HTML

Egyvilág - Fórum

Ez az Egyvilág című könyvhöz tartozó fórum. A könyv részletes bemutatása és a teljes szövegű kézirat a www.egyvilag.hu címen található, a szerzői joggal kapcsolatos nyilatkozattal együtt.

Facebook-csoport:
Érdekes egy világ!

Facebook lap:
www.facebook.com/Egyvilag

Email: egyvilag@gmail.com

Friss topikok

  • Szalay Miklós: Ez nincs benne a fentiben (még), viszont egy értelmesnek tűnő osztályozása a személyiségtípusoknak... (2023.03.10. 23:42) Embertípusok
  • Szalay Miklós: Kiegészítés Karikó Katalin kapcsán: Ezt utólag írom hozzá, mert úgy érzékelem, hogy a Karikóról í... (2023.02.09. 20:14) Külföld (2023. január)
  • Szalay Miklós: Ami némileg elsikkadt, hogy van olyan fajta is, amit meg lehet csinálni, pénzügyileg sem annyira b... (2022.05.01. 15:07) A metaverzum és társai
  • Szalay Miklós: Orbán rendszerét még ki lehet egészíteni: ● A családtámogatási rendszerrel ● Az intézményi szövet... (2022.04.04. 22:00) Politika, választások (2022. február)
  • Szalay Miklós: Hozzá kell tenni a fentihez, hogy azért nem minden súlyosan bántalmazott, büntetett, rosszul nevel... (2021.12.29. 18:03) Elvek, szabályok, normák

Versengés és együttműködés

2016.11.03.

 

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

 

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

 

1.   Bevezető a gazdasági témákhoz

Jelen téma a gazdasággal foglalkozó témák első darabja, melyekből jó néhány van. Két fejezetbe soroltam őket: az első fejezet inkább elméleti, a második inkább gyakorlati szempontból mutatja be a gazdaságot, annak fogalmait, jelenségeit, szabályszerűségeit, intézményeit és működését.

2.   A versengés és együttműködés példái, elterjedtsége

A versengés és az együttműködés két alapvető módja annak, hogy hogyan nézzünk szembe a világgal, hogyan próbáljuk kielégíteni a szükségleteinket, hogyan viszonyuljunk egymáshoz.

A versengésnek és együttműködésnek több különböző szinten, számtalan példája van:

1)    A versengés példái

o  Élőlények közötti versengés

o  Egyének közötti versengés

o  Csoportok, szervezetek közötti versengés

Míg csoportok között a versengés, csoportokon belül az együttműködés a jellemzőbb.

Lásd továbbá az ‘Ideológiák’ témában a szabadság ideológiájának szétsugárzását, a versengés elterjedését a különböző területek között.

2)    Az együttműködés példái

o  (Gépek, biológiai szervezetek alkotórészeinek „együttműködése”)

o  Élőlények közötti együttműködés

o  Egyének közötti együttműködés

o  Szervezeteken belüli együttműködés

o  Szervezetek közötti együttműködés

* * *

Az elmondottakból az is látható, hogy a versengés és együttműködés a különböző szinteken, rendszerekben egymás mellett létezhet: bizonyos emberek versengenek, mások együttműködnek egymással; a piacon is vannak versenytársak és partnerek; és így tovább…

3.   A versengés és együttműködés eredete

3.1. A versengés eredete

·     Az életfeltételek szűkössége, az evolúció

·     Öntudat: az önérdek felismerése

3.2. Az együttműködés eredete

·     Biológiai okok

o  Egyéni szelekció

o  Azon gének sikere, melyek más egyedekben is támogatják magukat

o  Csoportszelekció

·     Öntudat

Az öntudat két irányból is segíti az együttműködést:

o  Racionalitás

o  Etika, mások helyzetébe való belehelyezkedés

·     Társadalmi okok

o  A kultúra hatása

o  A kapcsolatok, csoportok tartóssága

A tartós kapcsolatokban, csoportokban azért is megéri együttműködni, mert ha cserbenhagyjuk, a másik félnek meglesz a lehetősége bosszút állni, illetve a csoportban elterjedhet a rosszhírünk, így hamarosan olyanok is negatívan állhatnak hozzánk, akikhez addig semmi közünk sem volt, ki leszünk közösítve.

* * *

Végül, mind a versengés, mind az együttműködés képes erősíteni önmagát, például a következő módokon:

·     A viszonosság által

·     A konformitás miatt

·     A potyautaskodás másokat is arra ösztönöz

4.   Versengés, együttműködés és az ember

1)    A versengés ereje

Hogy az emberi természet mennyire versengő, mutatja például, hogy a versengéssel járó helyzetekben mások legyőzése gyakran fontosabb lehet a számunkra, mint maga az adott tevékenység.

