(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. A konformitás alapjai
A konformálódás azt jelenti, hogy valaki úgy tesz, olyanná válik, mint mások. Ilyen például, amikor egy tinédzser bekerül egy kortárs csoportba, akik dohányoznak, mire ő is rászokik, továbbá hasonlóan kezd öltözködni, átveszi a zenei ízlésüket.
A konformálódás gyakran bizonyos szabályok, elvárások elfogadásával, a nekik való megfeleléssel jár.
A konformitás egy igen jellemző emberi tulajdonság, a legtöbb ember konformista.
2. A konformitás működése
1) A konformitás erői $
Mik ösztönöznek a konformálódásra?
· Az ember konformista volta; azaz, hogy természeténél fogva szeret olyan lenni, mint a többi.
· Ha az ember előre jónak érzi, jónak tartja azt, amiben konformálódik.
· A csoport nyomása a konformálódásra
· Egyéb motivációk
A felsorolt erők párhuzamosan hatnak az emberre; így például egyszerre mozgathatja őt a konformálódás irányába a csoport nyomása, a saját konformizmusa és az anyagi érdekei.
2) A konformitás mechanizmusa $
Vagyis hogyan hatnak ránk a felsorolt erők?
· Közvetlen motiváció
· Kondicionálás
· Racionalitás
3) A konformitás mélysége
· Belsőleges (internalizáló) konformitás
Magyarul, amikor valaki utólag, miután konformálódott, jónak érzi, jónak tartja azt, amiben hasonult.
· Külsődleges konformitás
Amikor valaki „csak úgy csinál”, mint a többi, valójában nem élvezi, nem tartja jónak a dolgot.
4) A konformitást erősítő tényezők
Mikor hajlamosabbak konformálódni az emberek?
· A csoport összetételének hatása
Hajlandóbban vagyunk konformálódni, ha fontos nekünk a csoportbeliek rólunk kialakított véleménye, hogy mennyire fogadnak be, és akkor is, ha a csoport általunk nagyra becsült, illetve az adott kérdés tekintetében szakértelemmel bíró emberekből áll.
· Egyöntetűség
Ha a csoport teljesen egységes velünk szemben, akkor nagyon nehéz megtartani a különállásunkat. Ha azonban akárcsak egy szövetségesünk is akad, az jelentősen megkönnyíti a dolgot.
· Gyenge önértékelés
Aki nem tartja sokra magát, az könnyen hasonul másokhoz.
· Gyenge csoportbeli státusz
Ha valaki alul van, attól tart, hogy kitaszítják, érthető módon kevésbé különcködik.
· Női nem
Általában véve, a nők nem sokkal, de valamivel hajlamosabbak konformálódni.
· Az egyénnel szemben a közösséget előtérbe helyező kultúra
Nem meglepő, hogy az ilyen helyeken, mint amilyen Kína vagy Japán is, jellemzőbb a konformitás – szemben mondjuk az individualisztikus Egyesült Államokkal.
· Ha valamilyen okból kellemetlen az embernek konformálódni, az gyengíti az ebbéli hajlandóságot.
Mondhatni, ahogy az természetes is. Rossz lehet konformálódni például, ha kedvezőtlen színben tűnnénk fel miatta, így gyengének mutatkoznánk, illetve, idomulandó a többség véleményéhez, meg kellene változtatnunk egy előzetes, önálló döntésünket, amivel még ostobának is látszhatnánk. Szintén kellemetlen lehet, ha a konformálódással szembe mennénk az etikai elveinkkel, például amikor úgy érezzük, a csoport igazságtalanul közösít ki valakit.
5) Visszacsatolás a konformitásban
Amikor valaki konformálódik, azzal a többiek is jobban ösztönözve lesznek erre; már csak amiatt is, mert többen viselkednek hasonlóan – amitől ugye az ember magától sem szeret eltérni –, de aki konformálódott, az jellemzően a csoportnyomást is erősíti. Így aztán még többen konformálódnak, stb…
3. A konformitás megjelenései
1) Csoportgondolkozás (Group think)
Azaz hogyan gondolkoznak a (külvilágtól, külső véleményektől elkülönülő) csoportokban? Ilyen lehet például egy elnöki stáb, a miniszterek tanácsa, amely a követendő politikáról dönt.
