HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: @Balázs730628: Köszönöm, Balázs. Mindig öröm amikor valaki meglátja a fényt. :) (Nem túl gyakori e... (2025.10.29. 21:40) A nemzetközi háttérhatalom és a nemzeti érdekkomplexum
  • Szalay Miklós: Ez nincs benne a fentiben (még), viszont egy értelmesnek tűnő osztályozása a személyiségtípusoknak... (2023.03.10. 23:42) Embertípusok
  • Szalay Miklós: Kiegészítés Karikó Katalin kapcsán: Ezt utólag írom hozzá, mert úgy érzékelem, hogy a Karikóról í... (2023.02.09. 20:14) Külföld (2023. január)
  • Szalay Miklós: Ami némileg elsikkadt, hogy van olyan fajta is, amit meg lehet csinálni, pénzügyileg sem annyira b... (2022.05.01. 15:07) A metaverzum és társai
  • Szalay Miklós: Orbán rendszerét még ki lehet egészíteni: ● A családtámogatási rendszerrel ● Az intézményi szövet... (2022.04.04. 22:00) Politika, választások (2022. február)

A kultúra és az ember

2020.02.06.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   A kultúra mibenléte

1)    Definíció $

Tágabb tekintetben kultúrának nevezem a következők összességét:

    Ahogyan emberek egy csoportja él. (Közös szokásaik, módszereik, stb…);

    Ami a fejükben közös. (Pl. a nyelvük, hiedelmeik, jellemző mentalitásuk, ízlésviláguk);

    Jellemző alkotásaik, közös hőseik.

Szokás azonban ennél szűkebben beszélni a kultúráról, különösen, kivenni belőle a politikát és a gazdaságot (melyek egyébként nagyon is részei egy csoport életének). Magam is elkülönítve, külön fejezetekben tárgyalom ezeket.

2)    Csoportok

A kultúra tehát emberek egy csoportjának közös szokásai, hiedelmei, művészete, stb… Miféle csoportok lehetnek ezek?

    Kisebb és nagyobb csoportok

Van ugye a nemzeti kultúra, amely sok-sok embert jelent. Kisebb csoportoknak is lehet azonban sajátos kultúrája, ezt nevezzük szubkultúrának; gondoljunk mondjuk a rockerek sajátos zenéjére, viseletére, kultúrhőseire, stb…

Említsük meg továbbá, hogy a nemzeti kultúráknál is léteznek nagyobb kulturális körök, mondjuk a keresztény kultúrkör, mely számos nemzetet magába foglal – ugyanakkor nem egységes, az általa felölelt nemzeti kultúrák (pl. a magyar, a német vagy az amerikai) ugyan mind keresztény kultúrák, ezen felül azonban sok mindenben különböznek is egymástól.

    Térben együtt élő és szétszórt csoportok

Egyrészt egy nemzet tagjai jellemzően egy helyen, egy országban élnek ­– másrészt ez rájuk nézve sem feltétlen igaz, gondoljunk a sok kivándorolt, külhoni magyarra, vagy a magyar és amerikai rockerekre, akik mégis ugyanahhoz a szubkultúrához tartoznak.

Jellemző továbbá, hogy különféle kultúrák léteznek egymás mellett, mint a különböző nemzetek.

Valamint itt jegyzem meg, hogy a különböző kultúráknak időben is van kiterjedésük, bár változó, hogy mennyi ideig maradnak fenn. Amit érdekes észrevenni, hogy bár ugyanarról a kultúráról beszélünk, a csoport tagjai, az emberek cserélődnek.

3)    Emberi és nem emberi kultúrák

Kultúrája mindenekelőtt az embernek van. (Bár ha léteznek más, hasonlóan értelmes lények, akkor minden bizonnyal nekik is.) Ismertek továbbá bizonyos állati kultúrák is, különösen a főemlősöknél (pl. a csimpánzoknál).

2.   A kultúra jelentősége

A kultúra rendkívül erős és széleskörű jelentőséggel bír az emberre és a társadalomra.

Lásd ehhez először is itt alább a kultúra és az ember, illetve a kultúra és a társadalom pontokat.

De más témákban is számos utalás található a kultúra jelentőségére.

Itt említhető végül a felhalmozott kultúra, tudás fontossága, hogy sok, ma már természetesnek vett ismeret, módszer ha jobban megnézzük, nem is annyira magától értetődő; mint mondjuk a kenyérsütés vagy a számok helyiértékes írása. A hasonlók felismeréséhez idő és lelemény kellett – érdemes tehát megbecsülni ezt a tudást.

Hasonló értéket képviselnek a minőségi művészeti alkotások, zenék, irodalmi művek, stb… is, mert ezek léte, a lehetőség, hogy örömet nyerhetünk belőlük, sem eleve adott: a kultúrkincs tehát valóban kincs. Lásd ehhez a ‘Szélmegoldások’ témában a pótolhatatlan dolgok között a kulturális örökséget.

3.   A kultúra és az ember

1)    Az ember kulturális lény is

Egyfelől, ami az ember fejében van, az nagyrészt másoktól, a kultúrából származik.

Másfelől pedig minden ember része valamilyen kultúrának.

A kultúra pedig, az, hogy az ember melyik kultúrához tartozik, jelentős hatással van a szemléletmódjára, viselkedésére. Sokan közben nem is nagyon lépik át saját kultúrkörük határait, azon belül mozognak szellemileg, azon belül érintkeznek – nem is csoda, hogy hajlamosak az adott kultúra által beléjük plántált dolgokat objektívnak tekinteni, azaz, mintha a sajátjuk volna az egyedüli igaz vallás, csak ők tudnák jól, mi a helyes, mi a siker.

(Pedig ugye, a kultúrák különböznek, az ember saját kultúrája is lehetne másmilyen, kaphatott volna másféle vallást, elveket is.)

Továbbá, az embereknek igényük is van a kultúrára – mely kapaszkodókat biztosít a számukra, eligazítja őket, hogyan éljenek, szép dolgokat mutat nekik, elszórakoztatja őket, beszédtémát ad, stb… Illetve, mint látni fogjuk, a kultúrára közösségi szinten is nagy igény van: a közös kultúra az egyik legjelentősebb összetartó erő a csoportok, nemzetek számára.

2)    A kultúra átadása-átvétele

Hogyan kerül át a kultúra egyik emberből a másikba?

    Megfigyeléssel

Amikor az egyik ember látja, hogyan élnek, hogyan csinálják a többiek, és azt ő is magáévá teszi.

    Neveléssel

Ahogy a szülők belenevelik a saját vallásukat, etikai elveiket, sikerkritériumaikat a gyerekbe, stb…

    Intézményesített neveléssel

Ahogy az iskola beoltja a tanulókat a nemzeti kultúrával, irodalommal, népdalokkal, stb…

Ezek által egyúttal a populációban is terjed, fennmarad a közös kultúra.

3)    Dolgok, melyek az őket alkotó, bennük résztvevő emberektől elválva is léteznek

Emlékszünk rá, hogy a kultúra (nyelv, szokások, stb…) fennmarad, miközben a tagjai cserélődnek: a kultúrának is van tehát annak aktuális tagjaitól elkülönült létezése – de ezt más dolgokról is el lehet mondani.

4)    A biológiai forma és a kultúra kapcsolata

A kultúra – és az emberi forma, a testünk, az agyunk biológiai tulajdonságai is összefüggésben állnak egymással, többféleképpen is:

    Nemiség

    Fennmaradás

    Evolúció és hajlamok

    Test és művészet

4.   A kultúra és a társadalom

1)    Nemzet, csoportok és kultúra

A nemzet, a különféle csoportok számára a közös kultúra, illetve a nyelv fontos összetartó erőt jelent, segít kialakítani a közös identitást, politikailag is kohéziót biztosít.

2)    A kultúrák különbözősége, egymásra hatása

Bár a kultúrák sokszínűsége érték, és a közös kultúra összetart – a különböző kultúra ugyanakkor elválaszt, szembeállítja egymással a különböző csoportokat, konfliktusokat generál.

Hogyan?

    Egyfelől a kultúrák inkompatibilitása, összeférhetetlensége révén. Mondjuk, hogy az egyiknek szerves része a müezzin hívószava, a másikat meg kimondottan idegesíti, vagy, hogy az egyik rossz szemmel nézni a másik kultúrába tartozó nők fedetlenségét.

    Másfelől a különböző kultúrák által definiált csoportok érdekei is ütközhetnek – például, ha az egyik nép a másik rovására terjeszkedne.

A kulturális különbségek egy társadalmon belül is gyakoriak. Utaltam fentebb a különböző szubkultúrákra, de egymástól gyakorlatilag teljesen különböző kultúrák is együtt élhetnek. Lásd továbbá az ‘Egyenlőtlenség’ témában, hogy a különböző társadalmi rétegek, a szegények és a gazdagok, kultúrája is eltérő lehet.

Szintén elhangzott, egy adott kultúra (különösen a sajátunk) is lehetne másmilyen, ha a dolgok másképp alakultak volna.

A különböző kultúrák gyakran érintkeznek, és hatással is vannak egymásra. Ennek során sok minden át szokott kerülni egyik kultúrából a másikba, így például szavak, szokások, a vallás illetve annak bizonyos elemei, stb… Valamint lásd itt mindjárt a kulturális felvirágzás tényezői között a népek, kultúrák érintkezését. (@@Vannak még esetleg másféle hatások a kultúrák között? Ötletek?)

Lásd továbbá a ‘Globalizáció’ témában a kulturális globalizációt, a kultúrák, illetve azok elemeinek szabad nemzetközi mozgását, mely napjaink egyik meghatározó kulturális jelensége.

3)    A kulturális felvirágzás tényezői $

Mik tesznek jót a kultúrának?

    Társadalmi stabilitás, prosperitás

    Népek, kultúrák érintkezése ß

    Igény a kultúrára

    Igényes, érzékeny közönség – tehetséges alkotók

    Új lehetőségek, ötletek, eszközök

4)    A kultúra, a mentalitás átható volta

Ezen azt értem, hogy egy ember, szervezet ß, nemzet kultúrája, mentalitása ezek viselkedésének, megnyilvánulásainak sok különféle aspektusában megjelenik; például abban, ahogyan az ember beszél, dolgozik, öltözködik, él, vagy, a nemzetről szólva, a politika hangnemében, a közrendben, köztisztaságban, az általános munkamorálban, hogy hogyan művelik a tudományt, a művészetet, milyen a humor, és így tovább.

A közös kultúra továbbá egy közös mögöttes tudástömeget is biztosít a tagjai számára, melynek segítségével „félszavakból is megértik egymást”. Például, ha azt mondom egy másik magyarnak, hogy „na, megjött Mátyás király”, akkor rögtön tudja, hogy arra célzok, hogy mindig igazságot próbál tenni. Illetve, mint utaltam rá, a közös kultúra sok közös témát is ad, úgy, hogy nem kell Ádámtól és Évától elkezdeni, ha mondjuk Petőfiről akarok beszélgetni. (@@Példák még? Jobb példák?)

5.   Annak az alapvető fontossága, ami az emberek fejében van

(Említettem, hogy ami az emberek fejében van, annak nagy része a kultúrából származik: ezért érdemes ezt itt tárgyalni.)

Először is mit értek az emberek fejében lévő dolgok alatt? Elsősorban a motivációkat, a széleskörű tájékozottságot, a világnézetet, a gondolkodásmódot, a kulturáltságot – kevésbé az intelligenciát – a szaktudást, technikai hozzáértést pedig egyáltalán nem.

1)    Mik függenek attól, ami az emberek fejében van?

    Az, hogy hogyan érzik magukat

Például, mert a problémákhoz hozzá lehet állni így is meg úgy is; mondjuk pusztán attól, hogy tudatosítom magamban, hogy másnak még sokkal rosszabb, kevésbé fogom magamat sajnálni. Hasonlóan, ha képes vagyok örömet találni az anyagiakon kívül, az egyszerű dolgokban, rögtön kevésbé fáj, hogy nem én vagyok a leggazdagabb; stb…

    Hogy mire törekszenek az emberek

Az előző példát folytatva, ha kevésbé érdekel a pénz, kevésbé is hajtok érte.

    Hogyan bánnak, mennyire törődnek egymással

Akiket csak a pénz érdekel, csak magukért hajtanak, azokat kevéssé érdeklik mások, rosszabbul bánnak velük; illetve nyilván az is sokat számít, hogy az emberek mit tartanak helyesnek, milyen etikai elveket követnek.

    Mire, hogyan használják az eszközöket

Az, hogy a tudomány és a technológia fejlett eszközöket ad a kezünkbe egy dolog: minden eszközt lehet ugyanis jól és rosszul is használni – ez pedig attól függ, igen, ami az emberek fejében van.

    Mennyire látják reálisan a dolgokat, mennyire jól tudják megítélni azokat, mennyire megtéveszthetőek, manipulálhatóak, mennyire képesek messzebbre tekinteni

Mely utóbbi egyrészt egyéni életünkben is fontos, például hogy hosszabb távú jólétünk érdekében letegyük a cigit, lefogyjunk, stb…; de a világ sorsát illetően is üdvös volna kevésbé rövidlátónak lenni, gondoljunk csak a fenyegető globális problémákra, melyek elkerülése érdekében a jelenben kellene áldozatokat hozni.

