[Frissítve 2021.06.11-én. A fontosabb módosítások szögletes zárójelben.]
● A kínai Fudan Egyetem magyarországi kampusza
Valószínűleg a többségetek nem játszott még a Civilization című videojátékkal. Ez egy kult játék, eredetileg az ősidőkből, de már a sokadik folytatásánál tart. Lényegében a világot kell meghódítani benne, de ezt nem csak katonailag lehet, mint a legtöbb stratégiai játékban, hanem például kulturálisan is, a saját civilizációnk kulturális befolyásának kiterjesztésével a többi civilizációra… Továbbá sokan vagyunk még, akiknek az átkosban, egy kevésbé virtuális valóságban, a magunk materiális dualizmusában is oroszul kellett tanulnunk, zdrasztvujtye! Nos, ezek jutnak eszembe arról, ahogy a világ legnagyobb kommunista diktatúrája, Kína, egyetemet nyit Magyarországon. (És közben azon mélázom, vajon mit szólnak ehhez azok, akik a szocik miatti borzongásukban szavaznak a Fideszre…)
Még hogy nyit – mi magunk, pontosabban Orbán Viktor, kínálja fel magát, ugyanazzal a hévvel, ahogyan a (nyilvánvalóan sokkal inkább nemzetidegen) CEU-t elüldözte – és nem csak hogy behívja őket, még mi fizetjük az építkezést, egy jó nagy hitelből, magától Kínától, hogy annak jó résztét majd kínai vállalkozóknak fizessük ki az építkezés során: tehát nemcsak a kulturális, hanem még az anyagi függésünket is fokozza az irányukban. (Míg a CEU egy fillérjébe sem került Magyarországnak, sőt, itt költötték Soros pénzét a diákok.)
Nem mondom, és tény, ami tény: Kína nagy és feljövőben van, számolni kell, nem árt jóban lenni vele, és ezen a téren az EU is lehetne egy-két fokkal gyakorlatiasabb. Egy dolog azonban beszélő viszonyban lenni, kölcsönösen előnyös üzleteket kötni, megpróbálni eltanulni tőlük, amit jobban tudnak: ennek valóban volna létjogosultsága. (Például a határozottságot, ahogyan a járványt kezelték. Ezzel együtt egyelőre sok trehányságnak is otthona még az a hely, továbbra sem annyira a precizitásukról híresek, talán a tudományuk terén sem. Lásd a kultúra átható voltáról ezen a linken.) Egy másik dolog azonban úgy lefeküdni nekik, ahogy Orbán teszi, legalább annyira lenyűgözve illiberális férfiasságuktól és a szigortól, amivel a háznépet igazgatják, mint világméretű befolyásuktól és gazdasági súlyuktól – és ahogy semmi sem drága neki azért, hogy ő lehessen az elsőszámú európai ágyasuk, és hogy minél előbb elhálhassa velük ezt a nászt.
Ami az egyetemet illeti, egyébként, ha nem vinnék túlzásba az ideológiai átnevelést, addig felőlem még akár jöhetne is. Mert azt elvárni, hogy semekkora deviancia ne mutatkozzon a középvonaltól, hiú ábránd. (Mint korábban írtam, a CEU-ban is kétségtelenül lengedezett egy liberális szellő – de azért nem az a tornádó, ahogy a kormánymédia harsogta.) Kifogásom az agymosás ellen van, hogyha túlzásba viszik az indoktrinációt, elvárják a pártvonalat. (Vagy ha az itteni politikába is besegítenének – vajon melyik oldalnak? Mert ha valaki otthon van a propagandában, hát Kína biztosan.) De ha a Fudanban is csak fényes szelek fújdogálnának, ez a két intézmény elfért volna itt egymás mellett, akár jó ellenpontjai is lehettek volna egymásnak, hozzájárulva fővárosunk kulturális sokszínűségéhez, politikai pluralizmusához, a választás szabadságához.
De sajnos Orbán gyógyíthatatlan viszolygása a libsiktől, a nyugattól csak az illiberalizmusnak ad helyet. Kína meg röhög a markába, és 谢谢 szépen. (Közben ne feledkezzünk meg a Belgrád-Budapest selyemvasútról se, meg ahogy Orbán szabotálja a kedvükért az EU-s diplomáciát.) Nem is tudom, tudná-e még ennél is szélesebbre tárni neki… Mármint a kaput, természetesen, a bejáratot, mi mást. (A hátsót.) (Európába.)
[ Azóta történt az elhíresült utcaátnevezés a majdani egyetem környékén, csupa Kína számára kényelmetlen dologról, a dalai lámáról, a szabad Hong-Kongról, az ujgur mártírokról, és legfőképpen Hszie Si-kuang püspökről, akiről először én sem tudtam, kicsoda, ám, mint kiderült, ő a legtalálóbb választás mind között, hiszen egy a kínaiak által bebörtönzött keresztényről van szó, aki egyúttal azzal is szembesíti a Fideszt, hogy neki is csak addig olyan fontosak az üldözött keresztények, ameddig a Fidesznek magának kényelmes. ]
[ Ez most egy igazi telitalálat volt az ellenzék részéről, azért is, mert nem a szokásos sárdobálással, hanem szellemesen és humorral vágtak vissza, úgy tárva fel Orbánék képmutatását, hogy közben még nevetségessé is tették őket; ez pedig, a humor egy igen kifinomult, hatékony és humánus válfaja a politikai játszmáknak, a gyengéd erőnek. (Soft power) Egészen biztos vagyok benne, hogy ezt még a nagy Sun Tzu is értékelte volna. El is akadt tőle a szavuk az elvtársaknak, nem is igazán tudtak visszavágni, főleg a hazai narancsosak – de Kínának sem igazán vannak fennen hangoztatható érvei a jogállamisággal, emberi jogokkal és hasonlókkal való érveléssel szemben. És ez a lépés még hatásos is, nem nagyon tudom elképzelni, hogy az arcvesztésre oly érzékeny Kína ilyen körülmények között túlságosan tovább erőltetné az ügyet. Pedig milyen szép terv volt – mint a magyar Olimpia. ]
[ Az viszont szintén biztosra vehető, hogy Kína ezt felírta magának, akkor is, ha ez most elsősorban a magyar belpolitikáról szólt – és ez Magyarország szempontjából nem éppen szerencsés. Sajnos azonban azt kell, hogy mondjam, hogy még így is megérte, még ha a távoli, de nagy Kínától ezt még vissza is kapjuk – azért, mert Orbán viszont mindennap itt van a nyakunkon, minden tekintetben tőle függünk, és hátha észbe kap egy kicsit, hogy legalább a valóban fontos kérdésekben tényleg konzultáljon majd a nemzettel, ne csak úgy, mint amit ezekkel a színjátéknak is gyenge nemzeti konzultációkkal előad – és akkor majd elkerülhetjük az efféle kínos eseteket. Mindig örülök, amikor meglepetésemre kiderül, hogy a magyar néppel még mindig nem lehet simán lenyeletni bármit. ]
[ Még két megjegyzés. Ahogyan az üldözött keresztények esetében, máskor is igen jellemző, hogy a nagy elvek csak addig zengenek oly ércesen, ameddig nekünk hasznosak. Lásd még Orbánt, mint a demokrácia élharcosát a rendszerváltás környékén – vagy nem is olyan régen azt, hogy „nem leszünk gyarmat”. Végül vegyük észre, ahogy a közterek elnevezése is része a politikai-diplomáciai társasjáték készletnek. Például, ahogy a Moszkva tér is nem rég átköltözött a Duna-partra, mint Moszkva sétány… ]
A magyar egyetemek úgynevezett „modellváltása” és az állami ezermilliárdok kiszervezése különféle alapítványokba. A múltkor már írtam az egyetemekről, a törvényt viszont most szavazták meg, még több egyetemmel, további szervezetekkel és vagyonelemekkel.
Szóval ez az a szint, amit én nem hiszem, hogy bárki, aki nem teljesen vak és/vagy nem érte még el a diakónusi rangot Szent Orbán egyházában, másképp tudna értelmezni, mint a közvagyonnak a Fidesz uralma alá vonását, arra az esetre is, ha véletlenül kiesne a kormány a kezükből. (A diakónusokat egyébként nem akarom bántani, biztos, hogy nem rossz emberek – csak jó volna, ha lenne az Orbáni hűtlenségnek az a foka, amitől már ők is kigyónnának.) Azért volt ezt most sürgős meglépniük, mert ezzel a városnyi halottal, meg a korábbi sorozatos mellékalapálásaikkal, most eléggé kinéz a bukta. A kiszervezett zsákmányt be is biztosították maguknak azzal, hogy csak kétharmados többséggel lehetne visszacsinálni a dolgot.
Figyeljük meg közben, ahogy mindig valahogy a határon mozognak, leplezik a dolgokat, névleg nem pont arról van szó, amiről szó van. Szóval itt sem az van, hogy innentől feketén-fehéren a miénk, és kész, hanem egy alapítványé, (akinek 9 évre mi diktálunk); a CEU-nál sem az írták a törvénybe, hogy a CEU-nak mennie kell, hanem, hogy az az egyetem, amelyik a, b és c, és hát nem pont a CEU-ra illet? (Meg még néhány kisebbre, véletlenül, de azoktól gyorsan elnézést is kértek. Illetve megvannak ennek a hosszú időre visszanyúló hagyományai, a németek is csak visszalőttek, és Augustus is csak a köztársaságot megmentette meg. Ja meg, hogy ennél már csak a nevükhöz maradtak kevésbé hűek, mármint hogy "fiatal" "demokraták"...) Ráadásul a cinizmus, hogy de hiszen az állam majd „visszavásárolhatja” a most ajándékba odaadott vagyont. (Lásd továbbá Volner János képviselő megnyilatkozását, aki nagyon örült annak, hogy megmenthette a felsőoktatást egy majdani balliberális kormány karmai közül.)
Annyi előnye lehet ennek a gátlástalanságnak, hogy talán még néhányan ráébrednek, hogy mi folyik itt. (Bár a szavazók közvetlen közérzetét és pénztárcáját semmi sem űberelheti.) Mert mi is történt? Az, hogy egy majdani demokratikusan megválasztott kormány hatásköréből vonták most ki ezt a vagyont, ezeket a hagyományos állami hatásköröket, intézményeket, (a felsőoktatást!) – és helyezték azt át egy érdekcsoport, saját maguk felügyelete alá. Mi ez, ha nem a demokrácia aláássa, a néphatalom meggyengítése? Nem hiszem, hogy nem világos. (Amihez a bolygó sorsáért egyébként joggal aggódó Áder János köztársasági elnök nem is tudott volna lelkesebben asszisztálni.) Ezen az alapon az Alkotmánybíróságot lehetne majd megkérni, hogy ugyan mi a véleménye az ügyről – hacsak, igazán előrelátó módon, nem töltötték volna már azt is fel jó előre a saját kegyenceikkel.
Apropó, ezt hallottátok?
- A miniszterelnökúr számos egyetemet végzett.
- El?
- Ki.
(De angolul mindenesetre beszél – nem úgy, mint Xmas. Nos, mondok én egyet, ami sokkal fontosabb ennél: az, hogy ki mekkora gazember.)
Vagyis az önkormányzati lakások kiárusítása, mely egy többélű fegyver volna. Egyfelől, ha ráfér a képükre, (de mi nem fért még rá eddig is?), hogy a szociálisan cseppet sem rászoruló slepp egyes tagja tizedáron megvehessék a százmilliós bérlakásaikat a budai várban. (Bayer, Palkovics, Rákay Phylippe) Másfelől a valódi rászorulók, akik jelenleg épp így laknak, és esetleg képesek a rezsin felül még összekaparni egy-két milliót, az ő Fideszre szavazási hajlandóságuk sem csökkenne emiatt. Harmadrészt pedig az önkormányzatokat, akik nem feltétlen mindig állnak Orbán 100%-os ellenőrzése alatt, őket is tovább tudnák tépázni ezzel.
Az egésznek a borzasztó hátulütője viszont az, ha nem volna világos, hogy ha ez keresztülmegy, akkor onnantól kezdve az önkormányzatoknak nem áll majd módjában segíteni a mindenkori rászorulókon – mert azt ne képzeljük, hogy ez az akció most majd mindenkinek örökre megoldja a lakhatási problémáját. Akiknek meg most az ölükbe hullik ez az ajándék, azok jó része félő, hogy el fogja kótyavetyélni azt, ahogy szokták, és onnantól kezdve ez a lakásállomány már nem a rászorulókon fog segíteni, hanem a befektetőkön. Végül azt figyeljük még meg itt, ahogy ezzel a fiatal kis pártkatonával, Böröcz Lászlóval, adatták be a törvényjavaslatot – amely egészen biztosan a saját ötlete volt.
De ha nem is megy keresztül, ugye, akkor is volt miről beszélni a 30000 halott helyett…
És ha már osztogatás, akkor említsük még meg itt a választásokig meghosszabbítható hitelmoratóriumot is.
● Várkonyi Andrea ♥ Lölő: a stexi szőke és a szekszes stróman
Omnia vincit a more money, avagy már megint megtalálta a zsák a foltját. Nagyon nem akarom ezt ragozni, hisz csak a papírforma, meg Andreát megszólni sem akarom túlságosan, mert sokan mások is vannak hasonlóan megalkuvóak – csak épp kevésbé híresek. (Plusz a médiafoglalkoztatottak körében egyébként is naponta láthatjuk, hogy adják el magukat, ha nem is az élet fideszes császárának, de a Fidesz-nek magának. Lásd csak Gönczi Gábort és Marsi Anikót, akikről például nem gondoltam volna, hogy ennyire gombnyomásra jön majd a szócsövükből bármi, amit eléjük tolnak.) Na mindegy, mindenesetre ez is szerzett bizonyos keserű derültséget az ország apraja-nagyjának, amikor kiderült. (Tekintsétek meg továbbá a könyv vonatkozó fejezetét Érzelmek és érdekek címmel.)
● [ Jakab „Dávid” Péter Vs. Kövér „Góliát” László ]
[ Pontosabban azok az orbitális, sokmilliós büntetések, melyeket Kövér László visszakézből osztogat a parlamentben, annyit, és amikor csak kedve tartja. Nem teljesen ok nélkül, mert valóban vannak az ellenzéki képviselőknek olyan megnyilvánulásai, amik nem valók lennének az ország házába. Viszont, hogy ekkora összegeket szab ki, láthatólag indulatból, azzal énszerintem öngólt rúg magának és a Fidesznek – mert az emberek a kis Dáviddal kezdenek szimpatizálni hatalmas Góliáttal szemben. És mennyivel olcsóbb ez még így is, mintha ugyanezt a hatást médiakampánnyal, hirdetésekkel próbálnák elérni… ]