· Az összetartozás (növekvő) érzése és öröme
· Az együttműködés és egyetértés igénye
· A kialakuló csoportvélemény megerősítése egymásban. Akinek eltérne a véleménye, kételkedni kezd magában.
· A csoportvéleménynek ellentmondó tények, alternatívák, emberek kizárása
· A csoporttagokat elvakító optimizmus
2) A kívülálló-hatás (Bystander effect)
Ami annyit tesz, hogy ha valaki segítségre szorul, és rajtunk kívül mások is vannak a helyszínen, akik segíthetnének, akkor kevésbé leszünk hajlandóak segíteni.
Miért van ez?
· Mert megoszlik a felelősség. („Miért pont én segítsek?”)
· A konformitás miatt. („Lám, ők sem segítenek, én sem fogok.”)
· A nagy, alkalmi, idegenekből álló csoportok tagjai kevésbé segítőkészek.
3) A konformitás egyéb példái
· Értékítéletek
· A hangulatok, érzelmek fertőzőek tudnak lenni.
· Ahogyan a legtöbb ember egymáshoz hasonló életet él.
4. Nonkonformitás
Vagyis amikor az emberek nem hasonulnak a többiekhez. Bár a konformitás a jellemző, azért a nonkonformitás is létezik, vannak nonkonformisták is: ők a különcök, akik őrzik a különbözőségüket, a maguk módján csinálják a dolgokat. Példaként vehetjük Jézust vagy József Attilát. (@@Jók ezek a példák? Tudtok jobbat?)
Hogyan viszonyul a többi ember a nonkonformistákhoz? Vegyesen. Értékelni inkább távolról tudják őket illetve teljesítményeiket – amikor azonban együtt kell velük élni, a különcködésüket nézni, tűrni, ahogy a kifelé húzásukkal gyengítik a közösséget, nos, ilyenkor rögtön nehezebb pozitívan látni őket.
Ám nem minden nonkonformizmus, ami annak látszik.
· Először is, az emberek általában szeretik egyéniségnek tekinteni magukat – miközben valójában a nagy többség konformista, eléggé olyan, mint a többi. (@@Mennyire általánosan mondható az, hogy az emberek szeretik egyéniségnek tekinteni magukat? Pl. keleten, Kínában, Japánban kevésbé igaz ez?)
Hogy valahogy mégis hangsúlyozzák egyediségüket, gyakran külsődleges eszközökhöz folyamodnak, tetováltatják magukat, piercingeket rakatnak be, stb… Továbbá, még azok nagy részének is, akik komolyabban különcködnek, kell, hogy tartozhassanak valahova, legyen, aki befogadja őket – így gyakran különböző szubkultúrákhoz csatlakoznak, például beállnak gótnak.
· Van aztán az a jelenség, amikor valaki automatikusan helyezkedik szembe a többséggel – anélkül, hogy igazából felmérné, hogy neki mi tetszik.
· Mi több, még olyan is van, hogy mintegy bevetté válik, elvárás lesz a „nonkonformizmus”.
Gondolok itt arra, ahogyan a kamaszkor imázsához hozzátartozik a lázadás, ahogy a kamaszoknak úgyszólván illik „lázadniuk”. (Idézőjelben, mert nyilván csak annyira „lázadjanak”, amivel még nem lázadnak.)
5. A konformitás mérlege
A konformitásnak megvan a jó és rossz oldala is. Néhány példa:
1) Miért jó a konformitás?
· Az egyén iránymutatást kap, és a hasonulás hozzásegíti őt ahhoz, hogy elfogadják.
· A közösségben rend lesz, és erősödik az összetartás.
2) Miért rossz a konformitás?
· Az egyén nyomás alatt érezheti magát, illetve önmagára vagy másokra nézve rossz dolgokat is átvehet.
· A közösségre nézve pedig hátrányos lehet az egyéni kezdeményezés, az eredetiség és az egyediség elnyomása.