    Milyen rendszert tartanak kívánatosnak, milyen vezetőket választanak, azok hogyan vezetnek – és nagyrészt az is, hogy merre megy a világ.

Ezen kívül a könyv számos témájában utalok annak a fontosságára, ami az emberi fejekben van.

2)    A kulturáltság fontossága

Ami szintén a fejekben van. Ha az emberek kulturáltak, kulturáltan viselkednek, annak számos pozitív hatása van: rendesebben élhetnek, rendesebbek egymással is, harmonikusabb a társadalom – és jobb az élet. Ezt nem kell sokat magyarázni.

3)    A világ anyagi, technikai oldala – és ami a fejekben van

Mindamellett, természetesen az anyagi oldalt, a technológiát, a szaktudást sem kell lebecsülni, ezek is fontosak: nyilván nagyon jó dolog, hogy tudunk házakat építeni, hogy meg tudjuk gyógyítani a betegségeket, hogy vannak gépeink, stb… – csak ennél még fontosabb az, ami a fejekben van. (Egyebek mellett azért, mert ez dönti el, hogy mire használjuk az eszközeinket, a szakértelmünket: hogy betegségeket gyógyítunk vagy atombombát gyártunk.)

A mai világ azonban egyértelműen az anyagi oldalt állítja előtérbe, a „hogyan”-t, a „miért”-tel szemben – ami hiba:

A technika érdemeinek elismerése mellett, fel kell ismerni, hogy az emberek gondolkozása legalább annyira fontos, legalább annyit is kellene foglalkozni vele.

Lásd ehhez a technika felértékelődését az ‘Iparizált világunk’ témában.

4)    Társadalmi változások és ami a fejekben van

Az elmondottak azt is mutatják, hogy ha mélyreható változásokat akarunk elérni a világban, azt alsó szinten, az emberek gondolkozásában kell megalapozni.

Ami egyébként azt is jelenti, hogy a fontos változásokhoz sem feltétlen kell nagy befektetés vagy új találmányok: gondolatokat olcsón és egyszerűen is át lehet adni.

Ezzel együtt a felső szint, a felülről jövő kezdeményezés lehetőségeit sem szabad elhanyagolni a világjobbításban: innen kormányozzák ugyanis a népet, szervezik a folyamatokat, és mutathatják a követendő utat – bár mindez természetesen csak akkor ér valamit, ha kellően jó szándékú és felvilágosult emberek ülnek ezekben a pozíciókban.

6.   A kultúra változása

6.1. A kultúra tehetetlensége és néhány már említett hatás

1)    A kultúra tehetetlensége

Vagyis, hogy a kultúra rendszerint csak lassan változik. (Különösen így van ez az alapvető mentalitás tekintetében, hogy egy nép mennyire szabálykövető, dolgos, stb…) Ugyanakkor a viszonylag gyorsabb változások sem túl ritkák; mint amilyen például bizonyos országok nyugatizálódása volt, így Japáné és Kínáé. (Bár természetesen ez sem jelentette a kultúra teljes kicserélődését.)

2)    A kultúrák egymásra hatása, a történelem hatása, a kultúrák felvirágzása, a társadalmi változások és ami a fejekben van

Ezekről fentebb már értekeztem, itt csak idézzük fel gyorsan a kultúra változása kapcsán a különféle elemek kultúrák közötti átvételét; a történelem kultúraformáló hatását; a kulturális felvirágzás különféle tényezőit; valamint a fejekben lévő dolgok fontosságát, azt, hogy ha mélyreható változásokat akarunk elérni a társadalomban, azt alsó szinten kell megalapozni.

6.2. A mai világ jelentős kulturális változásai

    Kulturális globalizáció

Mely a kultúrák szabad nemzetközi mozgása, és fentebb már érintettem.

    Korunk hosszú távú társadalmi tendenciái

Ahogyan az utóbbi pár évszázadban mélyreható változások mentek végbe a társadalomban, a kultúrában, például a világnézetet, az életmódot, a nemiség különböző aspektusait illetően: általában véve, sok tekintetben szabadabbá vált az ember, kevésbé erőltetik rá a vallási dogmákat, lazultak a társadalmi normák, a nemi szerepek, a családi kötöttségek, és így tovább… Lásd erről az ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ című témában.

    A mai világ gyors változása

Melynek jelentős része kulturális természetű, vagy szoros összefüggésben áll a kultúrával: ilyen a társadalmak hatalmas mérete, az új technológiák, a TV, az internet, a mindenféle kütyü és az általuk teremtett új kulturális közeg, a pornográfia elérhetősége, a fogamzásgátlás lehetősége, stb… Ez csupa olyasmi, amire az evolúció nem tudta felkészíteni az embert, némelyik által pedig kimondottan kivonjuk magunkat a biológiai irányítás alól (pl. a pornóval, fogamzásgátlással) – így súlyos hatásaik lehetnek az emberiségre. Bővebben lásd a ‘Fennmaradás’ témában.

    Az új technológia teremtette új kulturális közeg

Mik a főbb jellemzői ennek?

    Információbőség, információdömping, hatalmas választék, gyakorlatilag minden elérhető

    A csillogó-villogó, könnyen fogyasztható termékek áradata, a minőség romlása. (Bár elvileg sok minőségi alkotás is elérhető.)

Mit értek az alatt, hogy a minőség romlása? Azt, hogy az emberek tartalmilag gyengébb, felületesebb filmeket, zenéket, stb… fogyasztanak – azért, mert ezek könnyebben fogyaszthatóak, a piac pedig kiszolgálja az igényeket: iparilag gyártja, futószalagon szállítja a könnyed árut. Mindamellett, sok minőségi alkotás is elérhető – csak éppen ezeket nemigen reklámozzák, elvesznek a gagyi áradatában, csak az találja meg őket, aki tudja, mit keressen – no és persze ezek nehezebben is emészthetőek. Igaz ez úgy a régebbi időkből ránk maradt kincsekre, mint a ma készülő tartalmas darabokra. (Mert azért ilyenek is akadnak.)

Lásd ehhez az ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ című témában az újabban tapasztalható felületesedést, beszűkülést, elidegenedést – melyben a technológia is ludas.

    Az emberek folyamatos behálózottsága, a közösségi média, és a személyes kapcsolatok sorvadása

Melynek tekintetében az okostelefonok tették fel a pontot az i-re, ahogy most már a nép az utcán, a buszon, mindenhol folyamatosan a telefonjába temetkezik, olyankor is, amikor fizikailag együtt vannak: személyes kapcsolataik így leépülnek ­– akkor is, ha a személytelen képernyőn, a Facebook-on keresztül szünet nélkül kapcsolatban állnak.

