HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Az energia mibenlétéhez még: Az energiára azt lehet mondani, hogy egy dolog állapotában rejlő leh... (2021.03.11. 21:51) Anyag, energia, erők
  • Szalay Miklós: Interaktív élet fája: www.onezoom.org/ Némi angol tudás nem árt hozzá, de szerintem anélkül is k... (2021.03.04. 00:55) Élet és fajok
  • Szalay Miklós: A spekuláció korlátozása itt fent csak egy sor, de a teljes változatban ki van fejtve, és szó van ... (2021.02.17. 04:16) Részvények, tőzsde, spekuláció
  • Szalay Miklós: Az abortuszhoz még annyit, hogy természetesen a védekezés, a nem kívánt terhességek megelőzése a l... (2021.02.06. 18:46) Egyebek (2020 november)
  • Szalay Miklós: Interaktív élet fája: www.onezoom.org/life/ (2021.01.28. 23:06) Érdekes biológiai jelenségek

Járvány és politika (2021. február)

2021.02.18.

 

Mert ezeket sem lehet szétválasztani már.

 

[ Frissítve 2021.03.12-én. A főbb frissítések szögletes zárójelben. ]

 

(Ez a rész is hallgatható a Youtube-on.)

 

Kezdjük azzal, hogy idehaza, az utóbbi időszakban, végre, nagyjából úgy csinálták, ahogy kell. Mármint a járványkezelést magát – a közben bemutatott politikai cselgáncs már más sportág. A nagy kár továbbra is az, hogy a nyáron teljesen el lett engedve, mert elég lett volna feleekkora szigor, mint ami most van, és akkor most is jóval szabadabban élhetnénk, és főleg nem halt volna meg 16.000 ember. (Amivel mellesleg beelőztük a sokat kárhoztatott Svédeket, akik szintén jobb belátásra tértek már azóta.) Az is látható, hogy a vakcina nélkül meglehetősen reménytelen volna már megfogni a járványt, és egy szigorú második lezárás a gazdaság tűrőképessége miatt sem kerülhetett már szóba, (bár ezt is tudni lehetett előre) – ekkora szigorral meg, ami most van, ennyit lehet elérni, működő általános iskolákkal és munkahelyekkel nyilván nem is lesz jobb, ráadásul az új vírus mutációk is ellenünk dolgoznak. Innentől kezdve az oltásban lehet bízni.

 

[ Azóta, minden bizonnyal az egyik mutáció miatt, akkora lett a baj, hogy rákényszerültünk egy újabb lezárásra. Ilyen számok mellett nehezebb is már elképzelni, hogy most szabadon lehetnénk – de lásd Kínát, ahol eddig összesen 4600-an haltak meg. (Jó, állítólag.) Vagy, ami már kevésbé állítólag, Tajvant, ahol 10-en, vagy Szingapúrt, ahol 29-en. El kell tanulnunk, úgy is, mint a Nyugatnak, hogy vannak helyzetek, amikor nem engedhetjük meg magunknak a lazaságot. (Persze, a ló túlsó oldalára sem kell átesni azért – csak tudnunk kell, mikor lehet elengedni magunkat.) ]

 

Egyébként, ha még nem tettétek, érdemes belegondolni, milyen cselesen van összerakva ez a vírus: hogy nem túl halálos, sokan akár észre sem veszik, hogy megfertőződtek, illetve aki igen, nálunk is viszonylag hosszú a lappangási idő – közben viszont fertőzni fertőznek, terjesztik a kórt, az többekhez el tud jutni. Pont azért olyan halálos tehát közösségi szinten, amiért egyéni szinten, átlagosan, viszonylag enyhe. Utóbbinak természetesen megvan a pozitív oldala is: hogy a megfertőződés nem egyenlő a halálos ítélettel, meg hogy van, aki mozgásban tartsa a gazdaságot. Mindazáltal nekem is több rokonom, ismerősöm van, akik viszonylag fiatalok, viszonylag könnyen átvészelték az első menetet – viszont úgy néz ki, hogy hónapok múltán sem szabadultak meg tőle teljesen, maradt belőle ez-az, fájdalmak, gyengeség, a szaglás-ízlelés károsodása, sajnos hosszabb távú hatásokkal is számolniuk kell. És ez megint csak kínzó különlegessége most ennek a kórnak: az, hogy az újdonsága révén nemigen lehet tudni, hogy hosszú távon mit tesz az emberrel, nem igazán van prognózis. Ez, a bizonytalanság, hogy nem lehet tudni, hogy meddig tart a szenvedés, minden problémát tovább tud súlyosbítani. (Egyebek mellett a kommunista diktatúra elviselése is ezért volt nehezebb, mint ahogy így utólag tűnhet az az uszkve 40 év.)

 

Mondják aztán, hogy most vagyunk a második hullám végén. (Vagy a harmadik elején?) De mitől vannak ezek a hullámok egyáltalán? Nos, egyrészt, különféle változékony külső tényezők miatt: ezek közt vannak periodikusak, mint az időjárás évszakos járása – de vannak esetiek is, különösen az új vírus mutációk megjelenése. Másrészt, az emberi húzd meg – ereszd meg is jelentős tényező, ahogy előbb ész nélkül eleresztjük a dolgokat, mindent kinyitunk, szórakozunk, vígan vagyunk – utána meg jön a nagy szigorítás – amiből csakhamar mindenkinek elege lesz, és hangosan kezdi követelni a következő nyitást. Mellesleg a gazdaságban is hasonlóan van ez: ameddig megy a szekér, addig ott sem érdeke fékezni senkinek se, és áll is a bál – egészen addig, amíg egyszer csak a fejünkre nem dől a sátor, ki nem pukkannak a felpumpált buborékok, be nem csődölnek az ész nélkül kiszórt hitelek, stb… Mi a tanulság? Az, hogy uralkodjunk magunkon, fogjuk vissza magunkat, a kellő mértékben, akkor is, amikor még nem muszáj. Ez, mint megtapasztalhattuk, borzasztóan nehezen megy az embereknek.

 

Rendben levőnek találom a korlátozásokat is – meg azt is, hogy Orbán odalép a vendéglátósoknak, amikor azok elkezdenek lázongani. Nem mondom, sokan valóban nehéz helyzetbe kerültek, azt is meg kell érteni, és a lázadásukat annyiban respektálom is, hogy kiharcolták vele, hogy valóban kifizessék a pénzüket, meg elengedjék a bérleti díjakat. (Utóbbival kellett volna kezdeni.) Ezen felül azonban a kérdés az, hogy éhen halt-e valaki? Mert a járványba viszont nem 16-an, hanem 16 ezren belehaltak már – úgyhogy van, aki rosszabbul járt; és ha most nekiállnánk idő előtt lazítani, az újra megtolná a halál szekerét.

 

(Plusz mondogatják ezeket a köztes megoldásokat, hogy majd minden második székre ülnek csak a vendéglőben… Persze, biztos majd Piripócson is, amikor a jó hangulatban épp nem figyel a rendőr. Meg azt se feledjük, hogy nem feltétlen azok halnának meg, akik beülnek, hanem azok, akiknek ők széthordják a vírust. Meg még jobb, hogy az edzőtermeket nyissák újra, ahol ott liheg mindenki egy közös térben… Ja persze, majd maszkban… Komolyan, amennyire mindenki csak a saját érdekét meg kényelmét nézi… Mert ezek kényelmi kérdések: enni legyen, meg a luk a másik végünkön, az a fontos. És hol van ez még egy háborútól vagy egy nagy földrengéstől?)

 

Szóval, ha valakit nem taszított effektíve nyomorba a helyzet, az lesz szíves szépen csendben kibekkelni ezt a remélhetőleg már nem olyan hosszú időt. (Tibi atyával az élen, dicsértessék.) Sajnos ez van, valóban, ezt megszívtátok, senki nem örül neki, és ne feledjék, sokan még nálatok is sokkal jobban megszívták. Aki pedig tényleg nyomorba süllyedne, azon az állam lesz szíves segíteni annyit, hogy ezt elkerülje, (illetve nemzetgazdasági okokból még annyit, hogy ne csukja be az üzletet) – ennél többet viszont senki ne várjon, mert ez most a túlélés ideje, nem a jól élésé; illetve legyünk arra is tekintettel, amikor majd a járvány után kidugjuk a fejünket, és meglátjuk, hogy mekkora adóssághalmok keletkeztek közben. (Meg, rendben, az valóban jó volna, ha nem pont a nélkülözhetetlen kaszinók nyitva tartásával hergelnék most a népet; no meg a szokásos, hogy a kormányzat és cimborái által korábban elherdált és ellopott pénzeknek is volna sokkal jobb helye ezúttal is.)

 

Tulajdonképpen természetes, de megemlíthető aztán a korrekt tájékoztatás a járványadatokról, ahogy mindennap bemondják a fertőzöttek és a halottak számát. (Bár további részletekbe nemigen bocsátkoznak.) Szintén nem árt fenntartani a nép izgalmi állapotát a járványügyi bírságok, feljelentések napi szintű bemondásával, azért, hogy betartsák a szabályokat. (Melyeknek, való igaz, nem minden egyes esetben van értelmük, például én is be vagyok zárva este nyolc után, itt vidéken is – de ez van, így lehet betarttatni őket.) Ami még a kommunikációt illeti, a jelszó, hogy „Minden élet számít”, az nem a legszerencsésebb, elég cinikusan hangzik énnekem: mert oké, számít – a kérdés csak az, hogy mennyire: mert ha mindegyik olyan nagyon számítana, akkor mindent bezárnánk… (Jó értjük, az meg másoknak okozna nem kis gondokat.)

 

Az előző üzenetemben felhoztam még ezt a kötelező „idős, krónikus”-ozást, tudjátok, mire gondolok. Nos, nem csak nekem szúrt fület, az interneten találtam az alábbi költeményt:

 

Janus: Idős krónikus beteg

 

Mögötted hetven év,

ezernyi kín, bukás,

fel-fellobbanó hév,

újra nekifutás,

a családi gondok,

a gyermeknevelés,

és ültettél fát is,

de lásd milyen kevés

a küzdelmek sora, a megannyi heg,

mert ma nem vagy más, csak elhunyt,

idős, krónikus beteg.

Szavakba zárt közöny,

meddő statisztika,

a kormány szócsövön

finom kis praktika,

mely sugallja, mondja,

hogy érted már nem kár,

a szám leporolva,

kész a mai leltár,

a GDP könnyebbül, a nyugdíj elszendereg,

ma elhunyt megint egy idős,

krónikus beteg.

 

Hát, ez eléggé ott van, nem igaz?

 

Egy megjegyzés még a halálozások számához, hogy ugyanis lényegesen többen haltak meg a korábbi évekhez képest, még annál is, mint amit közvetlenül a vírusnak tulajdonítanak – bár vélhetően, közvetetten, ezt is a vírus okozza: más betegségekhez társulva legyengítheti a szervezetet, vagy az elmaradt kezelések miatt, stb… Illetve, hogy nem csak a halottak jelentik a kárt, ott vannak még a fentebb említett maradandó egészségkárosodások is: a járványszámláról őket se felejtsük le.

 

* * *

 

Miközben a járványkezelés úgy-ahogy rendben volt már, az azt övező politika ugyanolyan rémes, mint valaha. Kormányunk részéről is, lásd az önkormányzatoknak való alávágást, az EU szapulását, a rutinból nyomott migráncsozást, stb… (Bár mintha Sorosból valahogy kevesebb lenne újabban, jól érzem? Komolyan, milyen szokatlan lesz egyszer már egy kis csönd, ha megérjük!) A másik oldalról viszont az ellenzéknek is ezek a soha véget nem érő, tét nélküli követelgetéseik, amik ingyen vannak, foganatjuk eleve semmi, másnapra el is vannak felejtve, jön a következő nagy ötlet. Most például, hogy a Momentum szerint fizessünk 100.000-et azoknak, akik beolttatják magukat… (Merthogy ballerként nem szeretik a kötelezőt, olvasták a tankönyvben, hogy a pénzt viszont szereti a nép, és tudnak mondani nagy számokat. Rendszeresen elővillan egyébként náluk is a baloldal általános problémája, hogy mára eléggé elszakadtak a néptől és a köznapi valóságtól. Emlékeszünk még az alternatív operatív törzsre például?)

 

Nem azért, mert a probléma létezik: valahogy tényleg el kell érni, hogy az emberek beoltassák magukat, és kérdés, hogy hogyan. Nos, nem a kínai vakcina erőltetésével, azt hiszem erről, a nagy többséggel nem kell vitatkoznom. Akkor hogy? Nos, egyelőre, ameddig kevesebb az oltóanyag, mint a jelentkező, addig nincs gond. Utána következhetnek a finomabb módszerek, különféle kedvezmények a beoltottaknak, pl. hogy szabadabban mozoghatnak, lásd: a védettséget igazoló okmány, de bizonyos célzott anyagi kedvezményeket is el tudok képzelni, például, hogy csak az oltottaknak jár majd a fiatalok jövedelemadó-mentessége, stb… Közben az emberek elkezdik meglátni, hogy másoknak, az ismerőseiknek sem lett bajuk tőle, megenyhülnek; illetve az se nagy baj, ha kicsit elkezdenek ujjal mutogatni azokra, akik miatt nem lehet teljesen kinyitni.

 

Ha pedig mindez nem lenne elegendő, akkor kötelezővé lehet tenni. Nyilván, ezzel érdemes kivárni, mert ha valami kötelező, azzal automatikusan elkezdünk ellenkezni, a szabályok betarttatása pedig nem egyszerű és nincs ingyen. Orbán is ügyel rá, hogy most az önkéntességet hangsúlyozza. Azonban mindenki kellőképpen unja már a helyzetet, úgyhogy a politikusok türelmetlensége mellett vélhetően a közhangulat is az oltás mellett lesz majd, segít a fecskendő felé terelni a tartózkodóbbakat, főleg, ha addigra tényleg lehet már választani, hogy ki melyik fajtát kéri. Egy biztos: ez a helyzet nem állapot, és így vagy úgy, de be lesz oltva a nép.

 

Mondjuk, az lehet, hogy rámegy még ez az év; illetve lehetségesnek tartom, hogy ez a betegség az oltással sem fog teljesen eltűnni, legalábbis nem egy csapásra, részben mert 8 milliárd embert nem egyhamar oltanak be, részben meg a vírus mutálódása miatt. (Amit most az is elősegít, hogy sok a fertőzött.) Elképzelhető tehát, hogy ezt az oltást is rendszeresen kell majd ismételni, mint az influenzáét.

 

Figyeljük meg továbbá, hogy az oltás nem mindenkinek ugyanazt ígéri: az idősebbeknek az életet – a fiataloknak viszont lényegesen kevesebbet: a különböző emberek különböző mértékben vannak tehát ösztönözve arra, hogy beoltassák magukat. Az is biztos továbbá, hogy más kedvéért nem fognak beállni a sorba, a saját érdekükkel kell hatni rájuk, ha nem az életükkel, akkor mással, például a szabadabb mozgás lehetőségével. (Persze ha Soros kifizetné, akkor 100.000-rel is lehetne. Egyébként az MSZP ötlete a háziorvosoknak fizetendő 5000 Ft-os fejpénzről már kevésbé van elrugaszkodva a valóságtól, az orvos ott van, ismeri a beteget, jobban tudja, kinek mit kell mondani, ráadásul pluszmunkájuk is van vele, ő magukat sem árt öszönözni.)

 

[ Azóta történt ez a hétvégi oltási káosz, hogy előbb beharangozták, hogy tömegesen fognak oltani, aztán viszont rossz helyre mentek ki az SMS-ek, mire lefújták az egészet, de mint kiderült egyeseknek ezek ellenére is sikerült beadatniuk maguknak. (Az ellenzéki politikusok meg persze rögtön találva érezték magukat.) Erre azt mondom, hogy nem szerencsés a dolog, valóban illene jobban csinálni ilyen komoly ügyeket – de csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, és oltásügyben ezzel együtt sem állunk rosszul a világban. Egy újabb példa arra, hogy kishazánkban hogy mennek a dolgok, és nem csak a Fidesz miatt, hanem hagyományosan. ]

 

[ Ennél jóval nagyobb baj, ami az egészségügyi szabályozás átalakítása nyomán történt, hogy ápolók és orvosok ezrei mondtak fel ennek az egésznek a kellős közepén. És ez akkor is baj, ha majd az derül ki, hogy a maradókkal is meg lehetett oldani a helyzetet, mégpedig azért, mert felelőtlen dolog ilyen körülmények között variálni: mi lett volna, ha háromszor ennyien mondanak fel, vagy ha többen kerülnek kórházba? Ahogy a múltkoriban kifejtettem, a rendszer valóban megérett a reformokra – de nem egy ekkora felfordulás közepette kellene elkezdeni babrálni vele. Szerintem egyébként e mögött is az van, hogy jönnek a választások, és addig, ha törik, ha szakad keresztül akarták ezt nyomni. Meg is lett az eredménye. ]

 

* * *

 

Na most, hogy a nép miért unja a helyzetet, azt mindannyian átérezzük. De miért unja Orbán, biztos vagyok benne, még sokkal jobban, mint az átlagpolgár? Hát azért, mert 2022 már csak egy év, és birtokában van a populisták legfőbb bölcsességének: hogy, ha a nép kényelmetlenül érzi magát, akkor a trón is meginog. (Lásd még Trump hajszáját a GDP-ért. A gyakorlatiasságukból egyébként, melyet többnyire a javukra szoktam írni, ez nem vesz el, inkább része annak.) A járványhelyzet mellé ráadásul ott van az a számos fiaskó, amit a kormány az utóbbi időben kénytelen volt elkönyvelni, Trump bukásától a szlovák fordulatig, Demetertől Szájerig, az SZFE-től Clooney-ig. Nem csoda, hogy Orbán (injekciós) tűkön ül, hogy mielőbb mindenkit megbökhessen, ha orosszal, orosszal, ha kínaival, kínaival. (És így még kevésbé csoda, mint általában, hogy ha Brüsszelben akadoznak a dolgok, akkor még lelkesebben szapulja őket.)

 

Az orosz, de főleg a kínai vakcina az erőltetése egyébként az oltási hajlandóságnak sem tesz jót, mert alapból mindenki eléggé borzong tőlük. (Lásd alább bővebben.) (Az mondjuk igaz, hogy annál csak gyorsabban olthatnak ezekkel, mintha semmi nem volna – 5 milliót megrendelni viszont a kínaiból így is hasonlóan merész lépésnek tűnik, mint a 16 ezer lélegeztetőgép. Lásd még: impulzusvásárlás.) A másik meg, ha nektek is feltűnt, hogy az oltási regisztrációnál, a papíralapúnál legalábbis, be lehet ikszelni, hogy az ember kapcsolatban akar-e maradni a kormánnyal: ez megint csak propagandaeszköz, semmi köze és keresnivalója neki az oltás környékén – és figyeljük meg a furmányt benne, hogy az emberekben majd felvetődik, hogy ha nem ikszelik be, akkor esetleg hátrébb kerül a sorban…

 

Illetve jut még eszembe az oltások körüli fejetlenség, hogy először Orbán azt mondta, hogy majd választani lehet, melyik fajtát kéri az ember – most meg úgy néz ki, hogy nem is annyira. Ezen nincs mit csodálkozni, ez most egy dzsungel, nem terv szerint zajlanak a dolgok, nemcsak nálunk, hanem nemzetközileg is. Ő se tudta anno, hogy mi lesz, és azt mondta, ami per pillanat megnyugtatta népet. És most se annyira rajta múlik, hogy melyik fajtához lehet hozzájutni, a világon mindenkivel versenyezni kell értük. (Bár vannak azért dörzsöltebb versenyzők, lásd Izraelt, ahogy pénzzel és leleménnyel, sikerült az egész világot beelőznie. Apropó, még egy dolog, amit lefogadhatunk, hogy a következő időszakban gyakori kérdés lesz az emberek közt, hogy „te melyiket kaptad”?)

 

Aztán meg itt ez a legeslegújabb nemzeti konzultációt, a nyitásról – és itt kicsit kezdem elveszíteni a fonalat. Kezdve azzal, hogy már meg sem próbálják fenntartani a látszatot, hogy a népakaratot tükrözi, lévén csak online tölthető ki, ami igencsak megrostálja a válaszadókat, mégpedig a fiatalok irányába – akik nem félnek nyitni. (Bár egyébként meg őket érdekli legkevésbé a nemzeti inzultáció.) Én nem hiszem, hogy az eredménytől bármi lényeges függene, amit az is mutat, hogy több kérdésben nyíltan ott van, hogy "amint a járványügyi helyzet engedi" – ez pedig elég vicces, hiszen ha engedi, akkor miért ne enyhítenénk minden korlátozást kérdés nélkül is? Mindenesetre az a jó, ha nem számít, mit válaszolnak, akik kitöltik, mert ezek továbbra is súlyos szakmai kérések, amiket nem lehet hozzá nem értő laikusok egy nem reprezentatív csoportjára bízni. Talán inkább az lehet a dolog mögött, hogy a tűkön ülő főni igazolhassa, hogy siet. (Meg a szokásos „számít a véleményünk” fíling azoknak, akik még mindig elhiszik.) De legalább Soros nincs benne, és olcsó lesz, már hogy online lényegében ingyen van. (Kíváncsi is vagyok lehet-e majd megint többször / robottal szavazni…) Meg még annyit kijelenthetek, hogy ha most, olyan figyelmeztetések után, amiken keresztülmentünk, bármilyen indokkal is, mégis elkapkodnák a nyitást, az több lenne, mint hülyeség: az bűn lenne. (Lásd még Portugália esetét, ahol karácsony környékén, csak pár napra, felfüggesztették a korlátozásokat, egy hónapra rá meg annyi beteg lett, hogy majd összeomlott az egészségügy.)

 

[ Azóta, a járvány újabb fellobbanásával fájdalmasan időszerűtlenné is vált az egész. El is van felejtve, remélem, elő se húzzák már. ]

 

* * *

 

Ami még a politikát illeti, időközben az ellenzék is mintha mutatott volna némi életjeleket, mármint hogy kinyilvánították, hogy közös listán fognak indulni, előválasztásokat tartanak, hogy majd mindenhol egy közös jelöltet indítsanak a Fidesszel szemben. Ha ezt véghez is viszik, és hozzáadjuk Fidesz sorozatos fiaskóihoz, így együtt talán már nem is annyira lefutott a 2022-es megmérettetés, már-már el tudom képzelni, és vélhetőleg Orbánt is kísérti, hogy a végén még legyőzik – hogy hiába betonozott 10 évig, a csillagok jelenlegi szerencsétlen állása, a nép politikai állhatatlansága, meg az ellenzék minimális erőfeszítése így együtt esetleg mégis áttörik a halálcsillagnarancs védelmét.

 

Bár mondjuk, lehet, hogy jobban járna az ellenzék, ha nem nyernének, egyfelől mert egy 18 tagú koalíciónak nagyon hamar kiütközne a működésképtelensége, főleg egy ilyen határozott vezetést követelő helyzetben. Másfelől meg a Fidesz már annyira beépül mindenhova, bezsebelt, felvásárolt, zsebre vágott mindent ebben az országban, hogy ők is minden irányból be tudnának ártani – és akkor négy év múlva, ha nem hamarabb, jönne a feketeleves. Leghosszabb távon viszont akár ez lehetne a várva-várt végső pofon, ami nélkül, nagyon úgy tűnik, az ellenzék egyszerűen nem hajlandó nemcsak együttműködni, hanem rendesen egyesülni – mert a nélkül egyszerűen lehetetlen hatékonyan kormányozni, megtartani a hatalmat. (Megszerezni is legfeljebb akkor, ha az egész világ a fejére áll. De inkább abbahagyom a spekulálás, mert a végén még úgy hangzok, mint valami elismert politikai elemző.)

 

Nem csoda így az sem, hogy Orbán igyekszik beindítani a választási osztogatást, ezúttal nem krumplival, hanem a fiatalok adómentességével. (Hiszen, mint tudjuk, ez az a korosztály, amelynél kifejezetten rosszul állnak.) A válsággal együtt járó általános költekezés közepette ez nem akkora tétel, hiszen ők keresnek a leggyengébben, sokan még iskolába járnak, számosan külföldön vannak, és demográfiailag sincsenek túl sokan. És a jelenlegi helyzetben nehezebben osztogatni is. (Illetve Varga Mihály óvatos duhajsága itt is tetten érhető, szerencsére.)

 

[ Ehhez annyi jutott még eszembe, hogy pont a Fidesz választói bázisát, az idősebbeket tépázta meg legerősebben a járvány: még egy ok, amitől billeghet a korona. ]

 

* * *

 

Még itt a politika és a járvány nexusában, ami az EU-t, annak járványban játszott szerepét, az elbaltázott vakcina beszerzést illeti: alapjában nem lett volna az rossz ötlet, mert így, elvileg, rendezettebben, olcsóbban és igazságosabban oltathattuk volna be magunkat, mert erősebb pozícióból tárgyalhattunk volna a gyártókkal, a tagállamoknak pedig nem kellett volna egymással versengeniük. A probléma az, hogy 1) „Pénz beszél”, és ha van, aki ráígér az EU-ra, az vélhetőleg nem fog hátrányba kerülni vele szemben. (Valamint a gyártók is könnyebben teljesítik egy kis ország pár milliós rendelését, mint egy kontinens, több százmilliósát.) 2) Az EU megszokott bürokratikussága, lomhasága, ami az első, ami mindenkinek az eszébe jut róla, és ami akkor is ellene hangolja a közvéleményt, ha most részben a köz biztonsága érdekében zajló vizsgálatok miatt húzódik a vakcinák engedélyezése.

 

Illetve a felelősség kérdése: az EU-ban nincsenek hozzászokva, hogy felvállalják azt, zöld lámpát adjanak valaminek, ami nem ment át a teljes, jól dokumentált és háromszorosan túlbiztosított eljáráson. (Meg általában, ami a különféle bizottságokban szokott menni, a felelősség szétterítése és egymásra tologatása…) Kína, az oroszok meg Orbán viszont megreszkírozhatja, hogy valami esetleg nem úgy sül el, részint mert a népnek úgysincs más választása; részint, mert a főnöknek megéri a kockázatot: ha ugyanis nem javul a helyzet hamarosan, akkor úgyis le lesz váltva. Valamint egy-két millió beoltott, akiknek a jelek szerint nagyon nem ártott meg a szer, legalábbis ahhoz már elegendő indikációnak tűnik, hogy az oltással jobb, mint nélküle: nyilvánvalóan jobb volna a teljes biztonság, de még ha az oltásba történetesen bele is halna mondjuk 2 ember, az még mindig kevesebb, mint az a 100, aki a vírusba hal bele nélküle. (Ezek a számok természetesen fiktívek, csak a példa kedvéért mondom, nem állítom, hogy bárki is belehalna az oltásba.)

 

Egy szó, mint száz, az EU továbbra is keresi a helyét a járványhelyzetben, igyekszik bizonyítani a hasznosságát – nem túl nagy sikerrel.

 

* * *

 

Beszéljünk még a vakcinákról. Mindenekelőtt adózzunk elismeréssel a tudománynak: nagyszerű teljesítmény volt ilyen rövid idő alatt a világ kezébe adni az eszközt, ami véget vethet a járványnak, és elképzelhetjük, hogy meddig tartana és hogy nézne ki az nélküle. (Bár a mutációk okozhatnak még csalódást. A másik, amit jól eltaláltak, az a napi halálesetek száma Magyarországon, a napi 100-200-zas előrejelzéssel, amikor még alig volt egy néhány. Nem maga a linkelt bejegyzés a lényeg, hanem az annak első bekezdésében hivatkozott másik.)

 

[ Reméljük az újabb előrejelzés, ami napi 500 halottat emleget, már tényleg túlzás. ]

 

Ugyanakkor. Bár a tudomány eredményei vitathatatlanok, és nemcsak a járvánnyal kapcsolatban, azt sem árt látni, hogy egyrészt távolról sem mindenható, másrészt nem is csak jó dolgokra használják: erről is szól majd a könyv mostani része. A vakcinával kapcsolatban is figyeljük meg, hogy a munka oroszlánrészét továbbra is a természet, a saját immunrendszerünk végzi el, mi csak beindítjuk azt. Az se kis dolog ugyan, de ha csak az volna, akkor megnézhetnénk magunkat. Illetve általában is, ha megnézzük, hogy mit tud az élet, milyen elképesztően kifinomult és összetett gépezet már egyetlen sejt is, nem is beszélve az egész szervezetről (meg az agyról) – ahhoz képest mi nem sokkal teszünk többet, mint kavicsokat (molekulákat) szórunk, olajt öntünk ebbe a gépezetbe, hogy a nekünk megfelelő pontokon akasszuk a működését, vagy kenjük meg a csapágyakat. (Legalábbis a legtöbb gyógyszer így működik – az mRNS vakcina már egy fokkal tovább lépett ennél.) Attól mindenesetre nagyon messze vagyunk még, hogy magunk legyünk képesek összerakni ilyen szerkezeteket, vagy, hogy tetszőleges módon átszabhassuk azokat, ad abszurdum életet teremtsünk az élettelenből. (Gondoljunk különösképp a halálra, és hogy az továbbra is ugyanolyan elkerülhetetlen, mint valaha.)

 

Figyelemreméltó aztán a vakcinák közötti különbség, a működési mechanizmusuk tekintetében is, de főleg, hogy mennyire másképp állnak hozzájuk az emberek, kiváltképp az oroszhoz meg a kínaihoz, melyekre rendesen átragadt az előállítóik rossz imidzse. Mert arról, hogy „kínai”, mindenkinek a bóvli ugrik be elsőnek; a Szputnyikot (= útitárs) pedig a szovjet időkig visszanyúló ködösítés, dezinformáció és fake news, önkényuralmi berendezkedés, illetve nem túl csúcs technológiájuk emlékei teszik nehezebben elfogadhatóvá az emberek szemében; valamint annak is vannak áthallásai, hogy az emberélet sem volt túl drága náluk – és mostanság sem csak vakcinával kezelnek embereket, hanem Novicsokkal és polóniummal is. Ennyit számít az imidzs, akkor is, ha a konkrét dolog, a vakcina, akár jó is lehet. Megnyugtató azért, hogy Orbán szerint a kínai a legjobb. (Na persze: csak egy újabb példa, amikor nem szó szerint kell érteni, amit mond. Úgy értette, hogy annyira szeretné, hogy elfogadjuk a kínait, hogy e célból maga is hajlandó odanyújtani a vállát.) Egyszóval időnként azért visszaüt az álnokság.

 

[ Azóta más politikusok is bevállalták a kínait, így Áder és Bayer is – kár, hogy az olimpikonjaink viszont nem, pedig, ha megtették volna, azzal valóban példát mutathattak volna, ellensúlyozhatták volna a soronkívüliségük keltette visszatetszést. ]

 

A nyugati variánsról, a Pfizer-BioNTech féle oltóanyagról meg az a benyomásom, hogy high-tech, de egyszersmind elég kiforratlan is, főleg ez a -70 fokon való tárolás. Ettől még, úgy tűnik, működik – de vélhetőleg van mit finomítani a technológián.

 

No és persze a magyar részvétel az elkészítésében, Karikó Katalin hányatott története. Ahogy Magyarországon kirúgták, (most meg hirtelen díszpolgár lesz Szegeden), aztán disszidált, de külföldön is évtizedekig semmibe vették, és hogy ez így is maradt volna, ha most nincs ez az Armageddon – mire hirtelen megjött a nagy megvilágosodás, és már Nobel-díjat adnának neki. Egyébként, ha valaki csak fél füllel fülelt, annak úgy tűnhetett, mintha az oltás kb. egyedül az ő érdeme volna, a média, mint rendesen, ezt is fölnagyította. Ez azért nem így van: fontos szerepet játszott benne, azt oldotta meg, hogy az oltóanyag ne okozzon gyulladásos reakciót – de sok más ember munkája is benne van, természetesen. (Ezen kívül pedig nem tudom nem érezni a párhuzamot az ő mellőzöttsége és a sajátom között, elnézést. Illetve lásd a mondást, mely szerint „a hirtelen jött sikerhez sok idő kell”.)

 

Néhány gondolat a vakcina áráról. Hallani zúgolódásokat, hogy a gyógyszergyárak most betegre keresik magukat, stb… Nos, nyilván, pofátlanul profitálni most sem kellene – viszont a megérdemelt nyereséget sem szabad elvenni tőlük, egyrészt mert tényleg ilyen gyorsan prezentálták az anyagot, másrészt meg, hogy legközelebb is megtegyék. Ráadásul, ha belegondolunk, pár ezer forint egyáltalán nem sok egy életért, az egészségért, főleg, hogy mindenféle vackokra, (mi több, mérgekre), jóval többet szórunk el. (Miközben bele sem gondolunk, hogy tulajdonképpen az életünkkel, a drága időnkkel fizetünk a több százezres telókért.)

 

[ Meg ahhoz képest is olcsó a vakcina, amennyit az ország lezárása, a járvány miatti gazdasági visszaesés, a betegek ápolása kóstálnak. Ami viszont meglepett, hogy az amúgy sem túl népszerű kínait a többihez képest eléggé drágán mérik. (Bár a rossz hírének még akár jót is tehet, mert, ha ilyen drága, akkor biztos jó is – gondolhatják az emberek.) ]

 

No és a legújabb kedvencem is erről a környékről került ki, ahogy az olimpikonok megoldották a kör négyszögesítését, mikor is, igazán példamutató módon, úgy kértek (és kaptak) oltást sok veszélyeztetettebb embert megelőzve, hogy közben elsőbbséget, azt nem kértek. Úgyhogy, ennek apropóján, a mai levél másik témája a profi sport lesz.

 

Facebook megosztás ezzel a linkkel.

 

(Érdekes lehet még ez a link, ahol követni lehet a vakcináció alakulását a világban.)

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr616431664

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása