HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Ez nincs benne a fentiben (még), viszont egy értelmesnek tűnő osztályozása a személyiségtípusoknak... (2023.03.10. 23:42) Embertípusok
  • Szalay Miklós: Kiegészítés Karikó Katalin kapcsán: Ezt utólag írom hozzá, mert úgy érzékelem, hogy a Karikóról í... (2023.02.09. 20:14) Külföld (2023. január)
  • Szalay Miklós: Ami némileg elsikkadt, hogy van olyan fajta is, amit meg lehet csinálni, pénzügyileg sem annyira b... (2022.05.01. 15:07) A metaverzum és társai
  • Szalay Miklós: Orbán rendszerét még ki lehet egészíteni: ● A családtámogatási rendszerrel ● Az intézményi szövet... (2022.04.04. 22:00) Politika, választások (2022. február)
  • Szalay Miklós: Hozzá kell tenni a fentihez, hogy azért nem minden súlyosan bántalmazott, büntetett, rosszul nevel... (2021.12.29. 18:03) Elvek, szabályok, normák

Globális problémák

2016.09.01.

 

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

Az alábbiakban annyi hiba van, hogy valójában ma már sok szegényebb helyen sem születik annyira sok gyerek, mint ahogyan írom. Erről időközben értesültem, és a végleges verzióban megfelelően korrigálva lesz. A leírtak túlnyomó többsége mindenesetre így is érvényes.

1.   A globális problémák és természetük

1)    Mit értek globális problémák alatt?

Az olyanokat, mint a fogyatkozó források, az olaj és a víz problémája; a környezetszennyezés; az ökológiai károk, például a fajpusztulás vagy a túlhalászat. No és természetesen a klímaváltozás.

2)    Belakott világunk

Az emberiség nincs hozzászokva ahhoz, hogy véges térrel és erőforrásokkal kelljen beérnie, illetve, hogy képes legyen önmaga veszélybe sodorni az életfeltételeit.

Történelmünk során először kerülünk ilyen helyzetbe. Eddig ugyanis viszonylag kevesen voltunk, és viszonylag kevéssé hatékony eszközökkel rendelkeztünk. Így nem terheltük annyira a készleteket, illetve mindig voltak még felfedezhető erőforrások. Ma azonban egyre inkább csak azzal gazdálkodhatunk, amink van, egyre inkább mintegy dobozva zárva érezhetjük magunkat Földünkön.

Fejlett eszközeink továbbá nemcsak a készletek maradéktalan feltárását és kiaknázását teszik lehetővé, hanem azt is, hogy felelőtlenségünkkel egyéb módokon is alááshassuk létezésünk alapjait, mondjuk az ipari méretű környezetszennyezés vagy a modern fegyverek, háborúk által.

Lásd a ‘Fennmaradás’ témában, hogy mostanában érkezik el az emberiség „gyermekkorának” vége.

3)    A globális problémák bonyolult kérdések

A globális problémáknak már az egyes elemei önmagukban is bonyolultak, például, ami a klímát illeti. Összességükben pedig még összetettebbek.

Se szeri se száma tehát a tényezőknek, és a köztük lévő összefüggéseknek, ember nincs, aki ezt átlátná, részleteiben előre tudná jelezni, hogy mi fog történni, mik lesznek a következmények. Erre a tudomány sem képes. Leginkább csak a fő tendenciák tudhatók, azok viszont meglehetős biztonsággal; például, hogy nagy átlagban melegebb lesz.

Igencsak úgy néz ki tehát, hogy valami történik, hogy azt mi magunk okozzuk, és hogy rossz irányba változik a helyzet. Ami még biztos, az a bizonytalan, a kockázat, hogy sok tekintetben nem tudjuk, mi lesz.

A környezeti változások pedig könnyen társadalmi felbolydulással is járhatnak majd, nem utolsósorban a szegények romló életkörülményei miatt. A részletek természetesen itt is bonyolultak.

4)    Visszacsatolások és visszafordíthatatlan változások

A szóban forgó folyamatok bonyolultsága mellett érdemes látni a bennük működő visszacsatolásokat is. Például a jég megolvadásával az adott területet addig takaró fehér szín helyét sötétebb árnyalatok veszik át, melyek több napfényt nyelnek el, tovább gyorsítva a felmelegedést. Különösen erős ez a hatás a tengeri jég esetében, mert annak helyébe az igen sötét színű tenger lép. Egy másik visszacsatolás a fagyott talaj felolvadásával felszabaduló metán esete, melynek üvegház hatása ráadásul sokkal erősebb a szén-dioxidénál.

Ami a visszafordíthatatlanságot illeti, annak egyik példája a visszacsatolt folyamatok, melyeket elszabadulásukat követően sokkal nehezebb megfékezni, mint előtte. De itt lehet említeni a meg nem újuló források elhasználását, vagy a fajok kipusztulását is. Ha ezek egyszer megtörténtek, nincs visszaút.

A hasonló összefüggések még inkább arra intenek, hogy előre kellene gondolkoznunk, és időben el kellene kezdenünk cselekedni, mert hamarosan késő lesz.

Lásd még a ‘Fennmaradás’ témában, hogy semmi sem biztosítja azt, hogy az emberiség fejlődése töretlen lesz; az ‘Elvarratlan szálak’ témában, hogy azt sem biztosítja semmi, hogy az emberiség mindenre képes lesz, illetve, hogy a találmányaink majd megoldják a gondjainkat, képesek leszünk megtalálni a megoldást.

2.   A két fő gond

1)    Pazarlás

Azaz, hogy az emberek túl sokat akarnak a természettől, ami leginkább az emberiség jómódban élő felére jellemző.

Mire vezethető vissza a pazarlás?

Két dologra:

o  A fogyasztói társadalomra illetve a piaci rendszerre

Lásd ehhez a ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában az anyagi fókuszt, illetve, hogy az anyagi igények kielégítésén túl azok gerjesztése, a gazdaság pörgetése ilyen körülmények között gyakorlatilag mindenkinek érdekében áll. Lásd továbbá az ‘Érdekes gazdasági jelenségek’ témában a fogyasztói társadalom nem túl tartós, elromlásra, elavulásra tervezett termékeit.

o  Opportunizmus, konfliktusok, stb…

Az emberiség egy csomó olyan dologra pazarolja a javait, amelyek egy tökéletes világban megspórolhatóak volnának: hadseregekre, rendőrségre, biztonsági szolgálatokra, kémkedésre, és így tovább. Természetesen bizonyos fokig a vérünkben van az, ami miatt ilyesmikre költünk, valószínűleg egykönnyen nem lehetne teljesen megszabadulni tőlük – de jobb neveléssel, jobb mentalitással, jobb társadalomszervezéssel vélhetőleg számottevően kevesebb lehetne ezekből.

Vegyük észre közben, hogy a pazarlás csökkentésével egyszersmind lényegesen kevesebb munkára is volna szükség, lényegesen kevesebbet dolgozva is meg tudnánk teremteni mindazt, amire az élethez tényleg szükség van. (Persze azt még meg kellene oldani, hogy ez ne járjon munkanélküliséggel, az elosztás nagyfokú egyenlőtlenségével.)

Ám a pazarlás annak ellenére is folyik, hogy egyszer, nem túl sokára szinte biztos, hogy kifogyunk bizonyos igen fontos erőforrásokból, különösen az olajból. No meg hogy közben hasonló ütemben termeljük a szemetet, károsítjuk a környezetet. (@@Más fontos dolgok az olajon kívül, melyekből hasonlóan kifogyóban vagyunk?)

Apropó „nem túl sokára”: hogy ez mit jelent, az némileg bizonytalan, sokan közelebbinek gondolták, mint ahogy most kinéz – ám legyen az 30 vagy 300 év, még ha csak az emberi történelem léptékével nézzük is, a baj mindenképpen itt van a nyakunkon.

2)    Túlnépesedés

Mely ellenben elsősorban a szegény helyek problémája. A népesség növekedése természetesen azért gond, mert egyre több ember igényeit kell kielégíteni az egyre fogyatkozó készletekből.

A népesség növekedése a jelek szerint a jólét beköszöntével hajlamos megállni, nem ritkán visszafordulni. Az érintett országok ezt általában problémaként élik meg: részben mert „fogy a nemzet”, részben gazdasági okokból, hogy ugyanis csökken a dolgozók, eltartók száma, aránya. A túlnépesedésen viszont segít ez a tendencia, (persze azért az sem volna jó, ha extrém mértékben csökkenne a népesség) – a gond azonban az, hogy közben az igények növekednek, beindul a pazarlás.

Föltétlen hangsúlyozni kell, hogy a túlnépesedést természetesen még csak véletlenül sem emberek elpusztításával kell megoldani.

Végül, mik a mögöttes okai ennek a pazarlásnak és a túlnépesedésnek?

·     Az intelligenciánk, és a hatékony eszközeink

Melyekkel ki tudjuk aknázni a természeti erőforrásokat, és életben tudjuk tartani a megszületetteket.

·     Régi ösztöneink

Melyek birtoklásra, fogyasztásra és szaporodásra ösztönöznek, illetve opportunistává tesznek bennünket.

·     A bölcsesség hiánya

Melynek folytán képesek lehetnénk jól használni az eszünket, ésszel kezelni az ösztöneinket.

3.   Miért nehéz kezelni a globális problémákat?

1)    Anyagi szemlélet

Ami mögött az előbb emlegetett birtoklási vágy van, másfelől pedig az anyagi szemlélet a fogyasztói társadalom, illetve a piac alapköve.

Különösen akkor nem tudnak az emberek másra gondolni, mint az anyagiakra, amikor rosszul megy a gazdaság, amikor meginog a megélhetésük. A környezeti problémák így leginkább csak akkor kerülnek elő, amikor egyébként éppen minden rendben van – de még ilyenkor is nagyon nehéz érdemi lépéseket tenni.

2)    Önzés

Az embereknek általában az a legfontosabb, hogy „itt és most nekem jó legyen”. Nem túl sokat törődnek másokkal, az idegenekkel, az eljövendő generációkkal, a világ sorsával.

3)    Rövidtávú szemlélet

Először is, az emberek egyéni szinten is meglehetősen rövidlátók. Sokan nem törődnek még a saját jövőjükkel sem eléggé, a rövid életükön túlra meg aztán végképp nem sokat tekintenek.

Másodszor, a piac is rövidtávra tekint, a rövidtávon sikereseket jutalmazza, aki nem tud záros határidőn belül profitot termelni, az elbukik – így pedig nem könnyű a jövőbe befektetni. Továbbá a nyomás, ami alatt a piac tartja az embereket kevés energiát hagy nekik a közügyekre, illetve „jónak lenni”. Kinek van kedve például szétválogatni a szemetet, amikor 12 órát dolgozik, és elgyötörten ér haza?

Harmadszor, a demokráciáknak is rövidtávú a szemlélete, a politikusok, hogy a következő választásokon megválasszák őket, inkább a (jelenlegi, rövidlátó) választók kegyeinek megnyerésén dolgoznak, mintsem a jövő megmentésén. (A diktatúrák, potenciálisan legalábbis, messzebbre tekinthetnek, ám ezek legtöbbje sem teszi.)

A legtöbb globális probléma viszont hosszabb idő alatt, apránként alakul ki, az elkerülésükhöz, megoldásukhoz pedig az kell, hogy távolabbra tekintsünk, kitartóan munkálkodjunk.

4)    Globalizáció

A napjaink lendületes globalizációja több ponton is kapcsolódik a globális problémákhoz. Mindenekelőtt azáltal, hogy a globális versenyben a kormányok hajlamosak alábbadni környezetvédelmi elvárásaikból, hogy a tőke kegyeibe férkőzzenek. Továbbá a kiváltott gazdasági fellendülés, és az áruk és emberek fokozott utaztatása is növeli a környezetszennyezést. Példának vegyük csak, hogy mi történik manapság Kínában. Lásd még alább a „környezetszennyezés exportálást”.

5)    Egyenlőtlenségek, megosztottság

Az egyenlőtlenségekre már utaltam fentebb, azzal, hogy a pazarlás elsősorban a gazdagabb, a túlnépesedés pedig a szegényebb országokra jellemző.

Közben a szegények jogosan várnák el, hogy ők is jobban élhessenek – ezzel azonban csak romlana a helyezet, ami a globális problémákat illeti. (Hosszútávon ugye a jólét segíthetne a túlnépesedésen, csak addigra már valószínűleg késő lenne.) Valamint, amíg az egyenlőtlen helyzet fennáll, érthető, hogy a szegények húzódoznak bármit is tenni, hiszen ők vannak rosszabb helyzetben.

A gazdagabbaknak pedig egyfelől önmagában nehéz lemondani a megszokott jólétről, másfelől meg mutogathatnak a szegényekre, hogy hiszen ők sem tesznek semmit. (Most még inkább, hogy a szennyezés, no meg a gazdasági növekedés jelentős része hozzájuk vándorolt.)

Közben azt se felejtsük el, hogy ha még az egyenlőtlenség nem is volna, a megosztottság önmagában is problémás. Sok félnek ugyanis nehéz megegyeznie, és utána is ott van mindenkinek a csábítás a környezetvédelmi megállapodások egyoldalú felrúgására.

6)    Ellenérdekek

Sokaknak érdeke fűződik a környezetre káros technológiákhoz, gyakorlatokhoz; különösképpen az olajból profitálóknak – de ha úgy vesszük, a gazdaság pörgetése (ami aztán a pazarlást táplálja) gyakorlatilag mindenkinek az érdekében áll.

4.   A jelenlegi hozzáállás

Mi folyik jelenleg a globális problémákkal kapcsolatban?

1)    A fej homokba dugása

Leginkább ez jellemzi az emberek és az emberiség mai hozzáállását.

2)    Tét nélküli idealizmus

Az, hogy mentsük meg a bolygót, önmagában sokaknak szimpatikus – egészen addig, amíg nem kell megmozdulni érte, rosszabbul élni miatta. Sokan eddig jutnak csak el.

3)    Önkéntes aktivitás

Vannak azért, akik tesznek is, például szelektíven gyűjtik a szemetet, segítenek az újrahasznosításban. Ez nem elhanyagolható és mindenképpen dicséretes – ám összességében nem túl jelentős ahhoz az erőfeszítéshez képest, amire az emberiség részéről szükség volna.

4)    Ipari és technológiai fejlemények

Vannak bizonyos pozitív és említésre méltó fejlemények ezen téren is:

o  Hulladék újrahasznosítás

A fejlettebb országokban ez viszonylag jelentős. (A fejletlenebbekben viszont többnyire elhanyagolható. ß) (@@Tud ide valaki biztos, tömör számokat?)

o  Megújuló energia

Melynek a részaránya jelenleg 10-20% az összes energiaforrás között. (@@És abszolút értékben növekszik. Tud valaki adatot arra, hogy az aránya hogy alakul? Nem vagyok biztos benne, hogy jelenleg annyira nőne, most, hogy elkezdték bányászni a palaolajat.)

A hasonló törekvéseket mindenképpen meg kell becsülni – sajnos azonban mindez egyelőre messze van az elégségestől.

5)    Nem túl jelentős politikai aktivitás

Vannak ugyan kimondottan a zöld ügy mellett elkötelezett pártok – ezek azonban többnyire eléggé gyengék, marginálisak. A többi politikai szereplő viszont leginkább csak a gesztusokig jut el.

6)    Jobban és kevésbé eladható dolgok

A környezetvédelem területén is jellemző, hogy bizonyos dolgok eladhatóbbak másoknál; például az aranyos pandákra lényegesen jobban vevő a közönség, mint a veszélyeztetett békákra vagy kígyókra.

Hasonlóan, bizonyos részterületek is kurrensebbek lehetnek a többinél, több figyelem irányulhat rájuk, könnyebben lehet pénzt szerezni a kutatásukra, a velük kapcsolatos programokra. Például mostanában a klímaváltozás ilyen népszerű terület – szemben mondjuk a tengeri emlősök ß kutatásával, védelmével. (@@Jobb példa?)

7)    Üzleti haszonszerzés, nyerészkedés

Alapvetően, ha valami tényleg jó a környezetnek, és mellette még üzlet is, az nem baj. Nem ritkán azonban a környezetvédelem nagyrészt csak szlogen, ami segít eladni a terméket. (@@Itt a hibrid autókra gondoltam példának, de nem vagyok biztos benne, hogy ezek összességében mennyire környezetbarátak. Tud erről valaki pontosat? Más példa?)

De a környezetvédelemmel kapcsolatban más módokon is lehet nyerészkedni, ami már kimondottan árt az zöld ügynek. Ilyenek például a szén-dioxid kvótákkal történő különféle machinációk, vagy ha korrupt módon kezelik, költik el a környezetvédelemi pénzeket. (@@Mennyire jellemzők az ilyenek? Más példák?)

8)    Látszatintézkedések, látszateredmények

Mint például:

o  Kevés eredményt hozó konferenciák

o  Meglehetősen erőtlen és komolytalan nemzetközi tervek ß (@@Mit szóltok az alábbiakhoz?)

Jellemzőek ezekre a tervekre a hangzatos, de irreális célkitűzések, mondjuk a szén-dioxid kibocsátás korlátozásáról.

Másrészt jelentős szereplők gyakran eleve kimaradnak belőlük, illetve nem vállalnak kötelező intézkedéseket. (Meg aki vállal, az sem feltétlen tartja be azokat. ß)

o  Erőtlen gyakorlati próbálkozások

Ami túl is jut a terv fázison, gyakran az sem sokat ér; mint amilyen a nemzetközi szén-dioxid kereskedelmi- és kvótarendszer. ß (@@Van, aki jobban ismeri ezt? Jól gondolom, hogy ez gyakorlatilag nem sokat ér?)

o  Válságeredmények

Nem ritka, hogy a környezetvédelmi helyzet azért javul, mert a gazdaság visszaesik, lassul a termelés, csökken a fogyasztás. Ez azonban általában átmeneti, puszta szerencse a környezet szempontjából, látszateredmény.

o  A szennyezés, kibocsátás exportálása

Helyenként, a fejlett világban, azért is úgy tűnhet, hogy számottevő haladást sikerült elérni a szennyezés, károsanyag-kibocsátás korlátozásának terén, mert a termelés és vele a környezetszennyezés nagymértékben áttevődött a fejlődő országokba. Globális szinten viszont ezáltal sem javul a helyzet.

o  A környezetvédelem, mint ürügy a politikában

Ahogyan a környezetvédelem szlogen lehet az üzletben, úgy a politika is felhasználhatja azt; mint például, amikor a bioüzemanyag-gyártás támogatásával névleg a környezetet védik – valójában azonban inkább a mezőgazdaságból élőket, a hatalom választóit dotálják.

9)    Az emberiség gyerekes viselkedése

Nagyrészt még most is meglehetősen gyerekes az, ahogy a világ ügyei mennek, ide értve a kölcsönös bizalmatlanságot, civódást, az osztozkodást, ahogyan próbálunk mindent elhappolni a mások elől. Amíg nem tudunk ennél felnőttebben viselkedni, addig sajnos nem túl valószínű, hogy meglenne az az összefogás és komoly szándék, ami a globális problémák hatékony kezeléséhez kell.

5.   A megfelelő hozzáállás elvei

A fentiek helyett milyen hozzáállásra volna tehát szükség?

1)    A helyzet és teendők felmérése és elismerése

Hogy végre mindenki tisztán lásson, és elismerje hogy mi a helyzet és nagy vonalakban mit kellene tenni.

2)    Alapvetően az okokat kellene kezelni

A tüneti kezeléssel és a megváltozó körülményekhez való alkalmazkodással szemben. (Bár az utóbbiakra is szükség lehet azért.)

3)    Szerénység és figyelmesség

Vagyis tudni, hogy a világ nem a miénk, nem kizsigerelni azt, jó gazda módjára bánni vele, tiszteletben tartani a mellettünk és utánunk élő emberek érdekeit, és figyelemmel lenni többi élőre is.

4)    A gondolkozásmód és az életmód megreformálása

Így:

o  A boldogság forrásainak tágítása, az anyagiasság csökkenése és a versenyszemlélet oldása

A boldogság forrásainak tágítása azt jelenti, hogy próbáljuk meg megtalálni az örömet az egyszerű, nem anyagi dolgokban, például a szépségben, a gondolkozásban vagy egymás társaságában. Ezáltal az anyagiakat illetően az emberek könnyebben mondanák, hogy ennyi „elég”, megvan mindenem, ami kell, nem kell több – egyúttal több idejük és energiájuk is maradna, például a környezet megóvására is. A következő lépcsőben, a gazdaság szintjén is el lehetne fogadni, hogy nem kell minden határon túl növekedni, van az a szint, ami már „elég”. A szemlélet ily módon történő átformálása hozzájárulhatna világ lelassításához, a pazarlás csökkentéséhez, annak alapját jelenthetné.

o  Tág gondolkozás a problémákkal kapcsolatban

o  Az emberiség gondjai sokszor jóval inkább a fejekben gyökereznek, mintsem a technikai problémákban.

Ami a globális problémákra is nagyban áll; például ha kevésbé volnánk anyagiasak, versengők, opportunisták, akkor pazarlás is kevésbé volna, a problémáink nem lennének ennyire égetőek – és kevésbé volna szükség olyan technológiai bravúrokra, mint például a fúziós energia, ami kiválthatná az olajat és társait.

Ezért alapvető a gondolkozás formálása – mely, bár nem kis kihívás, de nem kell hozzá feltalálni semmit, minden eszköz adott hozzá.

5)    Összefogás

Nyilván, ha egymással és nem egymás ellen dolgoznánk, akkor könnyebben oldanánk meg a problémákat, különösen az ekkorákat. Szétnézve a világban, jelenleg elég távol állunk még ettől, bizonyos jelei azonban már mutatkoznak. Lásd fentebb az emberiség gyerekes dolgait, lásd azonban ‘Az emberiség egysége’ témát, benne az emberiség egységének csíráit is.

Közelebbről, összefogást igényelnek az egyenlőtlenségből, megosztottságból származó fent bemutatott problémák. Hogyan lehetne itt elindulni?

o  A gazdagabb helyeket mérsékelni kellene a pazarlást, illetve a jólétet.

Ennek nem kellene feltétlen olyan mérvűnek lennie, hogy a világon mindenki ugyanazon a színvonalon élhessen. Erre egyrészt nem volnának hajlandóak a jó módban élők, másrészt a szegényebbek a kisebb fokú áldozatvállalást is értékelnék. (Természetesen a gazdagabbak közül is a gazdagabbaknak kellene jobban erőt venni magukon.)

o  A szegényebbeknél egyfelől a jólét mérsékelt növelése történhetne, másrészt pedig a népesedés visszafogásáért kellene aktívan is tenniük.

A jólét „mérsékelt növelése”, mely egyfelől „növelés”: szükség van rá, részben, mert ez egy jogos igény, részben pedig, mert többé-kevésbé ez előfeltétele annak, hogy a szegényebb országok is tegyenek valamit a globális problémák ellen. Másfelől a jólét növelés „mérsékelt”, ami már a globális problémákra nézve is kedvező. A szegényebb országok részéről az kellene, hogy elfogadják, hogy nem lesznek nagyon gazdagok, nem fognak pazarló módon élni. Ezt megkönnyítené a gazdagabb országok részéről tapasztalható, fent leírt áldozatvállalás – különösen, ha azt a szegényebbek megsegítésére fordítanák.

Ilyen körülmények között a szegények valószínűleg hajlandóbbak lennének tenni a népesedés visszafogásáért is. (Azon felül is, amit a jólét növekedése eredményez. Mellesleg ennyivel is könnyebb lenne a feladat ezen oldala.) A szegények erőfeszítései aztán a gazdagabbaknak is könnyebbé tennék a keserű pirula lenyelését.

Mint látható a két probléma, a pazarlás és a túlnépesedés együtt kezelendő, összefogást igényel, ugyanis mindkét fél szívesebben mozdul, ha látja, hogy a másik is megteszi a magáét.

Emlékezzünk rá továbbá, hogy a megosztottság egyenlőtlenség nélkül is problémás. Az összefogás ezért is jó volna.

A közös problémáknak egyébként megvan az a pozitív sajátosságuk, hogy kiválthatják a bajtársiasság, sorstársiasság érzését, össszekovácsolhatnak. Jó volna azonban, ha ezt még azelőtt el tudnánk érni, hogy végképp a torkunkon lenne a kés.

6)    Alulról és felülről is dolgozni

Hogy az emberek gondolkozásán változtatni kell, azt az előbb láttuk.  Nem szabad azonban lebecsülni a felülről jövő kezdeményezéseket sem, azt a szerepet, melyet a hatalom, a különböző szervezetek játszhatnak a globális problémák megoldásában, ki kell használni az erejüket.

7)    Idejében el kell kezdeni a cselekvést

Nem szabad megvárni, amíg 100%-ig biztos lesz a baj, mert akkor már könnyen lehet, hogy késő.

Már csak azért is minél hamarabb el kellene kezdeni komolyan dolgozni a problémák megoldásán, mert most még megvannak hozzá a kellő források. De ahogy romlik majd a helyzet, egyre kevesebből kell majd egyre nagyobb bajokat orvosolni.

8)    Nem a legvalószínűbb, hanem a legrosszabb, még reális eséllyel bekövetkező forgatókönyvre kell felkészülni.

A katasztrófákat ugyanis megkockáztatni sem szabad.

9)    Egyszerű, átlátható és robosztus megoldások kellenek

Azért, mert működniük kell.

Különösen, nem szabad megengedni, hogy a probléma megoldására kialakított eszközöket spekulációra, nyerészkedésre használják, veszélyeztetve ezzel az eredeti célok megvalósítását.

10)   Kikényszeríthetőség – önkéntesség

Természetesen jó volna, ha volna valamilyen mód a globális problémák megoldását célzó kötelezettségek kikényszerítésére, ha nemcsak a felek jóindulatán múlna, hogy eleget tesznek-e nekik. Ahogyan azonban a világ áll, meglehetősen kétséges, hogy ezt el lehetne érni. (Legalábbis, amíg nincs nagyon nagy baj.)

Ezért sem árt az önkéntesség, példamutatás felé fordulni. Persze ez sem egyszerű, mert áldozatvállalást követel – elősegítheti mindenesetre az összefogás, a kellő jólét megléte, a felvilágosult gondolkozás valamint az eredmények nyilvános elismerése.

11)   Felelősség $

A globális problémák kezelése a felelősségről szól.

Nemcsak a jelenleg bennünket fenyegető konkrét problémákról. Ez azt jelenti, hogy meg kell tanulnunk felelősségteljesen élni, viselkedni, nemcsak akkor, amikor nagy a baj, hanem folytonosan, hogy elkerüljük a bajokat.

Mert felelőtlenségünkben is lehet ugyan szerencsénk, például előfordulhat, hogy a jelenlegi pazarló életmódunk mellett is időben felfedezünk majd olyan új technológiákat, melyek majd megoldják a gondjainkat, segítenek a tiszta energiatermelésben, a szennyezés és a szemét eltakarításában, és így tovább. Könnyen lehet azonban, hogy a következő kutyaszorítóban már nem leszünk ilyen szerencsések, valószínű, hogy előbb-utóbb rossz véget érünk.

Végül képzeljük magunkat az utódaink helyébe, akik egy kifosztott, tönkretett világot örökölnek tőlünk. Hogyan fognak ránk gondolni? Hogy nem hálával, az biztos.

6.   Mi kellene konkrétabban a megoldáshoz?

A megfelelő hozzáállás elvei után nézzük, milyen konkrétabb intézkedések segíthetnének a problémáinkon.

1)    A fő problémák kezelése

Az összefogás fentebb kifejtett elvei mentén, együtt kezelve a pazarlást és a túlnépesedést, a gazdagabb és szegényebb országok által okozott problémákat. Mint láttuk, ez összekapcsolódik az egyenlőtlenségek és megosztottság kezelésével is.

2)    Egyéni igyekezet

Szép, ha valaki elvben a környezet megóvása mellett áll, még sokkal jobb azonban, ha tesz is érte. Számos olyan dolog van, amit egyénileg is megtehetünk: ilyen például a szelektív hulladékgyűjtés; az, ha igyekszünk eleve kevesebb szemetet termelni, szennyezést okozni; hasznos továbbá a lakásunk hőszigetelése vagy a különböző környezetvédelmi kezdeményezések támogatása is.

Az egyéni igyekezet persze akkor ér igazán valamit, ha sok egyén igyekszik így. Jó lenne azonban, ha akkor sem adnánk fel, ha nem látunk tömegeket igyekezni magunk körül – akkor ugyanis még kevesebben lesznek.

3)    Kisebb szabású, „hagyományos” projektek, jobb szervezés

Nem feltétlen kell tehát nagyszabású, világmegváltó elképzelésekben gondolkozni, és nem feltétlen kell hipermodern dolgokat feltalálni sem. Olyan kisebb léptékű, hagyományosabb vállalkozásokkal is jelentős hatást lehet elérni, mint például a környezettudatos hulladékgazdálkodás vagy az újraerdősítés, kivált, ha kiterjedten művelik őket.

Hasonlóan, mindössze jobb szervezéssel is említést érdemlő eredményeket lehet elérni; mondjuk, ha megszüntetjük, összevonjuk a kihasználatlan járatokat; megszervezzük, hogy az autókban ne csak egy-egy ember utazzon; elérjük, hogy a hivatalokban éjszaka áramtalanítsanak, és így tovább.

4)    Egy világszintű központi szervezet $

Kellene egy ilyen, melyben okos emberek arról gondolkoznának, hogy mit és hogyan kellene csinálni a világgal.

A saját kutatásán kívül aztán ez a szervezet szélesebb körből is összegyűjthetné az ötleteket.

5)    Technológia

Attól még, hogy az emberiség gondjai sokszor inkább a fejekben gyökereznek, a technológiáról sem kell lemondani, az is nagy segítségünkre lehet. Egyebek mellett leginkább talán a tiszta energiatermelést volna jó minél hamarabb megoldani.

6)    Lemondás

Az embereket esetenként azzal hitegetik, hogy nem is kellene feladniuk a kényelmükből a környezet megvédéséért. (Merthogy a technológia majd mindent megold.) Ez valószínűleg nem igaz, az önkorlátozást nem lehet kikerülni. (Például a technológiai korlátaink miatt, de az egyenlőtlenségek fent részletezett csökkentése miatt sem.)

Ezzel együtt nem feltétlenül kellene annyival rosszabbul, pláne szomorúbban élni, mint amennyivel jobban vigyázunk a környezetre. Egyrészt mert a technológiában bizonyos fokig azért lehet bízni, másrészt pedig, ha sikerül jobban megtalálnunk a boldogságunkat az anyagiakon kívül másban is, az sokat segíthet.

7)    A globalizáció káros elemeinek korlátozása

Ez nem jelenti a globalizáció megállítását, visszafordítását, csak azt, hogy gátat vetnénk a fentebb említettekhez hasonló visszás gyakorlatoknak. (Mint a környezetvédelmi előírások versengő leépítése, vagy az áruk és emberek felesleges utaztatása.)

8)    A korrupció visszaszorítása

Hogy sok egyéb mellett a környezetvédelemre szánt összegeket se lopják el.

9)    A piac és demokrácia esetleges korlátozása

A piac korlátozása különböző mértékekben valósulhatna meg. Például már azt is ide sorolhatjuk, ha környezetvédelmi megfontolásokból (is) megadóztatjuk az üzemanyagokat. De ha a helyzet súlyossága miatt tényleg nagyon szigorúan kellene beosztani a készleteket, ellenőrizni a károsanyag-kibocsátást, akár arra is szükség mutatkozhatna, hogy egészen a tervgazdálkodásig elmenjünk.

Hasonlóan, ha a helyzet annyira komollyá válna, esetleg a demokráciából is fel lehetne adni. (Fentebb utaltam rá, hogy a diktatúrák potenciálisan jobban kezelik a vészhelyzeteket.) Természetesen ezt csak a szükséges mértékben, és igen óvatosan szabadna megtenni.

10)   Az emberek jobbá tétele

Ez persze egy igen puha és távoli cél. Mindazonáltal sok szempontból javítana a világ helyzetén: csökkenne az önzés, az opportunizmus, kevesebb lenne a konfliktus, ezek elősegíthetnék az egyenlőtlenségek és a megosztottság mérséklését, valamint az emberek egyéni igyekezete is erősebbé válhatna a környezet megóvására.

* * *

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy az itt felsoroltakat könnyű leírni, hogy rengeteg részletet kellene még tisztázni, különösen azt, hogy az elméletben megfogalmazottakat hogyan ültessük át a gyakorlatba: tudom, hogy ez a munka neheze. De talán nem volt haszontalan adni egy ilyen átfogó képet az irányról, amerre haladnunk kellene.

7.   Prognózis

Jósolni általában kockázatos, mert nehéz a jövőbe látni. És remélem is, hogy némileg ezek a pesszimista előrejelzések maguk is hozzájárulnak majd ahhoz, hogy ne váljanak valóra.

Mikre lehet tehát számítani?

1)    Amíg nincs nagyobb baj, addig vélhetőleg semmi lényeges nem fog történni. És lehet, hogy utána sem.

A jelenlegi hozzáállást láthattuk fentebb, a fej homokba dugásától a látszatintézkedéseken keresztül bizonyos értékelhető, de eléggé korlátozott próbálkozásokig. Később is inkább tüneti kezelésekre számítok, melyekkel sokra nem megyünk, illetve arra, hogy majd „alkalmazkodunk”, pontosabban együtt élünk a következményekkel, ahogy tudunk. Meg esetleg lehet még szerencsénk, de nem valószínű.

Valaki egyszer azt mondta, hogy a kényelméről az emberiség a pusztulása árán sem mondana le. Azt hiszem, ebben nem kevés igazság van. De bízzunk benne, hogy nem így lesz. Tegyünk érte, hogy ne így legyen.

2)    A szegények romló helyzete

Például mert a szegényeknek kevesebb pénzük lesz a tünetek kezelésére, kevésbé tudnak majd alkalmazkodni a romló körülményekhez, nehezebben tudnak majd elköltözni előlük.

De nehezebben tudják majd kielégíteni az alapvető szükségleteiket is, ha az éghajlatváltozás miatt drágábbá válik az élelmiszer, nehezebben hozzáférhetővé a víz. Ráadásul ne felejtsük el, hogy a túlnépesedés is őket sújtja.

3)    Súlyosbodó politikai feszültségek

Az egyre fogyatkozó készletekért kibontakozó egyre erőteljesebb vetélkedés nyomán; illetve ahogy majd a romló életkörülmények egyre jobban frusztrálják az embereket, népeket, elvándorlásra késztetik őket.

8.   Végszó

A helyzet racionális kezelését sem annak tagadása, sem a pánikba esés nem segíti. Nem szabad a fejünket a homokba dugnunk, tisztában kell lennünk a helyzettel, és józanul, hideg fejjel kell mérlegelnünk azt.

És hogy teljes legyen a kép, meg kell említeni, annak kevésbé negatív vonásait is:

·     Időnként a vészharangot kongatók is túlzásokba esnek.

Ezzel pedig nem feltétlen használnak az ügynek, mert könnyebb legyinteni rájuk. Ettől azonban a helyzet olyan, amilyen: reálisan szemlélve is éppen eléggé sürgető.

·     Bizonyos dolgok megérik a kordában tartott, kiszámított áldozatot, kockázatot.

Nem szabad elfeledkeznünk róla, hogy a Föld javainak kiaknázásával, a vele járó szennyezéssel azért nyerünk is ezt-azt; például a technológiánkat, a könnyebb megélhetést, a jobb egészségügyet, hosszabb életet, akár a társadalmi szabadságot. Fontos azonban, hogy ez az áldozatvállalás, kockázatvállalás kordában tartott, kiszámított, tudatos legyen, ne csak a jószerencse óvhasson meg bennünket ezek negatív következményeitől.

Az ‘Egy jobb világ’ témában írom, hogy a világ jobbá tételéhez kompromisszumok szükségesek. Így van ez a globális problémák kezelésének kapcsán is: csökkentsük az egyenlőtlenségeket, hogy a szegényebbek hajlandóbbak legyenek kooperálni – de a teljes egyenlőség nem reális; fékezzük meg a szennyezést, a felmelegedést és a fajpusztulást – de reálisan szemlélve ezeket egyelőre teljesen megállítani, visszafordítani nem lehet, tekintve az emberek gondolkozását, meg hogy az milyen társadalmi lépéseket, megszorításokat követelne meg. Rendkívül fontos azonban, hogy ez nem jelenti azt, hogy akkor karba tett kézzel ülhetünk.

Tennünk kell, mégpedig sokat.

Mert a részeredmények is eredmények, és azokat sem adják ingyen.

·     Az ember találékony.

A nagyobb kérdés inkább az, hogy kellően felelősségteljes is tud-e lenni, képes-e áldozatot hozni és összefogni, ha igazán szükséges. Ilyen próba előtt még sosem álltunk: most fog kiderülni a válasz.

·     Némi törekvés már jelenleg is van a problémákkal szemben.

Ahogy azt fentebb bemutattam – bár ez messze van az elégségestől.

* * *

Az a baj az emberekkel, hogy ha azt hallják, hogy a helyzet nem annyira rossz, még van idő, akkor azért nem mozdulnak – egyébként pedig úgy veszik, hogy már úgyis késő, és azért nem tesznek semmit… $

Lássuk végül, hogy a globális problémákkal elsősorban önmagunknak ártunk, az élet ugyanis szívós, a Föld idővel rendbe jön – viszont az ember sokat fog szenvedni addig, ha nem vigyázunk.

9.   Az emberiség megosztottsága, sodródása és egy világállam lehetősége

Ezek többek között a globális problémákra nézve is jelentőséggel bírnak, ezért itt szólok róluk.

9.1. Az emberiség megosztottsága és sodródása

Fentebb láttuk, hogy az összefogás milyen fontos volna a globális problémák kezeléséhez. Amellett természetesen sok minden máshoz is jó volna, például, hogy kevesebb konfliktus legyen, a nyomor felszámolásához, vagy, hogy nagy vállalkozásokat vihessünk véghez. Az emberiség egységéről egy külön téma szól. Ott lehet olvasni a többszörös (nemzeti, ideológiai, vagyoni, stb…) megosztottságról is, ami ma jellemző.

Az emberiség sodródása azt jelenti, hogy jelenleg a világszintű folyamatokat, közös sorsunkat illetően lényegében tudatos tervezés, irányítás és végrehajtás nélkül vagyunk, mintegy csak szemlélői vagyunk helyzetünk alakulásának – ami miatt a jelenünk tökéletlen, a jövőnk bizonytalan, illetve ez a sodródás nagyban hozzájárul a globális problémákkal kapcsolatos tehetetlenkedésünkhöz is.

Nem volt ez másképp soha, az emberiség eddig végig csak sodródott. Ma viszont, a betelő világgal és az egyre nagyobb hatalmunkkal egyre inkább itt volna az ideje, hogy végre a saját kezünkbe vegyük a sorsunkat, végre tudatosan a jó irányba tudjunk haladni.

A sodródás megállításához összefogás kell. Ennek egyik módja az irány szuverén felek általi konszenzusos, kompromisszumos megválasztása lehet. Egyelőre ez látszik elérhetőbbnek, de a jelenlegi állapotokat, az emberek, a politikusok gondolkozását elnézve, ez sincs túl közel. A gondolkozásmód megváltozása talán közelebb vihet majd ehhez.

A másik út egy világállam megteremtése lehetne. Ez a mai valóságtól még messzebb áll, de talán egyszer még reálisabb lehet, egyszer talán majd az összes ember honfitársnak nevezheti egymást. Ezért, és mert a világállam ideája fel-felmerül az eszmecserékben, nem árt röviden foglalkozni vele.

9.2. Egy világállam lehetősége

1)    A jelenlegi nemzetközi szervezetek jellemzői

Konzultációra, a nemzetközi párbeszéd fórumainak jók ezek – jelentős hatalmuk azonban nincs, különösen a nagyhatalmak felett. Annál is kevésbé, mert elsősorban a nagyhatalmak érdekeinek megfelelően zajlanak bennük a dolgok.

2)    Egy világállam potenciális hasznai

o  A globális problémák, a globalizáció káros hatásainak hatékonyabb kezelése

o  Világszintű rend és biztonság

o  Az emberiség egészének összefogása, kooperációja

o  A sodródás mérséklődése, jobb tervezhetőség

3)    Problémák a világállammal

o  Igen nehéz volna megteremteni, és áldozatokkal járhatna

o  A globális zsarnokság, elnyomás veszélye

o  Esetleges túlzott központosítás

o  A társadalmi változatosság csökkenése

4)    A világállam távoli lehetősége

Ahogy utaltam rá, a világállam egyelőre akadémikus kérdés, a mai világban nincs realitása.

A világállam lehetőségének távoli volta viszont arra mutat, hogy ha összefogást akarunk, ha segíteni szeretnénk a globális problémáinkon, akkor tegyük meg, amit lehet az országaink közötti együttműködésért, a józan és humánus nemzetközi konszenzusért, kompromisszumokért.

8 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://egyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr311662496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Jakab.gipsz 2016.09.05. 09:41:01

Tény: iszonyúan sokat dolgoztál, ezért elismerés jár neked. Ámde, egy állapot analízise még nem megoldás, ha egy "elvi korláttal" kerülünk szembe, mint jelen esetben. Elvi korlát pedig az amit még nem ismerünk.

Tehát mást kell kitalálni.

KayD · http://kayd.blog.hu/ 2016.10.18. 10:29:10

Kedves Miklós! Csak pár napja találtam rá a művedre, még csak kis részét tudtam elolvasni. Elismerésem az óriási munkáért, és az eddig elolvasottak alapján ugyanazt a szemléletet látom benne amit én is képviselek, szerintem tudnánk együttműködni. Látom nagyon sok nyitott kérdést hagytál, sajnos az időm elég kevés, próbálok most néhányra reagálni, kiegészítéseket tenni. Tudok majd későbbiekben elemzéseket, tanulmányokat is küldeni.
Hadd kezdjem egy aktuális történettel. Épületenergetikai szakmérnökire járok a BME-n, a múlt héten hívtak egy vendégelőadót (a nevére nem emlékszem, 12 évig volt ENSZ megbízott, és az ország egyel ezelőtti energiastratégiáját ő készítette) aki az energiahordozók jelene és jövője témában tartott előadást. Beszélt arról, hogy akkorára nőttek az ismert készletek a fosszilis energiahordozókból, hogy nem mostanában fog kifogyni, paks2 a lehető legjobb irány, és megújulókra nem lehet energiatermelést alapozni, ezzel minden „normális” szakember tisztában van, de hát még mindig százezrek hisznek a lapos föld elméletben is, így a megújulókban is ezért hisznek… Az előadás fele arról szólt, hogy Merkelék tönkreteszik Európát a sötétzöld forradalmukkal, az Energiewende egy elképesztő dilettantizmus, a rendszer összeomlik a szél- és naperőműveik termelése miatt, a többlet miatt folyamatosan visszaterhelt alaperőművek emiatt veszteségesek, stb. Elképesztő intenzitással nyomják az atom-és gázlobbi propagandáját. Megkérdeztem tőle, mi lehet az oka hogy amikor pl. az olajpala-bányászatnál arról beszélnek, hogy a jelenlegi olajár mellett nem rentábilis, miért csak az adott technológiai színvonalon és költségszinten beálló kitermelési költséget emlegetik, miért nincsen sohasem szó az externális hatásokról, amelyek ugye aszerint jelennek meg a költségek között, hogy az adott térségben éppen milyen szigorúak a környezetvédelmi előírások, erre viszont (és a betartatás szigorára is) köztudottan erőteljes hatással van az olajipar lobbiereje, és korrupciós nyomásgyakorlása. A válasza tökéletesen tükrözte a rendszerszintű gondolkodásbeli problémákat; az externális költségek nehezen megfoghatók és becsülhetők, egy olyan dolog amibe a zöldek szoktak kapaszkodni, de pl. Csernobilnál is riogattak a rákos megbetegedésekkel, aztán kiderült hogy csak 1%-kal nőtt a rákos megbetegedések aránya Magyarországon. Tehát az látszik, hogy az energiastratégiát egy olyan nézetrendszerre alapozzák, ami nagy ívben szarik az externáliákra, túldimenzionálja az ellátásbiztonságot, nem veszi figyelembe a technikai fejlődést, és ennek jövőbeni perspektíváit az energiairányító-és tároló rendszerekre, és természetesen a fő ok bizonyos gazdasági érdekeltségek hosszútávú hasznának biztosítása, ami felülír minden környezetvédelmi és emberi szempontot. Az externális hatásokra felhozott csernobilos példa a lehető legfélrevezetőbb, nem is lehetne ennél hatásosabban bagatellizálni, az érvelési hibák teljes tárházát bemutatta az öreg, szalmabáb érvelés és hamis dilemma, de még a tekintélyre való hivatkozás is. Teljesen más képet mutatna pl. egy kínai nagyváros mellé épült átlagos szénerőmű (ami a költségtakarékosság miatt nincs korszerű füstgáztisztatással felszerelve) externális hatásainak teljes körű felmérése, ami a közlekedéssel együtt olyan szmogot eredményez, hogy állandósul a 200m-re csökkent látótávolság. Vajon mekkorák itt az externális hatások? A légúti betegségek orvosi kezelésének megnövekedett költsége egy mérhető tényszerű dolog, de csak egy elenyésző töredék. Az emberek nagy része ugyanis nem megy orvoshoz, sokan egyszerűen belehalnak a szennyező hatásokba. Ha valaki 20 évvel azelőtt meghal, mint amennyit akkor élhetne, ha a szennyező erőművet időben kiváltanák környezetbarát alternatívákra (vagy az is sokat hozna a konyhára ha a jelenlegi erőművet felszerelnék a legkorszerűbb filterekkel) akkor azt is számba kellene venni, hogy mennyibe kerülne az a gyógykezelés, ami az egyén élettartalmát ki tudja tolni 20 évvel az eredeti élettartamra (és még nem beszéltünk az életminőségről!). Nyilván ezt kiszámolni, megbecsülni képtelenség, de azért érzékelhető a valós súlya a dolognak. Az LCA elemzések módszerei egyre javulnak, és egyre pontosabban képesek az externális hatásokat a termék vagy rendszer teljes életciklusára nézve megbecsülni, már csak azt kell elérni hogy ezek az eredmények és hatások minél szélesebb nyilvánosság előtt közismertek legyenek. Mert itt azt az alapelvet kellene tudatosítani, amire az Energiewende kitalálói is rájöttek, hogy nem az ember van a rendszerért, hanem a rendszer az emberért.
Tehát az emberek azért alkotnak rendszereket pl az energiaellátásuk biztosítására, hogy az a KÖZÖS érdeküket szolgálja, ne csak bizonyos emberek gazdasági érdekeit mások egészségének rovására. Ezért alapul kell venni az alternatívák externális hatásait, azokat reálisan beárazni, és megkötni azokat az anyagi és ellátásbiztonsági kompromisszumokat, amelyek arányban vannak az egészségügyi, és hosszútávú jóléti célkitűzésekkel.

KayD · http://kayd.blog.hu/ 2016.10.18. 11:11:24

Tehát az életciklus-elemzések módszertanának fejlesztése, az externális hatások minél szakszerűbb felmérése és értékelése, és a környezetbarát és egyre rentábilisabb megújuló-alapú technológiákat lehetővé tevő mérnöki fejlesztések a megoldás egyik fontos részét jelentik.
A visszacsatolások témaköréhez:
Egy másik oktatóm meg van győződve arról, hogy a globális felmelegedést nem az ember okozza, hogy ez csak egy jelenleg egy gazdasági érdekcsoportnak jól jövedelmező konteó. (az én ellenvetésem: nem inkább a környezetszennyező iparágak képviselőinek érdeke, hogy a zöld forradalmat egy ilyen összeesküvésnek állítsák be, és ezzel gátolják a térnyerését?) A nézetének az a vezérfonala, hogy ha megnézzük a földre jutó napsugárzás spektrális eloszlását, (www.foek.hu/korkep/zold/f2_41.htm) jobbra a kis grafikon mutatja a légkör külső részén és a felszínen a sugárzás spektrumát, és látható hogy az alsó görbén vannak jelentős letörések, ezek zömében a vízgőz sugárzás-elnyelései különböző hullámhosszokon, a szén-dioxidnak viszont csak 2000 nm-nél van két kis csücske. Tehát csak ennek alapján azt állítja, hogy a szén-dioxid nem felelős a felmelegedésért, így az emberi tevékenység sem, a napsugárzás intenzitásának jelenlegi növekedése (különböző keringési ciklusok alapján) melegíti a tengereket, emiatt több vízgőz jut a légkörbe, ami széles spektrumon nyeli a sugárzást és ettől nő az üvegházhatás. Az tehát látszik, hogy a vízgőz mennyisége is egy visszacsatolás, talán mind a legerősebb, de ez még nem cáfolja a szén-dioxid hatását. Azt állítja továbbá, hogy a melegedő óceán kevesebb gázt tud oldott állapotban tartani, ezért szén-dioxid szabadul fel, és EZÉRT nő a légköri CO2 szint, mintha az nem is számítana, hogy micsoda mennyiségű, év-százmilliók alatt lekötött fosszilis szenet szabadítunk fel és juttatunk a légkörbe.

Az opportunizmus, konfliktusok témaköréhez: bár a könyvedben a csoportok/agresszió/előítéletek témánál kitérsz a jelenségre, én a globális problémák forrásaként alapvető jelentőségűnek tartom a csoportösztön modern megnyilvánulásait, és az azokkal való célzott visszaélés következményeit,
kayd.blog.hu/2016/09/21/a_csoportszelekcio_jelentosege
és az emberek globális problémákhoz való hozzáállásának lelki tényezőit, amelyeket Jonathan Haidt kutatásai szerintem jól megfogják
kayd.blog.hu/2016/09/21/az_erkolcsi_alappillerek_es_a_gonoszsag_forrasai

A környezetszennyezések ügyében „vészharangot kongatók” hajlamosak túlzásokba esni, ami nyilvánvalóan az aggódásuknak köszönhető, de ez egy kétélű dolog. Van egy indokolható része, miszerint egy lehetőleg minél drasztikusabb kommunikáció kell, egy megrettentés szükséges ahhoz, hogy az embereket cselekvésre bírjuk, és kizökkentsük a komfortzónájukból. Másrészt a jelenlegi rendszer direkt haszonélvezői, pl. a fosszilis-energiahordozókra épülő iparágak képviselői az összes zöld kezdeményezést megpróbálják lejáratni, és ehhez könyörtelenül kihasználják mindazon hibákat és túlzásokat, amelyeket a zöldek elkövetnek, és ezeket kisarkítva kommunikálva próbálják hitelteleníteni a környezetvédő mozgalmakat.

Szalay Miklós 2016.10.22. 14:25:23

@KayD: Örülök, hogy rámtaláltál, köszönöm a hozzászólásodat, elolvastam, és elő fogom venni akkor is, amikor a végleges verziót írom majd. Amiket írsz, azokról hirtelen két dolog jut az eszembe:

Az, hogy egyetértünk abban, hogy a gondok fő oka az emberek fejében keresendő. (Opportunizmus, stb...) Így mindenekelőtt itt kell keresni a megoldást is. (Meg örülök, hogy a Műszakin is vannak, akik ebbe az irányba kacsingatnak.)

A másik pedig a professzorod, aki az első szalmaszálba belekapaszkodik, ami alátámasztja azt, amit hinni szeretne. Én is láttam hasonló embert, és nagyon tanulságos, hogy okos, értelmes emeberek is így működnek. (Lásd ehhez Az emberek gondolkozása témában a vágyakozó gondolkozást (wistful thinking).)

A legjobbakat, a saját blogodhoz is, és ha még olvasol tőlem, szeretettel várom további meglátásaidat.

Szalay Miklós 2016.10.22. 15:38:35

@KayD: Ui. itt egy tanulságos grafikon arról, hogy mennyire lehet a természetes ingadozásnak betudni a felmelegedést:

xkcd.com/1732/

Szalay Miklós 2016.11.29. 20:40:55

@KayD: Ne haragudj, ez csak most jutott eszembe. Ha írsz nekem egy elérhetőséget, akkor lehet, hogy megkereslek, amikor majd véglegesítem ezt a részt, hogy konzultáljunk róla. Ez még évek múlva lesz. Ha van kedved hozzá, ide írj: egyvilag@gmail.com Üdv: Miklós

Szalay Miklós 2020.03.20. 12:44:17

Egy másik kapcsolódó írás a koronavírusról, illetve annak gazdasági és klímaügyi konzekvenciáiról:

egyvilag.blog.hu/2020/03/18/egyeb_koronavirus_gazdasag_klima
süti beállítások módosítása