Másrészt, gyakran akkor is versengünk, ha nem volna muszáj. Gondoljunk csak a sportra, vagy a fentebb említett összehasonlító szemléletre.

A versengés erejét, az összehasonlító szemléletet megéri kihasználni. Így tesz például a piacgazdaság, a fogyasztói társadalom is, rájátszik arra, hogy szeretünk túltenni a másikon, többet birtokolni nála, ezáltal is arra késztet bennünket, hogy többet dolgozzunk, többet fogyasszunk, támogassuk a rendszert. A rendszer egyúttal meg is erősíti bennünk az említett tulajdonságokat, azt mondja: igen, az a siker, ha túlteszel a másokon, akkor vagy menő ß, ha több mindened van, mint nekik.

2)    Az ember adottságai az együttműködésre

Bizonyos adottságaink kifejezetten támogatják, hogy együttműködjünk egymással. Például:

o  Testi-lelki képességek

Így a beszéd képessége, vagy a nemi munkamegosztást lehetővé tevő tulajdonságaink.

o  Rugalmasság

Abban az értelemben, hogy az ember sokféle specialistává képes válni, akik aztán hatékony munkamegosztásra képesek, hatékonyan együtt tudnak működni egymással.

5.   A versengés és együttműködés előnyei és hátrányai

5.1. A versengés előnyei

·     Kiválogatódás, evolúció

Melyek nélkül többek között ember sem lenne.

·     Ösztönzés

Ami, ismerve az embert, gyakran elkél.

·     Egyszerűség és robosztusság

A versengés mechanizmusa egyszerű: adva vannak bizonyos egységek (pl. emberek, vállalatok), és ezek mindegyike igyekszik túltenni a többieken. És lényegében ennyi: nincs szükség specializációra, a résztvevők koordinálására, nem kell küzdeni a potyautasok ellen – miközben az együttműködés esetén minderre szükség lehet.

A robosztusság annyit tesz, hogy a versengés mechanizmusa sokféle körülmények között képes működni, nincs sok előfeltétele. Nem kell biztosítani a specialisták kiképzését, a koordináció rendszerét, és így tovább. Továbbá, egy egyszerű mechanizmus nehezebben is romlik el.

Lásd továbbá ‘A piac előnyei’ témát.

5.2. A versengés hátrányai

·     Az együttműködés előnyeinek elveszése

Melyekről mindjárt szó lesz.

·     A piac hátrányai

Különösen a tervezetlenség, az egyenlőtlenségek, a pazarlás és a rövidtávú szemlélet (azaz, hogy aki rövidtávon nem elég sikeres, azt a rendszer kirostálja, ezért nehéz hosszabb távra tekinteni).

Lásd ezekről ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában.

·     A versengés emberi hátrányai

Különösen:

o  A versenynyomás (Azaz amikor már túl sok az ösztönzés.)

o  A döntéskényszer, kockázatviselés és bizonytalanság, ami a versengésben való részvétellel jár

o  A monotonitás, beszűkülés és standardizáció, melyek az iparizált gazdaságban fenyegetik a hatékonyságra törekvő, specializálódó munkavállalókat; valamint

o  Az elidegenedés, a közösség bomlasztása, kivált, hogy az emberek versenytársat, ellenfelet látnak egymásban. (Az együttműködés, ellenben, összetart.)

·     A verseny képes lehet felszámolni önmagát.

5.3. Az együttműködés előnyei

1)    A csapatban élés, együttműködés előnyei az állatoknak

2)    Közhasznú javak

Közhasznúak azok a javak, melyeket az egyedek önállóan nem volnának képesek létrehozni, együtt viszont igen, és ezt követően a dolog hasznait mindannyian élvezik. $

Közhasznú jószágra több szinten sok példát lehet hozni:

o  A sejtek közösen képesek létrehozni az agyat, amely aztán okosan képes irányítani az élőlény viselkedését, így az megszerezhet mindent, amire a sejteknek szükségük van.

o  Az élőlények egyedei, például a termeszek, összefogva képesek felépíteni olyasmiket, mint egy termeszvár, amely védett otthont biztosít a számukra.

o  Az emberek közösen gátak közé tudják szorítani a folyókat.

o  A vállalatok egymással kartellt alkothatnak, melynek révén magasabb áron tudják értékesíteni a termékeiket.

o  Az országok összefogva hatásosabban léphetnének fel a globális problémákkal szemben.

A közhasznú javakhoz hasonlóak a közjavak. Közjavaknak az olyan javakat nevezzük, melyek eleget tesznek a következő két kritériumnak:

o  A fogyasztásukból nincs mód kizárni senkit sem.

o  Attól, hogy valaki fogyasztja őket, nem csökken a rendelkezésre álló mennyiség.

Példa: közjószág mondjuk egy világítótorony, merthogy mindenki, aki arra jár, láthatja annak fényét, nincs tehát mód a kizárásra. Másrészt attól, hogy valaki látja a fényét, más ugyanúgy láthatja azt, nem csökken tehát a mennyiség.

Egy másik, klasszikus példa a nemzeti védelem, mely, kizárás nélkül, az ország minden lakosát védi, és attól, hogy közülük egyeseket megvéd, ugyanolyan mértékben védi a többieket is. Közjószág továbbá a levegő is: mindenki vehet lélegzetet, és azzal, hogy én lélegzetet veszek, nem csökken más lehetősége ugyanerre.

A közjószágok nem ugyanazok, mint a közhasznú javak, de van közöttük átfedés.

 

kozhasznu_es_kozjavak.png

 

A metszetben elhelyezkedő dolgokkal az a gond, hogy gyakran túl kevés van belőlük. Ennek az az oka, hogy egyfelől közös erőfeszítés kell hozzájuk, másrészt viszont azokat sem lehet kizárni a fogyasztásukból, akik nem járultak hozzá a létrehozásukhoz. Emiatt aztán mindenki ösztönözve van a potyautaskodásra, arra, hogy kivonja magát az erőfeszítésből, hiszen a többiek munkájának gyümölcsét úgyis élvezheti majd: hadd építsék csak fel a többiek a világítótornyot.

Különösen igaz ez, ha nagyon költséges dologról van szó, melyhez nagyon sok egyén hozzájárulása szükséges. Ilyenkor az összköltséghez képest az egyén hozzájárulása nagyon kicsi, a beruházás gyakorlatilag akkor is ugyanúgy elkészül, ha ő kivonja magát: annál nagyobb tehát az ösztönzés erre.

Hasonló a helyzet az úgynevezett „közlegelő tragédiája” esetén. Lásd róla ‘A piac alapjai” témában.

3)    Specializáció

Vagyis, hogy az együttműködésben résztvevők szakosodnak, mindeninek meglesz a maga speciális feladata (valami olyan, amit jól tud végezni), majd a munkájuk eredményét elcserélgetik maguk között. Így végül mindenkinek meglesz mindene, minden feladatot hatékonyabban végeznek, mindenkinek a munkaereje jobban ki lesz használva, és mind egyénileg, mind összességében többet termelnek, nagyobb eredményt érnek el.

(@@A leggyakrabban ez így van. Abban azonban nem vagyok 100%-ig biztos, hogy mindig, minden körülmények között mindenkinek megéri szakosodnia. Pl. nem lehetnek olyanok a cserearányok, hogy (egyeseknek) mégis megéri több mindennel foglalkozni? Közgazdász kollégák?)

Miből erednek a specializáció előnyei? Abból, hogy az egyedeknek korlátozottak és eltérőek a képességeik. Ha mindenki mindent maximális hatékonysággal tudna végezni, akkor mindenki megtermelhetne magának mindent. Ha pedig a képességek ugyan korlátozottak lennének, de egyformák, akkor nem lehetne javítani a feladatok elvégzésének hatékonyságán azáltal, hogy a különböző feladatokra az alapján osztjuk be a munkaerőt, hogy ki melyikben mennyire termelékeny.

Példák a specializációra különböző szinteken:

o  A különböző sejttípusok, szervek

o  Állati specializáció: a termeszek, hangyák, méhek és szimbióták specializációja; valamint a nemi specializáció

o  Az emberek specializációja a foglalkozást tekintve

o  A szervezetek, vállalatok specializációja

o  Az országok specializációja

A specializáció azonban nemcsak az együttműködéssel, hanem a versengéssel is kapcsolatba hozható: általa hatékonyabbá válik az egyed, nagyobb teljesítményre képes, így meg tudja előzni a kevésbé hatékonyakat, a kevésbé specializáltakat. Ezért is vonzó a specializáció mind az emberek, mind a vállalatok számára, különösen a maihoz hasonló iparizált világban, amelyben egyfelől minden lehetőség adott a specializációra, és amelyben, másfelől, a versengés is erős.

