(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Az igazságosság jelentése
Az igazságosság azt jelenti, hogy valaki azt kapja, amit megérdemel.
Az emberek szeretik, ha helyesen cselekszenek velük szemben.
Kevésbé fontos a számukra, de az emberek azt is szeretik, ha mások azt kapják, amit megérdemelnek.
Arról, hogy mi a helyes, nincs közmegegyezés, a különböző embereknek különböző etikai elveik lehetnek. Az Egyvilág szerint mindenesetre helyes próbálni boldoggá tenni másokat, illetve ha az emberek azt kapják, amit érdemelnek – vagyis az igazságosság.
2. A világ közönyössége
Sokan szeretnék a világot jónak látni, ha lenne benne igazság, vagy ha nem, akkor legalább valamiféle túlvilági igazságszolgáltatás létezne, menny, pokol, karma, melyek által az emberek majd elnyerik méltó jutalmukat vagy büntetésüket. Szintén jó volna hinni, hogy az evilági szenvedésnek van valamiféle célja, értelme, hogy Isten útjai, ha kifürkészhetetlenek is, de végső soron minden, a rossz is, valami nagyobb jó érdekében történik.
Azonban…
A természet és az élet nem igazságos – de nem is rosszindulatú: egyszerűen csak közömbösek, közönyösek az érző lények iránt.
Ez nem azt jelenti, hogy ne generálnának rengeteg igazságtalanságot: egyesek szépnek és okosnak születnek, mások csúnyának és butának, megint mások fogyatékosnak. Vannak, akiket sosem ér baleset, másoknak a fejükre esik egy tégla és meghalnak. Mindez azonban véletlenszerűen történik, nincs benne rosszakarat, részrehajlás.
Ezen kívül – ugyan még senki nem jött vissza, hogy elmondja – de vélhetően túlvilági igazságszolgáltatás sincs, ahogy gondviselés sem.
* * *
Mit lehet elmondani a társadalmi igazságosságról?
A természet által kreált igazságtalanságot az embernek, a társadalomnak módjában áll enyhíteni – de gyakran inkább még hozzátesz. Enyhítheti az igazságtalanságot azzal, hogy gondoskodik a szerényebb képességűek megélhetéséről, gyámolítja a fogyatékosokat, biztosítja a jogállamiságot, stb… A társadalmak bizonyos mértékig törekszenek is a helyesre, de még az igazságosabb társadalmakban is van elég igazságtalanság, hát még többiben. Lásd az ‘Egyenlőtlenség’ témát, illetve ‘Az etika alapjai’ témában a sok embertelen dolog, mondjuk a rabszolgaság jóváhagyását.
Végül, némi vigaszt nyújthat a bennünket ért igazságtalanságokkal szemben, ha észrevesszük, hogy ennek is vannak fokozatai, általában vannak mások, akik még rosszabbul jártak.
3. Mi az igazságos?
Először is: nem könnyű igazságosan bánni valakivel: eleve már azt sem nagyon lehet tudni, hogy miket tett az illető, valamint azt is nehéz megítélni, hogy amiket tett, az mennyire jó vagy rossz, helyes vagy helytelen.
Mindenesetre…
A cselekvés, a szándék helyessége illetve a kifejtett erőfeszítés alapján volna jó megítélni, hogy ki mit érdemel.
Ez igényel némi magyarázatot:
● A „cselekvés” helyessége: nem a vágyak, gondolatok számítanak tehát, hanem a tettek. Ha valaki szívesen kitekerte volna a másik nyakát, de türtőztette magát, és rendesen bánt vele, akkor pozitívan ítéltetik meg. (Tegyük fel, hogy a másik egyébként ártatlan volt.)
● A „szándék” helyessége: mint mondják „a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve”, jó szándékkal sem nehéz rosszat tenni. (És esetleg fordítva.) Azonban ilyenkor is a szándék szerint kell megítélni az „elkövetőt”: ha jót akart tenni, és ehhez a kellő körültekintéssel járt el, akkor a többi már nem rajta múlott.
● A „kifejtett erőfeszítés”: Egyrészt, ha valaki jót akar, de megmozdulni már kevésbé hajlandó, azzal nem sok jót tesz. Másrészt, ugyanaz a cselekedet különböző emberektől különböző fokú erőfeszítést igényel; így, egy szegény embertől nagyobb áldozatot kíván, mint egy gazdagtól, az, hogy 1000 forintot adjon egy koldusnak. Valamint, hasonlóan, aki a legszívesebben kitekerné a másik nyakát, annak nagyobb erőfeszítésébe kerül kedvesnek lennie vele. Nem a puszta cselekedet számít tehát, hanem az erőfeszítés, amit kifejtettek: minél inkább erőt vesz az ember magán a helyes érdekében, annál pozitívabb az ítélet.
* * *
Az Egyvilág szerint, mint mondtam, helyes próbálni boldoggá tenni másokat, (illetve ha az emberek azt kapják, amit érdemelnek). Mennyire kell próbálkozni mások boldoggá tételével, a helyes cselekvéssel? ‘A jóság elvárható mértéke’ témában adok egy praktikus körülbelüli mértéket erre, hogy legalább mennyire kellene megosztani másokkal, amiből a szerencsénknek köszönhetően nekünk több jutott. Aki az ajánlottnál nagyobb mértékben is hajlandó erre, az „dicséretet”, aki kevésbé, az „megrovást” érdemel.
Végül néhány szó az egyenlőtlenségről. Elsőre az ember hajlana arra, hogy az egyenlőséget mondja igazságosnak – kicsit jobban belegondolva azonban beláthatjuk, hogy az egyenlőtlenség is lehet igazságos; különösen, ha a nagyobb erőfeszítése, szorgalma miatt kap valaki többet. Hasonlóan igazságos lehet valaminek az egyenlőtlen elosztása is, az egyenlőtlen bánásmód, ha ezzel valamilyen előzetesen fennálló, igazságtalan egyenlőtlenséget kompenzálunk.
