Egyvilág - Fórum

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Ország, nemzet, nép és állam

Ezek nem különösebben rejtélyes fogalmak, de azért nem árt itt az elején áttekinteni a jelentésüket, egymás mellett látni őket.

1)    Ország

Földrajzi fogalom: összetartozó terület(ek), mely felett egy állam gyakorol hatalmat.

2)    Nemzet

Kulturális fogalom: emberek széles alapokon nyugvó, közös identitással rendelkező, nagyobb csoportját jelenti.

Közös identitás például, amikor egy csoport tagjai mindannyian magyarnak vallják magukat. A közös identitás egyúttal az összetartozás érzését is nagyban erősíti.

Nem árt felidézni, hogy a nemzet nem feltétlen ugyanaz, mint egy állam polgárai vagy egy ország lakosai. Ezeknél szűkebb és tágabb is lehet.

És mi az, hogy nemzetiség? A nemzet egy olyan része (akár egésze), mely egy olyan országban lakik, ahol nincs meghatározó többségben.

3)    Nép

Ez gyakorlati szempontból együtt élő, közös sorson osztozó embereket jelent. (Anélkül, hogy túlzott mértékben összetartozónak éreznék magukat, közös identitással rendelkeznének.)

4)    Állam

Politikai fogalom; az állam polgárai, illetve egy ország területén tartózkodók felett hatalmat gyakorló központi intézmény. (@@Ugye ha külföldön van egy magyar állampolgár, akkor is vonatkoznak rá (bizonyos) magyar törvények? Van ennek valami frappáns megfogalmazása, hogy hol, melyik állam mely törvényei vonatkoznak az emberre?)

Nemzet és állam, nemzetállam. Két meglátás ezek kapcsán:

o  Az állam egy hatalmi képződmény, hierarchikus, alá és fölé rendel – míg a nemzet az emberek közössége, mellérendel.

o  Nemzet és állam is létezhet a másik nélkül, de a nemzetállamok koherensebbek. A nemzet és az állam ilyenkor támogatja egymást.

Az államról egy külön téma szól.

2.   A nemzeti identitás

Vagyis amikor valaki, illetve emberek egy csoportja, például magyarként tekint magára.

1)    A nemzetek csoportképző tényezői

Ezek olyan közös jellemzők, melyektől az emberek összetartozónak érzik magukat.

Csoportképző tényező sok minden lehet: mindenekelőtt a kultúra és a nyelv, de a közös történelem, közösen tisztelt hősök, a vallás, és a közös értékek, közösen vallott ideológiák is. (Mint például a szabadság értéke, ideológiája.) A különböző nemzetek különböző arányban használják az egyes tényezőket; melyek aztán a közös nemzeti identitást is segítenek megteremteni.

Lásd ehhez ‘A csoportok alapvető jellemzői’ témában a csoportokat összetartó erőket, különösen, hogy közöttük nemcsak a közös jellemzők, hanem az érdekek is ott vannak.

2)    A kultúra és a nyelv szerepe

E kettőnek, különösen a történelmi nemzetek esetén (mint amilyen a francia vagy a magyar) kiemelt a szerepe. Velük szemben, az olyan új, heterogén, (és gyakran pragmatikusabb) nemezetek esetében, mint mindenekelőtt az USA, a közös kultúra és nyelv kevésbé állt, áll rendelkezésre.

A kultúra és a nyelv meglehetősen erős csoportképző tényező, abból a szempontból, hogy nagy különbséget tudnak tenni nemzet és nemzet között, meglehetős határozottsággal képesek elválasztani őket egymástól, kiváltképp, ha egymás beszédét sem értik. A globalizáció, illetve a nemzetközi integráció (mint az EU) egyik hatása, hogy morzsolja ezeket a falakat.

3)    A csoportképző tényezők kezdeti hiánya $

Amikor egy nemzet kialakul, illetve egy csoportban megszületik a nemzeti érzés, még nincsenek meg az annak összetartásához, a nemzeti identitás kialakításához szükséges csoportképző tényezők, hiány van belőlük. Ilyenkor megkeresik, megteremtik a szükséges tényezőket.

Mit jelent ez? Azt, hogy ilyenkor kezd el igény mutatkozni például a nemzeti hősök és különösen a közös kultúra iránt, illetve mindenféle közös érték iránt. Aktívan keresik hát ezeket, megvizsgálják a múltat, előveszik, piedesztálra emelik a múlt hősként tisztelhető alakjait; illetve szétnéznek a jelenben is, támogatják a kultúra építőit, az alkotókat, a jelkép értékű alkotások létrehozását. Emiatt a nemzeti, kulturális vákuum miatt ilyenkor könnyebb hőssé, hősként tisztelt alkotóvá válni, „bekerülni a panteonba”.

Miután azonban a nemzet megtalálta a hőseit, már megvannak a nemzeti egységet jelképező alkotások, csökken az igény az új hősök, alkotások iránt. A későbbi korokban már jóval nehezebb, ha nem lehetetlen elismertség terén beérni a régi, aranyba foglalt ikonokat. (Akármilyen teljesítményre képes is az ember, különösen a művészet területén.)

4)    A nemzetek múltbeli, jelenbeli és jövőbeli tagjai

Egy nemzet jelenbeli tagjai a múltbeliekkel is közösséget éreznek. Egyúttal jelentős mértékben magukra veszik azok dicsőségét és bűneit is – ami miatt egyes nemzetek dicsőségesnek, mások bűnösnek érezhetik magukat. (Ahogyan a második világháborúban elkövetettek árnyai kísértik a németeket.) Másfelől a kívülállók is egyként tekinthetnek a nemzetek múltbéli és jelenbeli tagjaira, például ahogyan a zsidók nehezen szabadulnak „Krisztus gyilkosainak” szerepéből.

Valójában azonban korlátozott, hogy mennyi közük van egymáshoz egy nemzet időben elváló csoportjainak:

Mindenekelőtt az kell szem előtt tartani, hogy a maiak nem ugyanazok az emberek, mint a régiek, különösen: az utódok nem felelősek az elődök bűneiért.

Másfelől azonban tény, hogy az utódok haszonélvezői lehetnek az elődök (elítélhető) ténykedésének; mint a volt gyarmattartók utódai esetében. Ezt azonban úgy tanácsos felfogni, mint az utódok szerencséjét, mely szerencse azonban összefügg a volt gyarmati lakosok utódainak szerencsétlenségével – így az előbbiektől elvárható, hogy szerencséjükből megfelelően részeltessék az utóbbiakat, segítsék azokat.

Ezen kívül pedig vegyük észre, hogy adott kor emberei általában túl sokat nem törődnek majdani nemzettársaikkal; például amikor felelőtlenül halmozzák az adósságot, felélik a készleteket.

3.   A népek, nemzetek egysége és törlésvonalai

3.1. Egység?

A népekre, nemzetekre gyakran, mint egy önálló személyre tekintenek, egynek, egységesnek látják őket.

Vegyük példának, amikor olyanokat mondanak, hogy „Mi az álláspontja az USÁ-nak a globális felmelegedéssel kapcsolatban?”, „Mi a szándéka neki, ami Iránt illeti?”, vagy ahogyan a muszlim szélsőségesek „gonosznak” bélyegzik „őt”. Mint látható, hajlamosak vagyunk a nemezeteket önálló véleménnyel, akarattal, mentalitással felruházni; továbbá az is általánosan elismert, hogy a nemzetnek, illetve az államnak tulajdona is lehet.

A nemzet megszemélyesítése annyiból jogos is, hogy legalábbis a nemzethez tartozó állam egy egységes hatalmi rendszert alkot, egyként lép fel a saját polgáraival és a külvilággal szemben. Lásd azonban itt mindjárt a nemzetek, népek törésvonalait.

Továbbá a külvilág, minthogy egyként tekint a nemzetre, hajlamos egyként is ítélkezni felette, illetve kollektívan megítélni annak tagjait. Vegyük csak az előbbi példát a „gonosz” USÁ-ról, vagy, ahogy a németeket kollektívan bűnösnek kiáltották ki a második világháborút követően. Ez természetesen hiba, mely sok ártatlan embert tehet ki igazságtalanságnak.

Lásd még ide kapcsolódóan az ‘Attitűd, sztereotípia, előítélet’ témát, mivel a nemzetnek és tagjainak közös, sztereotip személyiségjegyeket tulajdoníthatnak, illetve a nemzet tagjai azoknak megfelelő előítéletekkel szembesülhetnek.

3.2. Törésvonalak

Valójában egy társadalmon, népen, nemzeten belül sokféle törésvonal létezhet.

Azok általában nem egységesek, nem egyneműek. Tekintsük csak többek között a nemi, generációk közötti, a különböző etnikumokat és vallási csoportokat elválasztó törésvonalakat; a társadalom egyik fele baloldali, a másik jobboldali nézeteket vallhat, lehetnek közöttük mérsékeltek és szélsőségesek, hatalommal bírók és azzal nem rendelkezők, szegények és gazdagok, illetve ott vannak a legkülönfélébb érdekcsoportok.

Fontos kiemelni a hatalom és a nép kettősségét. (Nép alatt most azokat értem, akik felett a hatalmon lévők uralkodnak.) Bár a hatalmon lévők akarata érvényesül, az ő hangjuk hallatszik jobban…

Nem lehet egyenlőségjelet tenni a hatalmon lévők és a nép egésze közé.

Például a náci rezsim és a német nép közé. A hatalmon lévők mentalitása, törekvései ugyanis nem feltétlenül tükrözik a népét. (Egy demokráciában mondjuk jobban, de itt is van ellenzék, és itt is lehet befolyásolni a népet.) Azt is jó látnunk, hogy a közember többé-kevésbé kénytelen kiszolgálni a rendszert, ellenkező esetben megbüntetik, vagy rosszul jár.

Fontos továbbá hangsúlyozni, hogy…

Egyes csoportokat el is nyomhatnak a társadalmon belül.

Ezért, illetve a különféle törésvonalak menti megosztottság miatt…

Nem lehet egyszerűen azzal elintézni, hogy hagyjuk őket, éljenek úgy, ahogy „ők” akarnak, ez az ő belügyük.

Ami gyakori kifogás, amikor az a kérdés, hogy humanitárius okokból beavatkozzunk-e valahol. Nincs ugyanis olyan, hogy egységes „ők”; ha egyeseknek közülük jó is az adott helyzet, másoknak nem feltétlen az. Egyszersmind…

A felelősség sem lehet kollektív.

Hiszen egy népen belül vannak, akik tehetnek arról, amiért ki szeretnénk róni a felelősséget (különösen a hatalmon lévők), mások viszont nem tehetnek róla.

Kiemelendő még, hogy…

A konfliktusokat gyakran a hatalmon lévők, a hangadók gerjesztik a saját érdekükben illetve ideológiájuk alapján, miközben a népek, az emberek jól megvolnának egymással.

Gondoljunk csak ismét a nácikra, illetve a németekre és zsidókra, mely utóbbiak a nácik színre léptéig elég jól elvoltak egymással. Vagy vegyük a korábbi idők dinasztikus háborúit.

Egy szó, mint száz, csak fenntartásokkal beszélhetünk arról, hogy milyen egy-egy nép vagy nemzet egésze.

4.   A nemzetek mentalitása

Az országok különböző fajtáinak néhány jellemző tulajdonsága: (Mondanom sem kell, kivételek lehetnek.)

1)    Nyugat és Kelet

o  Nyugat: demokrácia, liberalizmus, nagyobb szabadosság

o  Kelet: konzervativizmus, jellemzőbb a tekintélyelvűség

2)    Észak és Dél

(Legalábbis ami a nyugati világot illeti.)

o  Észak: fegyelmezettség, individualizmus, viszonylag kevésbé társaságkedvelők

o  Dél: lazaság, társaságkedvelőbbek

3)    Nagy nemzetek

o  Büszkék és rátartiak lehetnek. (De azért nem mindegyik, és nem minden tagjuk.)

o  Ha csorba éri a pozícióikat, az gyakran frusztrálja őket. (Miközben a kicsik hozzá vannak szokva, hogy nem ők a nagyfiúk.)

5.   A nemzet mérlege

A nemzet létének számos pozitívuma van. Például:

·     Mint egy „nagy családot” adnak az embereknek, akik úgy érezhetik, tartoznak valahova, tudják, hogy kicsodák.

·     Hozzájárul a kulturális sokszínűséghez.

·     A nemzetek egészséges versengése előbbre viheti az emberiséget.

A legnagyobb negatívum ellenben az, hogy a különböző nemzetekhez tartozók könnyen egymásnak ugranak, illetve egymásnak ugraszthatók.

Kérdés, hogy ki lehetne-e terjeszteni az előbb említett „nagy család” érzését az egész emberiségre, a nemzeti identitáshoz hasonlóan létrejöhetne-e egy közös és erős emberi identitás – ami nagyban hozzájárulhatna egy boldogabb jövőhöz. Lényeges, hogy ennek nem kellene egyúttal egyformaságot is jelentenie, illetve, valamivel gyengébben, a hagyományos nemzeti identitás is megmaradhatna ß mellette. (Hasonlóan ahhoz, ahogyan nemzeti identitásunk mellett most is hordozhatunk másféléket, például a rockerséget.) Lásd ezekről ‘Az emberiség egysége’ témában.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   A társadalmi szabadság dimenziói

Azt, hogy bizonyos nézetek, valaki, egy párt baloldali vagy jobboldali, naponta használjuk, lépten-nyomon előkerül a közbeszédben, médiában. Rendszerint ebben az egy dimenzióban gondolkozunk, és úgy gondolhatjuk, ennyi az egész. Ha azonban jobban belegondolunk, kiderül, hogy az ügy összetettebb ennél.

Hogy teljesebb képet kapjunk, legalább két dimenziót érdemes megkülönböztetnünk:

1)    Politikai dimenzió

Ahol az a kérdés, hogy mennyire szóljon bele a közösség (az állam, az egyház, stb…) az egyén életébe, mennyire szabja meg például a világnézetét, a párkapcsolatai rendjét, a karrierjét, a viselkedését.

A politika bal azt mondja, hogy a közösség kevésbé írja elő mindezt, az egyéni szabadság mellett voksol – míg a politikai jobb szerint az egyénnek inkább a közösség által meghatározott rend szerint kell élnie.

2)    Gazdasági dimenzió

Itt ellenben az a kérdés, hogy a közösség (leginkább az állam) mennyire szóljon bele a gazdaság működésébe. Különösen: mennyire szabályozza azt, illetve mekkora legyen az újraelosztás mértéke, mennyire vehesse el egyesek jövedelmét, hogy másoknak adja azt.

A gazdasági bal nagyobb fokú állami beavatkozást szeretne, a gazdasági jobb kisebbet.

Figyeljük meg a két dimenzió aszimmetriáját, azt, hogy a politikai dimenzióban a jobb oldal képviseli a kisebb szabadságot, míg a gazdasági dimenzióban a bal. Ennek az az oka, hogy a hagyományos, egydimenziós baloldal politikai értelemben a szabadság híve, gazdaságilag viszont a nagyobb fokú központi beavatkozást részesíti előnyben – ellentétben a hagyományos jobboldal nézeteivel.

Mint alább látni fogjuk azonban, az emberek preferenciái nem mindig járnak együtt e két dimenzióban, nemcsak a hagyományos bal és jobb oldalnak megfelelő kombinációk fordulnak elő.

Az elmondottakat az alábbi, úgynevezett Nolan-diagram szemlélteti:

Mindkét dimenzióban mindkét oldalnak megvannak a maga eszményei. Az adott oldal híveinek ezek lebegnek a szemük előtt, ezeket szeretnék kiterjeszteni a világban, ezekre hivatkoznak a másik oldallal szemben:

Lásd még ehhez az ‘Ideológiák’ témában, hogy a liberalizmus és a konzervativizmus mindig eladhatók; illetve ‘A csoportok alapvető jellemzői’ témában, hogy a közös gondolkozáson, világnézeten kívül más tényezők is vannak, melyek elősegítik egy-egy csoport összetartását, különösen az érdekek.

Mellesleg, mint minden, az is definíció kérdése, hogy mit nevezünk baloldalinak és jobboldalinak. A közbeszédben a jobboldali gyakran egyszerűen nacionalistát, konzervatívot jelent, míg a baloldali internacionalista, haladó. Ennek a megközelítésnek több hátránya is van.

2.   A politikai bal és jobb jellemzői

Nézzük meg most részletesen a politikai bal és jobboldal jellemzőit:

3.   A gazdasági bal és jobb jellemzői

De hol maradnak az alsó rétegek? Mi a helyzet a proletárral, mint tömegbázissal? Róluk azt lehet elmondani, hogy:

·     Meg lehet őket venni. $

Mivel nincstelenek. Hogy ki veszi meg őket, az változó: megvehetik őket a gazdagok, de vevők a gazdasági szélsőbal, a kommunisták egyenlősítő törekvéseire is – így a gazdasági jobb, de a gazdasági szélsőbal bázisává is válhatnak.

·     Hat rájuk a demagógia, az ideológiák.

·     Jobban kaphatóak ß a szélsőségekre.

Utóbbi kettő is részben a nincstelenségük miatt igaz, részben a megfelelő műveltség hiánya miatt.

(És természetesen nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy ezek csak átlagosan igazak a proletariátusra, nem mindegyikükre állnak az előbbiek.)

Lásd továbbá alább a szélsőségekről írtakat.

Mit lehet elmondani a gazdasági bal illetve jobb irányította gazdaságról?

De akármelyik oldal is van hatalmon, a saját problémái jellemzően egyre halmozódnak, egyre nyomasztóbbá válnak, ami elősegíti a rezsimváltást.

4.   Átmenetek és kombinációk

Egyfelől, egyik dimenzióban sem csak két pozíció létezik, mindkettőben átmenetek vannak: szélső bal, mérsékelt bal, középút, mérsékelt jobb, szélső jobb – még pontosabban egy egész skála: gyakorlatilag ízlés szerint választható, hogy mekkora szabadságot akarunk megengedni a teljes kontroll és a teljes szabadság között.

Másfelől, a politikai és gazdasági szabadságra vonatkozó nézeteink kombinálódhatnak is egymással. Íme a fenti ábra ismét, némi kiegészítéssel:

A négy jellemző kombináció:

1)    Politikai bal – Gazdaság bal (A hagyományos baloldal)

Erre példa Svédország, a maga liberális politikai beállítottságával, illetve híresen nagylelkű jóléti rendszerével és magas adóival.

2)    Politikai jobb – Gazdasági jobb (A hagyományos jobboldal)

Ilyen az USA, különösen, amikor a republikánusok, azaz a (mindkét értelemben) jobboldaliak vannak hatalmon. De az USA összességében egyébként is eléggé jobboldali, úgy politikai értelemben, a maga konzervativizmusával, mint gazdaságilag, a nagyfokú piaci szabadságával.

3)    Politikai bal – Gazdasági jobb (Libertarianizmus)

Amilyen Anglia, ahol szintén szeretik a szabad piacot, viszont politikai értelemben liberálisabbak. (@@El lehet ezt mondani az egész Egyesült Királyságra is?)

4)    Politikai jobb – Gazdasági bal (Etatizmus)

Azaz államközpontúság, ahogyan Észak-Koreában mennek a dolgok, ahol az állam rátelepszik mind az emberek életére, mind a gazdaságra.

Nézzük meg, miket lehet elmondani ezekről a kombinációkról kicsit részletesebben (legalábbis ami az egzotikusabb párosításokat illeti):

1)    Politikai bal – Gazdaság bal (A hagyományos baloldal)

Ami ugyebár nagyobb politikai szabadságot, és gazdasági kontrollt jelent. Ez legjellemzőbben a felvilágosult középrétegek választása, akik felvilágosultságukban az egyéni szabadságra, középréteg mivoltukban pedig a gazdasági moderációra szavaznak.

2)    Politikai jobb – Gazdasági jobb (A hagyományos jobboldal)

Ahol a politikai oldalon nagyobb a kontroll, viszont gazdasági szabadság van. Ennek a kombinációnak a tőkés-menedzser réteg (G. jobb) és a konzervatív tömegek (P. jobb) adják a táborát.

3)    Politikai bal – Gazdasági jobb (Libertarianizmus) $ß

Itt mindkét dimenzióban nagyobb a szabadság.

4)    Politikai jobb – Gazdasági bal (Etatizmus)

Ahol mindkét dimenzióban kontroll, a szabadság hiánya jellemző.

Néhány szó a kommunistákról és nácikról: $

Érdekes, hogy mindkettő ide tartozik, mindkettő etatista, a kommunistákat mégis szélsőbalnak, a nácikat meg szélsőjobbnak mondják. (Annak ellenére tehát, hogy az előbbiek politikai jobboldaliak, az utóbbiak meg gazdasági baloldaliak.)

Végül pedig: kik a liberálisok és a konzervatívok? $

Ez sem annyira magától értetődő, mint gondolnánk.

1)    Liberálisok

Ők a politikai bal, az egyéni szabadság hívei. A gazdasági dimenzióban ehhez párosulhat a gazdasági jobb és bal is. Gondoljunk csak bele: azok is liberálisként tekinthetnek magukra, akik a gazdaságra nézve is nagyobb szabadságot szeretnének – de azok is, akik (az egyén szabadságának védelmében) erősebb ellenőrzés alatt tartanák a nagyvállalatokat, a gazdaságot.

2)    Konzervatívok

Ők a politikai jobb hagyományőrző ága. (Merthogy vannak neki más ágai is: a kommunisták például aligha nevezhetők konzervatívnak.)

És ismét: a gazdasági dimenzióban párosulhatnak ehhez jobb oldali, szabadelvű nézetek, ahogyan pl. az USÁ-ban a republikánusok a szabad piac hívei – de bal oldaliak is: ahogyan Magyarországon a Fidesznél történik (legalábbis most, 2014-ben), amiképp erősen igyekeznek az ellenőrzésük alá vonni a gazdaságot.

A konzervatívokat és liberálisokat gyakran emlegetjük egymás ellenpontjaiként. Mint látható, nem árt ezzel kapcsolatban némi óvatosság.

5.   Szélsőségek

5.1. Kik azok a szélsőségesek?

Ahogy írtam, a különböző dimenziókban átmenetek, skálák vannak. E skálák közepe körül helyezkednek el a mérsékeltek, akik lehet, hogy a közepesnél valamivel több szabadságot illetve kontrollt szeretnének, de álláspontjukat nem akarják a végletekig fokozni, tisztában vannak vele, hogy az ellenkező oldalnak is megvan a maga igazsága.

A skálák végpontjain ott vannak azonban szélsőségesek is, példákat is említettem már rájuk: a kommunistákat, azaz a „szélsőbalt” és a nácikat, a „szélsőjobbot”. Ők végletekben gondolkoznak, totális ellenőrzést vagy éppen totális szabadságot szeretnének, teljesen elutasítják a másik oldal érveit.

Kik hajlamosak szélsőségessé válni? $

1)    A műveletlenek és az idealisták

Azaz, akik nem rendelkeznek megfelelően széles látókörrel: a műveletlenek nem is tudnak a dolgok, a különféle szemléletek nagy részéről, míg az idealisták lehet, hogy tudnak róluk, de elvakítja őket egy-egy eszme.

2)    A súlyosan megcsaltak, illetve akiket súlyos sérelmek értek

Akiket indulatok fűtenek azok ellen, akik becsapták, bántották őket.

3)    A súlyosan leszakadtak ß

(@@Ez itt annyiból ß, hogy bizonytalan vagyok, hogy mennyire hajlamosak szélsőségessé válni. Az alábbiak viszont kevésbé bizonytalanok.)

Akik egyfelől nyomorognak, erősen sértik őket a szembetűnő társadalmi különbségek, súlyosan igazságtalannak érzik a helyzetüket; másfelől pedig rendszerint nem is túl műveltek.

5.2. A szélsőségek további jellemzői

1)    A szélsőségek találkozása

Az ellentétes szélsőségek bizonyos értelemben nem is állnak olyan távol egymástól:

o  Világnézetükben ugyanis vannak közös pontok: mindenekelőtt a szélsőségesség, a radikalizmus, de ilyen például, hogy a különböző nacionalisták mind fontosnak tekintik általában véve a nemzetet, a nemzeti hovatartozást – ha konkrétan más  nemzet is az ideáljuk.

o  Igen fontos továbbá, hogy mindkét oldal szélsőségeseinek érdeke a másik oldallal való konfrontáció, ami gyakorlatilag érdekszövetséget hoz létre a két oldal szélsőségesei között mindkét oldal mérsékeltjeivel szemben. A mérsékelteknek, mint látható, gyakran meggyűlik a bajuk a saját szélsőségeseikkel. (Ami viszont a mérsékeltek közös pontja lehet.)

o  Olyan is van aztán, hogy a két szélsőség összefog egy harmadik féllel szemben, amikor éppen úgy diktálja az érdekük. Ilyen volt, amikor Hitler és Sztálin közösen fordult Lengyelország ellen. (@@Jobb példa? Annyiból, hogy mindkettő etatista.)

2)    Szélsőségek és a gazdasági válságok

A gazdasági válságok növelik a létbizonytalanságot, és sokakat csalódással tölthetnek el, ami a szélsőségek malmára hajtja a vizet. Lásd a ‘Gazdasági válságok’ témában, hogy a gazdaság állapota milyen fontos a közhangulat, azon keresztül pedig sok minden más meghatározásában.

3)    A baloldal-jobboldal boldogsága ß

Lásd végül a ‘Demokrácia és diktatúra’ témában a polarizációról (szélsőségek felé tolódásról) mondottakat, valamint az ‘Egy jobb világ’ témában, hogy jó volna a különböző táborok nézeteiből összeszedni és felhasználni, ami jó, megállni valahol középen.