Novák Katalin pedofil kegyelmi ügye. Ez akkor jött, amikor már majdnem kész volt a levél, de ezt nem lehetett kihagyni. Kezdetektől fogva mondom, hogy lehet ez a nő jó családanya, meg egyébként rendes ember is, még egy családokért felelős tárca nélküli miniszterséget is rá lehetett bízni talán – de hogy a köztársasági elnökséghez semmi köze, az tuti biztos, alkalmatlan az első perctől fogva. Persze hogy az, azért lett odarakva.
Egy kényelmes kesztyűbáb, valaki olyan, akit a valódi hatalom birtokosa minden nehézség nélkül kézi vezérelhet, mondja, amit kell, aláírja, ahol mutatják neki. Ebben a mostani ügyben is egyre inkább úgy néz ki, hogy nem a saját elhatározásából cselekedett, jelen állás szerint Balogh Zoltán segített neki a lehető legrosszabb döntésre jutnia. (Illetve azt is valószínűnek tartom, hogy még a saját lemondása sem a sajátja volt.) Ezek pedig azt is jelentik, hogy az igazi bűnösök már megint megússzák, nők szoknyája mögé bújva. Mert kár, hogy, amilyen jó kislány, Katalin a saját védelmében sem fogja elmondani, hogy hogy is zajlott ez a színfalak mögött.
Mint tudjuk, azért is szólt ekkorát most ez, mert a rendszer propagandájának egyik fő vonulata, hogy ők „megvédik a gyerekeket”. A gyerekek jóléte, védelme természetesen tényleg fontos – ám, ahogyan azt korábban kifejtettem, erre egyrészt rárakódik egy dogma, hogy úgy ahogy vannak szentek és sérthetetlenek, kötelező szeretni őket, és aki csak egy ferde pillantást vet rájuk, annak a pokolban a helye. (Mint ahogyan olyanok is vannak, akiket szabadon lehet gyűlölni és gyalázni, például a nácik és a pedofilok: megint csak nem alaptalanul, de ez megint csak egy társadalmilag rájuk nyomott pecsét is, a valódi bűneik mellett.) Másrészt pedig propagandacélokra is kiválóak a gyerekek, hiszen ezek után ki ne akarná, hogy valaki olyan vezessen, aki majd megvédi a gyerekeket a mindenhonnan leselkedő veszélyektől, főleg, ha a propagandisták gondoskodnak róla, hogy ne legyen hiány sötét árnyakból. Még egyszer, a gyerekekkel tényleg törődni kell, tényleg fontos a jólétük, tényleg rossz dolog rosszat tenni velük – csak ahogy a végletekig viszik, meglovagolják, kihasználják ezt, arról beszélek. (Ha ezek után még mindig szentségtörőnek hangzanak ezek itt, ajánlom elolvasni ott, ahol részletesen kifejtettem.)
Egyszóval ez egy orbitális mellényúlás volt a NER részéről, ráadásul teljes mértékben kikényszerítetlen. Akkora, hogy el tudom képzelni, hogy maga Orbán nem is tudott róla előzetesen. És akár hülyeségből történt, akár azért mert úgy érzik, már bármit megtehetnek, most sikerült igencsak kellemetlen élményeket szerezni maguknak. (Bár alternatíva hiányában komoly félnivalójuk továbbra sincs, természetesen.) No és hogyan is lehetne kiköszörülni egy ekkora csorbát? Úgy, hogy nem kisebb helyre, mint egyenesen az alkotmányba írják bele, hogy bárki bármit követett el kiskorúak ellen, annak nincs kegyelem! (Ami nemcsak azért vicces, mert a gránitalkotmány egyre inkább egy toldozott-foltozott rongybabára hasonlít, hanem azért is, mert mondjuk annak sincs kegyelem, aki egy mobiltelefont ellop egy tizenhárom évestől – miközben tömeggyilkosoknak továbbra is meg szabad kegyelmezni.) De akármit csinálnak, akkor is elég kínos ez. Annyira, hogy könnyen lehet, hogy nem marad sokáig királynő…
És püff neki, másnap, hogy az előbbit leírtam, már meg is történt. Lemondott.
Katalin elvesztése maga egyébként a Fideszt nem különösebben izgatja, láttuk, hogyan gombolták le Szájert is a rendszerről anno, és láttuk, Orbán hogyan fordított egy mozdulattal hátat Katalinnak most. Plusz Katalin eleve egy eldobható figura volt, hasonlóan a másik „sikeres nőhöz” (karrierluvnyához), Varga Judithoz, aki most megint kompromittálta magát a kegyelem ellenjegyzésével, és aki ezzel együtt szintén lehet, hogy túl kínos már az EU-s listavezetéshez. (Puff neki, ennek meg egy fél óra kellett, miután leírtam, hogy úgy legyen.) Annyi, hogy akkor már megint elő kell húzni valakit, aki hasonlóan szófogadó, és rá lehet fogni, hogy „Tudtátok? Ő a Köztársaság Elnöke”. El se tudom képzelni, hogy ki lesz az. (Hú, de bírnám, Kövér Lászlót, az aztán még feltenné a koronát erre a rendszerre.)
Az eset, és még inkább amik itt utólag potyognak ki a szekrényből, talán arra is jók lesznek, hogy néhányan felvilágosulnak arról, ez a rendszer esetleg mégsem a nemzet földi mennyországa. Konkrétan, Varga volt férje, Magyar Péter, amiket kitálalt a médiában. (Aki maga is része volt a rendszernek, bár nem kulcsfigurája, és akiről azt mondtam, hogy nehogy már egy kiugrott kollaboránsból csináljunk hőst. De amiket itt elmondott, nos, azért becsülöm, és úgy nézett ki, mint akinek akkor sem tetszettek a dolgok, amikor még ő is része volt nekik. Neki is ugrott a Megafon meg a nemzet csótánya azonnal. Nos, valószínűleg most még jobban elvágta magát, mint én ezekkel, amiket itt leirkáltam már.) Bár aki egy kicsit gondolkozott, az eddig is tudhatta, mi folyik, a szektásokon meg semmi nem segít. És ugyancsak bár, az ellenzék sem fog ettől feltámadni.
(Ja, meg volt most egy bejátszás Orbánról pár éve, ahogy valamilyen pártrendezvényen szónokol, hogy a Fideszben „van ám egy tizenegyedik parancsolat”, ami nem más, mint hogy „fideszes fideszesre rosszat nem mond”. Hát… Tudjátok hol, a maffiában van egy olyan, hogy omerta, magyarul a hallgatás törvénye…)
El lehetne még polemizálni magának az elnöki kegyelemnek az intézményén, hogy mennyire van értelme neki. Mert így nem nagyon. Mi kéne hozzá, hogy legyen? Bölcs elnökök, akik képesek messzebbre látni az igazságügyi rendszernél. Illetve egy rossz igazságügyi rendszer, amit ki kell javítani. Az előbbi mostanában nem jellemző, és az utóbbi se működik egyelőre annyira rosszul, és számos eleme védelmezi a méltányosságot enélkül is. (Fellebbezés, ügyvédek, stb…) Ha az uralkodó réteg odáig fajulna, hogy politikailag motivált ítéletek születnek, akkor volna még értelme felülbírálni a bíróságokat – akkor azonban a köztársasági elnök is a zsebükben lesz. (Vagy a kezükre húzva.)
(Apropó, lehet, hogy per pillanat a szétforgácsot ellenzék jelöltjének kedvezne a szél – de általában az ellenzék által most követelt közvetlen köztársasági elnök-választás se sokat segítene. Ha Orbánt megválasztják, miért ne választanák meg az ő jelöltjét elnöknek is?)
Párhuzamok: 1) Az őszödi beszéd: amikor szintén az akkori ellenzék hozott nyilvánosságra valamit, ami akkorát szólt, hogy lemondott egy elnök. (Sajnos ezúttal nem a miniszterelnök.) Figyeljük meg az időzítést is: az EU-s és önkormányzati választásokhoz elég jó ütemben hozták nyilvánosságra az ügyet, talán nem véletlenül. És a másik párhuzam: 2) A közgázos vizsgabotrány, ahol szintén egy senki csókos miatt robbant egy elég nagy bomba, törtek darabokra karrierek – és szintén nem a fő felelősök jártak a legrosszabbul.
Egy tanulság még: hogy ezeken a szinteken kis mozdulatoknak is nagy következményei tudnak lenni, egy kis aláíráska nyomán romba dőlő karrierek, egy életre beszennyeződő nevek, hogy a nemzet leszakadó egéről ne is beszéljünk. Azért is van ez, ebben a kiélezett politikai légkörben kivált, mert az ellenzék minden mozdulatukat árgus szemmel figyeli, hogy hol hibáznak, mibe lehet belekötni, mit lehet rájuk húzni. Mondjuk, hogy ekkorát hibázzon valaki, (vagy valakik), ahhoz tehetség is kell. Ezért is volna jó, ha egyszer nem hülyék töltenének be ilyen veszélyes posztokat, mert a végén nem csak magukban tesznek kárt.
(Én meg ismét látom, hogy joggal örülök annak, hogy nem kell ebben az egészben részt vennem, ezekkel a kisstílű emberekkel vegyülnöm, a kisszerű ügyeikbe belebonyolódnom, eszközévé válnom a hülye kis ambícióiknak. Gyerek inkább ti is velem, én nagyszerű dolgokat mutatok nektek.)
Nem, egyébként szegény Novák nem érdemelte meg ezt. Családanyának, valami középszintű beosztásban teljesen rendben lett volna, meg rosszindulatúnak sem néz ki. Most mindenesetre kapott egy alapos leckét, az elvtársairól is, meg erről a rendszerről is. Hadd menjen vissza oda, ahová való. (Meg az elvtársai is.)
Végül, a teljes kép kedvéért, azt tegyük még hozzá, hogy az ellenzék háborgása nem csak erről az ügyről meg a gyerekvédelemről szól, hanem benne van sokéves politikai frusztráltságuk és a rendszerrel szembeni általános utálatuk is. Ezek sem ok nélkül valók – csak a konkrét ügy szereplői többet kapnak a nyakukba emiatt.
(A cím egyébként onnan jön, hogy tavaly mehettem volna találkozni vele, mint volt angliai diák. A meghívóban volt úgy, hogy „Her Excellency” (Őméltósága) Novák Katalin meghívott bennünket. Ezen már akkor röhögnöm kellett, és vissza is írtam, hogy én köszönöm, de nem élnék ezzel a lehetőséggel, ti meg arra vigyázzatok, hogy túl őszinték azért ne legyetek H.E.-vel.)