HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Ez nincs benne a fentiben (még), viszont egy értelmesnek tűnő osztályozása a személyiségtípusoknak... (2023.03.10. 23:42) Embertípusok
  • Szalay Miklós: Kiegészítés Karikó Katalin kapcsán: Ezt utólag írom hozzá, mert úgy érzékelem, hogy a Karikóról í... (2023.02.09. 20:14) Külföld (2023. január)
  • Szalay Miklós: Ami némileg elsikkadt, hogy van olyan fajta is, amit meg lehet csinálni, pénzügyileg sem annyira b... (2022.05.01. 15:07) A metaverzum és társai
  • Szalay Miklós: Orbán rendszerét még ki lehet egészíteni: ● A családtámogatási rendszerrel ● Az intézményi szövet... (2022.04.04. 22:00) Politika, választások (2022. február)
  • Szalay Miklós: Hozzá kell tenni a fentihez, hogy azért nem minden súlyosan bántalmazott, büntetett, rosszul nevel... (2021.12.29. 18:03) Elvek, szabályok, normák

Külföld (2022. szeptember)

2022.09.11.

 

A háború

 

Mely továbbra is arrafelé mendegél, amit mondtam: Putyin ezt nem hagyhatja abba, ameddig azt nem tudja rá mondani, hogy győzött – és ezért semmi sem drága neki. A Nyugat közben támogatgatja az ukránokat, de csökkenő lelkesedéssel, közben pedig „közeleg a tél”. (Avagy, ahogyan tél tábornok még nem segítette az oroszokat.) És az új hidegháború is jó úton van.

 

Hogy ugyanis rogyadozik a gazdasága, sőt félő, hogy nem lesz mivel fűteni Európában. Szóval, amiket még az elején leírtam, hogy mit kellett volna, és később, hogy mit kellene most csinálni, azt nem akarom többször elismételni, el lehet olvasni a korábbi írásokban, és továbbra is tartom őket. Most azt hozzá, hogy Európa úgy csinálta nem azt, hogy tudta, mennyire ki van téve az oroszoknak, amivel én csak később jöttem tisztába, hát így még inkább, hogy is mondjam, hősies, amit művel.

 

(Nem, nem arról beszélek, hogy az ukránokat dobjuk oda az oroszoknak. Hogy miről beszélek, azt el lehet olvasni az előbbi linkeken.)

 

Egyébiránt, itt alább a klímánál lesz szó róla, hogy a háború most valamelyest visszafogja a gazdaságot és a kibocsátást. Az viszont inkább ide kívánkozik, hogy szerintem nem is fog rosszat tenni az eddig bőségben élőknek, ha most kicsit megtapasztalhatják, milyen az, amikor nincs. (Illetve, hol lesz ez még attól, hogy „nincs”: amikor kevesebb van. Persze reméljük, hogy akinek eddig is kevés volt, azt azért nem fogják hagyni éhenfagyni.) Ezt ugyanis a világnak ezen a szerencsésebb felén mára már csak a legöregebbek tudják első kézből – ha mást nem, ez segít majd megbecsülni a jó dolgunkat, nem természetesnek venni azt, ami nem is annyira az, átérezni, milyen azoknak, akiknek eddig sem volt, meg azt, hogy milyen lehet majd a jövő talán nem is olyan sokára itt nálunk is. Hiszen tudjuk, a jó dolgok gyakran fel sem tűnnek addig, ameddig vannak.

 

Hogy mennyire érdemli meg ezt Európa: klímaügyben kevésbé, mert még ők próbálnak tenni valamit az ügyben. Ahogy a háborút meg Putyint kezelték, már jobban magukra vethetnek. No meg, ahogy a gyarmati időkben körberabolták a világot… de ez már messzire vezet. (Mellesleg a jelenlegi migráció is jelentős részben a gyarmati múlt következménye: egyrészt az nagyban hozzájárult a nyugati országok mostani gazdagságához, másrészt a volt gyarmatok kulturálisan, gazdaságilag továbbra is kötődnek hozzájuk – csak most már megfordult az áramlás iránya.)

 

És talán az oroszoknak nem is annyira sürgős már: azért, mert ha tovább tart, azzal a Nyugatot is megleckéztethetik. Meg, ahogy a Gazprom (azaz Putyin) szórakozik a gázszállításokkal, hol ez romlik el, hol az: ha ez egy film volna, egész komikus volna. (Megjegyzem, mire számított Európa? Mi szankcionáljuk őket, ők meg majd betartják a szerződéseket, és nem tesznek keresztbe, legalább ilyen finoman, ott, ahol tudnak? Ugyan már.)

 

(Meg a másik leckéztetés, ami folyik: ahogy az EU-nak most megvan az eszköze Orbán leckéztetésére: mi más, mint a pénz.)

 

A magyar hozzáállásról, ahogy a közmédiában leplezetlenül ekézgetik az ukránokat. (A libsi sajtó meg viszont – a szokásos felállás szerint.) Illetve, ahogy folyamatosan jön ez, hogy mi „a béke pártján állunk”. Na, ez is megért két mondatot: hogy ugye ez is egyike azoknak a frázisoknak, amik jól hangzanak – csak azt nem nagyon teszi hozzá kormányunk, hogy milyen áron, milyen feltételekkel, hogy akkor adjuk oda az oroszoknak, amit akarnak, az ukránok pedig így jártak, csak jöjjön már a gáz.

 

(Vannak más elsőre hasonlóan jól hangzó frázisok is, különösen a „szabadság” és az „egyelőség” – amiknek szintén nem árt mögéjük nézni. Lásd a könyvben ezek ideológiáját. Illetve, ahogy ezek a vén oIo-ok, és most főleg Putyin, küldik a halálba az ideológiailag bepalizott fiatalokat, azért, mert ők úgy gondolják…)

 

 

Tajvan bajban

 

(fürösztenélek)

 

Meg nyugaton is vaj van.

 

Igen, hogy az orosz lán bajszának megráncigálása után most a sárkány farkára is rá kellett lépni, a semmiért, azzal, hogy az amcsik odaküldték egy magas rangú tisztségviselőjüket – mire föl Kína hetekig tartó katonai látványshow-t produkált a sziget körül. (Merthogy ugye Tajvan hasonló szívfájdalma Kínának, mint Ukrajna az oroszoknak.)

 

Egy szerencse, hogy Kína még így is kevésbé militáns, mint az oroszok. És természetesen most sem azt mondom, hogy Kínának van „igaza” van, csak azt, hogy nem igaz, hogy olyan értelmes emberek, akik a szabad világ vezetői pozícióig jutnak, ennyire nem tudják, hogyan kezeljék ezeket a legendás állatokat.

 

Mindkét esetből kiolvasható, hogy a Nyugatnak lassan ideje lenne tudomásul vennie, hogy leáldozóban van a csillaga. Nem az, hogy ne lenne továbbra is jelentős tényező, csak a régi hegemóniája nincs már meg – és a viselkedését is hozzá kellene igazítania az új felálláshoz.

 

Amit egyébként nagyrészt saját magának köszönhet: annak hogy a tőkések többet akartak keresni, ezért Kínában termeltek; a fogyasztók meg olcsóbban akartak vásárolni, ezért kínait vettek. Nem is véletlen szállt rá a kínai pártállam újabban a saját tőkéseire. A másik, hogy Kína (velünk ellentétben) sikeresen kapaszkodik felfelé az összeszerelő üzemi – gyártósori – olcsó munkaerőre támaszkodó státuszból: megint csak, a Nyugat tanította ki a kínai diákokat, (akik köztudottan a legszorgalmasabbak a világon), meg odavitte a fejlett technológiát. (Miközben a kínaiakról az is köztudott, hogy a koppintásban is élen járnak, illetve a szellemi tulajdonnal is inkább enyves mintsem kesztyűs kézzel bánnak.) Ráadásul a kilátásban lévő nehéz idők sem a demokráciának kedveznek.

 

Az egyetlen komoly akadály a kínaiak előtt a kulturális terjeszkedés, mert az nehezen adoptálható, rögtön a nyelv miatt, ugye. (Bár a kajáldáikkal már nekem is testemben vannak, úgy heti kétszer – igaz, azokat is adaptálni kellett. Meglehetősen eklektikus látvány is az asztalokon az Erős Pista.)

 

Na de legalább nekünk, magyaroknak nem lesz akkora sokk a világrend ilyetén átalakulása: nekünk (szerencsére) nem adatott meg a birodalmi görcs, nekünk helyezkednünk kellett a birodalmak között, mi világéletünkben félperiféria voltunk, és most is csak az változik, hogy kinek a függelékeként. Orbán igyekszik is átfüggeszteni bennünket: akkumulátorgyár, selyemvasút, Huawei, Fudan, stb… Nem is mondom, hogy ez rossz stratégia – csak jobb volna közben a Nyugattól sem elidegenedni, megmaradni egy mindkét irányba nyitott térségnek, ahol ezek találkozhatnak.

 

 

A királynő halála

 

Talán kifejeztem már, hogy én általában véve nem vagyok odáig az arisztokrácia intézményéért, azért, hogy egyesek születésüktől fogva felsőbbrendűnek legyenek kikiáltva. Az meg, hogy még 2022-ben is, nyugaton főatyaúristennek tekintsenek valakit, csak mert jó helyre született, egészen szürreális. (Jó, a középkor óta javult azért a helyzet, mostanra a királyok is eléggé elcelebesedtek, a hatalmuk megcsappant.) A most távozott II. Erzsébet viszont kb. a legjobb volt szerintem is, amit ebből a műfajból ki lehet hozni, bár ő sem a rangja, hanem a személyisége miatt.

 

Nemrégiben hallottam egy beszélgetést a rádióban, és abban mondta valaki, hogy az „elitek” azért volnának jók, merthogy ők volnának képesek a rövidtávú érdekekkel szemben a hosszabb távú megfontolásokat képviselni a kormányzásban, a demokráciákban is, amelyeknek jelentős hátulütője a nép rövidlátása, és az arra rájátszó populisták.

 

Hát legyen, ha másképp nem megy, erre a problémára én sem tudok (rövidtávú) megoldást. (Merthogy hosszabb távon az emberek fejében történő alapozás és a rendszer átalakítása ezen is tudna segíteni, bizonyos mértékig.) Az viszont nagyon nem mindegy, hogy milyen az az elit, csak egy felkapaszkodott, korrupt rablóbanda; egy kegyetlen pártállam hűbéri rendje; elvakult teokraták gyülekezete – vagy egy (többé-kevésbé) erkölcsös, magasan kulturált társaság, évszázados hagyományokkal. (Bár az előjogaik, meg az örökölt vagyonuk akkor is szúrja a szememet.)

 

Erzsébettel szerencséje volt az angoloknak, mert ő még ezen felül is kötelességtudó volt és azt is rá lehet mondani, hogy feddhetetlen, aki valóban jelkép és összetartó erő tudott lenni oly hosszú időn át. (Most rakjuk mellé, na nem Novák Katalint, természetesen, hanem Orbánt, aki sikeresen ugrasztotta egymásnak az ország két féltekéjét a saját hatalmának érdekében.) Mondtam azt is, hogy nőiesebbé kellene tenni a politikát. Erzsébetnek ez is előnye volt, anyja majd nagyija tudott lenni egy egész országnak, egy kompromisszumteremtő, csillapító erő a politika gyakran túlzottan is férfias világában. (Kár, hogy Károlyból nem lehet királynő. Illetve csak jelentős komplikációk árán.) ;)

 

Ráadásul még halálában is hasznára volt a népének, akik egy emberként méltatták, megerősítve az ország egységét és a monarchia intézményét. (Nyoma sem volt pl. a Thatcher elleni hurrogásnak.) Sőt ezt az egész hülye világot is közelebb tudta hozni még egymáshoz egy rövid pillanatra. (Még Putyin is megpróbálhatta demonstrálni, hogy jaj, hát annyira nem is rossz fiú ő.)

 

Bárcsak több ilyen lenne a vezetésben. Akkor is, ha arisztokrata.

 

 

Egyebek

 

● Gorbacsov ellenben nem kap állami temetést

 

Azért, mert Putyin (és mások) nem örülnek annak, hogy hagyta a SZU-t szétesni – és miért nem örül neki? Azért, mert azt az oroszok a saját háztáji birodalmuknak tekintették. Lám, a jó öreg nacionalizmus a nagy internacionalizmus alig leplezett háttérben. Lásd még „A nagy Oroszország kovácsolta frigy…” (Meg, hogy „szabad köztársaságok”… Éppen láthatjuk, hogy mennyire.)

 

(Illetve a nép is a nyakába varrta az összeomlás utáni gazdasági zuhanást – ami miatt végül jóval népszerűtlenebb lett odahaza, mint nyugaton.)

 

● Az orosz oligarchák halála

 

Hogy ugye egy most is „kiesett az ablakon”, és a közelmúltban is volt már vagy 10 hasonló eset. Néhány meglátás ehhez:

 

   ○ Nem biztos, hogy a csúcson olyan jó. (Már hogy, ugye, több értelemben is onnan lehet nagyot esni.)

   Önmagában egy-két eset még akár hihető is lehetne, hogy baleset volt – így együtt viszont már több, mint gyanúsak. Azt vizsgáljuk meg, hogy korábban hány oligarcha pusztult el így évente, meg hogy most mennyi. Ill. hogy pont akkor történik mindez, amikor egyébként is fölfordulás van.

   ○ Valószínűleg olyan nagyon nem is akarja leplezni Putyin, hogy ő van ezek mögött. (Lásd még a korábbi novicsokos meg polóniumos ügyeket.) Ezekkel üzenni is akar a még életben hagyottaknak.

 

● A finn buli

 

A fiatal kormányfő bulizós képei. Hát ugye, na bumm. Valaki bulizik, más meg szétlopja az országot, vagy legyalul egy másikat: bárcsak a többi fejessel is az volna a legnagyobb gond, hogy képes normális ember módjára jól érezni magát.

 

Másfelől, ha a dolog nem is elítélendő, azért sokan elítélik – és emiatt szerintem sem szerencsés. Illetve abban sem vagyok biztos, hogy harmincvalahány évesen kellően érett egy ember egy ilyen posztra, nem is csak az éretlen személyisége miatt, hanem azért is, mert nem tapasztalt még eleget, nem ismeri kellően az embereket, a világot, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy jó döntéseket tudjon hozni. (De természetesen a túl öreg sem jó, lásd Sleepy Joe-t.)

 

Valamint ez megint jól demonstrálja, hogy ebben a digitális korban, jobb, ha körültekintőbbek vagyunk a kamerákkal, mobilokkal, főleg ezeken a szinteken, ahol mindenki azt lesi, hogy mivel tud ártani, megzsarolni – illetve a nép is érdeklődve figyeli, hogy mi botrányosnak mondhatót tettünk már megint.

 

● Ahogy a dollár elkerülte eurót

 

Mi más, a háború, és annak európai következményei miatt – illetve hogy Amerikát jóval kevésbé érinti ez az egész, a fegyver, búza és gáz exportjával meg még nyer is rajta. Különben nem most először van ez a helyzet, amikor az euró indult, ha még emlékeztek, akkor is ez volt a felállás.

 

● A globális minimumadó

 

Mellyel kapcsolatban kormányunk meggondolta magát, mégsem támogatja. Nem kell magyarázni, hogy miért, azért mert az olyan országok, akiknél egyébként nem sok minden van, amiért érdemes beruházni, ezzel tudják becsalogatni a tőkét. Két észrevétel:

 

   ○ A TV-ben, ahogy előadták, hogy ez „adóemeléshez” vezetne.

 

Melynek hallatán mindenkinek összeszorul a gyomra. Első körben ugye ezt a társaságok fizetnék, szóval nem a nép adója emelkedne – második körben viszont, áttételesen elképzelhető, a néptől kellene beszedni az elmaradt adót, ha a cégek elmennének.

 

   ○ Hogy ahova mennének, azok az országok, a növekvő bevételből kompenzálhatnák azokat, ahonnan elmennek.

 

Nem tudom, hogy van-e ilyen a tervezetben, én nem hallottam, de szerintem ez egy jó módja volna a megegyezés megteremtésének. (Azt persze biztosítani kellene, hogy a kedvezményezettek ne passzolják azt tovább a vállalatoknak.)

 

● Óvodás öregfiúk

 

Ahogy most Erdogan megvárakoztatta Putyint a kamerák előtt, illetve több más hasonló: amikor Von der Leyent ültette a kanapéra szintén Erdogan, Putyin a fal mellett Iránban, no meg hát az ő híres hosszú asztala Moszkvában… És ezek a duzzogó rossz kölkök döntenek a fél világ sorsáról. (A másik feléről meg azok a fellegekben járó idealisták. Valamint, jól mondjátok, a pénz.)

 

Istenem, ez a nyomorult világ…

Szólj hozzá!

Belföld (2022. szeptember)

2022.09.11.

 

Amik itthon történtek, és a keserű ébredés abból, hogy majd jobb lesz és több pénz. Helyette infláció, rezsiemelés és a KATA.

 

Jóóó regggeeellltt Magyarország!

 

Először is a KATÁ-ról, meg hogy „most csak bezárták rajta a kiskapukat”. Rögtön adódik a kérdés, amit azonban valahogy senki nem feszeget, hogy akkor eddig vajon miért hagyták nyitva őket, amikor köztudott volt, hogy ez egy elég széles körben használt módja volt az adóelkerülésnek? (Meg hogy emiatt a közterhek is igazságtalanul voltak elosztva, és igazságtalanul többet viseltek közülük azok, akik rendes munkavállalóként adóztak.) Hát azért, mert szándékosan voltak nyitva: egyrészt, mert ezzel többé-kevésbé elégedetté lehetett tenni egy réteget, másrészt meg ez egy egyszerű módja volt annak, hogy valamennyit azért mégis beszedjenek tőlük.

 

Meg hát tudjuk, Magyarország a 10 millió szabadságharcos országa, egy híresen ügyeskedő néppel, akik utánad mennek be a forgóajtón, de előtted jönnek ki, sok egyéb mellett a hatósági áras benzin leszívással, mindenfélének az okosba történő megoldásával, a számlagyárakkal, a pult alól történő vásárlással, a hálapénzekkel, stb… A magyar lelemény, ami a találmányaink és alkotó eredetiségünk mellett az efféle trükközésben is megmutatkozik, és minden bizonnyal jól jött viharos történelmünk folyamán a túléléshez. (Ez ügyben a kedvencem az volt, amikor a rádióban egy APEH-es, pontosan nem emlékszem már, de a riporter kérdésére, hogy azt várják-e a vállalatoktól, hogy mindent bevalljanak, azt felelte, bele a mikrofonba, hogy á, azt azért nem, de valamennyit azért mégis jó volna…)

 

Meg eddig az állam is elvolt nélküle – most viszont hirtelen szűkösebbre fordult, és úgy döntött, le kell hajolni az apróért is. (Már hogy ez valami 100 milliárd körüli összeg lesz, ami nem túl sok, nem ez fogja tehát megmenteni a hazát.) Tegyük hozzá, nagyobb kiskapukat korábban is bezártak már párat, pl. a pénztárgépek bekötésével vagy a hálapénzre való rányomulással. Nyilván, akitől elvesznek, annak mindig fáj, volt is egy párt tüntetés, a Kutyáktól Márkiig meg is jelent, aki fel akart tűnni – de aztán a szokásos módon el is haltak ezek.

 

Apró-apropó: elvenni, mint tudjuk, attól lehet, akinek van; itt azzal szeretném kiegészíteni ezt, hogy igen, de leginkább azoktól lehet elvenni, akiknek van – de nem túl sok. Akiknek tényleg sok van, azok ugyanis ki tudják lobbizni, hogy tőlük ne vegyenek el, hacsak nem ők maguk vesznek el másoktól. Ezért is rossz rossz időkben középosztálynak lenni – meg ahogy ez is a szerény és felelősségteljes munkálkodás ellen hat, pont az ellen, ami jobb hellyé tudná tenni ezt a világot.

 

Vannak egyébként más szándékosan nyitva hagyott kiskapuk is, pl. a Windows, hogy azt az otthoni felhasználók többsége okosba használja, és hogy ezeket békén hagyja a Microsoft. Miért? Azért, mert neki is megéri: a felhasználók egy része így is fizet, vagy más windows-os termékekért, vagy reklámmal el tudja érni őket; így mindenki rászokik a használatára és a cégnél is ezt használja majd; és nehézkes és népszerűtlen is volna az egyszeri felhasználót csesztetni. (Volt egyébként egy-két erőtlen próbálkozás, hogy akiket könnyebben rá lehet venni a fizetésre, azokat rávegyék, olyan „frissítések”, amik kicsit megpiszkálták a népet, de kis hozzáértéssel ezeket is ki lehetett kerülni.)

 

Egyébként igazságtalan is, hogy egy kvázi monopolhelyzetben lévő cég, az egyszeri teljesítményét milliárdoknak el tudja adni, azáltal, hogy utána már olcsó egy újabb példányt legyártani. Ellentétben ugye a hagyományos ablakossal, aki egyszerre csak egy embert tud kiszolgálni. (Mint ahogyan a kalózkodás is igazságtalan, csak a másik irányba. Mindkettő az olcsó másolhatóság következménye: a kérdés az, hogy ki profitál belőle.) Illetve más szoftverek is vannak hasonlók, mondjuk a Total Commander, ami cseszeget egy kicsit, de ha a három gomb közül el tudod találni a megfelelőt, akkor rád hagyja, és nem küldi rád a BSA-t.

 

* * *

 

A háborús jóslataim mellett a rezsisek is elég jól bejöttek, hogy nem volt tartható, (hosszú távon így sem az), meg hogy szociális alapúvá kellene alakítani, ami többé-kevésbé meg is történt. Nagy vonalakban én is így csináltam volna – csak még a benzinnek kellene még szociálisabbnak lennie. (Jó, azt nehezebb megoldani. Illetve, természetesen a legjobb a háborút volna befejezni – hogy az oroszok tankolása ne nehezítse a magyarokét. ;)

 

Közben nem árt látni, hogy az olajcégeket sem kell félteni, mert ők is sokat keresnek most a magas árakon – viszont a nemzetközieket nemzetileg fejni így sem túlságosan lehet, mert elmennek, leállítják importot – a MOL-nak meg a kis benzinkutasoknak viszont más tészta. (Ahogy nézem egyébként romlik a hangulat, egyre kevesebben fejezik ki jó kedélyüket a 479,9-cel.)

 

Megfigyelhető továbbá a rezsicsökkentés-csökkentés-csökkentése is, vagyis az intézkedések felpuhulása, kivált az áram és a gáz ún. „lakossági piaci árával”, ami még mindig jóval alacsonyabb, mint a tényleges piaci ár. Na most, ha én csinálnám, lehet, hogy volna egy köztes kategória, de a legmagasabb közelebb volna a piaci árhoz: a pazarlás ellen, és azért hogy az igazán tehetőseket kevésbé támogassák a kevésbé tehetősek – de azért valamennyire ők is érezzék, hogy teljesen nincsenek kihagyva a buliból. Meg más esetekben is igazságosabb szerintem nem csak a legszegényebbeket külön kezelni, hanem a leggazdagabbakat is. (Mondják persze azt, hogy lineáris adóval is többet fizet az, aki gazdag – viszont egyrészt kevésbé van szüksége a pénzre, másrészt meg sok pénzzel sokkal könnyebb még többet keresni.) (Dőlni fog a támogatás tőlük az EV-re.)

 

A jómódúbbakról szólva, most többen azon vehetik észre magukat, hogy szűk lett a takaró, nem tudják fenntartani a nagy házat, fűteni a medencét. Ilyesmi gazdasági válság nélkül is megesik, ha valakinek az egyéni körülményei változnak, pl. elveszíti a jól fizető állását. (Hasonlóan, ha valaki nem is annyira jómódú, csak kimaxolta a lehetőségeit, felelőtlenül eladósodott, a takaró széléig nyújtózkodott.) Ezért is jobb a szerényebb élet, small is beautiful, és előfordul, hogy a kicsi nevet utoljára. (Pl. ahogy a kicsi, rejtőzködő emlősök örökölték a Földet, amikor a hatalmas dinoszauruszoknak egyszer csak nem lett mit ennie. És részemről is, földgázügyileg, csak annyit, hogy az ujjaim ne gémberedjenek el a télen a billentyűk fölött.)

 

Még néhány idevágó megfigyelés:

 

● Mi az összefüggés a gázárak és az áram ára között?

 

Nagyon röviden az, hogy az áramot többféle módon állítják elő és a tőzsdén a legdrágább (a gáz) határozza meg az áram árát. Részletesebben tessék egy cikk.

 

● Pofon az elektromos autóknak

 

Nem csak nálunk, a drágább áram és a hatósági áras benzin miatt, hanem hogy most még az áramot is jobban szénből termelik – ami a klímának is egy újabb pofon. (Bár egyébként sem az elektromos autó volna a megoldás, lásd majd alább.)

 

● Átlagfogyasztás és infláció

 

Hogy most az előbbi is csökkeni fog, szóval, ha akarják, jövőre már kevesebb m3-ig járhat kedvezmény – meg hogy vajon hogyan számolják majd bele az inflációba a hatósági áras termékeket…

 

Az inflációról szólva pedig, egyfelől, hogy régebben is volt már példa ilyen mértékű inflációra, nem is annyira régen, csak az utóbbi 20 évben elszoktunk tőle. (Meg, esetleg vigasztaló lehet, hogy ha ezt a mostanit elosztjuk 20 évre, akkor észre sem vettük volna.) Lásd, hogy a 360 Ft-os kenyér sem 3,60 volt már. Az 10000%.

 

● A kormány különleges gazdasági művelete

 

Gulyás Gergely: „A megszorítás a baloldal eszköztárába tartozik, a mi gazdasági eszköztárunkban és szókészletünkben nem szerepel” – eléggé hasonlóan ahhoz, ahogy Putyin szókészletében meg a háború nem szerepel. :P

 

Kapkodás

 

Ahogy utólag kellett farigcsálni ezeket a hirtelen döntéseket a rezsiről meg a tankolásról, illetve hogy nem vesznek figyelembe méltányolható igényeket. (Nagycsaládos kedvezmény, fűtőérték, a non-profit szervezetek tankolása, stb…) Különben ez is egy módja a törvényalkotásnak: akinek baja van vele, az majd szól – ha meg nem szól, az az ő baja.

 

● Na meg hogy amire tényleg kell pénz, arra van.

 

Mindenekelőtt a Vodafone-ra, 700 milliárd, ami ugye 7-szer több, mint az összes KATÁ-s adóbevétel, szóval nem aprópénz. Szóval, ahogy a múltkor elmondtam: abban van valami, hogy hazai kézben legyenek az itt profitot termelő vállalatok – csakhogy ezzel a rezsimmel a haszon elsősorban a NER-t fogja boldogítani, nem a nemzetet. A nemzet örüljön, hogy lesz mivel fűtenie, meg a hatósági áras szárnyvégnek, ha éppen szerencséje van, és lehet is kapni. (Vagy ahogyan Jászai Gellért, a 4iG főnöke nagyon találóan megfogalmazta: „A Vodafone-felvásárlás nem államosítás”. Így van, szépfiú, ahogy mondod: nem államosítás, hanem NER-esítés.)

 

(Meg a határvadászokra meg az összes erőszakszervezetre – miközben a tanárok meg ugye… És még egyszer: a rossz időkben ez természetes is, a szomorú, hogy a jó időkben is csak a jelen számított, alig érdekelt bennünket a jövő. Mert az oktatás az az ország jövője. Ahogy a múltkor leírtam, mi vár ránk Orbán rendszerében, úgy.)

 

Ami bennünket, kívülállókat illet ebből, az, hogy ha erre van pénz, akkor talán az államcsőd sem fenyeget, reméljük. Amit Bokros már rebesgetett, meg most már a leminősítést is kilátásba helyezték. (Ezt én hamarabb is el tudtam volna már képzelni.) Annyira nem úgy tűnik, hogy a vezetés annyira izgatná magát ezen, pedig ha bekövetkezik, az még tovább nehezíti majd a helyzetünket. Meg, ha még bejön, hogy mégsem kapjuk meg az EU-s pénzeket… ki tudja. (Elképzelem a kommunikációt: hogy nem kellene sokat keresnünk a felelősöket, ott volna Sorostól az EU-ig, és a bukott baloldalig mindenki: the usual suspects.) Plusz a forintot se egyhamar látnánk viszont 400 alatt, bár könnyen lehet, hogy amúgy se már. (A forint adósságot amúgy akkor is ki tudnák fizetni, mert azt nyomtatni minidig lehet – nagyobb kérdés, hogy mennyit érne majd.)

 

Egy másik, ami kissé vigasztaló lehet pénzügyileg. Sokaknak fájna most 400-ért átváltani a forintjukat euróra, merthogy nemrég még „csak” 330 volt, sőt még a gyerekek is emlékezhetnek a 250-re is akár. (A dollárról nem is beszélve.) Csakhogy a múlt nem számít, ebből a szempontból is a jövőt kell nézni, a kérdés egyedül az, hogy tud-e majd erősödni a forint. Ebbe az irányba lényegében egy dolog hathat, ha a háborúnak egyszer vége lesz. Jelenleg minden más a másik irányba mutat, legfőképp a gazdasági kilátások. (Valamennyit még dobhatna rajta, ha az EU fizetne, de ez továbbra is kétséges.) Lényeg, hogy a múlt miatt nem kell veszteségként megélni az átváltást. (Nem azért mondom, mintha ezt nem tudná bárki magától is kiókumlálni, csak azért, mert az ilyen zsigeri érzések, irracionális mentális kanyarulatok nagyban befolyásolják az emberek döntéseit, nehéz lehet tőlük eltekinteni.)

 

Mellesleg és sajnos, én az EU helyében egy fityinget sem adnék ennek a sunyi, arrogáns rablóbandának – sőt, szerintem, amilyen dörzsölt, ha Orbán volna az EU helyében, még ő sem adna sajátmagának. És mielőtt megjönne a szokásos válasz, nem, nem a magyarembereket sértettemegbrüsszel, hanem Vityót és a haverokat, mert ez rájuk vonatkozott. És ha most velük együtt mi is kimaradunk az osztásból, azt is neki köszönhetjük majd. (Én arra tippelnék egyébként, hogy nem lesz ez sima menet, valamennyi talán jön majd, de nem az összes.) Emellett továbbra is tény, Brüsszelnek is le lehetne mondani, hol csinálják rosszul, mint mindég.

 

Ami még az EU tagságunkat illeti, jó időkben még elszórakozgathat egy ilyen kis ország egyedül, meg szabadságharcoskodhat, ha akar – a rossz időkben viszont jóval kockázatosabb egyedül lenni, ha nincs kire támaszkodni, kiszolgáltatva a körülöttünk dúló nagyobb erőknek, és úgy, hogy nem sok mindenkit érdekel, hogy mi lesz velünk. Az valóban sajnálatos, hogy az EU sem teljesen komplett, a maga túlzásba vitt idealizmusával – a pénzük meg a szolidaritásuk viszont most nagyon kéne. Meg igencsak úgy néz ki, hogy később is. (Na meg még, hogy a V4 is tropára ment…)

 

 

Az említésre sem méltó ellenzék

 

● A KATÁ-s tüntikézés

 

Hát igen, végre megint lehetett menni az utakon bulizni meg városi kempingezni – aztán meg a szokásos ötlettelen forgatókönyv: egyre kevesebb résztvevő, a negyedikre meg már senki sem kíváncsi… (És huszadszor is: az összes párt feloszlatása, egy darab új létrehozása, meg elővarázsolni valahonnan egy épkézláb vezetőt, az volna az egyetlen esély.)

 

A másik hasonlóan hatásos akcióféleség ezek az online petíciók. Elejében még én is aláírtam vagy kettőt, aztán láttam, hogy kb. annyit ér, mint halottnak a lájk. (Lásd még thoughts and prayers.)

 

● Márki-Zay amerikai pénzei

 

Amit a választásra kapott, több százmillió forint, egy része most utólag jött meg, rá is repült a kormánypropaganda, ahogy kell. (Amellett, hogy itthon is összedobtak neki 400 millát.) Ehhez annyit, hogy azt mindannyian tudjuk, (én különösen), hogy pénz, meg a rajta megvásárolható publicitás nélkül nem megy. (Sajnos Márkinak azzal együtt se.) Az azonban szerintem sincs rendjén, hogy külföldről támogassanak egy politikai pártot, (jelen esetben hivatalosan mozgalom, de mindegy). Meg hogy Amerikában is el kell, hogy adják magukat a politikusok a tőkének, ami ott is lényeges hibája a rendszernek. Nem mellékes viszont, hogy az ügy mennyire jó vagy rossz – és jelenlegi kormányunk korruptsága, még a rá szavazók nagy része előtt is nyilvánvaló. A másik meg, hogy a kormány közpénzből nyomja a saját propagandáját, ami szintén nincs rendjén. Ennyi. Szavazzatok rám, Miky for president.

 

(Nem, igazából politikai hatalomra nem vágyom. Arra vágyom, hogy az emberek gondolkozásán, azon keresztül pedig az életükön és a világon tudjak javítani.)

 

● Jaksity György beszéde a Corvinuson

 

(Régi jó egyetemem, amit remélem nem érem meg, hogy Marx után végül majd Matolcsynak nevezzenek.) Na tehát, Jaksity ott adta elő, az évzárón, hogy Magyarország beteg, és a hallgatóknak kéne rendbe tennie.

 

Először is, a hallgatók köszönik szépen a felkérést, de joggal kérdeznek vissza, hogy a mikrofont markoló generációnak csak meg kellett volna őrizni ezt egy normális helynek – miért hagyták, hogy így legyen?

 

Másodszor Hernádi Zsolt, MOL elnök reakciója, miszerint ízléstelenség, ami a Corvinuson történt: hogy ugye, ki tudja, lehet, hogy az egyetem NER általi alapítványos zsebre vágására gondolt. Talán a Soros-kampány, az ún. nemzeti konzultációk, és az egész sokéves néphülyítés ízléstelensége is az eszébe ötlött, ki tudja. (És bárcsak az ízléstelenség volna a legnagyobb baj.)

 

Amilyen gyorsan csak lehetett, kooptálta is Jaksityot a KB, nem kisebb személyiséggel, mint Novák „Makepeace” Katalinnal, aki előadta ellenbeszédét ugyanott a Corvinuson, az évnyitón, és aki szerint: „Nagy tudással rendelkező, kritikus gondolkodású fiatalokra van szükségünk” – ami, nos, mondjam én, vagy érzitek magatok is, egy elég jó vicc.

 

● Az ellenzéki választási kampány összeomlása belülről

 

Ehhez csak egy írást akarok ajánlani, ami jól bemutatja, hogy ezt az ellenzéket már megint nem kellett legyőzni.

 

● Mindezek ellenére

 

Annak a fontossága, hogy az ellenzék ne szűnjön meg létezni, tegye meg, amire még képes – különben tényleg befellegzett a demokráciának, és csak a hatalmat megkaparintók jóérzésében bízhatunk, ami nem a legerősebb garancia. Lásd a múltkori írásomban, hogy mikre jó még az ellenzék, benne az EU-s tagság megvédését és a visszásságok leleplezését.

 

Valamint, hogy most, hogy elmúltak a jó idők, a nép számára is, most kelthet majd nagyobb visszatetszést a NER gazdagodása és urizálása, meg a korrupció. Másfelől viszont most örül majd mindenki jobban a szimpla betevőnek is, és mivel minden eddiginél kevésbé látszik alternatíva, gyakorlatilag mindent megtehet az új arisztokrácia, ebben a vergődő és leépülő országban. Bravó. Irány Latin-Amerika.

 

(Hacsak a kínaiaknak nem sikerül eladni.)

 

(És mindennek ellenére az is igaz, hogy Vikusz Kukisz meg a Fikusz az egyetlen szervezett politikai erő, aki ezekben a vészterhes időkben vinni képes az országot. Sajnos. Valamint a házi feladatot is meg szokták csinálni, azt meg kell hagyni.)

 

 

A nemzeti időjárás

 

Avagy, a kirúgott meteorológusok esete. Hogy nyilván nem ez volt az igazi ok, csak kapóra jött, Gulyás meg mondta is, hogy ez csak az utolsó utáni esőcsepp volt.

 

A 2006-os eset után mindenki megtanulta, nagyon helyesen, hogy a veszélyes dolgokat jobb nem is kockáztatni, akkor is, ha viszonylag kicsi a bekövetkezésük esélye. Vagy, ahogy a Challenger katasztrófája után a NASA(!) is belátta ezt az alaptételt, a holdrakéta fellövését is hányszor halasztották most. (Valamint, ahogy a klímával kapcsolatban is nem a legvalószínűbb, hanem a még elképzelhető legsúlyosabb forgatókönyvre kellene felkészülnünk. De még a legvalószínűbbre sem tesszük… Erre még visszatérünk.)

 

Most meg ez. Úgyhogy dilemmázhatnak majd a meteorológusok, hogy legyen-e sapka a nyúlon. Reméljük továbbra is lesznek olyan hősiesek, hogy inkább azt tartsák szem előtt, nehogy megismétlődjön a pesti jónép legnagyobb köztéri fürdőzése az írott történelemben. (Nekem is volt szerencsém a helyszínen átélnem.)

 

Illetve, hogy megint sikerült bekerülni az esettel a világsajtóba – de azóta hasonlóan felejtve van, mint Orbán fajelméletes beszéde. (Amire voltak, akik azt mondták, hogy a második őszödi beszéd.) Hát, ugye a három nap… Talán annyi, hogy az EU-s pénzeknek ezek sem tettek jót.

 

 

Hazai kedvenceim

 

● Az MNB és a termelékenység növelése

 

Ahogy Matolcsy rádöbbenti az ország apraja-nagyját, hogy innentől kezdve nem lehet extenzív módon növekedni, különösen további inaktív (és olcsó) munkaerőt bevonni a gazdaságba – úgyhogy innentől kezdve a termelékenységet kell majd növelni.

 

Hát igen, jól mondjátok: hogyan? Hogy vajon a különadós, hatósági áras tőkebevonzás, vagy az éppen dugába dőlő közoktatás fog ehhez hozzásegíteni?

 

(Meg egyáltalán, hogy egyesek még képesek növekedést emlegetni ilyen körülmények között, rövidtávon, jövőre…)

 

● A MOL „felelős tankolást” kér

 

Ami mi más, mint felhívás felelőtlen tankolásra? (Annál is inkább, mert az árammal ellentétben ezt raktározni is lehet.)

 

● A 390-es euró hősköltemény

 

A közrádió, ahogy előadta, hogy mekkora teljesítmény volt ez a kormánytól meg az MNB-től. Már hogy 410-ről visszament 390-re. (Aztán meg gyorsan vissza.) Komolyan, akinek bírja a gyomra ebéd közben, időnként ilyen jókat is hallhat a Déli Krónikában.

 

Illetve, ahogy a sajtóban, nyilván iróniával, leírják, hogy „ma bivalyerős volt a forint, elérte a 400-at”. Alulról.

 

● A közmédia jobbról és balról

 

   ○ Mandiner: “Újabb baloldali mantra dőlt meg, a magyarok szerint ugyanis hiteles a közmédia”

   ○ HVG: „Az EU-ban a magyar közmédiát tartják a legkevésbé hitelesnek”

 

Mindkettő 2022. július 12-éről, egyazon felmérés kapcsán.

 

Aki nem olvasta, ajánlom korábbi írásomat a nép és a sajtó pártosságáról.

 

● Gulyás: a zemberek HELYETT az állam fizeti a rezsit

 

Merthogy ugye az állam pénze az vajon kinek a pénze, ha nem a zembereké? (Meg az adóssága is.)

 

Bár ez csak félig kedvenc, mert valami azért van benne:

 

1) Ez egy közös kötelezettség, szóval, mindenki bízhat benne, hogy végső soron majd valaki más állja a cehhet ebből a téren és időn átívelő dacszövetségből. (Mert időn is átível: szóval nem csak jelenlegi honfitársainkra, hanem, ha ügyesen csináljuk, akkor a később megszületőkre is áttolhatjuk a 2022-es fűtésszámlát.)

 

2) A szinergia, ami az együttműködésünkből fakad, az tényleg többlet értéket teremt és pénzt ér.

 

Ami viszont még mindig a zemberek pénze. (Illetve, amíg el nem lopják. És főleg nem Orbán ajándéka.)

 

● A kormány új korrupcióellenes hatósága

 

Szóval, hogy reméljük, ez igaz – máhogy viccnek durva volna; másrészt meg tudjátok, mi az, hogy oximoron?

 

* * *

 

Végül pedig azt szeretném még megkérdezni, hogy mikor Konzultációzunk már végre egy jót Nemzeti? Erről a sok Fontos Dologról, ami történik? Amiket, úgy határoztunk, megbeszélünk egymással? Mimagyarok? Hm? Vityesz?

 

Istenem, ez a nyomorult ország! Ami lett, és ami majd még lesz belőle…

 

Szólj hozzá!

A rendszer és az Egyvilág

2022.06.30.

Van nálunk egy mondás, hogy „Minek örülsz? Annak, hogy nincsen kakasom.” Hát valahogy így vagyok én ezzel a rendszerrel: annak, hogy nem kell részt vennem benne.

 

● Sem, úgymond, nagy emberként – sem alkatrészként;

● Sem, mint akit megvettek a gazdagok, leborul az idióta hatalmasok előtt, vagy egyébként kiszolgálja, támogatja ezt a telhetetlen és önpusztító rendszert;

● Sem, mint aki fegyvert tervez vagy olyasmiket ad el az embereknek, amikre nincs szükségük;

● Sem az egyik, sem a másik tábor tagjaként;

● Sem a reménytelen hazai, sem a még reménytelenebb világpolitikában;

● És azokban a rajokban sem, akik felzabálják a világot.

 

(De emlékezzünk meg a népről, akik csak szerényen meg akarnak élni, és azokról, akik valóban hasznos és szükséges munkákat végeznek.)

 

Meg hogy könyökölnöm, helyezkednem, haverkodnom és benyalnom sem kell, illetve eladnom magam politikailag – ami nélkül egy bizonyos szint fölé nemigen juthat az ember: ez is egyfajta üvegplafon; köztudomású, de formálisan leírva ezt sem sok helyen látni.

 

(Szokásos lelkesülős szöveg szokott lenni aztán, hogy „valami nagyobb részének lenni”, az mennyire jó. Vannak, akiknek az ilyesmi alapból jobban fekszik, mint nekem – de végignézve ezen a rendszeren… A részének lenni? Ennek? Kösz, csak amennyire muszáj.)

 

(Nem a törekvéssel magával van baj egyébként, anélkül nem sokra mennénk – hanem a mértéktelenséggel, az emberekével és a rendszerével, meg az eszetlenséggel. Meg, rendben van, bizonyos mértékig ez a helyezkedősdi is természetes egy társadalomban – ha nem is örömteli. Viszont, az új arisztokráciával kapcsolatban elmondottak fényében itt most épp ez válik döntővé.)

 

Hogy én ezen kívül maradhatok, igen, az nem kis szerencse – miközben sokan sajnos a rendszer rabjai. Bárcsak mindenkinek csak döntés kérdése volna kiszállni… A maguk és a bolygó javára.

 

Nekem mindenesetre, ha már megadatott a lehetőség, bűn volna nem kihasználnom arra, hogy megpróbáljak tető alá hozni valami, énszerintem, igazán jót, romlatlant és nagyratörőt.

 

Nézzük meg, miért lesz ez jó, mármint a könyv. Korábban részletesen kifejtettem ezt, most csak abból a szempontból, ami a fentebb elmondottak kapcsán idevág:

 

● Akik nincsenek megelégedve egyik oldallal sem, azoknak mutatok egy harmadikat.

 

Gondolok itt elsősorban a jobb- és baloldali szembenállásra – illetve arra, ahogy mindkettő a maga érdekének megfelelően torzítja a valóságot. Ha ezt már látod, akkor gyere velem, és nézzük kívülről mindkettőt, meg úgy általában a világot.

 

● Reálisabb kép emberi nézőpontból

 

Ami általánosabb a politikai torzításnál: naiv, idealista és fellegekben járó, a jobb- és baloldaliságon kívül másképp is lehet valaki. Az Egyvilágban igyekszem bemutatni, hogy hogyan működik ez a földi világ.

 

● Reálisabb kép kozmikus nézőpontból

 

Túllépve nemcsak a társadalmi torzító tényezőkön, hanem az emberieken is: ez a két nagy erő téríti el ugyanis a világlátásunkat a realitástól. Egy példa a társadalmi torzításra az idő felfogása, már hogy a valóságban nincsenek hetek és hónapok, valójában napok és évek sem. Emberi torzítás pedig mondjuk a színek érzékelése, mert a valóságban köze sincs a megfelelő hullámhosszú fénynek a kékhez vagy a vöröshöz. Úgyhogy ne értsük félre, azzal, hogy „kozmikus”, nem valamiféle ezoterikus lila ködről beszélek, hanem ezeknek a torzításoknak a lehántásáról a valóság nagyon is realisztikus magjáról.

 

A lényeg, hogy az Egyvilággal közelebb kerülhettek a valósághoz, több szinten is.

 

(Az utóbbi szint eléggé elszálltnak tűnhet, és annak, aki az emberi világban akar boldogulni, annak nem is muszáj kitekinteni abból – de aki a nagybetűs, kozmikus valóságra kíváncsi, annak itt van az is. És ez az a nézőpont, kontextus, amiben a dolgok annak látszanak, amik. Az olyasmik is, mint a siker vagy az értékek. Meg hogy mi az elszállt: emberi nézőpontból a kozmikus tűnhet annak – valójában azonban az az igazi valóság. Az emberi nézőpont, főleg egy adott társadalmi szemléletmóddal megspékelve, csak egy igen szűk helyen, időben és formában létezve mondható elsődlegesnek.)

 

(Nem nagy öröm, de a mostanság bekövetkező, no meg az ezek után várható elképzelhetetlen dolgok is rávilágítanak a fennálló rend relativitására, arra, hogy életünk jelenlegi keretei nem is annyira törvényszerűek – foszlik a függöny, előbukkan a kozmikus háttér, az igazi világ. És pont a világ bajainak orvoslása az, amelyhez tisztán kell látni, hogy mi micsoda valójában.)

 

Az Egyvilág tehát ilyen vagy olyan szinten mindenkinek segíthet reálisan szemlélni a világot vagy a Világot. Kivált azoknak tudom ajánlani, akik unják már az eluralkodó káoszt: figyeljetek, a világ olyan érdekes, és rengeteg minden van benne, amivel eddig alig találkoztatok, keveset foglalkoztatok. Kapcsoljátok ki a káoszt, szakadjatok el tőle, amennyire tehetitek, és gyertek velem, sokkal érdemesebb az időtöket és az energiátokat erre fordítani, mint a mindennapi felforduláson felőrölni azt is, amit nem muszáj.

 

Végül még egy, hogy miért jó ez még:

 

● Azért, mert, ahogy a világ áll, minden értelmes próbálkozásra szüksége van, ami segíthet rajta.

 

Ha csak 1%-ban, akkor is, ha csak 1% eséllyel, akkor is. Bárcsak ezt is fölfognák már. Meg hogy az emberek fejében kell elkezdeni alapozni.

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása