(Ennek az írásnak egy újabb változata olvasható itt.)
Az alábbi írás nem feltétlen tetszik majd mindenkinek, mégpedig azért, mert az emberek az egyszerű, hangzatos, érzelmileg átszínezett megoldásokat kedvelik: segítsünk mindenkin – vagy épp, hogy egy menekültet se fogadjunk be. A stabil és egyúttal kellően emberséges megoldás azonban ebben a kérdésben is középen van, ott, ahol mind a menekültek, mind a befogadók érdekeit megfelelően figyelembe vesszük. Ehhez szükséges, hogy módszeresen és szenvtelenül átgondoljuk a helyzetet, és hogy legyen egy tiszta etikai alapvetésünk.
Elvek
Milyen elvek, milyen világnézet áll az itt felvázolt kép, megoldási javaslat mögött?
1) Akik komoly veszélyben, súlyos helyzetben vannak, azokon segíteni kell.
Mégpedig annál inkább, minél súlyosabb a helyzetük.
2) Túlságosan nagy áldozatot a segítőktől, befogadóktól sem lehet elvárni. Az értékelhető mértékű szolidaritás az, amit el lehet várni.
Ez azért is jó, mert akik segítenek, így fognak huzamos ideig segíteni, illetve így fognak segíteni legközelebb is, nem unnak rá ugyanis a segítésre, elkerülik a belső konfliktusokat. Továbbá, ha mindenki megteszi a kötelességét, az várhatóan a probléma kezelése szempontjából is elég lesz.
3) Aki segít, az nem baj, ha úgy segít, ahogy az neki is jó.
Teszem azt, ha a befogadó országok azt mondják, hogy hosszabb távra az maradhat, akivel nincs gond, képes itt beilleszkedni. Ez megint csak könnyebbé teszi a befogadók számára, hogy segítsenek.
4) Az is értékelendő, ha a segítség részleges.
Mondjuk, ha csak egy részét fogadjuk be azoknak, akik jönnének, maradnának, a rászorulóbb részét. Továbbá az is rendben van, ha nem minden pontosan a befogadottak kívánsága szerint történik – bár természetesen humánusan bánunk velük, és a lehetőségekhez képest figyelembe vesszük a kívánságaikat.
Menekültek
Mit lehet elmondani a menekültekkel kapcsolatban?
1) Valószínűleg többségében rendes emberek, de mindenféle lehet közöttük.
Valószínű, hogy az útra kelők, a hozzánk érkezők nagy része valóban komoly veszélyből érkezik, valóban politikai menekült, nem akar bajt keverni, nem akar mást, mint emberhez méltó életet élni, és ezért hajlandó tenni, dolgozni, alkalmazkodni is. Aki ilyen, az megérdemli a segítséget. Ám nem feltétlenül mindegyikük ilyen.
Sok ugyanis az opportunista ember, olyanok is kihasználják a kínálkozó lehetőségeket, akiknek lenne más választásuk, mi több olyanok is megbújhatnak közöttük, akik kimondottan ártó, felforgató szándékkal jönnének, magyarul a terroristák.
2) Aki súlyos helyzetből, veszélyből menekül, annak elégnek kell lennie, ha mások kisegítik ebből a helyzetből, ennél többet követelni nincs joga.
Gondolok itt arra például, ha valaki nem hajlandó nálunk regisztrálni, azonnal tovább akar menni Németországba. Nyilván ahhoz, hogy az emberek megelégedjenek a leírtakkal, szükséges, hogy a befogadó országok szabályai, eljárásai kellően humánusak legyenek, a végrehajtásuk is kellően zökkenőmentesen, megbízhatóan menjen, illetve a kérelmezők addig is megkapják a szükséges ellátást, figyelmet. Ha ez nem teljesül, akkor érthető, hogy vonakodnak megfelelni az itteni szabályoknak, még az olyanok is, akiknek azok egyébként kedveznének. Ha azonban a szabályok, eljárások megfelelőek, akkor a menedékkérőknek alá kell vetniük magukat azoknak.
3) Félő, hogy akik ideértek, azoknak előbb-utóbb csalatkozniuk kell, felfokozott reményeikhez képest.
Ez további feszültségeket szülhet majd, vegyük csak a saját álmainkat és az EU realitásait. Ezért is jó, ha már az elején tisztázzuk irányukban, hogy mire számíthatnak és mire nem, beleértve azt is, ha egy részük csak ideiglenes menedéket kap, később haza kell mennie: a megtelepedetteket ugyanis már sokkal nehezebb, ha egyáltalán lehetséges távozásra bírni.
4) Szintén megvan a valószínűsége annak, hogy a letelepültek idehozzák a saját konfliktusaikat.
Hogy a síiták, szunniták és a megannyi más csoport itt fog veszekedni, vagy rosszabb. Nem feltétlenül most azonnal, hanem évek múlva, amikor már otthon érzik magukat.
5) Ha az otthon maradottak látják, hogy lehet jönni, akkor valószínű, hogy még sokan jönnének.
És megint csak, nem csak az olyanok, akik joggal kérnek menedékjogot.
Befogadók
Térjünk át most a befogadókra.
1) Jelenleg sok szegényebb országban sokkal több menekült él, mint az EU-ban. Ezért a jelenleginél nagyobb szolidaritás várható el Európától.
Akkor is, ha megvan a magunk baja is, hiszen még mindig sokkal jobb a sorsunk, mint ezeknek a szerencsétlen embereknek.
2) Alapjában véve a menekültek sehol sem hiányoznak túlságosan.
Több felől, még Németországból is hallatszanak ilyen hangok. (Németország speciális helyzetéről, engedékenységéről lásd még alább.) Ezzel együtt mindenhol megvan az a (baloldali) réteg, amelyik lelkesebb a befogadással kapcsolatban – valószínű azonban, ha közelebbről, súlyosabban érintenék őket a következmények, ők is veszítenének a lelkesedésükből.
3) Kulturális különbségek
Ezektől nem lehet eltekinteni befogadók és befogadottak között, meg az általa okozott feszültségektől sem. Igaz, a békés egymás mellett élés sem lehetetlen, ehhez azonban szerencsés feltételek, idő és munka kell, és hogy könnyebb nem lesz az élet a keveredéstől, az szinte biztos. Tegyük még hozzá, hogy ezzel kapcsolatban is változó, hogy kit mennyire zavar egy eltérő kultúra közelsége – azonban a közelebbi tapasztalat, érintettség itt is könnyen ronthat azok hozzáállásán, akik távolról most toleránsak.
4) A felvetés, hogy a befogadottak majd segítenek a befogadó országok demográfiai problémáin
Ez eléggé problémás, ameddig ez valóra válhatna, addig igen sokat kellene dolgozni, segíteni a nyelvi nehézségeken, megfelelő képzésben részesíteni őket, valamint a kulturális különbségek, mondjuk, ami a munkamorált illeti, sem feltétlen könnyítik meg a dolgot.
5) Távolról, tét nélkül kritizálni, tanácsokat osztogatni könnyű.
Jöjjenek ezek a hangok akár az EU-n belülről, akár kívülről, gondolok itt például arra, ahogy Magyarországot kritizálják, illetve az amerikai kommentárokra. Nem mondom, hogy itt minden rendben volt, korántsem: a hatóságok tehetetlenkedése, az ügyintézés lassúsága, a politikusok bizonytalankodása joggal háborítja fel a menekülteket és az itteni polgárokat egyaránt, valamint a retorikán is volna mit finomítani, szokás szerint. Azonban, ez mégiscsak egy sosemvolt helyzet, amire hirtelen, egyedül kellett reagálni, megpróbálni a szabályokat betarttatni, és annyira súlyos hibák, atrocitások azért nem történtek a hatalom részéről. Ezzel együtt tény, hogy van miben fejlődni – közben azonban az EU és Amerika is megtehetné, hogy nagyobb támogatást nyújt a helyzet kezeléséhez.
6) A múlt árnyai
Konkrétan, ahogy a II. világháború árnya rávetül a mostani helyzetre. Ahogy, mondjuk a regisztrálással kapcsolatban rögtön felmerült, hogy micsoda dolog számot írni az emberek karjára. (Merthogy a lágerekben is számot tetováltak az emberekre.) Ezek a párhuzamok alaptalanok, egészen más a helyzet, meg az elbánás is, szó sincs arról, hogy ezeket az embereket bántani akarnák. A másik, Németország különleges hozzáállása a helyzethez a saját sötét történelme miatt. Igen valószínű, hogy ennek híján a németek is kevésbé volnának engedékenyek.
Egy megoldási javaslat
Lássunk most egy javaslatot arra, hogy mit lehetne tenni.
1) Tervezett, szervezett megoldás kell.
Ami most folyik, az ugyanis nem mehet tovább. Különösen az, hogy az jön át a határon, aki csak akar, és oda megy Európában, ahova csak akar.
2) Lehetne például azt mondani, hogy rövidtávra befogadunk ennyi, hosszú távra meg annyi embert.
3) A rövidtáv addig tart, ameddig a kibocsátó helyeken nem rendeződik a helyzet.
4) Hosszabb távon azok maradhatnak, akik addigra megfelelően megtalálják a helyüket itt, van munkájuk, nincs velük gond.
Ez ösztönözné a befogadottakat, hogy addig is igyekezzenek, ne legyen velük gond.
5) A befogadottak megválogatása
Erre az elmondottak értelmében szükség van: 1) Mindenekelőtt rászorultsági alapon, hogy ki jön súlyos veszélyhelyzetből, ki valóban politikai menekült; 2) Az esetleges terroristák, zűrös elemek kiszűrése végett; illetve 3) Ami a hosszú távú letelepedést illeti, az is számításba jöhet, hogy ki hasznos a befogadónak, ki nem jelent terhet. Utóbbi esetben emellett bizonyos számú helyet ki is lehetne sorsolni, hogy a kevésbé hasznosaknak is meglegyen az esélyük.
6) Az egyes EU országoknak erejük arányában kellene befogadnia menekülteket.
Természetesen, ha akarnak, ennél többet is fogadhatnak. A most javasolt kvóta is ilyesmi, amennyire tudom. Ez az EU országok egymás iránti szolidaritását is kifejezné, erősítené az egyes országok hajlandóságát a befogadásra, valamint a befogadottak integrálását is megkönnyítené. Mindez azt is jelenti, hogy igen, Magyarországnak is be kellene fogadnia bizonyos számú menekültet, és itt valóban helyes, ha nem felejtjük el, hogy a magyarokat is befogadták például 56-ban. Az, hogy a menekültek egy része nem abba az EU országba kerül, amelyikbe leginkább szeretne, másodlagos, biztonságban lesznek, ez a lényeg. Természetesen, amennyire a leírtak keretei között lehetséges, azért figyelembe kell venni a kívánságukat.
7) Sürgősen erősíteni kell az intézményrendszert és a döntéshozatalt.
Vonatkozik ez először is az operatív intézményekre, azokra, melyek közvetlenül foglalkoznak a menekültekkel, a befogadó táborokra, ügyintéző személyzetre, stb…
Másfelől pedig, magasabb szinten, létre kellene hozni egy külön EU-s szervet, mely csak a migrációs ügyekkel foglalkozik, és amennyire csak lehet hatékony, gyorsan tud reagálni, megvannak a megfelelő jogosítványai és erőforrásai. (Olyan, hogy Migrációs, Belügyi és Állampolgársági Biztos jelenleg is van, és azt is elképzelhetőnek tartom, hogy a migrációnak, menekültügynek külön intézménye is van már, de ebben nem vagyok biztos.)
8) Hosszabb távra tekintve azonban az alap okokat kellene orvosolni.
Valahogy rendet kellene teremteni a Közel-Keleten – ami egészen bizonyos, hogy nem egyszerű. A migrációs nyomás azonban talán arra is jó lehet, hogy a nyugatot nagyobb aktivitásra ösztönözze ezen a téren.
(Nézzétek meg továbbá a könyvemet, mely megpróbálja módszeresen, mégis érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ: egyvilag.hu)
