(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Bevezetés
1.1. Mikroökonómia – makroökonómia
Ez a közgazdaságtan két nagy területe. A mikroökonómia a gazdaság alapvető egységeinek (háztartások, cégek) a viselkedését és interakcióit vizsgálja, beleértve a piacok működését is. A makroökonómia ezzel szemben az egész gazdaságot tanulmányozza, annak különféle ismérveit (pl. összesített kínálat és kereslet, infláció, munkanélküliség), és hogy mivel lehet befolyásolni a gazdaság működését.
1.2. A gazdaságpolitika ágai
A gazdaságpolitika az, ahogyan az állam befolyásolni igyekszik a gazdaság működését. Az állam különböző irányokból, különböző eszközökkel törekedhet erre.
● Fiskális politika
Ez az, amikor az állam pénzeket mozgat: adóztat, hitelt vesz föl, aztán költekezik, támogatásokat nyújt, újraelosztást hajt végre. Mindezzel elsősorban a gazdasági növekedést (illetve a kormányzat népszerűségét) igyekszik elősegíteni. A fiskális politika a törvényhozás, a kormány és az önkormányzatok hatáskörébe tartozik.
● Monetáris politika
A monetáris politika a gazdaságban jelenlevő pénz összmennyiségének szabályozásával operál, például az alapkamat változtatásán keresztül. Ha ugyanis az embereknek, cégeknek több pénze van, illetve olcsóban jutnak hitelhez, akkor szívesebben költekeznek, ruháznak be – ellentétben azzal, amikor kevesebb költenivaló áll a rendelkezésükre.
A monetáris politikát a jegybank, a pénz eredeti kibocsátója gyakorolja, célja viszont inkább az árstabilitás, a pénz vásárlóerejének megőrzése, mint a gazdasági növekedés – bár az utóbbit előmozdítandó is alkalmazzák.
A fiskális és monetáris politikát részletesen tárgyalom alább.
● Strukturális politika
De nemcsak a pénzzel lehet machinálni – az államnak lehetősége van a saját illetve a gazdaság működésének, szerkezetének átalakítására is.
A strukturális politikák jellemzően hosszabb távon kivitelezhetőek, hosszabb távon fejtik ki hatásukat – a fiskális és monetáris politikákkal összevetve.
* * *
Érdemes sorba rakni a gazdaságpolitika ágait aszerint, hogy mennyire könnyű őket használni: $
1) Legnehézkesebb a strukturális politikák művelése
2) Közepesen nehéz a fiskális politikát alkalmazni
3) Legkönnyebb a monetáris politikát bevetni
Ez a nehézségi sorrend nagyjából meg is mutatkozik abban, hogy melyik politikához milyen szívesen nyúlnak.
* * *
Lásd végül az ‘Állam’ témában annak gazdasági szerepét, hogy az túlnyúlik a gazdaságpolitikán.
1.3. A gazdaságpolitika képlékenysége és szubjektivitása
Hogy egy állam milyen gazdaságpolitikát folyatat, az sok mindentől, köztük sok szubjektív tényezőtől függ; úgy is mint, hogy:
● Mit mennyire tekintünk értéknek, mit akarunk elérni, kinek akarunk kedvezni?
● Politika, osztozkodás
● Gazdasági, gazdaságpolitikai nézetek, elméletek
● Rendelkezésre álló eszközök, lehetőségek
● Külföldi befolyás
2. Fiskális politika
Most részletesebben szemügyre vesszük, hogy hogyan igyekszik az állam különböző pénzek mozgatásával hatással lenni a gazdaságra.
Először is, milyen forrásokból gazdálkodik az állam, honnan szerzi a pénzt a fiskális politikához?
1) Adók
2) Kölcsönök
3) Egyéb bevételek
Mint például a különféle bírságok, díjak vagy az állami vállalatok nyeresége. Az ilyesmiből azért általában nem folyik be túl sok.
4) Pénzteremtés
Vagyis, amikor az állam egyszerűen pénzt teremt, pénzt nyomtat, amit aztán elkölt. Nagy hibája ennek, hogy miközben egyre több pénz kerül a gazdaságba, megvásárolható dologból nem lesz több, a növekvő kereslet mellett a kínálat nem bővül – aminek eredményeképpen a pénz nagymértékben elértéktelenedik, hiperinfláció következik be. Normál körülmények között nem is élnek ezzel a lehetőséggel.
Most alaposabban áttekintjük az adókat és a kölcsönöket, a két fő bevételi forrást.
2.1. Adók
1) Adófajták
Közülük a legfontosabbak:
○ Jövedelemadó
Mint a személyi jövedelemadó vagy a társasági adó.
○ Társadalombiztosítási hozzájárulás
○ Általános forgalmi adó (ÁFA)
○ Értékesítési adó (@@Ugye így hívják magyarul? (Sales tax))
○ Jövedéki adó
○ Vagyonadó
○ Illetékek
○ Vámok
2) Az adózás hasznai
Az adózásnak természetesen megvan a pozitív oldala is:
○ Az állami kiadások fedezése
Különös tekintettel a közhasznú javak biztosítására, arra, hogy az állam az adóztatás révén olyan dolgokat is tud biztosítani a társadalom számára, melyeket annak tagjai egyénileg nem tudnának létrehozni; gondoljunk, mondjuk az úthálózatra. No és persze ne feledkezzünk meg el a gazdaságpolitika költségeiről sem. Lásd alább a kiadási oldalról írtakat; a közhasznú, illetve közjavakról pedig lásd a ‘Versengés és együttműködés’ témában.
○ Az egyenlőtlenségek mérséklése
Ha abból, amit a gazdagabbaktól elveszünk, a szegényeket támogatjuk.
3) Az adózás negatívumai, költségei
○ Adót fizetni fájdalmas
Nem is nagy csoda, hogy az adók népszerűtlenek. Másfelől, ettől még társadalmi szinten, összességében nem feltétlenül lesz kevesebb jólét és boldogság, hiszen aki megkapja azt, amit mástól elvettek, annak meg több lesz.
○ A holtteher az áremelkedésből és a forgalom csökkenéséből
Ez röviden azt jelenti, hogy a vevőnek és az eladónak az adó miatt elszenvedett vesztesége nagyobb, mint az állam nyeresége.
Emlékezzünk továbbá az adófajtáknál mondottakra, hogy azok a munka, a beruházások és befektetések ellen hatnak, csökkentik a forgalmat. Az adók tehát fékezik a gazdaságot.
○ Az adók beszedésének, befizetésének költségei
Ezek ugye egyrészt az államnál jelentkeznek, például fenn kell tartania az adóhatóságot – de az adók az adózóknál is pluszmunkával, költségekkel járnak: többet kell adminisztrálni, adószakértőt kell fogadni, stb…
○ Az adózás egyéb negatívumai
Az adózásnak a fentieknél közvetettebb következményei is lehetnek.
Az adók tehát általában torzítják a piacot: az erőforrások máshogy, rosszabbul hasznosulnak, mint a szabad piacon.
4) További megjegyzések az adózással kapcsolatban
○ Laffer-görbe
○ Az adó nem szükségképpen azt terheli, aki befizeti.
Hiszen képes lehet áthárítani azt valaki másra.
2.2. Kölcsönök
1) Belföldi és külföldi kölcsönök
Nem mindegy, hogy az állam belföldi vagy külföldi hitelezőktől vesz kölcsön.
2) Az eladósodás mértéke, veszélyei
Azt nem kell sokat magyarázni, hogy minél jobban el van adósodva valaki, annál kérdésesebb, hogy vissza tudja-e fizetni az adósságát. Így van ez az állam esetén is: minél többel tartozik, annál nehezebben jut csak újabb hitelekhez, annál drágábban hajlandóak neki kölcsönözni.
3) Az adósság, deficit haszna
A kölcsönbe kapott pénzt el lehet költeni jól és rosszul, igaz ez a magánemberekre és az államokra egyaránt. Általában rossz ötlet a hiteleket egyszerűen felélni – viszont hasznosak lehetnek, ha megtérülő, a gazdasági növekedést segítő dolgokba fektetik azokat.
Szintén indokolt lehet válság idején hitelből élénkíteni a gazdaságot.
4) Az államadósság kezelése
Miket lehet kezdeni az államadóssággal?
○ Görgetés
○ Kinövekedés
○ Elinflálás
○ Visszafizetés
Ezzel kevésbé szoktak élni, egyfelől, mert a gazdaságot aktuálisan fékezné, másfelől meg mert a spórolás nem túl népszerű a politikusok körében. (Demokráciában sem, mert féltik a népszerűségüket, félnek, hogy ha a néptől megvonnak ezt-azt, akkor legközelebb nem választják meg őket.)
Így aztán az államadósságot ritkán fizetik vissza teljesen.
Ennek ellenére az állam hitelezői többnyire visszakapják a pénzüket, részint a görgetés révén, részint úgy, hogy a még élő hiteleiket a másodlagos piacon értékesítik.
Az állam többnyire megbízható adósnak számít, mert hatalma és súlya révén lehet bízni abban, hogy elő tudja teremteni a pénzt, amire a törlesztéshez szüksége van. Emiatt rendszerint viszonylag kedvező feltételek mellett kap hitelt.
2.3. A kiadási oldal
(@@Ez itt elég rövid. Kellene bővebben? Hiányzik valami?)
Mire költi el az állam a beszedett pénzt?
● Az állam és intézményeinek működése, az általuk nyújtott szolgáltatások költségei.
● Állami beruházások, azok működtetése, karbantartása
● A gazdaságpolitika költségei
● Transzferek
● Adósságszolgálat, tartalékképzés
* * *
Az állami bevételek és kiadások adott időszakibeli különbsége a deficit és a többlet. Ezek felhalmozódásából alakul ki aztán az adósságállomány. (Esetleg a befektetés-állomány. (@@Így hívják ezt?))
Végül érdemes még kiemelni, hogy különösen egy demokráciában, a mindenkori kormány a költekezésben, az adók alacsonyan tartásában érdekelt.
Ez élénkíti ugyanis a gazdaságot, ettől lesz népszerű, és nem utolsósorban így lenyúlni is többet lehet. Különösen választások előtt jellemző a kormányokra a költekezés, lazítás, elősegítendő, hogy javuljon a közhangulat, hogy újraválasszák őket. Ezzel összhangban, mint említettem, a kölcsönök visszafizetése kevésbé dívik – nem meglepő hát, hogy az államok többsége jelentősen el van adósodva. Bár vannak azért józanabbul gazdálkodók is.
3. Monetáris politika
Ahogy írtam, a monetáris politika a gazdaságban jelen levő pénz mennyiségének szabályozásával igyekszik hatást gyakorolni a gazdaságra; a monetáris politikát a jegybank műveli, nagyobbrészt a pénz vásárlóerejének megőrzése céljából – bár azért gyakran a gazdasági növekedést is elősegítendő.
3.1. A monetáris politika eszközei
Mikkel tud a jegybank hatással lenni a pénz mennyiségére a gazdaságban?
● Alapkamat
Ez a monetáris politika legfontosabb eszköze. A kereskedelmi bankok ezen a kamaton helyezhetnek el betétet vagy vehetnek fel kölcsönt a jegybanktól.
● Kötelező tartalékráta
● Nyíltpiaci műveletek
Ez lényegében annyi, hogy a jegybank a nyílt piacon ad-vesz állampapírokat, valutát, aranyat.
● Kommunikáció
Mindezekkel az eszközökkel tehát a jegybank elsősorban a forgalomban lévő pénzmennyiséget szabályozza. Fontos, és nem is nehéz látnunk az összefüggést utóbbi és az infláció között (melyet a jegybank igyekszik kordában tartani): ha sok az elköltésre váró pénz, a megvásárolható dolgok kínálata viszont korlátozott, az magas árakat eredményez. Az inflációnak pedig számos káros következménye van, ahogyan alább látni fogjuk. Ezért sem lehet nyakló nélkül önteni a pénzt a gazdaságba.
3.2. A jegybanki függetlenség
Az elmondottak szerint a jegybank igyekszik megelőzni az inflációt, védeni a hazai valuta árfolyamát, megőrizni a pénz külső-belső vásárlóerejét. A kormányoknak azonban gyakran érdekében áll a pénz gyengítése, hogy elinflálják az adósságot, illetve hogy ezzel segítsék az exportot, élénkítsék a gazdaságot.
Az is láttuk, hogy a kormányok egyébként is szeretnek költekezni, és az eladósodás sem zavarja őket túlságosan. A költekezés egyebek mellett az inflációt is gerjeszti, és az eladósodás is a pénz elértéktelenedésének irányába hat, különösen, ha súlyos méreteket ölt, megrendül a rendszerbe vetett bizalom. A jegybanknak ez sem tetszik.
Látható tehát a két intézmény közötti ellentét. A jegybank próbál is hatással lenni a kormányra, fékezni annak költekezési vágyát: van egy ilyen sajátos ellenőrző szerepe a kormány felett.
A jegybank azonban csak akkor képes ellenőrizni a kormányt, ha utóbbi nem ellenőrzi ő magát, nagyban független tőle. Ezért szokták annyira hangsúlyozni a jegybanki függetlenség fontosságát.
3.3. A laza monetáris politika népszerűsége
Fentebb írtam, hogy a monetáris politikát a legegyszerűbb használni, és ezért szeretik is használni. A laza monetáris politika alacsony kamatokat, hitelbőséget, pénzbőséget jelent, melyek elérésének legjellemzőbb eszköze az alapkamat csökkentése. Erre fel aztán emelkednek a beruházások és a fogyasztás, mivel mind a vállalkozások, mind a lakosság olcsóbban, könnyebben jut hitelhez, élénkül a gazdaság.
Mi akkor a baj a laza monetáris politikával?
● Az, hogy a pénzbőség felelőtlen hitelezéshez, eladósodáshoz vezet; az emberek nem tudnak ellenállni az olcsó hitelek csábításának, illetve olyanoknak is adnak hitelt, akiknél jelentős a veszélye, hogy nem fogják majd visszafizetni azt.
● A fogyasztási költekezés inflációhoz vezethet, a befektetésre kerülő pénzek pedig a befektetési javak (különösen a részvények és ingatlanok) árfolyamát emeli irreális magasságokba – azaz buborékok alakulnak ki.
● Növekszik a társadalmi egyenlőtlenség; azért, mert az új pénz legnagyobb része azoknál landol, akiknek már eleve több van. $
A túlzásba vitt monetáris lazítás elveti a következő válság magvait, amikor majd tömegesen dőlnek be a hitelek, összeomlik a tőzsde, a szegények lázongani kezdenek, stb…
Érdemes még látnunk, hogy az alacsony kamatok negatívumai elsősorban a középosztályt sújtják. $
4. Infláció, kamatok, árfolyamok
4.1. Infláció
1) Az infláció jelentése
Az infláció azt jelenti, hogy mennyivel változtak az árak átlagosan.
Mivel az infláció egy átlagos változás, nem mindenkit egyformán érint: például lehet, hogy az infláció 5%-volt, de ezen belül az élelmiszerek ára 10%-kal, a műszaki cikkeké viszont csak 2%-kal emelkedett. Ekkor azok, akik inkább élelmiszerre költenek, nagyobb drágulással szembesülnek, mint a műszaki cikkek vásárlói.
2) Az infláció okai
○ Az árakat befolyásoló tényezők változásai
Ahogyan az ‘Ár és érték’ témában olvasható, az árakat, a keresletet és kínálatot sok minden befolyásolja, az ízlésektől kezdve, a termelési technológián, a piacszerkezeten és az adókon keresztül, olyan tényezőkig, mint az időjárás. Ezek változásai tehát az árakat is megváltoztathatják, inflációt okozhatnak: például, ha divatba jön a belvárosban lakni; ha egy cég monopol státuszra tesz szert, mondjuk az áramszolgáltatás területén; ha felemelik az üzemanyag adóját; vagy ha az aszály miatt rossz volt a termés.
○ Gazdasági ciklus
A fellendülés például gyakran áremelkedést hoz magával, ilyenkor ugyanis az emberek, cégek nagyobb kedvvel költekeznek, megnő a kereslet – míg válsághelyzetben fordított a helyzet. (Ám a képlet azért bonyolultabb ennél: olyan is van, hogy a gazdasági visszaesés inflációval párosul.)
○ Gazdaságpolitika
Azon belül is különösen a mértéktelen pénzteremtés, monetáris expanzió. De, ahogy utaltam rá, a kormányok költekezése, a fiskális élénkítés is elősegíti az inflációt.
○ A valuta gyengülése
Ami emeli az importárakat, illetve exportálásra ösztönzi a termelőket – csökkentve a hazai kínálatot, növelve az árakat.
○ A világpiaci árak emelkedése
Ami megint csak drágább importot és több exportot jelent.
○ Az energiaárak emelkedése
Különösen, ami az olajat illeti. Az energiahordozók annyiban különlegesek, hogy szinte minden más termeléséhez, kereskedelméhez szükség van rájuk, így, ha ezeknek emelkedik az ára, az széleskörű inflációval jár. (@@Van még más ilyen?)
○ Inflációs várakozások
Ha az emberek arra számítanak, hogy az árak fel fognak menni, akkor az olyan dolgok esetén, melyeknek az árát előre határozzák meg, ezt a várakozást bele fogják kalkulálni az árba: már emiatt, előre többet kérnek értük – az árak valóban emelkednek tehát. Tipikus példa a munkabér (ami bár nem része a fogyasztói árindexnek, több elkölthető jövedelmet, keresletemelkedést, ezen keresztül inflációt eredményez), de említhetjük még például a közszolgáltatások árait, mondjuk az áramét, vagy a lakbéreket. (@@A lakbér része a fogyasztói árindexnek? Jobb példák?)
Másfelől, ha valaki áremelkedésre számít, annak megjön a kedve még azelőtt vásárolni, mielőtt az bekövetkezne – ami valóban áremelkedést vált ki.
Figyeljük meg a leírtakban a visszacsatolást: az inflációs várakozások inflációt gerjesztenek – mire az emberek további inflációt várnak, stb…
3) Az infláció következményei
Illetve az inflációs várakozásoké.
○ Az infláció elértékteleníti a pénzben tartott vagyonokat, az egyéb javakból pedig felhalmozást generál.
Részben az érték megőrzésének céljából, részben, mert most még olcsóbban meg lehet venni őket.
○ Költekezésre késztet, a megtakarítás ellen hat és eladósodásra ösztönöz
A költekezésre már utaltam. A megtakarítás ellen azért hat, mert az csak elértéktelenedik, megéri már ma elkölteni, ami van. Az eladósodást pedig azért ösztönzi, mert reálértékben kevesebbet kell visszafizetni holnap, mint amennyit ma megkapok, mivel ugyanaz a pénzösszeg kevesebbet ér majd.
Itt megint láthatjuk az előbb említett visszacsatolást, csak más kiindulóponttal: az infláció inflációs várakozásokhoz, ezen keresztül költekezéshez vezet – ami inflációt okoz, stb…
○ Az infláció vagyon-újraelosztást okoz
Elsősorban az adósok és a hitelezők között, az utóbbiak kárára; az előbb elmondottak folytán, azaz, mert csökken az adósság reálértéke. Emlékezzünk itt vissza az államadósság elinflálására.
○ Az infláció gerjeszti az inflációs várakozásokat és azon keresztül önmagát.
Az elmondottak szerint.
○ Csökken a munka kínálata
Ha az emberek magasabb árakra számítanak, akkor több bért követelnek, illetve azonos áron kevesebbet akarnak dolgozni.
○ Gyakrabban kell, és nehezebb is beárazni a dolgokat. Nehezebb a pénzügyi tervezés.
(@@Gondoltam itt még olyanra, hogy az infláció bizonytalanabbá teszi, felforgatja a gazdaságot; értve ez alatt, hogy nem tudni, mit mennyiért kapunk meg, melyik cég bírja jobban, melyik kevésbé a kedvezőtlen körülményeket, melyik lesz még ott jövőre is, stb… Igaz ez?)
(@@Meg olyat is írtam, hogy nehezebb megítélni, hogy érdemes-e, illetve hova érdemes befektetni; merthogy az általános áremelkedés közepette nehezebb kiszűrni azokat a területeket, ahol az áremelkedés a nyereség növekedésével jár; valamint az általános bizonytalanság miatt is. Mit szólunk ehhez?)
4) Defláció
A defláció az árak átlagos csökkenését, „negatív inflációt” jelent. A lényeg az, hogy a gazdaságnak ez sem jó.
Az ember fogyasztóként elsőre lehet, hogy másképp gondolná, hiszen ebbéli minőségünkben nekünk csak jó, ha olcsóbban vásárolhatunk. Ha azonban kicsit belegondolunk, láthatjuk a hátrányokat:
○ Csökkenő költekezés, nyereség, beruházások és bérek
Először is, csökken az elköltött pénzmennyiség – egyrészt a megvásárolt cikkek árának csökkenése miatt, másrészt merthogy várhatóan jövőre még olcsóbban megkaphatjuk majd, amit szeretnénk, hajlamosak lehetünk tehát halogatni a vásárlást. Csökken egyúttal a nyereség – ebből kifolyólag a beruházások és a bérek, a foglalkoztatás – ez pedig a vásárlóerő és az árak további csökkenését vonja maga után. Itt egy újabb visszacsatolás: a deflációs spirál.
○ Növekvő reáladósságok
Magyarul, bár ugyanannyi pénzzel – de több értékkel tartozunk, amit nehezebb visszafizetni, törleszteni. Az adósok emiatt is kevesebbet költenek, ruháznak be.
A defláció tehát fékezi a gazdaságot.
Ha tehát mind az infláció, mind a defláció rossz, akkor mi a jó a gazdaságnak? Az árstabilitás, illetve az árak kismértékű, kiszámítható emelkedése. Utóbbi azért mert költekezésre, hitelfelvételre ösztönöz, jót tesz a nyereségnek, a beruházási kedvnek.
5) Egyebek
○ Hiperinfláció
○ Reálérték, reálbér, reálkamat, reálárfolyam
4.2. Kamatok
1) A magas kamatszint hatásai
Fent a laza monetáris politika kapcsán már érintettük a kamatszint hatásait. Lássuk most ezt kicsit részletesebben. (Az alacsony kamatszint hatásai az alábbiakkal ellentétesek.)
○ Az infláció mérséklődése
○ A megtakarítások emelkedése
○ Erősödő hazai valuta
○ A beruházások csökkenése
A magas kamatszint tehát fékezi a gazdaságot.
○ Az adósok helyzete romlik, a hitelezőké javul
2) Kamatszint és infláció
Az infláció és a kamatok gyakran együtt mozognak, és az ember úgy is gondolhatja, ez egy szigorú, szilárd kapcsolat: ha magas az infláció, azt automatikusan kompenzálják a magas kamatok. Nos, kapcsolat valóban van – azonban képlékenyebb ennél.
4.3. Valutaárfolyamok
Illetve devizaárfolyamok.
● Valuta és a deviza
Ez a kettő nem ugyanaz: a valuta külföldi készpénz – a deviza ezzel szemben valutára vonatkozó követelés, például ha bankbetétem van valamilyen külföldi pénzben. (Tágabb értelemben a valuta nem feltétlenül külföldi, én is írok olyanokat, hogy „hazai valuta”.)
● Az árfolyam jelentése
A valuta- illetve devizaárfolyam az egyik pénznek a másik pénzben mért ára – lényegében ugyanolyan ár, mint bármilyen más árucikk esetén. A valuták, devizák piaca, a kereslet és kínálata működése is hasonló bármely más piachoz.
● Vételi és eladási árfolyamok
Ha valaki valutával, devizával kereskedik, az keresni akar rajta, logikus tehát, hogy olcsóbban veszi, és drágábban kínálja azokat: a vételi árfolyamok tehát alacsonyabbak, mint az eladásiak. (Hasonlóan bármely más kereskedőhöz.)
● Lebegő és rögzített árfolyam
Az árfolyam lebegő, ha azt a kereslet és kínálat erői szabadon mozgatják fel és le.
A lebegő árfolyam azonban kockázatot rejt magában annak, aki külföldre ad el vagy onnan vásárol: nem tudhatja előre, hogy hazai pénzben számolva mennyi bevétele lesz az eladásból, vagy mennyibe fog kerülni neki a vásárlás. Egyfelől ebből a szempontból hasznos lehet rögzíteni az árfolyamot. Másfelől az árfolyam befolyásolása gazdaságpolitikai eszköz is lehet, különösen, a gyenge hazai pénz segíti az exportra termelőket, lásd mindjárt.
● Az árfolyam hatásai
Gyakran hallunk olyanokat, hogy a kormány szeretné gyengíteni a forintot, a jegybank megvédi a forint árfolyamát. Nézzük meg gyorsan, leginkább mire van hatással a hazai pénz árfolyama, mi történik, ha gyenge, gyengül a forint a külföldi pénzekhez képest?
(És értelemszerűen, ha erős, az ellentétes hatásokkal jár.)
○ Exportbővülés, a hazai termékek olcsósága a külföldieknek
Ha a külföldi több forintot kap ugyanannyi dollárért, azon több itthon gyártott árut vehet, olcsóbbak lesznek azok a számára, megnő a külföldi kereslet irántuk, élénkül a kivitel, a gazdaság. És ezt igen egyszerű volt elérni, többé-kevésbé egy tollvonással – merthogy ahhoz, hogy gyengítsük a hazai pénzt, csak a saját pénzünkből kell többet teremtenünk – ami meg ingyen van. (Ellentétben, ha erősíteni szeretnénk a pénzünket, ahhoz külföldi pénz kell, amiért forintot veszünk, vagy kamatot kell ígérni, hogy a külföldiek kezdjék el vásárolni a forintot, stb…) Nem is véletlenül olyan népszerű eszköz a hazai fizetőeszköz gyengítése.
○ Az import drágulása
Akik ellenben importált árukat vásárolnak, azok már kevésbé örülnek egy leértékelésnek, mivel a külföldi pénzért vásárolt áruk a hazai fizetőeszközben mérve drágábbá válnak – ami beleszámít a hazai inflációba is, emeli azt. (Különösen az olyan importcikkek révén, mint az olaj.)
○ Növekvő külföldi adósság
Ha tartozunk valamennyi dollárral, akkor, ha közben a forint meggyengül, az utóbbiból többet kell összegyűjtenünk, hogy a külföldi adósságunkat kifizethessük belőle.
Az érmének tehát ismét két oldala van, a leértékelésnek vannak nyertesei és vesztesei, illetve meggondolandó, hogy mikor és mennyire érdemes élni vele.
5. Egyebek
5.1. Munkanélküliség
1) Mérőszámok
A munkanélküliséghez kapcsolódóan több különböző mérőszámot szoktak emlegetni. Nem árt tisztában lenni ezek jelentésével.
○ Munkanélküliség
○ Foglalkoztatottság
○ Munkaerőpiaci részvételi arány
2) A munkanélküliség fajtái
Az emberek többféle okból lehetnek munka nélkül.
3) Phillips-görbe
Mely a munkanélküliség és az infláció közötti összefüggést mutatja: magasabb infláció árán gyakran csökkenthető a munkanélküliség.
4) A munkanélküliség tartama
A munkanélküliség nagyobb gond, ha sokáig tart.
5.2. Tovagyűrűző hatások
Ezek igen jellemzőek a gazdaságban.
1) Árak
2) Multiplikátor hatás
3) A támogatás nemcsak azt támogatja, aki azt közvetlenül kapja
Például, ha a kormány azt mondja, támogatom a lakásvásárlást, azzal nemcsak a lakásvásárlóknak kedvez, hanem az építőiparnak, az építőipari cégek tulajdonosainak, dolgozóinak, sőt még azoknak is, akiktől majd mindezek többet fognak vásárolni, a támogatás révén megemelkedett bevételüknek köszönhetően. (És akkor az esetleges korrupcióról még nem is szóltunk.) Gyakran ezek a másodlagos hatások is jelentős súllyal esnek latba a támogatásról szóló döntésben.
5.3. A bizalom szerepe a gazdaságban
1) Gazdasági várakozások
Az emberek a várakozásaiknak megfelelően alakítják a gazdasági viselkedésüket, a gazdaság alakulása pedig nagyrészt az emberek viselkedésén múlik – így „fejben dől el”. Ezért számít, hogy az emberek mire számítanak, és e várakozásokat a gazdaságpolitika alakítói gyakran próbálják befolyásolni.
Emlékezzünk például az inflációs várakozásokra: ha az emberek áremelkedésre számítanak, akkor már azelőtt magasabb bért követelnek, hogy az bekövetkezne, stb… Általánosabban, a várakozások lehetnek optimisták és pesszimisták. Ha gazdasági fellendülést, azzal a saját helyzetünk javulását várjuk, vagyis optimisták a várakozásaink, az vásárlásra, vállalkozásra, (kockázatosabb) befektetésekre ösztönöz. Pesszimista várakozások esetén fordított a helyzet.
Érdemes látnunk a várakozások önbeteljesítő természetét: ha az emberek fellendülést várnak, és ezért bátrabban vállalkoznak, azzal valóban fellendül a gazdaság – és fordítva.
Lásd ehhez itt fentebb a monetáris politika eszköztárában a kommunikációt, mint a várakozásokat befolyásoló eszközt; valamint a ‘Részvények, tőzsde, spekuláció’ témában az arra vonatkozó várakozások jelentőségét, hogy a többi ember mennyire vásárol majd.
2) Az üzleti partnerekbe vetett bizalom
Ha az üzleti partnerek megbízhatnak egymásban, az nagyban megkönnyíti az üzletmenetet: könnyebb és olcsóbb új partnereket találni (például, mert kevésbé kell leinformálni őket); egyszerűsíti a szerződéskötést (mert nem muszáj minden eshetőségre előre kitérni); illetve a hitelezés is könnyebbé, olcsóbbá válhat.
Mindennek makroszinten is megvan az eredménye: egy magas bizalmi szinttel rendelkező gazdaság hatékonyabban működhet. A bizalmi szintet azonban nem könnyű emelni, különösen, mert az üzleti kultúra az általános, az adott országra, népre jellemző kultúrában gyökerezik. (A szigorú törvények azért segíthetnek.) Továbbá, viszonylag kevés csaló, opportunista is képes megmérgezni az egész gazdaság bizalmi légkörét. ß
5.4. Az őszinteség komplikáltsága a gazdaságban
1) Amikor a saját portékánkról nyilatkozunk
Amikor az ember el akar adni valamit, nyilván vonakodik a rosszat is elmondani róla, hajlamos a valóságosnál jobbnak beállítani azt.
2) Őszinteség a gazdaságpolitikában
A gazdasági bennfentesek nyilatkozatai jelentős hatással lehetnek a gazdasági szereplők várakozásaira, viselkedésére – őszinteségükkel pedig gyakran rossz irányba befolyásolhatják a helyzetet.
Például, képzeljük el, hogy egy pénzügyminiszter őszintén azt mondja, az ország a csőd szélén táncol. Erre mindenki bepánikolna, a befektetők menekülnének, a tőzsde összeomlana, a hitelezés befagyna, a valuta zuhanni kezdene, stb… – és az ország hipp-hopp valóban csődbe menne.
Innen a kifejezés: „kincstári optimizmus”. Az elmondottak egyébként különösen igazak a piacgazdaságban, ahol mindenki a kilátásokat lesi.
Lásd továbbá az ‘Érdekek’ témában, hogy a politikát is nehéz teljesen őszintén, megalkuvás nélkül csinálni.
5.5. Néhány további megállapítás
1) A stabilitás fontossága
Amikor az irányvonal, a törvények, a gazdasági játékszabályok túl gyakran, kiszámíthatatlanul változnak, az érthetően elbizonytalanítja a gazdasági szereplőket, a befektetőket. Ilyenkor nem tudják, mi várható, nem tudnak tervezni – az ember pedig nem szereti a bizonytalanságot: kivár, kivonul inkább. (Különösen, ha az is megeshet, hogy mindene odalesz.)
A stabilitás fontosabb lehet, mint a változások ígérte, bizonytalan nyereség; és még többet nyomhat a latban az eszményekkel szemben: például, sokak szívesebben üzletelnek keménykezű, embertelen diktatúrákkal, mint ingatag demokráciákkal. Lásd a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában a stabilitásról és rendről írtakat.
2) Gyorsuló gazdaság
3) Egyszerűség, hatékonyság, praktikum vs. Igazságosság
Magyarán, hogy az előbbiek és az utóbbi között gyakran választani kell, nem érhetjük el a kettőt egyszerre. Miért? Azért mert ahhoz, hogy igazságosak lehessünk, sokféle szempontot, körülményt kell figyelembe venni.
Más kérdés, hogy ez ügyben sem kell elmenni a végletekig; illetve hogy nemcsak az igazságosság miatt lehet elbonyolítani a dolgokat.
5.6. Makroökonómiai iskolák
A gazdaság működéséről különböző feltételezések mellett, többféleképpen lehet gondolkozni. Ekképpen különböző makroökonómiai iskolák léteznek – eltérő javaslatokkal.
1) Keynes
2) Monetaristák
3) Kínálatoldali politika
(@@A (neo)klaszikusokról itt valamit? Esetleg csak annyit, hogy a piacot szeretik, és minél kisebb állami beavatkozást szeretnének, merthogy a piac így működik legjobban?)
