Erről most csak röviden, részben, mert a lényeget már elmondtam az előző részekben, részben pedig mert ilyenkor, amikor hűvösebb van, átmenetileg kevésbé érdekli az embereket a téma. (Bár annyira hűvös azért nincs, amikor még november elején is meg lehet lenni fűtés nélkül – szóval én is azt mondom, nézzük a világvége jó oldalát.)
Lényeg a lényeg: azt, hogy le kell lassítani a világot, a múltkoriban már igyekeztem kihangsúlyozni – merthogy ez volna a kulcsa a megoldásnak. Ezt most csak az időközben felmerült tudományos eredmények tükrében szeretném röviden kiegészíteni azzal, hogy:
LE KELL LASSÍTANI A KURVA VILÁGOT!
Mert így nyilvánvalóan nagyobb foganatja lesz. Csak hát a tehetetlenség, ugye… De akkor is ez a helyzet: mérsékelni kell az emberi mértéktelenséget, úgy a mértéktelen fogyasztást, mint a mértéktelen szaporodást. Nem, nem a még újabb iparcikkek, az elektromos autó meg a műanyag evő műanyag hal fog megmenteni minket, de még csak nem is a – lehet, hogy megvalósíthatatlan – fúziós energia. Hanem az, ha képesek lennénk alábbadni, szerényebben, bölcsebben és lassabban élni.
A tehetetlenség, a legújabb klímaőrület résztvevőié is, akik azzal próbálnak feltűnést kelteni, hogy világhírű festményeket mázolnak össze főzelékkel. Sajnos a 15 perc hírnéven kívül ők sem mennek többre, mint akár Greta, akár a klímasztrájkolók. Önmagukban ezek a partizánakciók, de a felülről jövő, nagy nehezen tető alá hozott egyezmények is hatástalanok – azért mert ez a hatalmas robogó lokomotív, a világgazdaság, a fogyasztói társadalom, benne nemcsak a gazdagok, hanem a kisemberek is, megállíthatatlan, átgázol mindenen, amit kívülről az útjába raknak. Mit szoktam mondani? Hogy a benne utazók fejében kell megalapozni az ilyen mértékű változásokat, hogy aztán segítsenek meghúzni a vészféket.
* * *
Klimatikus kedvenceim:
○ Ahogy az atomenergia hirtelen mégis zöld lett.
Nyilvánvalóan azért, mert fejlődött a tudomány. (Nem pedig a gáz lett drágább.) Jó, rövidtávon lehet, hogy tényleg „zöldebb”, mint a fosszilisek, de már a nem túl távoli jövőre nézve is igencsak problematikusak. (Persze kit érdekel a jövő, amikor konyul a GDP és nincs mivel fűteni.) Tudom ajánlani ezt a kiadványt, amely jól elmagyarázza az atomenergiát és a problémáit. Különösen: egy csomó költség csak akkor merül majd fel, amikor szét kell szedni az atomerőművet – másrészt pedig az atomhulladék hosszú távú elhelyezése nincs megoldva. (Márpedig azt százezer évekre biztonságban kellene tudni.)
Nem, nem lehet megúszni, hogy alább kelljen adnunk. (Illetve meg lehet, csak akkor végünk.) Speciel én örömmel nézem most Budapesten a lekapcsolt díszkivilágításokat, bár ez nyilván csak jelkép értékű: az egész világnak erőt kellene vennie a mértéktelenségén.
○ „Ne mosogass kézzel!”
Szólít fel egy mosogatógép reklám. Azért, mert azzal mennyi vizet spórolhatsz, állítólag. Greenwashing (up), amitől a falra mászom: nem tudom ugyanis, azt beleszámolták-e, hogy ha kézzel csináljuk, akkor nem kell folyóvízben mosogatni, a mosogatógép anyagát kibányászni, kiolvasztani, elszállítani, megformálni, összerakni, működtetni, szervizelni, majd még a hulladékot is kezelni…
Egy másik reklámban meg, azt hiszem, a K&H azzal igyekszik eladni a számlacsomagját, fiatalos lazasággal, hogy 10 forintot ad faültetésre vásárlásonként. És így mindenen is pöröghetsz, vágod? Hát ugye, valóban, inkább adjon, mint ne adjon – viszont azzal, hogy vásárlásra, fogyasztásra bíztat, alkalmat ad a lelkiismeretünk zöldmosására – amivel könnyen lehet, hogy többet árt a környezetnek 10 forintnál.
○ Ahogy az olajtársaságok meg vannak téve főbűnösnek
Merthogy ők valójában csak a társadalom kinyújtott keze, amivel lenyúl a föld alá az olajért, ami neki, a társadalomnak, mindannyiunknak kell. Az egész rendszeren kell változtatni, mondtam már?