    A kultúra, a média globalizálódása, az utazás és kapcsolattartás könnyebbé válása.

Mint említettem. Ezek is részei a technológia teremtette új kulturális közegnek.

    Az alkotás eszközei könnyebben elérhetőek.

Manapság, akiben megvan a tehetség, akár csak egy számítógéppel jelentős mértékben kibontakoztathatja, de hegyekben állnak a fényképezők, hangszerek, stb… is. (Illetve a kevésbé tehetségesek is belevághatnak.) Bár eredetit már nem feltétlen könnyebb alkotni; illetve a hatalmas kínálat, és az iparizált, globális média miatt megélni sem lehet belőle.

    Az önszerveződés új lehetőségei

Hogy ugyanis például a Facebook-on könnyen egymásra tudnak találni a hasonló érdeklődésű emberek, közösséget alkothatnak, együttműködhetnek, akár egymástól nagyon távolról is. (És nem is csak kulturális, de politikai célokból is.)

    Mindenki szabadon beszélhet és nehezebb eltitkolni a dolgokat.

Más kérdés, hogy mennyire figyelnek oda az emberre, mennyire lehet kiválasztani a sok hangból az igazat, illetve, hogyha kiderülnek a disznóságok, vannak más módszerek is az elkenésükre. (Bár ez is inkább politika.)

Lásd még az ‘Érdekes kulturális jelenségek’ témában a művészet modern tendenciáit, köztük a minőség leértékelődését.

(@@Kellene még valamit említeni itt az új kulturális közegről?)

6.3. A kulturális sokszínűség csökkenése és megőrzése

Fentebb volt szó a kultúrák különbözőségéről, változatosságáról – illetve utaltam a kulturális globalizációra is, mely újabban csökkenti azt. Szedjük itt össze, mi jó és mi rossz van ebben a sokszínűségben, és hogy hogyan érdemes törekedni annak megőrzésére.

1)    A sokszínűség előnyei és hátrányai

    Előnyök

    Különböző megoldások tesztelése

Mindegyik kultúra tulajdonképpen egy társadalmi kísérlet, mely feltárja, hogy a benne alkalmazott megoldások mennyire működőképesek, milyen hatással vannak a csoport életképességére.

Ha például bizonyos kultúrák szabad folyást engednek a változásnak, a fejlődésnek, míg mások konzervatívabbak, akkor megláthatjuk, melyik út hová vezet, és akik a kevésbé működőn indultak el, azok példát vehetnek a többiekről; esetleg a hatékonyabb kultúra átveheti a sikertelenebb helyét. Ha azonban csak egyféle kultúra van, és az nem működik, akkor megállhat az élet.

    A különféle kultúrák színesítik a világot

    Hátrányok

    A népek, emberek szembeállítása, konfliktusok

Mint láttuk a különböző kultúra elválaszt egymástól, illetve konfliktusokat generál, egyrészt a kultúrák inkompatibilitása, összeférhetetlensége miatt, másrészt pedig az elkülönülő csoportok érdekeinek ütközése folytán.

    Ártalmas kulturális elemek

Bizonyos kulturális elemek kártékonyak lehetnek, egyfelől másokra – de a saját gyakorlóikra nézve is. Az utóbbira példa ha egy csoportban rossz szemmel nézik a törekvést, visszahúzzák az igyekvőket (emlékeszünk rá, hogy a kultúra gondok forrása lehet a felzárkózásban); vagy ha a társadalom bizonyos tagjait, a nőket, a páriákat, stb… elnyomják; vagy ott van a nők hagyományos körülmetélése, és az idézett kínai lábelkötözés is. Másokra, más népek számára pedig mondjuk az a kártékony, ha egy kultúra nagyon harcias, a környező népek leigázására ösztönöz.

Kívülről nézve egy kultúrát, egységként szemlélve azt, könnyű úgy látni, hogy az egész kultúra rossz. Közelebbről megvizsgálva viszont általában ki lehet szűrni belőle azokat az elemeket, melyektől ha az adott kultúra megszabadulna, változtatna rajtuk, az nagyban orvosolná a problémákat. Így például egy kultúra nyelve, egész művészete, egyéb szokásai sem hibásak abban, ha a nőket elnyomják. Más kérdés, hogy az ártalmas elemek mennyire integráns részei a kultúrának, mennyire lehetséges anélkül megszabadulni tőlük, hogy a kultúra tagjai úgy éreznék, hogy ez már nem ugyanaz.

Hozzá kell tenni továbbá, hogy kultúrák esetén sem szabad egy kalap alá venni azok minden tagját. Különösen, gyakran ezeken belül is ott vannak a szélsőségesek, akik a saját szélsőségességüknek megfelelően értelmezik a kultúra, a vallás rendszerint meglehetősen homályos tanításait – de ott vannak mérsékeltek is, akik nem érdemlik meg, hogy elítéljék őket a szélsőségesek elvakultságáért, nem is beszélve a saját kultúrájuk által alávetettekről. Lásd a ‘Bal oldal - Jobb oldal’ témában a szélsőségekről írtakat.

2)    A sokszínűség megőrzése

A kultúrák, azok sokszínűsége tehát érték, amit meg kell őrizni, lehetőleg az általa okozott problémák minél nagyobb fokú kiküszöbölésével.

A kultúrák megőrzése ezen kívül azért is fontos, mert az emberek ragaszkodnak a kultúrájukhoz, változó mértékben ugyan, de féltve őrzik azokat a leépüléstől, a külső hatásoktól, a globalizációtól. Lásd ehhez ‘Az emberiség egysége’ témában, hogy bár kívánatos, hogy a világ népeit közelebb hozzuk egymáshoz – ennek azonban nem kell egyformaságot jelentenie.

Érintetlenül hagyni sem kell őket azonban, a felsorolt káros elemek nem baj, ha az enyészeté lesznek, ha a kultúrák ennyiben megváltoznak, humanizálódnak, megtisztulnak az efféle hordaléktól, a tagjaik pedig felismerik, hogy ezek nélkül is lehet, sőt még jobb, muszlimnak, hindunak, kereszténynek lenni, stb…

Rendkívül fontos továbbá a tapintat és a tolerancia: a kellő tapintat, önmérséklet azok részéről, akiknek a kultúrája, szokásai mások terhére volna; a kellő tolerancia pedig azoktól, akiket mások kultúrája zavar. A tapintatnak és a toleranciának egyszerre kell érvényesülnie: egyik féltől sem várható el a teljes alkalmazkodás, mindkét félnek erőt kell vennie magán.

Szólj hozzá!

Hazai és nemzetközi aktualitások 2020 / 1

2020.02.06.

 

 

Szoktam gondolkozni, hogy miről értekezzek majd a következő levélben, és gyakran az van, hogy mire odaérünk, már a harmadik világvégénél tartunk, az első kettőre meg már kb. senki nem emlékszik. Most is ez a helyzet, nem tudom, mennyire rémlik még az ausztrál bozóttűz vagy Trump akciója Irán ellen. (A koronavírus lehet, hogy kitart még csütörtökig.) Közben meg mennek a hazai kis ügyeink: Fidesz vs Művészek, Fidesz vs Gyöngyöspata, Fidesz vs Európai Néppárt, stb… Szóval, zajlik az élet, hadd mondjam el nektek, mik merültek fel bennem ezek kapcsán, ha nem is minden a legaktuálisabb már.

 

A világkatasztrófákkal kapcsolatban tehát a legszembetűnőbb a médiahájp, meg a hisztéria, ami újabban még inkább övezi ezeket: érződik, ahogy a főleg a klímahelyzet (meg részben a kiélezett politika) miatt feszült közhangulat felfokozottan reagál mindenre. (A média meg nem rest szállítani a tüzelőt.) Hogy ezek túl vannak lihegve, az is mutatja, hogy aztán az első sarkon túl megfeledkezünk róluk. Mennyivel hasznosabb volna ezek helyett a heti pánikok helyett nekiállni végre tenni valamit az alapvető problémáinkkal! (Jó, persze, alábecsülni sem kell az eseményeket, és a valódi súlyuknak megfelelően foglalkozni is kell velük, például a vírussal kapcsolatban is rendben vannak az intézkedések – csak a hisztiért kár.)

 

(Még némi adalék, ha már szóba kerültek az „alapvető problémáink”: az egyik, hogy a tűz talán egy kicsit szembesíti a klímaváltozáshoz nagyban hozzájáruló Ausztrálokat a helyzettel; ami meg a vírust illeti, az is úgy néz ki, hogy némileg visszafogja majd a szent gazdasági növekedést, vele együtt pedig a CO2 kibocsátást. Sokat persze egyik sem számít, és bárcsak ne katasztrófáknak kellene orrba vágnia bennünket ahhoz, hogy végre észhez térjünk. Lásd még ezeket illetően a Globális problémák témában a „válságeredményeket”.)

 

* * *

 

Beszéljünk most egy kicsit Trump akciójáról, melyben megölette az iráni Forradalmi Gárda parancsnokát. Mi a gond ezzel? Leginkább az, hogy semmire nem volt jó. Merthogy, mint mondani szokták, „a temető tele van nélkülözhetetlen emberekkel”.

 

Viszont, ezek után Irán (meg kb. senki más a Közel-Keleten, emlékezzünk a Kurdok szintén nem régiben történt cserbenhagyására is), soha többet nem fog megbízni Amerikában, Trump sikeresen lenullázta azt, amit Obamának nagy nehezen sikerült összehoznia, az Iráni atommegállapodást. Úgyhogy innentől kezdve, valamelyest késleltetni biztos tudják, majd megvírusozzák a centrifugáikat, meg legyilkolják a tudósaikat, de előbb-utóbb meglesz nekik a bombájuk, onnantól kezdve pedig nem lehet packázni velük – ráadásul, ha egyszer meg is inogna a rendszer, rögtön el lehet kezdeni attól félni, hogy terroristák kezébe kerül a piros gomb.

 

Tegyük még hozzá egyrészt azt, hogy az Arab Tavaszból is látható módon, azon a környéken nem feltétlenül jó ötlet megrengetni a nem túl szalonképes, de azért a rend fenntartására alkalmas rezsimeket. (Beleértve az Iszlám Állam kordában tartását is). Másrészt meg az ilyen esetlen akciók inkább megerősítik a megtámadott rendszereket, a támogatottságukat, és nem is csak hazai, de a nemzetközi szimpátiát is generálnak az irányukban.

 

Egyébként éppen Trump könyvét, az Art of the Deal-t (az Üzlet Művészete) olvasom (pontosabban hallgatom hazafelé sétáltamban). Ebből a kötelező önfényezésen kívül az jön le, hogy építési vállalkozónak nem volt rossz, meg rámenős volt, meg tud néhány trükköt, meg az emberekhez is ért annyiból, hogy kinek mennyi az ára – ahhoz viszont, hogy a világ sorsát rábízzuk valakire, ennél több kell. Jó volna először is némi műveltség, hogy tudja, minek a közepébe durrant bele a rakétáival; jó volna több empátia is, hogy át tudja érezni, kiben mit váltanak ki az akciói; és nagyon jó volna az is, ha pár lépéssel előre tudna és akarna gondolkozni, figyelembe venné a holnaputánt is, és nem csak az itt és a most érdekében nyomná tövig a gázpedált, egyebek mellett a gazdaság- és klímapolitikájának tekintetében is. A helyzet azonban az, hogy amennyire látom, az amerikai politikusok sem igazán találják magukat, a bal- és a jobboldal is meglehetősen el van anyátlanodva; a nép pedig, mint mindig, biztonságra vágyik, kivált egy ilyen bizonytalanságokkal terhes időben, és amíg csak az efféle emberektől remélhet biztos kezű, határozott vezetést, addig meg is fogja szavazni őket – apropó…

 

* * *

 

A mi kis helyi erős emberünk és holdudvara. Az írás elején említett esetek újabban mintha némi zavart mutatnának az erőben:

 

1) A színháztörvény. Erről csak annyit, hogy láthatólag felhergelte velük a kultúra embereit – ami azért nem a legjobb választás, mert ők ott vannak minden háztartásban, nagyobb hatással tudnak lenni a szavazókra, mint mondjuk az akadémikusok meg a CEU, akik, legyünk őszinték, nem túl sok mindenkit érdekelnek.

 

2) A gyöngyöspatai romák: őket, mármint általában a cigányságot, sem kimondottan hasznos maga ellen hangolnia a vezetésnek, egyben egy bírósági ítélettel szembe mennie sem éppen ildomos. (Illetve hogy majd a cigányok a felkínált oktatást választják a pénz helyett…, jó vicc, én is lóvét komálnám.)

 

Mondom ezt úgy, hogy a pénz szerintem sem old meg semmit, mint ahogyan az sem, ha a gyerekeket egyszerűen összedobáljuk egy vegyes osztályba. (Lásd ehhez például ezt a cikket, meg a kommenteket is alatta.) Az ész nélküli integráció megint csak a könnyű út, amivel a legkevesebb erőfeszítéssel (mármint a döntéshozók részéről) azt lehet mondani, hogy tettünk valamit. Hogy milyen útját látom én a felzárkóztatásnak, azt ezen a linken lehet elolvasni.

 

Az oktatásnak mindenesetre kulcsszerepe van, az biztos, meg az is, hogy a cigányság ezen a téren is jócskán le van maradva. (Nem egy reprezentatív felmérés, de pl. nem rémlik, hogy akár a Közgázon, akár a jogon akárcsak egy cigányt is láttam volna, amíg oda jártam.) És hogy sokat lehetne fejleszteni rajtuk az is biztos: mondjuk, amikor a TV-ben nyilatkozik egy-egy tanultabb roma, (vagy épp ő a riporter), egész szokatlanul hangzik, ahogyan művelten, nem a sztereotip cigány módon beszélnek – és ezt nagyrészt az iskolának köszönhetik. Meg a társadalomnak is jó volna, ha több tanár, orvos, stb… kerülhetne ki közülük.

 

Tegyük hozzá, hogy ez az akció a Fidesz részéről inkább azoknak szól, akiknek nem ítéltek meg 100 milliót. Eléggé kérdéses azonban, hogy Mészáros Lőrinc 500 milliárdjának fényében ezzel többet használnak-e a saját ügyüknek, mint Norbi azzal, hogy vérig sértette a legjobb vásárlóit…

 

Visszatérve a politikához, az efféle mellényúlások (színháztörvény, Gyöngyöspata) mellé azért oda kell tenni a győri választás eredményét, amelyet elég jól megnyert a Fidesz, és láthatjuk, hogy nagyot azért továbbra sem tudnak hibázni. Miért? Pont azért, amiért már 10 éve: mert továbbra sincs egy életképes alternatíva, az ellenzéki oldalon nyoma sincs annak, hogy tovább tudnának lépni azon, amit az őszi választásokra sikerült összehozniuk. A mostani bukta jól mutatja azt, amit korábban leírtam, hogy Ennyi Nem Lesz Elég.

 

3) A Néppárt népmesei bénázása, hogy ugyanis ki is rúgják a Fideszt meg nem is… annyira tipikus. Általában is igaz, hogy minden társaságban van megosztottság; emiatt is annál nehézkesebb bármilyen testület működése, minél több tagja van. Az EU-nak, az európai intézményeknek is régi rákfenéje ez, újabban meg inkább csak romlik a helyzet.

 

Mondjuk az utóbbi időben valamelyest vissza is fogta magát a Fidesz, kevésbé gyalázzák az EU-t, levették a napirendről a saját bejáratú bíróságaikat, mi több, még a környezetvédelem is megjelent egy időre a narratívájukban. (No meg szerintem kifelé eleve más a hangnem – csak épp befelé már olyan hangosan óbégattak, hogy az kihallatszott.) Közben viszont újra felpörgették a mostanra már szerintem mindenkinek meglehetősen fárasztó sorosozást meg migránsozást. (Csak hát nincs jobb – tartósan akkor se, ha épp most két hétig kicsit a vírustól is meg lehet védeni bennünket…) Elnézve egyénként ezt az embert, mármint Viktort, meg amilyen meggyőzően adja elő, hogy őt „már nyolcszor ölte meg a Soros-hálózat”, kezdem elhinni, hogy maga is elhiszi, amiket mond…

 

Amúgy meg kíváncsi vagyok, hogy meddig tartható ez a néppárti szamárpadra ültetés, mert egyrészt nem hiszem, hogy egyhamar olyan jófiú lenne a Fideszből, hogy vissza lehessen fogadni, másrészt meg, ha ki akarnak lépni a Néppártból (nevezzük ezt „Fixitnek”), akkor ahhoz elkelne még egy-két partner, akivel új tömböt tudnak alkotni. Bár ez sem túl esélyes, még mindig valószínűbbnek látom, mint a visszafogadást. (Azért is, mert így már könnyebb úgy eladni, hogy saját elhatározásból távoznak.)

 

Kíváncsi vagyok, mi borzolja majd a kedélyeket a következő egy-két hónapban...

 

 

Szólj hozzá!

Érdekes gazdasági jelenségek

2019.12.12.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.    Az árucikkek címkéi

1)    A címkékről általában

Címkének azt nevezem, amivel jellemezzük a dolgokat, amiképp tekintünk rájuk. Címkéje sok mindennek lehet, például az embereknek (mondjuk, amikor valakire „doktor”-ként vagy „főnök”-ként tekintünk), a műalkotásoknak („eredeti” vagy „másolat”) – nem utolsósorban pedig az árucikkeknek is. A címkék, bár a dolog lényegét nem érintik, a megítélését annál inkább. (Így egy másolt festmény, még ha pontosan meg is egyezik az eredetivel, akkor is csak „másolat”-nak minősül – ezért nem is értékeljük sokra.) Lásd bővebben a ‘Címkék, szerepek, identitások’ témában.

Milyen címkéi vannak az árucikkeknek? Például: $

    Márkás vagy sem

    Kézzel vagy géppel készült

    Hol gyártották (pl. kínai vagy német) ß

    Az árucikk ára ß

Vagyis amikor az olcsóbbra automatikusan gagyiként tekintünk.

Mindezek tehát befolyásolják az áruk megítélését, keresletét és árát – holott azok lényegét nem feltétlenül érintik: gyakran a nem márkásnak sincs baj minőségével, a géppel készült is jól megmunkált. (Ha nem is mindig: például a német áru nem ritkán tényleg jobb minőségű, mint a kínai – de ez sem törvényszerű.)

2)    Márka

Coca-Cola, Adidas, Sony: mire jók ezek és a többi márka?

Először is: mit kap tőlük a fogyasztó?

    Garanciát a minőségre

Bár, mint láttuk a márka címke is: az általa jelölt áru tehát nem feltétlenül jobb minőségű a nem márkásnál.

    Nem kell sokáig keresgélni, gyorsan el lehet intézheti a vásárlást.

    Menőség

Hát a gyártónak miért jó a márka?

Nyilván azért, mert nagyobb a haszna: egyfelől a vásárló az előbb felsorolt előnyök miatt többet hajlandó fizetni a márkás termékekért; illetve a márka védelmet élvez, más nem gyárthatja, a gyártónak mintegy monopóliuma van rá.

2.    Marketing

2.1. A marketing hatalma

Fontos látni, hogy az eladás nemcsak minőség kérdése. Először is, természetesen ár kérdése is: általában a rosszabbat is el lehet adni olcsóbban. Másodszor pedig különféle marketing technikákkal rá lehet venni az embereket, hogy megvegyék, amit egyébként nem vennének.

A marketing alapvetően kétféleképpen működik: megmutatja az embereknek a termékeket, melyekkel a már meglévő igényeiket tudják kielégíteni – vagy megteremti az igényt.

Ami az előbbit illeti, érdemes felismerni, hogy bizony „a jó bornak” is elkél a cégér: hiába lenne ugyanis igény valamire – ha az emberek nem tudnak róla, nem fogják megvenni. (Különösen, ha másnak is van jó bora, amiről viszont tudnak.)

Ám a marketing hatalma az igény megteremtésével világlik ki igazán: a marketing, különféle technikáival, sok mindent képes eladni – beleértve sok rossz minőségű, értelmetlen dolgot is.

2.2. Marketing technikák

A fogyasztók befolyásolása ritkán merül ki az egyszerű informálásában, a marketingesek számtalan technikát alkalmaznak, hogy rávegyék őket a vásárlásra.

1)    A termékkel való machináció

2)    Az árral való machináció

3)    A fogyasztó és környezete

   A fogyasztók megismerése, megfigyelése

Mint amikor a Facebook és a Google kielemzi a felhasználó profilját, like-jait, posztjait, kereséseit, az emailjei és a csevegései tartalmát, és ezek ß alapján választja ki, hogy milyen reklámot mutasson, mit ajánljon neki. (Mi több, a felhasználó ismerőseinek hasonló adatait is felhasználják e célból, ha ugyanis azoknak tetszik valami, az valószínű, hogy a felhasználót magát is érdekelni fogja.) Hasonlóan, a különböző áruházak hűségkártyái is lehetővé teszik a kereskedőknek, hogy egyéni szinten kövessék, hogy a vásárló mit vásárol, mikor megy be a boltba, mennyit költ; sőt, a mobilszolgáltatóknak is értékes információkat nyújtanak a hívások meta adatai (a hívások időpontja, hossza és hasonlók).

4)    Vágyak, impulzusok, motivációk

    Félelmek

Különösen a betegségtől, gondoljunk csak a baktériumok 99,9%-át elpusztító fertőtlenítőszerekre, illetve arra, ahogyan a szénhidrátok, a zsír, a koleszterin, stb… egymást váltják az első számú közellenség szerepében – mire fel jön a sok mentes termék, ugyebár. (Bár, ha valamit sokan és régóta fogyasztanak, használnak, annál már nyilvánvalónak kell lennie, ha káros, illetve, hogy mennyire az.)

2.3. A fogyasztó érdekeinek sérülése

Abból kiindulva, hogy a vevő szabadon választhat, illetve az olyan mondásokból, hogy „a vevő a király”, úgy tűnhet, hogy aki el akar adni valamit, az mindig a vevő érdekeit tekinti elsődlegesnek, igyekszik minél inkább a vevő kedvére tenni. Ez azonban nem így van, az eladók csak addig cselekednek a vevő érdekei szerint, ameddig az egybeesik a sajátjukkal. Íme néhány példa:

1)    Az igazság rugalmasan kezelése

Az egyik nagy nemzetközi reklámügynökségnek például az a jelmondata, hogy „Truth Well Told”, vagyis „Jól Elmondott Igazság”. Nos, ez a jól elmondás nem ritkán súrolja a hazugság határát. (Általában a marketing területén, nem csak erre a cégre értve természetesen.)

2)    Elavulás és újítás

    A javíttatás, az alkatrészek drágasága az újhoz képest

    Tervezett elavulás

Ennek két módja van, először is, hogy a dolgokat úgy gyártják, hogy a tartósság, a javíthatóság nem szempont, sőt. A másik pedig, hogy egyre-másra hozzák ki az újabb modelleket, melyek lehetnek nagyobb tudásúak vagy csak menőbbek az előző évinél, akárhogy is, a vevő akkor is megveszi őket, ha a régi nem romlott el.

    Újítási kényszer

Egyfelől manapság folyton cserélődnek az árucikkek, gyakran kevés idő múltán már nem lehet kapni azt sem, ami pedig jó volt, bevált; másfelől a gyártók akkor is változtatnak, kihozzák az új verziót, ha értelme nem sok van.

3)    Áruházak

Ők is igyekeznek minél többet eladni, amiért meg is tesznek ezt-azt. Például megsétáltatják a vásárlót, hogy az minél több árucikkel, ajánlattal találkozzon. Hogyan érik ezt el? A bejárat és a kijárat elhelyezésével, illetve a berendezéssel, hogy lehetőleg az egész boltot be kelljen járni, mielőtt távozhatnánk.

4)    Árdiszkrimináció

Magyarul, amikor a különféle vevőknek más-más áron kínálják a terméket; például, amikor diákoknak olcsóbb a mozijegy. Fontos látnunk, hogy ez alapvetően nem a kispénzűekkel való jótékonykodás: az ár mindig kb. annyi, amennyit az adott vevő, vevőtípus maximum fizetni hajlandó – miáltal az eladó az eladásait, a saját hasznát növeli.

(Miközben a vevők hasznát csökkenti, közel nullára: egységes ár esetén ugyanis lennének, akik olcsóbban kapnák meg a terméket, mint a maximum, amennyit még megadnak érte, amivel jól járnának – mivel azonban most mindenki a maximumot fizeti, a vevők lényegében nem is nyernek az üzleten. Ezért is tilos az árdiszkrimináció, nyílt formájában legalábbis.) (@@Mennyire általános ez a tilalom? Az USÁ-ban és Magyarországon tilos, azt tudom.)

Kevésbé nyílt formájában viszont széltében-hosszában alkalmazzák, úgy, hogy lebutított, rosszabb, csúnyább termékeket is kínálnak a minőségiek mellett. Vegyük csak a puha kötésű könyveket, a HD-ready TV-ket vagy a lassabb processzorokat: ezeket a gyengébb változatokat legyártani általában nem sokkal kerül kevesebbe – a gyártó tehát akár az erősebbeket is adhatná olcsóbban – az olcsóbban kínált termékeknek azonban valahogyan különbözniük kell, egyrészt, hogy azok, akik a drágábbat veszik, át ne térjenek róla, másrészt pedig, hogy burkolt maradjon a árdiszkrimináció, ne pont ugyanazt adják olcsóbban.

5)    Árukapcsolás

Ami azt jelenti, hogy valamit, amit tényleg szeretnél, csak úgy kaphatsz meg, ha megveszel vele valami olyat is, amit nem vennél meg. Jellemző példák a csomagban kínált TV csatornák, és sok zenei album.

6)     A döntésekhez való ragaszkodás

3.    A haszon magyarázatai

1)    Piaci koncentráció

Ennek különféle esetei a szokásosnál nagyobb profit elérését teszik lehetővé. Ide tartoznak a monopóliumok, kartellek, a belépési korlátok (mondjuk, hogy egy bank alapításához jelentős tőke kell, ami sokak számára komoly akadály). Ide tartozik továbbá a gazdasági járadék is (például amikor valaki termőfölddel rendelkezik, amelyből összességében csak egy adott mennyiség létezik). Részletesebben lásd ‘A piac elvi korlátai’ témában.

2)    Az egyenlőtlenségek súlyosbodása

Illetve a gazdagok további gazdagodása. Számos oka van ennek, például az, hogy a gazdagoknak a pénzük is termeli a hasznot, ellentétben azokkal, akiknek csak a munkaerejük van; vagy az, hogy a gazdagok a pénzükkel, a befolyásukkal el tudják intézni maguknak a kedvezőbb feltételeket. Bővebben lásd az ‘Egyenlőtlenség’ témában, a divergencia pont alatt.

3)    Kereskedés

Honnan származik a kereskedő haszna? Nos, az tulajdonképpen a szükségletek kielégülésének „megvámolása”.

4)    Egy befektetésen az adott idő alatt elérhető hozam számít.

És nem az egy ügyleten elérhető. Különösen a kereskedők kapcsán releváns ez: ezért van ugyanis, hogy ha gyorsan forog az árukészlet, sok a vevő, akkor olcsóbban tudják adni a portékájukat – azért, mert a befektetésük egy év alatt 3-szor fial, nem csak egyszer, és így alacsonyabb haszonkulccsal is el tudják érni ugyanazt az egy évre vetített elvárt profitot.

Ez az egyik oka annak, hogy (eléggé igazságtalan módon) a szegényebb országokban drágábbak bizonyos termékek, merthogy ott lassabban fogy az áru. További okok a magasabb költségek (pl. mert a szegényebb országok messze vannak, rossz a közlekedés, drágább eljuttatni oda az árut); valamint magasabb a kockázat is (pl. a bizonytalan politikai helyzet miatt); illetve kisebb a verseny az eladók között.

5)    Magas kereslet – alacsony kínálat

Ez a kombináció egymástól meglehetősen elütő körülmények között is magas árakat eredményez.

A kereslet magas és a kínálat alacsony voltát itt egymáshoz képest, relatív értelemben értsük.

6)    Miért érdemes a zavarosban halászni?

Azaz újonnan megnyílt piacokon vagy a tilosban. Több okból is:

    Felgyülemlett, magas kereslet

    Alacsony kínálat, magasabb kockázat, lazább verseny, magasabb profit

    A szabályok, költségek lazasága, elkerülése

4.    Egyebek

1)    Árrugalmasság

Ami azt jelenti, hogy egy árucikk kereslete vagy kínálata mennyire érzékeny az árának megváltozására. Vannak alacsony keresleti árrugalmasságú cikkek, például a kenyér – ami érthető, mert enni kell, az emberek akkor is megveszik, ha drága. Magas az árrugalmassága ugyanakkor a luxuscikkeknek, melyekről könnyebben lemondanak.

Hasonlóan, a különféle árucikkek kínálati árrugalmassága is különböző lehet: magas például az új lakásoké, hiszen, ha lemennek az ingatlanárak, akkor nem éri meg felépíteni őket, lezuhan a kínálat. Alacsony ugyanakkor a gyapot árrugalmassága, azért ß, mert akik gyapottermesztésből élnek, azoknak nemigen van más választásuk, akkor is termelnek tehát, ha csak olcsón tudják eladni. (@@Jó példák ezek? Jobb példák?)

Lásd ezekhez ‘A piac alapjai’ témában a kereslet-kínálat ábrát, a nagy X-szel, melyen a rugalmasságok is láthatóak, mégpedig a görbék meredekségében: minél meredekebbek, annál rugalmasabb a kereslet és a kínálat.

2)    „Ragadós” árak

Annak ellenére, hogy a keresleti-kínálati viszonyok indokolnák az árak változását, azok hajlamosak bizonyos fokig tartani a szintjüket, vontatottan reagálnak.

3)    A befutó termékek gyakran egyszerű ötleteken alapulnak.

Az üzleti sikerhez nem feltétlen kellenek világmegváltó meglátások. Sem a Facebook like-jai, hírfolyama; sem a Google módszere, hogy azokat a lapokat sorolja előbbre, melyekre több link mutat; sem a Sony magunkkal vihető Walkman-je ß; sem a McDonalds mindenütt egyforma hamburgerei nem tűnnek akkora találmánynak, hogy Einsteinnek kelljen lenni hozzájuk. A titok ezeknél inkább az egyszerű, erőteljes, de eladdig kihasználatlan igények, lehetőségek felismerésében volt. (Bár ilyenekből azért egyre kevesebb van.)

4)    A dolgokat időnként a praktikum szüli meg – majd másra is használni kezdik őket.

Ilyen az írás, mely kezdetben adminisztratív célokat szolgált; de a számítógépet sem a szórakoztató appok miatt hozták létre eredetileg.

5)    Nem ritkán nem az úttörők futnak be.

Azért is, mert ülnek a babérjaikon, miközben más jobbat csinál náluk: például internetes keresők is voltak már a Google előtt, mondjuk az Altavista; mint ahogyan a Friendster és a MySpace is ott volt már a Facebook előtt. De más okai is lehet a sikertelenségüknek, például, hogy erős, rámenős versenytársakkal kerülnek szembe, akik szintén rányomulnak az úttörők által feltárt lehetőségekre. (@@Példák még?)

6)    A dolgokat el is kell adni, nemcsak megcsinálni.

Örök tanulság, hogy nem elég egy jó terméket összerakni – azt meg is kell kívántatni az emberekkel, tudni kell az üzletben érvényesülni is. Aki a vállalkozás üzleti részét viszi, annak legalább akkora szerepe van a sikerben, mint aki a terméket összehozta.

7)    A rosszabb minőséget is el lehet adni, olcsóbban.

Az ilyen termékekkel is lehet tehát üzletet csinálni.

8)    Méretgazdaságosság

Hogy ugyanis nagyobb tételben olcsóbb termelni.

9)    A jelenlegi tendencia, hogy egyre kisebbek a kiszerelések

Ez egy eléggé általános jelenség, az utóbbi időben kisebb lett a tejföl, a kóla, sok minden. (@@Mennyire általános ez? Külföldön is jellemző? Az élelmiszereken kívül másnál is megfigyelhető? További példák?)

10)  Párhuzamok az élővilág és az üzleti világ között

Mindenekelőtt a versengés a közös bennük, ahogy a különféle termékek, vállalatok versengenek egymással.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása