Egyvilág - Fórum

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Előzetes megjegyzések

Ebben a témában az emberi gondolkozás tipikus mintázatait gyűjtöm össze. Ezeknek egy része itt van kifejtve, másik része más témákban, és innen csak utalok rájuk.

Fontos rögtön az elején aláhúzni, hogy az itt bemutatott gondolkozási sajátosságok csak átlagosan jellemzőek az emberekre, vagyis bár tipikusak, sokakról el lehet mondani őket, de nem feltétlenül állnak mindenkire, vannak kivételek, illetve vannak, akikre jobban, vannak, akikre kevésbé igazak.

2.   Néhány alapjellemző

1)    A tudatosulás elmaradása

Az emberben sok minden nem tudatosul.

Így:

·        A tények

·        A jelentés, az összegfüggések

Ráadásul gyakran azt is elfelejtjük, ami egyszer tudatosult.

Amellett, hogy fontos dolgok maradhatnak így figyelmen kívül, a tudatosulás elmaradásának megvan a haszna is: az, hogy nem terheli túl az agyat a sok információ.

2)    Gondolkozni és akaratot kifejteni fárasztó.

Emiatt aztán vonakodnak is az emberek tőlük.

3)    Egocentrikus gondolkozás

Az ember hajlamos azt képzelni, hogy körülötte forog a világ.

Így azt képzelni, hogy az embereket nagyon érdekli, hogy ő hogy néz ki, mit csinál, hogy figyelik őt; hogy miatta történnek a dolgok; illetve hogyha valami rosszul érinti őt, az kimondottan neki szól.

Másfelől, a hozzánk kapcsolódó dolgok jobban feltűnnek, tudatosulnak és jobban is emlékszünk rájuk.

3.   Kíváncsiság emberi módra

A kíváncsiság egy univerzális motiváció, azaz vélhetőleg minden öntudattal bíró lényre jellemző. Elképzelhető azonban, hogy vannak neki a biológiai formától függő, faji sajátosságai is, így lehet, hogy annak, ahogyan a kíváncsiságot az embernél tapasztaljuk, bizonyos elemei kimondottan ránk jellemzők.

Milyen tulajdonságai vannak a kíváncsiságnak az embernél?

1)    A tények ismerete és a megértés

A fentebb elhangzottakkal egybevágóan, alapvetően a kíváncsiságnak is két iránya van: egyrészt szeretnénk tudni a tényeket (például, hogy a Föld gömbölyű), másrészt vágyunk a megértésre (tudni, hogy miért gömbölyű).

2)    A bajok oka

Az emberek tudni akarják a bajok okát.

Ha ugyanis rá tudnak mutatni valamire, azzal könnyebben el tudják fogadni a bajt.

Ezen indíttatásunk miatt rá is foghatjuk a dolgot valamire ß vagy valakire, bűnbakokat kereshetünk. Továbbá itt is utalhatunk rá, hogy mások rossz cselekedetei mögött előszeretettel látunk rossz szándékot, pedig sok minden más is lehet ott.

3)    Jelek és összefüggések

Jó mintafelismerő képességünknek köszönhetően ez viszonylag könnyen megy, sőt…

Az ember hajlamos jeleket és összefüggéseket látni ott is, ahol nincsenek.

Illetve az emberek szeretnek elméleteket gyártani.

4)    A megértés élménye

Az emberek gyakran inkább a megértés élményére, mint a valódi megértésre vágynak.

Vagyis elég nekik, ha azt hihetik, értenek valamit, akkor is, ha lehet, hogy rosszul értik. Ha ez megvan, igyekeznek megőrizni, nem törekszenek rá, hogy feltárják a hibákat a gondolkozásukban.

5)    A tudás és megértés hiánya

Sokan sok mindent nem tudnak, nem értenek.

Eközben pedig az ember vagy tudatában van a tudatlanságának, vagy nem. A tudás és megértés hiánya egyébként nemcsak a kevésbé értelmesekre jellemző. Az értelmes emberek is lehetnek ugyanis lusták, lehetnek egyoldalúak, vagy lehet kevés az idejük és energiájuk, hogy mindent átgondoljanak. Sőt, a világ összes tudnivalójával szemben a legértelmesebb ember is esélytelen.

4.   Az ember gyakran szeretné jónak látni a dolgokat, és menekül az igazságtól

Többféle dolog szemléletét befolyásolja ez.

4.1. Önmagunk és helyzetünk jónak látása

Vagyis:

Az ember szeretné önmaga tulajdonságait, teljesítményeit jónak látni.

Így például szeretnénk magunkat okosnak, szépnek, erősnek és sikeresnek látni. Ez a magas önértékelés vágya és a sikervágy.

Sokan szeretnék magukat jó embernek tartani.

Ez a lelkiismeret miatti jó cselekedetek egyik oka.

Az emberek szeretnének abban a tudatban lenni, hogy jó helyzetben vannak.

Vagyis például, hogy nincs baj, vagy, hogy a lehető legjobban választottak, döntöttek.

Különösen a tulajdonságaink és teljesítményeink kiválóságának tudatára való törekvés erős az emberben.

4.2. Mások megítélése

A többi embert is van, hogy jónak, de gyakran inkább rossznak akarjuk látni.

1)    Amikor jónak akarjuk látni az embereket

·        Jónak akarjuk látni azokat a csoportokat, melyekhez magunk is tartozunk.

·        Amikor óvjuk magunkat a másokban való csalódástól

·        Amikor az emberi természetet általában akarjuk jónak látni

2)    Amikor nem akarjuk jónak látni az embereket

Erre számtalan példa van.

Mint látható, az, hogy jónak vagy rossznak akarjuk látni az embereket, alapvetően attól függ, hogy melyik a jó nekünk.

Jellemző továbbá, hogy mások viselkedésének okait az illető személyiségében véljük felfedezni, míg saját cselekedeteinket inkább a környezet hatásaira vezetjük vissza. Ez az úgynevezett alapvető attribúciós hiba.

Némileg összetettebb a helyzet, amikor a sikerek és kudarcok, a jó és rossz cselekedetek okainak megítéléséről van szó. Mások kudarcait illetve rossz cselekedeteit még inkább szeretjük a személyes tulajdonságaiknak, a saját hibájuknak, a rosszindulatuknak betudni, ha viszont sikereket érnek el vagy jót cselekszenek, akkor már nem idegenkedünk annyira attól, hogy azt a kedvező külső körülményeknek, a szerencsének tulajdonítsuk. Ha magunkról van szó, akkor pedig éppen fordítva: ha valami nem sikerül, ártunk valakinek, a körülményeket okoljuk, de ha sikert érünk el, jót teszünk, az azért van, mert jók, ügyesek vagyunk.

4.3. A világ jónak látása

Különösen, szeretnénk úgy tudni, hogy van igazság a világban, mi magunk és az emberek, azt kapjuk, amit megérdemlünk.

A különféle dolgokat – önmagunkat, más embereket, a világot – tehát olyanoknak akarjuk látni, ahogyan nekünk jók lennének. Ebbéli vágyunk aztán gyakran olyan erős, hogy…

Sokszor nemcsak akarjuk jónak látni a dolgokat, hanem – csalóka módon – valóban annak is látjuk őket.

(Illetve olyanoknak, amilyeneknek nekünk jók lennének.) Ez az úgynevezett vágyakozó gondolkozás (Wistful thinking).

4.4. Az igazság tagadása és a tőle való elfordulás

Az ember gyakran nem akarja tudni az igazságot, becsapja magát – vagy ugyan elfogadja azt, de nem akar vele foglalkozni.

Illetve ragaszkodik ahhoz, igyekszik megőrizni azt, amit a dolgokról gondol. Ez utóbbit nevezik a megismerés konzervativizmusának.

(Ezeket közösen az igazságtól való menekülésnek nevezem.)

Miért menekülünk az igazságtól? Például mert…

·        Az igazság fájna.

·        A hiúságunkat sértené, ha kiderülne, hogy rosszul tudunk valamit, vagy az, hogy nem is vagyunk annyira kiválóak.

·        Kerülni akarjuk a bizonytalanságot.

·        Vagy, mert egyszerűen lusták vagyunk.

Az igazságtól való menekülésre sem nehéz példákat hozni.

Az igazság kiiktatására változatos eszközeink vannak:

·        Amikor a nem megfelelő információkat figyelmen kívül hagyjuk, torzítjuk, vagy a nekünk megfelelő módon értelmezzük.

·        Amikor igyekszünk megmagyarázni magunknak, hogy miért igaz a valójában hamis álláspontunk, azaz amikor racionalizálunk.

·        Ahogyan igyekszünk a mindennapi teendőinkkel lefoglalni magunkat, sokat dolgozunk.

·        Amikor a közeli gondjainkat még szaporítjuk is, hogy a távolabbiakkal ne kelljen foglalkoznunk.

·        Ha azért is sportolunk, művészkedünk, mert azok segítenek elszökni a gondjainktól.

·        Amikor megnyugtató, de bizonytalan, irracionális dolgokban hiszünk.

·        De sokan nyúlnak az alkoholhoz és a drogokhoz is.

·        És akad, aki öngyilkos lesz.

Az igazság el nem fogadásának, beleértve a dolgok jónak látását, megvannak a hasznai.

Azonban, nem meglepő módon, hátránya is sok van. Először is eltorzul képünk lesz önmagunkról, másokról és a világról.

Ez azonban nem minden. A bennünk élő hamis képre alapozva irracionális módon cselekedhetünk, kézzel fogható károkat okozva magunknak és másoknak.

Az önámítás tehát gyakran rossz, de nem kell teljesen elítélni.

5.   Nem ismerjük magunkat és nem értjük egymást

Az emberek nem ismerik magukat és egymást sem értik túl jól.

Így, ami önmagunkat illeti, nem tudjuk például, hogy milyen ismereteink vannak, és különösen, nem vagyunk tisztában vele, hogy mit és miért érzünk és teszünk – hogy mi irányít bennünket.

Nem tudatosulnak bennünk a belső történéseink, változásaink sem. Ezért nehezen ítéljük meg, hogy hogyan változnak majd a hangulataink, érzéseink, problémáink.

Hasonlóan, azt sem könnyű megítélnünk, hogy hogyan éreznénk, cselekednénk más körülmények között.

Az ember hajlamos figyelmen kívül hagyni annak a lehetőségét, hogy megváltozhat.

Annak, hogy nem ismerjük magunkat, több oka van.

Mivel jár az, hogy nem ismerjük magunkat?

Például:

·        Nem tudjuk jól kezelni az érzéseinket, irányítani a cselekedeteinket.

·        Nem tudunk arra alapozni, hogy hogyan változnak érzéseink és a többi.

·        Bizonyos szempontból másokat, az ő helyzetüket könnyebb megítélnünk.

Ettől még azonban az emberek nem értik egymást.

Természetesen egymás meg nem értésének is megvannak a hátrányos következményei; például amikor nem látjuk meg, hogy nem is rossz szándék van a másik rossz cselekedetei mögött.

A tanulság az, hogy az önismeret és az emberismeret igen hasznos az élethez.

6.   Az önmagunkból való kiindulás

Az emberek saját magukból indulnak ki.

Vagyis azt hisszük, hogy mások olyanok, mint mi vagyunk. (Vagy olyanoknak kellene lenniük.) Több szempontból is. Elsősorban, gyakran hisszük, hogy a másik személyisége olyan, mint a miénk, és hogy úgy gondolkozik, mint mi.

Ennek aztán számos konkrét megjelenése, következménye van: $

·        Lélektől jó (nagylelkű) és rossz (önző) emberek ß

·        A lelkiismerettől jók

·        A túlérzékeny emberek ß

·        Problémák és lelki betegségek

·        Indirektség, célozgatás

·        Férfi és nő

·        A felül (és alul) lévők

Ide kapcsolódik még a következő:

Az emberek azt várják el másoktól, amit maguk nyújtanak, és azt nyújtják, amit elvárnak.

Ez azért van, mert van egy egységes elképzelésük a helyes viselkedésről, és ezt alkalmazzák mind önmagukra, mind másokra.

Ezen kívül, önmagukból kiindulva feltételezik, hogy mások szerint is az a helyes, ami saját maguk szerint.

Az emberek etikai elvei azonban különbözhetnek, mást és mást tarthatnak helyesnek. Ezért, ha úgy bánunk valakivel, ahogyan szerintünk helyes, az nem biztos, hogy neki tetszeni fog. Különösen, ha eltérő környezetből származunk.

Ellenben, ha úgy bánunk valakivel, ahogyan ő bánik másokkal (velünk), azt jónak fogja találni. Másfelől, tőle meg arra számíthatunk, amit ő másoktól (tőlünk) elvár. Ezért is érdemes figyelni mások viselkedését, elvárásait.

Mielőtt kivetítjük önmagunkat másokra, nem árt tehát megemlékeznünk róla, hogy az emberek különböznek.

7.   Irracionális gondolatok és cselekedetek

Ebben a pontban arról lesz szó, amikor az embernek nyilvánvalóan hibásan jár az agya, nyilvánvalóan butaságokat tesz. Irracionalitás alatt tehát nem azt értem, amikor az ember nem elég bölcs, ehhez ugyanis már okosnak kell lenni – míg az irracionalitás elkerüléséhez nem lenne szükség túl sok észre. Hasonlóan, a kellő óvatosság hiányáról sem itt szólok.

Az irracionalitás sokféle formában jelen van bennünk:

1)    Az embert nagyrészt a forma uralja

Vagyis gondolataink, érzéseink, cselekedeteink nagyrészt azért olyanok, amilyenek, mert éppen az adott biológiai és társadalmi formában élünk.

2)    A racionalitás mérsékelt szerepe

Az emberben kétségkívül van a racionalitás, de azt is nehéz vitatni, hogy az meglehetősen korlátozott.

Nem is meglepő, hogy sokan igencsak ész nélkül élik az életüket.

3)    Az akaraterő és önfegyelem hiánya

Illetve a lustaság. Az ember gyakran nem tudja rávenni magát olyan dolgokra, amik kellemetlenek, de hasznosak.

4)    Önértékelés és sikervágy

Mint elhangzott, az emberek szeretnék önmagukat, tulajdonságaikat, teljesítményeiket jónak látni. Ez aztán torz képet eredményezhet bennünk önmagunkról, és irracionális cselekedetekhez vezethet.

Különösen, hajlamosak lehetünk tagadni tökéletlenségeinket, hibáinkat, miáltal nem igyekszünk kijavítani őket, tanulni sem tudunk belőlük.

5)    A boldogság keresésének buktatói

Sokszor rosszul keressük a boldogságot.

·        Amikor a tökéletes boldogságot hajszoljuk, görcsösen akarunk boldogak lenni.

·        Amikor rosszul állunk hozzá a problémáinkhoz.

·        Amikor irracionális dolgokban hiszünk, illetve erre alapozva cselekszünk.

·        Amikor azért teszünk butaságokat, hogy elfogadjanak, befogadjanak.

·        Nem utolsósorban egymással űzött játszmáink szintén igen bonyodalmas módja igényeink kielégítésének.

6)    Kellemetlen gondolatok, lelki betegségek

Ezek miatt is gyakran irracionális az, ami a fejünkben zajlik, és amit teszünk.

7)    Az ember változásai és cselekedeteinek irracionalitása

8)    Egyebek

Mik a tanulságai az irracionalitásról leírtaknak?

Mindenekelőtt az, hogy…

Az emberek gyakran gondolkoznak és cselekszenek furcsán, irracionálisan. A normális emberek is.

Ehhez nem kell őrültnek lenni. Ezért, ha ilyesmin kapunk valakit, az ettől még lehet épeszű, és legalább ilyen fontos, hogy velünk is könnyen előfordulhatnak hasonlók.

Mi több, az értelmesség sem garancia a racionalitásra.

Az emberek irracionalitása, legalábbis súlyos esetben, indokolttá teheti, hogy megvédjük őket önmaguktól (és egymástól).

Az emberek önmaguktól való megvédése nem szabad, hogy túlnyomórészt csak ürügy legyen.

8.   Az emberek gondolkozásának egyéb motívumai

Az alábbiakban laza csoportokba foglalom ezeket.

1)    Alapvető folyamatok

·        Az emberi emlékezésnek vannak bizonyos sajátosságai.

·        Az ember szeret kategorizálni, sarkítani.

·        Nagy hatással vannak ránk a benyomások.

·        Az ember gyakran a látszatból következtet a lényegre.

·        Az ember érzékelése és gondolkozása nagyban relatív.

2)    Tiszta gondolkozási sajátosságok

·        A nézőpont specialitása, a látókör korlátozottsága

·        Nehéz kitörni a gondolkozás megszokott kerékvágásából

·        Nehéz elvonatkoztatni attól, amit tudunk, úgy elképzelni magunkat, mintha mást tudnánk.

Különösen, nehéz régi helyzetünkbe képzelni magunkat, úgy látni a dolgokat, mint akkor.

Nem könnyű reálisan megítélni, hogy adott körülmények között okosan cselekedtünk-e, utólagos bölcsességünkben hamisan úgy tűnhet, hogy könnyen dönthettünk volna jobban is.

Hasonlóan, mások helyébe is nehéz lehet beleképzelnünk magunkat, illetve az ő döntéseiket is könnyű lehet rossznak tartanunk.

3)    A problémákhoz való viszonyulás

A problémákkal kapcsolatban igen sok minden zajlik az ember fejében, köztük sok irracionális dolog is.

4)    Az eredetiség hiánya, önállótlanság, bizonytalanság

Az eredetiség hiánya és az önállótlanság több mindenben megnyilvánul.

Például abban, hogy az emberek jelentős része tulajdonképpen szereti, ha megszabják neki a kereteket, a szabályokat, ha megmondják neki, hogy mit és hogyan csináljon. Közben pedig féli a tekintélyt és vágyik a tőle származó elismerésre.

Sokan el sem tudják képzelni, hogy másképp is lehet gondolkozni, cselekedni, élni, mint a megszokott illetve, ahogyan mások teszik.

Vannak, akik úgy bizonytalanok, úgy kerülnek külső befolyás alá, hogy az nem tudatosul bennük, nem ismerik el azt. Ilyen, amikor egy kevésbé értelmes, kevésbé bölcs ember egy csoport hatása alá kerül, átveszi annak elképzeléseit, és később észre sem veszi, hogy azok eredetileg nem a sajátjai. Másfelől, vannak, akik látják, elismerik a bizonytalanságukat. Utóbbi inkább az értelmesebbekre, bölcsebbekre jellemző, ezek a tulajdonságok ugyanis elkélnek ahhoz, hogy meglássuk, hogy a dolgok nem is olyan egyszerűek, hogy magunknak is megvannak a korlátaink. Velük szemben a többiek közben kimondottan magabiztosak tudnak lenni butaságukban.

5)    Társadalmi vonatkozások

·        Az emberek nem szeretnek állást foglalni. (Legalábbis, amikor tétje van a dolognak.)

·        A címkék, szerepek, identitások szerepe a gondolkozásban

·        Csoportokban való gondolkozás és a csoportgondolkozás

Végül, érdemes felhívni a figyelmet, hogy…

Az ember viselkedése sokféle motiváció, gondolat és külső behatás eredményeként alakul ki.

Nem feltétlen lehet tehát azt egy-két tényezőre visszavezetni; ha meg akarjuk érteni a másikat, alaposan bele kell gondolnunk cselekedetei hátterébe.

Érdemes még megemlíteni, hogy ezek a hatások nem ritkán egymással ellentétesek. Például megesik, hogy kedvünk lenne valakit felpofozni, de belegondolva tudjuk, hogy ennek számunkra is kellemetlen következményei lennének. Hogy végül mit teszünk, az a különböző irányokba mutató hatások erejétől függ.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Párkapcsolat

Ebben a témában elméleti szempontból lesz szó a párkapcsolatról, segítségével jobban megérthetünk olyan dolgokat, hogy valójában mi a párkapcsolat, miért és hogyan jön létre, hogyan működik. A dolog gyakorlati oldalát, hogy hogyan lehet jó párkapcsolatunk, lásd ‘Az ember élete’ könyvben, ‘A párkapcsolat praktikái’ témában.

1.1. Párkapcsolat és érdekek

Az érzelmeket és a párkapcsolatokat sokféle érdek veszi körül, ahogyan azt az ‘Érzelmek és érdekek’ témában kifejtem.

Ezek között sok, a feleken kívüli érdek is van.

A külső érdekek közül a társadalom érdekei kiemelést érdemelnek, emiatt válik ugyanis a párkapcsolat közüggyé. A legtöbb társadalom alapja a család.

A különféle külső érdekeken kívül aztán érzelmeink, párkapcsolataink körül ott vannak a saját érdekeink is.

Látható tehát, hogy a párkapcsolatnak nagyrészt gyakorlati céljai vannak.

1.2. A párkapcsolat, mint köz(ös) ügy

Azaz a párkapcsolat egyrészt a felek közös ügye, nagyrészt olyan, mint egy közös vállalkozás, mellyel előmozdíthatják érdekeiket, elérhetik céljaikat.

Másrészt, az azt övező társadalmi érdekek miatt, a párkapcsolat közügy is. Egyúttal a párkapcsolat intézményesül.

Ezen felül a társadalom az egyes embert a párkapcsolathoz kapcsolódó címkékkel látja el, szerepeket definiál a számukra, az emberek pedig ezeknek megfelelő identitásokat vesznek magukra.

Az előbbiek szerint aztán a párkapcsolat, a család formája, szabályai adott társadalmon, kultúrán belül általában egységesek – viszont a különböző társadalmak között nagy eltérések tapasztalhatóak.

A tanulság az, hogy elvileg másképp is lehet, az együttélés szabályai nem azok a kőbe vésett, univerzális törvények, melyeknek egy adott kultúrán belül tűnnek.

1.3. A párkapcsolat ösztönzői $

A párkapcsolatokat kétféle erő hozza létre, illetve tartja fenn:

1)    Vonzás

Amennyiben azt kívánjuk, hogy a másik a párunk legyen.

2)    Nyomás

Amennyiben önmagában azt, hogy a másik a párunk legyen, nem kívánjuk, valami más viszont mégis összenyom bennünket.

Igaz, nem ritkán a jó dolgokhoz elindításához is kell némi ösztökélés, viszont ha tartósan a nyomás tart össze egy kapcsolatot, az már nem jó, feszültséggel jár.

1.4. Párkapcsolat és szerepek

A párkapcsolathoz kapcsolódó szerep például az apa vagy az anya. Ezek a szerepek előírják, hogy hogyan viselkedjünk, egy kapcsolat részeként, mondjuk, hogy az apa megszerzi, amire a családnak szüksége van, ő a családfenntartó, az anya pedig az otthon körüli teendőkkel foglalatoskodik, elvégzi a házimunkát, foglalkozik a gyerekekkel.

A hagyományos szerepek a párkapcsolatokban is oldódóban vannak.

1.5. Párkapcsolat és képmutatás $

A párkapcsolatokat jó adag különféle képmutatás lengi körül. Például:

·        (A különféle szerepek eljátszása.)

·        Benyomáskeltés a leendő partner felé

·        Ahogyan leplezzük a kapcsolathoz fűződő érdekeinket, illetve megjátsszuk az érzelmeket a másik, mások vagy akár önmagunk előtt.

·        A problémák szőnyeg alá söprése

Az, hogy vannak problémák, és a felszínen vannak, nem feltétlenül nagy baj. Azt jelzi, hogy a kapcsolat él, és a problémákat nem söprik a szőnyeg alá. Más kérdés, hogy ennyi nem elég, a gondok hatékony kezeléséhez természetesen az is kell, hogy a felek együttes erővel, értelmesen dolgozzanak a megoldásukon. Lásd ehhez a ‘Konfliktuskezelés’ és ‘A párkapcsolat praktikái’ témákat.

·        A képmutatás újabb fajtája, amikor a kapcsolatban élők kifelé igyekeznek megőrizni a látszatot.

·        Végül ott vannak a különféle játszmák, melyet a párkapcsolatban élők is előszeretettel játszanak egymással.

Mit lehet az eddig elmondottakból leszűrni? Azt, hogy, a párkapcsolat egyáltalán nem egy éteri dolog.

Meg kell azonban hagyni, hogy azért meg lehet neki a bizalmas, meghitt oldala is.

2.   Szexualitás

2.1. Vágy

Néhány megjegyzés elöljáróban:

·        ‘Az ember kétneműsége’ témában lehet olvasni a nemiség és szexualitás jelentőségéről. Belőle itt a szexuális vágy erősségét emelném ki, és azt, hogy a szexualitás az ember életének fontos része.

·        A szerelemhez képest a szex sokkal inkább a testre irányul.

·        A testiségnek két oldala van: 1) A szexuális tevékenység; 2) Az összebújás, amikor a másik testi közelségét kívánjuk, de legfeljebb csak dédelgetjük egymást, nem lépünk szexuális kapcsolatra. (Tágabban itt lehet említeni azt is, amikor csak a test látványát élvezzük: a szépsége gyönyörködtet, vagy izgalomba hoz a meztelensége, szexuális jellegei.)

A legfontosabb, amit a vággyal kapcsolatban el kell mondani, az a következő:

Pusztán a vágyban nincs semmi szégyellni vagy megvetnivaló.

Bármi legyen is az, akár a társadalom által mélyen elítélt dolgok. Lényeges, hogy itt csak a vágyról magáról beszélek. Engedni neki nem mindig jó, nem mindig szabad.

Ami a vágyat illeti, azért vagyok ilyen elnéző, mert az ember alapvetően nem tehet róla, hogy mire vágyik. Ellenben az, amit tesz, már rajta múlik. Lásd ‘Az elme szerkezete’ témában, hogy az ember a motivációiról nem tehet.

A szex fontos örömforrás, segíthet élvezni az életet, és általában a vágy kielégítésével sincs gond – ennek azonban van néhány feltétele:

·        Közvetlenül ne ártson senkinek

·        Közvetetten se ártson senkinek

Így, kordában tartani, kezelni van, hogy jó a vágyat. (Illetve súlyosabb esetekben szükséges is.) Nem árt tehát a kellő mértékig észnél lenni.

Azon túl, hogy a szex jó, hasznos is:

·        Egyfelől kiváló természetes feszültségoldó, és nemcsak a szexuális kielégítetlenséget illetően, hanem egyéb gondjainkra tekintettel is. Ráadásul akár partner nélkül is gyakorolható. (Bár feszültségoldásra a nőknél lehet, hogy rosszabbul használható. ß (@@Szerintetek?))

·        Másfelől a szex, illetve a testiség a párkapcsolatok fontos része, hozzájárul a kötődés kialakulásához és fennmaradásához. (No meg persze a gyerekek megszületéséhez.)

2.2. Szex, férfi és nő

A két nem szexualitásában számos különbség tapasztalható:

1)    A szerelem és a szexualitás a férfinak két külön dolog, a nőnek sokkal kevésbé.

2)    Férfi és a nő különböző dolgokra gerjednek.

A férfi a (szexuális) testiségre: a pornóra, a meztelenségre, a szexuális változatosságra, a nő testi közelségére.

A nő a romantikára, a kötődésre, a bizalmasságra és a gyengédségre.

3)    A szexben a nő fel akar töltődni, a férfi ki akar ürülni.

Ami ugye már fizikailag is így van, de ennél többről van szó. A nőnél a szex együtt jár az érzelmekkel, így töltekezik általa; a férfinél viszont inkább a feszültség levezetéséről beszélhetünk. Ez is egy lényeges különbség: ha stresszes, a férfi szexszel vezetné le, a nő ellenben gondolni sem tud rá.

4)    Nemek, életkor és a szexuális érdeklődés

Élete során a nő szexuális érdeklődése lassabban indul be, és később tetőzik, mint a férfié; illetve van egy időszak a 40. életév környékén, amikor a nőké, ha kicsivel is, de nagyobb.

2.3. A szexualitás ma

A világban tapasztalható hosszú távú tendenciák részeként jó ideje gyengülőben van az erkölcs, terjed a szabadosság. Bizonyos szempontból és szintig ez jó is lehet, annyi viszont bizonyos, hogy a szex kapcsolata meggyengült az érzelmekkel és a párkapcsolattal, ami, egyéb tényezőkkel együtt, csökkenti a párkapcsolatok vonzerejét, stabilitását.

A másik, hogy a mai világ túl van töltve szexualitással:

1)    A szex minden eddiginél elérhetőbb.

2)    A szex iparszerű felhasználása

Szexre mindenkinek szüksége van, és a szex mindenkit érdekel, ezért kiváló árucikk, és kiváló marketingeszköz.

·        Innen egyrészt a szexipar, mely magát a szexet, annak kellékeit, látványát árusítja.

·        Másrészt szexszel, szerelemmel (illetve a hozzájuk kapcsolódó férfiassággal, nőiességgel) sok minden mást is el lehet adni.

A szexualitás több új technológia elterjedését is segítette.

A szexualitás ilyen mértékű jelenléte pedig azt eredményezi, hogy az emberek ingerküszöbe feljebb tolódik, csak az egyre nyíltabb, egyre szélsőségesebb szexualitás kelti fel az érdeklődésüket.

Végül, modern korunkban a szexuális vágy kielégítésének új, tárgyias módszerei állnak rendelkezésre. Ezek befolyásolhatják, összességében vélhetőleg csökkentik a hagyományos szex iránti igényt.

Ha ehhez még hozzátesszük a fogamzásgátlás különféle módszereit, melyek akkor is kiküszöbölik a szexuális vágy eredeti célját, a fogantatást, ha a szexet a hagyományos módon műveljük, akkor láthatjuk, hogy ez egy olyan új helyzet, melyre az evolúció nem tudott felkészíteni, és akár a fajfenntartás is a kárát láthatja.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Az érdekek hatása az érzelmekre

Az ember szeretne abban a tudatban élni, hogy saját és mások érzelmei, szeretete „tiszta”, érdekmentes. Ez eléggé nem így van.

1.1. Érdekek az érzelmek körül

1)    Külső érdekek

Azt, hogy hogyan érzünk, szeretünk, és különösen, hogy a párkapcsolatok terén mit teszünk, sokféle külső érdek veszi körül.

2)    Saját érdekeink

Nem utolsósorban a saját érdekeink is beleszólnak abba, amit a szerelem és a párkapcsolatok terén érzünk és teszünk.

Ha belegondolunk, a különféle emberi kapcsolatok közül a párkapcsolatok azok, melyekben érzelmek és érdekek a legszorosabban fonódnak össze.

Az elmondottak alapján nem meglepő, hogy…

Általában könnyebb megkedvelnünk valakit, ha hasznunk származik a kapcsolatból.

Különösen így van, ha a másik aktívan elősegíti ezt: szeret, dicsér bennünket, szívességeket tesz, együttműködik velünk.

Ám a szeretet azért nem gombnyomásra működik, ugyanis:

·        A szeretetnek az érdekeken kívül számos egyéb tényezője van.

·        Az emberek nem szeretnek lekötelezve lenni.

·        És azt sem szeretik, ha önös érdekből jók velük, ha manipulálják őket.

1.2. Az érdekek tudatos és tudattalan hatása

1)    Tudatos hatás

Ez az, amikor valaki tudja, hogy mit akar, és ennek megfelelően alakítja a magánéletét.

Mint látható, itt nem annyira az érzelmekre vannak hatással az érdekek, hanem csak arra, amit teszünk. Ez azonban általában nem jól veszi ki magát, sem mások, sem önmagunk előtt: az emberek nem szeretik, ha érdekből vagyunk velük, és bennünket is zavarhat, ha ilyeneket teszünk. Az érdekeket ezért gyakran leplezzük, az érzelmeket pedig megjátsszuk, akár önmagunk előtt is.

2)    Tudattalan hatás $ß

Mely azt jelenti, hogy érzelmeink gyakran az érdekeinknek megfelelően alakulnak, mégpedig anélkül, hogy erre tudatosan törekednénk. Különösen: nem ritkán megszeretjük azt, akit megéri szeretnünk.

Klasszikus példa az érdekek és érzelmek kapcsolatára az, ahogyan a szép nők általában gazdag férfiakat találnak maguknak (és viszont).

1.3. A szeretet megvásárlása, kikényszerítése és kieszközlése

Bármilyen meglepő és kiábrándító is, kihasználva azt, ahogy az ember működik, bizonyos mértékig ezekre is van lehetőség.

1)    A szeretet megvásárlása

A fentiek alapján, ha lehetővé tesszük, hogy általunk a másik elérhesse, megkaphassa, amiket szeretne, az elősegíti, hogy megszeressen bennünket.

2)    A szeretet kikényszerítése ß

Az emberek nem szeretnek abban a tudatban létezni, hogy rossz nekik. Ezért, ha valakit kénytelenek elviselni, érzéseik hajlamosak pozitív irányba elmozdulni vele kapcsolatban.

3)    A szeretet kieszközlése

Az ember, ha a szerelemről van szó, nem annyira válogatós, mint azt gyakran feltételezik, hajlamos az aktuális választékból kiszemelni valakit, aki „megfelel”. Ezért, ha el tudjuk érni, hogy a másik megismerhessen bennünket, lássa, hogy mi sem vagyunk rosszabbak a többinél, illetve hogy érdeklődünk, figyelemmel vagyunk iránta, az nagyban elősegíti, hogy valami komolyabb legyen a dologból.

1.4. Az érzelmek önkéntelensége

Machinálni tehát lehet az érzelmekkel, vagyis olyan körülményeket teremteni, melyek kedveznek az itt bemutatott, nagyrészt automatikus, öntudatlan folyamatok beindulásának. Közvetlenül azonban nem lehet érzelmeket generálni, sem másokban, sem önmagunkban. Ezért…

Nem vagyunk felelősek érte, hogy mit érzünk mások iránt, és mások sem felelősek érte, hogy mit éreznek irántunk.

Így érzelmeket elvárni sem lehet sem másoktól, sem önmagunktól. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy az ember ne lenne felelős azért, amit tesz másokkal – hiszen ez utóbbi már rajtunk múlik.

Úgy tenni, mintha éreznénk, viszont tudunk.

2.   Csere a társas kapcsolatokban $

Ami azt jelenti, hogy a különféle kapcsolatokban, és különösen a párkapcsolatban, a felek adnak és kapnak, nyernek és lemondanak bizonyos dolgokról.

2.1. A párkapcsolati mérleg és elemei

A párkapcsolati mérleg az, amit kapunk a párkapcsolattól, mínusz az érte hozott áldozataink. Azt mutatja a meg, hogy összességében jó vagy rossz nekünk, hogy benne vagyunk a kapcsolatban.

A párkapcsolati mérlegbe sok minden beszámíthat. Alább, ‘A párkapcsolati mérlegek eltérései’ pontban, felsorolom a legfontosabb elemeket, melyeket férfi és nő a párkapcsolattól általában kap, illetve melyeket feláldoznak.

Néhány elemet érdemes kissé közelebbről is szemügyre venni:

·        Érzelmek

·        Társadalmi státusz

Van még egy lényeges hatás, mely befolyással van a párkapcsolati mérleg végső egyenlegére. Mint az ‘Önigazolás’ témában olvasható, az emberek gyakran nem becsülik azt, amit ingyen kapnak. Ezért nemcsak a mérleg nyers egyenlege számít: ha nagyobb áldozatot hozunk a kapcsolatért, egyúttal valamivel többre is fogjuk értékelni azt. (Ami részben kompenzálja az extra áldozatot.)

Ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, az kell, hogy mindkét fél mérlege pozitív legyen, mindketten úgy érezzék, hogy összességében kapnak a kapcsolattól.

2.2. Üzlet és hatalom a társas kapcsolatokban

1)    Üzlet

Üzlet az, amikor az ember feláldoz valamit, cserébe pedig kap valami mást, amit többre értékel (és ezzel javítja a mérlegét). Mint a fentiekből kitűnik, a társas kapcsolatokban is ez a helyzet: a legtöbb esetben kölcsönösen kapunk is, de le is kell mondanunk valamiről – lényegében üzletet kötünk.

2)    Hatalom

De olyan is van, hogy az egyik félnek kedve szerint, egyoldalúan lehetősége van a másikat boldoggá vagy boldogtalanná tenni, rávenni őt, hogy különféle áldozatokat hozzon érte, a kapcsolatért.

Az üzletként és hatalmi helyzetként értelmezhető kapcsolatok mellett azért olyanok is van, hogy mindkét fél lényegében csak nyer velük. Ilyen például, amikor mindketten fülig szerelmesek a másikba.

2.3. Párkapcsolati tőke

Az ember párkapcsolati tőkéje azt méri, hogy mennyit tud nyújtani a másiknak egy párkapcsolatban, lényegében, hogy mennyire kívánatos partnernek számít – egyúttal mennyire „kapós”.

A párkapcsolati tőkébe sok minden beleszámíthat; így az, hogy valaki mennyire vagyonos (státusz), hogy néz ki, vagy milyen belső tulajdonságai vannak.

Jellemzően a hasonló nagyságú párkapcsolati tőkével rendelkezők jönnek össze egymással.

2.4. A párkapcsolati mérlegek eltérései

1)    A kapcsolattól kapottak és az érte hozott áldozatok mértéke rendszerint különböző a két fél esetén.

Ebből két dolog következik. Először is, az egyik félnek gyakran többről kell lemondania, mint a másiknak. (Például ahogyan mindjárt látni fogjuk a férfiak és a nők estén.)

Másodszor, az egyik fél gyakran összességében többet nyer, pozitívabb a mérlege, a kapcsolat fontosabb a számára, jobban ragaszkodik hozzá, mint a másik. (Ami az utóbbinak hatalmat ad, az előbbi pedig kénytelen elfogadni a helyzetet, ha fenn akarja tartani a kapcsolatot, illetve jó, ha figyelemmel van rá, ha nem akarja, hogy a másik otthagyja.)

Az iméntiek egyébként nagyrészt a barátságokról is elmondhatók.

2)    A férfi és női mérleg

A párkapcsolatért hagyományosan a férfi valamivel többről mond le, a nő pedig összességében többet kap tőle, azaz pozitívabb a mérlege, és ezért jobban is ragaszkodik hozzá.

Az alábbi táblázat mutatja, hogy jellemzően mit kap, és mit áldoz férfi és nő a kapcsolatért. (Az (F) a fontosabb elemeket jelöli.)

A nő számára ez egy stabil mérleg, a férfinél viszont némileg már így is rezeg a léc.

Az idő pedig hajlamos rontani a helyzetet…

·        Egyrészt személyes szinten, ahogy a párok öregszenek.

·        Másrészt a tapasztalható társadalmi, kulturális változások, az emancipáció is rontják a mérleget.

3.   Játszmák a társas kapcsolatokban ß

(@@Az igazság az, hogy ebben itt nem merültem el túlságosan. (A referenciák alatt idézett „Emberi játszmák” című könyv ennek a lelőhelye, meg biztos van más is.) Ha ismeritek a témát, és szerintetek jobban is össze lehetne foglalni, szóljatok.)

Itt arról van szó, hogy bizonyos – akár önmagunk előtt is – szégyellt, leplezendő igényeinket, valamilyen elfogadható köntösben próbáljuk kielégíteni egymás segítségével.

·        Érzelmi zsarolás

Ilyenkor a másik érzelmi szükségleteivel játszunk, elsősorban a szeretetünk megvonásával fenyegetünk őt, hacsak nem tesz (érez) úgy, ahogy szeretnénk.

·        Egyéb játszmák

Játszmából sokféle van.

Efféle játszmákat nemcsak a párkapcsolatokban játszanak egymással az emberek, hanem például a barátaikkal, ismerőseikkel is.

Mi jellemzi a játszmákat?

·        Leplezettség

·        Gyakoriság

·        Nem jó túlzásba vinni őket.