HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Ez nincs benne a fentiben (még), viszont egy értelmesnek tűnő osztályozása a személyiségtípusoknak... (2023.03.10. 23:42) Embertípusok
  • Szalay Miklós: Kiegészítés Karikó Katalin kapcsán: Ezt utólag írom hozzá, mert úgy érzékelem, hogy a Karikóról í... (2023.02.09. 20:14) Külföld (2023. január)
  • Szalay Miklós: Ami némileg elsikkadt, hogy van olyan fajta is, amit meg lehet csinálni, pénzügyileg sem annyira b... (2022.05.01. 15:07) A metaverzum és társai
  • Szalay Miklós: Orbán rendszerét még ki lehet egészíteni: ● A családtámogatási rendszerrel ● Az intézményi szövet... (2022.04.04. 22:00) Politika, választások (2022. február)
  • Szalay Miklós: Hozzá kell tenni a fentihez, hogy azért nem minden súlyosan bántalmazott, büntetett, rosszul nevel... (2021.12.29. 18:03) Elvek, szabályok, normák

Modernitás és etika

2024.02.14.

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   A modernitás megnyilvánulásai és az etika

A modern világ számos tényezője hat az etika ellen, miattuk kevesebbet foglalkozunk helyes és helytelen kérdéseivel, kevésbé vagyunk etikusak egymással. Ez azért baj, mert az etika hatékony eszköz lehet a világ és az emberek életének jobbá tételében. Utóbbiról lásd ‘A jóság és etika ápolása’ témában.

1.1. Vallás, társadalmi normák

A helyes és helytelen meghatározásának hagyományos terepe a vallás, illetve a társadalmi normák is előírják, hogy hogyan viselkedjünk. A modern világban azonban ezek jelentősen visszaszorultak – velük együtt pedig az etikai tanításaik is.

1.2. Tudomány

Bár a tudomány kifejezetten nem állítja, de azért sugallja, és hívei közül sokan vallják a következőket:

    Nincs transzcendens

Azaz a világban minden az anyagra és annak törvényeire épül – és ennek megfelelően nincs az ember felett álló tekintély, Isten, etikai elvek, túlvilági igazságszolgáltatás sem. (Materializmus)

    Nincs szabad akarat

Ami, elvileg, felmentené az embert a felelősség alól, hiszen aki rosszat tesz, azt nem ő maga döntötte el, csak engedelmeskedett az agyát irányító fizikai törvényeknek. Érdekes módon azonban, a gyakorlatban, a világ ezt figyelmen kívül hagyja, továbbra is felelősnek tartja az embert a tetteiért, úgy hivatalosan (igazságszolgáltatás), mint a mindennapokban, (ahogy haragszunk arra, aki rosszat tesz).

A transzcendens magyarázatok elfogadásával kapcsolatban valóban nem árt a szkepticizmus, mert tény, hogy sok a sarlatánság körülöttük – ám ettől még koránt sincs kizárva, hogy létezik valami az anyagon túl is. Egyszersmind ennek a meggyőződéses tagadása tovább gyengíti a vallási alapú erkölcsiséget.

* * *

Ezen kívül a tudomány azért sem igazán szeret az etikussággal, jósággal foglalkozni, legalábbis gyakorlati céllal, mert ezek nehezen megfogható, puha jelenségek, valamint kevésbé megbízhatóak is, az emberi viselkedést illető hatásukat tekintve. Így aztán ezek jobbára megmaradnak a filozófia és a vallás elvont, homályos, visszaszorulóban lévő berkeiben.

1.3. Piac, gazdaság

A modern gazdasági rendszernek is számos olyan eleme van, melyek gyengítik az etikát.

1)    Specializáció

Vagyis, hogy az emberek egyre szűkebb területekre szakosodnak, ezáltal szűkül a látókörük, elvesztik szem elől a nagy képet, a többi területet – így egyebek mellett az etikát is.

2)    Iparizáltság

Jellemző a modern társadalomra, ahogy az maga is úgy működik, mint egy nagy gép, benne sok terület már intézményesítetten, kidolgozott módszereket követve, gépesítetten dolgozik. Ilyen körülmények között a „hogyan” felértékelődik a „miérttel” szemben, a nagyobb ívű, kvalitatív kérdések, mint az etika is, háttérbe szorulnak – ahogyan az az ‘Iparizált világunk’ témában ki van fejtve.

3)    Piac

Az elméleti tökéletes piac szereplői önzők, egymástól függetlenek, és könyörtelen versenyben állnak egymással. Ilyen, nem túlzottan szívmelengető, mérsékelten etikus társadalmi körülmények között, cserébe, a piac számos előnyt, nagyfokú hatékonyságot, nagyobb teljesítményre való ösztönzést, alacsony árakat biztosít – amiről ‘A piac előnyei’ témában lehet olvasni.

Ezen előnyökre való tekintettel a piac hívei hajlamosak elfogadni annak szinten nem elhanyagolható negatívumait: a (nem opportunista) önzést, az egyenlőtlenségek növekedését, illetve magát a szabad piacot – mely utóbbi elsőre nem hangzik olyan vészesnek, de igencsak megvannak a vesztesei: a kicsik, a gyengék; ahogyan az ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában olvasható.

Mi az, hogy „nem opportunista” önzés: az, amikor bár csak a saját érdekeinkre vagyunk tekintettel, a szabályokat, törvényeket azonban betartjuk, például nem lopunk: a szabályok betartását tehát a piac eltökélt hívei is megkövetelik. Ezen felül azonban már nincsenek erkölcsi aggályaik, így például rendben van számukra, ha az emberek kihasználják egymás szorult helyzetét, befolyásolhatóságát.

A piac etikai problémái ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában vannak összefoglalva. Lásd benne a negatív externáliákat is, amikor olyanok is kénytelenek nyelni a füstöt, akik nincsenek ráhatással a gyár működésére. Szintén nem elhanyagolható hatást fejt ki az etikátlanság irányába a piacgazdaságra jellemző versenynyomás, azáltal, hogy az embereknek nem marad energiájuk erkölcsösnek lenni. Lásd továbbá a modern társadalomra jellemző elidegenedést is ugyanott és ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ témában.

Egy szó, mint száz, a piac nem tart igényt a jóságra, nem ösztönzi azt.

Ezzel együtt a piac nem ördögtől való: lásd a mérlegét, hogy ez egy hatékony eszköz, de azért nem csodaszer, ‘A piac elvi korlátai’ témában.

4)    Segélyezés

Végül, lásd a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában, hogy bizonyos iskolák a segélyezést, transzfereket sem nézik jó szemmel, azért, mert attól majd az emberek kevésbé akarnak dolgozni. Illetve nem árt még megnézni a ‘Gazdasági növekedés és fejlődés’ témában a segélyezés árnyoldalait is.

1.4. Érdekek

Avagy, sokaknak kényelmesebb, kevésbé kellemetlen, ha nem kell etikai kérdésekkel bajlódniuk. (Ami kevésbé kapcsolódik a modernitáshoz, de valamennyire mégis.)

    A szabad verseny haszonélvezői, felül lévők, hatalmasok, elnyomók

Akiknek érthető módon kevésbé fáj a fejük, ha nem gyötrik olyasmikkel, hogy mennyire jogos a helyzetük, mennyit kellene jótékonykodniuk, miket követtek el a hatalomért, mennyi rosszat tettek az elnyomottakkal.

    Foglalkozás és etika

Alább lesz szó arról, hogy a foglalkozás körében, különösen bizonyos szakmák esetén, súlyos etikai dilemmák tudnak felmerülni. Ilyenekkel szembesülni sem öröm.

    Oktatás, nevelés

Iskolában etikai kérdésekkel foglalkozni kényes dolog: ki mondja meg, hogy mi a helyes? Mi van, ha mást gondol róla az iskola és a szülő? Ezen kívül, a mai iparizált, a technológiát felülértékelő világban az olyan puha kérdések, mint az etika, az oktatásban is háttérbe szorultak.

Másfelől manapság, nagy átlagban, a szülők sem foglalkoznak eleget a gyerekükkel, sokan igyekeznek szabadulni a szülői kötelezettségeiktől, terjed a „neveletlenség”. Lásd erről az ‘Ember, társadalom és család a modern világban’ témában.

    Mindenki

Mert jónak lenni általában véve is, megannyi okból nehéz – ahogyan az ‘A jóság elvárható mértéke’ témában ki van fejtve.

1.5. Következmények

Napjainkban tehát, az elmondottak értelmében, háttérbe szorul az etika. Először is a nevelésben, az emberek etikára, etikusságra való szoktatásában: láttuk, ugye az iskoláról, a szülőkről, a vallásról és a társadalmi normákról mondottakat.

Valamint háttérbe szorul egyéni szinten: az emberek kevésbé foglalkoznak helyessel és helytelennel a saját életükben – és társadalmi szinten is; emlékezzünk a versenynyomásra, a piac etikájára, a specializációra és az iparizáltság hatásaira, az elidegenedésre.

Illetve manapság meglehetősen magunkra is vagyunk hagyva az etikai problémáinkkal, gyakorlatilag nincs olyan tekintély, akihez fordulhatnánk; különösen, hogy a vallás visszaszorult, ami meg helyette lenne, a pszichológia, annak nem az a feladata, hogy helyesről és helytelenről ítélkezzen.

2.   Foglalkozás és etika

Sokan vannak úgy vele, hogy „csak hadd végezzem a dolgomat, a többi meg nem az én gondom”: az emberek igyekeznek szabadulni a munkájukkal járó erkölcsi felelősségtől. Íme néhány szakma, melyekben különösen jellemző az etikai kérdések felvetődése:

    Egészségügy

Ahol gyakran egyéni és társadalmi szinten is kemény döntéseket kell meghozni.

Egyrészt, amikor az orvosnak döntenie kell, hogy melyik sérültet lássa el, meddig érdemes próbálkozni az újraélesztéssel, mikor nincs már értelme mesterségesen életben tartani a beteget, stb…

Más kérdések társadalmi szintű döntést igényelnek: kiknek, mely betegségeknek a kezelését finanszírozza a TB; engedélyezzük-e, illetve milyen feltételekkel az abortuszt, az eutanáziát, (no meg a halálbüntetést); megengedjük-e, hogy az emberi DNS-t manipulálják.

    Kutatók, mérnökök

Akiknek az eredményeit, találmányait gonosz célokra használják, (gondoljunk különösen a fegyvermérnökökre, atomtudósokra), de még ha nem is fegyverekről van szó, akkor is rosszra vezethetnek. (Mint az üzemanyagot égető motorok a klímaváltozáshoz.)

    Katonák

De az átlagember is, aki egy gonosz rendszerben él és dolgozik, így hétköznapi munkálkodásával is segíti azt. Lásd a ‘Politikai konfliktusok’ témában a „parancsra cselekvést”, hogy kinek mennyire áll módjában szembeszegülni azzal, illetve, hogy a kisember általában eléggé kénytelen kiszolgálni a rendszert.

    Vezetők

Akiknek nem ritkán nehéz döntéseket kell meghozniuk, közülük azok is kénytelenek ártani egyeseknek, akik valóban a közjót tartják szem előtt – mert dönteni kell, ezt a terhet is magára kell vállalnia valakinek. (Miközben persze olyanok is szép számmal vannak, akik kevésbé izgatják magukat mások jólétén.)

Lásd még a vezetők és hírességek kiemelt szerepét a példaállításban, a ‘Jó cselekedetek’ témában.

    Akik munka nélkül gazdagodnak

Illetve a munkájukhoz képest aránytalanul sokat keresnek. (Spekulánsok, túlfizetett igazgatók, milliárdos vállalkozók, világsztárok, a tőkéjükből profitáló gazdagok, tolvajok, stb…) Mondjuk nem túl jellemző, hogy a lelkiismeretükkel küzdenének emiatt.

* * *

Mennyire lehetünk tehát erkölcsileg megalkuvóak a munkánk során?  Valamennyire mindenképpen, hiszen élni sem lehetne úgy, hogy közben senkinek se ártsunk – itt is fontos azonban, hogy közben, bizonyos fokig, másokra is tekintettel legyünk. Hogy mennyire, arról ‘A jóság elvárható mértéke’ témában lehet olvasni. Lásd még szintén ott, hogy a törvényeken felül a saját mércénk is legyen meg, amihez tartjuk magunkat.

3.   A modernitás etikai pozitívumai

Az eddig elmondottak meglehetősen borús képet festhetnek korunkról, melynek azonban megvan a naposabb oldala is; ahogyan azt az ‘Egy jobb világ’ témában kifejtem. Egyebek mellett etikai pozitívumokat is fel tudunk mutatni, így a viszonylagos felvilágosultságot, az emberi jogok védelmét vagy az emberiesség elleni bűntettek üldözését.

Ezen kívül a modern kor racionalitásra való törekvése és gyakorlatiassága is elismerést érdemel:

    Mert igaz, hogy a vallások jelentőségének csökkenése számottevő szerepet játszik az etika háttérbeszorulásában – ugyanakkora a vallásokban is sok olyan dolog van, amiért kevésbé kár, kezdve azzal, hogy maguk is sok nem éppen etikus dolgot műveltek; azon keresztül, hogy a misztikus köd, amelyben mozognak, elfedi a valóságot; odáig, hogy a valóban hasznos és praktikus útmutatásaik mellett számos, önmagában haszontalan, sőt káros dolgot is megkövetelnek a híveiktől.

    Hasonlóan, a letűnő társadalmi normák közül sem mindet kell siratni, sőt, gyakran a különböző etikai rendszerek sem csak a jót szolgálják.

    Mint elhangzott, a tudomány is jól teszi, ha – kellő mértékben – szkeptikus a transzcendenssel szemben.

    Az önérdek, a versengés a piac motorja, hatékonyságának záloga, ezek nélkül sokan nem nagyon volnának hajlandóak megmozdulni, akkor sem, ha egyébként fejlett az etikai érzékük. Az etikára, önmagában, nem is lehetne a világot alapozni, ezért, mint ‘A jóság és etika ápolása’ témában kifejtem, az érdekek, a versengés ösztönző szerepének megőrzésére is szükség van.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr7818325977

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása