Egyvilág - Fórum

Alább a 2019-es önkormányzati választás egy kis elemzése olvasható.

Először is: minek köszönhető ez a meglepő eredmény? Nos, mindenekelőtt annak, hogy az ellenzék végre belátta, hogy összefogás nélkül nem megy, és közös jelölteket állított. Ezen kívül az is benne van, hogy amit a kormány csinál, azzal mostanra sokan besokalltak, túl sok embernek léptek már a tyúkszemére, de akiknek nem is annyira, azoknak is kellemetlen már, ami folyik. A folyamatos néphülyítés, a hadiállapot, amelyben élnünk kell, a jobb érzésű jobboldaliaknak is megfekszi már a gyomrát, és talán a demokrácia megnyirbálása, és a nyílt korrupció sem hagyja őket hidegen. Hogy nemcsak a baloldal érdeme a változás, az is mutatja, hogy ősfideszes körzetek is az ellenzéké lettek.

Egyvalaminek nem köszönhető azonban a „fordulat”: annak, hogy az ellenzéknek több fogalma volna arról, hogy mit is akar. Akik most elősegítették a fideszes polgármesterek leváltását, azok javarészt nem is az ellenzékre, hanem a Fidesz ellen szavaztak. S bár a közös jelöltek állítása is előrelépés, és az eredmény is jól mutatja, hogy már egy ilyen mérsékelt fokú összefogás is mit tesz – egy ország vezetésének azonban, a parlamenti választásoknak, nem lehet úgy nekifutni, hogy a jelöltek neve alatt 5-6 párt logója szerepel. Ennek a mostani „sikernek” épp az a veszélye, hogy az ellenzék elképzeli, hogy elég lesz ennyi, ugyanígy 2022-ben is győzni tudnak majd, nem erőltetik tovább az egységesülést. De ez így nem fog menni. Miért?

Azért mert:

● Az ország nemcsak a nagyvárosokból áll, láthatjuk, hogy vidéken töretlen a Fidesz előnye. (Akárcsak – vélhetőleg – a határon túli magyarok körében is.)

● Józan módon szemlélve, a mai felállásban, egy sokszereplős koalícióban, nem képzelhető el hatékony kormányzás az ellenzék részéről. A közös ellenség ideig-óráig képes összetartani az efféle alakulatokat, ám ahogyan csökken a nyomás, úgy bomlanak meg a kötelékek, úgy kerülnek felszínre a belső ellentétek. Az emberek pedig tudják, érzik ezt, és ez még sokakat visszatart az átszavazástól. A itt bemutatott többi nehézség közepette pedig egy valóban kormányváltásra törekvő ellenzék nem engedheti meg magának, hogy elveszítse ezeket a szavazatokat.

● Vélhetőleg a Fidesz is le fogja vonni a tanulságokat a mostani esetből, és igazítani fog a stratégiáján. Én arra tippelnék, hogy visszavesznek majd a tempóból. Ne feledjük azonban az eddig történteket, hogy kimutatták a foguk fehérjét: ha kevesebb lesz is a sorosozás, kevésbé pofátlan a közpénzek lenyúlása, mindez azért történik, hogy megtarthassák a hatalmat és a vele járó előnyöket.

(Apropó, emlékeztek, hogy a múltkorában a Nemzeti Konzultációk végét jósoltam, aztán mégis lett még egy? Nos, úgy tűnik, túl sokat azért nem tévedtem, mostanra ezek is lekerültek a napirendről. A sok értelmük, ami volt nekik…)

● A kormány és barátai mostanra úgy zsebre vágták az országot, annyira magukra szabták a rendszert, hogy az ellenzéknek lényegesen nehezebb dolga van, mint korábban. (És ez a helyzet jórészt egy kormányváltás után is megmaradna, hogy csak a bekebelezett sajtót, a felhalmozott párt(közeli) vagyonokat említsem.)

(Ezeken kívül valamennyire az is benne lehetett az eredményben, hogy épp most hagyták bezuhanni a forintot – bár azt nem hiszem, hogy ennek túl nagy szerepe lett volna: akiknek ez közvetlenül fáj, azok többnyire egyébként is utálják a Fideszt.)

Apropó pénzügyek, két kiegészítés: az egyik az, hogy még ha be is következne a változás, elszámoltatás aligha lenne, mégpedig azért, mert, mint rendesen, épp elég embernek van az ellenzéki oldalon is vaj a füle mögött.

A másik az, hogy valóban van bizonyos különbség a bal- és jobboldal anyagi hátterében, külföldi támogatottságában; mégpedig az, hogy a liberálisoknak (alapból, elvileg) jobban van kihez fordulniuk külföldön, mint a jobboldalnak. És ne csak Sorosra gondoljunk, hanem a globalizációban, a szabadabb piacokban érdekeltekre is. Más kérdés, hogy valójában mekkorák ezek a lehetőségek – jelenlegi szorult helyzetükben sem úgy tűnik, hogy annyira tápolnák őket. Valamint, azért a jobboldal sincs feltétlenül magára hagyva ezen a téren, láthatjuk hogy a kormány hogyan udvarol folyamatosan az oroszoknak, a kínaiaknak, egyik-másik illiberális alakulatnak. Ezeknek mind fűződhet érdekük egy konzervatív, tekintélyelvű magyar kapcsolathoz, különösen hogy EU tagok vagyunk.

Ezzel érthetővé válik egyrészt az, hogy miért hizlalják fel olyan módszeresen a Simicska meg Mészáros Lőrinc féle figurákat, hogy ugyanis legyen egy biztos pénzügyi alap, amiből újságot, tévét meg propagandát tudnak venni, ha kell. A jobboldal bizonyos fokig jobban magára van utalva ennek az anyagi háttérnek a megteremtésében.

A másik, hogy miért mentek neki olyan vehemensen Sorosnak meg többek közt az egyetememnek: azért, mert ezáltal vélték elzárni a baloldalt a saját háttértől, (meg persze mumusnak is pont jó volt az öreg).  Az nem számított, hogy valójában jött-e a pénz, vagy hogy a CEU-nak se volt köze a magyar belpolitikához. (Ne feledjük, hogy sok fideszes csúcsfej is a CEU-n végzett vagy Soros taníttatta ki őket.) No és persze a propaganda, amit az egész köré körítettek, Soros démonizálása, (meg az EU-é meg az ENSZ-é), az túl van minden realitáson.

Ezzel nem mentegetni akarom a korrupciót meg a hatalommal való visszaélésnek ezt a formáját, főleg nem ezt a romlott rendszert – csak azért mondom, hogy reálisan, kiegyensúlyozottan, árnyaltan lássuk a dolgokat. (Amit egyébként egyik tábor sem szeret, főleg mert mindenki a maga igazát keresi, de azért is, mert mind egyszerű válaszokra vágyunk. Mi azonban így magunk között, szeretünk tisztán látni, nem igaz?) Na meg így beleláthatunk kicsit Orbánék lelkivilágába, hogy miért tartják jogosnak, amit tesznek.

De vissza a fő mondanivalóhoz. Az alapvető probléma a Fidesz körül az a végletekig vitt ragaszkodásuk a hatalomhoz. (Amit az váltott ki, hogy anno kiestek belőle, és amelyre a saját jelenlegi ténykedésük is ráerősít, merthogy tetteik nyomán egyre félőbb, hogy mi lenne velük, ha egyszer már nem ők diktálnának, és esetleg számon kérnének rajtuk ezt-azt.) Így a hatalom megtartásáért semmi sem drága nekik, az mindent megér: megéri az ellenzék eltiprását, a tudományos élet leépítését, az okos, törekvő emberek elüldözését, a nép elhülyítését, félelemben tartását, és megéri ezt a folyamatos feszültséget is, amelyet már tíz éve élvezhetünk, megéri az ország népének egymás ellen hangolását, mely énszerintem a legfőbb bűnük. Mindez nem számít, a cél szentesíti az eszközt, mert ez egy harc, nekik pedig győzniük kell. (Győző, Viktor)

És itt van a legfőbb különbség a baloldal és a mai Fidesz között. Mert igaz, hogy a baloldalon is volt susmus, meg nokiásdoboz, meg az állami vagyon kiprivatizálása, meg hazudozás reggel, délben és este. Nem voltak azonban ennyire odáig a hatalomért, nem betonozták be magukat, nem másztak rá ennyire az ellenoldalra, azután se, hogy egyszer már leváltották őket. (Lehet mondani, hogy ennek meg is lett az eredménye, már hogy jól kiütötték őket másodszorra is. Amit egyébként akkor istenuccse nem is bántam, még optimista is voltam a Fidesszel kapcsolatban, mert azt hittem olyan lesz, mint az első turnusuk.) Amellett tehát, hogy megpróbáljuk nem feketében és fehérben látni a világot, fontos, hogy azért tudjunk különbséget tenni világos- meg sötétszürke között.

Pedig, talán írtam már, fel lehetne fogni ezt másképp is: nem kellene a másikat legyőzendő, megsemmisítendő ellenségnek tekinteni. Testvérnek sem muszáj – de nézzünk rá mondjuk versenytársként, akin túl akarunk tenni, a saját igényeink fontosabbak a számunkra, mint az övéi – de nem gyűlöljük, nem akarjuk megsemmisíteni, az ő igényeit sem söpörjük le az asztalról, amikor éppen nekünk áll a zászló – és akkor majd nekünk sem kell annyira félni attól, hogy mi lesz velünk, ha fordul a kocka. Azt nem hiszem, hogy a jelenlegi „elitet” ki lehet már gyógyítani a megkövesedett szemléletmódjából; ami esélyesebb, hogy jön egy-két normálisabban gondolkodó figura, akár Karácsony (annyira nem ismerem, de hátha), a nép pedig meglátja, hogy „lehet más a politika”. Bizonyos fokig. Mert hófehér sosem lesz – de talán nem lesz majd ennyire sötét, amilyenné mostanra tették. Ámen.

És természetesen, mint máskor sem, most sem a jobboldali választókat becsmérlem, akiknek a motivációit, mint egy korábbi írásban megfogalmaztam, meg lehet érteni. Tőlük annyit kérnék, hogy ne tévesszék szem elől a jelenlegi rendszer túlkapásait és korrupcióját, ne hagyják félelemben tartani magukat, próbálják meg reálisan szemlélni a helyzetet – és ha egyszer majd úgy látják, van tisztességesebb alternatíva, fontolják meg, hogy arra szavaznak.

Az ellenzéknek meg ezt mondom: kezdetnek nem volt ez rossz, az irány jó, de ha nem rázzátok komolyan gatyába magatokat, akkor kb. ennyi volt: lehet, hogy a kétharmad nem lesz meg a Fidesznek, de ennél többre ne számítsatok. Ugye nem elég nektek a langyos víz? Meg kell találnotok a módját, hogy ne legyen több 2-3 jól szervezett pártnál, tiszta irányvonallal, és törekvő, gyakorlatias programmal. Én ugyan nem hiszem, hogy összejön, de szeretnék meglepődni.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Az egyenlőtlenségek jelentése, mértéke és jelentősége

1)    Jelentés

Egyenlőtlenség sok mindenben van az emberek között, különösen:

●    A testi és szellemi adottságokban, képességekben

Hogy ki milyen okos, erős, szép, stb…

●    Az anyagiakban, a társadalmi helyzetben

Hogy kinek mennyi pénze van, ki van fent és ki van lent.

Jelen téma elsősorban az anyagi egyenlőtlenségekről szól.

2)    Statisztikák

A következő ábra a világ országain belüli anyagi egyenlőtlenséget szemlélteti: minél világosabb egy ország, annál kisebb az egyenlőtlenség, annál inkább egyenletes az jólét eloszlása az adott országon belül, minél sötétebb, annál inkább kevesek kezében összpontosul a vagyon, a fogyasztás. (A rácsos országokról nincs adat.)

Figyeljük meg, hogy Magyarországon illetve egész Európában viszonylag alacsony az egyenlőtlenség, az USÁ-ban, Oroszországban, és Kínában nagyobb, Latin-Amerikában és Afrika déli részén pedig igen nagy.

Az alábbi ábra pedig a világ teljes népessége tekintetében szemlélteti az egyenlőtlenséget és annak időbeli alakulását:

Miket érdemes itt észrevenni?

●    A világ gazdagodását, a görbe jobb felé tolódását

●    Hogy a 1970-es görbének két púpja van, ami a világ határozott megosztottságát mutatja szegényekre és gazdagokra ebben az időben.

●    A 2000-es görbe viszont megint egypúpú: a legszegényebbek helyzete számottevően javult.

Utóbbihoz lásd a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témában a globalizáció jótékony hatását ez ügyben.

(Nem árt itt különben figyelemmel lenni arra, hogy a vízszintes tengely logaritmikus, azaz a fenti görbék normál skálán jóval inkább elnyúlnának jobbra – az egyenlőtlenségek tehát jóval nagyobbak annál, mint amit az ábra első ránézésre sugall.)

Beszédes adat e tekintetben, hogy napjainkban a fentiekkel együtt is az alig 100 leggazdagabb ember vagyona akkora, mint a teljes emberiség szegényebbik feléé. (3,5 milliárd fő)

3)    Az egyenlőtlenségek jelentősége

Miért érdemes foglalkozni az egyenlőtlenségekkel? Alább részletesen bemutatom az egyenlőtlenségek hátrányait és előnyeit, itt most csak a legfontosabbakat emelem ki:

●    Az egyenlőtlenségek gyakran igazságtalanok, egyúttal feszültségeket generálnak társadalmi és egyéni szinten is.

Az elégedettség ugyanis nagymértékben relatív: ha a meg is van valakinek, amire szüksége van, de másoknak több van nála, az ember általában attól is rosszul érzi magát. Ez a relatív szegénység. (Szemben az abszolúttal, amikor nem méricskéljük magunkat másokhoz, csak arra vagyunk tekintettel, hogy nekünk nincs elég.)

●    Az egyenlőtlenségek ugyanakkor ösztönzik is az embereket, hogy mások számára is hasznos teljesítményük révén többet szerezzenek; a gazdagok felhalmozott vagyona tőkeként funkcionálhat, ami szükséges a termeléshez; továbbá a piac által generált egyenlőtlenségek bizonyos fokú tolerálása révén érvényesülhetnek a piac előnyei.

Itt is van tehát az érmének másik oldala.

2.   Szerencse, egyenlőtlenség, igazságtalanság

A szerencse az egyenlőtlenségek egyik forrása, az egyenlőtlenségek pedig lehetnek igazságosak is igazságtalanok. Ez a pont e fogalmakról illetve kapcsolatukról szól.

1)    A szerencse mibenléte

Mi a szerencse? Az, amikor rajtunk kívül álló okoknál illetve a véletlennél fogva egy számunkra jobb kimenetel következik be. A szerencse annál nagyobb, minél jobb és minél valószínűtlenebb ez a kimenetel.

2)    A szerencse arcai

Az ember sok különféle dologban lehet szerencsés (vagy szerencsétlen), így:

○    Abban, hogy egyáltalán létezhet, megszületett.

○    Ha jó adottságokkal, tehetséggel áldotta meg az élet.

Miáltal a szorgalma is többet ér: aki például okosabb, az ugyanannyi munkával többet tud szerezni.

○    Hogyha jó helyre illetve jó időbe születetik valaki.

○    Különféle ügyekben mutatkozó szerencsék

Az életben a fentieken túl is sok minden múlik a szerencsén (is), alakulhat számunkra jól vagy rosszul.

Mindezek a szerencsék-szerencsétlenségek aztán, egyebek mellett, anyagi egyenlőtlenségekben csapódnak le.

3)    A természet és a társadalom, mint a szerencse és egyenlőtlenség forrásai

Alapvetően két dolog, a természet és a társadalom miatt létezik egyenlőtlenség a világban; illetve ezek döntik el, hogy konkrétan ki lesz szerencsés és szerencsétlen, ki jár jól és ki jár rosszul.

○    Természet

A természet rendeli úgy például, hogy lehetnek okosabb és kevésbé okos emberek, hogy ilyen a rendszer.

Másfelől a természeten múlik, hogy konkrétan ki nyeri meg a lottót, vagy jelentős részben az is, hogy konkrétan ki lesz beteg, ki születik okosnak.

A természet szerepe miatt a világban óhatatlanul van és (vélhetőleg) lesz is egyenlőtlenség, szerencsétlenség.

○    Társadalom

Egyenlőtlenségek a társadalom miatt is vannak; például az, hogy létezik magántulajdon, vagy ha szigorúan rétegzett társadalmakban, illetve piaci rendszerben élünk, az társadalmi választás eredménye, nem a természet kényszerít bennünket erre.

Másrészt a társadalom is dönt arról, hogy konkrétan ki jár rosszul és ki jár jól, például, amikor valakit elnyomnak, mert nő vagy fekete.

Fontos kiemelni az ember, a társadalom lehetőségét arra, hogy javítson a természet által kiszabott egyenlőtlenségeken, például úgy, hogy igyekszik fejleszteni a rosszabb adottságokkal rendelkezőket, meggyógyítja a betegeket, kárpótolja őket. Mindazonáltal gyakran inkább még növeljük is az egyenlőtlenséget.

Néhány megjegyzés a társadalmi rétegekről:

○    A magasabb státusz általában nagyobb vagyonnal párosul.

Bár Indiában például a papok voltak legfelül.

○    Sok társadalom védi, konzerválja a rétegződést, az egyenlőtlenséget.

○    Az egyes rétegek kultúrája is eltérő lehet.

4)    Egyenlőtlenség és igazságtalanság

Az egyenlőtlenség gyakran igazságtalan – de lehet igazságos is, akkor, ha valakinek az nagyobb erőfeszítése, szorgalma miatt van több. Az igazságos egyenlőtlenséget nem olyan nehéz elfogadni, az igazságtalan, meg nem érdemelt egyenlőtlenség az, ami igazán bosszantja az embereket.

Ezen kívül az egyenlőtlenség hasznos is lehet, különösen azáltal, hogy ösztönöz, nagyobb hatékonysággal jár, ahogy alább látni is fogjuk.

Lásd végül ‘A jóság elvárható mértéke’ témában, hogy akinek szerencséje folytán több jut, attól elvárható, hogy azt bizonyos mértékig (10-20%) megossza másokkal.

3.   Az anyagi egyenlőtlenség tényezői

Itt azt vizsgáljuk meg, mik növelik, és mik csökkentik az egyenlőtlenségeket, mik játszanak szerepet azok alakulásában.

●    Szerencse

●    Szorgalom

●    Önzés

●    Tulajdon

●    Társadalmi csoportok, rétegek elnyomása, hátrányos megkülönböztetése

●    Piac

Ahogyan ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában olvasható, a piac növeli az egyenlőtlenségeket, feszültségeket, illetve a szabad verseny is van, akinek kedvez (különösen a nagyoknak, erőseknek), és van, akinek nem.

●    Lopás

Merthogy tulajdon egyoldalúan, jogtalanul is átkerülhet egyik embertől a másikhoz. Ez aztán csökkentheti is az egyenlőtlenséget (Robin Hood) – de növelheti is (nagybani korrupció).

●    Tőke, munkaerő és egyenlőtlenségek

Akinek van pénze, tőkéje, az is fial neki, alapból jobban gazdagodik tehát a dolgozóknál, akik csak a munkaerejükből pénzelnek. Ráadásul a tőke újabban egyre nagyobb arányban részesedik a termelés hasznából, egyrészt a fokozódó gépesítés, másrészt a globalizáció miatt, lásd alább.

Egyenlőtlenségek azonban a munkán belül is vannak: akinek jobbak a képességei, aki keményebben dolgozik, az többet kap.

●    Laza monetáris politika

Vagyis, amikor például azzal, hogy alacsonyan tartják a kamatokat, a jegybank, az állam több pénzt pumpál a gazdaságba, hogy élénkítse azt. Az új pénz pedig jellemzően azokhoz kerül, akiknek eleve több van, a középosztály meg rosszul jár az alacsony kamatokkal. Lásd erről a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában.

●    Adózás, újraelosztás

Ami képes mérsékelni az egyenlőtlenségeket, különösen a progresszív jövedelemadó, a vagyonadó és az örökösödési illeték.

●    Oktatás

Ha az a szegényeknek is hozzáférhető, vannak ösztöndíjak a számukra, az nagyban hozzájárul a felemelkedésükhöz, az egyenlőtlenségek csökkenéséhez. Lásd továbbá a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témában az oktatás szerepét az országok felzárkóztatásában.

●    Gépesítés, a termelékenység növekedése

Melyre már utaltam fentebb. A lényeg a következő: a termelésben a gépek egyre inkább kiszorítják a munkaerőt, tőke viszont továbbra is kell hozzájuk, amely így egyre jobban profitál – az egyenlőtlenségek tehát növekednek. Lásd erről az ‘Iparizált világunk’ témában.

Jellemző továbbá a munkaerő kettészakadása is képzetlenekre és képzettekre, mely utóbbiak munkájára továbbra is szükség van, így őket meg is fizetik. A képzetlenek a helyzet igazi vesztesei.

●    Globalizáció

A globalizáció, a termelés áttelepítése a fejlődő országokba, a munkalehetőségek bővülése ezeken a helyeken sokak szegénységét enyhítette – ami világszinten jelentős mértékben csökkentette az egyenlőtlenséget. (Emlékezzünk a fenti ábrára, ahogy a két púpból egy lett.)

Másfelől viszont országon belül nőttek az egyenlőtlenségek: a fejlődő országokban azért, mert vannak, akik sokkal többet nyertek a globalizációval, mint az egyszerű munkások, nyugaton meg azért, mert akiknek a munkáját áttelepítették, az rosszul járt, míg az áttelepített gyárak tulajdonosai, a tőke jól.

●    A segélyezés árnyoldala

Erről, hogy abból mennyi mindenki és hogyan részesedik a szegényeken kívül, a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témában lehet bővebben olvasni.

●    Divergencia

Magyarul, a különbség növekedése szegények és gazdagok között. A gazdagokat több tényező is segíti abban, hogy még gazdagabbak legyenek:

○    A gazdagok eleve többet profitálnak

Mert akinek pénze van, az is fial neki; mert a gazdagok nagyban fektethetnek be, ami olcsóbb, mint sok kis befektetést összegyűjteni; és mert nagyobb kockázatot vállalhatnak, mivel kevésbé kell félniük a veszteségtől – a kockázatosabb befektetések pedig átlagosan többet hoznak.

○    A gazdagoknak kedvező körülmények

Ilyenek, mint láttuk, hogy a piac a nagyoknak kedvez; a tőke hasznának emelkedése a gépesítés és a globalizáció miatt; illetve a laza monetáris politika népszerűsége, mert az új pénz nagy része is a gazdagokhoz kerül.

○    A pénz ereje és befolyása

Vagyis, hogy a gazdagok a pénzük, befolyásuk révén el tudják intézni maguknak a kedvezőbb feltételeket, hogy a játékszabályok nekik kedvezzenek; illetve ki tudják játszani azokat; és a pénzük segítségével meg is tudják védeni, amijük van.

○    Öröklés

Mely által generációkon keresztül folytatódhat a felhalmozott vagyon gyarapodása.

○    Országok közötti divergencia

Egy gazdag ország is könnyebben gazdagszik tovább, hiszen ott már kiépült egy erős gazdaság, megvan az azt támogató infrastruktúra, oktatás, szaktudás és érdekérvényesítő rendszer – szemben a szegényebb helyekkel, ahol mindez nagyrészt hiányzik.

Fel szokott merülni továbbá a kérdés, hogy aki már annyira gazdag, hogy örökre megvan mindene, az vajon miért nem áll le? Nos azért, mert a nagyon gazdagok nemcsak azért halmozzák a vagyont, hogy elköltsék, hanem inkább azért, mert számukra a minél nagyobb gazdagság jelenti a sikert, illetve, ha túltehetnek másokon; mert ebben érzik jónak, ezzel valósítják meg magukat; és mert élvezik az üzlet, a játék izgalmát. (Meg az sem mellékes, hogy ahogy gazdagszik valaki, egyre könnyebben jön a pénz, egyre nehezebb azt mondani, hogy nem kell több.) Vannak ugyan olyanok is, akiknek elég annyi, amennyit el tudnak költeni ß – az ilyenek viszont éppen ezért nem válnak nagyon gazdaggá.

Itt lehet végül elmondani, hogy az egyik területen élvezett előnyt fel lehet használni más területeken történő előnyszerzésre. Így különösen, ha valaki okos, szép vagy ismert, azzal gazdagságra tehet szert – és fordítva, aki gazdag, az vehet magának jó oktatást, gömbölyű melleket vagy hírnevet. Ezért is vannak halmozottan előnyös helyzetben lévő emberek.

●    Az egyenlőtlenség önfenntartó

Mindenekelőtt: a szegénység és gazdagság generációról-generációra öröklődik. Nem is csak a vagyon öröklődése miatt; hanem azért is, mert jó oktatást is az kap inkább, akinek van rá pénze; a következő generáció a családi összeköttetéseket, a család üzleti rutinját is megkapja; illetve a család kultúrája, munkamorálja, stb… is beépül a gyerekekbe. Lásd alább az esélyegyenlőséget.

Az egyenlőtlenségek fennmaradásához továbbá jelenősen hozzájárul a saját státuszon belül történő házasodás is, vagyis ha gazdag a gazdaggal, szegény a szegénnyel jön össze.

De nem csak az egyenlőtlenségek mértéke számít, hanem az is, hogy azt hogyan viselik az emberek. Lásd alább az egyenlőtlenségek megéléséről írtakat, az ember relatív szemléletét, az egyenlőtlenséget igazolni, elviselhetőbbé tenni képes tényezőket, és hogy miket várnak el az emberek, a teljes egyenlőség helyett.

4.   Politikai megfontolások

Néhány, egyéb témákban kifejtett, az egyenlőtlenséghez kapcsolódó megfontolás:

●    A közgazdaságtan hagyományos játéktere

Mely nagyjából a nyers kapitalizmus rendszerét írja le, tételei annak hatékonyságát demonstrálják, ezzel objektívnak tűnő érveket szolgáltatnak az egyenlőtlenségek elfogadásához. Lásd erről a ‘Közgazdaságtan’ témában; illetve lásd a piac etikáját a ‘Modernitás és etika’ témában.

●    A gazdasági baloldal és jobboldal

Az egyenlőtlenségek a gazdasági baloldalt zavarják inkább, az törekszik azok mérséklésére, akkor is, ha az alacsonyabb gazdasági növekedéssel jár – míg a jobboldal fordítva gondolkozik. Lásd a ‘Bal oldal - Jobb oldal’ témát.

●    Az egyenlőség ideológiája

Az egyenlőség jól hangzik, sokaknak alapból szimpatikus, könnyű érvelni vele. Ugyanakkor, mint látni fogjuk, az egyenlőtlenségeknek is megvannak az előnyei, melyektől az egyenlőség ideológiája mentén gondolkozók gyakran eltekintenek, túlzásokba esnek, leegyszerűsítő módon láttatják a kérdést; gondoljunk csak a kommunizmusra. Lásd bővebben az ‘Ideológiák’ témában.

●    Szegények a politikában

Szintén a ‘Bal oldal - Jobb oldal’ témában olvasható, hogy a proletár nincs szilárdan elköteleződve egyik oldal mellett sem, a bal- és a jobboldal is meg szokta őt vásárolni. Lásd még ugyanott, hogy (egyebek mellett) a súlyosan leszakadtak adják a szélsőségek társadalmi bázisát.

5.   Egyenlőség vagy hatékonyság

1)    A választás

A piac egyenlőtlenségeket termel, ha azonban ezek ellen fellépünk, korlátozzuk a piacot, szabályozzuk a gazdaságot, azzal egyszersmind aláássuk a piac biztosította hatékonyságot is. Igencsak választani kényszerülünk tehát egyenlőség és hatékonyság között, nem érhetjük el a kettőt egyszerre.

Az egyenlőtlenség csökkentését célzó beavatkozás mindenekelőtt a jövedelem-újraelosztás; de hasonlók például a trösztellenes szabályok is, melyek nem hagyják túl nagyra nőni a vállalatokat. Ezek által viszont csökken az ösztönzés, az emberek kevésbé igyekeznek; illetve méretgazdasági előnyök veszhetnek el, merthogy nagyban olcsóbban lehetne termelni.

2)    Az újraelosztás hatékonytalansága

Az újraelosztás több szempontból is hatékonytalan:

○    Az ösztönzés csökkenése

Az is kevésbé igyekszik ugyanis, akitől elvesznek, és az is, aki kap: minek hajtsuk magunkat ugyanis, ha elveszik annak jutalmát, vagy ha anélkül is ellátnak bennünket. Ráadásul, ha az újraelosztás során a szorgalmasok jutalma a munkakerülőkhöz kerül, az igazságtalan is.

○    Az újraelosztás költségei

Az adórendszer működtetése, a kényszer, amit ki kell fejteni, nincs ingyen; ahogy a potyautasok kiszűrése sem, hogy a valóban rászorulók kapják meg a támogatást. (Ezen kívül kevesebb juthat beruházásra is, lásd alább, hogy a gazdagok másra fordítják a pénzüket.)

Ugyanakkor, azon felül, hogy javul a szegények helyzete, az újraelosztásnak további előnyei is lehetnek: csökkenhetnek a társadalmi feszültségek, a bűnözés, stb… Lásd alább az egyenlőtlenség hátrányait.

3)    A gazdaság szabályozásának további veszélyei

Számos ilyen van:

○    Bürokrácia

A gazdaság szabályozása ugyanis adminisztrációval jár – ami nemcsak költséges, de lassítja az üzletmenetet is.

○    Lobbi érdekek

A piacban az is a jó, hogy pártatlan – egy szabályozott gazdaságban viszont, aki különösen pénze vagy kapcsolatai révén befolyással bír a szabályozókra, annak az érdekei könnyebben érvényesülhetnek.

○    Korrupció

Mert jó pénzért gyakran meg lehet venni a számunkra kedvező döntéseket, meg lehet olajozni a bürokrácia gépezetét.

○    Feketepiac

A piac erejét nem könnyű elfojtani: ha drágábban is el tudunk adni valamit az előírtnál, ha drágábban ugyan, de legalább megkapjuk, ami nekünk kell, stb…, az elég nagy csábítás a hivatalos út megkerülésére.

○    Spekuláció

Különösen a valutaárfolyamok szabályozása, védelme kapcsán.

○    Gazdasági lassulás, lemaradás a nemzetközi versenyben

Például, mert megemelik a minimálbért, és emiatt kevesebb embert foglalkoztatnak, drágábbá válik, csökken a termelés; vagy ha a trösztellenes szabályaink miatt a hazai nagyvállalataink hátrányt szenvednek a külföldiekkel szemben, akiket nem zargatnak hasonlókkal.

4)    Az egyenlőség változó ára $

Hogy mennyi áldozatot kell hozni a kisebb egyenlőtlenségért, az változó, a következők jelentős hatást gyakorolnak rá:

○    Ami az emberek fejében van

Közelebbről, ha megelégszenek a jólét egy kielégítő szintjével, ha szolidárisak egymással, az természetesen elősegíti az ügyet. Továbbá, ha kevésbé opportunisták, nem próbálják kijátszani a rendszert, befizetik az adót, nem veszik fel a segélyt, ha nem szorulnak rá, az szintén sokat számít az egyenlőtlenség kezelését illetően.

○    A technika, a tudomány fejlődése

Mely segíthet a csalók kiszűrésében, az újraelosztás olcsóbb megszervezésében, illetve a korábbi tapasztalatok feldolgozásával, a tanulságok levonásával is hatékonyabbá teheti a rendszert.

A körülményektől függ tehát, hogy hol, mikor mennyire érdemes törekedni az egyenlőtlenségek csökkentésére, illetve, hogy ha bizonyos körülmények között ez nem sikerült, az nem jelenti azt, hogy örökre halálra van ítélve a dolog. Ebből is látszik egyébként, hogy a gazdaság szabályozottságának mértékében sem kell végletekben gondolkozni, meg kell találni a megfelelő egyensúlyt.

6.   Az egyenlőtlenségek hátrányai és előnyei

6.1. Hátrányok

●    Az alul lévők nehéz helyzete, a felül lévők pazarlása

●    Ha az egyenlőtlenség igazságtalan

●    Feszültségek társadalmi és egyéni szinten is

Nyilván, társadalmilag a szegény és gazdag osztályok között – de az egyenlőtlenség egyéni szinten is nyomasztó tud lenni, ha a testvérem, a barátom meggazdagodott, én meg nem, ha a szomszédomnak nagyobb a háza, autója, stb…

●    A tehetség kibontakozásának akadályozása

Ha egy tehetséges, ámde szegény gyerek nem járhat jó iskolába, elsikkad, az nemcsak neki rossz, képességei a társadalom javára sem fognak kamatozni. Képzeljük csak el, hogy valakiből lehetett volna egy professzor, akik kutatott, sokakat tanított volna, stb…, de az anyagiak miatt ez zátonyra futott. (Ekképp egyébként az ösztöndíjak sem csak azokat szolgálják, akik megkapják őket.)

●    A demokrácia rosszabb működése

Mint a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában olvasható, a mérsékelt egyenlőtlenségek előfeltétele a jól működő demokráciának.

●    Az egyenlőtlenségek szerepe a globális problémákban

A globális problémákat az egyenlőtlenségek miatt is nehéz kezelni.

●    A szabályok megszegése ß, bűnözés

Az egyenlőtlenségek ezekhez is hozzájárulhatnak: ha látom, hogy a másiknak több van, hajlamos lehetek a könnyebb utat választani, hogy utolérjem őt; illetve lehetnek, akik a puszta megélhetésért kénytelenek bűnözni.

6.2. Az egyenlőtlenség előnyei

Nem árt látni, hogy ilyenek is vannak.

●    Ösztönzés

Mint említettem, mások gazdagsága teljesítményre ösztönözhet, a munkánkkal pedig nemcsak magunknak szerzünk, hanem másoknak is hasznára válunk.

●    Az egyenlőtlenség igazságos is lehet

Ha a szorgalmasnak jut több, mint a lustának, ahogy már utaltam rá.

●    Meg lehet spórolni az újraelosztást, a gazdaság szabályozását.

Illetve az ezekkel járó hatékonytalanságot, veszélyeket, melyeket fentebb láttunk.

●    A gazdagok másra fordítják a pénzüket

Aminek az az előnye, hogy kisebb hányadát fogyasztják el, így több jut beruházásra, tőke képződik.

Két mondat még arról, hogy a köz szempontjából sem mellékes, hogy a gazdagok miben tartják, hogyan hasznosítják a vagyonukat, mennyiben részesülnek annak hasznából mások. Így, ha vagyontárgyakat, házakat, autókat vesznek, azzal egyszer ugyan keresletet generálnak, munkát, hasznot adnak másoknak – de ennyi. Ha viszont vállalkozásaik, részvényeik vannak, stb…, azzal folyamatosan hozzásegítenek másokat a megélhetéshez, illetve hasznos termékeket állítanak elő.

●    A piac előnyei és hátrányai

Ezeket nem az egyenlőtlenségek okozzák, hanem a piaci rendszer – amely egyúttal egyenlőtlenségeket is generál. Ha tehát elfogadjuk a piacot és az általa teremtett egyenlőtlenségeket, akkor a piac többi előnyét és hátrányát is megkapjuk vele.

●    A gazdag országok problémái

Ezek nem kimondottan előnyei az egyenlőtlenségnek; annyiból érdemes itt említeni őket, hogy a szegények lássák, akkor sem volna minden fenékig tejfel, ha gazdagok volnának, ennyiből a szegénységnek is megvannak az „előnyei”.

○    Újabb keletű növekedési, globalizációs problémák

○    Elkényelmesedés és dekadencia

○    Demográfiai problémák

7.   Az egyenlőtlenségek megélése

Az egyenlőtlenségek mértékén felül, mint utaltam rá, az sem mellékes, hogy azokat hogyan éljük meg.

1)    Relativitás az emberben

Az ember nagymértékben másokkal méri magát – tehát számít neki az egyenlőtlenség. Különösen, az hogy az ember mennyire elégedett azzal, amije van, jelentős mértékben attól függ, hogy másoknak mije van.

2)    Az egyenlőtlenséget az emberek szemében igazolni képes, azt elviselhetőbbé tevő tényezők $

○    Ha az egyenlőtlenség igazságos

○    Esélyegyenlőség

Ha mindenkinek, a szegénynek is megvan a lehetősége a sikerre, a jólétre, a gazdagságra, az jelentősen enyhít az egyenlőtlenségekkel szembeni ellenérzéseken.

○    Ha van valami jónak tekintett dolog a rendszer mögött

Mint például a szabadság, amely (az egyenlőséghez hasonlóan) szintén jól hangzik, és ha valami, a piac, szabad, az segít elfogadni azt, annak hátrányos következményeit, így az egyenlőtlenséget is. Lásd a szabadság ideológiáját az ‘Ideológiák’ témában.

De hasonló az is, ha az emberek szerint a jóisten rendelte el a fennálló, egyenlőtlen társadalmi rendet; vagy ha a rendszerre, a piaci versenyre úgy tekintenek, mint ami „természetes”. (Noha valójában, ami természetes, az nem feltétlenül jó; lásd ezt ‘A boldogság keresése és korlátai’ témában.)

○    Eleve elrendeltség

Ha az emberek szerint „ez a dolgok rendje, mi ezek vagyunk, ez a mi helyünk”, az segíthet megbékélni a helyzettel. (Különösen, ha a jóisten rendezte el a dolgokat: ez segített a középkor népének – a mai világban viszont már nem működik; bár a piac természetessége részben hasonló.)

○    Ha nem szembeötlő mások gazdagsága

Ha nem szembesülünk mások gazdagságával, ha azok nem hivalkodnak vele, akkor kevésbé bosszantó az egyenlőtlenség.

○    Cirkusz és kenyér

Egyfelől a cirkusz: a TV, a bulvár, stb… az ilyen dolgok, elszórakoztatják az embert, elterelik a figyelmét a szegénységéről, a problémákról.

Másfelől a kenyér: ha az embernek megvan a lehetősége az alapvető boldogulásra, az elveszi az elégedetlensége nagy részét. Lásd erről alább.

3)    Teljes egyenlőséget nem is nagyon vár el senki.

Az emberek sokkal inkább tisztességes elbánást várnak, lehetőséget az alapvető boldogulásra, esélyt a felemelkedésre illetve némi szolidaritást.

Ha ez megvan, akkor nem nagyon lázadoznak, az igazságtalan egyenlőtlenségeket is elég jól tolerálják, egyúttal kevésbé is bűnöznek, és lényegesen kevésbé radikalizálódnak, csatlakoznak szélsőséges csoportokhoz.

A tanuláság az, hogy…

Nem szabad az embereket teljesen kifacsarni, ellehetetleníteni, magukra hagyni, ügyelni kell rá, hogy legalább a legszükségesebbekhez mindenki hozzá tudjon jutni.

Lásd ezekhez a jólét és biztonság fontosságát az emberek számára, a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában; az alapvető jólét különös fontosságát a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témában; valamint a szerencse fentebb említett 10-20%-os megosztását.

8.   Az egyenlőtlenségek kezelése

8.1. Az egyenlőtlenségek ellenőrzés alatt tartása

Bár az egyenlőtlenség sok szempontból hátrányos, láttuk, hogy megvannak az előnyei is, hogy a nagyobb egyenlőség megteremtése, az újraelosztás, a gazdaság szabályozása hatékonytalanságot eredményez, különféle veszélyeket rejt magában, továbbá, az emberek nem is igénylik a teljes egyenlőséget. Így…

A teljes egyenlőség sem praktikus, sem igazságos nem lenne, így nem is ezt kell megcélozni – viszont az egyenlőtlenségeket mindenképpen tanácsos ellenőrzés alatt tartani.

Jobb tehát, ha nem hagyjuk elszaladni őket. (Bár túlságosan szigorúnak sem kell lenni azért: a praktikum miatt bizonyos fokú igazságtalan egyenlőtlenség is megengedhető.)

Lásd ehhez az ‘Értékteremtés’ témában a haszon igazságosabb felosztását, illetve hogy ezzel együtt azért a tőkének, a menedzsmentnek valamivel (de nem akármennyivel) többet is célszerű lehet megadni, mint amennyi járna, azért, mert ez a rendszer működése, a kisember jóléte szempontjából így praktikus.

Különösen úgy nincs értelme erőltetni az egyenlőséget, hogy igazán nem is járna jól vele senki, amikor csak az előnyösebb helyzetben lévőket húznánk vissza, anélkül, hogy a hátrányosabb helyzetben lévők előrébb jutnának. Lásd különösen az ‘Oktatás’ témában a diszkriminációmentesség túlzásba vitelét, amikor nem engedik külön kezelni a jobb és a rosszabb képességű diákokat.

8.2. Az egyenlőtlenségek kezelésének eszközei, módszerei

1)    Újraelosztás, adózás

Melyeket már emlegettem. Itt még annyit hozzá, hogy jó, ha ennek a jómódúbbak is látják, érzik a hasznát, ők is visszakapnak valamit, például azáltal, hogy rendben van tartva az ország, a közterületek, stb…

2)    Szakszervezetek

Ezek összefogják a munkaerőt, lehetővé teszik számára az egységes fellépést, javítják az érdekérvényesítő képességét – ami segíthet magasabb béreket, jobb feltételeket kiharcolni, visszavenni a tőke hatalmából.

Habár a végső hatásuk, ugye, kevésbé egyértelműen pozitív: a szervezett munkaerő védettsége, magasabb fizetése egyrészt rontja a többi dolgozó helyzetét, azáltal, hogy a vállalatok kétszer is meggondolják, felvegyenek-e valakit, mert csak nehezen szabadulhatnak meg tőle, ha majd már nem kell; illetve a magasabb bér miatt is kevesebb embert foglalkoztatnak. Másrészt a vállalatok helyzete, a gazdaság működése, versenyképessége is romlik – amit ugyancsak visszahat a munkaerőre is.

3)    Oktatás, ösztöndíjak

Mint szintén láttuk.

4)    A hátrányos helyzetű kisebbségek felzárkóztatása

Erről ‘A csoportok problémáinak kezelése’ témában lehet olvasni.

5)    Tisztességes elbánás

Ez az egyik, amit az emberek elvárnak a teljes egyenlőség helyett. Ha magán az egyenlőtlenségen túl sokat nem is segít, annak megélését könnyebbé teszi.

6)    Az alapvető boldogulás lehetősége és esély a felemelkedésre

Ennek a jelentőségét is hangsúlyoztam fentebb. Az alapvető boldogulás lehetőségét tehát mindenki számára biztosítani kell. A felemelkedés esélye lehet egy fokkal kevésbé életbevágó, de szintén fontos.

Ez több szempontból is jó:

○    Igazságos, és a szegények lényegesen jobban érzik magukat tőle;

○    Csökken a frusztrációjuk, a haragjuk, a társadalmi feszültségek; a társadalom is többet várhat el a megsegítettektől.

○    A felül lévők lelkiismeretét is nyugtathatja, egyúttal a pozíciójukat is szilárdabbá teszi.

○    Valamint teljesítményre ösztönzi az alul lévőket, illetve a tehetségük is jobban hasznosulhat, a társadalom számára is.

7)    Szolidaritás

Ez még egy dolog, ami jól esik az embereknek. Mit jelent a szolidaritás? Azt, hogy kiállunk a másik mellett annak nehéz helyzetében, segítséget nyújtunk neki.

Szolidaritás nemcsak egyéni, de közösségi szinten is létezik, különösen, amikor egy társadalom segíti az elesettjeit.

Ide kapcsolódik, hogy gyakran rossz szemmel nézik, ahogy egyes nincstelenek, hajléktalanok az utcán, a tömegközlekedési eszközökön piszkolnak, rontják a levegőt, kellemetlenkednek. Ilyenkor nem árt feltenni a kérdést: mit tesz értük a társadalom. Akivel ugyanis tisztességtelenül bánnak, nem adják meg neki a minimálisan elvárhatót sem, magára hagyják, az érthető módon bosszús lesz, örül, ha másokat bosszanthat, nem szívesen működik együtt; illetve a társadalomnak is annál többet van joga elvárni tőlük, minél többet tesz értük.

Nem utolsósorban azonban az alul lévőknek is meg kell érteniük a felül lévőket, legalábbis, ha azok megteszik értük, ami elvárható. Valószínűleg ugyanis ők, akik alul vannak, sem adnák oda mindenüket fordított helyzetben; ha van valamijük, nem is adták azt oda a még szegényebbeknek; illetve ők is örülnek, hogy a rendszer az ő tulajdonukat sem veszi el e célból. $

8)    Szemléletváltás

Természetesen az is jelentős hatással lehetne az egyenlőtlenség problémájára, ha az emberek kevésbé hajszolnák az anyagiakat, kevesebbel is beérnék, nagyobb empátiával volnának egymás iránt.

Azt persze nem állítom, hogy ezeket könnyű elérni.

9)    A csoportok közötti különbségek kezelése

Ehhez ‘A csoportok problémáinak kezelése’ témát tudom ajánlani; benne azt, hogy a csoportok közötti különbségek, egyenlőtlenségek érzékeny téma, ezért gyakran inkább nem feszegetik őket. Lásd ugyanott a csoportok helyes szemléletét; és hogy a különbségeket nem kell tagadni, hanem el kell ismerni, és ki kell aknázni.

1)  

2)  

3)  

4)  

5)  

6)  

7)  

8)  

9)  

* * *

És még egy említést érdemlő jelenség a nagyobb egyenlőségre való törekvéssel kapcsolatban: a társadalmi esélyegyenlőség kiemeli a természettől való különbségeket.

Egy bizonyos: a természet, de a társadalom miatt is, az egyenlőtlenség tartósan velünk marad, tartósan foglalkozni is kell vele.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   „It’s the economy, stupid”

Vagyis „a gazdaság az oka, te buta”: ez egy bevett angol kifejezés arra, hogy a közhangulat, illetve azon keresztül mennyi minden nagyrészt a gazdaságon, annak állapotán múlik, milyen erős hatással van a gazdaság sok mindenre a társadalomban; így a következőkre is:

●    Gazdasági várakozások

Vagyis ha a gazdaság pillanatnyilag gyengélkedik, akkor az emberek hajlamosak az elkövetkezendőkben is erre, gazdasági lassulásra számítani, fellendülés idején pedig fordítva; és gazdasági tevékenységüket is ennek megfelelően alakítják: ha pesszimistán tekintenek a jövőbe, kevesebbet vásárolnak, óvatosabban fektetnek be – minek következtében a gazdaság valóban a várt irányba tendál, stb… Lásd alább a gazdasági válságok önfenntartó természetét.

●    Politikai hatások

A gazdasági helyzet nagyban befolyásolja, hogy:

○    Kire szavaznak az emberek

Amikor rossz a helyzet, elégedetlen a nép, már azzal könnyen népszerű lehet a politikus, ha változást ígér. (Még ha nem is tűnik túl kompetensnek.)

○    Mennyire lázadnak az emberek a hatalmon lévők, a rendszer, az egyenlőtlenségek ellen

Ha ugyanis a kenyér megvan, az ember béketűrőbb, jobban eltűri a korrupciót, az elnyomást, az igazságtalanságot.

○    A szélsőségek népszerűsége

Válság közepette népszerűbbek, mint egyébként, mert egyszerű megoldást, radikális változást ígérnek, mert az emberek lázadnak.

●    Bűnözés ß

Súlyos gazdasági problémák esetén, ha az emberek nem tudnak másból megélni, amikor a szélsőségek is előretörnek, a bűnözés is megnövekedhet.

●    Tolerancia

Különösen a bevándorlókkal szemben csökkenhet ez válság idején, akik miatt kevesebb munka juthat a helyieknek.

●    Családalapítás, gyermekvállalás ß

Érthető módon ezekre is nagyobb a hajlandóság, amikor biztos a megélhetés.

●    Egyebek

A globális problémák, a felmelegedés is hajlamos háttérbe szorulni gazdasági nehézségek idején, mert az embereknek ilyenkor fontosabb az itt és a most; valamint a globalizációval, a nemzetközi integrációval szemben is jellemzőbb az elutasítás.

Lásd végül a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában a közvélemény változékonyságát.

2.   A gazdasági válság jelentése és fajtái

1)    Jelentés

Általános gazdasági válság a gazdasági aktivitás általános csökkenése – amit különösen a GDP, a bruttó hazai termék csökkenése jelez, röviden, csökken a termelés.

2)    A gazdasági válságok fajtái

Több szempont szerint:

●    Súlyosabb és kevésbé súlyos válságok

Ez egy skála, melyen egy 10%-os GDP csökkenés már súlyosnak mondható.

●    Hosszabb és rövidebb válságok

Nagyjából 3 év fölött már hosszú válságról beszélhetünk.

●    Globális – regionális – egy országot sújtó válságok

●    Speciális gazdasági válságok

Azaz, amikor a válság nem általános, a gazdaság bizonyos intézményei, részei kerülnek csak válságba. Ilyenek lehetnek:

○    Államadósság-válság, államcsőd

○    Pénzügyi válság, hitelválság, bankválság

○    Tőzsdeválság

○    Valutaválság

A különféle speciális válságok természetesen nem függetlenek egymástól, kiválthatják egymást, valamint az általános válságokhoz kapcsolódóan is gyakoriak, azt is előidézhetik. Alább látni fogjuk, hogyan.

3)    Gyorsuló gazdaság – lassuló gazdaság

Az alábbi táblázat azt foglalja össze, mi jellemzi a gazdaság e két állapotát, mire lehet számítani ezek idején.

Lásd még ehhez a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témát.

3.   Néhány nevezetes válság

1)    A Nagy Gazdasági Világválság (1929 – 30-as évek vége)

Ez volt a XX. század legmélyebb, leghosszabb, legkiterjedtebb válsága, mondhatni ikonikus jelentőségű a válságok között.

2)    A 2007-2008-as pénzügyi válság és az azt követő gazdasági világválság

Ez pedig elég friss, és elég súlyos volt, ha a Nagy Válságot nem is érte utol.

3)    Az olajválságok

Ezek nem tipikus válságok, de jelentős hatásuk volt és nevezetesek is, nem árt hát tudni róluk.

○    1973-74

Az OPEC (a Kőolaj-exportáló Országok Szervezete) embargót hirdetett az USA-val és még néhány országgal szemben, minek következtében az olajárak megtöbbszöröződtek – és ennek hosszabbtávú gazdasági hatásai is lettek.

○    1979

Ekkor az iráni forradalom és az irak-iráni háború hatására visszaeső kínálat, és az ennek hatására kitörő pánik miatt ismét jelentősen megemelkedett az olaj ára.

4)    Poszt-kommunista válság (1990-es évek)

Ez annyiból érdekes, hogy jól demonstrálja, hogy egy rendszerváltás, az addigi gazdasági rend megbomlása nagymértékben képes visszavetni a termelést, a jólétet. Csak annyit róla, hogy Oroszország GDP-je megfeleződött, így ott ez jóval súlyosabb volt mint annak idején a Nagy Válság nyugaton. És a volt keleti blokkban máshol is jelentős volt a visszaesés a kommunista időkhöz képest.

A felsoroltakon túl természetesen számos más válság is volt még a világban, annak országaiban.

4.   Válságtényezők

Vegyük sorra a gazdasági válságokban szerepet játszó legfontosabb tényezőket.

1)    Várakozások, az általános fogyasztói, befektetői hangulat

Az, hogy az emberek mire számítanak a gazdasággal kapcsolatban, nagyban befolyásolja a döntéseiket, gazdasági viselkedésüket – és ezáltal magának a gazdaságnak az alakulását is. Különösen, ha (mert válság van) pesszimisták, arra számítanak, hogy rosszul megy majd az üzlet, a fizetések stagnálni fognak, munkanélküliség lesz, akkor nem ruháznak be, és nem vásárolnak – ez pedig nagyban hozzájárul a gazdaság további gyengélkedéséhez.

A gazdasági várakozásokról, azok jelentőségéről lásd a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában.

2)    Elégtelen kereslet

Miért baj ez? Azért, mert ha nem lehet eladni a termékeket, akkor a termelők nem fognak beruházni, és nem adnak munkát az embereknek.

Keresletet nemcsak a fogyasztók támasztanak (fogyasztási kereslet), hanem a termelők is (beruházási kereslet). Utóbbiaknak ugyanis gépekre, eszközökre, alapanyagokra van szükségük a termeléshez. A fogyasztás és beruházás elégtelenségéhez számos tényező hozzájárulhat.

Az elégtelen kereslet pedig csökkenti az árakat, deflációt okoz.

3)    Külkereskedelmi sokkok

Ezek export és importoldalról is megviselhetik a gazdaságot: előbbire példa egy külföldi válság, ami miatt kevesebbet tudnak venni tőlünk, kevesebbet tudunk oda exportálni, vagy a külföldi országok protekcionizmusa. Az importoldalhoz pedig lásd az olajválságokat, amikor hirtelen sokkal drágább lett az importált olaj.

4)    Defláció

Említettem, hogy az elégtelen kereslet deflációt okoz, ami az árak általános csökkenése, az infláció ellentéte. Ez a gazdasági válságokkal kapcsolatban gyakran előkerül – de miért is baj az, ha a dolgok olcsóbbak lesznek?

Egyrészt azért, mert kevesebbért lehet eladni a termékeket, ezért a termelők kevesebbet ruháznak be, leépítik a termelőkapacitásokat, a munkaerőt. Másrészt pedig a defláció megnöveli az adósságok reálértékét: azaz, bár továbbra is 1000 forint az adósságunk, ha a kenyér közben olcsóbb lett, akkor eddig 5 kenyér árával tartoztunk, most viszont már 10-ével; eddig 5 kenyeret kellett eladnunk, hogy vissza tudjuk fizetni az adósságunkat, most már 10-et – az adósok tehát nehezebben törlesztik az adósságaikat. Emiatt pedig a hitelezők, a bankok is bajba kerülhetnek.

A deflációról bővebben lásd a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában.

5)    Hitelezés, eladósodás

Minél inkább el vannak adósodva az emberek, vállalatok, annál nagyobb a veszélye, hogy nem fogják tudni visszafizetni az adósságukat – ami bajba sodorhatja a bankokat, pénzügyi válságot, illetve általános gazdasági válságot idézhet elő. Különösen igaz ez, ha felelőtlen módon osztogatják, veszik fel a hiteleket, ha rossz adósoknak adnak hitelt.

6)    Állami eladósodás, államcsőd

Melynek, illetve az államadósság-válságnak, számtalan kellemetlen következménye lehet.

7)    A külföldi tőke menekülése

A külföldi tőke nagyban tudja segíteni egy ország gazdaságát – viszont egy nyitott országban, az hogy marad is-e, a külföldieken, az ő hangulatukon, pánikjukon  múlik. Amikor a tőke meggondolja magát, és menekülőre fogja, akkor gyorsan el tudja értékteleníteni az ország valutáját, (mert nagy tömegben váltják át azt külföldi pénzre). Ezzel az országnak, a hazai gazdasági szereplőknek egy-kettőre jelentősen megdrágul a külföld felé történő fizetés, hirtelen fizetésképtelenné is válhatnak.

Mint a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témában olvasható, a külföldi tőke több formában érkezhet: van a spekulatív és a kölcsöntőke, valamint a termelő beruházások. Ezek közül különösen az első, a spekulatív tőke hajlamos a hirtelen hangulatváltozásokra.

A menekülést egyébként olyasmik is kiválthatják, amiknek az adott országhoz viszonylag kevés köze van: például az adott régió többi országának problémái vagy egy globális pánik.

Lásd továbbá a ‘Globalizáció’ témában a tőke mobilitásáról mondottakat.

8)    Pánik

Vagyis, amikor az emberek tömegesen, fejvesztve menekítik a pénzüket. (Bár annál racionálisabb menekülőre fogni, minél többen menekülnek már.) A jelenség tehát ezért, és a terjedő hisztéria miatt is önmagát gerjeszti.

Pánik tehát akkor tör ki, amikor az emberek megijednek, hogy nem jutnak hozzá a pénzükhöz: amikor a tőzsde elkezd esni, amikor a külföldi befektetők megijednek, hogy nem tudják majd elvinni a pénzüket, vagy amikor a bankok beszüntetik az egymásnak történő hitelezést, mert tartanak tőle, hogy nem kapják vissza a pénzüket.

Nagyon jellemző továbbá a „bankroham” jelensége, amikor a betétesek ijednek meg, hogy a bankjuk fizetésképtelenné válik, nem tudnak majd hozzájutni a pénzükhöz – és ezért mindenki idejekorán, egyszerre, tömegesen akarja kivenni azt. A bankokat azonban nem erre találták ki, normál körülmények között a betéteknek csak kis hányadát kell tudniuk egy időben rendelkezésre bocsátani – így a roham könnyen maga idézheti elő a fizetésképtelenséget. Ezen túl, ha egy bankot megrohannak, a többi bank ügyfelei is arra a következtetésre juthatnak, hogy az ő pénzük is biztosabb helyen lenne otthon, ők is megrohanják tehát a bankjukat – és kész a bankválság. (Amiből aztán még nagyobb bajok is lehetnek.)

Ezt megelőzendő találták ki a betétbiztosítás intézményét, vagyis, hogy államilag garantálják a bankbetéteket, hogy megnyugtassák a betéteseket, elejét vegyék a pániknak. (@@Ez mindig állami garancia? Van, hogy nemcsak a bankbetéteket garantálják?)

9)    Bizonytalanság

Egy válság közepette sok mindent nem tudni, például:

○    Hogyan reagálnak az üzleti szereplők, hogyan változik a megszokott üzleti környezet?

○    Hogyan reagál az állam, a szabályozók?

○    Meddig tart a válság?

És természetesen mindenkinek ott a kérdés, hogy mit tegyen, amikor mindezekkel szembesül. Részben a bizonytalanságok, részben a tudható negatívumok pedig sokakat óvatosságra, visszafogottságra késztetnek.

Bizonytalanságok idején megfigyelhető továbbá a (tőzsdei) hozamok volatilitásának, változékonyságának megnövekedése, vagyis lényegében, hogy rendszertelenül és jelentős kilengésekkel követik egymást a nyereségek és veszteségek. ß

10)   Gazdaságpolitikai hibák

Amelyek hozzájárulhatnak egyrészt a válság bekövetkezéséhez, másrészt az elmélyüléséhez, elhúzódásához is. Ilyen volt például a Nagy Válság idején az aranystandardhoz való ragaszkodás, a kellő monetáris expanziónak, a pénzmennyiség növelésének a hiánya; vagy a túlzott monetáris lazaság és dereguláció a 2007-2008-as válságot megelőzően, melyek elősegítették a felelőtlen hitelezést.

11)   Speciális gazdasági válságok

Mint láttuk, ezek egyrészt egymást is kiválthatják, másrészt az általános válságokhoz kapcsolódóan is gyakoriak, azokat is előidézhetik; egy pénzügyi válság például fontos tényező lehet egy azt követő általános gazdasági válságban.

12)   A gazdasági válságok dinamikája

Erről alább lesz szó, lásd a válságok terjedéséről, azok önfenntartó voltáról és a buborékokról mondottakat.

5.   A válságok mélyebb okai

A válságokban a bemutatott közvetlen tényezők mellett távolabbi, nagyobb léptékű faktorok is szerepet játszanak.

5.1. Politika

1)    Rendszerek összeomlása, rendszerváltozások

Például ahogyan a poszt-kommunista válságnál láttuk.

2)    Háborúk

Ezeknek is megvannak a gazdaságra gyakorolt pozitív és negatív hatásaik, ahogyan a ‘Politikai konfliktusok’ témában olvasható. Itt leginkább a termelőeszközök elpusztítását, a kevesebb és drágább fogyasztási cikket, az állami eladósodást és a hiperinflációt érdemes kiemelni.

3)    Állami pénzügyek

Lásd ehhez a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában az államadóssággal kapcsolatban, hogy a spórolás nem túl népszerű a politikusok között, illetve, hogy nem jellemző, hogy az államadósságot visszafizetnék, inkább görgetik, stb… Lásd továbbá a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában az osztogatás-megszorítás ciklusát.

4)    Amikor megy a szekér, senkinek sem érdeke fékezni.

Vagy kevésbé szimbolikusan: amikor a gazdaság gyors ütemben növekszik, senkinek sem érdeke lassítani azt – ezzel azonban elültetik a következő válság magvait.

Lásd ehhez a gyorsuló gazdaság jellemzőit fentebb. Ilyen körülmények között, adott pillanatban, szinte mindenki a gazdaság minél gyorsabb növekedésében érdekelt: a népnek, a kormánynak, a vállalatoknak, a bankoknak, a brókereknek és a közgazdászoknak is az a jó, ha nőnek a fizetések, elégedettek a választók, jól fogynak a termékek, nagy a hitelkereslet, a befektetési hajlam, illetve az aktuális növekedés alátámasztja a hozzáértésüket, hogy jól végzik a munkájukat, ami a közgazdászokat illeti.

Hogyan ülteti el mégis a válság magvait a túl gyors növekedés?

○    Úgy, hogy azt elősegítő laza monetáris politika, alacsony kamatok, pénz pumpálása a gazdaságba elősegíti a felelőtlen hitelezést, az eladósodást, a buborékok kialakulását, melyek a válságok kialakulásának fontos tényezői.

○    A szigorúbb szabályozás, a kockázatok korrekt felmérése megdrágítaná, megnehezítené a hitelezést, a spekulációt, ami lassítaná a gazdaságot illetve népszerűtlen is – a dereguláció viszont szintén nagyban hozzájárul a felelőtlen hitelezéshez, befektetéshez.

○    Az imént említettem továbbá, hogy a spórolás nem népszerű a politikusok körében – és a jó időkben sem az, amikor pedig könnyebb volna.

Az pedig, hogy mindez hová vezet nem nagyon izgatja az embereket: részben azért, mert sokan általában sem törődnek eléggé a jövővel; meg azért sem, mert ha beüt a baj, sokakat megmentenek. Lásd ehhez a mentőövekről írtakat alább.

5.2. A piac hiányosságai és a pénzügyi rendszer jellemzői

Melyek szintén hozzájárulnak a válságokhoz.

1)    A piac hiányosságai

○    A piaci rendszer túlzott kockázatvállalásra ösztönöz.

○    Nyomást fejt ki a fogyasztói bázisra, ami túltermeléshez vezet.

○    Valamint a rendszer tervezetlensége, kaotikussága is teret enged a válságoknak.

Lásd ezeket ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában.

2)    A pénzügyi rendszer jellemzői

○    Alább lesz majd szó róla, hogy a bankok, a hitelezés szövevényessége hogyan járulnak hozzá a válságok terjedéséhez.

○    Felelőtlen hitelezés, túlzott kockázatvállalás a bankok részéről

○    Pénzügyi innováció, derivatívok

Ezekről a ‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ témában lehet olvasni. Itt annyit róluk, hogy szintén hozzájárulnak a felelőtlen hitelezéshez, megkönnyítik a kockázatvállalást, és bonyolultak, átláthatatlanná teszik a rendszert.

○    Lásd továbbá alább a tőzsdei buborékokat és visszacsatolásokat.

5.3. A globalizáció és a gazdasági válságok

A globalizáció összekapcsolja a gazdaságokat, és ez hozzájárulhat a válságok súlyosbodásához, kedvez azok nemzetközi terjedésének.

Egyrészt a kereskedelem révén: lásd ehhez fentebb az külkereskedelmi sokkokat, ahogy például az olajsokk megviselte az importálókat, és az exportálók gondjait, amikor nem tudnak eladni a válság sújtotta országokba.

Másrészt a pénzügyi kapcsolatok révén is: ahogy a külföldi tőke menekülése súlyosbíthatja egy ország válságát; vagy, ha a külföldiek nem tudják kivenni a pénzüket, és ezzel maguk is bajba kerülnek; illetve ha elővigyázatosságból mások irányába is visszafogják a befektetési aktivitásukat.

Nem utolsósorban pedig a globális információs összekapcsoltság révén a helyi problémák híre pillanatok alatt bejárja a világot, világszerte nyugtalanságot tud okozni.

Ezek folytán aztán egyfelől a gazdasági hangulat, a pánikok, másfelől a gazdasági helyzet is hajlamos együtt járni a különböző országokban. A különböző országok így egymást húzhatják válságba, tarthatják ott, könnyebben alakulnak ki világválságok. (Különösen a világgazdaság kulcsországainak, mint az USA-nak, az állapota van hatással a többiekre.) Ugyanakkor a helyi problémákból való kilábalást, azok elkerülését is elősegíti az összekapcsoltság, már amikor a többi ország gazdasága jó állapotban van.

Lásd még alább a válságkezelés nemzetközi lépéseit; a ‘Globalizáció’ témában pedig, hogy tanácsos volna bizonyos fokig megőrizni az egyes országok képességeinek kiegyensúlyozottságát. Lásd továbbá a ‘Globális problémák’ témában a válságeredményeket, vagyis, hogy a gazdasági válságokban csökkenő gazdasági aktivitással egyúttal a környezetszennyezés is csökken; valamint ugyanott, hogy a súlyosbodó globális problémák könnyen alávághatnak a gazdaságnak, illetve a szegényebb helyeken az utóbbi időkben tapasztalható fejlődésnek.

Végigtekintve a felsorolt válságtényezőkön és a gazdasági válságok mélyebb okain, láthatjuk, milyen sok minden játszhat szerepet bennük. Ahhoz pedig, hogy megfelelően tudjuk kezelni őket, lényeges is feltárni, hogy éppen mik vezettek az aktuális válsághoz. (Lásd alább, hogy a rossz kezelés ronthat a helyzeten.)

5.4. Válságok előrejelzése

A válságok többnyire meglehetősen váratlanul csapnak le, az előrejelzésük tehát igencsak bizonytalan. Bizonyos intő jeleket azért észre lehet venni: a hitelezés lazaságát, a nagyfokú eladósodást, a buborékokat, a külföld felé kialakuló nagyfokú kitettséget, stb…

A jeleket látva pedig tenni is lehetne a válságok megelőzéséért, például szigorúbb monetáris politikával, szigorúbb szabályozással; lásd alább, hogy a válságokat elsősorban megelőzni kellene – azt is láttuk azonban, hogy az ilyesmi, a fékezés sokaknak nem érdeke.

6.   A gazdasági válságok dinamikája

6.1. A válságok terjedése

Először is: a válságok különféle hatásainak érvényesülése eltart egy ideig; illetve az, ahogyan a gazdaság bizonyos intézményeinek válságából általános válság lesz.

Külön érdemes utalni a bankok szerepére a válságok terjedésében. Ezzel kapcsolatban lásd a hitelezés szövevényességéről és érzékenységéről mondottakat a ‘Bankok’ témában.

Ahhoz, hogy valaki más gondjai elérjenek bennünket, nem kell közvetlenül érintettnek lennünk: egyfelől az általános ijedelem, hangulatromlás, másfelől az áttételes érintettség hatékonyan terjeszti a válságot.

Lásd még fentebb a globalizáció hatását a válságok terjedésére.

6.2. A gazdasági válság, mint önfenntartó jelenség. A gazdasági ciklusok

Ha a gazdaság rosszul megy, hajlamos lesz még rosszabbul menni.

Miért?

○    Mert minél mélyebb a válság, annál kevesebb az elkölthető jövedelem, illetve a várakozások is annál rosszabbak, annál alacsonyabb tehát a kereslet, a befektetések is.

A válságok tehát maguktól nehezen érnek véget – így szükség van a válságkezelésre, hogy tevőlegesen igyekezzünk elősegíteni a kilábalást. (Lásd erről alább.)

A válságokat tehát kezelik; de ha nincs válság, általában akkor is igyekeznek gyorsítani a gazdaságot; valamint a kifejezett túlpörgést előidéző tényezők is vannak: így, ahogy említettem, az, hogy senkinek nem érdeke fékezni, illetve lásd alább a tőzsdei visszacsatolásokat.  A gazdasági túlpörgés illetve az azokat jellemző buborékok pedig előbb-utóbb hajlamosak kipukkadni (lásd ezt is alább), újra beüt a válság, stb… Ekképp kirajzolódnak előttünk a gazdasági ciklusok: a fellendülések és recessziók, válságok egymást követő sorozata. (Mely azonban meglehetősen szabálytalan, hiszen látjuk, milyen sok a tényező.)

6.3. Gazdasági buborékok

1)    Jelentésük

Gazdasági buborékról akkor beszélünk, amikor valaminek, bizonyos eszközöknek (pl. részvényeknek, ingatlanoknak) a piaci ára jelentős mértékben meghaladja azok fundamentális értékét.

A fundamentális érték az a pénzmennyiség, amit a dolog hasznosításával (várhatóan) ki lehet belőle termelni; például egy részvény esetében az osztalékok összege (pontosabban azok jelenértéke), vagy ingatlanoknál a bérleti díjak ß összege.

2)    Tényezőik

A buborékok kialakulásának számos tényezője van:

○    Befektetési kereslet

Vagyis, amikor az emberek a dolgot nem azért veszik, hogy azt használják, hasznosítsák, hanem hogy a beléje fektetett vagyont megőrizzék, gyarapítsák. Ezért, ameddig a dolgot magas áron el lehet adni, nem túlságosan érdekli őket, hogy annak normál hasznosításából mennyit lehet beszedni.

○    Visszacsatolások

Az ilyen jellegű visszacsatolásokról a ‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ témában lehet olvasni. Lényeg, hogy minél magasabb az ár, annál inkább hajlamos még tovább emelkedni; például mert minél tisztább a felfelé mutató trend, a befektetők annál inkább további emelkedésre számítanak, tehát vásárolnak; illetve mert minél gyorsabb az emelkedés, annál nagyobb a várható nyereség. Ezek miatt az árak gyorsan emelkedhetnek.

○    Likviditásbőség

Azaz, ha sok a pénz a gazdaságban, azt a laza monetáris politika gyorsan szaporítja. Ilyenkor az emberek befektetést keresnek a növekvő jövedelmeknek, ami felnyomja a befektetési javak árát.

○    A széles tömegek bekapcsolódása, tömeghisztéria

Egy (tőzsdei) buborék akkor tud igazán beindulni, amikor az összességükben nagy tőkével rendelkező és kevéssé hozzáértő tömegek is bekapcsolódnak, elkezdenek nyakló nélkül vásárolni, eluralkodik rajtuk a hisztéria.

3)    A buborékok kipukkadása

A buborékok rendszerint előbb-utóbb kipukkannak; nagyjából így: $

●    Először megtorpan az árak emelkedése

●     „Ideje kiszállni”

Gondolja a befektetők egy része, látva az árak megtorpanását: a következő fázis.

Az árak tehát megindulnak lefelé.

●    Negatív árspirál

Látva az árak (gyorsuló) zuhanását, mind többen igyekeznek szabadulni az eszközeiktől, részvényeiktől, működésbe lépnek a buborékok kialakulásánál említett visszacsatolások ellenkező irányú megfelelői.

* * *

A buborékok kipukkadása aztán egyrészt közvetlen veszteségeket okoz: aki drágán vette a részvényt, most csak olcsóbban tudja eladni; másrészt távolabbi következményei is szoktak lenni, különösen, pénzügyi illetve általános válság lehet belőle.

7.   Egy tipikus válságforgatókönyv

8.   Válságkezelés

8.1. Elvek

Milyen elvek mentén lehet jól kezelni a válságokat, megelőzni őket?

1)    A rossz kezelés tovább ronthat a helyzeten

Emlékezzünk például a Nagy Válság idején a kellő monetáris expanzió a hiányára. Ezért is lényeges feltárni a válság okait.

2)    Ami rövidtávon jó, az hosszabb távon rossz lehet

A tűzoltás (monetáris és fiskális élénkítés, bankmentések) általában szükségesek a bajban, később azonban nehéz leállni velük, amikor pedig már jobb volna. Láttuk, hogy amikor megy a szekér, akkor sem fékeznek – és ezzel elültetik a következő válság magvait. Idézzük fel továbbá a bankok védettségéből következő felelőtlenségét is.

3)    Hosszabb távon az okokat, a problémák gyökerét kell kezelni; a válságokat elsősorban megelőzni kell

Emlékezzünk rá, hogy az előrejelzésük nem könnyű, de vannak jelek, melyeket látva lehetne tenni a megelőzésükért. Végigtekintve a fentebb bemutatott válságtényezőkön és mélyebb okokon számos támadási pontot találhatunk, melyek megcélzásával lehetne tenni a válságok elkerüléséért, rövidebb és hosszabb távon.

Lásd továbbá a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában a gazdaságpolitika ágait, a fiskális, monetáris és strukturális politikát, hogy vannak közöttük könnyebben és nehezebben alkalmazhatók, illetve a laza monetáris politikáról, annak könnyű alkalmazhatóságáról, népszerűségéről és következményeiről írtakat.

4)    A gazdaság növekedésének állandó, mérsékelt szinten tartása

Amitől időszakonként ugyan alacsonyabb lesz a növekedés a lehetségesnél – de válságból is kevesebb lesz, és kiszámíthatóbbá válik a gazdaság.

8.2. Válságkezelési lépések

Miket szoktak tenni a válság leküzdése érdekében?

●    Bankmentések

●    Gazdaságélénkítés

Ennek több módja van:

○    Monetáris élénkítés

○    Fiskális élénkítés

○    Merkantilista lépések

Vagyis exportélénkítés és az import helyettesítése belföldi termékekkel, például úgy, hogy megemelik az importvámokat vagy gyengítik a hazai valutát. Ezeknek megint csak az a céljuk, hogy nőjön a kereslet a hazai termékek iránt.

A gazdaság élénkítése, élénkülése pedig egyúttal a várakozásokat is javítja.

●    Az állami eladósodás kezelése

○    Államcsőd veszélye esetén

Ilyenkor jellemző, hogy mentőcsomagot állítanak össze az eladósodott országnak: újabb kölcsönt kap, amiből visszafizetheti a régebbieket; illetve átütemezik, esetleg el is engedik az adósságát, annak egy részét. Utóbbiak esetén az vigasztalhatja a hitelezőket, hogy ha nem is azonnal, de később talán még viszontláthatják a pénzüket (esetleg némi többlettel), vagy a mentőcsomag részeként kártalaníthatják őket.

○    Hosszabb távú pénzügyi stabilizáció

A mentőcsomagok általában nincsenek ingyen, különféle gazdaságpolitikai lépéseket szoktak követelni cserébe, illetve az adott ország magától is tehet ilyeneket, hogy stabilizálja pénzügyi helyzetét, csökkentse az adósságát.

Ezt szolgálják először is megszorítások, vagyis az állami kiadások visszafogása, a bevételek növelése, például a juttatások csökkentése, az adók növelése révén. Figyeljük meg, hogy ez lényegében a fordítottja a fiskális élénkítésnek. Ennek megfelelően fékezi a gazdaságot, ami egy válság közepette nem a legjobb taktika; továbbá érhető módon népszerűtlen is, úgy a nép, mint a politikusok körében. (A bevételek amúgy nemcsak adóemeléssel, hanem az adózási fegyelem szigorításával is növelhetők.)

Bevételt ezen kívül, eseti jelleggel, privatizációval, az állami vagyon áruba bocsátásával is lehet generálni, illetve mélyrehatóbb változtatások is szóba kerülhetnek, különösen a piacosítás, hogy az állam vonuljon visszább a gazdaságból. (Ami a külföld érdekét is szolgálhatja. Lásd ehhez a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témában a segélyezés mögöttes céljait, árnyoldalát.)

●    A külföldi tőke menekülésének kezelése

●    Nemzetközi lépések

A globalizált világban egy ország válsága sok mindenki másnak is fáj, láttuk fentebb, hogyan érinti az más országok exportját, befektetőit, illetve, hogy hogyan tud a válság átterjedni más országokra.

Ezért eléggé széleskörű nemzetközi összefogás tud létrejönni a válságok megfékezéséért, a bajban lévő országok megsegítésére: akinek van pénze, annak megérheti áldoznia erre.

8.3. Ki állja a cehhet?

Mint utaltam rá, a válságkezelés rendkívül drága lehet, különösen a fiskális élénkítés és a bankok megmentése kerülhet horribilis összegekbe – egyáltalán nem mindegy tehát, hogy ki fizeti a számlát.

A költségeket közpénzből, jellemzően kölcsönökből fedezik. Hogy az adóssággal mit kezd majd az állam, hogy az végső soron kiket terhel majd, az ekkor még némileg nyitott kérdés – de leginkább az adófizető polgárokat.

Volt szó a mentőövekről is, melyeket országoknak, a bankoknak, jelentős vállalatoknak nyújtanak – de gyakran a hiteladósoknak és effektíve a spekulánsoknak is.

Javarészt természetesen a mentőöveket is közpénzből finanszírozzák, azok a népet terhelik, a megmentett felelőtlenek, a válságért felelősek pedig gyakran olcsón megússzák. Mindenképp tegyük azonban hozzá, hogy vannak a megmentettek között olyanok is, akik megérdemlik a segítséget.

Látható tehát, hogy a számlát nagyrészt a vétlenekkel fizettetik meg: az adófizetőkkel, a jövő generációival, a felelősen gazdálkodókkal. Fontos idevágó tanulság, hogy elvenni azoktól lehet, akiknek van. (Bár, tegyük hozzá, hogy akiknek nagyon sok van, azok a befolyásukkal el tudják érni, hogy tőlük ne vegyenek el.)

Mindez felelőtlenségre ösztönöz. Mondanom sem kell, jó volna, ha ez nem így volna, és a válság terheit minél inkább az azért felelősek viselnék, a felelőtlenül gazdálkodók pedig a saját felelőtlenségük következményeit.

* * *

Szedjük még itt össze a fentiekből, mikkel segítik elő a következő válság eljövetelét a válság kezelése során és azt követően:

●    Azzal, hogy nem fékeznek, amikor megy a szekér, túlzásba viszik a laza monetáris politikát, a laza szabályozást;

●    Azzal, hogy a válságkezelés során még inkább eladósítják az államot, és akkor sem spórolnak, amikor jól megy a gazdaság;

●    És a felelőtlenség ösztönzésével

9.   A válságok haszna, a válság, mint lehetőség

Olyanok is vannak ugyanis, akiknek jól jön a válság.

Ezen kívül, mint minden problémából, a gazdasági válságokból is lehet tanulni, tapasztalatokat szerezhetünk a válságok kezelésében, illetve hasznos, a következő válság megelőzését szolgáló intézkedésekre ösztönözhetnek. (Pl. hogy szigorúbban szabályozzuk a bankokat)

Emlékszünk továbbá fentebb a buborékok jó oldalára, az érintett területek kiépülésére.