Egyvilág - Fórum

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Egyszerű és bonyolult problémák

1.1. Meghatározás és példák

Az e témában leírtak egy részére már utaltam az ‘Egyszerűség’ témában. Ott az egyszerűségről más szempontokból is van szó.

Bonyolult az a probléma, melyet valami miatt nem tudunk teljesen, pontosan megoldani.

Egyszerű az, amelyiket igen.

Példák egyszerű problémákra:

·     Összeadni két számot

·     Kitölteni az adóbevallást

·     Kiszámítani egy űrszonda pályáját. A relativitáselmélet következményeinek kiszámítása

Példák bonyolult problémákra:

·     Mik lesznek a klímaváltozás következményei?

·     Hogyan tegyük jobbá a világot?

·     Alakzatok felismerése, a nyelv értelmezése

·     Milyen pályát válasszak? Kit vegyek feleségül?

Néhány tipikus terület, melyeken sok a bonyolult probléma:

·     A világ működése

·     Előrejelzés, a jövőt illető döntések

·     Az ember életének és az emberiség problémái

·     Az elme jelenségei, etikai kérdések

1.2. A problémák bonyolultságának okai

Egy probléma bonyolultságát elsősorban a megismerhetetlenség és az összetettség okozza.

1)    Megismerhetetlenség

A megismerhetetlenség több módon előállhat.

·     Elvi és gyakorlati megismerhetetlenség

o  Lehetnek olyan tényezők, kérdések melyeket elvileg sem ismerhetünk meg, elvileg sem tudunk megválaszolni.

o  Másrészt lehetnek olyanok, melyek elvileg tudhatóak lennének, a gyakorlatban mégsem vagyunk képesek megismerni őket.

·     A tényezők megismerésének szempontjai

Egy probléma tényezőit különböző szempontokból, különböző mértékig lehet ismerni.

o  Lehetséges, hogy azt sem tudjuk, milyen tényezők játszanak szerepet a problémában.

o  Lehetséges, hogy a tényezők összefüggéseit nem ismerjük, azt, hogy a tényezők miképp befolyásolják a kimenetelt.

o  Az is lehet, hogy a tényezőket nem tudjuk kellő mértékben vagy pontossággal megismerni, megmérni. Ez lehet azért, mert a tényezők minőségileg kiismerhetetlenek, mint például az elme, de lehet, hogy a megmérésükhöz csak a kellő pontosság hiányzik.

Utóbbi különösen az érzékeny problémáknál okoz gondot. Ilyenkor a rendszer fokozottan érzékeny a jelenbeli állapotára, azaz az ebben tapasztalható kis különbségek nagy eltérésekhez vezethetnek a jövőben. Ezért, ha megbízható illetve hosszú távú előrejelzést szeretnénk adni, a jelenbeli állapotot nagy pontossággal kellene ismernünk.

2)    Összetettség: amikor sok a tényező, illetve sok vagy komplikált a tényezők közötti kapcsolat. (Egy rendszer megismerhető és egyszerű tényezők mellett is összetett lehet tehát.) Az összetettséget egyébként bonyolultságnak is nevezem. Amikor önmagában bonyolultságról beszélek, ezt értem alatta, szemben a „bonyolult problémák”-kal, melynek ez egy alpontja.

Ha elsiklunk a problémák említett tulajdonságai fölött, például azáltal, hogy a kezelhetőség érdekében egyszerűsítő feltételezésekkel élünk, vagy mert a technikában elmerülve észre sem vesszük őket, akkor könnyen tudományosnak, korrektnek tűnő, de hamis következtetésekre juthatunk.

1.3. A bonyolult problémák tulajdonságai

·     Minél feljebb megyünk a világ hierarchiájában, annál inkább bonyolult problémákkal találkozunk.

·     A bonyolult problémák kezeléséhez széles eszköztárra van szükség, benne puha módszerekkel is.

·     Mindig lesznek bonyolult problémák. $

2.   Egyszerűség, bonyolultság és az ember

Az emberek gyakran összekeverik az egyszerű és bonyolult problémákat. $

Ennek egyrészt az az oka, hogy – mint a fenti példákból is látható – az egyszerű problémák között sok olyan van, melyekhez kifinomult eszközök, matematika kell. Másrészt ott vannak az ember beépített képességei egyes bonyolult problémák kezelésére, amit alább részletezek. Ráadásul a bonyolult problémák gyakran köznapinak hangzanak, melyekre a legegyszerűbb embereknek is választ kell adniuk.

Nagyobb gond, amikor magasabb szinten sem ismerik fel a problémák bonyolultságát, nem megfelelően állnak hozzájuk, különösen, ha azt gondolják, hogy csak azért, mert az egyszerű problémáknál jól működő kifinomult eszközöket használják, a megoldás is hasonlóan pontos lesz.

Az emberek gondolkozásukban hajlamosak egyszerűsíteni a dolgokat.

Az emberek gondolkozásának alapvető eleme a rend és a megértés igénye, az egyszerűsítés pedig gyakran hasznos, mi több, korlátozott képességeinket figyelembe véve nem ritkán az egyetlen módja annak, hogy eligazodjunk a világban. Valójában azonban sokaknak nem is annyira a megértés, mint a megértés élménye az, ami igazán kell. (Magyarul, ha azt hiszik, hogy értenek valamit, már jó.) Nagyrészt emiatt aztán gyakori az egyszerűsítés túlzásba vitele, ami könnyen tévútra vihet, és komolyabb problémákat is okozhat, például feszültségeket szíthat, manipulálhatóvá teheti az embereket.

Az embernek sok olyan automatikusan működő képessége van, mely megkönnyíti a bonyolult dolgok kezelését.

Ilyen például az tárgyak, alakzatok felismerése, a nyelv megértése, a beleérzési képesség. Ezek segítségével sok bonyolult problémát erőfeszítés nélkül tudunk kezelni, egyben ez is hozzájárul ahhoz, hogy összetévesszük az egyszerűt a bonyolulttal.

Egyeseknek érdeke fűződik a bonyolultság fenntartásához.

Mivel ha van egy terület, amihez én értek, más meg nem, akkor van miből megélnem. Ezt el lehet mondani például az adózással és általában a jogszabályokkal kapcsolatban, de hasonló a többek közt a tudomány és a művészet környékén előforduló ködösítés is. Utóbbinál inkább a bonyolultság látszatáról van szó.

3.   Az egyszerű megoldások haszna

Az egyszerű megoldások a gyakorlatban gyakran jobban beválnak, mint a bonyolultak.

Elsősorban érthetőségüknek, áttekinthetőségüknek és robosztusságuknak köszönhetően. Ezt, és az egyszerű megoldások hátrányait már említettem az ‘Egyszerűség’ témában. Itt szeretnék még ezekhez hozzáfűzni néhány gondolatot.

·     Vannak helyzetek, melyek különösen kedveznek az egyszerű megoldásoknak.

·     Amikor a kevesebb több

Gyakran előfordul, hogy egy cél nagy részét viszonylag könnyen, olcsón és egyszerűen el lehet érni, a tökéletesség viszont nagy erőfeszítést, költségeket, bonyolult megoldásokat igényelne. Ilyenkor érdemes lehet megelégedni egy már elfogadható megoldással, feláldozni valamennyit az elméletileg elérhető precizitásból, hatékonyságból. Különösen igaz ez, ha fennáll a veszélye, hogy a tökéletességre való törekvés miatt a dolog nem készül el, használhatatlan marad.

Nem mindig igaz tehát, hogy minél kifinomultabb valami, annál jobb. Továbbá ezért is olyan fontos a gyakorlatban a gyakorlatiasság és a józan ész, ezért is érhetnek adott esetben akár többet, mint a nagyfokú elméleti képzettség. (Persze alábecsülni az utóbbit sem kell, és a kettő együtt az igazi.)

A bonyolult problémák egyszerű megoldásokat kívánnak. $

Kicsit pontosabban: a bonyolult és lényegi problémák egyszerű, átlátható, robosztus megoldásokat kívánnak. Ezt szintén említettem már, itt néhány kiegészítést teszek.

Ennek fő okai:

1)    Egy bonyolult megoldással csak még bonyolultabbá tennénk a helyzetet.

2)    A bonyolult problémákra eleve nem lehet tökéletes megoldást adni.

3)    Bonyolult problémák esetén a feltételek, körülmények általában könnyen változnak, ez pedig gyorsan eltörölheti a bonyolult megoldásokkal elért előnyöket.

Lényegi problémának azt nevezem, melyen sokak jóléte, boldogsága múlik.

Ilyen bonyolult és lényegi probléma a pénzügyi-gazdasági rendszer megszervezése, szabályozása, és ilyenek a globális problémák. Ezeknél nem a hatékonyság csúcsának az elérése a cél, hanem a nagy bajok elkerülése, amihez az átláthatóság és a megbízható működés elengedhetetlen. Még inkább igaz ez egy kiszámíthatatlan és ingatag világban.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Kategóriák, fogalmak

1.1. A kategorizálás, fogalomalkotás haszna és tulajdonságai

A világ minden jelensége egyedi, de az emberek ezeket kategorizálják, osztályokba, fogalmak alá sorolják. Ezt azért teszik, hogy megkönnyítsék a megértést és a dolgok kezelését.

Például minden fa különböző, mégis mindegyiket fának nevezzük.

A világról azután nagyrészt nem konkrétumokban, hanem a fogalmaink segítségével gondolkozunk. Ezért a gondolkozásunkra is alapvető hatással van az, hogy milyen fogalmakat használunk, hogyan történt a dolgok fogalmak alá sorolása.

1.2. A kategorizálás, fogalomalkotás gyengéi, hátrányai, veszélyei

A kategorizálásban, fogalomalkotásban gyakran jelentős bizonytalanság, szubjektivitás, önkényesség van.

A fogalmak és szimbólumok használata igen praktikus és kényelmes, viszont nem szabad elfelejteni, hogy a valóságnak csak egy – gyakran tökéletlen – leírását, modelljét adják. Ügyelnünk kell rá, hogy használatuk közben ne szakadjunk el a valóságtól.

Az emberek szeretik egyszerűsíteni a világot. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy szeretnek sarkítani, szeretik a dolgokat minél kevesebb, minél eltérőbb kategóriába sorolni, a kategóriákat pedig homogénnak, tagjaikat egyformáknak tekinteni.

A világ dolgai azonban nem mindig kategorizálhatóak jól. Gyakran átmenetet alkotnak, több dimenzióban mérhetőek, keverékek vagy teljesen egyediek. A legtöbbször a kategóriákon belül is marad változatosság.

A fogalmak teremteni is képesek, legalábbis az ember fejében. Ha kitalálunk, használunk egy fogalmat, az önmagában azt sugallja, hogy a valóságban is van egy neki megfelelő, jól körülhatárolható jelenség.

2.   Szimbólumok

A szimbólumok önmagukon túli jelentést hordozó dolgok, jelképek.

A szimbólumok gyakran fogalmakat jelképeznek. Ilyen például a kimondott vagy leírt „fa” szó. Ennél azonban összetettebb és elvontabb jelentésekkel is bírhatnak, gondoljunk csak a különféle közlekedési táblákra, jelzésekre.

3.   Besorolás, értelmezés, minősítés

A besorolás az, amikor egy konkrét jelenséget valamilyen fogalom alá rendelünk. Például, amikor egy növényről megállapítjuk, hogy fa.

Az értelmezés a szimbólumok jelentésének kiolvasása. Például, amikor a „fa” szóról megállapítjuk, hogy fát jelent.

A minősítés egy adott helyzet jelentésének megállapítása. Például amikor arról a tényről, hogy valaki embert ölt megállapítjuk, hogy bűntett vagy hőstett. A besorolást és a minősítést röviden úgy is hívom, hogy egy dolgot valaminek felfogunk.

Mindezek, hasonlóan a fogalmak elhatárolásához, gyakran bizonytalanok.

Az, hogy valamit hogyan sorolunk be, értelmezünk, minősítünk, sokat számíthat.

Ami az értelmezést illeti, nem kell sokat magyarázni, mivel járhat, ha rosszul értelmezünk egy közlekedési táblát.

A besorolás és minősítés kapcsán más szavakkal úgy is mondhatjuk, hogy az, hogy minek nevezünk egy dolgot, nagy jelentőséggel bírhat.

4.   A kontextus hatása

A kontextus valaminek a környezete.

A dolog környezete gyakran jelentős hatással van rá, hogy hogyan érzékeljük, minek fogjuk fel, hogyan értelmezzük a dolgot.

A megfigyelő belső állapota is jelentős hatással lehet a dolgok érzékelésére és felfogására.

Ennek két kiemelt mechanizmusa van.

1)    Keretbe foglalás (Framing)

Ez azt jelenti, hogy, a dolgok érzékelése, felfogása függ attól a mentális kerettől, melyben a dolgot szemléljük – vagyis attól, ami a saját fejünkben van.

2)    Élesítés (Priming)

Ilyenkor előre felkészíti, érzékenyebbé teszi az embert egy dologra valami.

A megfigyelő külső környezete is hatással van az érzékelésre és felfogásra.

Ilyen az, ahogyan a társadalom, többek között a neveltetés, a vallás, a politika, a média alakítja az ember gondolkozását, mentális keretét, világnézetét.

5.   Az interpretáció hatalma

Az interpretáció valaminek a magyarázását, tálalását jelenti.

Aki valamit (pl. egy üzenetet, szöveget, művet) magyaráz, annak lehetősége van a dolog jelentésének befolyásolására. A jelentést gyakran alakítják önös érdekekből, azért, hogy az embereket manipulálják.

Ennek a lehetősége abból fakad, hogy általában nehéz, és nem is célszerű a dolgokat teljes precizitással megfogalmazni, ezért gyakran hagyják meg őket bizonyos fokig általánosnak, nyitottnak, homályosnak.

6.   Nyelv

A nyelv a gondolatok, érzések feldolgozásának, kifejezésének és közvetítésének egy eszköze. Sok érdekes jellemzője van neki.

7.   A buktatók elkerülése $

Ebben a témában számos, a fogalmakhoz, szimbólumokhoz, jelentéshez kapcsolódó buktatóra hívtam fel a figyelmet. Hogy ezeket elkerüljük, a következőket lehet tenni:

·     Lássuk a jelenségek egyediségét, összetettségét ismerjük a kategorizálás tulajdonságait. Különösen ne feledkezzünk meg az ember sarkításra való hajlamáról. Legyünk tudatában, hogy a kategóriákon belül is létezhet változatosság, és ha a dolgok egyedisége megköveteli, legyünk képesek több kategóriában vagy kategóriáktól mentesen gondolkozni.

·     Ne csak a megszokott, kívülről adott, merev kategóriák, fogalmak alapján gondolkozzunk. Legyünk nyíltak az új kategóriákra, a dolgok átsorolására, legyünk képesek magunk is a kategorizálásra, besorolásra, minősítésre.

·     Legyünk tudatában, hogyan alakítja a gondolkozásunkat a kontextus és az interpretáció, hogy ezt hogyan használják fel a befolyásolásunkra. Legyünk képesek a dolgokat önállóan megérteni, és törekedjünk rá, hogy ne lehessen félremagyarázni, amit mondunk.

·     Ne vesszünk el a fogalmakban, szimbólumokban. Tartsuk szem előtt a valóságot. Ne feledjük, attól még, hogy valaminek neve van, nem biztos, hogy létezik.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   A megismerés fajtái

1.1. A lényeg, a részletek és a technika $

Ez a három sok mindenben elkülönül.

1)    A lényeg a dolog alapvető elemeit, jellemzőit jelenti. Például a gravitációval kapcsolatban, hogy a tömeggel rendelkező dolgok vonzzák egymást.

2)    A részletek a dolog aprólékos elemeit, jellemzőit, precíz leírását adják. Például, hogy a gravitációs erő egyenlő a gravitációs állandó szorozva a két tömeg szorzatával, osztva a távolság négyzetével.

3)    A technika azt az eszközkészletet jelenti, ami ahhoz szükséges, hogy a dologgal bánni tudjunk. Például a gravitáció következményeinek kiszámításához is meglehetősen összetett matematikai módszerek szükségesek.

A lényeg gyakran messze egyszerűbb, mint a részletek és a technika, és ahhoz, hogy a nagy képet lássuk, nagyrészt elegendő a dolgok lényegét ismernünk.

1.2. Alulról és felülről való közelítés

A dolgokat lehet önmagukban, részleteikben elemezni, vagy egészben, összefüggéseikben szemlélni.

Az alulról való közelítés azt jelenti, hogy a vizsgált dolgot részekre bonjuk, elemezzük, önmagában vizsgáljuk.

Ez a tudomány módszere is, ezáltal ismerjük meg különösen a részleteket és a technikát. Elsősorban intelligenciára és speciális tudásra van szükség hozzá.

A felülről való közelítés azt jelenti, hogy a dolgot egészében szemléljük, összefüggéseiben tekintjük.

Ez a művészet módszere is. Elsősorban beleérző képesség, széles körű tudás és bölcsesség, szív kell hozzá.

1.3. Tények és megértés

A tények ismerete azt jelenti, hogy tudomásunk van valamiről.

A megértés azt jelenti, hogy értjük a tényeket, azok okait, összefüggéseit, következményeit.

Ezeknek elsősorban az ember élete egyik elvénél, a tudatosságnál lesz jelentősége. Az ember ugyanis hajlamos úgy élni az életét, hogy nem gondol bele tudatosan, mi történik körülötte, vele és benne. Pedig ez tenné lehetővé, hogy okosan éljünk.

A ‘Reális világkép’ témában szó van még a részben ide vágó külső és belső szemléletről.

2.   A megismerés technikái

Ebben a pontban a kutatás, megismerés néhány bevett, formális módszerét mutatom be.

·     Indukció – dedukció

Az indukció az, amikor a megfigyelt különféle, heterogénnek tűnő jelenségekben a közöset keressük, a mechanizmus, mely mindegyikük mögött megbúvik, ahogyan a jelenségeket egyre általánosabb okokra, törvényszerűségekre vezetjük vissza.

A dedukció az indukció ellentéte, amikor valamilyen általános összefüggésből vonunk le konkrét következtetéseket.

·     Redukcionizumus

Gyakran, ha egy dolgot nem értünk, jó ötlet először valami hasonlóval, de egyszerűbbel próbálkozni. A redukcionizmus is ezt teszi, konkrétan, ami túl bonyolult, azt szétszedi, és elemenként vizsgálgatja.

·     Elméletalkotás és alkalmazás

Annak, hogy használható elméletekhez jussunk, van egy általános eljárása.

1)    Megfigyelés

2)    Hipotézis

3)    Tesztelés

4)    Felhasználás

5)    Visszamérés

3.   A megismerés szétesése $

Ez két szempontból is jellemző az emberekre.

Hajlamosak vagyunk egyrészt a dolgok egyoldalú megközelítésére, másrészt lemondani a dolgok nagy részének, a nagy képnek a megismeréséről.

Egyoldalú megközelítés alatt egyrészt a módszerek egyoldalúságát értem, például hogy a zenét általában csak a maga egészében fogadjuk be, nem elemezzük, másrészt a nézőpontok egyoldalúságát, például, amikor egy társadalmi kérdést csak a saját politikai oldalunk ideológiája szerint szemlélünk.

Ennek részben természeti okai vannak, melyek nagyrészt a biológiai formában gyökereznek.

Másfelől a társadalom is hozzájárul a megismerés széteséséhez.

Ha hozzá vagyunk szokva, hogy adott módon szemléljük a világot, nehéz ezen változtatnunk. Egyrészt, még ha akarjuk is, nehéz levenni a szemüveget, amihez hozzászoktunk, különösen, ha azt a biológia adta ránk. Másrészt az ember szeret abban a tudatban lenni, hogy jól látja a dolgokat, ezért nem is nagyon törekszik rá, hogy másképp is megpróbálja, közben pedig elutasítja, lenézi az eltérő szemléletmódokat.

A dolgok minél jobb megismeréséhez szükséges azok több módon és több oldalról történő megközelítése, a világ és a különféle széles területek minél teljesebb megismeréséhez pedig a részletek mellett a teljes kép befogadása is.

4.   Precedensek $

Az, hogy precedens, azt jelenti, hogy valami legalább egyszer már megtörtént. Ez több szempontból jelentős.

·     Bebizonyítja, hogy valami lehetséges.

·     Bemutatja, hogy milyen hatásai lehetnek valaminek.

·     Elkerülendő vagy követhető példákat állít.

·     Hivatkozási alapot teremt bizonytalan helyzetekben.

Ha valamiről nem is tudjuk, hogy lehetséges, létezik, megtörtént, az is hasonló hatással lehet ránk, ha hiszünk benne.