(A Youtube-on is hallgatható.)
● A választási osztogatás és a gazdaság
Ezt az előző üzenetben elég rendesen kielemeztem, az inflációval és az emelkedő kamatokkal együtt, aki még nem olvasta, annak ajánlom. A helyzet azóta nagyjából változatlan, továbbra is megy a pénzszórás rendesen, például hirtelen a teljes 13. havi nyugdíjra lett pénz, meg az ígértnél nagyobb nyugdíjemelésre. Közben, nem meglepő módon, a forint árfolyamát nem nagyon érdekli az az egy-két százalékos kamatemelés, ami miatt Matolcsy a fogát csikorgatja, és az infláció sem csillapszik. (Meg majd nézzük meg jövőre is az adómentesség, és az SZJA visszatérítések után. És még van képük most is a fix kamatozású ún. „szuper” állampapírt ajánlgatni…)
Abban is eléggé biztos vagyok, hogy az EU-s pénzek a választásokig nem fognak megjönni – politikai okokból, igen. Merthogy azt Brüsszelben is tudják, hogy Orbánt erősítenék vele, akit nem kell bemutatni, hogy mennyit tett érte, hogy ne szeressék odakint. (Illetve közben Márki is megjárta Brüsszelt, és vélhetően barátokra lelt. Például Tusk is tárt karokkal várja.) Mindezek közepette pedig az ország leminősítést is elképzelhetőnek tartom jövő tavaszig. (Lásd még a példátlan 1000 milliárdos államháztartási hiányt is csak novemberben. Azt, hogy a kormány is érzékeli, hogy ez így nem mehet sokáig, mutatja, hogy már beruházásokat függesztettek fel.)
(Felmerült még itt, hogy Putyinnak meg Kszi-nek nem érné-e meg megtolni Orbacsovot, ha megszorulna – már csak, mert jól tud jönni egy ilyen kicsi és olcsónak mondható faló az EU falain belül, akinek ezzel együtt sok mindenben ugyanannyi szavazata van, mint például Németországnak. Talán az, hogy annyira nincs jól kézben tartva a gyeplő itt nálunk, közel sincs akkora fegyelem, mint a nevezett elvtársak lovardájában, eddig sem voltunk túlzottan megbízható tégla, és kellemetlen pillanatokat is okoztunk már, lásd például a Fudan körüli utcaátnevezéseket. Bár az is könnyen lehet, hogy innen belülről nézve nagyobbnak tűnik a jelentőségünk, mint odakintről.)
● Kamatok és hatósági árak
Tudjuk, hogy ezeket most azért emelik, hogy az inflációt visszafogják, illetve a forintot erősítsék. Ehhez annyit, hogy ilyen sokáig alacsonyan tartották őket, most még inkább megnehezíti a kamatemelést. Miért? Azért, mert amíg alacsonyak voltak a kamatok, addig kiment egy csomó hitel, gyakran rossz adósoknak is – így most annál több és annál rosszabb hitelt fenyeget a bedőlés a magasabb kamatok miatt. (Ami aztán a bankokat veszélyeztetné majd, az pedig az egész gazdaságot.) Egyebek mellett ezért sem szabadna a jó időkben nyakló nélkül élénkíteni; és úgy látom, erről sem akarnak tudomást venni a döntnökök, amikor megy a szekér. Mert mindenkit, őket is, csak a ma érdekli.
Hatósági árak: most jött a hír a lakossági kamatplafonról, ami a bankok zsebéből rak át néhány tízmilliárdot az adósokéba – illetve szavazatokat Márkitól Orbánhoz. Meg előtte a hasonló történet az üzemanyagárakkal. Nézzük meg ezt két szempontból:
Először is, hogy mit jelent ez lényegében? Az benzinárnál azt, hogy jön az állam, és megmondja a benzinkútnak, hogy innentől fogva milyen üzleteket köthet, mennyiért adhatja el áruját. (Amire valószínűleg nem számított, amikor úgy döntött benzinkutat nyit.) A kamatplafonnál még húzósabb: a felek korábban megegyeztek valamiben, aláírtak egy szerződést – erre most jön Viktor és azt mondja, hogy szerinte nem is úgy van, hanem majd megmondja ő, hogy hogy van: visszamenőlegesen átírja két független fél megállapodását. (Miközben gyakorlatilag más pénzéből vesz magának valamit: szavazatokat. Ezt azért teheti meg, ellentétben mondjuk velem, mert nála van a hatalom.)
Szóval nem pont ezt nevezik jogbiztonságnak. Azon nyilván el lehet vitatkozni, hogy a gazdag bankoktól mennyire jó vagy rossz dolog elvenni és Robin Hoodként odaadni a zembereknek, ilyen időkben különösen – a bizalmat megrengetni azonban mindig kockázatos, mert, mint tudjuk, azt felépíteni sokáig tart, lerombolni viszont annál könnyebb. Vélhetőleg ilyen húzások után a bankok eleve jobban meg fogják gondolni, hogy egyáltalán adjanak-e hitelt a zembereknek. (Meg, ami azt illeti, mindenki másban is, aki vállalkozna, könnyebben felmerül, hogy nehogy aztán meglepetések érjék. Egyébiránt, ha a magánbankoknak elmegy a kedve a magyar piactól, azt nem biztos, hogy Viktor meg a NER olyan nagyon bánnák, lévén épp most épül ki abból is a nemzeti, a Magyar Bankholding.)
Másodszor, a felelőtlenség, amit az ilyesmi terjeszt: a gazdaságpolitikában, hiszen, ha elrontjuk, nem kis részben miattunk elszabadul az infláció, majd legfeljebb hozunk egy törvényt, amivel másra terheljük a károkat, megoldjuk, jó magyar módon, okosba. Valamint, hogy már megint azok járnak jól, akik az olcsóbb, változó kamatozású hiteleket választották, nem biztosították magukat a kamatok emelkedésével szemben.
● Márki-Zay
Akit egyrészt kezdenek komolyabban venni a felsőbb körökben, ahogy mondtam, megjárta Brüsszelt, a CNN-en is beszélt, itthon meg Csányival tárgyalt például. Másrészt viszont továbbra is eléggé lerí róla, hogy egyelőre nem egy profi politikus, többször mellékalapált, és utána korrigálgatott: lásd pl. „elmebajos fideszes politikusok” vagy a rezsicsökkentett gombák. Illetve szerintem az is szükségtelen, amikor Kínával kapcsolatban mond olyanokat, hogy „teljesen újra kell gondolni a kapcsolatokat”. No és főleg, hogy a választókra sem volna muszáj ráhozni a szívbajt a rezsicsökkentés, a nyugdíj és más népjóléti vívmányok szájra vételével.
(Egyébként, ami a rezsicsökkentést illeti, egy dolog biztos: az, hogy az országnak ki kell fizetnie a teljes árat – és erős a gyanúm, hogy ezt javarészt végső soron mégiscsak a nép fizeti ki – csak nem rezsinek hívják, hanem ÁFÁ-nak, adósságnak és inflációnak. Merthogy a gazdagok először is szintén kedvezményezettjei az olcsóbb áramnak, hisz ők is azzal fűtik a medencét. Másfelől meg sem a multikkal nem lehet nagyon packázni, mert elhúznak, sem a magyar vállalkozásokat nem lehet túlságosan szorongatni, mert becsukják a boltot, és akkor nem lesz munka – meg szavazat sem.)
Egyet ne tévesszünk azonban szem elől: azt, hogy ez az ember, Márki, végre tisztességes. (Ha számít az még valakinek, aki visszakapja az SZJA-t.) Meg hogy az őszinteség a „tisztességes politikusok”, (tegyük fel, hogy léteznek), örök dilemmája, mert az emberek nem viselik el az igazságot, úgy reagálnak rá, amivel beártanak annak, aki nem eléggé fondorlatos – nem választják meg, hogy konkrét legyek. Azt meg magam is remélem, hogy Márki nem egy elvakult piacpárti, és kellő mértékben szociálisan érzékeny. Polgármesterként mindenesetre lehetett alkalma ebben jártasságot szerezni. Jó volna ezt jobban érzékeltetnie, és ráférne némi diplomatikusság – mert a politikában sajnos e nélkül nem megy.
● A kutyapárt önálló indulása
Aki jó fejek, időnként tudnak vicceseket produkálni, (mint legutóbb, hogy „Magyarország előre megy” – „Nem, hátra.”) – de azért jó volna, ha inkább maradnának a kaptafa pingálásánál: a választások ugyanis vérre mennek, és ha most az ő jópofáskodásuk miatt nem billen a mérleg, akkor, a KKP vidám tagjai maguk is tovább élvezhetik majd Orbánt és rendszerét. (Közben bizonyos mértékig már engedtek.)
Apropó, közben Gattyán György átható kék tekintete is felvillant a plakátokon – és nyilván hogy ez is csak a Fidesznek jó. Köszönik is szépen.
(Na, most jól letoltam a Gattyánt. De hát az ilyesmi nem újdonság a számára, elvégre abból gazdagodott meg.) ;)
● Novák Katalin, mint köztársasági elnök
Róla nekem csak benyomásaim vannak, azok pedig azt mondják, hogy körülbelül azon a szinten volt jó helyen, ahol volt: egy tárca nélküli miniszterként. Na de, mint Köztársasági Elnök? Nem mondom, hogy nem jó ember, meg van három gyereke is – na de mint az ország névleges királynője? Egy tekintély, akire egy emberként nézhet fel az ország: kicsi és nagy, gazdag és szegény, bal- és jobboldali? Ugyan már… Rakjuk már oda Göncz papa mellé, például. Áderre is nagy volt a zakó – na de Novák Katalin? Ki ez egyáltalán – azon kívül, hogy a Fidesz alelnöke és vélhetőleg annak megfelelően szót fogad Orbánnak?
Orbán maga is úgy nyilatkozott egyébként, amiből kitűnt, hogy ez egy kényszermegoldás, és legszívesebben megtartotta volna Ádert, csak annak már kifutott a két ciklusa. Ha körülnézünk, láthatjuk is: egyetlen alkalmas ember sincs erre a posztra a Fidesz köreiben. Márpedig, ha a Fidesz (Orbán) jelöl, akkor alapkövetelmény, hogy hű legyen a párthoz (Orbánhoz). Ki lehetne akkor? Kövér? Kósa? Dajcstomi?
(Nem mintha Gyurcsány jobb volna: az egész magyar politika berkein belül sem igen van a mondott erényekkel rendelkező személyiség. Sajnos az ilyenek eleve kevesen vannak, meg kerülik is a politika mocsarát.)
● Kövér László és az ellenzék, mint nemzetbiztonsági fenyegetés
Avagy, „ellenfülkeforradalom”. Ez ugye egy többé-kevésbé még mindig demokráciában eléggé érdekes mozzanat volt, és egy újabb jele annak, hogy a fideszes nagykutyák most nem teljesen biztosak a dolgukban. De azért… Ha a nemzet biztonságát nem is látom fenyegetve, a számos tipikus baller túllövés és fellegekben járás nélkül is boldogabb lennék, itthon, az EU-ban és a nagyvilágban egyaránt.
● A migránsok, mint bábuk a politika sakktábláján
Ahogy legutóbb Lukasenko tolta oda őket a lengyel határra, (és nem ködös jogsegéllyekkel meg elejtett mondatokkal, hanem buszokkal); ahogy Erdogan tartja sakkban velük az EU-t már régóta, hogy az Orbán játszmájában betöltött szerepükről ne is beszéljünk – illetve, hogy ezekhez képest Soros sehol sincs. Közben meg ezek, a migránsok, emberek, nagy többségükben szerencsétlenek – bár az igaz, hogy részben csak azért, mert nyomorba születtek, az élete nem mindegyiknek van veszélyben, valóban. (Meg az is igaz, hogy a közöttük megbúvó terroristákról sem szabad megfeledkezni, valamint a kultúra importtal is óvatosnak kell lenni.)
● Nemzeti, szocializmus
Természetesen nem akarom a nácikkal egy sorba állítani őket, mármint a Fideszt, mert azt persze, hogy nem érdemlik meg – csak arra szeretnék rámutatni, hogy ettől még ez a két szó elég jól jellemzi a jelenlegi rendszert. Gondolom, a nemzetit nem kell magyarázni – de a szocializmust is egyre kevésbé. Meg még, hogy hol volt az legutóbb, hogy hitelből élt viszonylag jól az ország? Ott. Kádárnál. Jó, ott nem a nem létező választásokra készültek – de ugyancsak a közhangulatot javították, meg a rendszert és a saját hatalmukat dúcolták alá. Mindenesetre, most, hogy a nép megkapja, amit akar, nehéz elképzelni, hogyan lehet majd elvenni tőle, amit nem futnak a bevételek, akárki is nyerje a választásokat. (Apropó, figyeljük meg, hogy az államkassza leapasztását annyiból sem bánja a Fidesz, hogy ha történetesen veszítenek, akkor az már nem az ő gondja lesz – sőt.) Emlékszünk, amit fentebb írtam az alacsony kamatokról? Itt is az van: csak a jelen számít, meg a következő választás.
Mellesleg, mint korábban kifejtettem, én egyáltalán nem vagyok a kapitalizmus megregulázása ellen – viszont a felelőtlen osztogatást sem nézem jó szemmel, illetve ha bárki, legyen az lent vagy fent, úgy kap, hogy nem dolgozott meg érte – legalább a képességeihez mérten. (Nyilván itt nem a kisebb ajándékokra és alkalmi alamizsnára gondolok – de így sem biztos, hogy ezzel mindenkinek beloptam magam a szívébe.)