(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Elvek, szabályok, normák
1.1. Elvek és szabályok
1) Mire jók ezek?
Miért alkotunk szabályokat, miért élünk szabályok szerint?
○ Megmondják, hogy mit és hogyan tegyünk
Ami, bár korlátok közé szorít bennünket, egyúttal azonban támpontokat is nyújt.
○ Kiszámíthatóság
Ha vannak szabályok, akkor előre tudhatjuk, hogy mi várható az emberektől, hogyan fognak cselekedni, kevesebb meglepetés ér bennünket.
○ Hatékonyabb együttműködés, rend
Mondjuk egy szerződést tekintve, mindkét fél tudhatja, hogy a másik mikor és milyen szolgáltatást fog nyújtani, ehhez képest szervezheti meg a saját tevékenységét, mindketten hatékonyabban tudnak dolgozni. Másfelől, hogy a társadalom szabályok, törvények szerint működik, az rendet teremt, nem kell káoszban élnünk.
○ Konfliktuscsökkentés
A szabályok megszabják az emberek jogait és kötelességeit, miáltal tudni lehet, hogy ki a hibás, ha valami zűr van – ami segít elkerülni a vitákat, konfliktusokat.
Másfelől az igazságszolgáltatás állami kézbe vétele is hatékony eszköz az ellenségeskedés csillapításában, a kölcsönös bosszúk körének megakasztásában.
2) Az elvek és szabályok – elvek vagy szabályok
Miben különböznek egymástól az elvek és szabályok?
○ Az elvek általánosak – a szabályok konkrétak
○ Az elvek egyszerűek – a szabályok részletesek
„Pacta sunt servenda”, vagyis a szerződéseket teljesíteni kell: ez egy jogelv, igen egyszerű és általános, mindössze három szó, és mindenféle szerződére, körülményre vonatkoztatható.
Persze ahhoz, hogy az elveket a gyakorlatban is alkalmazni lehessen, sok mindent végig kell gondolni, meg kell állapítani, bele kell menni a részletekbe: mi számít egyáltalán szerződésnek, mikor történik szerződésszegés, mit lehet tenni ilyenkor, mentesülhet-e a felelősség alól a szerződést megszegő, stb… Az elveket szabályok konkretizálják, teszik egyértelművé.
* * *
Miért van szükség elvekre és szabályokra is, mi a jó az egyikben és a másikban?
Az elvek, azok általánossága azért jó, mert nem lehet minden helyzetet előre látni; és még ha lehetne is, nem volna könnyű minden helyzetre szabályt alkotni, a rengeteg szabály között eligazodni. Egy-egy elv képes lefedni a különféle élethelyzetek széles körét, és ha nincs az adott szituációra pontosan illeszkedő szabály, az alkalmazó képes az elvvel összhangban intézkedni, a közeli szabályokat megfelelően kiterjeszteni.
A szabályok meg nyilván azért jók, mert egyértelműbbek, könnyebb nekik megfelelni, könnyebb alkalmazni őket, kiszámíthatóbb a hatásuk. Abban, hogy mennyire hagyatkozunk az elvekre, mennyire alkotunk szabályokat, egyensúlyra érdemes törekedni, a szabályozandó terület sajátosságainak megfelelően.
1.2. Normák
Normának a társadalmi szabályokat nevezzük, vagyis olyan előírásokat, melyek az emberek széles körére meghatározzák, hogy milyen helyzetben mit kell tenniük, hogyan kell viselkedniük. Egy normához általában kényszerítő mechanizmus is járul, vagyis a szabályt megsértők valamilyen szankcióra számíthatnak.
Kétféle norma van: a társadalmi normák és a jogszabályok.
Társadalmi norma például, hogy az ember ne piszkálja az orrát nyilvánosan, ne viselkedjen illetlenül; vagy a vérfertőzés tilalma. Az ilyesmit az emberek általában elítélik, rossz szemmel nézik – bár bíróság elé citálni azért nem szokás a vétkezőket. A társadalmi normák tehát olyan informális társadalmi szabályok, melyekhez kényszerítő mechanizmus járul – de jogi, állami kényszer azért nem.
A jogszabály ezzel szemben olyan norma, amelynek a keletkezése az államhoz kötődik, a társadalomban általánosan kötelező, és az érvényesülését az állami szervek szükség esetén kényszerrel biztosítják. Egy példa: „Aki mást megöl, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” (A minősített esetek pedig még többel.)
Az alábbi táblázat a társadalmi normák és a jogszabályok jellemzőit, különbségeit foglalja össze:
Társadalmi normák |
Jogszabályok |
Informálisak, íratlanok |
Formálisak, írottak |
Decentralizált szabályalkotás és kikényszerítés ● Széleskörű ellenőrzés ● Az ellenőrzést laikusok végzik ● Ingyenesség ● A társadalmi normákat nehezebb egyéni- illetve különérdekek szolgálatába állítani. |
Centralizált szabályalkotás és kikényszerítés ● Korlátozott ellenőrzés ● Szakemberek ellenőriznek ● Forrásigény ● A jogszabályokat viszonylag könnyebb különérdekek szolgálatára felhasználni. |
Organikus fejlődés Vagyis a társadalmi normák tervezés nélkül, spontán módon jönnek létre, formálódnak. Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai is: ● Integráltság az adott környezetbe Mivel eleve a társadalmi környezetbe beágyazva, ahhoz idomulva jönnek létre. ● Kipróbált, működő szabályok ● A racionális tervezés hiánya ● Tehetetlenség Azaz, ha a környezet megváltozik, a társadalmi normák gyakran nem követik a változást. (@@Példa?) |
Tervezettség
● Rosszabb környezeti integráció A törvényhozásban ugyanis bármit, a társadalmi környezettől idegen szabályokat is el lehet fogadni. ● Lehet, hogy nem válnak be ● Potenciális racionalitás ● Rugalmasság, alakíthatóság Nagyjából bármikor át lehet írni őket ugyanis. |
A társadalmi normák a kisebb súlyú, de gyakori kihágásokat, illetve a jelkép értékű tetteket kezelik hatékonyan. |
A jogszabályok inkább a nagyobb súlyú, ritkább, nem jelkép érékű tetteknél működnek. |
Visszatérve a kikényszerítéshez, a vele való fenyegetéshez, ezekre nem feltétlen van szükség: a kötelezettek önkéntesen is követhetik a szabályokat, ha magukévá teszik, internalizálják azokat. Az internalizálás tehát azt jelenti, hogy maguk is úgy tartják helyesnek, a szabály mintegy etikai elvvé válik a számukra.
Néhány megállapítás a társadalmi normák és a jog viszonyáról. Jellemző, hogy a társadalmak fejlődésével a jog egyre inkább átveszi a társadalmi normák szerepét, formalizálva az addigi informális szabályokat; például ahogy egy civilizált társadalomban a vérbosszú helyett már a bíróságok szolgáltatnak igazságot. Láttuk azonban, hogy bizonyos kihágásokat, a kisebb súlyú, de gyakori szabálysértéseket, a társadalmi normák hatékonyan képesek kezelni – érdemes tehát megőrizni őket, kihasználni az erejüket, nem kell arra törekedni, hogy a jog teljesen kiszorítsa azokat.
Már csak azért sem, mert a társadalmi normák gyakran támogatják a jogszabályok érvényesülését, azáltal, hogy általában véve előírják azok követését. (Kultúráról-kultúrára változó mértékben azért: van, ahol inkább a törvények, a rendszer kijátszása a menő.)
2. Társadalmi normák
Azt már tudjuk, mik a társadalmi normák, és a jogszabályokkal összehasonlítva a főbb jellemzőiket is megismertük. Íme még néhány sajátosságuk:
1) Dinamika
Miket lehet elmondani a társadalmi normák változásáról?
○ Tartós stabilitás
A társadalmi normák jellemzően hosszú időszakokon keresztül nem nagyon változnak.
○ Hirtelen változás
Amikor viszont változás történik, az gyakran hirtelen és nagymérvű: ezt nevezik normaszakadásnak (norm cascade). Példaként a kínai nők lábának évszázadokon át gyakorolt fájdalmas elkötözését lehet említeni, mellyel aztán a XX. század elején viszonylag gyorsan felhagytak. (@@Jobb magyar szó a normaszakadásra? Más példák?)
2) Rossz társadalmi normák, szokások
Több szempontból, több mindenkinek is rosszak lehetnek:
○ A gyakorlóiknak
Mint az említett lábkötözés.
○ Társadalmi feszültségeket okozhatnak
Mint a nők elnyomása, sokfelé még ma is; vagy az indiai kasztrendszer.
○ A fejlődés gátját képezhetik ß
Például azáltal, hogy az elnyomott rétegek tehetsége, munkaereje kihasználatlan marad. (@@Meg még?)
○ Ökológiai károk
Mondjuk a cápák nagymérvű pusztítása, ami jelentős részben azért történik, mert a kínaiak szeretnek jeles alkalmakkor levest főzni az uszonyaikból.
A hasonlók egynémelyike lehet, hogy korábban, más körülmények között, kevésbé volt kártékony, például, mert kisebb volt a népesség, kevesebben akartak cápát enni – de akárhogy is, bármennyire is a kultúra részei ezek, ha komoly károkat okoznak, nem kell sajnálni megszabadulni tőlük.
3) Szokások
Ezek annyiban különböznek a normáktól, hogy jóval kevésbé elvártak, nem kapcsolódik hozzájuk kényszerítő mechanizmus. Egy szokás például, hogy karácsonykor karácsonyfát állítunk: az emberek többnyire így tesznek még ma is – de ha valakinek nincs kedve, azon se nagyon ütközik meg senki. A szokások kevésbé arra hivatottak, hogy rendet tartsanak a társadalomban.
Azonban a szokásoknak, hagyományoknak is van a csoportokat definiáló, összetartó, a különböző csoportokat egymástól elkülönítő ereje; mint ahogyan a karácsony megünneplése is erősíti az emberekben a keresztényi tudatot és összetartozást. Érdemes még kiemelni, hogy ez az értelmetlen, káros szokásokra, normákra is igaz; például a különféle fájdalmas beavatási szertartások, erőfeszítést igénylő követelmények (például a muszlimok szigorú böjtje a ramadán alatt) is erősítik a csoportokat, a csoporthoz tartozás tudatát.
3. Jog
3.1. A jog jelentése és története
1) Jelentés
A jog egyfelől jelenthet jogszabályt, melynek a definícióját fentebb láttuk.
A jogszabályoknak két fajtája van: a törvény, (melyet a törvényhozó hatalom hoz létre, ami demokráciában a parlament); valamint a rendelet, (melyet a végrehajtó hatalom ad ki. A rendelet, attól függően, hogy a végrehajtó hatalmon belül kitől származik, lehet kormányrendelet, miniszteri rendelet, önkormányzati rendelet, stb…)
A jog másfelől jogosultságot is jelenthet, azt, hogy valakinek joga van valamihez.
2) A jog története
Erről csak nagyon röviden: bár korábban is létezett jog (pl. Hammurapi törvényei Mezopotámiában), az első igazán fejlett jogrendszer a római volt. Ez a kontinentális (nem angolszász) jogrendszerek alapja, ezért is oktatják a római jogot a mai napig.
Egy másik fontos lépcsőfok volt a XVIII-XIX. században lezajlott átfogó kodifikáció, melynek során a felvilágosodásnak és a nemzetállamok létrejöttének köszönhetően a kontinentális Európa csaknem minden országában egységes törvénykönyveket hoztak létre. Ekkor jött létre a Code Civil (Napóleon törvénykönyve), illetve a BGB is (Bürgerliches Gesetzbuch, a Német Polgári Törvénykönyv).
3.2. A jogszabályok eredete és legitimációja
Honnan jönnek a jogszabályok, és miért fogadják el őket az emberek „jogosnak”, legitimnek?
1) Szokások, kultúra
A szokások társadalmi normává ß, azok pedig törvénnyé alakulhatnak. A törvények így eleve bírják a nép jóváhagyását.
Lásd még alább a szokásjogról írtakat.
2) Legitim hatalom által, legitim módon meghozott szabályok
Vagyis, ha mind a hatalmat, mind a jogszabályalkotás módját jogosnak fogadják el az emberek, akkor az így készült törvényeket, rendeleteket is legitimnek fogják tekinteni; mint például amikor egy demokratikusan választott parlament a jogalkotásra vonatkozó törvényeknek, a házszabálynak megfelelően hoz törvényeket.
3) Természetjog
Bár az előbb elmondottak adhatnak bizonyos legitimitást a jogszabályoknak, mégis, ameddig emberek alkotják meg őket, addig megmarad a kétely: az ember ugyanis tökéletlen, gyakran a saját érdekei vezérlik, személete, gondolkodása szubjektív, ki van téve a körülmények befolyásának, stb… A történelem során sok emberi törvényről be is bizonyosodott azok tökéletlensége, embertelensége.
Ezért is merült föl, hogy nem lehetne-e az embertől függetlenül létező, általános eszményeket, jogelveket találni, hogy aztán azokra, a természetjogra építve alkothassuk meg a jogrendszereinket, szilárd alapot biztosítva azoknak.
Nem könnyű azonban a természetjogra alapozni.
Mégis, sokan vélik, hogy szükség volna valamire, ami az egyes nemzetek törvényei felett áll. Ezt a törvények felett álló törvényt azonban magunknak kell megalkotnunk: a nemzetközi szerződések és törvénykezés jelenthetnek gyakorlati megoldást a problémára.
3.3. A jog felépítése
1) Jogrendszerek
Melyek egy-egy ország jogszabályainak összességét jelentik, és attól rendszerek, hogy bennük a jogszabályok összefüggenek egymással, rendszerezett és ellentmondásmentes egységet alkotnak.
Jogrendszer alapvetően kétféle van:
○ Kontinentális jogrendszer
Ami attól kontinentális, hogy Európa kontinentális részén (vagyis nem Angliában) fejlődött ki. Jellemző rá, hogy a bírósági döntések elsősorban a jogszabályokra támaszkodnak, semmint a korábbi bírósági ítéletekre; az hogy a döntéseket a bíró vagy bírók hozzák meg, nincs esküdtszék; valamint a jog felosztása két jogterületre, magánjogra és közjogra.
○ Angolszász jogrendszer
Vagy más néven szokásjog, mivel itt a jogszabályok kevésbé részletesen szabályoznak, a döntések nagyobb mértékben alapulnak precedensekre; van továbbá esküdtszék; és kevésbé jellemző magánjogi-közjogi felosztás. (@@Vagy egyáltalán nem?)
2) Jogágak
A jogot, jogterületeket szokás kisebb egységekre osztani, melyeket jogágaknak nevezünk. Néhány példa:
● Polgári jog
Mely mellérendeltségi viszonyban álló személyek vagyoni viszonyait és személyhez fűződő jogait szabályozza.
● Büntetőjog
Egyrészt meghatározza a büntetendő tényállásokat, hogy mely tettek elkövetése esetén vonják felelősségre az embert – másrészt pedig büntetési tételeket rendel a tényállásokhoz, megszabja a büntetést.
● Alkotmányjog
Ez a jogág egyebek mellett az állami berendezkedés és az állampolgárság kérdéseit, az alapvető szabadságjogokat szabályozza.
● Nemzetközi jog
Mely az államok, szuverének, hatalmak egymás közötti viszonyaival, illetve a nemzetközi szervezetek szabályozásával foglalkozik.
● Egyéb jogágak
A fentieken kívül számos jogág van még: a munkajog, társasági jog, közigazgatási jog, polgári eljárásjog, büntetőeljárás jog, stb…
3.4. A jog nemcsak az igazságot szolgálja
Ius est ars boni et aequi, azaz a jog a jó és méltányos művészete: ez talán a legismertebb jogi maxima, és egyfelől azt akarja kifejezni, hogy a jog igyekszik jó és méltányos lenni, másfelől pedig, hogy ezt nem mindig lehet objektív, mérnöki módon elérni, gyakran kompromisszumokra van szükség, a jogászkodáshoz bizonyos beleérzési képesség, „művészi véna” is elkél.
Azonban korántsem a felek, a jogosult, a sértett érdekei az egyedüli tényezők a jogi eljárásban. Mi minden versenyez velük?
● Társadalmi rend, közérdek
Amennyiben ezek szembekerülnek a felek, a jogi eset közvetlen szereplőinek érdekeivel, az jelentősen befolyásolhatja az ügy kimenetelét.
● Különérdekek
Nem ritka, hogy a hatalom birtokosai, a társadalom felső rétegei a saját érdekeik szolgálatába állítják a jogot, a törvényt.
Mindazonáltal demokráciákban is sokan próbálják kijárni, hogy a szabályok nekik kedvezzenek.
● Alkalmazás
A jogszabályok megalkotása során arra is gondolni kell, hogy azok a gyakorlatban is alkalmazhatóak legyenek – amiért nem ritkán az igazságukból is fel kell adni. Emlékszünk rá, hogy nem lehet mindenre szabályt alkotni, nem lehet minden szóba jöhető tényezőt figyelembe venni, ezért a jogszabályok bizonyos fokig mindig általánosak.
Illetve a jogszabályok alkalmazásának körülményeit, a követendő eljárást sem lehet túlrészletezni – így aztán, hogy e szabályokat mégis kellő hatékonysággal és igazságossággal használni lehessen, jelentős mozgásteret kell biztosítani a jogalkalmazónak: innen a bírók meglehetősen széleskörű lehetősége a mérlegelésre, és a büntetési tételek „lazasága”. (Utóbbiról lásd még alább.)
A megfelelő egyensúly azonban itt is lényeges. A jogszabályok megfogalmazása túl laza sem lehet, különben gumiszabályokat kapunk, melyeket könnyű a különféle különérdekeknek megfelelően nyújtani, nem érvényesül a jogszabályalkotó szándéka, a közjó védelme.
* * *
Végül, még ha az is a cél, akkor is nehéz igazságosan, objektív módon ítélni, azért is, mert nem lehet belelátni az emberek fejébe, például nem lehet tudni, hogy egy bűntett mekkora szenvedést okozott az áldozatnak, vagy hogy a büntetés mennyire fáj majd az elítéltnek. Ez pedig, a fentebb elmondottakkal együtt, teret nyit a szubjektivitásnak, így nem kis részben a bíró személyes mérlegelésén múlik az ítélet, a vádlott sorsa: ius est ars…
4. Büntetések
A büntetőjogot fentebb viszonylag részletesen tárgyaltam, láthattuk, hogy mennyire szabályozott, formalizált a bűnesetek jogi kezelése. Elhangzott továbbá, hogy a társadalmi normákhoz is tartoznak kikényszerítő mechanizmusok, büntetések – bár ezek informálisak, például amikor az emberek „rossz szemmel néznek” a vétkesre. Ezenkívül bevezetésképpen érdemes még utalni az ‘Agresszió’ témára.
Lássuk, mi fontosat lehet még elmondani a büntetésekről.
4.1. A büntetés céljai
A büntetés többféle célt szolgálhat:
○ Igazságtétel
Hogy az elkövető megkapja, amit megérdemel, és a sértetteknek is igazságot szolgáltassanak, helyreálljon az emberek igazságérzete.
○ Bűnmegelőzés
Egyrészt a leendő elkövetők elrettentésével; másrészt a megbüntetettek átnevelésével, illetve hogy legközelebb kétszer is meggondolják elkövetnek-e valamit; harmadrészt pedig az elkövetők társadalomból való kivonása által.
○ A társadalmi béke és nyugalom fenntartása
Hogy az emberek ne maguk álljanak neki igazságot tenni, amiből csak kölcsönös bosszulkodás fakad; illetve, hogy a bűnmegelőzés révén a népnek ne kelljen állandó félelemben élnie.
4.2. Nehézségek
1) Az igazságos büntetések kiszabását több minden nehezíti:
○ A jogszabályok viszonylagos általánossága, az ítélkezés szubjektivitása
Mint elhangzott.
○ Nem lehet az emberek fejébe látni
Melyre már szintén utaltam: nem lehet tudni, hogy egy bűntett mekkora szenvedést okozott; de nem lehet tudni az elkövető tudatállapotát sem, hogy szándékosan tette-e, amit tett; meg azt sem, hogy a kiszabandó büntetés mennyire fáj majd az elítéltnek.
○ A büntetések más neműek, mint a bűnök
Például súlyos testi sértésért is szabadságvesztés jár, nem a „szemet szemért” idejét éljük már. Emiatt is nehezebb olyan büntetést kiszabni, amely a bűntett által okozotthoz hasonló mértékű hátrányt, fájdalmat mér az elkövetőre.
○ A büntetések meg is bélyegeznek
A büntetés következményei nem feltétlenül érnek véget azzal, hogy valaki például leüli, a börtönviseltség, a büntetett előélet, később is megnehezítheti az életét: az emberek továbbra is bűnözőként tekintenek rá, kiközösítik, nehezebben kap munkát, stb… Az elítéltnek így gyakran súlyosabb büntetést kell elszenvednie a szándékoltnál, az igazságosnál, illetve nehezebb visszailleszkednie a társadalomba.
2) A büntetések nem kívánt következményei, nem célravezető büntetések
○ A tiltott gyümölcs édesebb
○ A börtönben még rosszabbá válhat az elítélt
Leginkább a rossz társaság miatt, de a túl szigorú büntetéstől meg is keseredhet, a társadalom elleni bosszúra ß is megszomjazhat.
○ A társadalomba való visszailleszkedés nehézsége
○ A büntetések nemcsak az elkövetők büntetik
Hanem különösen a hozzátartozókat is: a feleséget, gyerekeket, szülőket.
4.3. A büntetés hatásossága
1) A büntetés bekövetkezésének valószínűsége fontosabb, mint a súlyossága
Magyarul, az embert jobban visszatartja, például lopástól, ha jó eséllyel elkapják, még ha nem is büntetnék meg túlságosan – ahhoz képest, mintha súlyosabb büntetés volna kilátásban, bár kevésbé valószínű, hogy lebukik.
2) A túl szigorú büntetések hátulütői
A szigorúbb büntetéseknek alapból nagyobb a visszatartó erejük – de ellenkező irányú hatásaik is vannak:
○ Még rosszabbá válhat az elítélt
Ahogy fentebb írtam.
○ Kisebb hajlandóság a tettek átértékelésére
○ A büntetéseknek fokozatai kell, hogy legyenek
Nem lehet mindenért súlyos büntetést adni, mert akkor az elkövetőnek nem lesz további veszítenivalója, nem lesz mivel sakkban tartani őt – illetve azért sem árt, ha a büntetések arányban állnak az elkövetett bűnökkel, mert így az igazságos.
○ Ha valaki állandóan súlyos büntetéseket kap, hozzászokhat
○ A súlyosan bántalmazott, büntetett gyerekekből sérült, agresszív felnőttek lesznek ß
Illetve az olyanokból, akik agresszív példákat látnak maguk körül – ezeket ismerik, imitálják majd ugyanis.
○ Hatékonyabb a büntetés, ha egyébként jó kapcsolat áll fenn a büntető és megbüntetett között ß
Ezért is érdemes alkalmasint világossá tenni a megbüntetettnek, hogy a büntetésnek nem kell a jó viszony végét jelentenie.
3) Visszaesők
Szép számmal vannak olyanok, akik a megbüntetésük után újra bűnöznek, a jognak nem sikerül jó útra téríteni őket, visszaesnek.
5. Szabályok a gyakorlatban
5.1. A szabályok tökéletlensége
Ahogy az eddig elmondottakból is kitűnhet, tökéletlen világunkban a szabályok is tökéletlenek.
● Szabályok és érdekek
Az érdekek világában élünk, azok gyakran felülkerekednek az elveken, szabályokon; így, ha valaki megsért ugyan valamilyen szabályt, de érdekeket nem, akkor gyakran kevésbé kell félnie a büntetéstől – ellenben érdekeket sértve, akkor is számíthat kellemetlenségekre, ha közben szabályt nem hág át.
● A jog nemcsak az igazságot szolgálja
Ahogy azt részletesen kifejtettem.
● Kiskapuk
Vagyis, hogy gyakran megvan a lehetőség kibújni a szabályok alól.
Itt lehet elmondani végül, hogy a törvények szellemének a megvalósulása az, ami fontos.
5.2. Szabályok betartása és megszegése
1) A szabályokat nem mindig tartják be
Óvatosan építsünk tehát arra, hogy mások majd tiszteletben tartják azokat.
2) A szabályokat nem mindig tartatják be
Sok esetben a szabály ott van ugyan – csak éppen senki nem fárasztja magát túlságosan azzal, hogy be is tartassa, kikényszerítse őket.
Illetve az sem ritka, hogy a szabályok megalkotói, érvényesítői eleve nem is gondolják, hogy azokat teljesen betartják majd, el sem igazán várják azt.
3) Mikor lehet megszegni a szabályokat?
Mások és a társadalom érdekében többnyire nem árt, ha akkor is betartjuk azokat, ha nem kell félnünk a büntetéstől. Mikor lehet mégis nyugodtabb szívvel áthágni a szabályokat?
○ Ha súlyosan rossz, embertelen cselekedeteket írnak elő
Mint mások elnyomása, illetve ha nagyfokú boldogtalanságot okoznánk a betartásukkal.
○ Ha nem okoz rosszat a szabályszegés
Mint amikor átmegyünk a piroson, amikor nem jön senki.
○ Ha épp a szabályok megszegésével szolgáljuk azok szellemének érvényesülését
Mondjuk, ha éppen azzal lehet elkerülni egy balesetet, hogy átlépjük a sebességhatárt.
Fontos azonban, hogy ne csak az ürügyet keressük a szabályszegésre; valamint, hogyha valaki más szabályt szeg, az nem indok arra, hogy magunk is így tegyünk, nem mentség rá, ha így tettünk.
4) Miért jó mégis olyankor is betartani a szabályokat, amikor haszontalannak tűnnek?
○ Rutinná válnak, nem kell mindig mérlegelni
A rutinnak megvannak az előnyei, például, ha olyankor is kiteszem az indexet, amikor nincs ott senki, megszokom a mozdulatot, olyankor is automatikusan működni fog, amikor tényleg szükség van rá.
○ A szabályszegésünk másokat is arra ösztönözhet
Ami nem tesz jót a társadalmi rendnek. (Meg esetenként mi magunknak se.)
○ Mások bosszantásának elkerülése
Az emberek ugyanis általában helytelenítik, ha valaki kilóg a sorból, semmibe veszi a szabályokat.
○ Megbüntetnek
Ezen háborogni pedig nem ér, akkor sem, ha épp nincs értelme a szabálynak: ha az ember úgy dönt, hogy szabályt szeg, akkor számoljon ezzel. Illetve, mint mondani szokták…
A szabály az szabály.
Amellett rendszerint okkal hozták meg őket, előre figyelmeztetnek, hogy mire számítsunk, ha szembe megyünk velük, nemcsak ránk nézve kötelezőek, és betartásuk többnyire, összességében hozzájárul az élhetőbb társadalomhoz – szóval kár méltatlankodni miattuk. (Eltekintve természetesen a valóban súlyosan rossz szabályoktól.)
5.3. A szabályok megváltoztathatóak
A szabályokat emberek hozzák meg, érvényesítik és változtatják meg – azon túl tehát, hogy nem ritkán tökéletlenek, nem mindig tartatják be őket, kőbe vésve sincsenek, meg lehet változtatni őket.
Történhet ez „közös megegyezéssel”, annál is inkább, hiszen láttuk, hogy a szabályokat időnként maguk a szabályalkotók sem gondolják 100%-ig komolyan, illetve gyakran maguk sem tudják előre, hogy pontosan hogyan is volna a legjobb – érdemes lehet tehát „tárgyalni” róluk.
No és természetesen van, amikor a szabályalkotók önkényesen, egyoldalúan változtatják meg a szabályokat, általában önérdekből.
Akárhogy is, a szabályok túl gyakori változtatgatása nem tesz jót: betartani is nehezebb őket, illetve az általános körülmények stabilitása is romlik – ami pedig fontos volna a közöttük élőknek, működőknek.