Egyvilág - Fórum

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Az ideológia definíciója és jellemzői

1.1. Definíció

Az ideológia egy leegyszerűsített, összességében általában hamis, de racionálisnak beállított gondolati rendszer, mely magyarázatot kínál, és ebből kiindulva meghatározza mi az ésszerű, mi a helyes, mi a teendő.

Példák:

1)    A kommunista és a náci ideológia

(A kommunista ideológiát részletesebben leírom, hogy lássuk, hogy néz ki egy ideológia, és hogyan hibádzik. A többit már nem részletezem ennyire.)

A kommunista ideológia szerint, mióta csak az emberiség képes arra, hogy a túléléshez minimálisan szükséges javaknál többet termeljen meg – azaz van mit elvenni a másiktól – a társadalom osztályokból áll, melyek között vannak elnyomók és elnyomottak, kizsákmányolók és kizsákmányoltak. Ezek az osztályok tehát szemben állnak, küzdenek egymással, osztályharcot vívnak. Ennek során a burzsoázia uralta társadalom először a proletárdiktatúra állapotába fog átmenni, amikor a volt kizsákmányoltak kezébe kerül a hatalom – bár a termelés még a kapitalista alapokon marad.

Ezután következik majd a kommunizmus, amikor a termelőeszközöket állami tulajdonba veszik, a társadalom osztálynélkülivé válik, nem lesznek elkülönülő és egymás ellen hadakozó társadalmi rétegek, az emberek nem születnek osztályokba, nem az határozza meg a sorsukat és egymáshoz való viszonyukat. Az emberek tehát alapvetően egyenrangúak lesznek, és számottevő anyagi egyenlőtlenség sem lesz közöttük, a termeléshez mindenki képességei szerint járul hozzá, annak eredményéből pedig szükségletei szerint részesedik. A kommunista ideológia szerint a társadalmi fejlődésnek ez a természetes útja, a történelem a kommunizmus irányába halad, és az lesz a társadalmak végső állapota. (@@Ugye?)

Kétségkívül van ebben igazság, mondjuk, hogy vannak a társadalomban osztályok, melyek közül egyesek nagyobb arányban részesülnek a megtermelt javakból, mint mások. Viszont, ahogyan azt a fenti ideológia felállítása óta történtek mutatják, a kommunizmusba történő átmenet nem történt meg, az elmélet gyakorlatba való átültetése lényegében mindenhol kudarcba fulladt. Történt ez azért, mert az elmélet számos lényeges tényezőt figyelmen kívül hagyott, túlságosan leegyszerűsítette a valóságot.

Melyek voltak a legfontosabb okai a kommunizmus kudarcának? ß

·     Sokan, akik nem voltak kommunisták, nem akartak azzá válni.

A világ nagy részén nem volt akkora nyomor, mint annak idején Oroszországban, aki pedig kellően jól él, az nem csinál forradalmat. Különösen igaz ez az USÁ-ra, és a második világháborút követően fellendülő Nyugat-Európára.

·     A kommunista rendszerekben élők elégedetlenek voltak a rendszerrel.

Sok kommunista országban ugyanis nem ment jól a gazdaság, az emberek szegénységben és politikai elnyomás alatt életek.

·     A kommunizmus elméletének a gyakorlatba történő átültetése akadozott, elsősorban azért, mert az nem számol az emberi természet realitásaival.

Például azzal, hogy az emberek nem akarnak egyenlők lenni, ha az a részükről lemondást jelent; aztán azzal, hogy ha nincsenek kellően ösztönözve, nem fogják törni magukat, elveszik a tehetség, kihasználatlan marad a szorgalom; azzal, hogy a hatalom a hataloméheseket vonzza, akiket kevésbé érdekel az, hogy népnek jó-e. Ezek mellett pedig ott volt még a bürokratizálódás, a korrupció, hogy képtelenség volt mindent központilag megtervezni, továbbá a nyugattal folytatott fegyverkezési verseny is. Alapvetően ettől nem működött a gazdaság, emiatt elégedetlenkedtek a polgárok.

A náci ideológia hasonlóan leegyszerűsítő, hamis a maga rasszizmusával, árja felsőbbrendűség tanával, antiszemitizmusával, antidemokratizmusával, a vezérbe (Führer) vetett hitével, élettérelméletével (Lebensraum), stb… Hasonló sorsra is jutott.

2)    A konzervatív és liberális ideológia

E kettőt természetesen nem igazán lehet egy lapon említeni az előzőkkel, de azért ezek is elég leegyszerűsítőek tudnak lenni, mindenekelőtt amennyiben nem hajlandóak elismerni egymás előnyeit. A konzervatívok a fennálló rendet, a hagyományokat tisztelik, egyszersmind tartanak az újtól, félnek a kötöttségek lazításától. A liberálisok ellenben hajlamosak túlzásba vinni ez utóbbiakat, elfeledkezve róla, hogy a stabilitásnak, a rendnek, a bevált megoldások megőrzésének is megvannak az előnyei. Közben egyikük sem érti, érzi át igazán a másik oldal gondolkozását, lelkivilágát, hajlamosak – mint az emberek általában – önmagukból kiindulni.

Ide kapcsolódóan lásd alább a szabadság és az egyenlőség ideológiáját.

3)    Kis személyes választásaink megideologizálása

Nemcsak a fentiekhez hasonló, nagy ívű ideológiák léteznek: az ember a saját kis döntéseit is hajlamos megideologizálni.

Tegyük fel például, hogy fáj a fogam egy autóra, de mindent egybevetve nemigen engedhetném meg magamnak. Ilyenkor sincs minden veszve azonban, mivel kiötölhetem, hogy az új autó segít majd jobb üzleteket kötnöm, mert, ha az ügyfeleim ebből látnak kiszállni, rögtön másképp állnak hozzám, sőt, a jobb üzletek révén talán végre irodát is nyithatok majd, ami még több bevételt jelent majd. Azon kívül az új gép üzembiztosabb is lesz, ezáltal biztosan időben odaérünk majd a kórházba, amikor a feleségem három hónap múlva megszül – az ember családjának biztonságánál pedig nincs fontosabb. És ha már itt tartunk, azért ott van a saját biztonságom is, ugyanis kettővel több légzsák van benne, és amilyen sokat autózom, és amilyen köd szokott lenni az autópályán… És így tovább. (Mindez persze a valóságban nem sokat számít, csak igyekszem racionálisnak tűnő magyarázatokat találni, hogy lelkifurdalás nélkül megvehessem a kocsit.)

Hívják ezt racionalizációnak is, és az ‘Önigazolás’ témában lehet még róla olvasni.

Az ideológiák és az ürügyek hasonlóak egymáshoz, de nem azonosak.

Az ideológiák és a vallási dogmák is hasonlítanak egymásra, de különböznek is. $

1.2. Az ideológiák jellemzői

1)    Egyszerűek (leegyszerűsítők, hamisak), érthetőek, hatásosak.

Ezért átadni és befogadni is könnyű őket. Racionálisnak állítják be magukat, és a megértés élményét kínálják – ami azonban nem ugyanaz, mint a valódi megértés.

Egyúttal jellemzően sarkítottak és egyoldalúak is: feketében és fehérben láttatják a világot, és az általuk sugallt megoldások is egyszerűek és radikálisak.

2)    Biztosak a dolgukban.

Egyértelműnek láttatják, mi hogy van, mi a jó és mi a rossz.

3)    Gyakran már meglévő elképzelések, szándékok megindoklására alkotják meg őket.

4)    Utólag is lehet ideológiát gyártani, ürügyeket keresni.

Már megtörtént események kimagyarázásához. Tehát előre és utólag is megy ez.

5)    Az ideológiák gyakran politikai tartalmúak, illetve célzatosak, igyekeznek meggyőzni, mozgósítani az embereket.

Például a kommunista és náci ideológia is. Az ideológiák aztán gyakorta csoporttá szervezik az embereket, a közös ideológiát vallókból, „elvtársakból”, lesznek a kommunisták, nácik, stb…

6)    Kiötlőik, támogatóik szerint az ideológiák alapvetően jó szándékúak, idealisztikusak lehetnek.

Itt sem kell messzebbre menni a kommunista ideológiánál, mely ugye az elnyomott tömegek felszabadítását célozza.

Ettől azonban még az ideológiák nem állnak közelebb a valósághoz, illetve tágabb perspektívából szemlélve, már nem feltétlen olyan szép a kép.

Továbbá, még ha az eredeti elképzeléseik valóban tetszetősek voltak is, hozzájuk képest később könnyen félrecsúszhatnak: egyfelől radikalizmusuk folytán – hogy ugyanis durva eszközöket vetnek be a nemes cél érdekében; másfelől pedig felbukkanhatnak olyanok, akik az ideológiát, az ideológia által összefogott csoportot csak felhasználják – mint ahogyan Sztálin manipulálta a tömegeket a kommunizmus ideológiáján keresztül, játszadozott milliók életével a saját kénye-kedve szerint.

7)    Rájátszanak az ember érzületeire, vágyaira, érzelmeire is.

Például az etikusságunkra, amennyiben jó szándékúnak fogjuk fel őket; a liberális vagy konzervatív érzületeinkre, melyek eleve adottak lehetnek, az ideológia csak a „racionális” magyarázatot adja hozzájuk; vágyainkra, amennyiben megengedik, hogy megideologizálva azokat is kiéljük közülük, melyeket egyébként nem hagyna a jó érzésünk vagy a józan eszünk; illetve általuk szabadjára engedhetjük az agresszív érzelmeinket is, ha például kommunistaként gyűlöljük a gazdagokat, vagy náciként a zsidókat.

8)    Egy-egy ideológia elképezések egy csomagját jelenti.

Melyből nem szoktak szemezgetni, melyet egyben szoktak elfogadni. Példaként hozhatjuk a náci ideológia elemeit, melyből nehezen lehetne kihagyni az antiszemitizmust vagy a Führert, de a többit is.

9)    Nemcsak nagyban, hanem kicsiben is léteznek.

1.3. Miért fogékonyak az emberek az ideológiákra?

1)    Mert egyszerű magyarázatokat kínálnak, a megértés élményét nyújtják.

2)    Mert határozott választ adnak arra, hogy mi helyes és mi nem, illetve, hogy mit kellene tennünk.

Összefoglalva: kapaszkodókat nyújtanak.

3)    Lehetőséget biztosítanak érzületeink, vágyaink, érzelmeink kiélésére, az önigazolásra.

Lásd továbbá az ‘Embertípusok’ témában az idealistát, aki kimondottan fogékony az ideológiákra.

2.   Ideológiagyártás

Alapvetően mindent meg lehet ideologizálni.

Azaz mindent be lehet állítani ésszerűnek, helyesnek. Gondoljunk csak a zsidók kiirtására, ahogy a nácik azt is képesek voltak a maguk szemszögéből elfogadhatóvá tenni.

Milyen eszközei vannak az ideológiagyártásnak?

Például:

·     A jó és rossz bizonytalansága

A ‘Jó és rossz, jó vagy rossz’ témában olvasható, hogy gyakran nehéz, akár lehetetlen objektívan megállapítani, hogy mi jó és mi rossz.

A jó és rossz bizonytalansága azzal is jár, hogy valamilyen szempontból szinte minden jó és minden rossz.

Azzal pedig, hogy melyik szempont mennyire fontos, már el lehet játszadozni, egyeseket előtérbe lehet tolni, másokat el lehet bagatellizálni – szinte mindent be lehet tehát állítani tetszés szerint jónak vagy rossznak.

·     Amikor ugyanazt másképp értjük

A ‘Fogalmak, szimbólumok, jelentés’ témában van szó az interpretáció hatalmáról, arról hogy adott dolgot többféleképpen lehet magyarázni, tálalni. Ha van egy tekintéllyel rendelkező szerző vagy mű, mondjuk a Biblia, ezáltal módunk nyílik rá, hogy a saját oldalunkra állítsuk azt.

Ugyanott lehet olvasni a besorolás és minősítés határozatlanságáról, arról, hogy adott dolgot felfoghatjuk így is, úgy is. Például tekinthetünk egy dolgot népirtásnak, de az anyaföld élősködőktől való megtisztításának is, mely kettő természetesen egészen másképp hangzik. Az ideológiák képesek lehetnek arra, hogy a dolgokat miattuk másképp fogjuk fel.

·     Az adatokkal, tényekkel való bűvészkedés

A statisztikákat, tudományos(nak látszó) eredményeket is meg lehet úgy csinálni, válogatni, be lehet úgy mutatni, hogy látszólag azt támasszák alá, amit akarunk. A tényeket is lehet úgy tálalni, hogy számunkra kedvezőbb képet fessenek, elhallgathatunk egyes dolgokat, alkalmazhatunk csúsztatásokat, operálhatunk féligazságokkal.

Az ilyen bűvészkedés pedig különösen hasznos lehet az ideológiagyártáshoz, hiszen a cél a meggyőzés, hogy az ember úgy lássa, objektívan alá van támasztva az elmélet, tények igazolják azt.

3.   Egyéb jelenségek az ideológiákkal kapcsolatban

·     Ideológiákkal könnyebb tömegbázist teremteni, mint valós, kiegyensúlyozott szemlélettel, érvekkel.

Nyilván, mert az ideológiákat könnyebb felfogni, egyszerűbb, radikálisabb megoldásokat javasolnak.

·     A politikai manipulációt, az ideológiák terjesztését gyakran szervezett formában művelik. Ez a propaganda.

Illetve az előbbiek az oktatásban is folyhatnak. Továbbá nagyon jól jön hozzájuk a média megszerzése, irányítása, befolyásolása.

Propagandaszerű tevékenység egyébként nemcsak a politikában, de az üzleti életben is folyik, ott PR-nak (Public Relations, magyarul kb. „Közönségkapcsolat”) hívják.

·     Szlogenek

A szlogenek pár szóban összefoglalják valaminek, mondjuk egy ideológiának a lényegét.

·     Konzervativizmus és liberalizmus: két alapideológia, melyek mindig eladhatók

Különösen, ha a másik van hatalmon, és nehézségei vannak.  De gyakorlatilag mindenhol és mindenkor vannak a társadalomnak a régihez, a hagyományokhoz ragaszkodóbb – és szabadelvűbb csoportjai.

·     Végletekig vitel, és átesés a ló túlsó oldalára

Ezek a ‘Szélmegoldások’ témában vannak leírva.

4.   A szabadság ideológiája $

4.1. Előzetes megjegyzések

1)    Miről szól ez a pont?

Fontos előre leszögezni, hogy itt nem a szabadság ellen beszélek, csak azt mutatom be, hogyan szokták manipulációra használni a szabadság ügyét, az emberek természetes szabadságvágyát.

Kétségtelen ugyanis, hogy a szabadság hiánya súlyos probléma lehet; az volt régen, amikor sok társadalom az intézményesített elnyomásra, rabszolgaságra épült, és az helyenként még ma is. Fontos tehát, hogy az embereknek megadjuk a kellő szabadságot.

2)    A szabadság természete

Az (öntudattal bíró) élőlények szabadságvágya az egyik univerzális motiváció – azaz olyan motiváció, amely nem a (biológiai vagy társadalmi) forma érdekeit szolgálja; és az arra irányuló vágyat jelenti, hogy valaki azt tehesse, amit szeretne. (Lásd a ‘Forma, öntudat, motivációk és érzelmek’ és ‘A szabadság motívuma’ témákat.) Ebben az értelemben az emberek szeretik a szabadságot, a szabadság jól hangzik, sokakat egy-egy ügy mellé lehet állítani vele.

Közben a szabadság egy másik arca a természetben is jelen van, ahogyan az élővilág tagjai egymással versengenek, melynek eredménye az evolúció. Ez a szabadság a verseny szabadsága, annak szabályok nélküliségét jelenti, és a rátermettebb, az erősebb kiválasztódásához, győzelméhez vezet. A szabadságnak ez az értelmezése a versengésre épülő társadalmi rendszerekben is előkerül, és hasonló eredményekre vezet. Amit ebben a kontextusban hangsúlyozni szoktak, az a versengés, az egyenlőtlenség „természetessége”, mintha ettől az rögtön jó volna.

Lásd azonban ‘A boldogság keresése és korlátai’ témában, hogy ami természetes, az nem feltétlenül jó. Szintén az előbb említett ‘A szabadság motívuma’ témában lehet olvasni a korlátokról, azaz szabadságunk határairól, valamint ott vannak összegyűjtve a szabadság előnyei és hátrányai is.

Kiemelendő, hogy a szabadságnak vannak hátrányai is. Egyrészt ezért sem jó a teljes szabadság, másrészt a hátrányok létének azért is fontos tudatában lenni, mert gyakran szeretnék, ha megfeledkeznénk róluk.

4.2. A szabadságot gyakran egyoldalú jónak állítják be

Kik tesznek így jellemzően?

1)    Az idealisták

Akiket elragad a szabadság eszménye, akik nem látják meg annak hátrányait. Gondoljunk például az anarchistákra, akik nem ismerik fel, hogy a hatalomnak, az államnak azért megvan a haszna is.

2)    A szabadság (szabad piac) haszonélvezői

A szabad piac, a verseny kedvez a törekvőknek, de a jobb pozícióban lévőknek, az erőseknek is. Nyilván, aki már megerősödött, mondjuk a multik, vagy egyszerűen a gazdagok, azok a versenyben könnyen legyőzik a gyengéket, szegényeket. Mivel kedvező helyzetüket, gazdagságukat a szabad versenynek köszönhetik, igyekeznek azt minél jobb fényben láttatni – erre pedig módot ad az emberek szabadságvágya, illetve a versengés, az egyenlőtlenség természetességének hangsúlyozása.

3)    A szabad rendszerek politikai vezetői

Az emberek tehát általában vevők a szabadság eszményére – ezáltal az arra is képes, hogy egységbe forrassza, mozgósítsa a népet. Sehol sem jellemzőbb ez, mint az USÁ-ban.

4)    Akik valami rosszat akarnak eladni

Mondjuk cigarettát. Az ilyenek érvelhetnek úgy, hogy „Legyél nyitott rá, ne higgy vakon, azoknak, akik azt mondják, ez rossz, válassz szabadon, próbáld ki.” Amikor azonban az ellenérvek racionálisak, különösen, ha könnyen rá lehet szokni a dologra, tiszta sor, hogy ez egy csalárd okfejtés.

5)    Szakértők

A szabadság, a szabad verseny, ahol nincsenek korlátok és szabályok, egyszerű és elegáns. Mint ilyen, ismét csak tetszetős, könnyű vele számolni, és már csak ezért is vonzó lehet az elméleti szakemberek, közgazdászok számára.

4.3. A szabadság és a versengés területei, a szabadság ideológiájának szétsugárzása

A szabadság és a versengés számos területen megjelenik, többek között az alább felsoroltakon. Szétsugárzás alatt azt értem, hogy mivel a szabadság, versengés néhány területen bevált, azt más területeken is alkalmazni kezdik. (Pedig nem biztos, hogy ott is ugyanolyan jól működik. Az alábbiak közül az első három az, ahol ezek elsődlegesen sikerre vezettek, ahonnan szétsugároztak.) (@@Tudtok olyat mondani, amikor valami más sugárzott szét hasonlóan?)

1)    Biológia

2)    Gazdaság

3)    Politika

Melyek azok az egyéb területek, ahol a szabadság és a versengés több-kevesebb sikerrel megjelenik, melyekre az előbbi területekről átsugárzódtak? (Azért nem azt mondom, hogy az alábbiak mind a fentiek egyenes következményei, csak azt, hogy a többségükre jelentős hatással voltak. Ezen kívül az alábbiak között is lehetett áthallás.)

4)    Személyes szabadság

5)    Etika, normák

6)    Anyagiak

7)    Nevelés, oktatás, szakmai közösségek, tudomány

8)    Jog ß

9)    Művészet

10)   Sport

5.   Az egyenlőség ideológiája $

A szabadsághoz hasonlóan az egyenlőséget is használják leegyszerűsítő módon, túlzásokba esnek vele kapcsolatban. Itt ezt szeretném bemutatni – anélkül azonban, hogy az igazságos egyenlőség ellen beszélnék.

Az igazságtalan egyenlőtlenség ugyanis rossz. Rossz volt régen, amikor az emberek nem voltak egyenjogúak, különböző jogi státusszal rendelkeztek, alsóbb- és felsőbbrendűeknek számítottak. Ez ugyan sokat változott azóta, ám az anyagi egyenlőtlenség a jelenlegi (piaci) rendszernek is integráns része, ez utóbbi lényegesen kevésbé mérséklődött, és igazságtalan, rossz ma is.

Az egyenlőtlenségről egyébként egy külön téma szól.

Mely területeken fontos téma, ideológiai összetevő az egyenlőség?

Például:

·     Demokrácia és a szabad piac

·     Kommunizmus

·     A nemi különbségek tagadása

Hogy az egyenlőség több területen központi fogalom, nem meglepő: jól hangzik ugyanis (legalábbis annak, akinek kevesebb jutott), sokakat az adott ügy mellé lehet vele állítani.

A teljes egyenlőség elérése azonban nem reális, és helyenként, a realitásokkal számolva, nem is kívánatos. (Ami nem jelenti, hogy a kellő mértékig ne kellene törekedni az egyenlőtlenségek mérséklésére.) Nem reális az egyenlőség például a természettől adott különbségek miatt. Nem kívánatos annyiból, hogy az egyenlőtlenségnek megvannak az előnyei is.

Lásd végül az ‘Óvatosság, rugalmasság, kivárás’ témában a manipuláció jellemző eszközeit, eseteit, és hogy ne hagyjuk magunkat manipulálni – többek között ideológiákkal se.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Az érdekek fontossága

Az eszményekkel, elvekkel, szabályokkal szemben a világot elsősorban az érdekek irányítják.

Ez sok helyen megfigyelhető. Mindenekelőtt abban, ahogyan sokakat elsősorban az érdekeik vezérelnek.

Lásd aztán az ‘Elvek, szabályok, normák’ témában a szabályok és érdekek kapcsolatát, hogy a szabályokat már eleve nagyrészt érdekek mentén hozzák meg; hogy amennyiben megszegjük őket, de ez éppen nem ütközik nagyon senki érdekével, akkor megúszhatjuk; ha azonban valami olyat teszünk, ami ugyan nem ütközik szabályba, de valamilyen érdeket sért, akkor mégis számíthatunk kellemetlenségekre. Lásd továbbá az ‘Egy jobb világ’ témában, hogy a világ „piszkos”, többek között abból a szempontból is, hogy a szabályok csak mérsékelten érvényesülnek benne.

De az érdekek az érzelmekkel is összefonódnak; különösen, a szerelemet és a párkapcsolatokat is különféle külső és belső érdekek veszik körbe: egyfelől hogy szerelmesek leszünk-e, párkapcsolatra lépünk-e, gyermekeket hozunk-e a világra, ahhoz érdeke fűződik mind a fajnak, mind a társadalomnak, mind a körülöttünk élőknek. Másfelől, ha szeretünk és szeretnek, az önmagunknak jó, érdekünkben áll tehát; de sok egyéb érdekünket is jelentős részben a párkapcsolatokon keresztül érhetjük el, mondjuk a létbiztonság megteremtését, vagy a társadalmi státuszunk növelését. Ezekről lásd az ‘Érzelmek és érdekek’ témában.

Ezen kívül az érdekek a különféle emberi csoportokban is jelen vannak: a közös érdek összetartó erőt biztosít – ugyanakkor az érdekek gyakran csoporton belül is összeütköznek, megy az osztozkodás, a harc, hogy kinek legyen igaza, ki legyen a főnök, törésvonalak jelennek meg a csoporton belül, beindul a pártoskodás. Lásd a ‘A csoportok alapvető jellemzői’ témában.

Az érdekek jellemzői közül két dolgot érdemes egymás mellett említeni:

1)    Az érdekek igen szövevényesek lehetnek.

Kicsiben, például egy munkahelyen, de nagyban is, mondjuk a politikában.

2)    A különböző érdekek eltérő erővel bírnak.

Például egy munkahelyen, ahol a főnök jobban képes érvényesíteni az érdekeit, mint egy titkárnő, vagy a politikában, ahol Amerika nagyobb játékos, mint Irak.

Azt, hogy végül is mi fog történni, nagyrészt ez a két tényező dönti el: tehát az, hogy az érdekek hogyan fonódnak egymásba, és hogy az erejük hogyan viszonyul egymáshoz. Továbbá, gyakran igen nehéz előre látni, hogy ilyen bonyodalmak közepette mi lesz a végeredmény; illetve azt sem feltétlen könnyű megmondani, hogy mit kellene tennünk, hogy a nekünk tetsző irányba tereljük az eseményeket.

Az érdekek kapcsán mindenképpen ide kívánkozik azok kapcsolata a politikával:

A politika nagyrészt a népek, társadalmi csoportok, hatalmasok érdekei ütköztetésének, az osztozkodásnak többé-kevésbé civilizált formája.

Bár kisebb részben az eszmények is szerepet játszanak benne azért.

Végignézve a világon, azon, hogy hogyan mennek a dolgok benne, az ember egyébként is hajlamos teljesen kiábrándulni, úgy vélni, hogy minden csak az érdekek körül forog. Ez nagyrészt igaz is, de azért nem 100%-ig. Ha kiegyensúlyozottan szemléljük a dolgokat, észrevehetjük, hogy, ha nem is túlzott mértékig, de hellyel-közzel az elvhűség, a tisztesség, a világ jobbá tételére irányuló szándék is jelen van a világban és az emberekben, sőt, olyanok is akadnak, akikben ezek az erősebbek.

2.   Érdekek és őszintétlenség

Az őszintétlenségről általában a ‘Hazugság’ témában lehet olvasni. Alább az ott összegyűjtöttekből válogatok, amire az ad okot, hogy az érdekek körül gyakran megjelenik az őszintétlenség, az érdekeket gyakran leplezik.

·     Hazugság

·     Személyes kapcsolatok

·     Gazdaság

·     Tudomány

·     Etika

·     Képmutatás

3.   Politika és őszintétlenség

Először is, a politikát, még jó szándékkal is nehéz teljesen őszintén, megalkuvás nélkül művelni, úgy, hogy közben csak jókat cselekedjünk. Természetesen az is igaz, hogy gyakran a jó szándék is hiányzik, erről is szólok alább.

Az igazság kimondása egyfelől árthat a politikusnak, aki kimondja. Az igazság ugyanis gyakran népszerűtlen.

A politikusok, különösen egy demokráciában, kénytelenek figyelemmel lenni a támogatottságuk megtartására, növelésére, különben nem lesz alkalmuk megvalósítani a programjukat, legyen az bármilyen kiváló. (Vagy, ahogyan a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában írom, az emberek gyakorlatilag elvárják a demagógiát.)

Másfelől, a köz számára is hátrányos irányba befolyásolhatja az eseményeket, ha a politikusok, a nagy nyilvánosság előtt nyilatkozók kimondják az igazságot. Például könnyen egymás ellen hangolhatja a különböző társadalmi csoportokat, ha valaki nem megfelelően „politikailag korrekt”, kimondja, hogy az egyik csoport ilyen, a másik meg olyan. (Akkor is, ha mindezt objektíven sztereotípiáktól, előítéletektől mentesen teszi.) Hasonlóan hátrányos következményekkel járhat, ha valaki nem kellő „kincstári optimizmussal” nyilatkozik, megmondja, hogy jelenleg nem állnak túl jól a dolgok. Ettől ugyanis mindenki megijed, nem szavaz a vesztésre állóra, nem fektet be, nem vásárol, amitől a dolgok még rosszabbra fordulnak.

Aztán, a politikában gyakran kompromisszumokat kell kötni, meg kell alkudni, különösen egy demokráciában. Sokszor egy ügy mögött nincs meg a kellő támogatás, az erők megosztottak. Ilyenkor az ügy mellett állók kénytelenek engedményeket tenni, feladni az eredetileg elérni szándékozottakból, üzletet kötni, hogy megszerezzék a szükséges szavazatokat, különben az egészből nem lenne semmi. (Vagy ahogyan Bismarck mondta: „A politika a lehetséges művészete”.)

Sőt, olyan is van, hogy a jó szándékú vezető kénytelen egyesekkel rosszat tenni, akár kíméletlennek lenni, hogy valami nagyobb jót elérhessen. Ilyen lehet, amikor az igazságosabb társadalomért küzdő forradalmár leszámol a régi rendszer vezetőivel; vagy amikor egy igazságos ügyért harcoló hadsereg tábornoka nem kíméli a saját zendülőit. (Természetesen nem minden ilyen eset szükséges és célravezető.)

És akkor ott van a politikában a kevésbé jó szándékú őszintétlenség, elvtelenség és képmutatás.

·     Fentebb már szóltam a politikusok köpönyegforgatásáról.

·     Nagyon jellemző továbbá a különféle ürügyek alkalmazása, mindenekelőtt a közjónak a zászlóra tűzése, hogy alatta aztán az adott politikus vagy csoportosulás a saját pecsenyéjét sütögesse. Hasonlóan szoktak felhasználni különféle eszményeket is, leginkább talán a szabadság eszményét, mondván: mi nem az olajért megyünk oda háborúzni, hanem hogy felszabadítsuk az elnyomott népet, elvigyük nekik a demokráciát.   

Önérdek nélkül általában nincs politikai cselekvés – hozzá kell azonban tenni, hogy ezt túlzottan elvárni sem lehet: miért volna kötelessége valakinek ingyen a nyakába vennie más súlyos bajait, kockáztatnia az életét, hogy segítsen rajta? Ahogy majd még utalok rá, érdemes az érdekek erejét felhasználni a jó ügyek előmozdítására, nem kell megvetni azt, aki közben magának is jót akar. (Ez persze nem jelenti azt, hogy bizonyos fokú áldozatvállalást ne lehetne elvárni.)

·     Végül, mint mondani szokták: „a történelmet a győztesek írják”, nem kis részben a saját szájuk íze szerint. Bár, ha belegondolunk, nem is feltétlen kell győztesnek lenni ahhoz, hogy késztetést érezzünk a múlt nekünk tetsző bemutatására.

A politikai őszintétlenség további példáit lásd a ‘Hazugság’ témában.

4.   Társadalmi érdek

A társadalmat az egyén jóléte nagyrészt addig érdekli, amíg az egybe esik a társadalom érdekével. Ez alatt azt értem, hogy azért és annyira gondoskodik róla, ameddig az a többi ember érdekét is szolgálja. Ha valakit ingyenesen kitaníttatunk, akkor a későbbiekben mások számára is hasznosan fog tevékenykedni; ha valakinek segélyt adunk, akkor nem lázong; ha megbüntetjük azt, aki valaki ellen bűntényt követett el, akkor megelőzzük a bosszúspirál elindulását, illetve biztosítjuk, hogy mások is nyugalomban élhessenek, stb…

De megint csak: azért a társadalom sem 100%-ig csak érdekből segít az emberen, van a nyomorultságnak az a kellően magas, illetve a szükséges áldozathozatalnak az az alacsony foka, ahol már a humánum is belép a képbe; gondoljuk például a politikai menekültek befogadására.

Másrészt, a társadalom érdeke gyakran összeütközésbe kerül az egyén vagy a különféle csoportok érdekével, illetve különböző eszményekkel (mondjuk az igazság eszményével). Ilyenkor gyakran a társadalmi érdek győz.

Két jellemző eset: 1) a rend, a társadalmi béke megőrzésének fontossága. Ezért is szokott elmaradni például a bukott rezsimek többé vagy kevésbé jelentős figuráinak felelősségre vonása. 2) a társadalmi vészhelyzetek, mondjuk egy háború, amikor bevezetik a statáriumot. Ilyen körülmények között korlátozottabb a jogok védelmének lehetősége, mert fontosabb dolgok forognak kockán. (Amiből persze ürügyet is lehet csinálni a jogok szándékos csorbítására.)

Az eutanázia kérdése, azaz amikor valaki nem akar tovább élni, az emberek jóindulatú halálba segítése, szintén egy olyan terület, melyen sok különféle érdek kerül szembe egymással, megítélésében a közvetlen érintettek érdekein túl számos társadalmi szempont is szerepet játszik. Ennek megfelelően igen problémás is a megítélése. $ (@@ Ennek nem találtam jobb helyet, de mivel fontos, nem szeretném kihagyni. Később lehet, hogy át lesz helyezve.)

5.   Az érdekek ereje

Az érdekeknek nagy az erejük – és ezt kár volna elvesztegetni.

Mit kezdhetünk velük? Különösen:

1)    A gazdaság motorja lehetnek.

Ahogyan a piacgazdaságban. A piacnak azonban vitathatatlan előnyei mellett megvannak a hátrányai is, szabályozásra szorul, nem lehet az önérdeket teljesen szabadjára engedni.

2)    Érdemes kihasználni őket a jótettek előmozdítására.

Ahogy ‘A jóság elvárható mértéke’ témában olvasható, a legjobb az volna, ha az ember úgy cselekedne jót, hogy abban maga is örömét lelje, és általában az sem elítélendő, ha, miközben mással jót cselekszik, önmagának is használ, a saját érdekeit is követi. A ‘Jó cselekedetek’ témában szerepel, hogy az emberek három okból tesznek jót: vagy azért mert a másik boldogsága nekik is boldogságot okoz; vagy azért, mert egyébként bántaná őket a lelkiismeret; vagy pedig érdekből. Gyakorlatiasan hozzáállva, kár volna veszni hagyni ez utóbbit, csak azért, mert az érdektől való jó cselekvés nem hangzik annyira jól, mint, ha valaki a másik két okból tesz jót.

Hogy az érdekeknek mennyire nyitunk utat, természetesen a jótettek előmozdítását illetően is mérlegelés kérdése: meg kell próbálni megtalálni a megfelelő egyensúlyt.

Végezetül annyit, hogy…

Törekedjünk a józanságra ebben az érdekek vezérelte világban.

Az érdekeket ugyanis gyakran leplezik, illetve megpróbálják manipulálni az embereket miattuk. Legyen meg tehát az egészséges szkepszisünk, szemléljük a dolgokat kellő kételkedéssel, próbáljuk meglátni, hogy egy-egy szituáció mögött milyen érdekek bújnak meg, és legyünk óvatosak a manipulációval szemben.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Közbenső megoldások – szélmegoldások

A közbenső megoldás a szélsőségek közötti („arany”) középút, a kompromisszumos megoldás, a kiegyensúlyozottság, a többféle szempontot figyelembe vétele. Leggyakrabban alapból a közbenső megoldások lennének az optimálisak; mint például, amikor az ember nem tartózkodik teljesen az alkoholtól, de nem is viszi az ivást túlzásba, képes mértéket tartani.

A szélmegoldásokra ezzel szemben a szélsőségek, az egyoldalúság jellemző. Sokfelé találkozhatunk velük:

·     Gyakorlati problémák

o  Például ahogyan sokfelé egyáltalán nem szabad inni, ha az ember vezet. (Pedig egy kis alkohol, önmagában, nem ártana.)

o  Amikor azt mondják, hogy „és”-sel sohasem kezdünk mondatot. (Pedig ez nem mindig rossz.)

·     Ideológiák

o  Annak a hangoztatása, hogy őszintének kell lenni, hogy hazudni mindig rossz. (Pedig az őszinteség is árthat, a hazugságnak is meglehetnek az előnyei.)

o  Ahogyan sokakat bűvkörébe von egy-egy politikai-gazdasági ideológia, a demokrácia, a liberalizmus, a piac, a verseny, hogy ezek csodaszerek, nincs is mit tenni, csak minél többet adagolni belőlük – de hasonlóan vannak, akik az ellenkező végletbe esnek, a diktatúrát, a szigorú központi hatalmat, a totalitarianizmust, a tervgazdálkodást tartják a megoldásnak. (Pedig, a körülményektől függően, a különböző politikai-gazdasági filozófiák megfelelő arányú keveréke lehet a legjobb, és a legtöbb létező rendszer is keverék.)

o  Lásd továbbá az ‘Ideológiák’ témában azok általában vett leegyszerűsítettségét, radikalizmusát. (Pedig, ha az ember igazán tisztában szeretne lenni a valósággal, fel kell készülnie rá, hogy az nem egyszerű; és a radikalizmus is gyakran ésszerűtlen.)

·     Kényes kérdések

o  Lásd az ‘Attitűd, sztereotípia, előítélet’ témában a sztereotípiákat, hogy sokan tévesen általánosítanak, de lásd ‘A csoportok problémáinak kezelése’ témát is, hogy mások viszont a különféle csoportok valódi jellemzőit, különbségeit is félnek elismerni (például férfi és nő különbözőségét), gyakran inkább egyáltalán nem is beszélnek az ilyesmiről, tagadják azt.

o  Lásd az ‘Érdekek’ témában az eutanáziáról írtakat, hogy sokfelé az egyszerű megoldást választják, és teljesen törvényen kívül helyezik azt. (Pedig, megfelelően szabályozva a dolgot, számos embernek könnyíthetne a szenvedésén.)

·     „Kis nyitások”

Mint amikor egy diktatúra kicsit sem enged a szorításán, vagy amikor egy egyház szigorúan ragaszkodik a dogmáihoz, nehogy egy kis nyitás nyomán teljesen elmossa őket az ár. (Pedig egy kicsi lazítást, önmagában, lehet, hogy a rendszer urai sem bánnának.) Lásd erről bővebben alább.

·     Egyéni szélmegoldások

o  Ilyen lehet, amikor valaki tudja magáról, hogy nem képes mértéket tartani, ezért inkább teljesen tartózkodik valamitől, például az ivástól, illetve, ha teljesen elhagyja magát.

o  Amilyen egyoldalúan tudnak sokan ítélkezni.

2.   A közbenső megoldások hátrányai $

Meg is van az oka neki, hogy annak ellenére, hogy elvileg jók lennének, a gyakorlatban miért nem kedvelik túlságosan a közbenső megoldásokat, miért találkozunk olyan sok helyen szélmegoldásokkal.

A közbenső megoldások ugyanis…

1)    Bonyolultak lehetnek.

Bonyolult lehet például, hogy milyen körülmények között megengedhető a hazugság; milyen területen mennyi demokráciát és diktatúrát alkalmazzunk; mi mindent vegyünk figyelembe, amikor megítélünk valakit. Sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy hazudni mindig rossz; demokráciát mindig és mindenhol; ő egy szent, ő pedig maga az ördög. Az alábbi hátrányok is jelentős részben ebben a bonyolultságban gyökereznek.

2)    A közbenső megoldások megkeresésének, kijelölésének problémái

A bonyolultságon kívül azért is nehéz ez, mert értékek és érdekek mérlegelését kívánhatja.

Másfelől, a közbenső megoldások kijelölése felelősséggel is jár.

3)    A közbenső megoldásokat nehéz elmagyarázni és eladni.

Nyilván, megint csak, a bonyolultságuk miatt, illetve a szóba jöhető szubjektív tényezők, értékek és érdekek miatt.

4)    Nehéz betartani őket.

Például azért is, mert nehéz mértéket tartani, vagy, mert nyomás van a szélmegoldások irányába; mondjuk, ha elvárják, hogy sose hazudjunk, vagy, hogy „és”-sel sose kezdjünk mondatot.

5)    Másokkal betarttatni, fenntartani is nehéz lehet a közbenső megoldásokat.

Például mert instabilak lehetnek.

Másrészt a körülmények változásának megfelelően szükség lehet a közbenső megoldások korrigálására, aktualizálására is.

6)    A közbenső megoldások (egyesekre nézve) nemkívánatos dolgoknak nyithatnak utat.

Például a szubjektivitásnak, illetve a külön érdekek elrejtésének.

Ott vannak aztán a fent említett kényes kérdések, melyek feszegetése sokakat érint kényelmetlenül; valamint az alább bemutatandó „kis nyitások”, melyek eredményeként félő (legalábbis az adott rendszer haszonélvezőire nézve), hogy a meginduló ár teljesen elmossa a rendszert.

3.   Megoldások keresése a szélsőségekben

Az is jellemző, hogy az emberek hogyan gondolkoznak a szélmegoldásokkal kapcsolatban, hogyan keresik a megoldást a szélsőségekben.

1)    A végletekig vitel

Ha valami működik, akkor hajlamosak azt gondolni, hogy ha még inkább az adott módon csinálják, akkor még jobban fog működni. Például ha a nemzetgazdaságnak jót tett némi magánosítás, abból arra a következtetésre juthatnak, hogy minél több minden van magánkézben, annál jobb. (Ami azért korántsem biztos.) De, gondolhatják egy módszer hívei, akkor sem feltétlen a módszerrel van a baj, ha nem működik, hiszen lehet, hogy csak azért nem megy, mert nem csináljuk eléggé.

Aztán, az a fajta gondolkozás is jellemző, hogy ha egy módszer adott körülmények között, adott területen bevált, akkor majd más körülmények között, más területeken is jól fog működni. Például, ha a demokrácia működik Amerikában, akkor működni fog az araboknál is. Ha a verseny bevált a gazdaságban, akkor majd jó lesz a tudományban, a jogban is. Ha a matematikai, redukcionista (azaz a problémákat kis részekre bontó) módszerek jól működnek a fizikában, akkor ezt kell csinálni a közgazdaságtanban is.

2)    Átesés a ló túlsó oldalára

Ez olyankor szokott bekövetkezni, amikor az egyik véglet láthatóan nem működik, mire úgy gondolják, hogy a másik véglet az igazi; például amikor a kommunizmus csődje a vadkapitalizmus híveinek táborát gyarapítja.

A szélmegoldások tehát gyakran vonzóak – ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy nem ritkán valóban praktikusak is. (Persze a szükségesnél azért nem kell több belőlük.)

4.   A szélmegoldásokhoz kapcsolódó fogalmak

1)    Mérsékelt szélmegoldások

Ez alatt azt értem, hogy ha nem is az optimális közbenső megoldást választjuk, azért nem feltétlen kell teljesen elmenni a végletekig, a szélmegoldásokig.

2)    Teljes és részleges megoldások

Az emberek hajlamosak lehetnek nem kellőképpen értékelni a részleges megoldásokat, félsikereket – pedig gyakran ezeket is érdemes megbecsülni.

Az sem ritka azért, hogy a részleges eredmények tényleg nem kívánatosak. Nem sok értelme van például egy házat félig felépíteni.

3)    Mennyiségi és minőségi különbségek

Mennyiségi a különbség, ha két dolog csak annyiban különbözik, hogy az egyik kevesebb, a másik több, kisebb vagy nagyobb, stb… Mennyiségi a különbség például a különböző teljesítményű hagyományos, izzószálas izzók között: az egyik gyengébben, a másik erősebben világít, de alapjában véve mindegyik ugyanazzal a technológiával dolgozik.

Minőségi a különbség, ha a két dolog közötti eltérés nem pusztán fokozatok kérdése, azok lényegileg különböznek, mások, különfélék. A hagyományos és a kompakt égők például minőségileg különböznek, hiszen más-más technológiát alkalmaznak.

Az is minőségi különbség, ha bizonyos dologban egy tulajdonság megvan, vagy egyáltalán nincs meg – ellentétben azzal, hogy a szóban forgó tulajdonság kicsit van meg, vagy jobban, akár jelentősen, ami csak mennyiségi különbség.

Ennek megfelelően a különböző közbenső megoldások között mennyiségi a különbség, míg a közbenső és a szélmegoldások között minőségi.

Tegyük még hozzá, hogy bár a különféle szélmegoldások között is minőségi a különbség, maga a szélsőségesség azonban közös bennük.

5.   A szélmegoldásokhoz kapcsolódó jelenségek

1)    Dolgok, melyeket nem lehet kicsit megváltoztatni („Kis nyitások”)

Azért mert akkor rögtön nagyot változnak, teljesen összeomlanak. Egy kis nyitás ugyanis rögtön felveti a kérdést, hogy ha ennyire (illetve a dolognak ezt a részét) meg lehetett változtatni, akkor jobban is (illetve a többi részét is) meg lehet? Továbbá, ha a kis változás abban áll, hogy egy ember megtehetett valamit (például nem úgy szavazott, ahogyan azt a Párt elvárta), akkor más is megteheti? (Konkrétan én is, akitől szintén elvárják, hogy kövessem a pártvonalat?)

Ezért aztán, még ha egy kis nyitás, enyhítés senkit sem zavarna, gyakran mégsem engedik meg azt, ragaszkodnak a szélmegoldásokhoz.

2)    Dolgok, melyek, ha elvesznek, örökre elvesznek

Magyarul pótolhatatlanok. Ilyenek a következők:

·     A hosszú idő alatt kialakult, evolutív dolgok

·     Kulturális örökség, hagyományok, normák

·     Felhalmozott szakértelem

·     Bizalom, az ember jó híre

A tanulság az, hogy a felsoroltakhoz hasonló dolgokat érdemes lehet olyankor is fenntartani, amikor éppen kevésbé van rájuk szükség. Itt említhető a környezetvédelem, a hagyományőrzés, a klasszikus kultúra ápolásának támogatása, nem utolsósorban pedig az, hogy vigyázzunk a jó hírünkre.