Avagy, ahogy Tusk elkezdte kipucolni a lengyel államot – és ahogy a hazai újarisztokrácia köreiben ez okozott némi viszketést nyaktájon. (Bár túl sok félnivalójuk nincs azért.)
Na tehát, csak röviden:
○ Tusk nem finomkodó lendülete Vs. Orbán törvényesen alattomos nyomulása
Ahogy tényleg nem finomkodott, a lengyel köztévé lekapcsolásával, a politikusok letartóztatásával. Lengyelországot nem láttam közelről, itthon viszont azt meg kell hagyni, hogy Orbán, névleg és többnyire, végig betartotta a szabályokat – amit minden disznóság kapcsán hangsúlyozni is szoktak, hogy „a törvények betartásával jártak el”. Igen ám, de egyrészt gyakran elmegy a falig, a még éppen megengedhető mértékig nyújtja a gumit, pl. Lölővel, az állami pénzekből folytatott pártpropagandával, a szavazók áttelepítésével, meg általában minden lehetőség kihasználásával hatalmának biztosítása érdekében. Másrészt meg ő írja a szabályokat, mindenekelőtt a saját érdekében, lásd pl. a választási rendszer többszöri átvariálását, vagy az orvosi kamara megregulázását. Ja meg az alkotmányt el ne felejtsük.
Amit most ezzel szemben Tusk csinál, annak az a kockázata, hogy legközelebb a másik oldal sem finomkodik majd. Láttuk, Orbán első ciklusában tudta egész normálisan is csinálni, de aztán, amikor az nem jött be neki, taktikát váltott. Ha valahogy mégis megint kipucolnák, újra sebességet válthat.
○ A különbség
A lengyel és a magyar helyzet között? Két ember. Az, hogy ott van Tusk és nincs Orbán, itt nincs Tusk és van Orbán. Alapvetően ezért nincs veszélyben a haza szuveNERitása idehaza. Értjük miről beszélek: hogy a hazai ellenzék továbbra se mutat életjeleket, egy önmagát marcangoló élőhalott, legfőképp nincs egy olyan ember se, aki össze tudná fogni őket, és olyan határozottsággal tudna fellépni, mint Tusk odakint.
Van viszont Vityónk, áldassék a neve, aki a másik oldalról képes erre, és még többre. Eleve a jelenlegi rendszert is neki köszönhetjük, egy személyben, neki meg az ő megzabolázhatatlan vágyának a janiságra. Az ő személye jelenti a különbséget kishazánk és az összes többi környékbeli ország között, ahol nem épült ki ilyen hatékonyan egy érdekcsoport uralma, és ha meg is szerezték a hatalmat, megmaradt az esély a változásra, ahogy most is láthatjuk. Kösz Vityó, te igazi államférfi! (Gyere, védj meg bennünket. Tudod, a gendertől. Meg Sorostól. Meg az inflációtól. Meg a korrupciótól.)
Na mindegy, továbbra is vannak ennél rosszabb helyek, (lásd csak azokat a tízezreket, akik ide jönnek vendégmunkásnak) – és bizonyos dolgokat tényleg jobban csinál, mint az ellenzék. Például rögtön azt, hogy ő legalább nem élőhalott. De mondjuk a migrációval kapcsolatban is van igazsága. (Erről mindjárt bővebben.) És ezzel, meg más populáris húzásaival, sokak elismerését aratja le, Nyugaton is, például azzal még, hogy vonakodik számolatlanul önteni a milliárdokat az egyes számú háborúba. Ezt azért is mondom, hogy ha a ballereknek sikerülne valahogy legyőzni saját magukat, és valamivel gyakorlatiasabbak lenni, akkor nem adnának oda ennyi jó pontot ajándékba a haramiáknak.
(Így néz ki, amikor azt mondom, hogy most röviden fogok írni valamiről.) ;)
Vagyis a gazdatüntetések. (Meg máshol is az EU-ban.) Szóval igen, hogy az idealista politizálásnak (Ukrajna, klímavédelem, migránsok befogadása, stb…) megvannak a költségei, pénzügyi és kulturális értelemben is – a népet pedig mindenekelőtt az érdekli, hogy ő most hogy érzi magát. A nép közérzetének nem tesznek jót sem a migráció kulturális feszültségei, sem a pénz, amelybe mindez kerül, mert azt el kell venni valakitől. Putyin egyébként erre játszik, hogy a még Orbánnál is jobban kézben tartott otthona kényelméből elháborúzgat a szomszédban, a Nyugat demokratikus népe meg majd megunja küldözgetni az elfüstölendő milliárdokat.
És azt nézzük majd meg, amikor Trump visszajön Amerikában, és megvágja az amcsi háborús pénzeket. Az nem biztos, hogy teljesen lenullázza azokat, mert rá is jellemző, hogy nagyobbakat mond, mint ami majd lesz belőle. Az EU viszont aligha visszakozhat, legalábbis a mostani adminisztráció. Az lehet, hogy a jobberek, a nép elégedetlenségét meglovagolva megbuktatják őket, és aláírják Putlernek, hogy nesze, vigyed, amit akarsz.
Ha pedig a németeknek elegük van, az az egész EU-nak rossz hír, lévén elsősorban ők viszik a hátukon az Uniót…
Pontosabban a NATO csatlakozásuknak a több mint kínos blokkolása szent kormányunk által. Ez a Benny Hill show, hogy most akkor jöjjön el a svéd miniszterelnök könyörögni, aminek már megijedtem, hogy az lesz a vége, hogy lemegy kutyába, és remélem, hogy nem fog. Erre nem tudok mást mondani, mint hogy fájdalmas, ahogy ezek az idióták leckéztetik nemcsak a svédeket, hanem a világ legnagyobb katonai szövetségét, ahová annak idején alig vártuk, hogy felvegyenek. És nem is csak a svédek nem fogják ezt elfelejteni nekünk, hosszú ideig.
Ja meg, hogy azért csinálják, mert a svéd köztévé kritizálni merészelte „Magyarországot”. Először is: nem Mo-t, hanem ezt az arrogáns rezsimet. Másodszor pedig, hogy talán ez nem annyira a svéd kormány felelőssége, esetleg ott nincs olyan kézi vezérlésen a közmédia, mint itt a helyi úgynevezett.
(Figyeljük meg ennek kapcsán, hogy szintén itthon, az MCC lett az, aminek a CEU-t mondták annak idején, ürügyként, hogy elzavarhassák: egy politikai kiképzőközpont.)
Egyet mondok emberek, amire nagyon vigyázzatok: hogy ez az pökhendi, úrhatnám bagázs ki ne utáltasson bennünket a NATO-ból meg az EU-ból. Mert akkor lehet a barátunk a Putyin, aki, remélem, látjátok, valamivel nagyobb diktátor, mint Brüsszel.
Mondom ezt azért is, mert az már elég jól látszik, hogy legalábbis amíg Orbán van, addig itt nem lesz változás, nem lesznek leváltva. Amit az ellenzék, (meg mindenki, akinek nem tetszik a rendszerszintű korrupció), ebben a helyzetben reálisan remélhet, az a kordában tartásuk. Ennek pedig az egyik fő eszköze az Unió, nem véletlen utálják. Vigyázzunk rá, amíg tehetjük.
(Megjegyezném még itt az EU-s pénzek esetét. Most csurrantottak valamennyit, de akkora szelet kavart már kint Orbán, hogy amíg ezek maradnak, addig mindig akadozni fognak a juttatások, ezt továbbra is tartom. Húzzák majd, ameddig lehet, és minden lehetséges kifogást fel fognak hozni, hogy minél kevesebbet kelljen ideadniuk. Kifogást pedig mindig lehet találni, egy ilyen rendszer ellen meg pláne: legújabban például a Szuverenitásvédelmi Hivatallal kapcsolatban indul kötelezettségszegési eljárás. Aztán meg minél kevesebb pénz jön, annál kevésbé lesz érdeke bennmaradni Orbánnak…)