A másik a specializáció és versengés kapcsolatát illetően, a specialisták versengése, ahogy egy-egy állásért versengenek az (azonos képzettségű) jelöltek, ahogy szakmán belül dúl a presztízsharc.

4)    Az együttműködés összetart

Mely egy újabb előny: az együttműködők ugyanis partnerként, bajtársakként tekinthetnek egymásra, ez pedig közelebb hozza az embereket, erősíti a közösséget. A versenytársak ezzel szemben akadályozni próbálják, legyőzni igyekeznek a másikat – ami elidegenít, bomlaszt.

5.4. Az együttműködés hátrányai

1)    A közösségért hozott áldozat; a szuverenitás feladása

Az együttműködés érdekében ezekre általában szükség van az egyed részéről. Ilyen például, hogy az ember reggel felkel, bemegy a munkahelyére és dolgozik, vagy az, hogy alávetjük magunkat a törvényeknek.

Általában persze megéri meghozni az áldozatot, ha figyelembe vesszük, amit a közösségtől cserébe kapunk.

2)    Az ösztönzés hiánya

A versenyben, aki nem teljesít, az veszít, míg egy együttműködés kereteiben az ember gyakran akkor is részesül az előnyökből, ha maga keveset tett érte. Ezért aztán nem is feltétlen töri magát annyira, potyautaskodik.

3)    A specialisták érzékenysége

Specialistának lenni kifinomultsággal jár. A kifinomult specialisták jól teljesítenek a maguk területén – ám ha megbomlik az együttműködés, akkor nehezen boldogulnak, hiszen máshoz nem értenek, a különféle igényeiket csak mások segítségével tudják kielégíteni. (Szemben a generalistákkal, akik a speciális feladatokban kevésbé hatékonyak, viszont sokféle területen elboldogulnak.)

A specialistáknak, az együttműködésnek tehát a stabil körülmények kedveznek – míg a generalistáknak a változékonyság a terepük, és a versengés is működik ilyenkor is.

4)    Az együttműködés bonyolultsága, érzékenysége

Amiről már szóltam fentebb, hogy ugyanis specialisták kellhetnek hozzá, akiknek gondoskodni kell a kiképezéséről, koordinálásáról, továbbá rendszerint a potyautasok elleni védekezésre is szükség van.

Mindezek a hátrányok pedig gátolják, bomlasztják az együttműködést.

6.   Potyautasok

Potyautas az, aki a tőle elvárt hozzájárulás teljesítése nélkül, illetve jogosulatlanul részesül egy csoport együttműködésének előnyeiből. Ilyen például a szó szerinti potyautas, aki jegy nélkül utazik a vonaton, vagy az, aki több táppénzt vesz fel, mint ami járna.

A potyautasság az emberi együttműködés igen gyakori és súlyos problémája.

1)    Következmények

o  A potyautasok jobban járnak

o  A csoport többi tagja rosszabbul jár

o  Az együttműködés (gyorsuló) megbomlása

Gyorsuló, ugyanis a potyautasok léte azon túl, hogy önmaguk nem viselkednek együttműködően, másokat is potyautaskodásra ösztönöz.

o  A csoport meggyengülése

Az önzés kárairól általában lásd a ‘Racionalitás és önzés’ témában.

2)    Okok

Miért lesz valakiből potyautas? Nos, mindenekelőtt természetesen azért, mert így jobban jár. De egyéb okok is szerepet játszanak, különösen, ha meggyengülnek az együttműködést fenntartó társas, társadalmi erők, ha az ember azt látja másoktól, hogy másképp is lehet, mi több, a kultúra, a társas környezet kimondottan pártolja a potyautaskodást.

3)    A potyautasok változó sikere

A potyautasoknak nyilván akkor a legjobb, amikor kevés van belőlük a csoport méretéhez képest, a csoportnak kevés élősködőt kell eltartania. Mindazonáltal a potyautasok, számuktól függetlenül mindig jobban járnak az együttműködőknél, persze, hiszen mindazt megkapják a csoporttól, amit az együttműködők, anélkül viszont, hogy a közös erőfeszítésekhez hozzájárulnának. Ha azonban túl sok a potyautas, akkor már nekik is rosszabb lesz ahhoz képest, mintha mindenki együttműködne. (Nem beszélve arról, ha a csoporttal együtt ők is kiszelektálódnak.)

4)    A potyautasok kiszűrése, megbüntetése

Ez gyakran nem könnyű, illetve költséges.

Különösen: gyakran nem egyszerű megkülönböztetni a potyautasokat a valódi rászorulóktól. Azt érdemes itt látni, hogy a magukat rászorulóknak tettető csalók nemcsak azoknak ártanak, akik segítenek nekik, hanem a valódi rászorulóknak is, hiszen utóbbiaknak egyrészt kevesebb jut, másrészt kevésbé szívesen fognak segíteni rajtuk. Ez történik például, amikor az adománygyűjtések alkalmával az emberek azért nem adakoznak, mert úgy vannak vele, hogy „úgyis ellopják”, adományukat nem a rászorulók kapnák meg.

5)    Speciális potyautas szituációk $

A potyautasságot tágabban is lehet értelmezni.

7.   Az együttműködés megbomlása és fenntartása

Ami a megbomlást illeti, fentebb láttuk, hogy a potyautasok megjelenésétől hogyan lazul meg az együttműködés, hogyan ösztönöz a jelenlétük másokat is a potyautaskodásra, miképp gyorsul ettől az együttműködés bomlása.

A másik, amire itt utalni érdemes, az a híres fogolydilemma, melynek az a tanulsága, hogy két fél együttműködése gyakran annak ellenére is megbomlik, hogy mindketten jobban járnának az együttműködéssel. Erről ‘A piac alapjai’ témában lehet olvasni.

Ám az együttműködés fennmaradásának, fenntartásának is megvannak a módjai, eszközei:

1)    Önkéntes együttműködés

Az emberek gyakran különösebb kényszer, illetve érdek nélkül is együttműködnek. Mi készteti erre őket? Olyanok, mint az etika és a jóság, hogy az együttműködést helyesnek tekintik, örömet okoz nekik, hogy azzal jót tesznek másokkal. De önkéntes együttműködésre ösztönözhet a konformitás is, az, ha látjuk, hogy mások is úgy tesznek; illetve a szokás, ha úgy vagyunk vele, hogy az „a dolgok rendje”.

2)    Érdekvezérelt önkéntes együttműködés

Máskor az emberek még mindig külső kényszer nélkül, de már az érdekeiket követve döntenek az együttműködés mellett, például mert felfogják, hogy egy tartós kapcsolatban, csoportban azzal járnak a legjobban – ahogy arról fentebb szóltam.

3)    Kikényszerítés

Melynek két fő fajtája van:

o  Decentralizált kikényszerítés

Itt említhetők mindenekelőtt a társadalmi normák, például az a közkeletű, széles körben elfogadott szabály, hogy az utcán nem szemetelünk. A társadalmi norma azonban több, mint egy szabály, kényszerítő mechanizmus is járul hozzá, jelen esetben az, hogy az emberek ferde szemmel néznek arra, aki mégis eldobál ezt-azt, esetleg rá is szólnak. Mindez attól decentralizált, hogy a kikényszerítést nem egy központi, központilag megszervezett intézmény végzi, hanem az emberek, szétszórtan, helyileg.

o  Centralizált kikényszerítés

Ide tartozik a jog, és annak kapcsolódó intézményei, a rendőrség, a bíróságok, a büntetés-végrehajtás. Ebben az esetben tehát központi, központilag megszervezett intézmények fejtik ki a kényszert.

* * *

A kikényszerítés felsorolt módjai általában egymás mellett élnek, segíthetik egymást: a legtöbb helyen az emberek egy része meggyőződésből viselkedik rendesen, mások inkább érdekből, megint másokat pedig így vagy úgy rá kell szorítani arra. Másfelől pedig az egyénre egyidejűleg hatnak a szóban forgó hatások. Lásd még az ‘Elvek, szabályok, normák’ témában a társadalmi normák és a jog együttműködését.

És ahogy a potyautasokkal kapcsolatban már utaltam rá, bár általában megéri, az együttműködés fenntartása, kikényszerítése jelentős energiát követel, költséges. Ezért is érdemes megpróbálni olyanná tenni a rendszert, hogy minél kevesebb kényszert kelljen alkalmazni, minél olcsóbban lehessen biztosítani az együttműködést.

Végül itt lehet szólni az ösztönzők megfelelő megtervezésének fontosságáról, arról, hogy úgy állítsuk be azt, hogy milyen teljesítményért mi jár, hogy annak mentén az emberek a társadalomnak, vagy adott esetben a saját érdekünknek megfelelően viselkedjenek.

Lásd ehhez az ‘Érdekek’ témában azok kihasználását a jó ügyek előmozdítására.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://egyvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr911927357

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása