HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Ez nincs benne a fentiben (még), viszont egy értelmesnek tűnő osztályozása a személyiségtípusoknak... (2023.03.10. 23:42) Embertípusok
  • Szalay Miklós: Kiegészítés Karikó Katalin kapcsán: Ezt utólag írom hozzá, mert úgy érzékelem, hogy a Karikóról í... (2023.02.09. 20:14) Külföld (2023. január)
  • Szalay Miklós: Ami némileg elsikkadt, hogy van olyan fajta is, amit meg lehet csinálni, pénzügyileg sem annyira b... (2022.05.01. 15:07) A metaverzum és társai
  • Szalay Miklós: Orbán rendszerét még ki lehet egészíteni: ● A családtámogatási rendszerrel ● Az intézményi szövet... (2022.04.04. 22:00) Politika, választások (2022. február)
  • Szalay Miklós: Hozzá kell tenni a fentihez, hogy azért nem minden súlyosan bántalmazott, büntetett, rosszul nevel... (2021.12.29. 18:03) Elvek, szabályok, normák

Külföld (2023. január)

2023.01.26.

 

Háború

 

Erről nem szeretnék már túl sokat beszélni, mert a korábbi üzenetekben elmondtam már, amit érdemes, a helyzet pedig nagyjából változatlan – meg az, is hogy mit kellene tenni, szerintem: fegyverszünetet kötni, anélkül, hogy elismernénk az orosz hódításokat, és a szankciókat is fenn lehetne tartani. Miért? A további pusztítás és szenvedés elkerüléséért is természetesen, legfőképpen azonban a további eszkalálódás veszélye és az atombomba miatt – mert ezt szerintem nem féljük már eléggé, talán a döntéshozók sem. Ezek a tankszállítmányok is egy újabb lépésnek bizonyulhatnak ezen az úton. (Illetve amennyire a hétköznapok részévé vált már ez az egész…)

 

Pár megjegyzés:

 

● Elégetett pénzek

 

Ahogy ömlenek bele ezek a milliárdok és milliárdok – csak azért, hogy a másik oldal milliárdjaival kölcsönösen eliminálják egymást…

 

(Természetesen az öldöklés se kisebb baj.)

 

 

● A kisebbségek helyzetének felülvizsgálata Ukrajnában

 

Ami kétségkívül tarthatatlan volt, és a helyzet háború előtti eszkalációjának fontos tényezője: most végre, az EU nyomására jelentősen enyhítettek rajta. Mondhatnám, hogy ezt még a háború előtt meg kellett volna tenni, és akkor, háború sem lett volna. Ebben van igazság – látni kell azonban, hogy ez is egy reakció volt az orosz fenyegetésre és a Krím elcsatolására, és hogy az egész ügy kiindulópontja akkor is az oroszok (Putyin) nagyhatalmi igényei, hogy nekik joguk van egy befolyási övezetre, megmondani azt, hogy Ukrajnában mi legyen. Tudtommal eleve ezért kanyarítottak hozzá Ukrajnához orosz lakta területeket, még a szovjet időkben, most pedig ezért fájt nekik Ukrajna közeledése a Nyugathoz.

 

Úgyhogy a kérdés, amit minden Putyin párti tegyen fel magának, hogy Ukrajna akart-e valaha is belebeszélni Oroszország ügyeibe? Hát fordítva? De még mennyire. Az igaz, hogy ezek után már oda-vissza ment az adok-kapok, az ukránok is oktalan válaszokat adtak – azonban az egész kiindulópontja az oroszok nagyhatalmi görcse.

 

Meg az is igaz, hogy korábban pl. az USA is csinált ronda dolgokat a világban, és most is kavart az oroszok körül – de nem támadott, nem is szándékozott, itt és most finomabb módszerekkel operált – ami persze, hogy jobban tetszett az ukránoknak is. Most láthatjuk, hogy mennyire igazuk volt, hogy nem az oroszokkal akartak barátkozni. Nem is fog akarni senki, ezek után, jó darabig.

 

Hogy milyen alternatívája volna az oroszoknak? Hát az, ami az összes Nyugat-Európai ország számára sem olyan elviselhetetlenül ciki ma már: oldani a nagyhatalmi görcsöt, összejönni az európai országokkal, és alkotni velük egy közös tömböt – ami lehet, hogy elég bürokratikus, bajos és tehetetlen, meg nem is egy világhatalmi tényező – de még mindig a leghumánusabb és legélhetőbb hely a világon.

 

(Jó, a kötelező: közben az EU-ra is ráférne egy jó adag józan paraszti ész.)

 

 

● A hatalom szürrealitása

 

Amelyet most ismét élőben szemlélhetünk: hogy van egy ember, most épp Putyin, és mindenki úgy táncol, ahogy ő fütyül, még akkor is, ha a nagy többségnek rossz az, ami történik, beleértve Putyin saját népét is…

 

 

Az EU

 

Mindenekelőtt a korrupciós botrány, ami pont ugyanannyira szégyenteljes, mint ami nálunk van, igen; vagyis, az EU-s korrupciót sem menti az, ami nálunk van – és a magyar korrupciót sem az, hogy az EU-ban is ülnek disznók. Ezt tartsuk itt legfőképpen szem előtt.

 

Meg azért azt, hogy ott legalább lebuktatták őket, és ment a dutyiba. Meg, hogy ott nem olyan rendszerszintű, nem olyan szervezett a lenyúlás, mint itt nálunk. Ezzel együtt valószínűleg odakint sem ez az egyetlen csontváz a szekrényben – nálunk viszont gyakorlatilag szekrény sincs, a csontvázak ott táncolnak mindenki orra előtt. Ez azért nem elhanyagolható különbség – de, nem győzöm hangsúlyozni, ettől még az EU-s alelnök és társai sem lesznek kevésbé bűnösök.

 

És az emberek máskor is előszeretettel mutogatnak a másikra, hogy de hiszen ő is miket tett már, na ugye, hogy én nem is vagyok olyan rossz. Annak ellenére, hogy evidens, hogy ettől még a saját bűnük nem lesz kisebb, terelésnek be tud válni. Jó volna, ha nem hagynák magukat terelni.

 

Meg hogy sokaknak semmi sem elég… Az EP alelnök asszonynak sem az a nem kevés pénz, amit egy ilyen pozícióban biztos, hogy megkap teljesen legálisan is. Mellette meg köztiszteletben áll. Amikor pl. nekem is elég egy kis lakás Pesten, meg nem sokkal több, mint amit megeszek. Meg amikor még ennyivel is kb. benne vagyok a leggazdagabb 10%-ban, világszinten nézve. Mit szóljon a maradék 90? De egyeseknek ennél jóval több sem elég. Főleg, gondolom, azoknak, akik ilyen magasra könyökölték magukat.

 

* * *

 

Egy másik EU-s fejlemény, a női kvóta a nagyvállalatok vezetésében, vagyis, hogy törvényileg előírnák, hogy a nagyvállalatok vezetői között 30-40 százalék nőnek kell lennie.

 

Korábban említettem, hogy szerintem is ráférne a világ (és a vállalatok) vezetési stílusára, bizonyos nőiesítés, elmozdulni ettől az agresszívan versengő férfias szemlélettől az empatikusabb, gondoskodóbb, kompromisszum kész, összebékítő nőies irányba. Ezt továbbra is így gondolom – két dologban viszont kevésbé vagyok biztos.

 

Az egyik, hogy valószínűleg nem a jobb vezetés a fő cél, inkább az, hogy a nők pozíciói, keresete javuljon. Egyébként ez is jogos, amennyiben arról van szó, hogy egyenlő munkáért egyenlő fizetség járjon, egyenlő képességekkel egyenlő esély adassék mindenkinek. És ettől még magával hozhatja a jobb vezetést is.

 

A másik kétségem, hogy mennyiben különbözik a férfiakétól azoknak a nőknek a mentalitása, akik ilyen magasra nyomultak. Mert a biológiai és a mentális nem nem teljesen jár együtt, xx-szel is lehet valakinek férfias a gondolkodása.

 

* * *

 

Végül, lehet, hogy már mondtam, de akármennyire is küszködik, és akármennyire is lesajnálják Európát a maga idealizmusával, (például környezetvédelmi és menekültügyi szempontból), a gazdasági dinamizmus hiánya miatt, vagy, mert katonailag gyenge – számomra így is sokkal szimpatikusabb, mint ezek az arrogáns, törtető nagyhatalmak az oroszoktól, az USA-n keresztül Kínáig. S bár az Unión is lenne min javítani, az biztos – mégis úgy vélem, hogy jobb hely lenne a világ, ha a többiek is így gondolkodnának.

 

Honnan ez a mentalitás? Nagyrészt onnan, hogy Európa már kellőképpen pofára esett a háborúival, főleg a II. vh-val – előtte ugyanis itt is ugyanaz ment, mint sokfelé még most is, a szokásos hatalmi dulakodás. A háború alapvetően nagyon rossz dolog, de, mint a könyvben is írom, némi jó abban is akad – például a megszeppenés a pusztítás láttán. (Az igaz, hogy az oroszokon is keresztülment az úthenger, de ők dicsőséggel jöttek ki alóla. Azonkívül az évezredes kulturáltságnak is lehet némi köze az európai mentalitáshoz – de azt tudjuk, hogy nem olyan sokkal korábban az nem volt akadálya sok ronda dolognak.)

 

Megjegyzések:

 

● Nyugat-Európa másik szégyenfoltja a gyarmati múlt, az kétségtelen, és az is valószínű, hogy nélküle, az akkor összerabolt kincsek nélkül, ma sem tartana itt, kevésbé állna módjában idealistáskodni is.

 

● A fogyasztás szintje náluk is fenntarthatatlan, és a klímavédelmi próbálkozásaik is legfeljebb félkomolynak mondhatók – de még mindig ez a legtöbb, amit bárki is tesz.

 

● Végül, hogy az arrogánsak nemcsak a nagyhatalmak tudnak lenni, bár nekik legalább van erejük is hozzá. Hanem a kishatalmak is, lásd Orbán brüsszelezését – aki viszont iszkol vissza a pénzért, amint kicsit rosszabbra fordul.

 

 

Foci

 

Először a katari VB-ről, utána pedig Pelé halála kapcsán, amik felmerültek bennem.

 

Tehát a VB. Meg az ára, és hogy semmi sem volt drága a szórakoztatás oltárán, most még kevésbé, mint valaha. Azt írta az újság, és nem a Blikk, hanem a Guardian, hogy valami 6500 vendégmunkás halt meg az előkészítés évei alatt – amit elképzelni is nehéz, hogy hogyan. A másik meg az elköltött egészen elképesztő 220 milliárd dollár, amivel toronymagasan ez a mostani volt a legdrágább VB az összes eddigi közül.

 

Miket mutatnak ezek a számok? Azt, hogy ahonnan a vendégmunkások jöttek, India, Pakisztán meg a környékük, ott nagyjából olyan olcsó az emberélet, mint amilyen a pénz Katarban. Semmi új, az igaz, csak jól szemlélteti a helyzetet a világban – azt is, hogy az araboknál mekkora hegyekben áll a pénz. Lásd még a 170 km-es várost is, amit állítólag építeni terveznek. (És ami már megint mekkora ökörség, már csak logisztikai szempontból is, SZVSZ. Még nagyobb, mint Metaverzum, mert az legalább csak virtuális.) Mindez természetesen semmi másnak, mint a jó szerencséjüknek, az olajnak, köszönhetően.

 

És ez az egész, az olaj fűtötte foci fieszta is, a klímakatarsztrófa árnyékában. Nem azt mondom, hogy ha teheti, ne érezze jól magát egy kicsit az emberiség tetemes hányada, csak azt, hogy ez is része a szürreális elmeállapotnak, ami ma jellemzi az emberiséget.

 

Még azt, hogy messze nemcsak magáról a fociról van szó, mennyi minden más biznisz is kapcsolódik hozzá: a turizmus, a TV eladások, a kocsmák, plusz az edző, a gyúró, a kommentátor, a sportújságíró, a sportorvos, a sportdiplomata, stb…

 

No meg a kedvencem, de ez tényleg az, ahogy a japánok kitakarítottak maguk után. (Többek között nekik is jót tett egy háborús pofára esés.)

 

* * *

 

A másik Pelé halála – aminek természetesen én sem örülök, csak ez megint felidézi, hogy hogyan, milyen irracionálisan működnek az emberek, a társadalmunk, főleg így a királynő után nem sokkal, milyen illúziókat gyártunk magunknak.

 

Az élsportról már részletesen leírtam, miket gondolok, úgyhogy azt nem akarom elismételni. Most csak röviden, hogy vegyük már észre, miképp csináltunk legendát egy (majdnem) ugyanolyan emberből, mint, ha nem is épp bármelyikünk, de még nagyon sokan közülünk. Úgy, hogy először is kitaláljuk, hogy egy darab felfújt bőrdarabot elhelyezni egy téglalap alakú nyílásban, az a nagy valami. Utána meg jött valaki, akinek kétségkívül eleve tehetsége volt a bőrdarab-elhelyezéshez, meg nagyon sokat gyakorolta is – minek eredményeképpen nemhogy felnézünk rá és magasztaljuk, hanem egyenesen istenné avatjuk. Bőr-elhelyező istenné, stadiont neki minden országban. Ébredjetek már föl.

 

Ezzel természetesen nem akarom kisebbíteni a minden bizonnyal meglevő jelentős emberi erényit neki, a kitartását, a csapatszellemét, a tisztességét, a szerénységét, stb… Nem ismerem, és nem is követtem őt, de azt minden további nélkül elfogadom, és támogatom is, hogy mindezekért kijár neki az elismerést – csak nem ENNYI. (Pont úgy, ahogy a királynő esetén, és elég hasonlóan Karikó Katalin összes díjaihoz és kitüntetéseihez is.) Mert ilyen emberből millió van, s bár a bőrhöz kevésbé értenek, emberi értékeiket tekintve viszont akár túl is tehetnek rajta, valószínűleg a saját környezetünkben is akad belőlük. Pelé az ő szimbólumuk is – de legyünk már képesek szétválasztani a valódi személyt, a szimbólumtól, mindazoktól a címkéktől és fikcióktól, amikkel csak felruháztuk őt.

 

(Még ami Karikó Katalint illeti, és hogy megérdemli az elismerést és figyelmet, de miért nem ennyit? Például, mert pont így vették el tőle saját magától annak idején a már akkor megérdemelt figyelmet az akkori Karikó Katalinok. Természetesen ez nem csak rá, hanem minden más hasonlóan elhalmozott emberre is vonatkozik. Valamint hazabeszélés, és ki vagyok én, hogy ilyeneket mondjak.)

 

(Illetve még az, hogy Karikó azért letett valamit az asztalra – de mi van a sok megélhetési celebbel, akik gyakorlatilag csak azért híresek, mert híresek? Nos, ők aztán tényleg nem érdemlik meg a drága figyelmet – viszont azt is meg kell érteni, hogy ez egy másik műfaj: ők ugyanis rágógumi. Egy termék, amire a rágózni vágyó emberek vágynak. Rágózni pedig nem bűn, rágógumit gyártani sem az.) (Csak Szingapúrban legyen óvatos vele az ember.)

 

Szintén nem akarom kisebbíteni a sport társadalmi pozitívumai, az egészségmegőrzéstől, a békés versengésen át, odáig, hogy célt és jótékony hatású elfoglaltságot ad sokaknak. Meg példaképeket. (Meg még sok minden más, lásd a fenti linken – de a negatívumokat is, például, ahogy a politika felhasználja a sportot.)

 

De ettől még szentségtörő dolog ilyeneket mondani egy bálványról. Viszont, emberek: ez csak a valóság. Az embereknek bálvány kell, jó nagy és súlyos, amibe kapaszkodni lehet. A szentség pedig azért szentség, mert arról csak jókat szabad mondani, akkor is, ha nem úgy van. Én ezzel, meg a többi szentségtörő kijelentéssel is csak egy lehetőséget kínálok azoknak, akik fel mernek ébredni abból a kollektív delíriumból, amelyben élünk.

 

(Meg az ég szerelmére, ne fizessünk már nekik, ezért, ilyen elképesztő összegeket. Miközben az EV, meg mindazok, akiknek segíthet reálisabban látni a dolgokat, Ronaldo fizetésének, nem viccelek, az egymilliomod részével is sokra tudna menni.)

 

De, mint mondom, ki vagyok én, hogy hallgassatok rám? Egy senki, aki nemhogy VB-t nem nyert háromszor, de még a tombolán is csak egyszer, egy narancssárga műanyag tálcát, azt is negyven éve. Meg hát ott ez az egész hatalmas tömeg a kellemesen bódító közös lázálmaikkal: sokkal könnyebb közéjük besimulni.

 

 

Egyebek

 

● Tech vállalkozók bukása

 

Két ilyen eset is volt mostanában, az egyik az FTX kriptotőzsde csődje, és vezetőjének bukása, a másik, pedig a Theranos vércsepplabor vezetőjének Elizabeth Holmesnak az elítélése.

 

Mindkettő jogos – viszont lássuk azt is, hogy ezek ketten nem jutottak volna ilyen magasra, nem tudtak volna ekkorát zuhanni sem, ha mi magunk, korábbi csodálóik és főleg a befektetőik nem akartak volna maguk is hinni nekik, nem lettek volna elvakulva a csillogó-villogó high-tech újdonságoktól. Lásd a könyvben is, hogy az újdonságokra azért is jellemző, hogy ilyen lufik lesznek belőlük, mert az, hogy újak, segít elhinni róluk, hogy megváltják a világot, ők lesznek a next big thing. (Tessék már az EV-ről is elhinni.) ;)

 

Mi az, hogy, nemcsak a sztártápperek, de a sztárok, a nagy befutott tech mogulok is eléggé el tudnak varázsolódni, lásd különösen Zuckerberg Metaverzumát, Bezos űrkolóniáját és Musk bombasztikus ötleteit, kiváltképp a Mars kolonizálását.  És nem hiszem, hogy ez mind csak marketinglózung a részükről. Ugyanis ők is úgy vannak vele, hogy ha ezt el tudták érni, akkor miért ne tudnának bármit elérni, határ a csillagos ég. Hát például azért – meghagyva nekik, hogy ettől még valóban kiváló vállalkozók – mert ennyire azért nem egyedülállóak ők sem, sikerük legalább annyira köszönhető annak is, hogy jókor voltak jó helyen.

 

(Plusz még egy érintőlegesen: hogy mennyire jövedelmező dolog a csatornákat, a platformot a kezünkben tartani, amin keresztül mások szolgáltatnak egymásnak. Tehát, például az Amazon, ami nemcsak maga árul, hanem kiskereskedők milliói is az ő platformján keresztül értékesítik a termékeiket – az Amazon pedig minden eladást megsápol. De hasonló a Facebook is, melyen keresztül az emberek gyakorlatilag egymásnak „szolgáltatnak”, a YouTube, ami egy világméretű reklámfelület is, az Uber, az Airbnb, stb… Mi több, hasonlóak a bankok is, akik nagyrészt nem a saját pénzüket adják kölcsön, (bár ők azért maguk is szolgáltatnak), és még a vasúthálózatok is, kivált a korai amerikai vonalak, melyek a csatornát biztosították, amin keresztül az árucikkek el tudtak jutni termelőtől a vásárlóig.)

 

A kriptók apropóján ajánlom továbbá bevezető jellegű beszélgetésünket a témában. Valamint, ha még nem olvastátok, a high-tech hájpról általában ezt az írást.

 

(Meg még egy érdekeske: hogy hívják Elizabeth Holmes apját? Christian Holmes IV. Hát a gyerekét? Christian Holmes V. Lehet tippelni, hogy a nagyapja hányas számú volt. Szóval, hogy az ilyesmi is elárul valamit a dinasztiáról, meg annak a mentalitásáról.)

 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr6618034862

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szalay Miklós 2023.02.09. 20:14:52

Kiegészítés Karikó Katalin kapcsán:

Ezt utólag írom hozzá, mert úgy érzékelem, hogy a Karikóról írtak egyeseknél eléggé kiverték a biztosítékot, úgyhogy nem árt ehhez némi további magyarázat. FONTOS látnunk, hogy NEM személy szerint róla van szó. Ő itt egy kézzelfogható, aktuális és közismert példa, akin szemléltetni lehet egy nagyon jellemző jelenséget, a következőt.

1) Hogy messze nem úgy megy, hogy valaki szorgalmasan dolgozik, aminek aztán beérik a gyümölcse, és megkapja a megérdemelt elismerést. Hanem nagyon kell hozzá a szerencse is, hogy az ember jókor legyen jó helyen: Karikó esetében ez a Covid volt, ami nélkül ma ugyanúgy senki nem tudna róla, mint előtte. És nagyon sok olyan ember van, aki ugyanúgy nagyszerű munkát végzett, csak nem jött el a saját Covid pillanata, nem volt szerencséjük. Már önmagában ez igazságtalan. Nem az, hogy Karikó megkapta, hanem, hogy a többiek nem kapták meg, illetve hogy a szerencsén múlik, hogy valaki megkapja-e.

2) De ha egyszer így beindul a biznisz, akkor aztán mindent rázúdítanak az emberre – azért, mert ha már 100 díjat odaadtak valakinek, evidens, hogy a 101-iket is neki kell adni, hogy nézne az ki, hogy mindenki más így csinál, mi meg másképp csináljuk? Ezzel az a probléma, hogy közben meg a sok kis felfedezetlen felfedező, akik szintén értékes munkát végeznek, ők egyet sem kapnak. Nemcsak díjat, figyelmet sem, mert az összeset összeporszívózza az az egy kiemelt személyiség. Ez nemcsak a többiekkel szemben igazságtalan, hanem a kutatás számára is káros.

3) Nem mellesleg az emberek egyszerűséget akarnak, egyvalakire akarják rányomni a bélyegzőt, hogy igen, ő fedezte fel a gőzgépet, egyedül. Azon kívül hősöket is akarnak, meg az igazság győzelmét, hogy itt van valaki, akit egész életében mellőztek, de most végre jóvá tesszük – csak az sikkad el, hogy közben új igazságtalanságot teremtünk, és nem is csak a többi kutatásra nézve, hanem az mRNS-ben részvevő számos más kutatóval szemben is.

Vegyük észre, hogy maga Karikó is pont ezért volt igazságtalanul mellőzve évtizedekig. Capiche? Nem, nem róla van szó, hanem erről az igazságtalan jelenségről. És igen, megérdemli az elismerést, sőt, már korábban megérdemelte volna – és jutott is volna neki, ha az akkori elismertek nem szippantják el előle az összeset.

Ha már így benne vagyunk, nézzük még. Abban ugyanis van valami, hogy a Covid fényesen bebizonyította Karikó munkásságának az értékét: ha valami így hasznosul, azzal biztos, hogy érdemes volt foglalkozni, és az is biztos, hogy jól végezte a munkáját a kutató – ezt ugyanis egyébként nehéz megítélni. Lehet, hogy valaki csak úgy csinál, mintha kutatna, és valójában egy léhűtő kontár; lehet, hogy csak ezer év múlva bizonyul hasznosnak a munkája; vagy az is lehet, hogy olyan területen dolgozik, ami kezdetben ígéretesnek tűnik, ezért érdemes felderíteni – de végül az derül ki, hogy még sincs ott semmi hasznos.

A másik meg, hogy nemcsak a szerencse szerepe igazságtalan az elismerés kiosztásában: nyomulással és könyökléssel ugyanis léhűtő kontárok is előtérbe tudnak kerülni, de legalábbis olyanok, akikhez képest vannak méltóbbak az elismerésre. Ez is rabolj a figyelmet az utóbbiaktól.

Megjegyzem, Karikó példájával azért nehezebb érvelni, mert ő valóban értékeset alkotott, valóban megérdemelte az elismerést – csak nem ENNYIT. Itt tehát fokozatokban kell gondolkozni, ami nehéz a szimpla fekete-fehérhez képest: mondom, az emberek egyszerűséget akarnak. Valamint ugyancsak nem totálisan egyszerű észrevenni a párhuzamot Pelével meg a királynővel.

De most már, így kifejtve, ugye milyen tanulságos?

Nem akartam én ezt ennyire ragozni, mert korábban többször előkerült már, gondoltam, most csak utalok rá három mondatban, meg hogy ennyiből is érthető. De ha nem, szóljatok bátran. Azért vagyok, hogy elmagyarázzam.
süti beállítások módosítása