésének befolyásolására. A jelentést gyakran alakítják önös érdekekből, azért, hogy az embereket manipulálják.

Ennek a lehetősége abból fakad, hogy általában nehéz, és nem is célszerű a dolgokat teljes precizitással megfogalmazni, ezért gyakran hagyják meg őket bizonyos fokig általánosnak, nyitottnak, homályosnak.

6.   Nyelv

A nyelv a gondolatok, érzések feldolgozásának, kifejezésének és közvetítésének egy eszköze. Sok érdekes jellemzője van neki.

7.   A buktatók elkerülése $

Ebben a témában számos, a fogalmakhoz, szimbólumokhoz, jelentéshez kapcsolódó buktatóra hívtam fel a figyelmet. Hogy ezeket elkerüljük, a következőket lehet tenni:

·     Lássuk a jelenségek egyediségét, összetettségét ismerjük a kategorizálás tulajdonságait. Különösen ne feledkezzünk meg az ember sarkításra való hajlamáról. Legyünk tudatában, hogy a kategóriákon belül is létezhet változatosság, és ha a dolgok egyedisége megköveteli, legyünk képesek több kategóriában vagy kategóriáktól mentesen gondolkozni.

·     Ne csak a megszokott, kívülről adott, merev kategóriák, fogalmak alapján gondolkozzunk. Legyünk nyíltak az új kategóriákra, a dolgok átsorolására, legyünk képesek magunk is a kategorizálásra, besorolásra, minősítésre.

·     Legyünk tudatában, hogyan alakítja a gondolkozásunkat a kontextus és az interpretáció, hogy ezt hogyan használják fel a befolyásolásunkra. Legyünk képesek a dolgokat önállóan megérteni, és törekedjünk rá, hogy ne lehessen félremagyarázni, amit mondunk.

·     Ne vesszünk el a fogalmakban, szimbólumokban. Tartsuk szem előtt a valóságot. Ne feledjük, attól még, hogy valaminek neve van, nem biztos, hogy létezik.