(A Youtube-on is hallgatható.)
A „metaverzum” Zuckerberg legújabb vállalkozása, hogy megépíti azt a filmekben már előkerült virtuális világot, melyben, ha a fejünkre teszünk egy Oculust, már nem a képernyő előtt, hanem egy másik valóságban érezhetjük magunkat, más emberek avatárjaival és mindenféle csillogó-villogó digitális képződménnyel körülvéve.
Ennek kapcsán arról, ahogy manapság tele van a világ ezekkel a részint csak pénzügyileg halva született, de gyakran technikailag is megvalósíthatatlan hájpokkal, a Theranos vércsepplaborjától kezdve, a teljes emberi agy sejtszintű lemodellezésén, és Musk számos bombasztikus ötletén keresztül (Starlink, Hyperloop), az önvezető autókig, a szingularitásig, a mesterséges intelligenciától várt világmegváltásig és a negyedik ipari forradalomig. Meg ahogy buzzword-ök lesznek ezekből, melyeket hasonló lelkesedéssel puffogtatnak az úgynevezett szakértők, a tájékozottnak tűnni kívánó laikusok, no meg persze a sajtó is; frázisok, melyektől nem csak az egyszerű népnek esik le instant az álla, de magasan kvalifikált, máskülönben értelmes emberek is sorra dőlnek be nekik – nem is beszélve a befektetőkről, akik egyfelől félnek a next big thingből való missing outtól, másfelől elkápráztatva a sok új kütyütől bármiről elhiszik, hogy lehetséges, és ész nélkül öntik a milliárdokat ezekbe a valójában a valóságtól alaposan elrugaszkodott parasztvakításokba.
Alapvetően tehát két fajtája van ezeknek: az egyik, amit technikailag sem lehet megcsinálni (jelenleg) – a másikat bár meg lehet, csak éppen eladni nem lehet haszonnal, nem kifizetődő. Az előbbiek közé tartozik szerintem a (teljesen) önvezető autó, a vércsepplabor és az agymodell – az utóbbiakhoz pedig a Starlink és a Hyperloop. (Az előbbi egy sok ezer darabból álló műholdrendszer, ami arra hivatott, hogy ahol jelenleg nincs internet, oda vigyen, az utóbbi pedig a csővasút: fizikailag mindkettőt meg lehet csinálni – csak nem érdemes, mert nincs elegendő fizetőképes kereslet, vannak viszont létező és jóval olcsóbb alternatívák. De van közelebbi példa is: ezek a széthajigált, szétgányolt városi bérrollerek is csak a befektetők pénzét égetik, itt Budapesten legalábbis tuti biztos.)
Lehet mondani, hogy na de hát akkor a vérprofi befektetők nem adnának rá pénzt. Nos, de igen: részint azért mert maguk is el vannak kápráztatva, egyszersmind ők is híján vannak egy reális világképnek. Részint pedig azért, mert sokuknak annyi pénzük van, hogy mindegy hova megy – illetve a világméretű hájpnak, a kisbefektetők és spekulánsok felajzott légióinak köszönhetően ki is tudnak szállni, ha kell. Külön kategória ezek a sebezhetetlen óriáscégek, mint a Google vagy a Facebook, melyeknek nemcsak pénzük van, hanem a páncélozott, aranytojást tojó tyúkok is az övék, ha a kisujjukat nem mozdítják, akkor is dől hozzájuk a pénz és úgy be vannak ágyazva a pozícióikba, hogy egy atomháború nem robbantaná ki őket.
Ami azt illeti, speciel a metaverzumról még el is tudom képzelni, hogy behozza az árát, lévén nem olyan drága és egy egész világnyi embernek 1%-a is sok, talán a fiatalabb generációk tényleg vevők lesznek rá, hogy háromnál többször is felrakják a VR-t. (És még inkább elszakadjanak a való világtól. Közben azért emlékezzünk a 3D-s TV-k dicstelen történetére is.) Részemről meg annyi pozitívuma lehetne még a dolognak, hogy hátha Zuckerberg a Fészről meg leszállna végre, nem tömné tovább minden haszontalan vacakkal, meg nem változtatna a működésén hetente. (Ezzel egyébként, kis projektem kapcsán, valamivel közelebbi viszonyban vagyok, mint az átlag felhasználó.)
Meg, hogy ezeket az elképzeléseket a szóban forgó területek bennfentesei, szakértői hangoztatják. Ki érthetne jobban hozzá? Hogy tévedhetnének? Megmondom hogy: egyfelől úgy, már megint, hogy szakértőnek szakértők – csak épp a szakterületükön kívül nincs meg a kellő rálátásuk. Egy matematikus például nagyon jól tudja, mi az a (matematikai) neurális háló – az agyról meg az elméről viszont csak felületes ismeretei vannak. Azt hallotta, hogy az agy is egy háló – miért ne lehetne akkor leképezni azt egy matematikai hálóra? Az elme meg csak az agynak, ennek a hálónak, a produktuma… És nem, valójában ez nem biztos – de még ha így is volna, az agy akkor is egy annyira összegubancolt, fizikai részleteiben mikroszkopikus, topológiailag viszont hatalmas hálózat, hogy egyelőre nincs mód kibogozni azt. (Az EU meg valami egymilliárd eurót durrantott el erre is, merthogy mi is csúcstechnika vagyunk. Az EV-re adjátok ide nekem ennek az egymilliomod részét, h.elyes, ü.gyes, ly.ólnevelt é.urokratá-k. Mert a bürokraták sem kevésbé fogalmatlanok.)
Hasonlóan a szingularitással, ahol az informatikus látja azt a (valóban szédítő) fejlődést, melyen a terület az utóbbi évtizedekben keresztülment – és erre fókuszál, extrapolál, elhanyagolja a fizikai határokat, vagy azt, hogy vannak egyszerűen leprogramozható problémák – és reménytelenül összetettek, stb…
Másfelől pedig ezeknek az embereknek érdeke is fűződik a dologhoz. Részint, hogy maguk is lelkesek, és szeretnék megvalósulni látni a csodát. Részint meg azért, mert az adott területből élnek, el akarják adni azt a befektetőknek és a vásárlóknak: mondanak tehát jó nagyokat, a még kevésbé informált nép meg csak tátja a száját, a befektetők meg, mint kacsa a nokedlit. Ezért nem kell mindent elhinni a szakembereknek sem, főleg ha olyasmiről nyilatkoznak, ami túlmutat a szakértelmük határain.
(Nem kevésbé, amikor a jövőt próbálják megjósolni, a szakemberek jellemzően akkor is a saját szakterületük trendjeit vetítik ki: az informatikus szingularitást vizionál, az űrkutató, az űripari vállalkozó a Mars kolonizálását, stb… A világ maradék részét viszont nagyban figyelmen kívül hagyják, a sok egyéb trendet és faktort, amely alávághat ezeknek a nagy ívű elképzeléseknek – hogy messzebb ne menjünk, a klímaváltozást, és a miatta várható felfordulást.)
A metaverzummal és társaival kapcsolatban nem a befektetőket meg a spekulánsokat sajnálom, (akiknek a kisebb része így is nyereséggel jön ki ezekből, a többiek rovására) – hanem a pazarlástól meg az (ezúttal nem politikai, hanem gazdasági) néphülyítéstől irtózom. Az Egyvilágnak egyébként az egyik haszna az lesz majd, hogy a benne foglalt realista világkép azt is segít megítélni, hogy minek van realitása és minek nincs.
Ajánlanám még az ide vágó két legjobb filmet a Ready Player One-t és a Free Guy-t, ha nem láttátok. Mondjuk, a teljes élményhez nem árt, player guy-nak lenni – de akik még a lábukat sem merítették bele a videojáték-óceánba, nekik is jó bepillantást engednek ebbe az igencsak kurrens szubkultúrába.
(Illetve még egy, ami eszembe jutott: hogy akik ismerik azt a fogalmat, hogy „buzzword”, és feltételezhetően annak konnotációit is, amikor találkoznak eggyel, vajon miért dőlnek mégis be neki? Más hasonlók is vannak egyébként, például a sznobok, akik ismerik a „sznob” szót, miért viselkednek mégis sznob módon?)