Elsősorban a tátongó távolság a valóban bámulatra méltó technikai tudásunk – és a majdnem totális idiotizmus között, amivel a világot kormányozzuk. (Azért csak majdnem, mert atomháború még nem volt.)
De nem csak ez, és miért mondom azt, hogy minden szinten? Azért, mert valamilyen módon gyakorlatilag minden társadalmi réteg defektes.
● A nép
Akik ettől nem rossz emberek, és persze, hogy nem mindannyian, de azért szép számban mégiscsak eléggé korlátoltak, becsaphatók és befolyásolhatók. (Amit mások ki is használnak, ahelyett, hogy megpróbálnának segíteni rajta.)
(Lehet tiltakozni, ha valakinek nem tetszik – de, ha 1) ismerni akarjuk a világot és 2) szeretnénk jobbá tenni azt, akkor sosem az a kérdés, hogy tetszik-e egy állítás, hanem, hogy igaz-e.)
● A gazdagok
Akiknek az a siker, ha minél feljebb verekszik magukat, és minél több felesleges dolgot bezsebelnek és megemésztenek.
● Értelmiség, szakemberek
Idealizmus, egyoldalúság és gyakorlatiatlanság. Kinél hogy és mennyire, persze.
● Vezetők
Rövidlátás, hatalom- és dicsőségvágy – vagy idealizmus és gyakorlatiatlanság: attól függően, hogy melyik oldalról jönnek. Na és a nettó pszichopatákat se hagyjuk ki.
(És én magam sem vagyok teljesen kerek – a vicc az, hogy pont a duplagondolban nem vagyok elég jó: tudom, de nem veszek tudomás róla, ott van, de nem foglalkozom vele. Mert láttuk, ennek is megvannak az előnyei, amikor épp nem a bolygó sorsáról van szó. Mondjátok, hogy kell ezt?)
Meg úgy általában… Ahogy az emberek félreértik a világot. Hogy mi ér valamit és mi nem. Ahogy bámulják egymás a rangjuk miatt. Akik csak azért valakik, mert valaminek kinevezték őket. Ahogy törik magukat a címekért, a státuszért. Egészen okos emberek is. Villogtatják, hogy mennyit keresnek, mijük van, a teljesen felesleges sokmilliós karóráikat. Treeszmt érdekli – mit tudsz, mit alkottál, mit tettél másokért, azért, hogy jobb legyen a világ, azt mutogasd. (Ami közhelyszámba megy – de akkor miért mégis?) Ha csak ennyit sikerülne elhinteni az emberek fejében, már sokkal jobb lehetne tőle a világ. Meg ahogy nem látnak túl a megszokotton, azon, amit beléjük programozott a társadalom és a faj… És az összes fajta defektben közös, hogy valamilyen módon mind rosszul látják a dolgokat.
De mindenképp tisztelet a kivételnek; és azt is hozzá kell tenni, hogy az erősségei is megvannak minden fajtának: a nép, mint mondtam, többnyire nem akar mást, csak megélni, és pont ez volna, amire a tehetősebbeket is rá kellene szoktatni; a vállalkozók törekszenek és gyakorlatiasak; az értelmiség ápolja a tudást, és idealizmusa révén képes távolabbra tekinteni; a vezetők is lehetnek távolabbra tekintők vagy gyakorlatiasak. Sajnos a hibák gyakran kompromittálják az erényeket.
(Apropó, miért nem egyenlő az, hogy valakinek mennyi pénze van, azzal, hogy mennyit tett a világért? Hiszen, pénz azért fizetnek, mert valakinek a hasznára voltunk, nem? Nos, 1) nem feltétlen, elég sokat (effektíve) ellopnak; 2) Sokat fizetni a gazdagok tudnak, tehát hősünk egyébként sem általában a világot szolgálta, hanem a gazdagokat; 3) Az emberek gyakran nem tudják, mi a jó nekik: a sok feleslegesen megvásároltatott dolog – és a rövidlátás.)
Az eredmény pedig ez a világ, amit láthattok: ahol az egyik fajta defekt uralkodik, kihasználva a másik fajta defektet hogy azon keresztül manipulálja a népet, egy olyan rendszerben, amelyik a harmadik fajta defektre, a mértéktelenségre épül. A végeredmény pedig az a jövő lesz, amelyet így kollektíve megérdemlünk.
No és ha már a szintekről van szó, nemzeti és nemzetközi szinten is az eszetlenség az úr, a megosztottság is hasonló, és hasonlóan mélyül is manapság – pont akkor, amikor a legnagyobb szükség volna a racionális, széles látókörű, ugyanakkor gyakorlatias együttműködésre.
És igen, az Egyvilág jó eszköz lehetne segíteni az eszetlenségen.
