(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. A művészet funkciói és befogadása
1.1. A művészet funkciói
1) A művet körülvevő emberek
Alapvetően háromféle érdekelt van:
● Az alkotó
● A befogadók
● A közvetítők, az ipar
Az első kettő rögtön adja magát: az alkotó, aki elkészíti a művet és a befogadók, akik „fogyasztják”, befogadják azt. A harmadik csoport közvetít e kettő között: ők az ügynökök, a könyvkiadók, a zeneipar, a filmforgalmazók, a TV csatornák, és így tovább, egy egész hatalmas iparág – mely terjeszti műveket, egyúttal kiveszi a maga hasznát belőlük, illetve a saját érdekeinek megfelelően befolyásolja a piacot.
2) A mű funkciói
Mi mindenre lehet jó egy alkotás? Különösen a következőkre:
● Gyönyörködtetés
● Elgondolkoztatás, üzenetek, tanulságok (illetve ismeretek) átadása
● Nevelés
Lásd például a Szomszédok sorozat népnevelő célzatú kiszólásait. Továbbá az sem ritka, hogy a közönség önös célú befolyásolására használják a műveket, gondoljunk csak a kommunisták vagy a nácik propagandafilmjeire.
● Szórakoztatás
Mint az egyszerű akciófilmeknél.
* * *
Lásd ehhez ‘A minőség felismerése a művészetben’ témában, hogy a jó művek gyakran egyszerre több funkciót is be tudnak tölteni, egyszerre lehetnek szépek és okosak, stb… Lásd továbbá az ‘Alkotás’ témában a többcélúságot.
3) Motivációk
* * *
A művészet funkcióit illetően lásd még ‘A kultúra és az ember’ témában a kultúra társadalmi, politikai szerepét, hogy az kohéziót biztosít.
1.2. Műértés és műérzés $
A műalkotásokat egyfelől lehet érteni, lehet elemezni a szerkezetüket, a tartalmukat, meg lehet érteni a bennük található utalásokat, az eredetüket és a hatásaikat, stb… Ez a műértés.
Másfelől a műveket lehet érezni: ez az, amikor egy zene vagy egy kép szépsége megérint, vagy meghatódunk egy történeten. Ezt nevezem „műérzés”-nek.
Ez tehát két külön dolog; és attól még hogy valaki ért egy művet, nem feltétlen érzi is – és fordítva. Milyen jellemzői vannak a műértésnek és a műérzésnek?
|
Műértés |
Műérzés |
|
A mű megértése, elemezgetése |
A mű átérzése |
|
Ész illetve műveltség kell hozzá. |
Szív kell hozzá. |
|
Tanulható |
Nem tanulható |
|
Objektívabb |
Szubjektívabb |
Hogy így elválasztom egymástól a két fogalmat, természetesen azért nem arról van szó, hogy valaki vagy teljesen műértő vagy teljesen műérző: ezek különböző fokig jellemzik az embert, és keverednek benne. Mindenesetre vannak befogadók, akik inkább értik, és akik inkább érzik a műveket.
Ha teljesen magunkévá akarunk tenni egy művet, akkor mindkét fajta megközelítésre szükségünk van.
2.1. Jelentése és jelentősége
1) Mi az ízlés?
Az embert különféle motivációk mozgatják, adnak neki kellemes és kellemetlen érzéseket; ilyenek többek között a táplálkozás, a szerelem az esztétika vagy a humor is. Egyfelől a különböző motivációk emberről-emberre különböző erővel vannak jelen: van, akit az evés izgat jobban, mások inkább a szépségre fogékonyak. Másfelől viszont motiváción belül is változó, hogy mit mennyire kedvelünk: valaki a sósat szereti, valaki az édeset; van, akinek a komolyzene a kedvence, másnak meg a heavy metal, stb… Ezt az utóbbit nevezzük ízlésnek.
2) Ízlés és evolúció
2.2. Az ízlés formálódása
1) Beépített és szabad ízléselemek
Bizonyos dolgokat az emberek viszonylag egyformán kedvelnek. Ilyenek például az alapvető ízek: bár itt is vannak különbségek, (az egyik ember édesszájúbb, a másik inkább a sósat szereti,) alapvetően azonban ezek az érzületek úgy vannak megtervezve, hogy egyeseket kedveljünk, másokat utasítsunk el: nagy általánosságban az édeset kellemesnek, a keserűt kellemetlennek találjuk. Nyilván, ez nem véletlen: a cukor hasznos az emberi test számára, a só is kell, a keserű dolgok viszony gyakran ß károsak – érthető tehát, hogy az evolúció miért építette belénk ezeket az ízléselemeket.
