HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Ami némileg elsikkadt, hogy van olyan fajta is, amit meg lehet csinálni, pénzügyileg sem annyira b... (2022.05.01. 15:07) A metaverzum és társai
  • Szalay Miklós: Orbán rendszerét még ki lehet egészíteni: ● A családtámogatási rendszerrel ● Az intézményi szövet... (2022.04.04. 22:00) Politika, választások (2022. február)
  • Szalay Miklós: Hozzá kell tenni a fentihez, hogy azért nem minden súlyosan bántalmazott, büntetett, rosszul nevel... (2021.12.29. 18:03) Elvek, szabályok, normák
  • Szalay Miklós: Az energia mibenlétéhez még: Az energiára azt lehet mondani, hogy egy dolog állapotában rejlő leh... (2021.03.11. 21:51) Anyag, energia, erők
  • Szalay Miklós: Interaktív élet fája: www.onezoom.org/ Némi angol tudás nem árt hozzá, de szerintem anélkül is k... (2021.03.04. 00:55) Élet és fajok

Jó cselekedetek

2022.09.11.

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   A jó cselekedetekről általában

Jó cselekedet alatt azt értem, amikor boldogságot okozunk valaki másnak (illetve boldogtalanságtól szabadítjuk meg). Szintén érdemes emlékeztetni, hogy a jó nem feltétlenül esik egybe a helyessel – ahogyan az a ‘Jó és rossz, jó vagy rossz’ témában ki van fejtve.

Másodszor, miért a cselekedetekről beszélünk? Azért, mert azok vannak hatással mások boldogságára, ebből a szempontból tehát az számít, amit teszünk. (Nem pedig az, amit gondolunk, a szándékaink – mert jó szándékkal is könnyű ártani.)

Továbbá, a cselekedeteink nem fehérek és feketék, többnyire mindben van valamennyi jó és rossz is. Valamint lásd majd itt alább, hogy az őket megcselekvő emberek sem fehérek és feketék.

Nem árt aztán utalni rá, hogy nem cselekvéssel, mulasztással is lehet boldogságot és boldogtalanságot okozni, jót és rosszat tenni: ebből a szempontból a nem cselekvés is cselekvésnek számít tehát.

Fontos még, hogy a jóra való hajlam egy adottság: az egyik ember nagyobb empátiával születik, jól bántak vele gyermekkorában, így érzékenyebb lett mások boldogsága iránt – a másik meg kevésbé. Ezzel együtt az embernek van akaratereje, amellyel erőt vehet magán, kordában tarthatja a rosszra irányuló késztetéseit. Lásd alább a jó emberről írtakat, és hogy változó, hogy kinek mekkora erőfeszítésébe kerül jónak lenni.

2.   A jó cselekedetek fajtái $

Az emberek három fő okból tesznek jót:

1)    Azért, mert örülnek a másik boldogságának. (Lélektől való jó cselekedetek)

2)    Azért, mert helyesen akarnak cselekedni, jó embernek akarják tudni magukat. (Lelkiismerettől valók)             

3)    Egyéb érdekeik miatt. (Érdektől valók)

Ezek a kategóriák személyekre is vonatkoztathatók: akik elsősorban azért tesznek jót, mert mások boldogságától ők is boldogok, azok a lélektől jó emberek, stb…

2.1. Lélektől való jóság

Vagyis amikor a jót cselekvőnek boldogságot okoz a másik ember boldogsága. (Illetve rossz érzést kelt benne a másik szenvedése.)

Milyen jellemzői vannak a lélektől való jóságnak, a lélektől jó embereknek?

    Nem kell erőt venniük magukon azért, hogy jók legyenek másokkal.

Éppen azért, mert az közvetlenül örömet okoz nekik maguknak is.

2.2. Lelkiismerettől való jóság

Melyet két dolog motivál:

    Etikai érzék

Magyarul az, hogy az ember szeret helyesen cselekedni. (Bár, mint említettem, a helyes nem mindig jó.)

    Önértékelés

Közelebbről, hogy az ember szeretné magát jó, etikus embernek tudni.

Mik jellemzik a lelkiismerettől jókat?

    Erőt kell venniük magukon, hogy jót tegyenek.

Miért? Mert kedvük nincs hozzá – viszont tudják, hogy ha a kedvük után mennének, az nem lenne helyes.

2.3. Érdektől való jó cselekedetek

Számos különböző érdekétől fogva tehet valaki olyat, ami a másiknak jó, például:

    Birtoklás

Lényegében ezt teszi mindenki, aki üzletel, dolgozik: ad, megtesz valami olyat a másiknak, ami annak kell – cserébe valami másért, ami meg neki kell.

    Státusz, előmenetel, siker

Amikor valaki igyekszik behízelegni magát a felette állóknál.

    Általában, hogy majd jó tett helyébe jót kapjunk vissza

Lásd alább a viszonosságról írtakat, hogy annak is az érdek az egyik mozgatórugója.

Fontos hozzátenni, hogy az sem baj, ha valaki úgy tesz jót, hogy azzal maga is jól jár; például, amikor egy szponzor számára reklámot is jelent egy jótékonysági akció támogatása: bár azt nem puszta szívjóságból teszi, így vagy úgy mégiscsak boldogabbá tesz másokat – és ez a lényeg. Lásd ehhez az ‘Érdekek’ témában azok erejének kihasználását a jó dolgok előmozdítására.

* * *

A jó cselekedet továbbá lehet nyílt vagy leplezett, attól függően, hogy a jótevő mennyire igyekszik azt kirakni a kirakatba.

Lásd még a ‘Rossz cselekedetek’ témában, hogy azok mögött is lehet más, mint rosszindulat.

3.   A jó cselekedetek fajtáinak összefüggései

1)    Belsőleg jók – külsőleg jók

Belsőleg jónak azt nevezem, aki lélektől vagy lelkiismerettől jó; más szóval ezek a jó emberek. Külsőleg jó az, aki érdekből tesz jót.

2)    A motivációk keveredése és változékonysága

A fentebb bemutatott háromféle jóra irányuló motiváció egyszerre, párhuzamosan dolgozik az emberben, különböző erővel. Nem az van tehát, hogy vannak a lelkiismerettől jók, akiket kizárólag a lelkiismeretük mozgat; meg az érdektől jók, stb… Ehelyett a dolog helyességének is tudatában vagyunk, annak is, hogy esetleg magunk is jól járhatunk közben, illetve a másik jóléte is megérinthet bennünket, mindez egyszerre.

Hogy tipikusan mi visz rá valakit a jóra, melyik a legerősebb a három motiváció közül, az viszont már gyakran jellemző az emberekre: ebben az értelemben beszélünk lélektől jókról, lelkiismerettől jókról, stb…

Mellesleg az sem ritka, hogy a szóban forgó motivációk ellenkező irányba mutatnak: például, amikor legszívesebben belerúgnánk a másikba – de tudjuk, hogy az nem volna helyes.

Érdemes még emlékeztetni, hogy az emberek különbözőek, eltérőek a motivációik: az egyik kaphatóbb a jóra, a másik kevésbé, az egyik ezért tesz jót, a másik azért.

Ezen kívül a jóságra való indíttatásunk változékony is, több minden befolyásolja, hogy éppen mekkora; így:

    Hangulataink, indulataink, hogy épp hogy érezzük magunkat

Lásd az ‘Agresszió’ témában, hogy a diszkomfort agresszívvá tesz.

    Hogyan bántak velünk mások, a világ

    Kivel állunk szemben

Aki ugyanis nem szimpatikus vagy ártott nekünk, azzal kevésbé akarunk jók lenni, hasonlóan azzal is, aki iránt nem érzünk felelősséget, stb…

3)    A jóság fokozatai

Mint említettem, az emberek különböző mértékben kaphatók a jóra. Pontosabban, ebből a szempontból is egy skálán helyezkednek, illetve a legtöbb emberben jó és rossz is van, nem feketék és fehérek, nem csak a végpontok léteznek.

4)    Viszonosság

Ami annyit tesz, hogy aki jól bánik velünk, azzal mi is jól bánunk, aki rosszul, azzal meg rosszul; vagyis azt adjuk vissza, amit kapunk.

Ez jellemző is az emberekre. (Külön kiemelve, hogy ha valami jót teszünk a másikkal, azt a legtöbben maguktól is igyekeznek viszonozni.)

A viszonosság jutalmazza a jót és bünteti a rosszat, ezáltal jóra késztet, alapjában véve tehát hasznos. Ugyanakkor az egyszerű viszonosságnak megvan az a hátulütője, hogy ha egyszer valaki rossz a másikhoz, onnantól örökre a kölcsönös bosszulkodásba fúlhat. Lásd a ‘Hogyan érdemes jónak lenni’ témában a viszonosság gyakorlatát, hogy hogyan érdemes alkalmazni ezt a taktikát.

5)    Változó, hogy kinek mekkora erőfeszítésébe kerül jónak lenni

Több okból is:

    A lelkiismerettől jóknak meg kell küzdeniük vele – míg a lélektől jóknak nem; a motivációk, a személyiség szerepe.

Fentebb már szóltam erről. Itt annyit tennék hozzá, hogy nemcsak akkor könnyebb jónak lenni, ha a másik boldogsága nekünk is örömet okoz, (azaz ha lélektől jók vagyunk), hanem akkor is, ha az egyéb motivációink nem dolgoznak a jóság ellen. (Például, ha én nem vagyok egy anyagias ember, nem izgat túlságosan, hogy nekem mennyi marad, akkor könnyebben adok másnak. Lásd ‘Az etika alapjai’ témában, hogy az etika is csak egy motiváció a többi között.)

    Helyzetüknél fogva is jobban vagy kevésbé vannak próbára téve az emberek.

Például, amikor van egy kevésbé jó ember, de olyanok a körülményei, hogy nincs miért rosszat tennie, béke van és bőség – ugyanakkor van egy alapjában jó ember, akit, mondjuk háborús körülmények között, súlyos dilemmák elé állítanak, nagy erőfeszítésébe kerülne jónak lennie, és végül gyengének bizonyul – és ekképp rosszabbakat tesz, mint az eredendően kevésbé jó ember.

Lásd továbbá a ‘Forma, öntudat, motivációk és érzelmek’ témában, hogy az akaraterő nagysága is változó, úgy emberről-emberre, mint egy emberen belül, időben: ettől is függ, hogy végül ki mennyi jót tesz.

Egy szó, mint száz: legyünk körültekintőek, amikor ítéletet mondunk valakiről, arról, hogy elegendő erőfeszítést tett-e a jó érdekében.

4.   Jó cselekedetek és az elme tulajdonságai

1)    Értelem és jó cselekedetek

Mint mondják „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”: a jó szándék tehát önmagában gyakran kevés, mielőtt cselekszünk, ajánlatos a kellő mértékig belegondolni, hogy valójában mivel teszünk jót és rosszat. Ezért hasznos a jóság mellé az értelem is.

Mit jelent az értelmesség? Egyfelől intelligenciát, ami segít átlátni az összefüggéseket – ám ahhoz nem elég, hogy bele tudjunk érezni mások lelkivilágába, át tudjuk látni azt. (Az intelligens emberek közt sem ritka, ugye, az érzelmi analfabéta.) Az értelem egy másik összetevője, az empátia is fontos tehát. (Valamint a szív, bár azt nem az értelem teszi.)

Másfelől, természetesen önmagában az értelem sem elég a jósághoz, nagy szükség van a jó szándékra is – mert lehet valaki értelmes, ha nem használja azt mások érdekében is.

2)    Öntudat és jó cselekedetek

5.   A jó és rossz cselekedetek dinamikája

5.1. Az ember azt kapja, amit ad és azt adja, amit kap

Bizonyos mértékig legalábbis.

Miknek köszönhető ez?

    Az emberekre jellemző viszonosság

Lásd fentebb.

    Ahogyan gyerekkorában bánnak az emberrel, annak jelentős hatása van arra, hogy hogyan bánik majd másokkal felnőttkorában.

Figyeljük meg, mennyire jellemző a bűnözőkre a sanyarú gyerekkor.

    A jó hírünk / rossz hírünk visszaüt ránk.

Ennek révén nemcsak azoktól kaphatjuk vissza a jót és a rosszat, akiknek adtuk, hanem azoktól is, akikhez eljut a híre. (Mondjuk, ha becsaptunk valakit, akkor mások is bizalmatlanná válhatnak velünk szemben.)

Valamint az sem ritka, hogy nem annak adják vissza az emberek, amit kaptak, akitől kapták, hanem továbbadják a rosszat másnak, olyanoknak, akiknek közük sem volt az eredeti esethez. Miért? Azért, mert az emberek általában véve bosszúsak, ingerültek lesznek a bántástól. (Illetve hasonlóan a jót is továbbadják.)

5.2. A jó és rossz példa

Az emberek hajlamosak követni más példáját; lásd a ‘Konformitás’ témában, hogy természetünknél fogva késztetést érzünk erre. Az is hozzájárul aztán, ha bizonytalanok vagyunk, hogy mit csináljunk; vagy fel is bátoríthat, ha azt látjuk, hogy más már megtette azt a rosszat, amihez nekünk is kedvünk volna. (Pl. amikor valaki azt látja, hogy az utcán már más is eldobálta a szemetét.)

Vegyük észre aztán, hogyan terjed a példa: amikor valaki átveszi azt, maga is rögtön példává válik mások számára. (Mondjuk, ha valaki mellettünk átadja a helyét az idősebbnek a buszon, a következő alkalommal mi is késztetést érezhetünk erre, ezt aztán mások is észreveszik, és így tovább…)

Hangsúlyozni kell továbbá a vezetők, hírességek kiemelt szerepét a példaállításban: rájuk figyel ugyanis, őket követi a nép, rájuk szeretne hasonlítani. (Sajnos azonban a hatalom többnyire nem a legérdemesebbek kezébe kerül, és jellemzően a mai celebek sem az erényeikről híresek.)

5.3. Jóság és boldogság

Hogyan függ össze e kettő?

1)    A jóság boldogságot okoz

    Annak, akivel jót tesz valaki, természetesen

    És annak is, aki jót tesz másokkal

Bár ez utóbbi már nem annyira egyértelmű: mert igaz, hogy a lélektől jók örülnek mások boldogságának; a lelkiismerettől jók annak, hogy helyesen cselekedtek, jó embernek tudhatják magukat; azon kívül hasznunk is származhat belőle, ha jót teszünk, illetve vissza is kaphatjuk a viszonosság és a jó hírünk révén: ezek valóban jelentős boldogságforrások – ám közben fájdalmas lehet látni mások szenvedését, sokaknak erőt kell venniük magukon, illetve lásd ‘A jóság elvárható mértéke’ témában a jó emberek egyéb, nem elhanyagolható szenvedéseit.

Közben, aki rosszakat tesz, az többnyire nem túl boldog, rosszul érzi magát, bosszús, utolérheti a büntetés is, stb… – mindazáltal a gyűlölködés is képes kapaszkodót, célt adni, energizálni.

2)    Boldogan könnyebb jónak lenni

Érthető módon, a fentebb elmondottak fényében is. Ezért is mondom, hogy úgy legyünk jók, ahogy nekünk könnyebb, illetve, hogy lehetőleg magunk is leljük örömünket a jótéteményeinkben.

Figyeljük meg az ezekből következő visszacsatolást a boldogság és a jóság között: a jóság boldogságot okoz, boldogan pedig könnyebb jónak lenni. Így erősíti egymást ez a kettő.

Erősíti, egyrészt kicsiben: ha én jó vagyok, attól boldogabb leszek, és így még könnyebb lesz jónak lennem; másrészt nagyban is: ha egy országban, kultúrában általában jók az emberek egymással, attól boldogabbak lesznek, stb…

6.   Jó vagy rossz az ember?

Ez aztán egy örök kérdés: vajon az emberi faj eredendően hajlik-e a jóra vagy a rosszra? Határozott választ itt sem fogunk adni, annyit tudunk elmondani, hogy mindkét irányba munkálnak bennünk erők.

1)    Hatások a jó irányába

2)    Hatások a jó ellenében

* * *

3)    A társadalom, kultúra hatása

Bár nem az általános emberi természet része, de a különböző társadalmak, a kultúrák is meglehetősen átfogó módon befolyásolják tagjaikat a jó vagy a rossz irányába.

4)    Jó és rossz emberek a világban

Mindenhol vannak jó emberek, sőt, az emberek java része alapból barátságos, örömmel segít kisebb dolgokban, és viszonozza a jóságot $ß. Ennyiből a jó emberek mindenfelé hasonlóak, hasonlóan is lehet beszélni velük.

Kezdeményezni viszont már kevésbé szeretnek, tartózkodóak az idegenekkel szemben. Érdemes lehet tehát nekünk kezdeményezni, ha elsőre, úgy tűnik, nincs is nagy érdeklődés a másik részéről.

De azért, ilyen vagy olyan okból, nem mindenki barátságos: rossz kedve van, nehéz gyerekkora volt, ami az ő kultúrájában rendben van, az nálunk nem annyira, stb… Erre jobb felkészülni, és ha nem találunk kedvező fogadtatásra, csendben odébbállni, másnál próbálkozni.

Sőt, egészen elképesztően rossz emberek is vannak, olyanokat tesznek, amiket józanésszel felfogni is nehéz; ráadásul kívülről sokszor nem is látszik meg rajtuk, hogy mi búvik meg bennük. Mindazonáltal náluk is érdemes megnézni, mitől lettek ilyenek, mert gyakran nem csak a saját hibájukból.

Sokan vannak aztán, akik több-kevesebb ráhatás után a jóra és rosszra is hajlandóak – ha nem is feltétlenül örömmel teszik azt, amit tesznek; például azok, akik gonosz rendszereket szolgálnak ki, vagy akiket csak a fenyegető büntetés tart vissza a bűnözéstől.

Nem utolsósorban, az sem ritka, hogy kiderül, nem is annyira jó vagy rossz az, akiről azt hittük, csalódunk az emberekben.

Látható tehát, hogy több szinten is vegyes hatások érik az embert a jó és rossz irányába: a faj szintjén, a társadalom szintjén, és az egyes ember szintjén is, egyedi személyisége, motivációi révén.

Végezetül vegyük észre, hogy hatni is több ponton, több módon lehet az emberekre, hogy jobbak legyenek egymáshoz.

Lásd ehhez ‘A jóság és etika ápolása’ témát.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr1217929201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása