HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Az energia mibenlétéhez még: Az energiára azt lehet mondani, hogy egy dolog állapotában rejlő leh... (2021.03.11. 21:51) Anyag, energia, erők
  • Szalay Miklós: Interaktív élet fája: www.onezoom.org/ Némi angol tudás nem árt hozzá, de szerintem anélkül is k... (2021.03.04. 00:55) Élet és fajok
  • Szalay Miklós: A spekuláció korlátozása itt fent csak egy sor, de a teljes változatban ki van fejtve, és szó van ... (2021.02.17. 04:16) Részvények, tőzsde, spekuláció
  • Szalay Miklós: Az abortuszhoz még annyit, hogy természetesen a védekezés, a nem kívánt terhességek megelőzése a l... (2021.02.06. 18:46) Egyebek (2020 november)
  • Szalay Miklós: Interaktív élet fája: www.onezoom.org/life/ (2021.01.28. 23:06) Érdekes biológiai jelenségek

Vallás

2021.07.29.

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.    Szubsztancia, dogma, intézményrendszer

(Jelent téma a vallásról szól, mely hittételek rögzített, standardizált gyűjteménye a hozzá kapcsolódó írásokkal, gyakorlatokkal – és egyben társadalmi intézmény is. A személyes hitről a ‘Hit, ateizmus, agnoszticizmus’ című témában lehet olvasni.)

A valláshoz kapcsolódik a következő három fogalom:

1)    Szubsztancia

Ez a gondolati mag, mondhatni a lényeg, amit a dogma, a vallás aztán rögzít, kiterjeszt, amire az intézményrendszer épül; például a kereszténység szubsztanciája különösen az, hogy szeressük felebarátunkat, és hogy egy Isten uralkodik a világon, aki mindenható és jó szándékú.

2)    Dogma

Dogma alatt a már megszerkesztett, standardizált, rögzített hitelveket, hittételeket értem, a hozzájuk tartozó kánonnal, liturgiával és a hívekre vonatkozó viselkedési elvárásokkal együtt. Ez lényegében ugyanaz, mint a vallás.

3)    Intézményrendszer

A vallás két értelemben is intézményesül: egyfelől fontos szerepet tölt be a társadalomban, szabályozza az emberek életét és egymáshoz való viszonyát, a családot, az élet ritmusát, szerepet vállal az oktatásban, stb… – társadalmi intézmény válik tehát belőle. Másfelől kiépül a vallás saját intézményrendszere, az egyház.

Fennáll továbbá a veszélye, hogy „a sok bába között elvész a gyermek”, vagyis, hogy a felduzzadó dogma illetve intézményrendszer háttérbe szorítja a szubsztanciát, az eredeti gondolati magot, amely köré pedig az egész épült. Végignézve például a kereszténység mai monumentális épületein, arany kegytárgyain, a papság hierarchiáján, az elég távol áll attól, amiből az egész kiindult, aligha erre gondolt Jézus annak idején.

* * *

A dogmával rokon fogalom az ideológia, melyről egy külön téma szól. E kettő bizonyos szempontokból hasonlít, másokból különbözik egymástól. $

Mikben egyeznek?

   Mindkettő leegyszerűsít, illetve gyakran szemben áll az igazsággal; ennek ellenére biztosak a dolgukban; valamint merevek.

   Hasonló dolgokat adnak az embereknek: magyarázatot, iránymutatást, kapaszkodókat.

   Mindkettő komplett csomagban érkezik, a hozzájuk tartozó magyarázatokat, iránymutatást, egyebeket egyben kapjuk meg.

   Mindkettő csoportképző tényező és mozgósító erő: a hittestvérek csakúgy, mint az elvtársak összetartozónak érzik magukat, és magasztos céljaik érdekében készek a közös cselekvésre.

Lényeges eltérések is vannak azonban a dogmák és az ideológiák között:

   A dogma hitet vár el – az ideológia ellenben a megértés élményét adja. (Ami nem azonos a valódi megértéssel.)

   A dogmánál inkább az alapok, a szubsztancia az adott – míg az ideológiánál a következtetéseket szokták megideologizálni.

