[ Frissítve 2021.08.19-én. A fontosabb változások szögletes zárójelben. ]
● A megfigyelési botrány
Pegasus, kémszoftver a mobilokon, tudjátok. Néhány megfigyelés ennek kapcsán:
○ Amilyen kétélű fegyver ez a hekkelősdi: már hogy könnyen és kényelmesen lehet kémkedni vele – viszont ez hasonlóan könnyen ki is derülhet, amikor a hekkelőt hekkelik meg. Az olyanoknak, akikről eleve mindenki tudja, hogy rosszfiúk, (mondjuk Észak-Koreának), ez kisebb gond – de akik szeretnék fenntartani a jogállamiság látszatát, már problémákat okozhat.
○ Hogy láthatóan olyan megbízhatóan lukacsos ezeknek az eszközöknek a biztonsági rendszere, hogy tartós bizniszt lehet rá építeni. Túlságosan tehát nem is igyekeznek befoltozni őket. Miért lehet ez?
Egyfelől mert a gyártóknak, programozóknak fontosabb meg érdekesebb is új funkciókat csinálni, az új verziót minél gyorsabban kihozni, mint a régit rendbe rakni. Az erőltetett fejlesztés miatt ott marad a sok trehányság. Nem segít továbbá a szoftverek manapság jellemző felfújtsága, túlbonyolítása sem.
A felhasználót is az érdekli, ami látszik, a máz alá nem lát be.
A kormányoknak, illetve mindazoknak, akik kihasználják ezeket a tátongó lyukakat, nekik sem érdekük, hogy betömködjék azokat. Pedig egészen bizonyos, hogy leginkább csak szándék kérdése volna – és hadd mondjak erre csak egy kézenfekvő módot: ha a Google a rengeteg pénzével egyszerűen megvenné ezt az izraeli céget, amelyik a kémprogramot csinálta. (Vagy ha nem adják, hát akkor csinálna egy ötször jobbat.) Eléggé visszatetsző is nekem, hogy az oprendszerek gyártóinak most sem nagyon ment neki senki, csak az izraelieket piszkálták kicsit.
○ Ha kint van egy ilyen eszköz, nincs olyan, hogy azt csak jóra használják. Egyfelől az eladónak is az az érdeke, hogy minél több mindenkinek eladja, ha tőrőlmetszett gengsztereknek esetleg nem is, de kisebb-nagyobb csibészeknek már igen. A vevőknél pedig szintén ott a csábítás, hogy ha már egyszer a kezükben van ez a nagyszerű lehetőség, miért ne használják ki rendesen. Meg a vicc, hogy de hiszen benne van a szerződésben, hogy csak terrorelhárításra fogják használni. (Nem is beszélve arról, hogy aki akar, magának is fejleszthet hasonlót, biztos vagyok benne, hogy nem a Pegasus az egyetlen repülő faló.)
○ Elhangzott továbbá, hogy de hát minden állam kémkedik. Jó, csak nem mindegy, hogy ki után. Itt nálunk nem az állam ellenségeit figyelték meg, hanem a Fidesz politikai ellenfeleit, újságírókat, egy CEU-s diákot, stb… Meg hogy azzal jöttek, hogy a titkosszolgálatok Magyarországon függetlenek a politikától. Igen, épp látjuk, mennyire. (Ahogy az Alkotmánybíróságtól kezdve az ügyészségen keresztül az MNB-ig sok minden más is rendkívül független.) Meg, hogy minden jogszerű volt – hát igen, azt nem olyan nehéz, amikor valaki olyan törvényt hoz, amilyet csak akar. Meg ahogy a Fidesz szabotálja az ügy kivizsgálását…
○ Aztán, ismét láthattunk, amint látványosan, napokra megakad a kormányzati kommunikáció az ilyen kínos ügyek kapcsán. Hasonló volt, amikor Szájerről derült ki, hogy szíve szerint inkább a Pride-ra menne, mint a Békemenetre. Ennyi időbe telik, amíg az agytröszt kitalálja a vezérszólamot, hogy mivel próbálják meg eladni az eladhatatlant.
○ Talán ez a mostani eset, egy kicsit, tudatosította az emberekben, hogy bárki, bárkit, bármikor megfigyelhet a kütyüin keresztül, illetve általában, hogy mennyire lehet bízni az online tevékenységünk titkosságában. Úgy is, mint hogy ugyanolyan könnyű a világon bárhonnan ráizzítani a Pegasust egy magyar telefonszámra is, mint itthonról. (Bár most aligha ez történt, hiszen láthatóan az ellenzék lett megcélozva. Vagy ami azt illeti, innen Magyarországról is akár Orbán külföldi ellenfeleire: nem azért, hogy megtette, hanem hogy miért nem feltétlenül csak belügy az, ami itt történt. Ja meg hogy okostelefonja a kisebb-nagyobb fideszeseknek is van, és minden bizonnyal számukra sem öröm, hogy most kiderült, ha a magasságosnak rossz napja van, akár az ő életükben is kutakodhat.)
Végül pedig, hogy talán nő majd egy kicsit a „vagyonom”, a 3310-esem piaci értéke. Illetve a régi oprendszerek, főleg az XP: nem azt mondom, hogy azokon nincsenek rések – de akkor még a lényegi funkciókra koncentráltak, és mégiscsak több mint egy évtizedig az egész világ azt használta… (Putyin meg még mindig.)
● A legújabb nemzeti konzultáció
A tavalyi konzultációt még részletesen kielemeztem, most viszont nem mennék bele ennyire, inkább csak megmutatom, hogyan lehetne lényegesen rövidebbre fogni, (és szórakoztatóbbá tenni), mert ettől a két oldal szövegtől már azok is megunják az életüket, akik még mindig hisznek. Tehát:
1) Migránsoktól féltek-e?
○ Igen ○ Nem
2) Sorostól féltek-e?
○ Igen ○ (Nem)
3) Aktuálisan féltek-e még ettől-attól? (Tudjátok, vírusok, buzik, hasonlók…)
○ Igen
4) Kívánjátok-e, hogy Orbán mindeme veszedelmektől megoltalmazza Mária Országát?
○ Igen, akarjuk!
5) ♫ Felke-elt a napunk, ♪ Orbán a mi urunk… ♪ ;) Aztán, több pénzet, azt akartok-é?
○ Még szép!
6) Hiába, egy vérből vagyunk – kis különbség, hogy nekünk lesz is, és nem csak a morzsák, amiket nektek szórunk, hehe. Na de a legfontosabb: az ellenzék és Brüsszel rossz, ☮rbán jó. Értem?
☣ ☠yur☢sány
És akkor ezt így ki lehetne küldeni minden évben, mert mindig erről van szó. És ismételten elnézést azoktól, akik még mindig komolyan tudják ezt venni; valamint azt sem mondom, hogy Orbán mindent rosszul csinált, és azt sem, hogy az ellenzék mindent jobban csinálna, de még csak azt sem, hogy Brüsszellel minden rendben van. Annyit mondok, hogy ez az egész a kezdetektől fogva színtiszta propaganda.
Mert ha valóban a fontos kérdéseket szeretnék megbeszélni, volna még itt egy-két apróság, amiről valahogy hallgatnak, mint a sír. Mi van a Fudannal 500 milliárdért? Mi van a kínai selyemvasúttal? Mi van az egyetemek és számos vagyonelem fideszes kiszervezésével több ezermilliárd értékben? Mi van az autópályák magánosításával? Mi van a 30000 halottal…
És akkor jött ez. Egy „népszavazás”, melynél szintén lehet tudni az eredményt előre: azt is, hogy 98% úgy válaszol, ahogy kell, meg azt is, hogy kb. annyian fognak elmenni rá, mint ahányan a konzultációt visszaküldik, tehát érvénytelen lesz. (Kicsit többen, mert gyerekek, de inkább kevesebben, mert nem jön házhoz.) Semmire sem jó, még érvelni sem lehet vele komolyan, csak Orbán erre van ráállva, és nincs jobb ötlete. Néhány megfigyelés:
○ A dolog műbalhé jellege: vagyis, hogy én legalábbis nem hallottam róla, hogy akár egy gyereket is átoperáltak volna Magyarországon. Gondolom a világban azért volt pár ilyen eset, illetve helyenként nálunk is biztos előfordult egy-két túlbuzgó LMBTQ-s, de ez is messze nincs akkora probléma, hogy indokolja ezt az országos légiriadót.
○ Hogy a Brüsszeli pénzek visszatartása annyira kiakasztotta a főnököt, hogy hirtelen már az sem baj, ha akkor a Fudanról, az autópályákról, de még az Európai Ügyészségről is lehet szavazni.
[Update: a Fudanról mégsem lehet.]
Zárójel: az lehet, hogy a helyreállítási alapnak nem sok köze van a „gyermekvédelemhez”, és az sem valószínűtlen, hogy ha utóbbi (meg a korábbi kellemetlenkedések) nem lettek volna, akkor most jönne a pénz. Annyit lássunk azonban, amit csak a vak nem lát, hogy ezeknek a pénzeknek jelentős része a sleppnél landol. (Továbbra sem az egyszeri Fidesz szavazó kis pénzecskéjét értem ez alatt, hanem a NER oszlopos tagjait.) Meg annyit, hogy ami nem, az is Orbán hatalmát támogatja, mert a népet egy érdekli, a kenyér, és a neki lehulló morzsákkal is megelégszik. És hogy elég visszás, hogy míg Orbán teli szájjal szidja az EU-t, ők azért csak fizessenek, támogassák őt… Ezzel együtt valóban sajnálatos, hogy ennek a csörtének is a nép issza meg a levét.
○ Hogy ezek a népszavazási kérdések hasonlóan jól mutatják a világban eluralkodó elmebajt, mint az emojis plakátok. (Utóbbiak közül a kedvencem, hogy dühíti-e önt Brüsszel. Már hogy nem nehéz kitalálni, hogy melyik igaz magyart dühíti a legjobban az összes közül.)
○ Lehet, hogy a kapkodás miatt van, de most a „Nem” a jó válasz, nem pedig az „Igen”, mint általában.
Nem tudom, talán az ősszel, ha, isten ne adja, eljön a negyedik hullám, megint lesz egy kis csend az őrületben…
Meg ami még eszembe jutott róla. Vagyis ahogy a nemzetközi milliárdosok, Branson, Bezos és majd még számosan, akik nem tudnak mit kezdeni a millióikkal, lövöldözik ki magukat az űrbe. Azt hiszem, ez is elég jól illusztrálja a közelgő armageddont – egyfelől, hogy épp most evett meg a vírus 4 millió embert, miközben a bolygó megfő, és ahelyett, hogy sürgősen megpróbálnánk összehúzni magunkat, ezeknek a mindennapi valóság talajától elrugaszkodott felhőlakóknak mi sem fontosabb, mint, hogy 100 milliókért, tonnányi üzemanyag elégetése árán 4 percig lebeghessenek. A másik meg, hogy az egyenlőtlenségek is éppen most szálltak el az évtizedes pénzpuma meg az azt megkoronázó válságkezelés folytán, helyenként már majdhogynem éhséglázadások vannak, a jövő pedig régóta nem volt ennyire bizonytalan. Branson meg azt üzeni a gyerekeknek 86 kilométer magasból, hogy hajj, hát ha ő megcsinálta, akkor mire lesz majd képes a következő nemzedék! Nos, életben maradni, reméljük, lehetőleg a civilizáltság bizonyos fokú megőrzésével. Ezek tényleg nem a földön járnak.
Bár ők inkább csak jelképei az eszetlenségnek, egy-két űrhajó nem sokat számít az autók tengerében – ahol mindenki épp azon van, hogy újra minél gyorsabban pörögjön a gép. (Részemről pedig meg kell, hogy mondjam, hogy egy másodpercig sem bánom, hogy nem csináltam karriert ebben a telhetetlen, tehetetlen, önpusztító rendszerben, és fikarcnyit sem vágyom pozícióra benne. Arra vágyom, hogy újratervezhessem, helyrehozhassam azt.)
[ Mellesleg, ha most közgazdászként egy „rendes állásban” dolgoznék, ahol magam is jól keresnék, azzal még sokkal inkább a gazdagokat tenném még gazdagabbá. Az adómat meg idióta politikusok költenék el nagyrészt idióta dolgokra. Nem is beszélve az időről és energiáról, ami a munkába járásra, adminisztrációra, karriertülekedésre menne el – ami most mind megmarad a könyvre. ]
Itt említhető aztán a globális társasági adóról szóló megegyezés, hogy a nagy nemzetközi multik végre ne tudjanak kibújni az adófizetés alól. Az azonban még kérdéses, hogy mennyire lehet ezt a gyakorlatban is megvalósítani, annál is inkább, mert bőven vannak, akik inkább megmaradnának adóparadicsomnak. (Így kishazánk is.) Pontosan így játssza ki a nemzetközi tőke az országokat egymással szemben: a lényeg mindenkinek az, hogy neki jusson egy kicsi, az nem számít, hogy összességében ezzel a világ népei egymásnak vágnak alá. Talán azzal lehetne megfogni ezeket a vállalatokat, ha adófizetés híján nem is működhetnének az adott országban – ezzel is van azonban probléma, főleg a kisebb helyeken, hogy ugyanis a nép sem nagyon honorálná, ha a Facebook-ot vagy a Guglit hirtelen nélkülöznie kellene.
Véleményem szerint egyébként, azzal lehetne jobbá tenni a világot, ha senkinek nem lehetne nagyobb vagyona, mint mondjuk 10 millió dollár. De legyen 100, velem lehet alkudni. (Jó, ennek a részleteit még át kellene gondolni, illetve megvalósítani is nyilvánvalóan jóval nehezebb lenne, mint így kijelenteni.) Ez ellen azt szokták felhozni, hogy jaj, de akkor majd a vállalkozók nem vállalkoznak, nem teremtenek munkahelyeket. Erre azt felelem, hogy rendben van, akinek ennyi pénze van már, annak köszönjük az eddigi fáradozását, majd lesz helyette más. Azért is, mert ezek a gigatőkések egyszersmind a feltörekvő vállalkozókat is elnyomják, és nem elsősorban az ügyességük révén, hanem a tőkeerejükkel. (Önszorgalomból illetve a közösség iránti felelősségtudatuknál fogva esetleg a gigák is folytathatnák, illetve a tanácsaikat is szívesen fogadnánk, valamint még szívesen felírnánk a nevüket a dicsőségfalra.) Azon kívül pedig ha, ó borzalom, így is csökkenne a termelés, hát ezen a ponton éppen arra volna szüksége a bolygónak.
Az egyik apró bökkenő, hogy ebből is csak világszintű együttműködéssel lehetne valami, különben a gazdagok Depardieu-ként költöznének engedékenyebb vidékekre, a vagyonukkal együtt. Az ilyen mérvű együttműködés jelen körülmények között gyakorlatilag elképzelhetetlen, azt alaposan meg kellene alapozni, hogy esély legyen rá. Vegyük még észre, hogy amit javaslok, az azért távolról sem kommunizmus, nem kell mindenkinek egyenlőnek lennie, elég tér maradna a magántulajdonnak és a vállalkozó szellemnek. Ez korlátozott kapitalizmus. (Mondjuk, arról szintén gondoskodni kellene valahogy, hogy a limit feletti részeket se lopják szét politikai-bürokrata haramiák.)
Addig is annyit mondok, hogy nyugodtan szégyellheti magát mindenki, aki a luxusnak ezt a fokát kifizeti, miközben a világ úgy néz ki, ahogy. Építsen inkább belőle 10 iskolát, meg küldjön 500 Ft-ot az EV-re. (Az tuti, hogy küldik ezek után.) És nem, nem minden luxusra mondom ezt: némi luxust megérdemel az, aki megdolgozott érte. Az eszetlen luxusra, arra mondom.
Gil Scott-Heron – Whitey on the Moon
(Meg volt még Branson cégének, a Virgin Galactic-nak egy fészes hirdetése, hogy akar-e a nép nyerni egy utat az űrbe, gondolom, hogy ne érezzük teljesen kirekesztve magunkat – elkövették azonban azt a hibát, hogy meghagyták kommentelhetőnek, aztán elég szépen meglátszott, hogy nem csak én gondolom úgy, ahogy. Azóta már nem érhető el, de azért itt a link.)
[ Azt még hozzátenném, hogy a rendes, tudományos űrkutatást viszont támogatom. Sokan mondják, hogy erre is minek költünk, amikor a Földön is van elég baj, előbb itt kellene rendet tenni. Nos, amikor olyan elszállt ötletek hangzanak el, hogy építsünk városokat a Marson, akkor egyet tudok érteni az efféle hangokkal. Olyankor viszont, amikor a tudásunk kiterjesztéséről van szó, szondákról, melyeket a bolygókra küldünk, távcsövekről, melyekkel az univerzumot kémleljük, az más kérdés: nemcsak kenyérrel él ugyanis az ember, az ilyesmi a szellemi étvágyunkat elégíti ki. ]
Mely most épp lecsendesedett – vagy csak szünetet tart, mint tavaly nyáron. Akárhogy is, most ugyanúgy elengedték a végét, mint tavaly, úgy, hogy még bőven nincs annyi beoltott, hogy nyájimmunitástól lehessen beszélni, és hogy egyre jönnek a mind fertőzőbb mutációk. Ilyen körülmények között nem hiszem, hogy további párezer halottól bárki különösebben meglepődne, amikor majd beköszönt az ősz meg a tél.
A különbség az, hogy most már mindenkinek adott a lehetőség, idehaza legalábbis, hogy beolttassa magát, és jogosan lehet majd azt mondani, hogy akit kiterít a vírus, az magára vessen. Nem is azt mondom, hogy egyáltalán nem szabadott volna enyhíteni – csak azt, hogy nem teljesen, a stadionokat fél kapacitással engedni, legalább a tömegközlekedésen fenntartani a maszkviselést, hasonlók. (Akkor is, ha ezekből nem lett gond, mert ha nem lett, az ugyanúgy nem a bölcs előrelátásunknak köszönhető, mint a 30.000 halott azután, hogy tavaly ősszel nem szigorítottunk időben.)
Ennek kapcsán még:
○ Az oltási igazolvány meg nem követelése
Tehát, hogy immár több helyen, fürdőkben, rendezvényeken nem kötelező. Ezt én nem helyeslem, mert éppen az ilyenekkel lehetne direkt kényszer nélkül ösztökélni az oltatlanokat arra, hogy térjenek már észre. De hát a néphangulat, a gazdaság élénkítése, meg a közelgő választások mindent visznek. (Bár az ősszel még visszaüthet ez.)
○ A szokások végleges átalakulása
Vagyis, hogy a járvány és a korlátozások miatti életmódbeli változások egy része véglegessé válhat. Például, helyenként, a távmunka, de pl. olyasmi is, hogy az emberek kevesebbet járnak majd színházba, szórakozni, kozmetikushoz, stb… A szokás hatalma: sok mindent az emberek azért csinálnak úgy, ahogy, mert már megszokták, automatikusan az a terv a jövő hétre, a jövő évre is, mint ami a múlt héten, tavaly volt, és ez leginkább csak úgy változhat, ha jön valami, ami kizökkent a rutinból, megtapasztaljuk, hogy másképp is lehet. (Egyebek mellett a fogyasztói-életmódbeli szokásainknál is erre volna szükség, a világ megóvása érdekében.)
○ Karikó Katalin látogatása Orbánnál
Erről csak annyit, hogy szerintem rosszul tette, ráadásul akkor, amikor Orbán épp maga alá gyűri a magyar felsőoktatást. Illetve, hogy mondja, hogy ő (Karikó) nem politizál – ami annyiból igaz lehet, hogy nekem olyan benyomásom van róla, mint aki valóban nem törődik semmi mással csak a beojtott RNA-val. Az viszont a tudósos naivitását mutatja, ha nem látja, hogy már azzal legitimációt, támogatást biztosít hazánk jelenlegi urának, hogy szóba áll vele – amit Orbán nem habozott kihasználni.
(És akkor jön majd még a pápa, akitől szintén eléggé meg voltak ijedve a Fideszben, hogy majd nem pacsizik le Orbánnal, annyira, hogy a kormánypárti megmondóemberek már odáig jutottak, hogy keresztényellenes. A pápa. Jelen állás szerint egy fél órát azért lenyom vele, de az nyilvánvaló, hogy nem szívesen. Akárhogy is, azért ez a pápa részéről sem lehet mentes a politikától, hiszen közben a magyarországi egyház politikai hátszelére is figyelemmel kell lennie. De abban is biztos vagyok, hogy Dél-Amerikában volt neki szerencséje Orbánnál nagyobb kiskakasokhoz is.)
● A tanárképzés lebutítása
Írja az újság, hogy „az új Nemzeti alaptantervhez igazítják a tanárképzést, a pedagógusok egyetemi felkészítéséből pedig törlik a „felesleges” tartalmakat”. Egyfelől azt saját tapasztalatból is alá tudom írni, hogy elég sok, nemcsak szakmai, hanem még az általános műveltség szempontjából is felesleges dolgot bele kellett tömnöm a fejembe nekem is, felsőbb szinteken legalábbis. (Hogy aztán három nap alatt teljesen elfelejtsem. Lásd a felfújt, felesleges, gyakorlatiatlan tananyagokról írtakat az Oktatás témában.)
Azonban félő, hogy itt ennél többről van szó, nagyjából mindenről, ami nem feltétlenül szükséges – ami jól illeszkedik a nép általános elbutulásának már egy ideje zajló trendjébe. Utóbbinak számos jele van, lásd például a kvízműsorok eltűnését a tévéből, lecserélésüket mindenféle ügyességi vetélkedőkre; ezt a cikket az IQ csökkenéséről a nyugati országokban; de a nyelvvizsga-követelmények felfüggesztését is, (örökre?). Mindez a mellett, hogy kicsit belegondolva sok mindenkinek, a politikának, a piacnak, de még a vallásoknak sem érdeke az önállóan gondolkodó, öntudatos polgár.
Nem azt mondom, hogy ez a mostani intézkedés a szándékos elbutítás céljából született – inkább csak azt, hogy sokan nem annyira bánják. (Többek között maguk a diákok sem mind.) Mert ott van az emberhiány is, hogy a régiek nyugdíjba mennek, most meg nem túl sokan akarnak tanárnak menni, (és nem is feltétlen a legjobbak), a működőképességet pedig fenn kell tartani, ha másképp nem megy, a minőség rovására. (Illetve tegyük mellé a diplomák mennyiségének erőltetett növelését, szintén a minőség rovására is.) A tanárszakmánál pedig ezt halmozottan veszélyes, hiszen annak a minősége aztán minden másnak a minőségére is hatással lesz…
(Lásd még az orvos nélküli orvosi ügyeleteket.)
● Az Index helyzete
Értekeztem már erről, először az Index haláláról, aztán a feltámadásáról. Mostanában ahogy nézem, még tartja magát viszonylag középen, de mintha némileg érezhetőbben mutatkoznának már rajta az elorigósodás jelei: egyrészt a jobbra húzó cikkek szaporodása, mint az igencsak PR szagú Mészáros interjú, másrészt meg a bulvárosodás, különösen a szebb napokat is látott „Mindeközben” szekció átmenetele celebhíradóba. (Illetve a fészes posztjaiké, amikről épp most iratkoztam le.) Némileg attól tartok, hogy a szorosnak ígérkező jövő évi választás oltárán az Indexet és beáldozzák majd. (Mert látható módon úgy vannak vele, hogy a több propaganda, több plakát mindig jobb – ami, nagy átlagban lehet, hogy úgy is van, sajnos el tudom képzelni, hogy az embereknek csak a kisebb részénél telik be a pohár, ha elárasztják őket.)
● Az amcsik olajra lépése Afganisztánban
Anélkül, hogy az afgánoknak egyáltalán szóltak volna, és mire azok felocsúdtak, a tábort már kifosztva találták. Hát ugye nem ők az elsők, akiknek elege lett az egészből, és inkább hagyják a fenébe, mint hogy Afganisztán legyen Amerika szovjet Vietnámja… És persze már megint ki tudja, hogy mi lesz ennek a vége, hogy a Tálibok jönnek-e vissza, vagy Kína ugrik be a hatalmi vákuumba; hogy hány terroristát termel ki, vonz magához az a hely a következő években; meg hogy kinek lesz még kedve együttműködni a Nyugattal ilyen húzások után… Továbbá annyiból sem túl meglepő, hogy az amerikaiak elhúztak, hogy időközben otthon is lett némi problémájuk, illetve a tavalyi év, a BLM harcok, a Capitolium ostroma után a demokráciát is nehezebb lehet már nekik akkora elánnal terjeszteniük.
[ Azóta a Tálibok már be is masíroztak Kabulba, lényegében harc nélkül dőlt össze a kártyavár – ez pedig egy újabb nagy, immár ki tudja hányadik blamázs az USA-nak, de általában a Nyugatnak és a demokráciának is. Ha jól értem, azt nagyjából lehetett tudni, hogy előbb-utóbb valami ilyesmi lesz a vége, arra viszont aligha számítottak, hogy ez ennyire könnyedén következik be. Ha számítottak volna, nem hiszem, hogy ilyen hirtelen és teljes mértékben távoztak volna. Mert ha legalább valamennyi katonát, katonai tanácsadót hagytak volna, akkor a Tálibok esetleg meggondolták volna, hogy érdemes-e az amerikai haderővel ujjat húzni, illetve a nyugatbarát vezetésnek meg a helyi erőknek is lett volna miben bíznia, kire támaszkodnia, lett volna kinek ellenállásra ösztökélnie őket, egyáltalán kiadni a parancsot. Most aztán a Tálibok ezt a NATO által kiképzett helyi hadsereget is megkaparintották, annak összes felszerelésével, fegyvereivel együtt… Mission Accomplished, gratulálunk. ]
[ Biden azzal próbálta védeni a lépést, hogy nem vívhatják örökké más nemzetek háborúját; ami igaz is lehetne – csakhogy itt nemcsak az afgánokról van szó. Persze róluk is, szerencsétlenekről, legalábbis azon részükről, akik nem szeretnének egy bigott teokráciában élni, akik eddig bíztak a Nyugatban – mely egyszer csak hátat fordít nekik, magukra hagyta őket. De ha az ország terroristák fészkévé válik, azt az egész világ, de főleg Amerika is meg fogja érezni. No meg a várható menekülthullám, mely már előre félelmet gerjeszt Európában, és a populisták malmára hajtja a vizet, (beleértve Orbánt is). Így az USA és a Nyugat végső soron jóval nagyobb árat fizethet majd a kivonulásért, mintha ottmaradt volna. Főleg, hogy igaz, hogy az egész 20 éves kaland drága volt, de mostanra már csak viszonylag kisebb haderő állomásozott ott, amit viszonylag olcsón fenn lehetett volna tartani. (Vagy a felét, és a környező országokra, a környékbeli ásványkincsekre és a globális bizniszre való tekintettel is.) Meg hát, ha az ember egyszer bevállal valamit, odamegy, az bizony azzal jár, hogy végig is kell csinálnia, ott kell maradnia, ameddig tényleg stabilan rend nem lesz. Ha másért nem, a saját érdekében. ]
[ Ez tehát egy újabb lecke egyrészt a háborúskodást illetően, ahol, mint a könyvben is írom, ha jót akarunk, nem elég győzni, utána rendet is kell rakni. Annak idején Bush-nak könnyű volt learatnia a győzelmi babérokat: látható módon a katonai győzelem a dolognak messze a könnyebbik felét jelentette. Másrészt pedig, hogy sajnálatos, de a demokrácia nem mindenütt életképes – ahogy azt az Arab Tavasz nyomán is megfigyelhettük már. (Szintén lásd a könyvben.) ]
[ Afganisztán új urai egyelőre próbálják a szebbik arcukat mutatni, de csak a jóisten a megmondhatója, hogy mivé fajul a helyzet. Talán, már megint, Kína meg az Oroszok majd megteszik azt a szívességet, hogy némileg kordában tartják az új rezsimet… ]
