Egyvilág - Fórum

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   A megismerés fajtái

1.1. A lényeg, a részletek és a technika $

Ez a három sok mindenben elkülönül.

1)    A lényeg a dolog alapvető elemeit, jellemzőit jelenti. Például a gravitációval kapcsolatban, hogy a tömeggel rendelkező dolgok vonzzák egymást.

2)    A részletek a dolog aprólékos elemeit, jellemzőit, precíz leírását adják. Például, hogy a gravitációs erő egyenlő a gravitációs állandó szorozva a két tömeg szorzatával, osztva a távolság négyzetével.

3)    A technika azt az eszközkészletet jelenti, ami ahhoz szükséges, hogy a dologgal bánni tudjunk. Például a gravitáció következményeinek kiszámításához is meglehetősen összetett matematikai módszerek szükségesek.

A lényeg gyakran messze egyszerűbb, mint a részletek és a technika, és ahhoz, hogy a nagy képet lássuk, nagyrészt elegendő a dolgok lényegét ismernünk.

1.2. Alulról és felülről való közelítés

A dolgokat lehet önmagukban, részleteikben elemezni, vagy egészben, összefüggéseikben szemlélni.

Az alulról való közelítés azt jelenti, hogy a vizsgált dolgot részekre bonjuk, elemezzük, önmagában vizsgáljuk.

Ez a tudomány módszere is, ezáltal ismerjük meg különösen a részleteket és a technikát. Elsősorban intelligenciára és speciális tudásra van szükség hozzá.

A felülről való közelítés azt jelenti, hogy a dolgot egészében szemléljük, összefüggéseiben tekintjük.

Ez a művészet módszere is. Elsősorban beleérző képesség, széles körű tudás és bölcsesség, szív kell hozzá.

1.3. Tények és megértés

A tények ismerete azt jelenti, hogy tudomásunk van valamiről.

A megértés azt jelenti, hogy értjük a tényeket, azok okait, összefüggéseit, következményeit.

Ezeknek elsősorban az ember élete egyik elvénél, a tudatosságnál lesz jelentősége. Az ember ugyanis hajlamos úgy élni az életét, hogy nem gondol bele tudatosan, mi történik körülötte, vele és benne. Pedig ez tenné lehetővé, hogy okosan éljünk.

A ‘Reális világkép’ témában szó van még a részben ide vágó külső és belső szemléletről.

2.   A megismerés technikái

Ebben a pontban a kutatás, megismerés néhány bevett, formális módszerét mutatom be.

·     Indukció – dedukció

Az indukció az, amikor a megfigyelt különféle, heterogénnek tűnő jelenségekben a közöset keressük, a mechanizmus, mely mindegyikük mögött megbúvik, ahogyan a jelenségeket egyre általánosabb okokra, törvényszerűségekre vezetjük vissza.

A dedukció az indukció ellentéte, amikor valamilyen általános összefüggésből vonunk le konkrét következtetéseket.

·     Redukcionizumus

Gyakran, ha egy dolgot nem értünk, jó ötlet először valami hasonlóval, de egyszerűbbel próbálkozni. A redukcionizmus is ezt teszi, konkrétan, ami túl bonyolult, azt szétszedi, és elemenként vizsgálgatja.

·     Elméletalkotás és alkalmazás

Annak, hogy használható elméletekhez jussunk, van egy általános eljárása.

1)    Megfigyelés

2)    Hipotézis

3)    Tesztelés

4)    Felhasználás

5)    Visszamérés

3.   A megismerés szétesése $

Ez két szempontból is jellemző az emberekre.

Hajlamosak vagyunk egyrészt a dolgok egyoldalú megközelítésére, másrészt lemondani a dolgok nagy részének, a nagy képnek a megismeréséről.

Egyoldalú megközelítés alatt egyrészt a módszerek egyoldalúságát értem, például hogy a zenét általában csak a maga egészében fogadjuk be, nem elemezzük, másrészt a nézőpontok egyoldalúságát, például, amikor egy társadalmi kérdést csak a saját politikai oldalunk ideológiája szerint szemlélünk.

Ennek részben természeti okai vannak, melyek nagyrészt a biológiai formában gyökereznek.

Másfelől a társadalom is hozzájárul a megismerés széteséséhez.

Ha hozzá vagyunk szokva, hogy adott módon szemléljük a világot, nehéz ezen változtatnunk. Egyrészt, még ha akarjuk is, nehéz levenni a szemüveget, amihez hozzászoktunk, különösen, ha azt a biológia adta ránk. Másrészt az ember szeret abban a tudatban lenni, hogy jól látja a dolgokat, ezért nem is nagyon törekszik rá, hogy másképp is megpróbálja, közben pedig elutasítja, lenézi az eltérő szemléletmódokat.

A dolgok minél jobb megismeréséhez szükséges azok több módon és több oldalról történő megközelítése, a világ és a különféle széles területek minél teljesebb megismeréséhez pedig a részletek mellett a teljes kép befogadása is.

4.   Precedensek $

Az, hogy precedens, azt jelenti, hogy valami legalább egyszer már megtörtént. Ez több szempontból jelentős.

·     Bebizonyítja, hogy valami lehetséges.

·     Bemutatja, hogy milyen hatásai lehetnek valaminek.

·     Elkerülendő vagy követhető példákat állít.

·     Hivatkozási alapot teremt bizonytalan helyzetekben.

Ha valamiről nem is tudjuk, hogy lehetséges, létezik, megtörtént, az is hasonló hatással lehet ránk, ha hiszünk benne.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Egy jobb világ

(A programmal, vagyis azzal, hogy nagy vonalakban mikre kellene az emberiségnek törekednie, egy külön rész foglalkozik ennek a könyvnek a végén. Itt ennek a legfontosabb elemeit foglalom össze.)

Tudom, hogy nem hangzik túl szerényen, hogy valaki megmondja, hogy az emberiség mit kezdjen magával.

Erre egyrészt azt tudom mondani, hogy ez itt nem egy recept, hanem egy kiindulópont, ahonnan el lehet kezdeni közösen gondolkozni. Másrészt, ha az ilyesmin nem gondolkozunk, akár szerénységből, akár érdektelenségből, akkor továbbra is csak sodródni fogunk, ahogy eddig tettük.

A világ jobbá tételének van néhány alapvető elve. $

A legfontosabbak:

1)    Nem szabad feladni a próbálkozást, hogy jobbá tegyük a világot.

2)    Az emberiség sorsa mindenekelőtt önmagán múlik.

3)    Az emberiség egységének fontossága

4)    Az alsóbb szinteken, az emberek fejében lehet megalapozni a változásokat.

5)    A világ sohasem lesz tökéletes. El kell kerülni az idealizmus csapdáit.

6)    Nincsenek univerzális, illetve örökérvényű megoldások.

7)    Azt, hogy hogyan lehet a világot jobbá tenni, nem könnyű megtalálni és nem könnyű azt megvalósítani.

8)    Az ész és a kitartás fontossága

2.   Fennmaradás

Minden más ettől függ, ezért ez az elsődleges cél.

2.1. A mindenhatóságtól nagyon messze vagyunk

Az elmúlt néhány évszázad rohamos fejlődése során az ember hajlamos volt azt hinni, hogy ő a világ ura, vagy ha még nem az, hamarosan az lesz. Mostanra úgy néz ki, hogy a tudásunknak és lehetőségeinknek igencsak megvannak a határai, és hogy közelítünk ahhoz a szinthez, ami legalábbis egy ideig a maximum lesz.

Nemhogy a világot nem uraljuk, a saját házunk táját sem tudjuk rendbe tenni: az emberiség sokféleképpen megosztott, képtelen harmóniában élni, és ami az alapvető, globális folyamatokat illeti, tervezés és irányítás nélkül sodródik. Pedig ezek csak rajtunk múlnának. Az emberiség még attól is messze van, hogy egy érett, felelős fajnak lehetne nevezni. (Szerénység)

2.2. Különleges időket élünk

Ez abban mutatkozik meg, hogy sok területen jelentős változásoknak lehetünk tanúi, és sok a bizonytalanság.

·     Kitágult tudás

·     Életmód

·     Társadalmi változások

·     Globalizáció

·     Az élettér betelése, globális problémák

Mindez egy új korszak hírnöke, melyben a régi hozzáállással kudarcra vagyunk ítélve. Körülbelül most jött el a lehetősége, hogy a felelőtlenségünkkel, kapzsiságunkkal és széthúzásunkkal akár végleg eljátsszuk a jövőnket – de annak is, hogy az eszünket használva ezt megelőzhessük. Újra kell gondolnunk, hogy hogyan éljünk és gazdálkodjunk.

2.3. A fennmaradás fő csapása $

Hogy javítsunk a helyzeten, nagyjából a következők mentén lehetne haladni.

1)    A tudás bővítése és integrálása - felvilágosulás

Az, hogy tudásunknak megvannak a korlátai, nem jelenti azt, hogy ne kellene próbálkoznunk kijjebb tolni azokat. Hasonlóan, bár lehetőségeink is végesek, azért alábecsülni sem kell az ember képességeit és leleményességét.

A tudás integrálása azt jelenti, hogy a részletek mellett próbáljuk meg látni az egészet, a nagy képet is. Ez az iparizált világban, a szakértők világában kevés hangsúlyt kap, és lehet, hogy anyagi igények kielégítését tekintve ez jogos, hosszú távú kilátásaink, közös sorsunk szempontjából viszont fontosabb nem is lehetne.

2)    A gondolkozásmódunk és életmódunk megreformálása

A világot le kell lassítani. Fel kell ismernünk, hogy bár az anyagiak és a versenyszellem hasznosak az emberek teljesítményre serkentésében és a társadalmi fejlődés elősegítésében, ezeket sem lehet ellenőrzés nélkül szabadjára engedni. Gondoljunk csak a vele járó pazarlásra, a mértéken felüli nyomásra az embereken, és az egyenlőtlenségre, melyet teljesen elkerülni nem lehet, de kordában tartani mindenképpen szükséges.

A gondolkozásmód megváltoztatásának másik eleme az emberiség egységének, a közösség érzésének és a harmonikus együttélésnek az elősegítése. Mint fentebb látható, ez a világjobbítás egyik elve.

A tudás integrálása, hogy látjuk a nagy képet, egyrészt azt is biztosítja, hogy képesek leszünk a bonyolult problémákkal kapcsolatban tágan gondolkozni, újszerű megoldásokat találni. Másrészt azt is magával hozza, hogy jobban meg tudjuk ítélni a dolgok lényegét és értékét – és ez az, ami a hozzásegíthet a gondolkozásmódunk megváltoztatásához, mind az anyagiak és a versengés, mind egymás tekintetében.

3)    A globális problémák megoldása, fennmaradás

Ha a fentieken túl vagyunk, ez már gyakorlatilag adja magát. Az emberiség gondjai sokkal inkább a fejünkben gyökereznek, mint a technikai problémákban.

A rövid távú fennmaradásra kell koncentrálnunk.

Ami fenyeget bennünket az nem egy meteorit, ami majd esetleg egymillió év múlva ránk zuhan, hanem az, hogy kiönt a tenger, elfogy az olaj, elfogy az ivóvíz és az élelem, az emberek pedig egymásnak esnek. Az pedig mindegy, hogy mindez 20 vagy 200 év múlva fenyeget, itt van a nyakunkon. Az is mindegy, ha esetleg van 30% esélyünk, hogy akkor is megússzuk, ha nem teszünk semmit, mert a katasztrófákat megkockáztathatni sem szabad. Ahelyett, hogy a régi játékokat játsszuk egymással, inkább az ilyesmin kellene gondolkoznunk, és megadni hozzá a szükséges erőforrásokat, amíg van miből.

3.   Távolabbi célok $

Ezek kevésbé égetőek, mint a fennmaradás, és bizonyos pontjaikban jelenleg igen távoliaknak is tűnhetnek. Azért jót tenne a világnak, ha ezekkel is törődnénk már most, de a jövőbe tekintve is ott lebeghetnek a szemünk előtt, értelmes és közös célokat adva az emberiségnek.

A jóság és etika ápolása

Felvilágosulás

Ez azt jelenti, hogy törekszünk az igazság megismerésére, és arra, hogy olyannak lássuk a dolgokat, amilyenek.

Ehhez nem elég a részletek ismerete, bár az is fontos. Képesnek kell lennünk a részleteket összeilleszteni, kiegyensúlyozottan és körültekintően szemlélni a dolgokat, és elfogadni az igazságot akkor is, ha kellemetlen, beleértve azt is, ha valamit nem tudunk.

A felvilágosulás elsősorban abban segít bennünket, hogy képesek legyünk hatékonyan tenni a céljaink eléréséért, különös tekintettel a világ jobbá tételére.

Szabadság

Ez a forma hatalma alóli felszabadulást jelenti.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Az etika alapjai $

(Az etikával egy egész fejezet foglalkozik ebben a könyvben, itt ennek a legfontosabb mondanivalóját foglalom össze. Lásd még ‘Az ember élete’ könyvben a ‘Jóság’ fejezetet és a ‘Hogyan érdemes jónak lenni’ témát, ami a dolog saját életünkre eső vetületét illeti.)

Az etika azzal foglalkozik, hogy mi a helyes.

Ennek két oldala van:

1)    Mi a helyes cselekvés? (Helyesen „adni”)

Vagyis hogyan cselekedjünk mi magunk?

2)    Mi az igazságos valakivel szemben? (Helyesen „kapni”)

Vagyis mi az, ami másoktól elvárható velünk szemben?

Az etika, mint motiváció, a lélek fogékonysága a cselekedetek helyességére, mely az öntudattal jelenik meg. Ezt az általános érzékenységet konkrét etikai elvek töltik meg tartalommal.

A lelkünk fogékonysága abban áll, hogy általában véve szeretünk helyesen cselekedni, és szeretjük, ha velünk szemben is így tesznek.

Az etikai elvek tudatos, általában kívülről adott szabályok, melyek konkrétan meghatározzák, hogy mi a helyes és helytelen, például az, hogy ölni helytelen. Ezek a szabályok gyakran egységes rendszerekbe szerveződnek, ilyen például a tízparancsolat.

Az etika puha és nehezen kezelhető.

Az etika az egyik olyan dolog, mely szorosan kapcsolódik a kiismerhetetlen elméhez, ezért maga is nehezen vizsgálható.

Bár az ember kereste, úgy tűnik, a világban nincsenek abszolút, adott etikai elvek. Ezeket az ember (az öntudattal bíró elme) alkotja meg, és teszi ezt sokféleképpen. Különféle etikai rendszerek vannak, kultúráról kultúrára, emberről emberre, sőt emberen belül is változhat, hogy mit tartunk helyesnek – azaz az etika relatív.

A világ és az ember élete nem igazságos, a társadalom is csak részben.

Bár az ember szeretné jónak látni a világot, ha másképp nem, úgy, hogy majd a túlvilágon megtörténik az igazságszolgáltatás, a jelek szerint ez nincs így. Ugyanakkor a világ nem is kimondottan igazságtalan. A világ közömbös. Legalábbis az embereken kívüli része.

Az ember bizonyos mértékig törekszik a helyesre, különféle etikai rendszereket állít fel, és ezek elvei változó mértékkel megjelennek a társadalom szabályaiban, normáiban, törvényeiben is. Ezzel együtt még a legigazságosabb társadalom is sok igazságtalanságot eltűr, nem ritkán a társadalom kimondottan erre épül.

2.   Jó cselekedetek $

Jó cselekedet az, ami valaki másnak boldogságot okoz.

Háromfelé jó cselekedet van:

1)    Lélektől való

Ilyenkor a másik boldogsága közvetlenül boldogságot okoz a jót cselekvőnek is. Például amikor az édesanyát örömmel tölti el, hogy a gyerekének ízlik az ebéd, amit főzött.

2)    Lelkiismerettől való

Erre az motivál, hogy szeretünk helyesen cselekedni, illetve az, hogy szeretünk magunkra úgy tekinteni, mint aki jó másokhoz, vagy helyesen cselekszik. Például amikor kedvünk ugyan nincs kölcsön adni a megszorult barátunknak, de mivel ezt tartjuk helyesnek, megtesszük.

Belsőleg jó embernek (röviden jó embernek) azt nevezem, aki belsőleg jó és/vagy lelkiismerettől jó.

3)    Érdektől való

Ez az, amikor valaki azért tesz jót, hogy magának jobb legyen (valamilyen a fentieken túli ok miatt). Például amikor valaki csak a pénz miatt dolgozik, elégíti ki mások igényeit.

Ebből látható, hogy a jó cselekedetek fogalma bővebb, mint a helyes cselekedeteké.

3.   A jóság és etika bonyolultsága

Azt, hogy valaki vagy valami jó vagy rossz, helyes vagy helytelen, nem könnyű megítélni.

A legtöbb cselekedet bizonyos szempontból jó, helyes, más szempontból nem az. Például pénzt adni egy koldusnak jó és helyes mert segítünk neki, de rossz és helytelen, mert a saját családunktól vonjuk meg azt.

Ez azzal is jár, hogy valamilyen szempontból szinte minden jó illetve helyes, más szempontból rossz illetve helytelen. Kiegyensúlyozatlanul bemutatva a legtöbb dolgot akár így, akár úgy be lehet állítani. Például az emberölést be lehet állítani helyesnek is, ha a „jó ügy” érdekében történik.

A cselekedetek mellett az emberek sem fehérek és feketék, a legtöbb emberben különböző erősséggel vannak jelen, és keverednek a jóra és rosszra irányuló különféle motivációk.

A látszat gyakran csal.

Így nem minden jó, ami jónak látszik. Az emberek előszeretettel keresnek ürügyeket és kifogásokat, valamint építenek ideológiákat, hogy jónak, helyesnek vagy hasznosnak állítsanak be valamit, amit egyébként valamilyen mögöttes ok miatt tesznek. Például amikor valaki olyan ajándékot vesz a gyerekének, amire valójában maga vágyik.

Ugyanakkor az is igaz, hogy nem minden rossz, ami rossznak látszik. Ha valaki valami olyat tesz, ami nekünk kellemetlen, a mögé az ember hajlamos rögtön rosszindulatot feltételezni. Ez gyakran nincs így. Például, amikor valaki visszautasítja a kérésünket, de valójában azért teszi, mert fél, hogy nem tud majd megfelelni az elvárásainknak.

4.   A jóság összefüggései

4.1. A jó és rossz erősíti önmagát

Azaz visszacsatolás működik velük kapcsolatban. Ez igaz egyrészt személyes szinten, ahol legalábbis az ember tartós kapcsolataiban és nagy általánosságban az ember gyakran azt adja, amit kap, és azt kapja, amit ad. De hasonló a helyzet társadalmi szinten is: ahol az emberek általában rosszak egymáshoz, ott az egyes ember is ösztönözve lesz, hogy így tegyen, és fordítva, tovább erősítve a társadalmi helyzetet.

Az embert azonban nemcsak a saját tapasztalatai befolyásolják abban, hogy hogyan viselkedjen másokkal. Fontos még az is, amit maga körül és a számára tekintéllyel rendelkezőknél lát – a jó és rossz példa.

4.2. Boldogság és jóság

Mindenkit kizárólag a saját boldogsága mozgat. $

Ez akkor is így van, ha másnak jót teszünk, mert – például az etikai motivációnkon keresztül – ezzel egyúttal magunkat is boldogítjuk.

A jóság és a boldogság kölcsönösen segítik egymást.

Egyrészt a jóság boldogságot okoz: másnak, magunknak és áttételesen a többieknek is. Másrészt boldogan könnyebb jónak lenni.

5.   Motiváció, szándék, cselekedet

Az ember cselekedeteit a motivációi, szándéka és a külső körülmények határozzák meg.

Röviden, a motiváció az, amit az embernek kedve lenne csinálni, a szándék az, ahogyan ezt tudatosan kezeli, és kiválasztja, amit végrehajtani tervez. Hogy végül mit cselekszik, abba aztán még különféle külső körülmények is beleszólhatnak.

Az ember ezek közül a szándékairól tehet, és ezáltal a cselekedeteiről részben, a szándékai erejéig. Ha igazságosan akarjuk megítélni őt, azt is ez alapján kell tennünk.

Nincs bűnös érzés, érzelem vagy gondolat.

A fentiekből az is következik, hogy érzéseket, érzelmeket (azaz motivációkat) nem lehet elvárni. Ha tehát az ember helytelen, rossz cselekedetekre ösztönző érzéseket, érzelmeket tapasztal magában, azt önmagában nem kell szégyellnie. Hasonló a helyzet a gondolatokkal, melyek szintén önkéntelenül jutnak az ember eszébe.

6.   A jóság elvárható mértéke $

Nem az kell, hogy az emberek szeressék egymást, hanem hogy az elvárható mértékig jól bánjanak egymással.

Vagyis nem motivációt kell elvárni, hanem viselkedést, bármi is mozgassa azt a háttérben. Nincs tehát szükség arra, hogy az embereket azzal frusztráljuk, hogy az érzéseik nem helyesek. Ha jól viselkednek, azzal minden elvárhatót megteszek.

Nem kell túl sok jót elvárni másoktól, de valamennyit igen. Van az elvárásoknak egy optimális, mérsékelt szintje.

Mivel a túl sok elvárás elriaszthat, ellenállást válthat ki, és boldogtalanná teheti azt, akivel szemben megfogalmazzák őket.

Az elvárások megfelelő szintjét a következőkben lehet összefoglalni:

·     A saját boldogságunk lehet fontosabb a számunkra, mint másoké, de arra szükség van, hogy utóbbira is megfogható mértékig figyelemmel legyünk.

·     Az ember olyan mértékben és módon tegyen jót, hogy lehetőleg maga is örömét lelje benne, illetve, ahogy neki a legkönnyebb. (Legalábbis az elvárható minimumon túl.) Így tud ugyanis tartósan jó lenni, valamint így tudja a saját boldogságát is megőrizni.

7.   A hibák kezelése

Ha valaki hibázik, lássa reálisan a történteket, ismerje el a hibáját, tanuljon belőle, tegye jóvá és lépjen túl rajta.

Aki hibázik, általában megérdemel még egy esélyt.

Ennek megvannak azért a feltételei, például a nagyon súlyos tetteket elkövetőkre nem igaz, valamint, ha a kapott esély ellenére javíthatatlannak bizonyul valaki, többet nem kell kapnia.

8.   A jóság és etika ápolása

A jóság és etika ápolása az egyik programpont, amire az emberiségnek hosszú távon és tartósan törekednie kellene.

A jóság érték.

Mivel boldogságot okoz. A jóság érték egyrészt a társadalomban, másrészt az egyes emberben. Mindkét szinten érdemes megbecsülni.

Támogatnunk kell az emberekben a jót, és foglalkoznunk kell az etika kérdéseivel.

A jóság érték, az etika pedig az ember egyik fontos motivációja és a jó cselekedetek egyik fő mozgatórugója. Mindkettő jelen lehet mindenkiben, áthathatják a társadalmat, ráadásul úgy tudják boldogabbá tenni az embereket, hogy ahhoz különösebb előfeltételek, technikai fejlettség, nyersanyag, pénz nem kell. Nagy lehetőségek vannak bennük tehát a világ jobbá tételére, melyeket kár volna kihasználatlanul hagyni.

A modern korban azonban elterelődött róluk a hangsúly. A gazdaság számára nem érdemes ilyesmire pazarolni az erőforrásokat. A tudomány sem sokat foglalkozik velük, illetve úgy van vele, hogy az önérdek egyedül képes a világot a helyes irányba terelni. (Annál is inkább, mivel az sokkal könnyebben elemezhető és megérthető.) A jóság és etika jórészt megmaradt a vallások homályos, nem ritkán haszontalan hagyományokkal és felekezeti feszültségekkel terhelt világában, a maguk bizonytalan eredetű, racionálisan ellenőrizetlen, ellentmondásos, sokféleképpen magyarázható előírásaival. Ráadásul a vallások maguk is sok helyen visszaszorulóban vannak. A modern ember nem sok útmutatást talál, hogy hogyan legyen jó.

Erre az útmutatásra pedig szükség van, különösen az etika kérdéseinek bonyolultsága, az ember velük kapcsolatos bizonytalansága, és amiatt mert az ember egyre nagyobb erőket állít a szolgálatába, egyre fontosabb, hogy azokat helyesen használja.

Azon túl, hogy a jóság és etika általában boldogságot okoz, több fontos konkrét hasznát is lehet említeni.