Lásd továbbá a ‘Tudomány’ témában annak vallásszerű jellegét.

2.    Vallás és igazság

Az első kifogás, amit sok magát racionálisnak valló ember a vallás ellen emel, az annak – meglehetősen nyilvánvaló – ütközése a valósággal, hogy sok igencsak mesébe illő dolgot tartalmaznak, melyeket bizonyíték nélkül, „csak úgy” el kellene hinni. Vizsgáljuk meg kicsit közelebbről a vallás és az igazság viszonyát.

1)    A vallásos dogmát nem kell szó szerint venni

Azért, mert több okból eleve világos, hogy a konkrét történetek, leírások nem felelnek meg a valóságnak:

    Torzulások

    Az érthetőség biztosítása

    Ígéretek, fenyegetés

Hogy a felsoroltak eltérítik a vallásos tanításokat a valóságtól, az mondhatni magától értetődik – nincs is sok értelme ezen az alapon kritizálni a vallást: persze, hogy a felszín jórészt mese. A lényeg azonban nem ez, hanem a mögöttes mondanivaló, az üzenet, hogy hogyan éljünk, a kapaszkodók, amiket kapunk, a vallás szemléletformáló és társadalmi szerepe.

Más kérdés, hogy a mögöttes tartalom is tartalmazhat káros elemeket, illetve a dogma valósággal való ütközésének is lehetnek egyéb káros következményei, ahogy alább ki lesz fejtve. És ez az, amiért a vallások, illetve az azokat eszközként használók már megérdemlik a bírálatot: nem az a baj, ha a próféta nem is azon a napon született, vagy, hogy valójában nem is változtatta borrá a vizet, és nem is támadt fel. A baj az, ha a nevében elnyomjuk a másikat, háborúkat indítunk, szenvedést okozunk. Lásd ehhez a ‘Fogalmak, szimbólumok, jelentés’ témában az interpretáció hatalmát, különösen a nagy tekintélyű, homályosan megfogalmazott művek esetében.

2)    Nem lehet mindenkinek igaza

Ahány vallás, annyi dogma, tanítás, melyek nagymértékben ellentmondanak egymásnak; például, hogy akkor most egy isten van vagy több. Teljesen világos, hogy nem lehet mindenkinek igaza – ez tehát egy újabb érv amellett, hogy a dogmák nem fedik a valóságot. És az is figyelemreméltó, hogy a hívek mennyire el tudnak tekinteni ettől.

3)    A dogma változása

A dogma, mint utaltam rá, rögzített, merev, az intézményrendszer kiépítése pedig még merevebbé teszi. Utalnék továbbá a ‘Szélmegoldások’ témában a dolgokra, melyeket nem lehet kicsit megváltoztatni, hogy kis nyitások is azzal járhatnak, hogy a meginduló áradat az egész építményt elmossa.

Vannak azonban esetek, amikor nyilvánvalóvá válik a dogma ütközése a valósággal, mondjuk, amikor az égbe szállva nem volt ott a mennyország, vagy vegyük az evolúció mellett felhalmozódott bizonyítékokat. A dogma ilyenkor kénytelen engedni, hozzá kell azt kalapálni az új helyzethez; például mondhatjuk, hogy a mennyország valójában egy túlvilági hely, nem is ebben a világban található; vagy, hogy Isten nem a ma látható élőlényeket teremette, hanem az életet, ahonnan azt már az evolúció formálta tovább.

Lásd végül itt alább, hogy a vallásoknak sem érdeke a gondolkozó ember.

3.    A vallás egyéni funkciói $

Vagyis miket kap az ember, az egyén a vallástól? Ezt elég jól össze lehet foglalni az „Út, Igazság, Élet” (Via, Veritas, Vita) címszavak szerint.

   Út (Via)

Azaz nagyjából, hogy hogyan éljünk. A vallás ad egy követendő mintát az életvitelre, az életútra, bemutatja, hogy hogyan él az igaz hívő, milyen értékeket tisztel, milyen etikai elveket vall; illetve a vallás a társadalmi, társas viszonyokat, a családi életet is szabályozza, hatással van rájuk, miközben egy keretet is ad az életnek a maga rítusaival, szertartásaival, ünnepeivel.

Apropó, a vallásos tanokat fel lehet osztani egyfelől gyakorlati dolgokra, mint az előbb felsoroltak – és a „misztikus ködre” körülötte. A gyakorlati tanácsok sem mind hasznosak azonban, például önmagában nem sok értelme van annak, hogy a hívek bizonyos fajta élelmiszereket ne fogyasszanak. (Bár a vallásos identitást, az összetartozás érzését az ilyen előírások követése is erősíti.)

   Igazság (Veritas)

Ezt két értelemben is megkapjuk a vallástól; először, mint a világ leírása, magyarázata: kikből áll az istenek panteonja, honnan van a világ, az ember, hová megy a Nap éjszaka, miért jó vagy rossz a termés, stb…

Másodszor pedig, mint igazságosság, hogy a hívek megnyugodhassanak, vagy abban, hogy az e világban tapasztalható igazságtalanságok, szenvedés valami nagyobb jó érdekében történnek; vagy abban, hogy a túlvilágon majd mindenki megkapja, amit érdemel, a jók a mennybe, a rosszak a pokolba kerülnek.

(@@Honnan van a gonosz a világban a keresztények szerint? Része Isten tervének, esetleg ő teremtette, az ő jóváhagyásával van?)

   Élet (Vita)

A vallás, a hit egyfelől reményt ad a hívőknek, különösen a halállal szemben, (legyen az a mennyország, a feltámadás vagy a reinkarnáció); másfelől pedig azt is ide sorolom, hogy közösséget és gondviselést kínál nekik, Isten, az egyház és a hívek közössége részéről.

Mindez, beleértve az útnál és az igazságnál leírtakat is, kapaszkodókat, támaszt ad a vallásos embereknek, kielégíti a kíváncsiságukat, útmutatással szolgál, megkönnyíti az evilági bajok elviselését.

Nem is csoda, hogy az emberek, népek körében annyira univerzális az igény a hitre, a vallásra. Lásd továbbá ‘A boldogság keresése és korlátai’ témában, hogy a boldogság kulcsára, a megváltásra, vigaszra mindig van igény, különösen az elesettek, kiszolgáltatottak részéről.

4.    A vallás társadalmi hasznai

1)    Rend

A vallás hozzájárul, hogy rend legyen a társadalomban, egyfelől azáltal, hogy szabályozza a társadalmi, társas viszonyokat, megszabja az élet kereteit – mint az elhangzott.

Másfelől pedig gyakran legitimizálja a (politikai és egyházi) hatalmat, a status quo-t, azt mondja, „add meg a császárnak, ami a császáré”, mert jogosan, „Isten akaratából” uralkodik, ahogyan a pápa is „Isten földi helytartója”, jogosan van felül, aki felül van, jogos a fennálló társadalmi rend. Cserébe aztán a világi hatalom is támogatni szokta az egyházit.

Ez a legitimáció azonban nem egyértelmű pozitívum: lehet, hogy rendet teremt, ám ha a vallás elnyomó hatalmakat szentesít, az aligha mondható áldásosnak.

2)    Kohézió

A közösen vallott és gyakorolt hit, a vallás, több szinten is erősíti az összetartozás érzését, a családoktól kezdve, a helyi gyülekezeteken át, az ország és a világ hitközösségeiig. Egyszersmind mozgósítani is jól tud, amit jól szemléltetnek például a keresztes hadjáratok és a korai muzulmán hódítások.

3)    Az egyházak társadalmi szerepvállalása

Szintén hasznos a társadalom, annak tagjai számára, ha az egyház gondoskodik az elesettekről, betegekről, árvákról, részt vesz az oktatásban, gyakorlati igényeket elégít ki.

5.    A vallás kárai

1)    Értelmetlen, káros előírások

Az egy dolog, hogy bizonyos vallásos szabályok értelmetlenek – mások azonban egyenesen károsak, kegyetlenek lehetnek; mint például az aztékok emberáldozatai vagy a nők elnyomása még manapság is. Az ilyesmit már nem lehet annyival elintézni, hogy az identitás, az összetartozás erősítésében játszott szerepük kompenzálja a hátrányaikat.

2)    A valósággal való ütközés

Bár a fentebb elmondottak értelmében természetes, hogy a vallások állításait nem lehet szó szerint venni, azért bizonyos kárai vannak ennek:

    Álomvilág

Sokan mégis szó szerint veszik a tanításokat, ezzel hamis kép alakul ki bennük a világról, nem ritkán el is zárkóznak minden mástól, az alternatív magyarázatoktól. Tegyük azonban hozzá, hogy ha ettől boldogabbak, nem származik kár belőle, akkor ez nem feltétlen gond: ahogyan az ‘Értékek’ témában is írom, az emberektől nem kell elvenni a támaszukat.

    A vallás akadályozhatja a tudást, fejlődést, illetve, hogy az ember segítsen magán

Először is, ha a dogma védelmében támadják az úttörőket, emlékezzünk a perbe fogott, megégetett korai tudósokra, Galileire, Giordano Brunora. Másodszor, ha az iskolában túlsúlyba kerülnek a vallásos tárgyak, kiszorítják a világi tudnivalókat, jórészt csak a dogmára koncentrál az oktatás. S ha többnyire azért nem is ennyire szélsőséges a helyzet, ha belegondolunk, (a politika és a piac mellett) a vallásnak sem érdeke a gondolkodó ember, legalábbis abból a szempontból, hogy kétségbe ne vonják a tanait.

    Rossz dolgok elősegítése

Mint utaltam rá, az olyan művek, mint a Biblia és a Korán homályos megfogalmazásuknak köszönhetően tág határok között interpretálhatóak, sok mindent, csúnya dolgokat is meg lehet magyarázni, ideologizálni belőlük.

3)    A hívők kihasználása

A hit az egyháztól függővé, befolyásolhatóvá, kihasználhatóvá teheti az embereket, az egyháznak pedig hatalmat ad felettük – arra pedig nem igazán van garancia, hogy ezt jól használják. (Lévén az egyház vezetőit nem a nép választja.) Példaképp emlékezzünk a búcsúcédulák esetére. (@@Még példák?)

4)    Konfliktusok elősegítése

Fentebb elhangzott, hogy a vallás csoportképző tényező, összetartóbbá teszi a csoportokat – egyúttal azonban erőteljesen képes megosztani az embereket, országok között, de azokon belül is.

A vallásos ellentétekre számtalan példa van, a hagyományos keresztény – zsidó szembenállástól kezdve, a kereszténységen és az iszlámon belüli ellentéteken át, a mai világban is oly jellemző keresztény – iszlám feszültségig; melyek gyakran jártak véres következményekkel.

6.    Visszásságok a vallással kapcsolatban

   A vallásosság, mint a jóság és megbízhatóság védjegye; egyesek képmutató vallásossága

Az ember vallásossága jelentősen befolyásolja, hogy mások miképp tekintenek rá (címke); miket várnak el tőle, illetve ő maga hogyan viselkedik (szerep); és miképp határozza meg magát (identitás). Lásd a ‘Címkék, szerepek, identitások’ témát.

Ekképp az emberek gyakran a megbízhatóság védjegyének tekintik, ha valaki ugyanannak a vallásnak a tagja, mint ő maguk; mint például azok, akik ezt kikötve keresnek párt maguknak. Az ilyesmi egyébként annyiból érthető, hogy a közös világnézet és vallásos szabályok, a hasonló neveltetés bizonyos mértékig eleve közös hullámhosszra hangolja őket. Tudni kell azonban, hogy minden vallásban vannak jó és rossz, erkölcsös és erkölcstelen emberek; és különösen, hogy vallás nélkül is lehet valaki jó és etikus. (Meg persze rossz is.)

Valamint, már csak azért sem tanácsos túlságosan arra alapozni a véleményünket, hogy valaki mennyire tűnik vallásosnak, mert jellemző, hogy egyesek kimondottan rájátszanak erre, demonstratív, képmutató módon járnak templomba, gyakorolják a hitet – miközben belül már korántsem ilyen erős a meggyőződésük.

   Fenyegetés és ígérgetés

Mint a pokol és a mennyország: a vallások általában ß nem csak leírják, hogy hogyan kellene viselkedni, hanem beígérik a megfelelő „jutalmat” is az ember evilági tetteiért. (Gondolhatunk itt még a karmára is.) Sokakra persze csak így lehet hatni (vagy így se) – azokat azonban, akik egyébként is hajlanak a jóra, feleslegesen ijesztgeti.

A másik meg az, amikor állítólag csak az adott vallás hívei üdvözülhetnek – ami megint csak világos, hogy azt célozza, hogy minél többen megtérjenek – nehezen fér azonban össze egy jóságos és igazságos Isten képével, csak azért elveszejteni jó embereket, mert nem hittek el bemondásra valamit, amit nem tudhattak biztosan.

   A vallások, egyházak vetélkedése

Ahogyan a híveik számát, a befolyásukat, a birodalmukat igyekeznek növelni. Ez ugye szintén meglehetősen visszás, amikor elvileg az igazságról, az emberek boldoggá és jobbá tételéről kellene, hogy szóljon a történet.

   Ahogyan egyesek különösebb teketória nélkül képesek vallást váltani

   Vallások keveredése

* * *

Láthatjuk tehát, hogy a vallásoknak számos előnye és hátránya van: a hívek érthető módon az előnyökre koncentrálnak – mások viszont a negatívumokat tartják szem előtt, a sötét korok maradványának tartják a vallást, ha tehetnék, mindenkit kigyógyítanának belőle. Nekik üzenhetjük, hogy legyenek tekintettel az emberek univerzális igényére a hit iránt, és hogy a vallás sokaknak nyújt erős támaszt. Hibái ellenére ezért nem kell azt elvetni – inkább meg kell próbálni jobbá tenni.

7.    Egyebek

1)    A vallás csomagja

Mint széleskörű funkcióikból is kitűnik, a vallások igen átfogó rendszerek: kitanítanak, hogy hogyan éljünk, elmagyarázzák a világot, reményt adnak, saját történeteik, hőseik vannak, stb… Ha egy vallás tagja leszünk, mindezt egyben, mint egy csomagot kapjuk meg.

2)    Egyistenhit – többistenhit

Ha egy isten van, aki mindennek az ura, az egy igen egyszerű, erőteljes és hatásos kép, könnyű elképzelni és a magunkévá tenni. Vele jár azonban az emberek felosztása is, az egyik oldalon a hívőkre, a választott népre – a másikon pedig a hitetlenekre, pogányokra. (Akik minimum súlyos tévedésben élnek, akiket, a saját érdekükben, meg kell téríteni, akik alsóbbrendűek, akikért nem kár, stb…)

A többistenhit toleránsabb lehet. Aki több istenben hisz, az könnyebben elképzeli, hogy igen, vannak a mi isteneink – de attól még másoknak is meglehetnek a sajátjaik. (Bár ilyenkor meg kitörhet a harc az istenek között, amit a Földön a népek csatája kísérhet.)

Itt lehet elmondani továbbá, hogy a nyugati vallások antropocentrikusabbak, emberközpontúbbak, mint a keletiek; amiről ‘A boldogság keresése és korlátai’ témában lehet olvasni.

3)    Alázat

Az ember eltörpül az istenekhez, az ő hatalmukhoz képest; kiváltképp az egy, mindenható, abszolút tökéletes Istenhez képest. Szintén nagyon kicsinek érezhetjük magunkat, ha elképzeljük a helyünket a kozmikus rendben – ez pedig alázatra tanít, kicsit kimozdít abból, hogy egymással mérjük magunkat, az abszolút szemlélet felé terel, és segíthet abban, hogy ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget az ügyeinknek.

4)    A keresztény lelkület ß

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr7416642430

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása