Egyvilág - Fórum

(A Youtube-on is hallgatható.)

A jelenlegi közvetlenebb világprobléma. Időközben én is megkaptam a harmadik adag csipet. Amikor beadták, már-már hálásak voltak érte. Ők nekem… Jó vicc. Egyébként egy-két napra ismét leterített – de jelentem, nem nőtt ki a harmadik fülem.

Szóval, én látom a számokat, és nehezen lehetne rám fogni, hogy kormánypárti lennék – de különösebben nem tudok belekötni abba, ahogy a kormány jelenleg kezeli a helyzetet, hogy nem vezet be szigorú korlátozásokat. Azért, mert most már mindenkinek adott a lehetőség, hogy felveheti az oltást, még válogathat is – ha pedig nem kérik, hát nem kérik, meddig legyünk lezárva, ha még tíz évig nem kérik? (Valamint, hogy azokban az ágazatokban, ahol az oltásellenesek nem csak a saját életükkel játszanak, kötelezővé teszi, azzal is egyetértek – és ami azt illeti nekik sem kötelező, nekik is joguk van szabadságra menni vagy felmondani. Más kérdés, hogy az viszont baj, hogy az egészségügyben meg az oktatásban eleve áldatlanok az állapotok – ami a mostani intézkedésekkel együtt már a működőképességet veszélyezteti.)

(Fontos, hogy nem azt mondom, hogy a kormány mindent jól csinált. Távolról sem, a 2020-as őszi késlekedéstől kezdve a megmutyizott beszerzéseken át a nyári tömegrendezvényekig sok mindent elkontárkodott. Azt mondom, hogy amit most csinál, per pillanat, a járvánnyal kapcsolatban, azt nem kifogásolom. Talán annyi, hogy ezt a regisztráció nélküli „akcióhetet” már hamarabb el lehetett volna sütni; illetve, ha a mostani vakcinák nem bizonyulnának kellően hatásosnak az Omikronnal szemben, akkor szintén indokolttá válna a szigorítás, ameddig nem lesznek jobbak.)

Oltásellenesek: érteni értem, amiket mondanak – megértenem viszont már nehezebb őket. Magam is beszéltem már vagy tíz ilyen emberrel, és van köztük mindenféle: fiatal – öreg, férfi – nő, magasan kvalifikáltak – és egyszerű emberek, és minden bizonnyal így van ez szélesebb körben is. Az indokaik is sokfélék, egy jó részüknél az van, hogy annyit hazudtak már nekik, hogy az igazat sem hiszik már el, minden mögött valamiféle hátsó szándékot, ármányságot gyanítanak. Mások a természet erejében hisznek, megint mások a sajátjukban. (Valamint, hogy nem ijesztettek rájuk kellő plaszticitással – nem mutogatják a tévében haldoklókat.) No és egy jelentős hányad egyszerűen lusta. Miből látszik ez? Abból, ahogy az akcióhéten, amikor nem kellett előzetesen regisztrálni, hirtelen sorok álltak az oltópontok előtt.

Megjegyzem, van, akinek nagyobb erőfeszítést meg utánajárást igényel egy ilyen regisztráció, mint például énnekem, merthogy nem értenek a számítógéphez, internethez, stb… De hát azért mégiscsak az életetekről lenne szó, emberek, vagy micsoda? (És azt hiszem, egyeseknél itt is van a gond: hogy nem kevesen unják, nem élvezik az életet, szenvednek – és ez, jobb esetben, nihilistává, fatalistává tesz. Másrészt, ha a saját életükért nem mozdulnak, majd elképzeljük, hogy az olyan távoli és megfoghatatlan fenyegetések miatt erőt vesznek magukon, mint a klímaváltozás…)

Illetve akik az oltás esetleges mellékhatásaitól tartanak: bámulatos, hogy közben meg a nem esetleges, hanem kőkemény és kézzelfogható napi kétszáz halottól nem? Meg ahogy egyesek leplezik a valódi indokaikat, talán saját maguk előtt is, és ami kifogás csak az eszükbe jut, mindet előhúzzák.

De tulajdonképpen ezzel is rendben vagyok: jogállamban élünk, és legalábbis ott, ahol másokat nem veszélyeztetnek közvetlenül, hagyjuk, hogy a saját fejük után menjenek. Jobb volna talán azt megcélozni, hogy kevesebb legyen a néphülyítés meg a korrupció – hátha akkor majd nagyobb lesz a bizalom a vezetők és a központi iránymutatás iránt.

További észrevételek:

● Hová tűnt Damon Hill az operatív törzs?

A tévéből legalábbis. Már hogy korábban milyen katonás rendben jelentettek mindennap – most meg, hogy megint napi 10.000 fertőzött volt, 100-200 halottal, semmi? Beköszöntött az „új normális”…

● Tömött stadionok a nyáron

Meg a Békemenet meg hasonlók. Hogy oltás ide vagy oda, most mennyire tartjuk jó ötletnek ezeket? Meg, ahogy Orbán kioktatta Merkelt, hogy ha Németország is olyan jól állna, mint mi, akkor ott is lehetne önfeledten örömködi… Komolyan, amikor egyszer majd nem a felelőtlen hülyeség uralkodik… (Rendben, itt is könnyebb dolgom van, hiszen sem a fociban sem a Békemenetben nem vagyok érdekelt.)

● Tálalás

Mint manapság mindent, a járványadatokat is politikai alapon tálalják, továbbra is. Itt egy példa, ahogy az Origo izzad, hogy ahogy csak lehet, tompítsa a számokat. (Van benne minden: de mennyit beoltottak már, de így meg úgy számolva nem is olyan nagy a növekedés, a gyógyultak növekvő száma, valamint régi jó ismerősünk, az „időskrónikusozás”.)

● Omikron

Az megvolt, hogy hogy lett ez a neve?  Nos, ha nem: nem ez jött volna sorban, hanem a „nű” – az azonban hasonlít az angol „new”, azaz „új”-ra, és nem tudom, miért, de valaki szerint ez komolyan megtéveszthette volna a sivatagi kóbor apácákat. Hát, jó. Így viszont a „kszi” lett volna a következő – ettől viszont azért kaptak a kszívükhöz, mert hasonlít Hszi Csin-ping-pong, a kínai pártfőtitkár nevére. Úgyhogy azt is kihagyták, így lett omikron. Hát szóval röhej, és ez megint elég jól példázza korunk érzékenykedő és paranoiás lelkületét. (Csak aztán el ne jussunk az omegáig, mert szegény Kóbor megfordul a Balatonban.)

● A járványhullám lecsengése

Hogy ez mitől lehet, ha gyakorlatilag semmit sem tettünk érte? (Jó, a semminél azért kicsit többet, lásd újabb oltások és maszkviselés.) Szóval, ez csak egy spekulatív ötlet a részemről, de talán az lehet, hogy akit az adott körülmények között el tudott érni, meg tudott fertőzni a vírus, az új variáns, azokat egyre inkább megfertőzte már, fogynak a hozzáférhető áldozatok.

(A Youtube-on is hallgatható.)

Állandó rovatunk – bár most, hogy decemberben még egy kis hó is hullott, szerintem nincs is itt semmi, ez is csak a világméretű libcsi összeesküvés része, hogy ennek leple alatt minden gyereket átoperáljanak, a szüleiket meg az oltással jól meglibcsipszezzék, mint Tamarát, akit aztán a pizzériában gyíkemberré változtattak.

(Nem mintha a baloldalon ne lennének meg a hasonlóan elszállt agymenések, természetesen.)

Na de amit mondani akarok: hogy a klímaprobléma elsősorban nem tudományos probléma – és nem is pénz kérdése. Ezt ugyanis sokan nem veszik észre. Hát akkor minek a kérdése? A gondolkozásmód, a világnézet, az életfilozófia és az életmód megváltoztatásának a kérdése, bármennyire is ködösnek hangozzék ez a mai materialista, technofil világban.

Egyre nyilvánvalóbb is, hogy a mai világ bevett eszközei, a tudomány és a pénz, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, mert nem az efféle problémák megoldására valók. A tudomány technikai részletkérdések alapos, mélységi felderítésére szolgál: mitől üvegházhatású a CO2, hogyan lehet napelemet készíteni, ha rossz a termés, olcsóbb lesz-e a kenyér? Nem mondom, az ilyesféle kérdések is relevánsak jelenlegi gondjaink vonatkozásában, és valóban hasznos adalékokkal szolgálhatnak a kezelésükhöz. Alapvetően azonban az efféle vizsgálódás, jelen körülményeink között, elégtelen, két szempontból is:

Egyrészt, mert elveszik a részletekben, a klímaváltozás ugyanis egy rendkívül összetett probléma, és ennek folytán reménytelen is kiszámítani, hogy pontosan mi fog történni, illetve azt is, hogy a jelenben tett konkrét lépések ezt hogyan módosíthatják. Csak nagy vonalakban, a fő okokat és következményeket lehet tudni, egyáltalán elvileg is – azt viszont meglehetős biztonsággal, viszonylag egyszerű tudománnyal is. Másfelől ezt a problémát elsősorban nem újabb találmányok tudnánk megoldani – hanem az emberi fejekben lévő alapvető elképzelések átalakítása: a gondolkozásmódon, a törekvéseken, az életmódon, az életfilozófián kellene változtatnunk, azért, hogy le tudjuk lassítani a világot és az életet. Azért, mert ezek jelenlegi pörgése nem fenntartható. (És, nem mellékesen, boldogabbá sem tesz. Vegyük észre, hogy az anyagiasság és fogyasztás mérséklésén kívül a születésszabályozáshoz is a fejekben kell változtatni, hogy a túlnépesedést vissza tudjuk fogni.)

A másik, hogy a klímaprobléma elsősorban nem is pénz kérdése. A közgazdászok ugye hajlamosak mindent pénzben mérni, de a politikusok (meg a közvélemény) is úgy vannak gyakorlatilag minden problémával, hogy na, akkor, ha ennyi milliárdot elköltünk rá, tehát tettünk a dolog érdekében. (Lásd például ezeket a kormányzati marketingkampányokat is, ahogy rendszeresen teleszemetelik az országot óriásplakátokkal, az étert és a Youtube-ot meg propagandavideókkal – gondolván minél több pénz, annál több impresszió, minél több megtekintés, annál jobban retteg a nép Sorostól, meg Gyurcsány visszatérésétől – és annál több szavazatot kapunk majd. Pénz = szavazat.)

De sok minden máshoz is így állnak hozzá: mennyit költöttünk oktatásra, egészségügyre, K+F-re, bármire – mint egy mércéje a problémák megoldásának. És az ilyen hagyományos terepeken van is ennek rációja – de azért itt is óvatosan kell bánni számokkal – hiszen olyan is van, hogy az emberek besokallnak a túl sok propagandától, csak dísznek vesszük a sok digitális táblát az iskolákba, a lélegeztetőgépeket a kórházakba – miközben nincs személyzet, aki működtetni tudná ezeket, meg hát, hogy jó részét eleve lenyúlják a költségkeretnek. Klímaügyben pedig, ahol pont, hogy a gazdaság lelassítása volna a fő irányvonal, pláne nem az kéne, hogy a költekezéssel még jobban pörgessük azt.

(Nem árt ezt még kiegészíteni azzal, hogy a klímaprobléma alapvetően még csak nem is hatalom kérdése: ráparancsolni sem igazán lehet az emberekre, hogy kevesebbet fogyasszanak. Egy erőskezű diktatúra ugyan képes lehet efféle módszerekkel operálni – de a nép elégedetlenségétől, a forradalomtól ott is tartanak. Úgyhogy ha már hatalom, akkor már inkább „puha hatalom” (soft power): meggyőzés, nevelés, stb…: komplikáltabb és időigényesebb a nyílt parancsnál – de tartós eredményt csak így lehet elérni. Ezzel együtt, akárcsak a pénznek és a tudománynak, a hatalomnak is megvolna azért a helye a megoldásban, egy fenntarthatóbb társadalom felépítésében, például a korrupció ellenőrzés alatt tartásával.)

Hangsúlyozom tehát, hogy nem azt mondom, hogy a tudománynak és a pénznek semmi szerepe nem volna klímaügyben: eleve a tudomány révén van fogalmunk arról, hogy mi történik, a napelemek meg a fúziós energia, ha egyszer valóban lesz belőle valami, és egyéb újítások is kétségtelenül nem elhanyagolható elemei lehetnének a megoldásnak. És a pénz is tudna segíteni, ha jól osztanák és költenék el azt. (Mondjuk az EV promotálására, hogy egy véletlenszerű példát hozzak.) Csak annyi, hogy a tudomány és a pénz nem a kulcsa a problémának, nem ezek a legfontosabb eszközök – hanem, még egyszer, az emberek gondolkozásának, élet- és világszemléletének az átprogramozása, valamint a gazdasági (és politikai) rendszer átalakítása. Ehhez nem találmányok kellenek és pénz sem túl sok – hanem újratervezés és gondolatok, azok eljuttatása az emberekhez, meggyőzés és nevelés: egyszerű, gyakorlati, humán műveletek.

A probléma gyakorlati volta pedig még egy, amiért ez nem a tudomány terepe: merthogy az elsődleges feladat itt nem az elméletalkotás, hanem az, hogy azt a néhány alapvető gondolatot valahogy bejuttassuk, elültessük a fejekben. Persze ehhez sem árt némi pszichológia meg szociológia, de leginkább köznapi emberismeret, meggyőzőképesség, a világban való gyakorlati eligazodás és állhatatosság kell hozzá – meg a rendszer szükségszerű átalakításához is.

Figyeljük meg továbbá, hogy az „okos ember” archetípusa jelenleg a tudós, és hogy ennek megfelelően mindenféle kérdésre tőlük várják a választ az emberek – és ennek a hátulütőit. Merthogy az értelemnek különböző formái vannak: az intelligencia, a tudás és a beleérző képesség, és bár a tudósok többnyire valóban intelligensek és nagy tudásúak – a beleérző képesség, intuíció, asszociativitás és kreativitás viszont már nem szükségszerűen mindannyiuk sajátja, kivéve a valóban eredeti elméket, és a tudást illetően is jóval inkább a specializált, mély tudásban erősek, mint az átfogó, széleskörű tudásban. Az összetett, soktényezőjű problémákhoz, amilyen a klímaprobléma is, pedig inkább erre az utóbbira volna szükség: a fő tényezők és azok összefüggéseinek széleskörű megragadására.

(No meg hát belátásra és bölcsességre – de az ilyesmit nemigen veszik komolyan manapság. Egyébként részben okkal, mert valóban sok sarlatánságot rejthetnek az ekképp eladott dolgok – látni kellene azonban, hogy nem minden csak lila köd, ami bölcsesség, ennek is van komoly kiadása.)

Egy szó, mint száz, mai világunk nincs felkészülve az ilyen problémák kezelésére, a mai világ fő eszközei ugyanis a tudomány és a pénz, és ha ezek valamivel kapcsolatban csődöt mondanak, akkor hirtelen nem is tudjuk, hová nyúljunk, el se nagyon tudunk képzelni mást, leginkább még arra futja, hogy talán még több tudomány és pénz majd megoldja. Amikor viszont végül kibukik, hogy ez így nem működik, akkor nemcsak az általános gondolkozás- és életmódunk kap majd egy jókora pofont, hanem a jelenlegi rendszer ezen alapelemeiben is megrendül a hit. Csak lehetőleg ne essünk majd át ismételten a ló túlsó oldalára, mert, nem győzöm hangsúlyozni, a tudomány és a pénz is sok mindenre jó, mi több, a klímaproblémával kapcsolatban is hasznosak lehetnek – csak a kulcsát nem ők jelentik a megoldásnak.

* * *

Elhangzott, hogy „egyszerű” műveletek kellenek, meg fentebb, hogy reménytelen pontosan kiszámítani a részleteket, a teendőket. Néhány gondolat arról, hogy mennyiben egyszerű és bonyolult egyfelől maga a probléma, másrészt a megoldás – merthogy ez azért nem annyira egyértelmű.

Nos, ami a problémát illeti, annyiban valóban bonyolult, hogy részleteiben képtelenség megmondani, hogy mi fog történni, hol mennyivel lesz melegebb, hol mennyivel kevesebb eső esik majd, hogyan reagál majd erre a társadalom. Annyiból viszont egyszerű, hogy tudjuk: melegebb lesz, azt főképp a CO2 okozza – meg pár egyéb tendenciát: a tengerszint emelkedését, a víz savasodását, a gleccserek olvadását, és hasonlókat.

A megoldást tekintve pedig annyiból egyszerű a dolog, hogy a világ lelassításához, a rendszer és a gondolkozás átformálásához nem kell feltalálni semmit, ami nincs már feltalálva – ezt a gyakorlatban megvalósítani viszont már sokkal bajosabb: a meggyökeresedett meggyőződéseket kigyomlálni, a kérges kultúrákat meghajlítani, a telhetetlen törekvéseket megzabolázni, a tehetetlen rendszereket megfékezni: mindez akkor is már-már emberfeletti, ha pontosan tudjuk, mit kellene tenni – és ha minden, amit tenni kellene, csak rajtunk múlik. (Mondjuk erre nem is a bonyolult a legjobb szó, azért is írtam, hogy „bajos”: az alapvető probléma ugyanis az, hogy hogyan vegyük rá az embereket néhány nem annyira bonyolult dolog megtételére. Jó, például az új rendszer részleteinek kidolgozásával is el kellene azért szöszölni.)

* * *

Meg még néhány rövidebb gondolat a témában:

● A lassítás egyszerre kezelné a klímaváltozást és környezetpusztítás egyéb formáit.

Nem is beszélve az emberek kiégéséről. Már hogy a nagyreményű technológiai megoldások, mint a fúziós reaktorok, lehet, hogy az olajat kikapcsolnák az egyenletből, (persze az is nagy valami volna) – de attól az erdőket még irtanák tovább…

● Az ügyeletes klímacsúcs

Glasgow-ban, de mindegy is, mert jött és ment, alig vettük észre, mostanra el is felejtettük, ami érthető is, mert megint nem történt gyakorlatilag semmi. (Ja, hogy majd 10 év múlva talán nem irtják tovább az erdőt. Hát reméljük, marad még mit nem irtani 2030-ra. Már csak, mert tavaly épp ismét csúcsra ért az erdőirtás Brazíliában.) Azt hiszem egyébként, most már a résztvevők idealistább fele is kezdi felfogni, hogy (a magángépes kiruccanásokon kívül) nem sok értelme van ennek így. Csak szegény 95 éves Attenborough-t sajnálom, ahogy küzd, és mindig meg kell oldania, hogy valahogy bizakodó végkicsengése legyen a mondókájának. (De ezúttal is sikerült neki, ráadásul még alliterált is: „Turn Tragedy into Triumph”. Meg még a BBC tudósítása a rádióban – rögtön utána pedig egy riport arról, hogy jaj, milyen borzasztó, hogy a járvány miatt még mindig nem lehet úgy utazgatni, mint előtte.)

● A mázlink, hogy nem az oxigén fogyott el előbb a levegőből

A dolgok elégetése miatt. Ami, vegyük észre, tényleg mázli, mert ez se rajtunk múlt. Ha történetesen kevesebb van a levegőben, vagy az égés többet használna belőle, tekintve az emberiség által tanúsított rendkívüli bölcsességet, önmérsékletet és felelősségtudatot, nem nehéz elképzelni, hogy már mind megfulladtunk volna. (Jó, pár gazdagabb fazon lehet, hogy elszaladgált volna még egy darabig, palackkal a hátán.)

● Klímasztrájkok

Mert szembejött velem pár ilyen cetli a pesti utcán korábbról. Ahogy ezek is elhaltak mostanra – illetve, hogy a klímafelmondásig, aminek tömeges méretekben esetleg lehetne foganatja, már nemigen jutott el senki. (Persze nem csak és nem is elsősorban a saját hibájukból – hiszen való igaz, hogy jelen rendszerben „valamiből élni kell”, és az alternatívák bajosak.)

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Az etikáról általában

Jelen téma az etika fejezet első darabja, melyben számos további téma taglalja a kérdéskört, ez pedig itt egy bevezetés. Lásd még ‘Az etika elvei’ témát, a könyv elején, amely összefoglalja a mű etikával kapcsolatos legfontosabb megállapításait.

1.1. Az etika definíciója és fontossága

1)    Definíció

Az etika a helyessel, a helyes cselekvéssel foglalkozik. Két oldala van neki:

○    Hogyan viselkedjen az ember másokkal?

○    Mit érdemel az ember, mi az igazságos?

Miből ered e két oldal? Az ember etikai motivációjából, abból, hogy az ember egyrészt szeret helyesen cselekedni, másrészt szereti, ha vele szemben helyesen cselekszenek. A két oldal között szoros a kapcsolat, fel is merülhet, hogy nem ugyanaz a kettő? De nem: mint látni fogjuk, attól még, hogy valaki megteszi, ami tőle elvárható, az nem feltétlen szolgáltat igazságot a másiknak.

Etikai kérdések többnyire az emberi cselekvéssel kapcsolatban merülnek fel: etikátlanok, velünk szemben igazságtalanok lehetnek az egyes emberek; illetve a társadalom is, mely gyakran aktívan generálja, fenntartja a társadalmi egyenlőtlenséget. Ráadásul a természet sem igazságos: sok ártatlan ember születik nyomoréknak, szenved véletlen balesetet, stb…

2)    Az etika fontossága

Ha az emberek etikusan viselkednek, annak számos előnye van, az egyéni szinttől a globálisig: onnan, hogy kedvesebbek egymással, odáig, hogy hajlandóbbak áldozatot vállalni a Föld megőrzéséért a következő nemzedékek számára. Az emberekben ráadásul eleve megvan az indíttatás, az etikai érzék, amiből, jól ápolva, hatékony eszköz válhat a világ jobbá tételére.

1.2. Etikai elvek

Az etikai elvek mondják meg, hogy mi helyes és mi helytelen. Etikai elv például, hogy az időseket tisztelni, a segítségre szorulókat támogatni helyes – lopni, az ártatlanokat bántalmazni viszont helytelen.

●    Belső és külső elvek

Belső elv az, amit valaki önmaga helyesnek tart; külső elv pedig, amit mások, az emberek általában helyesnek tartanak, elvárnak tőlünk.

●    Az etikai elveink több forrásból származhatnak

●    Az etikai elvek sokfélesége

Illetve egyének és társadalmak közötti különbségeik.

Az idősek tiszteletétől az ellenség elpusztításáig, a lopástól a környezetvédelemig sok mindent lehet helyesnek és helytelennek tartani.

Valamint, az egyik ember ezt tarthatja helyesnek, a másik pedig azt, vannak, akik szerint a homoszexualitás helytelen, mások inkább a vallásos hitet kárhoztatják, stb…

Továbbá, az egyik társadalomban, kultúrában ez az elfogadott, a másikban az: az ókori rómaiaknak például nem okozott fejfájást a gladiátorok halálos küzdelmén élvezkedni – mások meg még arra is vigyáznak, hogy nehogy egy bogarat eltapossanak.

2.   Az etika eredete

2.1. Az etika motívuma

Az etika motívuma alatt a fentebb már említett két indíttatásunkat értem: azt, hogy az ember szeret helyesen cselekedni, és szereti, ha vele szemben is helyesen cselekednek. (Azért nevezem ezeket motívumoknak, mert az érzületeink egyúttal motiválnak is bennünket, jelen esetben helyes cselekvésre késztetnek.)

Van tehát bennünk egyrészt ez a motiváció, maga az, hogy szeretünk általában véve helyesen cselekedni, stb… – másrészt pedig van ennek a motivációnak a tudatos tartalma, az etikai elvek, hogy mit tartunk helyesnek. (Amihez még hozzátehetjük, hogy az ember jónak tartani is szereti önmagát.)

Vegyük észre továbbá, hogy az etikai motiváció csak egy az ember számos különféle motivációja között, sok minden más is mozgat bennünket: szeretünk birtokolni, enni, szexelni, stb… – és ezek gyakran ütköznek az etika motivációnkkal. A különböző motivációink lehetnek erősebbek és gyengébbek, ily módon a többi gyakran felülkerekedik az etikain: lopunk, akkor is, ha ezt magunk sem tartjuk helyesnek, állatok húsát esszük, akkor is, ha rossz dolognak tartjuk a leölésüket, és így tovább. Ekképp az ember olyan dolgokat is tesz, amelyeket maga is helytelenít; és az is látható, hogy nem önmagában az etikai motivációnk ereje dönti el, hogy mennyire cselekszünk helyesen, hanem az, hogy a többi motivációhoz képest mennyire erős ez a mozgatórugó.

Valamint emberről-emberre is változó, hogy kiben melyik motiváció mennyire erős: valakinek fontos az, hogy mennyi mindent birtokol, az esztétikai érzéke ugyanakkor nem túl erős, és az sem különösebben érdekli, hogy helyesen cselekszik-e: ő arra fog törekedni, hogy minél több mindent megszerezzen magának. Másokban másképp néz ki ez a mix, másképp is cselekszenek. A többi motiváció társaságában, mindenkiben különböző mértékig jut tehát érvényre az etikusság is.

2.2. A „helyes” alapvetően a boldogságból fakad

Nézetem szerint…

Helyes az, amikor boldoggá próbálunk tenni másokat, illetve amikor valaki azt kapja, amit megérdemel.

Helytelen ennek az ellenkezője. Ez egy igen egyszerű alapvetés – a részletek azonban sokkal bonyolultabbak.

A bonyolultsághoz vegyük hozzá az etikai elvek fentebb részletezett változatosságát, változékonyságát, és máris láthatjuk, milyen képlékeny, bizonytalan terület az etika, mennyire nem egyértelműek etikai ítéleteink, milyen könnyen gondolhat két ember mást helyesről és helytelenről.

3.   Az etikai rendszerek tökéletlensége

Etikai rendszernek nevezem egy kultúra, vallás, stb… etikai elveinek (összefüggő) összességét. Az etika általános komplikáltságán túl ezeknek a rendszereknek is megvannak a tökéletlenségeik:

●    Általánosság

Mivel etikai elvekből állnak, csak általános eligazítást tudnak nyújtani helyesről és helytelenről, a konkrét esetekre való alkalmazásuk bizonytalan.

●    Rossz elvek

Az ellenség kíméletlen elpusztítása és a rabszolgaság csak kettő a sok csúnya, embertelen dolog közül, melyet jóváhagytak már különböző etikai rendszerek.

●    Árukapcsolás

Az etikai elvek gyakran csomagban érkeznek; mint ahogyan a tízparancsolatban is együtt szerepel az, hogy „Tiszteld atyádat és anyádat”, „Ne hazudj”, „Ne paráználkodj”, és hogy „Isten nevét hiába ne vedd”.

Az embereknek ezeket a csomagokat egyben kínálják, azokat összességükben kell elfogadniuk – holott nem feltétlenül ugyanolyan jó, hasznos azok minden eleme.

Ezen kívül az etikai elvek gyakran az etikán kívüli dolgokhoz is kapcsolódnak, mint a vallásban, ahol a szüleink tiszteletén túl biztosítanak bennünket Isten létéről, előírják, hogy imádkozzunk, képet adnak a világ eredetéről, és reményt az örök életre, de gyakran még azt is megmondják, mit ehetünk és mit nem, stb…

●    A forma védelme, különérdekek

Mármint egyrészt a biológiai formáé, az emberi fajé: „ne ölj”, a családalapítás támogatása, a gyermekek védelme; másrészt a társadalmi formáé: „ne lopj”, a hagyományok, törvények tisztelete, stb…

A társadalmi rend védelme egyúttal a fennálló rend haszonélvezőinek is kedvez: így, ha a nép tiszteli a törvényt, abból az uralkodó réteg is profitál, ha tiszteli az Istent, az pedig a papságot erősíti.

●    Az etikai elvek informális átadása

Különösen a liberálisabb helyeken és időkben kevéssé szervezett az, hogy az emberek honnan és hogyan kapják meg az etikai elveiket, hogyan vélekednek helyesről és helytelenről. (Lásd a vallások visszaszorulását is.) Tegyük azonban hozzá, hogy ha szervezetten adnak át rossz elveket, az sem jó, sőt.

Mindenesetre, az etika fontosságára és bonyolultságára tekintettel azt kijelenthetjük, hogy bizonyos jó szándékú, felvilágosult útmutatás általában elkélne.

Lásd még a ‘Modernitás és etika’ témában, hogy többeknek (vezetőknek, szülőknek, szakembereknek) kényelmes, ha nem kell etikai kérdésekkel foglalkozniuk; valamint az etika újabb keletű háttérbe szorulását, az etikai rendszerek felpuhulását; illetve lásd itt mindjárt, amit a jogról, a jóra való törekvéséről és annak nehézségeiről írok.

4.   Etika és egyéb jelenségek

1)    Értékek és etika

Közös pont, hogy az értékek is a boldogságból fakadnak.

2)    Jóság és etika

Mint a ‘Jó cselekedetek’ témában olvasható, jó cselekedet alatt azt értem, amikor valaki boldogságot okoz másnak. Ezt több okból teheti, melyek közül az egyik a lelkiismerettől való jóság, amikor valaki azért tesz jót, mert azt érzi helyesnek (illetve mert szeretné magát jónak, etikusnak látni).

Másfelől, mint kifejtettem, a helyes is a boldogságból fakad, szerintem, de sok más ember szerint is, helyes jót tenni másokkal.

3)    Vallás, ideológiák és etika

Erre a kapcsolatra már utaltam; különösen a vallás esetén erős ez, mely régóta fontos szerepet tölt be a helyes és helytelen meghatározásában, annak az emberi fejekbe történő beleplántálásában.

4)    Normák és etika

A norma társadalmi szabályt jelent, melyek széles körben meghatározzák, mit hogyan csináljunk. Normából alapvetően kétféle van: a társadalmi norma és a jogi norma. Ezekről részletesebben az ‘Elvek, szabályok, normák’ témában lehet olvasni.

Amikor valaki magáévá tesz egy normát, internalizálja azt, egyetért vele, akkor azt helyesnek gondolja, gyakorlatilag (belső) etikai elv válik belőle a számára.

A jogról, jogi normákról szólva, azok, legalábbis a jogállamokban, igyekeznek jók, méltányosak lenni – ennek azonban még jó szándékkal is megvannak a nehézségei.

5)    Siker és etika $

E kettő, illetve az sikerkritériumok és az etikai elvek között is számos párhuzam fedezhető fel.

5.   Etika az Egyvilágban

A legfontosabbak:

●    A helyes a boldogságból fakad

Ahogy kifejtettem. Ez egy egyszerű és viszonylag objektív alap: a boldogság érzése, lehetősége minden érző lényben ott van, ezt mindannyian megtapasztaljuk, erre építkezve nincs szükség az etikához vallásra, Istenre és miszticizmusra. Egyúttal azt is kerülöm, hogy eszményeknek rendeljem alá a jó és rossz tárgyalását, olyanoknak, mint például a társadalmi egyenlőség. A cél az, hogy ködös mesék és hamis ideológiák nélkül, amennyire lehet, a realitás talaján állva, mondjuk el helyesről és helytelenről, amit lehet.

●    A jóság és etika ápolása

Van ennek a könyvnek a végén néhány téma, programpont, hogy nagyjából merrefelé kellene törekednie az emberiségnek. Ezek közül az egyik ‘A jóság és etika ápolása’, mert hatékony eszközt látok bennük a világ jobbá tételére, amit modern korunkban sem kellene hanyagolnunk. Bízom benne, hogy felvilágosult, földön járó módon közelítve a kérdéshez, mind egyéni életünkön, mind közös sorsunkon nagyban segíthetnek.

●    Praktikus tanácsok

‘Az ember élete’ könyv végén található a ‘Hogyan érdemes jónak lenni’ című téma, mely igyekszik összeszedni, miképp törekedjünk a jóra, úgy, hogy az másoknak és önmagunknak is a legjobb legyen.