Amik itthon történtek, és a keserű ébredés abból, hogy majd jobb lesz és több pénz. Helyette infláció, rezsiemelés és a KATA.
Jóóó regggeeellltt Magyarország!
Először is a KATÁ-ról, meg hogy „most csak bezárták rajta a kiskapukat”. Rögtön adódik a kérdés, amit azonban valahogy senki nem feszeget, hogy akkor eddig vajon miért hagyták nyitva őket, amikor köztudott volt, hogy ez egy elég széles körben használt módja volt az adóelkerülésnek? (Meg hogy emiatt a közterhek is igazságtalanul voltak elosztva, és igazságtalanul többet viseltek közülük azok, akik rendes munkavállalóként adóztak.) Hát azért, mert szándékosan voltak nyitva: egyrészt, mert ezzel többé-kevésbé elégedetté lehetett tenni egy réteget, másrészt meg ez egy egyszerű módja volt annak, hogy valamennyit azért mégis beszedjenek tőlük.
Meg hát tudjuk, Magyarország a 10 millió szabadságharcos országa, egy híresen ügyeskedő néppel, akik utánad mennek be a forgóajtón, de előtted jönnek ki, sok egyéb mellett a hatósági áras benzin leszívással, mindenfélének az okosba történő megoldásával, a számlagyárakkal, a pult alól történő vásárlással, a hálapénzekkel, stb… A magyar lelemény, ami a találmányaink és alkotó eredetiségünk mellett az efféle trükközésben is megmutatkozik, és minden bizonnyal jól jött viharos történelmünk folyamán a túléléshez. (Ez ügyben a kedvencem az volt, amikor a rádióban egy APEH-es, pontosan nem emlékszem már, de a riporter kérdésére, hogy azt várják-e a vállalatoktól, hogy mindent bevalljanak, azt felelte, bele a mikrofonba, hogy á, azt azért nem, de valamennyit azért mégis jó volna…)
Meg eddig az állam is elvolt nélküle – most viszont hirtelen szűkösebbre fordult, és úgy döntött, le kell hajolni az apróért is. (Már hogy ez valami 100 milliárd körüli összeg lesz, ami nem túl sok, nem ez fogja tehát megmenteni a hazát.) Tegyük hozzá, nagyobb kiskapukat korábban is bezártak már párat, pl. a pénztárgépek bekötésével vagy a hálapénzre való rányomulással. Nyilván, akitől elvesznek, annak mindig fáj, volt is egy párt tüntetés, a Kutyáktól Márkiig meg is jelent, aki fel akart tűnni – de aztán a szokásos módon el is haltak ezek.
Apró-apropó: elvenni, mint tudjuk, attól lehet, akinek van; itt azzal szeretném kiegészíteni ezt, hogy igen, de leginkább azoktól lehet elvenni, akiknek van – de nem túl sok. Akiknek tényleg sok van, azok ugyanis ki tudják lobbizni, hogy tőlük ne vegyenek el, hacsak nem ők maguk vesznek el másoktól. Ezért is rossz rossz időkben középosztálynak lenni – meg ahogy ez is a szerény és felelősségteljes munkálkodás ellen hat, pont az ellen, ami jobb hellyé tudná tenni ezt a világot.
Vannak egyébként más szándékosan nyitva hagyott kiskapuk is, pl. a Windows, hogy azt az otthoni felhasználók többsége okosba használja, és hogy ezeket békén hagyja a Microsoft. Miért? Azért, mert neki is megéri: a felhasználók egy része így is fizet, vagy más windows-os termékekért, vagy reklámmal el tudja érni őket; így mindenki rászokik a használatára és a cégnél is ezt használja majd; és nehézkes és népszerűtlen is volna az egyszeri felhasználót csesztetni. (Volt egyébként egy-két erőtlen próbálkozás, hogy akiket könnyebben rá lehet venni a fizetésre, azokat rávegyék, olyan „frissítések”, amik kicsit megpiszkálták a népet, de kis hozzáértéssel ezeket is ki lehetett kerülni.)
Egyébként igazságtalan is, hogy egy kvázi monopolhelyzetben lévő cég, az egyszeri teljesítményét milliárdoknak el tudja adni, azáltal, hogy utána már olcsó egy újabb példányt legyártani. Ellentétben ugye a hagyományos ablakossal, aki egyszerre csak egy embert tud kiszolgálni. (Mint ahogyan a kalózkodás is igazságtalan, csak a másik irányba. Mindkettő az olcsó másolhatóság következménye: a kérdés az, hogy ki profitál belőle.) Illetve más szoftverek is vannak hasonlók, mondjuk a Total Commander, ami cseszeget egy kicsit, de ha a három gomb közül el tudod találni a megfelelőt, akkor rád hagyja, és nem küldi rád a BSA-t.
A háborús jóslataim mellett a rezsisek is elég jól bejöttek, hogy nem volt tartható, (hosszú távon így sem az), meg hogy szociális alapúvá kellene alakítani, ami többé-kevésbé meg is történt. Nagy vonalakban én is így csináltam volna – csak még a benzinnek kellene még szociálisabbnak lennie. (Jó, azt nehezebb megoldani. Illetve, természetesen a legjobb a háborút volna befejezni – hogy az oroszok tankolása ne nehezítse a magyarokét. ;)
Közben nem árt látni, hogy az olajcégeket sem kell félteni, mert ők is sokat keresnek most a magas árakon – viszont a nemzetközieket nemzetileg fejni így sem túlságosan lehet, mert elmennek, leállítják importot – a MOL-nak meg a kis benzinkutasoknak viszont más tészta. (Ahogy nézem egyébként romlik a hangulat, egyre kevesebben fejezik ki jó kedélyüket a 479,9-cel.)
Megfigyelhető továbbá a rezsicsökkentés-csökkentés-csökkentése is, vagyis az intézkedések felpuhulása, kivált az áram és a gáz ún. „lakossági piaci árával”, ami még mindig jóval alacsonyabb, mint a tényleges piaci ár. Na most, ha én csinálnám, lehet, hogy volna egy köztes kategória, de a legmagasabb közelebb volna a piaci árhoz: a pazarlás ellen, és azért hogy az igazán tehetőseket kevésbé támogassák a kevésbé tehetősek – de azért valamennyire ők is érezzék, hogy teljesen nincsenek kihagyva a buliból. Meg más esetekben is igazságosabb szerintem nem csak a legszegényebbeket külön kezelni, hanem a leggazdagabbakat is. (Mondják persze azt, hogy lineáris adóval is többet fizet az, aki gazdag – viszont egyrészt kevésbé van szüksége a pénzre, másrészt meg sok pénzzel sokkal könnyebb még többet keresni.) (Dőlni fog a támogatás tőlük az EV-re.)
A jómódúbbakról szólva, most többen azon vehetik észre magukat, hogy szűk lett a takaró, nem tudják fenntartani a nagy házat, fűteni a medencét. Ilyesmi gazdasági válság nélkül is megesik, ha valakinek az egyéni körülményei változnak, pl. elveszíti a jól fizető állását. (Hasonlóan, ha valaki nem is annyira jómódú, csak kimaxolta a lehetőségeit, felelőtlenül eladósodott, a takaró széléig nyújtózkodott.) Ezért is jobb a szerényebb élet, small is beautiful, és előfordul, hogy a kicsi nevet utoljára. (Pl. ahogy a kicsi, rejtőzködő emlősök örökölték a Földet, amikor a hatalmas dinoszauruszoknak egyszer csak nem lett mit ennie. És részemről is, földgázügyileg, csak annyit, hogy az ujjaim ne gémberedjenek el a télen a billentyűk fölött.)
Még néhány idevágó megfigyelés:
● Mi az összefüggés a gázárak és az áram ára között?
Nagyon röviden az, hogy az áramot többféle módon állítják elő és a tőzsdén a legdrágább (a gáz) határozza meg az áram árát. Részletesebben tessék egy cikk.
● Pofon az elektromos autóknak
Nem csak nálunk, a drágább áram és a hatósági áras benzin miatt, hanem hogy most még az áramot is jobban szénből termelik – ami a klímának is egy újabb pofon. (Bár egyébként sem az elektromos autó volna a megoldás, lásd majd alább.)
● Átlagfogyasztás és infláció
Hogy most az előbbi is csökkeni fog, szóval, ha akarják, jövőre már kevesebb m3-ig járhat kedvezmény – meg hogy vajon hogyan számolják majd bele az inflációba a hatósági áras termékeket…
Az inflációról szólva pedig, egyfelől, hogy régebben is volt már példa ilyen mértékű inflációra, nem is annyira régen, csak az utóbbi 20 évben elszoktunk tőle. (Meg, esetleg vigasztaló lehet, hogy ha ezt a mostanit elosztjuk 20 évre, akkor észre sem vettük volna.) Lásd, hogy a 360 Ft-os kenyér sem 3,60 volt már. Az 10000%.
● A kormány különleges gazdasági művelete
Gulyás Gergely: „A megszorítás a baloldal eszköztárába tartozik, a mi gazdasági eszköztárunkban és szókészletünkben nem szerepel” – eléggé hasonlóan ahhoz, ahogy Putyin szókészletében meg a háború nem szerepel. :P
● Kapkodás
Ahogy utólag kellett farigcsálni ezeket a hirtelen döntéseket a rezsiről meg a tankolásról, illetve hogy nem vesznek figyelembe méltányolható igényeket. (Nagycsaládos kedvezmény, fűtőérték, a non-profit szervezetek tankolása, stb…) Különben ez is egy módja a törvényalkotásnak: akinek baja van vele, az majd szól – ha meg nem szól, az az ő baja.
● Na meg hogy amire tényleg kell pénz, arra van.
Mindenekelőtt a Vodafone-ra, 700 milliárd, ami ugye 7-szer több, mint az összes KATÁ-s adóbevétel, szóval nem aprópénz. Szóval, ahogy a múltkor elmondtam: abban van valami, hogy hazai kézben legyenek az itt profitot termelő vállalatok – csakhogy ezzel a rezsimmel a haszon elsősorban a NER-t fogja boldogítani, nem a nemzetet. A nemzet örüljön, hogy lesz mivel fűtenie, meg a hatósági áras szárnyvégnek, ha éppen szerencséje van, és lehet is kapni. (Vagy ahogyan Jászai Gellért, a 4iG főnöke nagyon találóan megfogalmazta: „A Vodafone-felvásárlás nem államosítás”. Így van, szépfiú, ahogy mondod: nem államosítás, hanem NER-esítés.)
(Meg a határvadászokra meg az összes erőszakszervezetre – miközben a tanárok meg ugye… És még egyszer: a rossz időkben ez természetes is, a szomorú, hogy a jó időkben is csak a jelen számított, alig érdekelt bennünket a jövő. Mert az oktatás az az ország jövője. Ahogy a múltkor leírtam, mi vár ránk Orbán rendszerében, úgy.)
Ami bennünket, kívülállókat illet ebből, az, hogy ha erre van pénz, akkor talán az államcsőd sem fenyeget, reméljük. Amit Bokros már rebesgetett, meg most már a leminősítést is kilátásba helyezték. (Ezt én hamarabb is el tudtam volna már képzelni.) Annyira nem úgy tűnik, hogy a vezetés annyira izgatná magát ezen, pedig ha bekövetkezik, az még tovább nehezíti majd a helyzetünket. Meg, ha még bejön, hogy mégsem kapjuk meg az EU-s pénzeket… ki tudja. (Elképzelem a kommunikációt: hogy nem kellene sokat keresnünk a felelősöket, ott volna Sorostól az EU-ig, és a bukott baloldalig mindenki: the usual suspects.) Plusz a forintot se egyhamar látnánk viszont 400 alatt, bár könnyen lehet, hogy amúgy se már. (A forint adósságot amúgy akkor is ki tudnák fizetni, mert azt nyomtatni minidig lehet – nagyobb kérdés, hogy mennyit érne majd.)
Egy másik, ami kissé vigasztaló lehet pénzügyileg. Sokaknak fájna most 400-ért átváltani a forintjukat euróra, merthogy nemrég még „csak” 330 volt, sőt még a gyerekek is emlékezhetnek a 250-re is akár. (A dollárról nem is beszélve.) Csakhogy a múlt nem számít, ebből a szempontból is a jövőt kell nézni, a kérdés egyedül az, hogy tud-e majd erősödni a forint. Ebbe az irányba lényegében egy dolog hathat, ha a háborúnak egyszer vége lesz. Jelenleg minden más a másik irányba mutat, legfőképp a gazdasági kilátások. (Valamennyit még dobhatna rajta, ha az EU fizetne, de ez továbbra is kétséges.) Lényeg, hogy a múlt miatt nem kell veszteségként megélni az átváltást. (Nem azért mondom, mintha ezt nem tudná bárki magától is kiókumlálni, csak azért, mert az ilyen zsigeri érzések, irracionális mentális kanyarulatok nagyban befolyásolják az emberek döntéseit, nehéz lehet tőlük eltekinteni.)
Mellesleg és sajnos, én az EU helyében egy fityinget sem adnék ennek a sunyi, arrogáns rablóbandának – sőt, szerintem, amilyen dörzsölt, ha Orbán volna az EU helyében, még ő sem adna sajátmagának. És mielőtt megjönne a szokásos válasz, nem, nem a magyarembereket sértettemegbrüsszel, hanem Vityót és a haverokat, mert ez rájuk vonatkozott. És ha most velük együtt mi is kimaradunk az osztásból, azt is neki köszönhetjük majd. (Én arra tippelnék egyébként, hogy nem lesz ez sima menet, valamennyi talán jön majd, de nem az összes.) Emellett továbbra is tény, Brüsszelnek is le lehetne mondani, hol csinálják rosszul, mint mindég.
Ami még az EU tagságunkat illeti, jó időkben még elszórakozgathat egy ilyen kis ország egyedül, meg szabadságharcoskodhat, ha akar – a rossz időkben viszont jóval kockázatosabb egyedül lenni, ha nincs kire támaszkodni, kiszolgáltatva a körülöttünk dúló nagyobb erőknek, és úgy, hogy nem sok mindenkit érdekel, hogy mi lesz velünk. Az valóban sajnálatos, hogy az EU sem teljesen komplett, a maga túlzásba vitt idealizmusával – a pénzük meg a szolidaritásuk viszont most nagyon kéne. Meg igencsak úgy néz ki, hogy később is. (Na meg még, hogy a V4 is tropára ment…)
Az említésre sem méltó ellenzék
● A KATÁ-s tüntikézés
Hát igen, végre megint lehetett menni az utakon bulizni meg városi kempingezni – aztán meg a szokásos ötlettelen forgatókönyv: egyre kevesebb résztvevő, a negyedikre meg már senki sem kíváncsi… (És huszadszor is: az összes párt feloszlatása, egy darab új létrehozása, meg elővarázsolni valahonnan egy épkézláb vezetőt, az volna az egyetlen esély.)
A másik hasonlóan hatásos akcióféleség ezek az online petíciók. Elejében még én is aláírtam vagy kettőt, aztán láttam, hogy kb. annyit ér, mint halottnak a lájk. (Lásd még thoughts and prayers.)
● Márki-Zay amerikai pénzei
Amit a választásra kapott, több százmillió forint, egy része most utólag jött meg, rá is repült a kormánypropaganda, ahogy kell. (Amellett, hogy itthon is összedobtak neki 400 millát.) Ehhez annyit, hogy azt mindannyian tudjuk, (én különösen), hogy pénz, meg a rajta megvásárolható publicitás nélkül nem megy. (Sajnos Márkinak azzal együtt se.) Az azonban szerintem sincs rendjén, hogy külföldről támogassanak egy politikai pártot, (jelen esetben hivatalosan mozgalom, de mindegy). Meg hogy Amerikában is el kell, hogy adják magukat a politikusok a tőkének, ami ott is lényeges hibája a rendszernek. Nem mellékes viszont, hogy az ügy mennyire jó vagy rossz – és jelenlegi kormányunk korruptsága, még a rá szavazók nagy része előtt is nyilvánvaló. A másik meg, hogy a kormány közpénzből nyomja a saját propagandáját, ami szintén nincs rendjén. Ennyi. Szavazzatok rám, Miky for president.
(Nem, igazából politikai hatalomra nem vágyom. Arra vágyom, hogy az emberek gondolkozásán, azon keresztül pedig az életükön és a világon tudjak javítani.)
● Jaksity György beszéde a Corvinuson
(Régi jó egyetemem, amit remélem nem érem meg, hogy Marx után végül majd Matolcsynak nevezzenek.) Na tehát, Jaksity ott adta elő, az évzárón, hogy Magyarország beteg, és a hallgatóknak kéne rendbe tennie.
Először is, a hallgatók köszönik szépen a felkérést, de joggal kérdeznek vissza, hogy a mikrofont markoló generációnak csak meg kellett volna őrizni ezt egy normális helynek – miért hagyták, hogy így legyen?
Másodszor Hernádi Zsolt, MOL elnök reakciója, miszerint ízléstelenség, ami a Corvinuson történt: hogy ugye, ki tudja, lehet, hogy az egyetem NER általi alapítványos zsebre vágására gondolt. Talán a Soros-kampány, az ún. nemzeti konzultációk, és az egész sokéves néphülyítés ízléstelensége is az eszébe ötlött, ki tudja. (És bárcsak az ízléstelenség volna a legnagyobb baj.)
Amilyen gyorsan csak lehetett, kooptálta is Jaksityot a KB, nem kisebb személyiséggel, mint Novák „Makepeace” Katalinnal, aki előadta ellenbeszédét ugyanott a Corvinuson, az évnyitón, és aki szerint: „Nagy tudással rendelkező, kritikus gondolkodású fiatalokra van szükségünk” – ami, nos, mondjam én, vagy érzitek magatok is, egy elég jó vicc.
● Az ellenzéki választási kampány összeomlása belülről
Ehhez csak egy írást akarok ajánlani, ami jól bemutatja, hogy ezt az ellenzéket már megint nem kellett legyőzni.
● Mindezek ellenére
Annak a fontossága, hogy az ellenzék ne szűnjön meg létezni, tegye meg, amire még képes – különben tényleg befellegzett a demokráciának, és csak a hatalmat megkaparintók jóérzésében bízhatunk, ami nem a legerősebb garancia. Lásd a múltkori írásomban, hogy mikre jó még az ellenzék, benne az EU-s tagság megvédését és a visszásságok leleplezését.
Valamint, hogy most, hogy elmúltak a jó idők, a nép számára is, most kelthet majd nagyobb visszatetszést a NER gazdagodása és urizálása, meg a korrupció. Másfelől viszont most örül majd mindenki jobban a szimpla betevőnek is, és mivel minden eddiginél kevésbé látszik alternatíva, gyakorlatilag mindent megtehet az új arisztokrácia, ebben a vergődő és leépülő országban. Bravó. Irány Latin-Amerika.
(Hacsak a kínaiaknak nem sikerül eladni.)
(És mindennek ellenére az is igaz, hogy Vikusz Kukisz meg a Fikusz az egyetlen szervezett politikai erő, aki ezekben a vészterhes időkben vinni képes az országot. Sajnos. Valamint a házi feladatot is meg szokták csinálni, azt meg kell hagyni.)
Avagy, a kirúgott meteorológusok esete. Hogy nyilván nem ez volt az igazi ok, csak kapóra jött, Gulyás meg mondta is, hogy ez csak az utolsó utáni esőcsepp volt.
A 2006-os eset után mindenki megtanulta, nagyon helyesen, hogy a veszélyes dolgokat jobb nem is kockáztatni, akkor is, ha viszonylag kicsi a bekövetkezésük esélye. Vagy, ahogy a Challenger katasztrófája után a NASA(!) is belátta ezt az alaptételt, a holdrakéta fellövését is hányszor halasztották most. (Valamint, ahogy a klímával kapcsolatban is nem a legvalószínűbb, hanem a még elképzelhető legsúlyosabb forgatókönyvre kellene felkészülnünk. De még a legvalószínűbbre sem tesszük… Erre még visszatérünk.)
Most meg ez. Úgyhogy dilemmázhatnak majd a meteorológusok, hogy legyen-e sapka a nyúlon. Reméljük továbbra is lesznek olyan hősiesek, hogy inkább azt tartsák szem előtt, nehogy megismétlődjön a pesti jónép legnagyobb köztéri fürdőzése az írott történelemben. (Nekem is volt szerencsém a helyszínen átélnem.)
Illetve, hogy megint sikerült bekerülni az esettel a világsajtóba – de azóta hasonlóan felejtve van, mint Orbán fajelméletes beszéde. (Amire voltak, akik azt mondták, hogy a második őszödi beszéd.) Hát, ugye a három nap… Talán annyi, hogy az EU-s pénzeknek ezek sem tettek jót.
● Az MNB és a termelékenység növelése
Ahogy Matolcsy rádöbbenti az ország apraja-nagyját, hogy innentől kezdve nem lehet extenzív módon növekedni, különösen további inaktív (és olcsó) munkaerőt bevonni a gazdaságba – úgyhogy innentől kezdve a termelékenységet kell majd növelni.
Hát igen, jól mondjátok: hogyan? Hogy vajon a különadós, hatósági áras tőkebevonzás, vagy az éppen dugába dőlő közoktatás fog ehhez hozzásegíteni?
(Meg egyáltalán, hogy egyesek még képesek növekedést emlegetni ilyen körülmények között, rövidtávon, jövőre…)
● A MOL „felelős tankolást” kér
Ami mi más, mint felhívás felelőtlen tankolásra? (Annál is inkább, mert az árammal ellentétben ezt raktározni is lehet.)
● A 390-es euró hősköltemény
A közrádió, ahogy előadta, hogy mekkora teljesítmény volt ez a kormánytól meg az MNB-től. Már hogy 410-ről visszament 390-re. (Aztán meg gyorsan vissza.) Komolyan, akinek bírja a gyomra ebéd közben, időnként ilyen jókat is hallhat a Déli Krónikában.
Illetve, ahogy a sajtóban, nyilván iróniával, leírják, hogy „ma bivalyerős volt a forint, elérte a 400-at”. Alulról.
● A közmédia jobbról és balról
○ Mandiner: “Újabb baloldali mantra dőlt meg, a magyarok szerint ugyanis hiteles a közmédia”
○ HVG: „Az EU-ban a magyar közmédiát tartják a legkevésbé hitelesnek”
Mindkettő 2022. július 12-éről, egyazon felmérés kapcsán.
Aki nem olvasta, ajánlom korábbi írásomat a nép és a sajtó pártosságáról.
● Gulyás: a zemberek HELYETT az állam fizeti a rezsit
Merthogy ugye az állam pénze az vajon kinek a pénze, ha nem a zembereké? (Meg az adóssága is.)
Bár ez csak félig kedvenc, mert valami azért van benne:
1) Ez egy közös kötelezettség, szóval, mindenki bízhat benne, hogy végső soron majd valaki más állja a cehhet ebből a téren és időn átívelő dacszövetségből. (Mert időn is átível: szóval nem csak jelenlegi honfitársainkra, hanem, ha ügyesen csináljuk, akkor a később megszületőkre is áttolhatjuk a 2022-es fűtésszámlát.)
2) A szinergia, ami az együttműködésünkből fakad, az tényleg többlet értéket teremt és pénzt ér.
Ami viszont még mindig a zemberek pénze. (Illetve, amíg el nem lopják. És főleg nem Orbán ajándéka.)
● A kormány új korrupcióellenes hatósága
Szóval, hogy reméljük, ez igaz – máhogy viccnek durva volna; másrészt meg tudjátok, mi az, hogy oximoron?
* * *
Végül pedig azt szeretném még megkérdezni, hogy mikor Konzultációzunk már végre egy jót Nemzeti? Erről a sok Fontos Dologról, ami történik? Amiket, úgy határoztunk, megbeszélünk egymással? Mimagyarok? Hm? Vityesz?
Istenem, ez a nyomorult ország! Ami lett, és ami majd még lesz belőle…
