(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Rossz cselekedetek
Rossz cselekedetnek azt nevezem, amikor valaki boldogtalanságot okoz valaki másnak.
A rossz cselekedet nem feltétlenül esik egybe a helytelennel.
Továbbá, aki rosszat tesz, az gyakran nem csak annak árt, akire a tette irányul.
2. A rossz cselekedetek lelki háttere
Mi minden lehet annak a lelkében, aki másokkal rosszat tesz? Miféle lelkiállapotok vihetik rá az embert a rosszra?
1) Rosszindulat
Vagyis amikor valakinek örömet okoz a másik fájdalma. De mitől lehet az jó valakinek, ha a másiknak rossz? A rosszindulat mögé is érdemes benézni.
2) Jó szándék
Elsőre furcsának tűnhet, hogy a jó szándék miatt is tehetünk rosszat, de kicsit utánagondolva ez távolról sem lehetetlen.
○ Amikor valami nagyobb jót csak valami rosszon keresztül tudunk elérni
○ A kisebbik rossz választása
○ „A pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.”
3) Esendőségek, jellemhibák, lelki rendellenességek
Mint mondjuk a lustaság, a megbízhatatlanság vagy az értetlenség. Ezek sem szép tulajdonságok, de rossz szándék nincs mögöttük.
Itt említhetők továbbá a hirtelen haragú emberek: megint csak, személyiségfüggő, hogy ki mennyire robbanékony. Az indulatok aztán gyorsan el is múlhatnak, és gyakran meg is bánják őket.
Lelki rendellenességek alatt egyrészt a személyiségzavarokat értem; két ilyen az antiszociális és a gyanakvó (paranoid) típus, akik nem feltétlenül kedvesek másokhoz. Másrészt vannak a lelki betegségek, például a szenvedélybetegség, vagy amikor az ember képtelen ellenállni különféle impulzusoknak, dühkitörései vannak, kleptomániás, stb…
4) Diszkomfort
Magyarul, amikor valaki valamiképp rosszul érzi magát. A saját szenvedésünk miatt is hajlamosak lehetünk tehát rosszul bánni másokkal.
Az ember sokféleképpen érezheti rosszul magát:
○ Testi fájdalmak
Például ha fáj a fejem, az türelmetlenebbé tehet másokkal szemben.
○ Rossz hangulat, stressz
A lelki fájdalmaink is harapósabbá tehetnek.
Figyeljük meg, hogy amikor valaki goromba velünk, annak gyakran nem mi vagyunk az okai, lehet, hogy valami egészen más baja van az illetőnek – és ezt kívülről nem feltétlen lehet tudni. Aki ebbe nem gondol bele, az értetlenül állhat a másik viselkedésével szemben, könnyen félreértheti azt.
A lelki gyötrelmek közül érdemes kiemelni néhány konkrétabbat:
○ Félelem
Az ember amiatt is rosszul bánhat másokkal, ha fél valamitől. Félni pedig sok mindentől lehet.
○ Önigazolás
Ehhez olyankor szokott folyamodni az ember, amikor úgy érzi, helytelenül cselekedett, helytelenül érez, rosszul döntött, és emiatt kényelmetlenül érzi magát. Az önigazolással ezt a rossz érzést igyekszik enyhíteni – és ez néha azzal jár, hogy másokat bánt.
○ Nehéz úgy jónak lenni, hogy velünk nem azok.
Nyilván ettől is diszkomfortunk keletkezik. Lásd erről ‘A jóság elvárható mértéke’ témában.
5) Amikor valaki nem tartja (elég) rossznak vagy helytelennek, amit tesz
És emiatt árt másnak. Egyrészt tehát lehet, hogy nem gondolja, hogy amit tesz, az másnak rossz.
A másik eset az, amikor valaki tisztában van vele, hogy kellemetlenséget, fájdalmat okoz – csak úgy van vele, hogy az nem helytelen.
6) Érdek
Azaz, amikor azért teszünk rosszat valakivel, mert így tudunk elérni valami mást, amit szeretnénk. (Tehát itt sem az a cél, hogy ártsunk, az csak eszköze, velejárója az érdekünkben álló valódi cél elérésének.)
Legegyszerűbb példa talán a lopás, amikor is a célunk az, hogy nekünk legyen valamink – ami viszont azzal jár, hogy a másiknak meg hirtelen nem lesz.
Közmondásos aztán, amikor egyeseknek „a cél szentesíti az eszközt”, azaz amikor valaki úgy van vele, hogy ő valami jó dolog felé törekszik, a cél nemessége pedig igazolja az érdekében elkövetett rossz dolgokat.
* * *
Néhány dolog, amit az elmondottak kapcsán érdemes szem előtt tartanunk:
Távolról sem csak a rosszindulat viheti rá az embert arra, hogy rosszat tegyen.
Továbbá:
○ Nehéz belelátni mások fejébe, helyzetébe; gyakran nem tudhatjuk, hogy mit miért tesznek, mi okból ártanak másnak.
○ Az emberek motivációi, helyzete különböző, változó a jóra való indíttatásuk is, illetve, hogy mekkora akaraterejük van. Kinek könnyebb, kinek nehezebb jónak lennie.
○ Akkor is méltó lehet valaki a szánalomra, ha helytelenül cselekszik, rosszat tesz.
Különösen, hogy a rossz cselekedetek származhatnak az elkövető saját szenvedéséből, jó szándékából is.
3. A rossz elszenvedése
Mi a helyzet annak a lelkében, aki kapja a rosszat?
1) A sérelmeink jobban feltűnnek nekünk
Mihez képest?
○ A velünk történő jó dolgokhoz képest
Így jellemzően jobban észrevesszük, jobban emlékszünk rá, ha valaki megsért, mint ha kedves hozzánk; hasonlóan ahhoz, ahogyan többnyire egy gyomorrontás is emlékezetesebb, mint egy kellemes vacsora.
○ A saját sérelmeink jobban feltűnnek, mint azok, amelyeket mi okozunk másoknak.
Mivel mindenkinek az fáj, ami neki fáj, mások sérelmeit nem érezzük a saját bőrünkön. Emiatt aztán jobbnak gondolhatjuk magunkat másoknál, mert úgy érzékeljük, hogy bennünket bántanak, míg mi nem annyira bántunk másokat.
Viszont a jó emberek hajlamosak a bűntudatra, jobban tudatában vannak az általuk okozott sérelmeknek: itt tehát több a kivétel.
Érdemes lehet tehát emlékeznünk a sérelmek feltűnő voltára, és tudatunkban megfelelően korrigálni az érzékleteinket, egyrészt hogy jobban érezzük magunkat, másrészt, hogy jobban bánjunk másokkal.
2) Az emberek hajlamosak feltételezni a rossz szándékot ß
Mint elhangzott, nehéz belelátni mások fejébe, nem könnyű felismerni, ha a másik rossz cselekedete mögött annak diszkomfortja, jellemhibái, vagy akár a jó szándéka áll.
Lásd továbbá ‘Az emberek gondolkozása’ témában az alapvető attribúciós hibát, amikor mások rossz cselekedeteit a saját hibájuknak, rosszindulatuknak tulajdonítjuk, semmint a körülményeknek.
3) Úgy érezzük, a rossz nekünk szól
Pedig, mint fentebb láttuk, gyakran valami egészen mással van baja az illetőnek, rossz hangulatban van, stresszes.
Valamint, mondjuk ügyintézőként, az ügyfél haragja sem nekünk szól, hanem a pozíciónknak; ha más ülne ott, ugyanazt kapná tőle. Hasonlóan, amikor valaki nagyjából ok nélkül piszkálódik velünk, többnyire akkor is feltehető, hogy másokkal is ilyen, nem kimondottan bennünket pécézett ki magának.
Nyilván ettől még olyan is van, hogy kimondottan bennünket akarnak bántani – de sokszor érdemes belegondolni, hogy tényleg így van-e. Ne feledjük, az előbbi pontokra is tekintettel, hogy a látszat gyakran csal.
4. Bűn
Egy etikai rendszerben bűn az, ami az adott rendszer szerint súlyosan helytelen.
Például a keresztény és a zsidó vallás szerint ölni és paráználkodni bűn, mint az a Tízparancsolatban kinyilatkoztatásra került.
‘Az etika alapjai’ témában olvashatjuk aztán, hogy nincs abszolút helyes és helytelen, hogy mit tekintünk annak, függ attól, hogy milyen etikai rendszerben gondolkozunk: az egyikben helyes rabszolgát tartani, a másikban nem. Ennek folytán bűn sincs abszolút: egyesek szerint a homoszexualitás bűn, mások szerint nem az. Emlékezzünk, hogy az Egyvilág mit tekint helyesnek: próbálni boldoggá tenni másokat, illetve, hogy mi az elvárható ezen a téren. Szintén a hivatkozott témában olvasható, hogy az etikai elveket arra is szokták használni, hogy a rendszert (a formát) védjék vele, ami a rendszer haszonélvezőinek is kedvez. Így azzal is lehet manipulálni, hogy mit minősítünk bűnnek. (Pl. az istenkáromlást)
A bűn gyakran bűnhődést von maga után; alapjában kétfélét: egyrészt megbüntethetik az embert, kívülről – másrészt bűntudatot, szégyent érezhet, belülről.
5. Bűntudat
5.1. Jelentése és jellemzői
1) Jelentés
A bűntudatunk akkor van, amikor úgy véljük valami helytelent tettünk, (gondoltunk, éreztünk).
A bűntudathoz hasonló a szégyen érzése, amikor szintén nem vagyunk kibékülve magunkkal, megvetésre méltónak, lenézendőnek ítéljük, amit tettünk, stb…
2) A bűntudat jellemzői
● Kialakulhat úgy, hogy eleve az elvei ellenére cselekszik az ember – meg úgy is, hogy erre csak utólag döbben rá, megváltoznak az elvei.
De miért cselekszik valaki eleve az elvei ellenére? Azért, mert az etikai érzék csak az egyik motiváció a többi között, és azok felül tudnak kerekedni rajta. (Jelen esetben ideiglenesen, időről-időre.)
A bűntudat utólagos kialakulására példa, amikor egy bűnöző sokáig bele sem gondolt, milyen fájdalmakat okozott a tetteivel – mígnem a börtönben a lelkész megvilágítja ezt neki; vagy azt, hogy lopni bűn.
● Dupla hatás: magát a bűntudatot az ember konkrét dolgok felett érezi – az azonban egyúttal az általánosabb önértékelését is aláássa.
Hiszen megrendül a hite abban, hogy ő jó ember.
● A bűntudatnak nincs garantált vége
Ellentétben egy jogi büntetéssel, ahol 8 év börtön és kész. Az ember gyakran már abban is bizonytalan, hogy mennyire súlyos az, amit elkövetett, illetve abban is, hogy mennyi szenvedéssel, bűnhődéssel, jóvátétellel fizethetne meg érte, van-e egyáltalán bármi, ami megszabadíthatná. Különösen nehéz tisztán látnia abban a zaklatott lelkiállapotban, ami a bűntudattal jár, valamint ha magára van hagyva a kétségeivel. És mivel nem látni a végét, a bűntudattól könnyű depresszióba esni.
● Túlzott bűntudat
A helyes és helytelen kérdéseit övező bizonytalanságok miatt a bűntudat gyakran nagyobb a kelleténél.
● Akinek bűntudata van, még csak sajnálni sem tudja magát
Egyrészt, mert ő maga tehet róla, nem kívülről mért rá csapást valami vagy valaki; másrészt meg, mert úgy érzi, megérdemli a büntetést, a szenvedést.
● A jók erősebb bűntudata; illetve, hogy az a magas önbecsüléssel rendelkezőknek jobban fáj
5.2. A bűntudat hasznai és kárai
1) Hasznok
○ Jóvátételre ösztönözhet
○ Elősegítheti a jövőbeli hibák elkerülését
○ Segíthet úgy érezni, hogy az ember megbűnhődött a tettéért
2) Károk
○ Az önigazolás hátulütői
Emlékeszünk rá, hogy az önigazolás érdekében lealacsonyíthatunk másokat, elköteleződhetünk a helytelen döntéseink mellett.
○ Túlzott bűntudat
Mint láttuk.
○ A bűntudat akadályozhatja, hogy jókat tegyünk másokkal.
Azért is, mert az embernek az élettől is elmehet a kedve, depresszióba eshet.
5.3. A bűntudattól való megszabadulás
Milyen fő módszerekkel próbálnak az emberek megszabadulni a bűntudattól?
● Önigazolás
Avagy, „nem is vagyok bűnös”.
Ennek az a hátulütője, hogy nem ismerjük el a hibánkat, nem törekszünk rá, hogy jóvátegyük, hogy legközelebb elkerüljük.
● Elfordulás
„Bűnös vagyok, de nem foglalkozom vele.”
* * *
De miket tehet az, aki nem akar, nem tud menekülni az igazságtól?
● Jóvátétel
„Bűnös vagyok, de jóváteszem!”
● Bűnhődés
„Bűnös vagyok, de megfizetek érte.”
Láttuk, hogy erre a külső büntetés és a belső bűntudat (valamint a szégyen) is lehetőséget ad.
● Feloldozás
„Bűnös vagyok, de ugye nem baj?”
A feloldozás az, amikor valaki (akinek hiszünk) biztosít minket erről.
Ki mindenki adhat feloldozást?
○ Gyóntató
A mai világban már jóval kevésbé vannak ilyen széleskörű intézményesített megoldások.
○ (Pszichológus)
Ő elsősorban nem arra van, hogy etikai kérdésekben ítélkezzen, de egyrészt meghallgatja az embert, másrészt segíthet tisztán látni, reálisabban megítélni a történteket, feldolgozni a bűntudatot, feltárni annak gyökerét.
○ Bizalmasok
A barátaink, családunk, akikben megbízunk. Róluk tudhatjuk, hogy nem fognak elárulni, ismernek bennünket, a helyzetünket, és jóindulattal vannak irántunk – így vélhetően megértőek lesznek majd velünk.
○ Aki ellen vétkeztünk
Ők is feloldozhatnak, megbocsájthatnak nekünk. Ez nyilván sokat jelenthet.
● Feldolgozás
„Bűnös vagyok, és ezt elfogadom.”
Vagyis amikor az ember megtanul együtt élni a tudattal, halványul a gondolat.
* * *
A felsoroltakat kombinálni is lehet, azaz az ember részben igyekszik jóvátenni a dolgot, részben azt mondja, hogy már megbűnhődött, ehhez hozzáadja a másoktól kapott feloldozást, a maradékot meg megpróbálja feldolgozni, stb…
Lásd végül a ‘Kellemetlen gondolatok’ témában a bűntudat kezelését, ahol gyakorlati tanácsokat lehet találni ehhez.
