És a populisták egyéb dzsolidzsókerei.
Idehaza is láthatjuk, hogy ez a téma mindent túlél, az USA-ban is ezzel nyerte meg Trump a választást, Nyugat-Európában is állandó téma, legutóbb pedig Szlovákiában is felvonult a haza és a határ védelmében a hadsereg. Erről mondanám el itt a gondolataimat.
Először is azt, hogy amellett, hogy kiváló kampánytéma, ez valóban probléma is, amivel kezdeni kell valamit, amit jó volna ésszel csinálni – és ez nem csak a populistákra igaz, akik a maguk szempontjából ésszerűen használják ki a dolgot, hanem a jótét lélek ballerekre is, akik maguk alatt fűrészelik a fát azzal, hogy nem hajlandóak egy kicsit populistábbak lenni, figyelembe venni a nép fájdalmait – azért is, hogy megmentsék a világot az igazi populistáktól.
Nézzük előbb az ügyet a migránsok oldaláról. Ezek a szerencsétlen emberek rossz helyre születtek, és teljesen természetes, hogy jobb életet szeretnének. Ebből a szempontból egyébként másodlagos is, hogy most politikai vagy gazdasági menekültek: az egyik nagyobb nyomor, mint a másik – de mindkettő nyomor. Ha mi oda születtünk volna, mi is el akarnánk jönni, és el is mentünk, a dicsőséges honfoglaláskor, 56 miatt, vagy legújabban azért, mert Nyugaton jobban lehet keresni. A különbség az, hogy mi szerencsésebbek vagyunk, mert megtehettük, megtehetjük, megtesszük.
Az élet igazságtalan.
Az embernek, kb. egyedüliként az állatok között, megadatott, hogy felismerje az igazságtalanságot, és segítsen rajta. Ugyanakkor az is természetes, hogy az ember elsősorban saját magának akar jót. Ilyenek az emberek. A tények pedig makacs dolgok, a realitásokkal számolni kell, különben kudarcra vagyunk ítélve. Az engedékeny ballerek nem számolnak a realitásokkal. A populista opportunisták számolnak velük – csak épp őket egyedül a saját hasznuk érdekli, tesznek mások szenvedésére, és ne legyenek kétségeink, minden szólamaik ellenére, a saját népük bajainál is előbbre való nekik a saját hasznuk és hatalmuk.
Az átlagembert a saját megélhetése, nyugalma és biztonsága izgatja mindenekelőtt. Senkinek nem hiányzik, sem az, hogy elvegyék a pénzét, sem az, hogy odajöjjenek és akár békésen müezzinezzenek, az meg aztán végképp nem, hogy erőszakoskodjanak. A lecsúszásban levőknek, a létbizonytalanság közelében leledzőknek még kevésbé van affinitásuk a jótékonykodásra, érthető módon, természetesen.
Apropó, pár hónapja találkoztam egy Franciaországból ide áttelepült házaspárral, akik azért jöttek, mert itt nincsenek arabok, mert itt nagyobb biztonságban érzik magukat. Nagy beleéléssel adták elő, hogyan romlott odakint a helyzet, hány késelés történik naponta, miért lett belőlük magukból is migráns, (ha EU-n belül vagyunk is olyan szerencsések, hogy ne így kelljen nevezni). Ha a számok, amiket mondtak, némileg eltúlzottnak tűntek is, abban nincs okom kételkedni, hogy igen kényelmetlenül érezték magukat odaát. Elképzelhetitek azt is, hogy Brüsszelről is miket mondtak.
(Jut eszembe, a vicc az, hogy Magyarországra nem is a migráncs migránsok jönnek, hanem a franciák.)
Egy szó, mint száz, a jó szándékú politikusoknak és a brüsszeli bürokratáknak is le kellene szállniuk a nép közé, meg kellene hallgatniuk a sirámaikat, különben korlátlan munícióval látják el a gátlástalan populistákat, akik előbb-utóbb felül fognak kerekedni. Ez pedig azt is jelenti, igen, hogy jó szándékú politikusként, bürokrataként is kevesebb segítséget tudunk majd adni, mert tekintettel kell lennünk arra, hogy nehogy ki legyünk hajítva a hatalomból, nem azért mert magát a hatalmunkat féltjük, hanem azért, hogy a jó szándékunknak hosszabb távon is érvényt szerezhessünk általa.
A migránsügy tekintetében tehát, hogy bármilyen jó volna is, nem lehet mindenkin segíteni. Befogadni pedig még kevesebb embert lehet: azért mert különben összeomlik a rendszer, és az lesz a vége, hogy még a leginkább gyámolításra szorulókat is ki fogják csukni azok, akiket egyáltalán nem érdekel más sorsa. Ha ezt el szeretnénk kerülni, akkor húzni kell egy vonalat, hogy ennyit, és nem többet, és alaposan meg kell válogatni, akiket befogadunk, hogy tényleg a legrászorultabbakon segítsünk. A többiekkel szemben pedig, ha fájdalmas is, a kellő határozottsággal kell eljárni. Azért, mert hosszabb távon másképp nem fog működni.
A másik, ami el szokott hangzani, hogy a segítséget kell odavinni, ahol baj van, és ez igaz is, egyrészt, az ottaniak is lehet, hogy szívesebben maradnak, ha ott is meg tudnak élni, valamint így többeken is segíthetünk, mert ez a saját népünknek is kevésbé kellemetlen. Azonban a segítség így is pénzbe kerül, ami szintén népszerűtlen, ennek is van határa tehát. Félre ne értsük, a segítségre szorulóknak is érdeke, hogy fenntartható legyen a segítség. De arra is vigyázni kell, hogy ne csináljunk ürügyet ebből arra, hogy ne segítsünk, hogy az összes pénzt megtartsuk magunknak.
Általánosabban, minden felelősségteljes, humanista, másokat, a jövőt is szem előtt tartó döntés sebezhető, mert ezek áldozatot követelnek, itt a jelenben – amire már ugrik is egy populista, azt rikácsolva, hogy nem igaz, nem a mi dolgunk, tartsuk meg magunknak azt a pénzt. (Amiből majd én lecsípem a magamét – de ezt nem mondja, csak gondolja.) Ilyen még a klímaharc is például, ami még a migrációnál is nagyságrendekkel súlyosabb probléma. Ilyen maga az EU is, főleg nyugatról nézve, akik nettó befizetői ennek a projektnek. (És akik a pénzükért cserébe eddig is kaptak már jó pár évtizede tartó és öröknek tűnő békét a kontinensen, illetve a világ legélhetőbb térségét – de ezeket sem lehet megenni, úgy lobogtatni a választók szeme előtt, mint egy köteg bankjegyet.)
És ilyen, alapból, a gender kérdés is, merthogy a másneműek sokáig tényleg elnyomás alatt, és örök feszültségben éltek, amit nem érdemeltek meg. Ez úgy jön ide, hogy ebben a kérdésben is hajlamosak a jogvédők túlzásokba esni, annyira, hogy az már azoknak is irritáló, akik egyébként szimpátiával tekintenek az ügyre – hát még azoknak, akik eleve irtóznak tőle. A populistáknak pedig több sem kell: majd ők megvédik a gyerekeket a pedofil buziktól. Egy újabb kiváló demagóg szöveg, amihez meg kéne gondolni, hogy szállítsuk-e a még több muníciót.
Így lép tehát házasságra az emberi szűklátókörűség a politikusok opportunizmusával, így lehetetlenítik el a felvilágosultabb kormányzást, így tesszük tönkre a saját jövőnket is. (Amely egyre inkább nemcsak a populisták kedvenc védencének, a gyerekinknek a jövője, sőt, lassan jelen lesz belőle.) De, és még egyszer a lényeg: a felvilágosultaknak, a távolabbi problémák mellett, jó volna kicsit felvilágosodni a köznép mostani gondjainak és gondolkodásának tekintetében is – hogy megmaradjon a lehetőségük a távolabbi céljaik felé törekedni.