Egyvilág - Fórum

A kormány balsorsának nem akar vége szakadni. Először jött Demeter Szilárd művészien érzékletes nyilatkozata Soros György gázkamrájáról – de rögtön el is halványította azt Szájer József artistamutatványa az ereszen. Ez utóbbiról néhány gondolat.

Hogy mi a baj ezzel egyáltalán? Önmagában szemlélve olyan rettenetesen nagyot nem vétett ez az ember, melegnek lenni, melegpartira járni nem bűn. (Bár a feleségének azért lehet, hogy volna még ehhez egy-két szava.) A covid-os szabályok megsértése és a drog már problematikusabbak – de ezeket is ezrek követik el naponta, és a megfelelő büntetés értük az a pár száz eurós bírság, amit Szájerre is kiróttak. Nyilván az ő esetében azért szólt ekkorát az eset, mert egy politikusról van szó, ráadásul egy olyan párt politikusáról, amely fennen hangoztatja a keresztény-családi értékek fontosságát.

Meg mert mindezt még megfejelte egy bőrleszkfilmbe illő menekülési kísérlettel – a hazai ellenzék, pedig kapva kapott az alkalmon, amely így nemcsak felettébb kínos de módfelett mókás is. Másrészt a Fidesz mostanra úgy maga ellen fordított mindenkit Brüsszelben, hogy ott sem a szomorúságtól potyog a könnyük Szájer földet érését látva. Kisvártatva aztán szokás szerint megindultak a különféle összeesküvés elméletek, egyesek szerint az egész csak figyelemelterelés, gumicsont. (Amit nem hiszek, mert ahhoz ez túlságosan fájdalmas volt.) Mások azzal jöttek, hogy tőrbe csalták a nagyszakállút, puttonyában az ecstasy-val. Ami azt illeti, valószínűnek éppen ezt sem mondanám, de azért el tudom képzelni, hogy ez nem véletlenül történt éppen most. A hírek szerint sokan tudhattak Szájer hajlamairól és szokásairól, és ez most gyanúsan egybe esett a Fidesz legújabb aknamunkájával, a költségvetés megtorpedózásával – ráadásul még kiválóan rímel is a jogállamiságra, a melegjogok jelenlegi komplexusaira idehaza.

Képmutatás, az azért van a dologban. Kinek a képmutatása? Szájeré, természetesen, aki egy vizet prédikáló pártban bőrt szopogat. Bár azt hiszem, hogy – megint csak, eltekintve attól, hogy egy politikusról van szó – a színjátszásnak ez a foka még egyáltalán nem megy ritkaságszámba az emberek között: ugyan ki teszi ki közülünk a szennyest az ablakba? Hányan nem mondanák, hasonló esetben hogy „ó, úgy belefáradtam ebbe a csúnya politizálásba, mostantól inkább a festésnek szeretnék élni”. Hányan nem alkudnának meg az elveikkel ennyire, ha a kényelmes megélhetésükről volna szó? Nem azt mondom, hogy mindenki eladná magát – de azért nem kevesen, nyilván embertől és a körülményektől függően változó mértékben. Továbbá emlékezzünk, hogy a Fidesz sem így indult, a rendszerváltás környékén még az SZDSZ-szel lehetett egy sorban emlegetni libernyákság tekintetében – és hát Szájer, a jelek szerint, „titokban”, csak úgy maradt.

És bármennyire is jöttek azon nyomban a momentumos hirdetések a Fészen, hogy most aztán hogy lebukott a képmutató Fidesz, meg az Orbán-cum-Szájeres képek, meg hogy 2022-ben kormányváltás – bármekkora is az örömtánc, önmagában az, hogy most egyvalaki így bebukott, még nem diszkreditálja az egész pártot. (Objektíve nézve. Az emberek szemében, azért más kérdés; és egy ekkora kabaré vélhetőleg valamelyest meg is látszik majd statisztikákon – de kormányváltásra azért ne számítsunk. Valamint, tegyük még hozzá, hogy főleg nem diszkreditálja az eset azokat, az ő erkölcseiket, akik őszintén hisznek a párt szavában – mert a szavazóik jó része, még mindig, ilyen.)

De azért van, ami hitelteleníti őket, mármint a párt politikusait, az eset kapcsán: egyrészt az, hogy falaztak neki, mert tuti, hogy ez párton belül nem volt titok – de hát hol dobnak ki egész embert, ha nem muszáj? No meg annyiban, ahogy bőrt húztak a fogukra, meg az egész komornyik médiáéra. (Két nappal később néztem az Origót: egy darab cikk volt az esetről, érintőlegesen.) Illetve, ha lehet, még eggyel feljebb, a 34 milliomodik fokozatba kapcsolták a migráncshíradót, amit a jogállamisági vita miatt már egyébként is fokozott tempóban pörgettek. Közben pedig, egyébként elég profi módon, minden tisztségéből gyorsan lekapcsolgatták régi elvtársukat, mindenekelőtt a párttagságából.

Mindezzel együtt a Fidesz képmutató – csak nem emiatt. Ez most inkább csak egy eklatáns – és igen szórakoztató – parafrázisa volt az egyébként is tudható képmutatásuknak, korrupciójuknak. De akárhogy is, a sokadik fiaskóként, ez most nagyon rosszkor jött hazánk konzervatív, keresztény szellemiségű atyjainak. Főleg, hogy épp most készülnek a Szájer iPad-ján írt gránitkeménységű alkotmányba, annak kilencedik módosításával belevenni, hogy az anya nő.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.    Média és szórakoztatóipar

Mielőtt a szórakoztatóipar iparrá vált volna, mielőtt a modern média megszületett volna, amikor még nem voltak filmek, tévé, rádió, modern zene, újságok, stb… az emberek ki voltak éhezve a szórakoztatásra, a tájékoztatásra, az információra. Hatalmas volt tehát a kereslet mindenre ezen a téren, és az emberek minden újdonságot nagy lelkesedéssel fogadtak; gondoljunk csak a mozi hajnalára, vagy a beatzene diadalmenetére, amikor az berobbant a köztudatba. Ehhez képest ma már komplett iparágak elégítik ki ezeket az igényeket, professzionális módon: fordult tehát a kocka, immár a kínálat az, ami hatalmas, a verseny az emberek figyelméért.

1.1. A média hatalma

1)    A hírek jellemzői

○    Hírverseny

Ez alatt azt értem, hogy egyszerre csak meglehetősen kevés nagyobb horderejű ügy tud napirenden lenni, azért, mert egyszerűen nincs több hely a híradóban, nincs több ideje az embereknek odafigyelni.

Ennek pedig fontos következményei vannak: egyrészt az, hogy ahogy jönnek az újabb hírek, hamarosan a nagy horderejű régebbi ügyek is háttérbe szorulnak. Másrészt pedig a népszerűbb hírek árnyékában el lehet végezni a piszkos munkát; például amikor a foci VB ideje alatt indítanak katonai akciókat.

○    A közelebbi hírek jobban érintik a hallgatót

És ezért nagyobb súllyal szerepelnek a helyi tájékoztatásban; például a nagyvilág hiába sokkal nagyobb, a magyar híradók nagy részét a belföldi hírek teszik ki.

○    A hírek szórakoztató szerepe

Az emberek nemcsak az információért kapcsolják be a híradót, hanem ez egyféle szórakozás, kikapcsolódás is a számukra.

2)    A valóság torzítása a média által

A média által közvetített kép többféle okból el szokott térni a valóságtól:

○    A hírek nem reprezentatívak

Mint látni fogjuk, az emberek nem mindenre egyformán kíváncsiak; különösen a negatív hírek jobban érdeklik őket a pozitívaknál; a média pedig igyekszik kiszolgálni ezt az igényt, több rossz hírt mutat be, mint jót – ami miatt a világ rosszabbnak, erőszakosabbnak tűnhet a valóságosnál.

○    A média elfogultsága

A politikai pártok, különféle érdekcsoportok gyakran a médián keresztül igyekeznek manipulálni az embereket, a dolgokat a saját érdekeiknek megfelelően állítják be, a híreket a saját szájuk íze szerint tálalják.

(Ezért is fontos a független média, mely a hatalommal való visszaélés megakadályozásának fontos eszköze.)

○    A szerkesztők hatalma

Az, hogy a hírekben mit, milyen terjedelemben, milyen sorrendben mutatnak be, miképp kommentálják azokat, jelentősen befolyásolja azok érzékelését. Egyáltalán nem mindegy tehát, hogy mit hogyan ír meg az újság, hogyan mutat be a tévé.

3)    A média nemcsak beszámol, hanem alakítja is a történéseket, az embereket, a társadalmat

Mi mindenre van hatással a média?

○    A véleményekre

Mert gyakran nem csak a tényeket kapjuk, hanem azt is elmondják, érzékeltetik, hogy mit gondoljunk róluk.

○    A közhangulatra

Különösen, amikor hisztériát keltenek, uszítanak.

○    A történésekre

Nyilván a vélemények, a közhangulat az emberek viselkedését is befolyásolja. Újabban a közösségi média egészen új, és hatékony eszközt teremtett az önszerveződésre, gondoljunk csak a flashmob-okra, vagy az arab tavaszra – ám az internet, a Facebook a tömegek kifinomult manipulációjának is gyakori színtere.

○    A divat alakítása

Mondjuk azáltal, hogy milyen ruhákat viselnek a képernyőn megjelenők, milyen zenéket hallunk a hangszórókból, stb…

○    Példaállítás

Az, hogy kiket, milyen embereket látunk a tévében, arra is hatással van, hogy milyenek szeretnénk lenni mi magunk. Egy fiatalra például nagy hatással lehetnek a popsztárok, a menő rapperek, maga is hasonló karrierről kezdhet álmodni. Hasonlóan a média, a reklámok által közvetített szépségideál is jelentősen befolyásolhatja az emberek öltözködését – de egyben az önértékelésüket, önbizalmukat is.

○    A kereslet befolyásolása

Kiváltképp a reklámok által.

* * *

Látható tehát, hogy…

Ami a médiában megjelenik, azt gyakran politikai, üzleti célok befolyásolják, a média gyakran a célzatos manipuláció eszköze.

1.2. Szórakoztatóipar

Néhány tipikus régebbi és újabb keletű jellemzője:

1)    Szenzációhajhászás

(Ez általában a médiára is jellemző, nemcsak a szórakoztatóiparra.)

○    Nagyotmondás, sokkolás

Ezzel könnyű (volt) figyelemre szert tenni, kitűnni a tömegből, gondoljunk pl. Madonna kihívó szexualitására, vagy egyes heavy metal bandák, pl. a Kiss, kinézetére, viselkedésére. Sokaknak az ilyesmi persze megbotránkoztató – akik azonban csinálják, ezt nem nagyon bánják, hiszen a cél elsősorban az, hogy feltűnést keltsenek, beszéljenek róluk.

A gond csak annyi, hogy mára lényegében már nem maradt olyan, amit ne látott volna a közönség, az ingerküszöb annyira magasra tolódott, hogy azt ilyen módon lényegében már nem lehet átlépni.

Nagyokat mondani egyébként mások is szoktak, nemcsak a művészek; mondjuk amikor Elon Musk üzletember kijelenti, hogy 100 év múlva 1000000 ember él majd a Marson, vagy gondoljunk a politikusok hangzatos választási ígéreteire.

○    Hype

Vagyis, amikor inkább a sajtó fújja fel a dolgot, és nem annyira az interjúalany.

2)    Az alkotások minél könnyebben fogyaszthatóvá tétele

Ez a szórakoztatóipar egy újabb keletű fejleménye, az eladhatóság érdekében. Jellemző például a tömegeket megcélzó mozifilmekben a látvány felértékelődése a tartalommal szemben; az, hogy a videojátékokat könnyebb végigjátszani, könnyű sikerélményt adnak; valamint a televíziós kvízjátékok visszaszorulása, illetve lecserélése különféle felületes, testi ügyességet, erőt, kitartást kívánó és gyakran meglehetősen megalázó vetélkedőkre.

3)    A kockázatvállalási hajlandóság csökkenése

Megint csak újabban, a filmesek, legalábbis, ami a nagy, drága produkciókat illeti, inkább biztosra mennek, nem kockáztatnak, nem kísérleteznek, hanem bevált receptekben, folytatásokban gondolkoznak, a Die Hard 5-től a Csillagok Háborúja x-ig. (Illetve említhetjük itt a TV sorozatokat is.)

4)    Profitorientáltság, a kereslet kielégítése

Vagyis, hogy a szórakoztatóipar (és nem kis részben a média is), azt adja az embereknek, amit azok szeretnének. Lásd ehhez az ‘Ár és érték’ témában, hogy a piac nem törekszik művelni a népet.

5)    A média – és a szenzációkeltők, celebek szimbiózisa

Ezek ketten ugyanis kölcsönösen jól járnak egymással: a médiának van mit mutogatnia, a szenzációkeltőket, celebeket meg van, aki mutogatja. (Ehhez jönnek még a nézők, akiknek van mit néznie, van min ámulnia.)

A celebekről bővebben lásd ‘Az alkotások megítélésének tényezői’ témában.

2.    A művészet modern tendenciái

1)    A művészet szabályainak lazulása, az esztétika modernizálódása

Nem is olyan régen még sokkal szűkebb keretek között mozgott a művészet: gyakorlatilag nem létezett könnyűzene, nem voltak impresszionista festmények, nem volt szabad vers, nem is beszélve a különféle absztrakt műfajokról – vagy ha valaki ilyesmivel próbálkozott, arra ferde szemmel néztek. Mára a helyzet megváltozott, a művészetben gyakorlatilag mindent szabad, mindent ki is próbáltak már. Lásd ehhez az ‘Alkotás’ témában a műfajok korlátozott számát.

2)    Az alkotók sokasága, az eszközök elérhetősége

Régebben, ha az emberek alkottak is, ahhoz kevésbé voltak meg az eszközeik, és kevésbé állt módjukban az alkotásaikat közzétenni. Ma többen is próbálkoznak az alkotással ß, másrészt az alkotás eszközei is könnyen hozzáférhetőek, a festőeszközöktől a számítógépekig, illetve aki szeretne, könnyen talál magának tananyagot, tanfolyamokat is; valamint az internet segítségével könnyen el is tudják juttatni a műveiket a közönséghez az alkotók.

3)    Ellentétes tendenciák a szórakoztatóiparban és a magas kultúrában $

Mint fentebb láttuk, a szórakoztatóiparban a tartalom minél egyszerűbben fogyaszthatóvá tétele zajlik, illetve a tartalomgyártók próbálnak kevésbé kockáztatni, inkább maradnak a bevált recepteknél.

A magas kultúrában ezzel szemben az egyre elvontabbá válás, a közönségtől való eltávolodás figyelhető meg, miközben az alkotók minden áron valami újat próbálnak mutatni. Vegyük, mondjuk, amikor valaki a saját vérével fest, vagy amikor egy „zene” tiszta csendből áll. ß (@@Példák még? Mondjuk olyan zenék, amik csak különféle zajokból állnak.)

4)    Lélektelen alkotások

Manapság is születnek jó dolgok, de mellettük elég sok lélektelen, fantáziátlan filmet, zenét, épület is legyártanak.

3.    Különféle tehetségek ß

A különféle tehetséggel megáldott emberek különböző sajátosságokkal bírnak. (@@Ez itt egy elég hiányos, ad hoc lista, szóval nyugodtan hozzá lehet szólni.)

●   Írók

●   Zenészek

●   Festők

●   Színészek

●   Tudósok

4.    A művek tartalma

1)    Mikre vevők az emberek?

Bizonyos témákra fogékonyabb a közönség:

○    Politika

Amely mindenkit érint.

○    Bulvár

Különösen, ami a szexet, illetve a celebek ügyeit illeti.

○    Negatív hírek

Úgy is, mint az erőszakról, bűnözésről, háborúkról, balesetekről, emberek halálhíréről szóló tudósítások. (Közben meg sokan panaszkodnak, hogy a hírek csupa ilyenekkel vannak tele – holott a szerkesztők csak kielégítik a közönség az ez irányú igényeit.)

No és persze minden kategórián belül kelendőbb, ami nem mindennapi, ami szenzációszámba megy.

○    Ami enyhülést nyújt az ember problémáira

Mindenkinek megvan a maga gondja, baja, fájdalma, és természetes, hogy keresi a megoldást, az enyhülést; nem csoda tehát, ha odafigyel a TV doktorra; érdeklődéssel olvas olyan regényeket, melyek hasonló problémákkal küzdő emberekről szólnak; vagy hallgat olyan zenéket, melyek vigaszt nyújtanak a lelkének.

○    Megerősítés

Az ember szeret abban a tudatban lenni, hogy jól gondolja, amit gondol, jól csinálja, amit csinál – örömmel fogadja tehát a saját vélekedését, tetteit megerősítő véleményeket, kommentárokat.

Lásd ‘A megismerés buktatói’ témában a megismerés konzervativizmusáról, a megerősítés kereséséről írtakat.

2)    Az alkotó és az olvasó, néző megjelenése a művekben

○    Az alkotó megjelenése

Sok alkotó a saját élményeit, problémáit dolgozza fel a műveiben, legyenek azok festmények, szobrok vagy írások, személyisége kivetül ezekben – sőt az író gyakran szereplőként is megjelenik az írásokban, filmekben. (Nem feltétlenül nevesítve, hanem burkoltan: rá lehet érezni, hogy az adott karakter az írót testesíti meg.) Példaként gondoljunk Tolkien Hobbitjaira vagy Woody Allen karaktereire. (@@Más példák?) Ezek a figurák, a velük történtek igen hitelesek tudnak lenni, hiszen az alkotó saját érzéseiből, élményeiből táplálkoznak.

○    Az olvasó, néző megjelenése

Az emberek szeretik, ha azonosulni tudnak a szereplőkkel, illetve ha magukra ismerhetnek bennünk, a gondjaikban, a harcukban, ha látnak egy példát maguk előtt, hogy lám, ő is hasonló cipőben jár – ami enyhülést, megerősítést tud nyújtani a számukra.

3)    Az emberek szeretik az igazságosságot

Ha már az élet gyakran igazságtalan, szívesen vesszük, ha legalább a moziban mindenki az kapja, ami jár. Ezért is annyira gyakori a happy end.

Ezen kívül sokan szeretik még az egyszerű felállást is, ha a dolgok feketék és fehérek, a gonoszok gonoszok, a jók meg jók, amikor könnyű ítélet mondani, kiválasztani, hogy kinek drukkoljunk.

5.    Egyebek

1)    Divat

Divathullámok sok mindenben vannak: az öltözködésben természetesen, de vannak divattémák a könyvekben, filmekben (mint például a zombik és vámpírok voltak egy időben), illetve vannak aktuálisan divatos műfajok, vegyük csak a zenei ízlés változását a XX. század folyamán.

2)    A művészet részekre esése

A művészet több szempontból sem egységes.

○    Magának a művészetnek a tagolódása

○    Az alkotók, előadók szakosodása

○    A befogadók ízlése

3)    Mémek

A mémek a kultúrában terjedő különféle információk: viccek, dallamok, technológiák, stb… Ennek a terjedésnek a folyamata több szempontból hasonlít a génekére, a mémek ugyanis a génekhez hasonlóan replikálódnak, mutálódnak, versengenek egymással. Maga a mém elnevezés is a génekhez való hasonlóságra utal.

4)    Műhamisítás

● Az amerikai választások

Hogy Trump kiesett a pikszisből, ráadásul nem is valami elegáns módon. Meg kell mondjam, azon túl, hogy pl. Obama politikai nézeteivel és törekvéseivel jobban tudok azonosulni, azt is jó volt nézni, hogy egy újabb übermagabiztos (-nak látszó) alfa hím így pofára esik.

Egyébként megértem én azokat is, akik kevésbé vannak elragadtatva az eredménytől, féltik az országukat a ballerek tehetetlenkedésétől, a globalizáció lokális hátulütőitől, a munkahelyek exportálásától, a bevándorlástól, és hogy majd ingyenélőknek osztogatják az adóemelésből beszedett pénzeket, stb… Illetve Trumpnak is, minden arroganciája, nárcizmusa és beképzeltsége mellett voltak bizonyos elismerésre méltó tulajdonságai: kiváltképp, igen, szokás szerint, a gyakorlatiassága és tettrekészsége. Apropó, most olvastam el a könyvét, Az Üzletkötés Művészetét, ami egy eléggé szerénytelen öndicséret és sikersztory gyűjtemény – egy valamit azonban jól mutat, azt, hogy meg tudta fogni a dolgok végét, (szó szerint) tető alá hozott sok mindent, gyakran megküzdve az ésszerűtlen szabályokkal és lebzselő bürokratákkal.

Viszont ami elég egy építési vállalkozónak, az nem feltétlen elég egy ország, és nem kis részben a világ vezetőjének. Számos lényeges hibája volt ugyanis: a tájékozatlansága, az empátia hiánya, és különösen az, hogy csak a ma számított neki, hogy itt és most pörögjön a gazdaság, azon túl pedig utána az özönvíz. (Szó szerint. Mert ha valaki, ő már régen tudja, hogy „it’s the economy”, és ennek érdekében semmi sem volt drága neki, ész nélkül nyomtatta a pénzt, eladósította az államot, kilépett a klímaegyezményből, bármi, csak a GDP ne konyuljon.) Na meg a mindent túlszárnyaló egója.

Ami Bident illeti: sok mindent nem tudok róla, (azon kívül, hogy a Balatonon volt nászúton), meg hogy a legöregebb elnöke lesz az USÁ-nak. Reméljük a legjobbakat – csodát viszont, remélem ezt végre már megtanultuk, senkitől és semmitől ne várjunk. Amiben bízom, hogy az USA utcáin hadakozók a most a fejükhöz kapnak, hogy jé, új helyzet van, adjunk neki egy esélyt. Meg, hogy Trump legrövidlátóbb intézkedéseit vissza fogja csinálni.

(Ment aztán ez a nemzetközi gratulálgatás az eredmény TV-ben való bemondása után, hogy Viktorunk csak egy nappal később örült, Putyin meg kivárja a hivatalos végeredményt. Hát, szerintem is az volna az ésszerű, ha csak akkor üzennénk, miután már végleges, mert máskülönben mintegy mi magunk, a külvilág, (illetve a TV) iktat be egy talán-elnököt, a törvények helyett. Meg az egész gratulálósdi formális és képmutató volta – már hogy a legtöbben az ellenjelöltnek is ugyanígy gratuláltak volna, ha az győz. De hát ezt nevezik diplomáciának.)

● A románok Trianon ünnepnapja

Ehhez csak annyit, hogy ezek szerint románra is érdemes lesz lefordítani az Egyvilágot, mert láthatólag ott sincs minden rendben az emberek fejében. Ez ugyanis már megint egy teljesen felesleges, provokatív lépés volt, ami csak sót dörzsöl úgy a magyar kisebbség, mint az anyaország lassan hegedő sebeibe. Mert lehet örülni más bajának – de legalább tegyük ezt csendben.

● Abortusztüntetések Lengyelországban

Szintén csak röviden: az, hogy az élet a fogantatással kezdődik, technikailag igaz ugyan – de ettől még egy megtermékenyített petesejt nem ember. Hogy mikortól tekinthető annak, mikortól illetik meg egy ember jogai, arról lehet vitatkozni. Egy megszületett csecsemőt például már gyakorlatilag mindenki teljes jogú embernek ismer el. Mélyebben nem akarok itt belemenni, csak annyit mondanék el, hogy szerintem addig, ameddig alapos okkal feltehető, hogy az embrió nem érez semmit, nincs agya, idegrendszere, addig nincs probléma az abortusszal. Meg még annyit, hogy akik ezeket az abszolút tiltásokat kikövetelik, valószínűleg nincsenek teljesen tisztában azzal, hogy milyen élethelyzetek vannak – illetve hogy a nőknek legalábbis a nagy része nem passzióból veteti el a gyerekét.