Már hogy előző levelemben az Index haláláról írtam. Nos, annyira nem is halt meg, sőt: osztódott.
Még az ominózus kollektív felmondáshoz jutott eszembe azóta egy fontos tényező, hogy ugyanis évek óta ott lebegett már a lelki szemeik előtt Orbán rémképe, hogy egy nap eljön értük, ezért is csinálták meg az elhíresült függetlenségmérőjüket, amit a felmondás előtt átállítottak zöldről narancssárgára. Már régóta nyomasztotta tehát őket a helyzetük, folyamatos feszültségben éltek – ami most kirobbant. Nos, immár startupként, szabadok – innentől viszont Orbán helyett a létbizonytalanság kísérti őket.
Ami a régi Indexet illeti, eddig bejött a tippem, hogy egy eléggé jellegtelen, viszonylag semleges hangvételű lap lesz belőle: mert, ha pártatlanság alatt tényleg pártatlanságot értünk (nem pedig ellenzékiséget), akkor szerintem pártatlanabb lett. Továbbra is van benne (megérdemelt) kormánykritika, bár messze nem olyan harsány, mint korábban – viszont egy-két, a kormányra nézve pozitív tudósítást is láttam már rajta. Egyelőre tehát távolról sem ment le Origóba. Hogy ez tartósan így marad-e, arra életbiztosítást azért nem kötnék – de a jelenlegi felállás sem annyira rossz a kormánynak, már hogy íme egy újabb törésvonal az ellenzéken belül, a két lap egymástól szipkázza el az olvasókat, ráadásul mindkettő visszafogottabb lett, a Telex is. (És ez mostanra nem is a legújabb törésvonal már, hiszen azóta befigyeltek a Pálinkás József és Berki Krisztián féle legújabb pártok is. Közben meg Fegyőr még mindig kormányváltásról fantáziál…)
Az új régi Indexről szólva, az is érződik rajta, hogy egy érettebb generáció írja – ami nekem speciel jobban fekszik. Nem hiányzik ugyanis a régi gárda nyeglesége, az esetenkénti szükségtelen trágárkodásaik, sem a gyakorta átütő élcsapat-tudatuk – és most láthatjuk is, hogy valóban, senki sem pótolhatatlan. (Továbbá a 138. mobiltelefonon sem nagyon érdekelt, hogy hány kamera van – bár azt elismerem, hogy vannak, akiket igen.) Nem hiányolom továbbá a baloldali becsípődéseiket sem, a kedvenc témáik túltolását, amiről korábban előadtam, hogy ugyan én is szimpatizálok velük, szerintem is fontos kérdések, beszélni kell róluk – de azért nem minden félórában. Ami nekem hiányzik, azok a nagyobb lélegzetvételű, egy-egy témát alaposan körbejáró, feltáró, ismeretterjesztő cikkeik, melyekből tényleg tudtak jókat írni. (Mint pl. ez, a zenei skálákról.) Illetve talán a kormánykritika is kevesebb a megérdemeltnél, amilyen időket élünk – bár ez az idegeket azért kíméli.
És mintha a Telex-nél, a régi szerkesztőség új lapjánál is bizonyos fokig új lapot nyitottak volna, úgy értem, az ő hangvételük is konszolidáltabb lett. (Bár ez egyúttal a karakterüket is gyengíti.) Illetve az a benyomásom, hogy végre felfogták, hogy amit eddig csináltak, az nem pártatlanság volt, és elbizonytalanodtak, hogy akkor most, valóban, a pártatlanságot célozzák-e meg – vagy inkább továbbra is az ellenzéket, az ellenzékiséget, a baloldali értékeket képviseljék. (Ugye azt többen elmondták már, hogy a függetlenség nem egyenlő a pártatlansággal.) Ez azért egy dilemma lehet a számukra, már csak, mert sok támogatójuk azt várná tőlük, hogy hűek maradjanak régi önmagukhoz. Persze jelen körülmények között érthető is az útkeresés.
(No és persze, azt sem lehet elégszer elmondani, hogy az elfogultságnak, féloldalasságnak is vannak fokozatai, a Telexet, és a régi Indexet sem lehet, soha nem is lehetett egy lapon említeni a kormányközeli sajtó nyílt propagandájával, az Origóval és az úgynevezett „köz” médiával.)
Ami a jövőjüket illeti, mármint a Telexét, én nem hiszem, hogy a piac meg a támogatók képesek lesznek stabilan eltartani egy ilyen nagy szerkesztőséget. Kisebben viszont nem lehetetlen, pl. a 444 is elkaristol már egy ideje. Az is nehezíti a dolgukat, hogy megmaradt a régi Index is, ami, egyelőre legalábbis, nem rossz; no meg a gazdasági helyzet, ami sem a reklámbevételeknek, sem a támogatói adományoknak nem kedvez. Elválik, össze tudják-e magukat húzni, kitart-e a lelkesedésük akkor is, amikor majd kevesebb lesz a pénz. Én most arra tippelek, hogy a nagyokat ugyan nem érik utol, de megmaradnak egy kisebb, fiatalos, baloldali érzelmű, technofil rétegújságnak. Az ország, főleg ezzel a revideált hangvételükkel, csak jól jár velük – meg azért is, mert a kormányzati korrupció és hatalmaskodás féken tartásához égető szükség van a független sajtó minden megmaradt hírmondójára.
Időközben az Indexnél ismét főszerkesztőcsere volt, illetve szervezetileg is közelebb vonták őket a jobboldali tulajdonosokhoz. Hogy ez egy hangnemváltás előszele-e, azt meglátjuk.
