HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Valamint, ha valahogy akad egy-két (tekintélyesebb) befektető, onnantól kezdve már egymást vonzzák... (2022.01.09. 20:27) A metaverzum és társai
  • Szalay Miklós: Hozzá kell tenni a fentihez, hogy azért nem minden súlyosan bántalmazott, büntetett, rosszul nevel... (2021.12.29. 18:03) Elvek, szabályok, normák
  • Szalay Miklós: Az energia mibenlétéhez még: Az energiára azt lehet mondani, hogy egy dolog állapotában rejlő leh... (2021.03.11. 21:51) Anyag, energia, erők
  • Szalay Miklós: Interaktív élet fája: www.onezoom.org/ Némi angol tudás nem árt hozzá, de szerintem anélkül is k... (2021.03.04. 00:55) Élet és fajok
  • Szalay Miklós: A spekuláció korlátozása itt fent csak egy sor, de a teljes változatban ki van fejtve, és szó van ... (2021.02.17. 04:16) Részvények, tőzsde, spekuláció

Klímaváltozás (2021. december)

2021.12.23.

 

(A Youtube-on is hallgatható.)

 

Állandó rovatunk – bár most, hogy decemberben még egy kis hó is hullott, szerintem nincs is itt semmi, ez is csak a világméretű libcsi összeesküvés része, hogy ennek leple alatt minden gyereket átoperáljanak, a szüleiket meg az oltással jól meglibcsipszezzék, mint Tamarát, akit aztán a pizzériában gyíkemberré változtattak.

 

(Nem mintha a baloldalon ne lennének meg a hasonlóan elszállt agymenések, természetesen.)

 

Na de amit mondani akarok: hogy a klímaprobléma elsősorban nem tudományos probléma – és nem is pénz kérdése. Ezt ugyanis sokan nem veszik észre. Hát akkor minek a kérdése? A gondolkozásmód, a világnézet, az életfilozófia és az életmód megváltoztatásának a kérdése, bármennyire is ködösnek hangozzék ez a mai materialista, technofil világban.

 

Egyre nyilvánvalóbb is, hogy a mai világ bevett eszközei, a tudomány és a pénz, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, mert nem az efféle problémák megoldására valók. A tudomány technikai részletkérdések alapos, mélységi felderítésére szolgál: mitől üvegházhatású a CO2, hogyan lehet napelemet készíteni, ha rossz a termés, olcsóbb lesz-e a kenyér? Nem mondom, az ilyesféle kérdések is relevánsak jelenlegi gondjaink vonatkozásában, és valóban hasznos adalékokkal szolgálhatnak a kezelésükhöz. Alapvetően azonban az efféle vizsgálódás, jelen körülményeink között, elégtelen, két szempontból is:

 

Egyrészt, mert elveszik a részletekben, a klímaváltozás ugyanis egy rendkívül összetett probléma, és ennek folytán reménytelen is kiszámítani, hogy pontosan mi fog történni, illetve azt is, hogy a jelenben tett konkrét lépések ezt hogyan módosíthatják. Csak nagy vonalakban, a fő okokat és következményeket lehet tudni, egyáltalán elvileg is – azt viszont meglehetős biztonsággal, viszonylag egyszerű tudománnyal is. Másfelől ezt a problémát elsősorban nem újabb találmányok tudnánk megoldani – hanem az emberi fejekben lévő alapvető elképzelések átalakítása: a gondolkozásmódon, a törekvéseken, az életmódon, az életfilozófián kellene változtatnunk, azért, hogy le tudjuk lassítani a világot és az életet. Azért, mert ezek jelenlegi pörgése nem fenntartható. (És, nem mellékesen, boldogabbá sem tesz. Vegyük észre, hogy az anyagiasság és fogyasztás mérséklésén kívül a születésszabályozáshoz is a fejekben kell változtatni, hogy a túlnépesedést vissza tudjuk fogni.)

 

A másik, hogy a klímaprobléma elsősorban nem is pénz kérdése. A közgazdászok ugye hajlamosak mindent pénzben mérni, de a politikusok (meg a közvélemény) is úgy vannak gyakorlatilag minden problémával, hogy na, akkor, ha ennyi milliárdot elköltünk rá, tehát tettünk a dolog érdekében. (Lásd például ezeket a kormányzati marketingkampányokat is, ahogy rendszeresen teleszemetelik az országot óriásplakátokkal, az étert és a Youtube-ot meg propagandavideókkal – gondolván minél több pénz, annál több impresszió, minél több megtekintés, annál jobban retteg a nép Sorostól, meg Gyurcsány visszatérésétől – és annál több szavazatot kapunk majd. Pénz = szavazat.)

 

De sok minden máshoz is így állnak hozzá: mennyit költöttünk oktatásra, egészségügyre, K+F-re, bármire – mint egy mércéje a problémák megoldásának. És az ilyen hagyományos terepeken van is ennek rációja – de azért itt is óvatosan kell bánni számokkal – hiszen olyan is van, hogy az emberek besokallnak a túl sok propagandától, csak dísznek vesszük a sok digitális táblát az iskolákba, a lélegeztetőgépeket a kórházakba – miközben nincs személyzet, aki működtetni tudná ezeket, meg hát, hogy jó részét eleve lenyúlják a költségkeretnek. Klímaügyben pedig, ahol pont, hogy a gazdaság lelassítása volna a fő irányvonal, pláne nem az kéne, hogy a költekezéssel még jobban pörgessük azt.

 

(Nem árt ezt még kiegészíteni azzal, hogy a klímaprobléma alapvetően még csak nem is hatalom kérdése: ráparancsolni sem igazán lehet az emberekre, hogy kevesebbet fogyasszanak. Egy erőskezű diktatúra ugyan képes lehet efféle módszerekkel operálni – de a nép elégedetlenségétől, a forradalomtól ott is tartanak. Úgyhogy ha már hatalom, akkor már inkább „puha hatalom” (soft power): meggyőzés, nevelés, stb…: komplikáltabb és időigényesebb a nyílt parancsnál – de tartós eredményt csak így lehet elérni. Ezzel együtt, akárcsak a pénznek és a tudománynak, a hatalomnak is megvolna azért a helye a megoldásban, egy fenntarthatóbb társadalom felépítésében, például a korrupció ellenőrzés alatt tartásával.)

 

Hangsúlyozom tehát, hogy nem azt mondom, hogy a tudománynak és a pénznek semmi szerepe nem volna klímaügyben: eleve a tudomány révén van fogalmunk arról, hogy mi történik, a napelemek meg a fúziós energia, ha egyszer valóban lesz belőle valami, és egyéb újítások is kétségtelenül nem elhanyagolható elemei lehetnének a megoldásnak. És a pénz is tudna segíteni, ha jól osztanák és költenék el azt. (Mondjuk az EV promotálására, hogy egy véletlenszerű példát hozzak.) Csak annyi, hogy a tudomány és a pénz nem a kulcsa a problémának, nem ezek a legfontosabb eszközök – hanem, még egyszer, az emberek gondolkozásának, élet- és világszemléletének az átprogramozása, valamint a gazdasági (és politikai) rendszer átalakítása. Ehhez nem találmányok kellenek és pénz sem túl sok – hanem újratervezés és gondolatok, azok eljuttatása az emberekhez, meggyőzés és nevelés: egyszerű, gyakorlati, humán műveletek.

 

A probléma gyakorlati volta pedig még egy, amiért ez nem a tudomány terepe: merthogy az elsődleges feladat itt nem az elméletalkotás, hanem az, hogy azt a néhány alapvető gondolatot valahogy bejuttassuk, elültessük a fejekben. Persze ehhez sem árt némi pszichológia meg szociológia, de leginkább köznapi emberismeret, meggyőzőképesség, a világban való gyakorlati eligazodás és állhatatosság kell hozzá – meg a rendszer szükségszerű átalakításához is.

 

Figyeljük meg továbbá, hogy az „okos ember” archetípusa jelenleg a tudós, és hogy ennek megfelelően mindenféle kérdésre tőlük várják a választ az emberek – és ennek a hátulütőit. Merthogy az értelemnek különböző formái vannak: az intelligencia, a tudás és a beleérző képesség, és bár a tudósok többnyire valóban intelligensek és nagy tudásúak – a beleérző képesség, intuíció, asszociativitás és kreativitás viszont már nem szükségszerűen mindannyiuk sajátja, kivéve a valóban eredeti elméket, és a tudást illetően is jóval inkább a specializált, mély tudásban erősek, mint az átfogó, széleskörű tudásban. Az összetett, soktényezőjű problémákhoz, amilyen a klímaprobléma is, pedig inkább erre az utóbbira volna szükség: a fő tényezők és azok összefüggéseinek széleskörű megragadására.

 

(No meg hát belátásra és bölcsességre – de az ilyesmit nemigen veszik komolyan manapság. Egyébként részben okkal, mert valóban sok sarlatánságot rejthetnek az ekképp eladott dolgok – látni kellene azonban, hogy nem minden csak lila köd, ami bölcsesség, ennek is van komoly kiadása.)

 

Egy szó, mint száz, mai világunk nincs felkészülve az ilyen problémák kezelésére, a mai világ fő eszközei ugyanis a tudomány és a pénz, és ha ezek valamivel kapcsolatban csődöt mondanak, akkor hirtelen nem is tudjuk, hová nyúljunk, el se nagyon tudunk képzelni mást, leginkább még arra futja, hogy talán még több tudomány és pénz majd megoldja. Amikor viszont végül kibukik, hogy ez így nem működik, akkor nemcsak az általános gondolkozás- és életmódunk kap majd egy jókora pofont, hanem a jelenlegi rendszer ezen alapelemeiben is megrendül a hit. Csak lehetőleg ne essünk majd át ismételten a ló túlsó oldalára, mert, nem győzöm hangsúlyozni, a tudomány és a pénz is sok mindenre jó, mi több, a klímaproblémával kapcsolatban is hasznosak lehetnek – csak a kulcsát nem ők jelentik a megoldásnak.

 

* * *

 

Elhangzott, hogy „egyszerű” műveletek kellenek, meg fentebb, hogy reménytelen pontosan kiszámítani a részleteket, a teendőket. Néhány gondolat arról, hogy mennyiben egyszerű és bonyolult egyfelől maga a probléma, másrészt a megoldás – merthogy ez azért nem annyira egyértelmű.

 

Nos, ami a problémát illeti, annyiban valóban bonyolult, hogy részleteiben képtelenség megmondani, hogy mi fog történni, hol mennyivel lesz melegebb, hol mennyivel kevesebb eső esik majd, hogyan reagál majd erre a társadalom. Annyiból viszont egyszerű, hogy tudjuk: melegebb lesz, azt főképp a CO2 okozza – meg pár egyéb tendenciát: a tengerszint emelkedését, a víz savasodását, a gleccserek olvadását, és hasonlókat.

 

A megoldást tekintve pedig annyiból egyszerű a dolog, hogy a világ lelassításához, a rendszer és a gondolkozás átformálásához nem kell feltalálni semmit, ami nincs már feltalálva – ezt a gyakorlatban megvalósítani viszont már sokkal bajosabb: a meggyökeresedett meggyőződéseket kigyomlálni, a kérges kultúrákat meghajlítani, a telhetetlen törekvéseket megzabolázni, a tehetetlen rendszereket megfékezni: mindez akkor is már-már emberfeletti, ha pontosan tudjuk, mit kellene tenni – és ha minden, amit tenni kellene, csak rajtunk múlik. (Mondjuk erre nem is a bonyolult a legjobb szó, azért is írtam, hogy „bajos”: az alapvető probléma ugyanis az, hogy hogyan vegyük rá az embereket néhány nem annyira bonyolult dolog megtételére. Jó, például az új rendszer részleteinek kidolgozásával is el kellene azért szöszölni.)

 

* * *

 

Meg még néhány rövidebb gondolat a témában:

 

● A lassítás egyszerre kezelné a klímaváltozást és környezetpusztítás egyéb formáit.

 

Nem is beszélve az emberek kiégéséről. Már hogy a nagyreményű technológiai megoldások, mint a fúziós reaktorok, lehet, hogy az olajat kikapcsolnák az egyenletből, (persze az is nagy valami volna) – de attól az erdőket még irtanák tovább…

 

● Az ügyeletes klímacsúcs

 

Glasgow-ban, de mindegy is, mert jött és ment, alig vettük észre, mostanra el is felejtettük, ami érthető is, mert megint nem történt gyakorlatilag semmi. (Ja, hogy majd 10 év múlva talán nem irtják tovább az erdőt. Hát reméljük, marad még mit nem irtani 2030-ra. Már csak, mert tavaly épp ismét csúcsra ért az erdőirtás Brazíliában.) Azt hiszem egyébként, most már a résztvevők idealistább fele is kezdi felfogni, hogy (a magángépes kiruccanásokon kívül) nem sok értelme van ennek így. Csak szegény 95 éves Attenborough-t sajnálom, ahogy küzd, és mindig meg kell oldania, hogy valahogy bizakodó végkicsengése legyen a mondókájának. (De ezúttal is sikerült neki, ráadásul még alliterált is: „Turn Tragedy into Triumph”. Meg még a BBC tudósítása a rádióban – rögtön utána pedig egy riport arról, hogy jaj, milyen borzasztó, hogy a járvány miatt még mindig nem lehet úgy utazgatni, mint előtte.)

 

● A mázlink, hogy nem az oxigén fogyott el előbb a levegőből

 

A dolgok elégetése miatt. Ami, vegyük észre, tényleg mázli, mert ez se rajtunk múlt. Ha történetesen kevesebb van a levegőben, vagy az égés többet használna belőle, tekintve az emberiség által tanúsított rendkívüli bölcsességet, önmérsékletet és felelősségtudatot, nem nehéz elképzelni, hogy már mind megfulladtunk volna. (Jó, pár gazdagabb fazon lehet, hogy elszaladgált volna még egy darabig, palackkal a hátán.)

 

Klímasztrájkok

 

Mert szembejött velem pár ilyen cetli a pesti utcán korábbról. Ahogy ezek is elhaltak mostanra – illetve, hogy a klímafelmondásig, aminek tömeges méretekben esetleg lehetne foganatja, már nemigen jutott el senki. (Persze nem csak és nem is elsősorban a saját hibájukból – hiszen való igaz, hogy jelen rendszerben „valamiből élni kell”, és az alternatívák bajosak.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr5116791616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása