(A Youtube-on is hallgatható.)
A jelenlegi közvetlenebb világprobléma. Időközben én is megkaptam a harmadik adag csipet. Amikor beadták, már-már hálásak voltak érte. Ők nekem… Jó vicc. Egyébként egy-két napra ismét leterített – de jelentem, nem nőtt ki a harmadik fülem.
Szóval, én látom a számokat, és nehezen lehetne rám fogni, hogy kormánypárti lennék – de különösebben nem tudok belekötni abba, ahogy a kormány jelenleg kezeli a helyzetet, hogy nem vezet be szigorú korlátozásokat. Azért, mert most már mindenkinek adott a lehetőség, hogy felveheti az oltást, még válogathat is – ha pedig nem kérik, hát nem kérik, meddig legyünk lezárva, ha még tíz évig nem kérik? (Valamint, hogy azokban az ágazatokban, ahol az oltásellenesek nem csak a saját életükkel játszanak, kötelezővé teszi, azzal is egyetértek – és ami azt illeti nekik sem kötelező, nekik is joguk van szabadságra menni vagy felmondani. Más kérdés, hogy az viszont baj, hogy az egészségügyben meg az oktatásban eleve áldatlanok az állapotok – ami a mostani intézkedésekkel együtt már a működőképességet veszélyezteti.)
(Fontos, hogy nem azt mondom, hogy a kormány mindent jól csinált. Távolról sem, a 2020-as őszi késlekedéstől kezdve a megmutyizott beszerzéseken át a nyári tömegrendezvényekig sok mindent elkontárkodott. Azt mondom, hogy amit most csinál, per pillanat, a járvánnyal kapcsolatban, azt nem kifogásolom. Talán annyi, hogy ezt a regisztráció nélküli „akcióhetet” már hamarabb el lehetett volna sütni; illetve, ha a mostani vakcinák nem bizonyulnának kellően hatásosnak az Omikronnal szemben, akkor szintén indokolttá válna a szigorítás, ameddig nem lesznek jobbak.)
Oltásellenesek: érteni értem, amiket mondanak – megértenem viszont már nehezebb őket. Magam is beszéltem már vagy tíz ilyen emberrel, és van köztük mindenféle: fiatal – öreg, férfi – nő, magasan kvalifikáltak – és egyszerű emberek, és minden bizonnyal így van ez szélesebb körben is. Az indokaik is sokfélék, egy jó részüknél az van, hogy annyit hazudtak már nekik, hogy az igazat sem hiszik már el, minden mögött valamiféle hátsó szándékot, ármányságot gyanítanak. Mások a természet erejében hisznek, megint mások a sajátjukban. (Valamint, hogy nem ijesztettek rájuk kellő plaszticitással – nem mutogatják a tévében haldoklókat.) No és egy jelentős hányad egyszerűen lusta. Miből látszik ez? Abból, ahogy az akcióhéten, amikor nem kellett előzetesen regisztrálni, hirtelen sorok álltak az oltópontok előtt.
Megjegyzem, van, akinek nagyobb erőfeszítést meg utánajárást igényel egy ilyen regisztráció, mint például énnekem, merthogy nem értenek a számítógéphez, internethez, stb… De hát azért mégiscsak az életetekről lenne szó, emberek, vagy micsoda? (És azt hiszem, egyeseknél itt is van a gond: hogy nem kevesen unják, nem élvezik az életet, szenvednek – és ez, jobb esetben, nihilistává, fatalistává tesz. Másrészt, ha a saját életükért nem mozdulnak, majd elképzeljük, hogy az olyan távoli és megfoghatatlan fenyegetések miatt erőt vesznek magukon, mint a klímaváltozás…)
Illetve akik az oltás esetleges mellékhatásaitól tartanak: bámulatos, hogy közben meg a nem esetleges, hanem kőkemény és kézzelfogható napi kétszáz halottól nem? Meg ahogy egyesek leplezik a valódi indokaikat, talán saját maguk előtt is, és ami kifogás csak az eszükbe jut, mindet előhúzzák.
De tulajdonképpen ezzel is rendben vagyok: jogállamban élünk, és legalábbis ott, ahol másokat nem veszélyeztetnek közvetlenül, hagyjuk, hogy a saját fejük után menjenek. Jobb volna talán azt megcélozni, hogy kevesebb legyen a néphülyítés meg a korrupció – hátha akkor majd nagyobb lesz a bizalom a vezetők és a központi iránymutatás iránt.
További észrevételek:
● Hová tűnt Damon Hill az operatív törzs?
A tévéből legalábbis. Már hogy korábban milyen katonás rendben jelentettek mindennap – most meg, hogy megint napi 10.000 fertőzött volt, 100-200 halottal, semmi? Beköszöntött az „új normális”…
● Tömött stadionok a nyáron
Meg a Békemenet meg hasonlók. Hogy oltás ide vagy oda, most mennyire tartjuk jó ötletnek ezeket? Meg, ahogy Orbán kioktatta Merkelt, hogy ha Németország is olyan jól állna, mint mi, akkor ott is lehetne önfeledten örömködi… Komolyan, amikor egyszer majd nem a felelőtlen hülyeség uralkodik… (Rendben, itt is könnyebb dolgom van, hiszen sem a fociban sem a Békemenetben nem vagyok érdekelt.)
● Tálalás
Mint manapság mindent, a járványadatokat is politikai alapon tálalják, továbbra is. Itt egy példa, ahogy az Origo izzad, hogy ahogy csak lehet, tompítsa a számokat. (Van benne minden: de mennyit beoltottak már, de így meg úgy számolva nem is olyan nagy a növekedés, a gyógyultak növekvő száma, valamint régi jó ismerősünk, az „időskrónikusozás”.)
● Omikron
Az megvolt, hogy hogy lett ez a neve? Nos, ha nem: nem ez jött volna sorban, hanem a „nű” – az azonban hasonlít az angol „new”, azaz „új”-ra, és nem tudom, miért, de valaki szerint ez komolyan megtéveszthette volna a sivatagi kóbor apácákat. Hát, jó. Így viszont a „kszi” lett volna a következő – ettől viszont azért kaptak a kszívükhöz, mert hasonlít Hszi Csin-ping-pong, a kínai pártfőtitkár nevére. Úgyhogy azt is kihagyták, így lett omikron. Hát szóval röhej, és ez megint elég jól példázza korunk érzékenykedő és paranoiás lelkületét. (Csak aztán el ne jussunk az omegáig, mert szegény Kóbor megfordul a Balatonban.)
● A járványhullám lecsengése
Hogy ez mitől lehet, ha gyakorlatilag semmit sem tettünk érte? (Jó, a semminél azért kicsit többet, lásd újabb oltások és maszkviselés.) Szóval, ez csak egy spekulatív ötlet a részemről, de talán az lehet, hogy akit az adott körülmények között el tudott érni, meg tudott fertőzni a vírus, az új variáns, azokat egyre inkább megfertőzte már, fogynak a hozzáférhető áldozatok.
