Vagyis a klíma, ami most már így nevezek, mert ez a lényeg.
Megint vége van a nyárnak, ráadásul ez az idei nem is volt annyira borzalmas, mint a tavalyi – de azért figyeljük, hogy októberben, még majdnem 30 fok volt, meg azt is, hogy globálisan ez a szeptember volt a legmelegebb hónap a Földön, 0,3 fokkal melegebb, mint az előző rekord, ami az idei július, és 2 fokkal melegebb, mint az eddigi legmelegebb szeptember. (Ugye 1,5 lett volna kitűzve álmainkban, mint limit.) Hát igen, legalább nem kell fűteni, meg milyen jó, hogy tovább lehet strandolni – de szerintem mindenki érti, hogy mennyi, a kellemetlentől a katasztrofálisig minősülő dolgot jelent ez azon kívül.
Sok mindent elmondtam már a témában, a korábbi üzenetek között el lehet olvasni, hogy miért erőltetem a lassítást, hogy miért nem érdeke ez rövidtávon senkinek, hogy hogy van tele a világ zöldmosdatással és látszatintézkedésekkel, stb… Most csak néhány újabb gondolat és fejlemény:
Mely a jövő évtől kötelező lesz, minden műanyag üvegen és fém italos dobozon lesz plusz 50 Ft betétdíj, amit visszakapunk, ha visszavisszük a boltba.
A jelenlegi önkéntes szétválogatós rendszerben kb. 30% kerül újrahasznosításra, míg a betétdíjjal állítólag, a külföldi tapasztalatok szerint sokkal több, akár 90%. Ami, még ha csak 70 volna is, akkor is nagy különbség volna – és nagyjából hihető is, mert pénzről van szó. Egyben jól mutatja a különbséget aközött, amikor az emberek szívjóságára apellálunk, meg amikor a pénztárcájukra. Megjegyzem, még akinek nem számít az 50 Ft, és eldobja, azt is jobban összegyűjti majd valaki más, akinek számít.
Hallottam aztán embereket, értelmes embereket is, azon morgolódni, hogy ez most milyen kellemetlenségekkel jár majd. Erre azt mondom, hogy pont erről volna szó: bizonyos áldozatot kellene vállalnunk a Földért, ami lemondást, erőfeszítést követel – és ha komolyan gondolnánk, messze nem csak az üvegvisszaváltásról volna szó: a fogyasztásunkat kellene visszafogni, jelentősen, és lelassítani a világot. Ha már ennyitől nyögünk, hogyan is álmodhatnánk többről?
Megjegyzem, nyilván azoknak kellene többről lemondaniuk, akik most többet fogyasztanak. Másfelől, aki most nyomorban él, azokat feljebb kellene hozni, a környezetvédelem kedvéért is, azért, mert ameddig a megélhetésért küzd, addig kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a környezettel törődjön, figyelembe vegye azt, például amikor szavaz. Az alapvető igényeit mindenkinek ki kell elégíteni. Így kapcsolódik a Föld megóvásához az egyenlőtlenségek kezelése – meg még rengeteg minden: ez egy igazi összetett probléma. (A másik oldalról meg a túlnépesedés is fontos tényező, természetesen.)
Még az EU szerepe, amiről a múltkor beszéltem, belőle az a passzus, hogy – ellentétben úgy a globális, mint a nemzeti érzületet meglovagló érdekcsoportokkal – az EU, mint szakmai szervezet, képes messzebbre tekinteni a saját hasznánál, nemcsak a mára gondolni, hanem a holnapra is – és ha kell, a saját polgárai nyögedelmeinek ellenére is megvédeni a polgárok gyerekeinek jövőbeli életfeltételeit. (Na jó, hát legalábbis megpróbálja.)
Úgyhogy ne nyögjünk már annyira.
Azt mondjuk aláírom, hogy a szervezésen lehetne javítani, pl. megoldani, hogy össze lehessen nyomni az üres dobozokat; megoldani, hogy a kisebb településeken is működjön a visszaváltás. Emlékszem, gyerekkoromban ez már meg volt szervezve egyszer, amikor még üvegből voltak az üvegek. (Ezt egyébként szerintem az oldaná meg leginkább, ha nem 50 forint volna a betétdíj, hanem 300, mert akkor érdemes volna vállalkozást indítani a begyűjtésre. Ugye milyen rosszul hangzik?)
Van ez az előírás, hogy majd nem szabad robbanómotoros autókat gyártani és értékesíteni az EU-ban, 2035-től. Erre már korábban mondtam, hogy befizetek, amikor majd Bulgáriában lecserélik a tragacsokat. (Vagy akár nálunk.) Meg ahogy majd nem lesz okosban megoldva a csempész üzemanyag.
Most volt egy cikk a szabályozás puhulásáról: hogy mégiscsak maradhatnak a robbanómotorok, ha azok „e-üzemanyaggal” működnek. (Amit jól lehet majd keverni a csempész benzinnel.) Hogy, az időközi célok alól, kivételt kapnak a 10-20 ezer darabnál kisebb gyártók. (Mert 2030-ra is teljesíteni kell már valamit.) Valamint, hogy az 1000 darabnál kisebb gyártókat egyáltalán nem érinti a szabályozás. (De hol fognak tankolni?) Vélhetőleg ez utóbbiak luxusmárkák – vagyis, igazán jellemző módon, a gazdagok megnyugodhatnak, ők természetesen tovább bőgethetik a motort.
Nézzétek még meg, miről van szó, amikor az európai autóiparról beszélünk. (Közben szétnézhettek a csoportban is.)
Elég gyakran halljuk mostanában, hogy megdőlt ez vagy az a rekord. Ehhez röviden annyit, hogy természetes is, hogy időnként megdőlnek, és felmelegedés nélkül is megtörténne, annál gyakrabban, minél rövidebb ideje mérjük. (Pl. a második évben minden mérés rekord, vagy a legmagasabb, vagy a legalacsonyabb érték, amit addig mértek.)
A kérdés az, hogy milyen gyakran dőlnek a rekordok, és hogy melyik irányban. Ha hosszú idő után is sok rekord van, akkor az nemcsak a természetes szórásnak köszönhető, hanem egy trendnek. Ha több maximum dől, mint minimum, az is trendre utal, a melegedés irányába.
Tessék egy animáció, ami jól érzékelteti, mi történik a hőmérséklettel.
Egy másik cikk arról szólt, hogy melyik ország hányszorosan lépi túl a fenntartható fogyasztás mértékét: „Ha mindenki úgy élne, mint az amerikaiak, akkor 4,9 Földre lenne szükségünk, de Dániával sem járnánk sokkal jobban, sőt egy német életmód is három bolygót égetne el.” Indonézia működik a fenntartható szinten (1,1), India pedig még szerényebb (0,7). (Utóbbiban viszont sokan laknak.)
Ahogy talán mondtam már, kétféleképpen lehetne csinálni: vagy kevesen lennénk, és akkor élhetnénk nagylábon – vagy sokan és szerényen. Ami nem megy, hogy sokan vagyunk, és sokat is fogyasztunk.
Hát azt mondtam már, hogy mit kellene csinálni? Lelassítani a k. világot!
