Ezeket még leírtam, mert elmúlik az aktualitásuk. (Bár közben a Nagy Lemondás, eléggé elfeledtetett már minden mást.)
● Jaj, az a csúnya lengyel propaganda TV!
Amikor a Kossuth, vagyis az a magyar királyi propagandarádió, amely propagandább aligha lehetne, és az ő biorobot bemondói azon keseregnek, hogy a lengyeleknél Tusk ellenpropaganda TV-t csinál az ottani propaganda TV-ből.
(Arra meg továbbra is kíváncsi volnék, hogy mi van ezeknek a biorobotoknak a fejében, miközben napi rendszerességgel olvassák be a propagandát. Meg azt, hogy az Origó (értsd saját maguk) épp miről ír. Meg a Mandiner legújabb műsora a propagandarádióban…)
Jézusom, mi lett szépreményű demokráciánkból!
● Brüsszel a zsaroló
Illetve amikor a Déli Krónika lezsarolózza Brüsszelt. Nem tudom, kell-e részletekbe menően ecsetelnem, hogy akkor Orbán micsoda? Valamint, hogy egyrészt zsaroljatok még, légy szíves – másrészt meg tudjuk: senki nem kényszerít bennünket a tagságra. Csak nehogy tényleg az legyen a vége, hogy Orbán kiléptet.
● Győzike mennybemenetele
És születésnapi köszöntése nem kisebb személyiség által, mint maga Novák „ex” Katalin. (Aki majdnem akkora senki volt már akkor is, amikor még nem volt ex, mint az ünnepelt.) Komolyan, engem nem érdekelne, hogy az egyik Gipsz odanyom egy plecsnit a másik Jakabnak – ha nem az én nevemben is tenné ezt, államilag.
Meg, ahogy az egész slepp tele van ilyen felkapaszkodottakkal, akik abból lettek gazdagok, hogy hosszú a nyelvük, vagy a hosszúnyelvűek rokonai. (A nép pénzéből, ugye.) Megjegyzem egyébként, maga Orbán nem ez a kategória, neki ugyanis megvan a maga tehetsége meg szorgalma is, melyek alapján meg is érdemelné az érvényesülést, és akár jó miniszterelnöke is lehetett volna e hazának. Sajnos végül nem az lett. Sajnos pont az érvényesülés iránti túlfűtött vágya túl sok mindent szentesített a számára. És ami még sajnos, hogy az általa teremtett rendszer túlélheti őt – századik születésnapja után is.
● Putyin a gondoskodó
Ahogy azt mondja a hadiárváknak karácsonykor, hogy Én és a nagy Oroszország nem hagyunk benneteket magatokra, szegény hős árvák. Ahelyett, hogy azt mondaná, hogy ugye tudjátok, ki miatt lettetek árvák, lúzerek… Rosszabbul hangzana, az igaz.
● Ukrajna és a pénz
Az egyik, hogy elvileg annak az 50 milliárd eurónak, amit most szavaztak meg, egy tetemes része nem ajándék ám, hanem hitel. Broáf! Na persze, amikor egyszer majd vége lesz a háborúnak, és ott lesz még a szintén borzasztó drága újjáépítés, és hogy majd Ukrajna mindezek után visszafizet egy csomó milliárdot…
Egyvalamire jó ez, hogy az EU költségvetésében, névleg, kisebb most a mínusz, mert eszköz oldalon oda lehet könyvelni, hogy ennyivel még tartoznak neki. Illetve, hogy aki akarja, az ámíthatja magát ezzel. (Meg a szavazóit.)
A másik meg, hogy az EU, illetve a Nyugat azért könyörög Orbánnak, hogy hadd adhassa már oda a saját pénzét Ukrajnának. Ő meg nagy kegyesen megengedi. Miközben ráadásul még learatja mindazok elismerését, nyugaton is, akik inkább nem adnák oda.
● Erdő, Péter
Avagy, háború? Akkor kivágjuk az erdőt. Aki érti az összefüggést, mindenképp jelentkezzen. Tudjátok, erről a szegedi esetről van szó, az egyházmegye (!) sportakadémiájával. Ami egy újabb ékes példája annak, hogy hogyan lehet a törvények betartásával azt csinálni, amit csak akarunk.
● Főispán a vármegyében
Ha már Cs-Cs Wm, ennek a cikknek csak a címe, mely szerint lemondott a Csongrád-Csanád Wármegyei Főyspán. Tiszta középkor & csakis előre, nem hátra.
● Vendégmunkahelyteremtő beruházások
Már hogy mindig el van mondva, hogy az x milliárd forintos állami támogatással épülő legújabb akkugyár hány munkahelyet teremt majd. Most is, amikor lassan már határvadásznak is a Fülöp-Szigetekről kell embert hozni.
Merthogy jelentős részben nem a munkahelyekről szól ez már, hanem a kelet felé történő átpozícionálásáról az országnak. (Figyeljük meg, hogy egyebek mellett ez is könnyebben megy vidéken, mint a Fudan hoppon maradása Pesten.)