A szabad ízléselemek pedig azok, ahol a természet nem szól bele, hogy mit szeressünk: az abszurd humort vagy a szóvicceket; a komolyzenét vagy a heavy metalt; vagy hogy konkrétan melyik ételt, a marha- vagy a birkapörköltet; és így tovább.
2) Az ízlés nagyrészt tanult dolog
Az ember ízlése viszonylag hosszabb ideig változik, tovább annál a kb. 6 évnél, amikorra a személyiség alapvonásai már kialakulnak – felnőtt korban azonban már meglehetősen ß stabil.
Az ízlés kétféleképpen tud alakulni:
○ Felfedezés
Ez alatt azt értem, amikor valaki először találkozik valamivel, amit egyébként, látens módon már kedvel; gondoljunk például a tömegek azonnali fogékonyságára a Rock and Roll-ra, amikor az először megjelent. Ilyenkor nem mondható, hogy az ízlés megváltozna – amíg azonban az ember nem találkozik egy dologgal, nem is tudja, hogy létezik, addig, aktívan legalábbis, nem is kedvelheti, másban keresi az örömet. Ennyiben tanul az új értesüléssel, megtudja, felfedezi, hogy mi a jó neki.
○ Formálódás
Vagyis amikor ténylegesen meg is változik az ízlés. Ez történik gyerekkorban a család hatására, és folytatódik nagyjából ameddig az ember fel nem nő, idővel egyre inkább a családon kívüli hatások révén.
Fontos hatást gyakorolnak ez ügyben a barátok, a társaság is: a kialakulatlan ízlésvilágú fiatalok ugyanis igénylik a követhető mintát, a megerősítést, könnyen konformálódnak, hasonulnak az őket körülvevőkhöz, átveszik a csoport ízlését. ß
2.3. Az ízlések változatossága
Az ízlések több tekintetben: emberről-emberre, csoportról-csoportra (illetve népről-népre), korról-korra, kultúráról-kultúrára is igen változatosak.
Jellemző továbbá, hogy az ember úgy véli, hogy az a jó, ami neki tetszik, az ő ízlése a jó ízlés.
Helyes ízlés valószínűleg nincs.
Mik mutathatnak erre azoknak is, akinek egyébként ingere van másképp gondolni? Vegyük például azt, hogy az egyik ember sült krumplin nő fel, a másik meg rizsen – persze, hogy mást szeretnek, és miért volna az egyik jobb a másiknál: a táplálkozás terén talán egyszerűbb elvonatkoztatni a helyes ízlés elképzelésétől. Vagy, vannak félénkebb, érzékenyebb emberek, és vannak rámenősök, nyomulósak, és ha megpróbáljuk beleélni magunkat a helyükbe, beleérezhetünk, hogy személyiségük révén egyik a komolyzenét, a másik meg a rockot szereti – anélkül, hogy bármelyikük előbbre való volna.
2.4. Ízléscsoportok
Többféle olyan csoport van, melyben hasonló az tagok ízlése:
● Hasonló ízlésű, de máskülönben különösebb kapcsolatban nem álló emberek
Mondjuk, akiknek a kék a színük, vagy akik kedvelik a tudományos-fantasztikus irodalmat.
● Rétegízlés
Vagyis, hogy a különböző társadalmi rétegeknek (munkásosztály, középosztály, felsőbb körök) rétegen belül meglehetősen hasonló, közöttük pedig eltérő az ízlésük; például a munkások között népszerűbb lehet Lagzi Lajcsi, a középosztálynál pedig a filmdrámák. (@@ A felsőbb körökre valami jó példa?)
● Szubkultúrák
Egy egész kultúra tagjai között azért meglehetős különbségek vannak ízlés tekintetében; például magyar ember is van, aki a komolyzenét kedveli, és van, aki a rockot – a rockerek viszont már mind a rockért rajonganak…
Végül lásd ‘A csoportok alapvető jellemzői’ témában, hogy mitől lehetnek hasonlóak egy csoport tagjai: egyfelől attól, hogy a hasonlók keresik egymás társaságát, másfelől pedig már a csoport tagjaiként hasonlóvá válnak egymáshoz.
