(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. A csoportokat összetartó erők
(Ez a téma a csoportokkal foglalkozó fejezet első darabja. Külön témák foglalkoznak a konformitással; az attitűdökkel, sztereotípiákkal és előítéletekkel; az agresszióval; és azzal, hogy miképpen érdemes kezelni a csoportok problémáit.)
A kisebb-nagyobb emberi csoportoknak, a kulturális és vallási közösségektől, a politikai csoportokon át a nemzetekig, szükségük van olyan erőkre, melyek összetartják őket. Miféle ilyen erők vannak?
1) Az ember társas lény
Természetünknél fogva bennünk munkál az elfogadottság igénye és a csoportszellem motivációja: vágyunk rá, hogy befogadjanak, és ha a csoporttal történik valami, azt magunk is megérezzük.
2) Közös jellemzők
A csoportok tagjai sok szempontból lehetnek hasonlóak egymáshoz, ami növeli a csoport összetartását. E mögött egyfelől az lehet, hogy eleve a hasonlók keresik egymás társaságát, másfelől pedig az, hogy miután összekerülnek, hasonulnak egymáshoz, azaz konformálódnak.
Mik szoktak közösek lenni a különféle csoportok tagjaiban?
· Kultúra
Melynek népek, nemzetek esetén általában fontos eleme a közös nyelv, de érdemes megemlíteni a közösen tisztelt hősöket, példaképeket is, ahogyan a magyarokat összeköti például Szent István, Mátyás király, Kossuth vagy Petőfi.
Saját kultúrája, szubkultúrája nemcsak a nagy, hanem a kisebb közösségeknek is lehet; gondoljunk például a rockerekre, az ő saját zenéjükre, hőseikre, öltözködésükre, stb…
· Gondolkozás, világnézet
A csoportok tagjai, ha nem is minden tekintetben, de általában eléggé hasonlóan gondolkoznak. Erre is számtalan példa van, a közös vallástól kezdve, a politikai ideológiákon át, a szakmai közösségek közös gondolatvilágáig, például a tudósok racionalizmusáig.
· Sors
Különösen az egyes népek, népcsoportok tagjai gyakran osztoznak egymással a történelmükben, történetükben; továbbá a különféle csoportok aktuális helyzete is gyakran közös. A közös bajok pedig felélesztik és táplálják a sorstársiasság és bajtársiasság összetartó érzését.
· Egyéb közös jellemzők
Például:
o Küllem
A különféle csoportok tagjai gyakran külsejükben is hasonlítanak egymásra. Igaz ez egyfelől az öltözködésre, a fazonra, ahogyan, mondjuk, a pénzügyi körökben szeretik az öltönyt és nyakkendőt, vagy ahogyan a rockerek szeretik a hosszú hajat és a fekete ruhát.
De nem ritkán testi jegyekben is vannak hasonlóságok. Egyfelől természetesen ott a bőrszín, mely régtől fogva erőteljes csoportképző tényező. Másfelől tekintsük például a munkások erős fizikumát.
Mint látható, a küllembeli hasonlóság gyakran megfigyelhető a különböző szakmai csoportoknál illetve kultúrköröknél.
o Ízlés
Amiképp például a rockerek a rockot szeretik. Ez a hasonlóság is kétirányú: lehet, hogy az eleve hasonló ízléssel rendelkezők kerülnek össze; de a csoportok formálják is tagjaik ízlését, jellemzően egy irányba terelik azt, mondjuk úgy, hogy egymás hatására próbálnak ki dolgokat, ami aztán megtetszik nekik.
· Bármilyen megosztó tulajdonság
Fontos tanulság, hogy a fentieken túl…
Gyakorlatilag bármi megteszi, ami az embereket csoportokra bontja.
Akár a szem színe, hogy kinek kék és kinek barna, de még az is, hogy valaki véletlenszerűen azt mondja, hogy ti ide tartoztok, ők meg oda. Miután az emberek azonosítják a csoportjukat, gyakorlatilag automatikusan összetartanak, gyakran más csoportokkal szemben.
3) Érdekek
A többi mellett az embereket igen gyakran az érdekeik is a csoportokhoz kötik. Például sokan nemcsak azért tartanak egy párttal, mert tetszenek neki az elvek, melyeket az képvisel, hanem azért is, mert – így vagy úgy – megéri nekik.
Azon túl, hogy az emberek indítékaiban keverednek az érdekek és a csoporthoz tartozás egyéb motivációi, a csoportok tagsága is vegyes: vannak közöttük elvhűbbek és érdekemberek. (Megint csak érdemes a politikára, a pártokra és a nem kevés köpönyegforgatóra gondolni.)
Az érdekek csoporton belül is gyakran ütköznek, összecsapnak, megosztják azokat. Igaz ez nagyban és kicsiben is: szakadnak úgy a politikai pártok, mint a munkahelyi közösségek, mindenhol vita tárgya, hogy kinek mi jár, kinek legyen igaza, és mindenhol vannak törtetők – népiesen szólva, minden pocsolyában ugyanaz a vihar dúl. Közelebbről:
· Egyrészt harcolnak egymással az egyéni érdekek: megy az osztozkodás; viták zajlanak konkrét kérdések eldöntése körül, mondjuk, hogy hová menjen kirándulni egy társaság; illetve dúlnak a hatalmi harcok, hogy ki legyen a főnök.
· Másrészt pedig jellemző a pártoskodás; ahogyan a csoportokon belül kisebb csoportok alakulnak ki, és küzdenek egymással. Példaképp gondoljunk a kereszténység vagy az iszlám egységének megbomlására.
Itt lehet idézni azt is, ahogyan az eleve különbözők, különböző állásponton állók képesek félretenni a nézeteltéréseiket, amíg a közös érdekük úgy kívánja. Amikor azonban ez utóbbi meggyengül, miután a közös ügy győzelemre jut, viszont már nincs, ami összetartsa őket, könnyen ellenfelekké válnak; mondjuk, ahogyan India kettészakadt a függetlenség elnyerése után.
A pártoskodásra való hajlamot aztán ki is lehet használni. A régi mondás szerint is: „oszd meg, és uralkodj”.
4) Politikai tényezők $
Mint a név is mutatja, ezek leginkább a politikai (vallási) csoportokat, mozgalmakat tartják össze.
· Ideológiai, dogmatikai mag
Vagyis egy közös (leegyszerűsített) magyarázat a dolgok állásáról, a világ működéséről, (például az osztályharc a kommunisták esetén); illetve közösen vallott hitelvek. Ezek segítségével a csoporthoz tartozók elvtársaknak, hittestvéreknek érezhetik magukat.
· Vezér
Akit közösen lehet tisztelni, imádni; aki összefogja a csoportot; és irányt mutat.
· Ígéret
Mondjuk, ahogyan a kereszténység azt mondja, hogy csatlakozzatok és örökké élhettek, vagy, ahogy a pártok hirdetik a jobb életet.
· Ellenség, fenyegetettség
A félelem a védelmet ígérőkhöz hajtja és irányíthatóvá teszi az embereket, a közös ellenség pedig összeköti és energizálja őket. Ezért például a hidegháborúnak, a kommunizmusnak és kommunistáknak is megvolt a haszna a nyugati vezetők számára.
5) Identitás
A fentiek nyomán az emberben gyakran kialakul a csoportra vonatkozó identitás. Ilyen, amikor nemcsak Magyarország polgáraként tekintek magamra, hanem azt mondom, hogy én magyar vagyok, nemcsak arról van szó, hogy közgazdászként dolgozom, hanem, hogy közgazdász vagyok. Ez az önazonosság aztán közös lesz a csoport tagjaiban, közös identitással rendelkeznek tehát, egymásra nézve azt látják, hogy „te ugyanaz vagy, mint én” – ami tovább erősíti a csoport összetartását.
Hogy egy csoport tagjaként gondolunk magunkra, azonosulással is jár. Ez azt jelenti, hogy magunkra vesszük a csoportnak illetve tagjainak erényeit és bűneit, dicsőségét és sérelmeit, stb… Ilyen, amikor az ember magyarként felemelőnek érezi, hogy hány Nobel-díjast adtunk a világnak, németként szégyelli, amik a második világháborúban történtek, vagy szurkolóként megalázva érzi magát csapatának veresége után – még ha ezekhez személyesen nem is volt köze.
6) Egyebek
· Kiközösítettek és ß védencek
· Pozitív és negatív csoportképző tényezők ß
Lásd végül az összetartó erőkre mutatkozó igényt a ‘Nemzet’ témában, ahogyan a nemzet keresi azt, ami összekapcsolhatja, ha nincs belőle elég.
2. További csoportjelenségek
· Csoportokban való gondolkozás
Ami annyit tesz, hogy az emberek összességét csoportokra bontva képzeljük el, az egyes embereket pedig, önmagunkat is, csoportokhoz tartozókként szemléljük. Sokan gondolkoznak is úgy, hogy vagyunk „mi” meg „ők”.
· Együttműködés csoporton belül és versengés a csoportok között.
