(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Szabadság – vagy jólét és biztonság?
Az emberek elsősorban jólétre és biztonságra vágynak. A szabadság – bár nem mellékes – de másodlagos a számukra.
Jól szemlélteti ezt a keresztény Isten hatalmának elfogadása; ami szintén arra mutat, hogy egy jóindulatú, kompetens és stabil diktatúra ellen a többségnek valószínűleg nem volna nagy kifogása. Csakhogy ilyen a valóságban nem nagyon van.
2. A demokrácia előnyei – a diktatúra hátrányai
1) A zsarnokság illetve a rossz vezetés elkerülése
A demokrácia nem is annyira a jó vezetésről szól, mint inkább a zsarnokság elkerüléséről, a rossz vezetők leváltásának lehetőségéről.
Egy diktatúrában ez ugyanis nincs meg, a hatalomra jellemző az önkény, az esetlegesség és az ellenőrizhetetlenség. (Illetve, ha még aktuálisan jól is csinálják, könnyen elromolhat.)
2) Alternatívák
Egy demokráciában jelen vannak a (politikai, világnézeti) alternatívák, azok szabadon versenghetnek egymással, pluralizmus van – szemben a diktatúrával.
3) Rugalmasság
A diktatúrák rugalmatlanabbak, nehezen reformálhatók. Egyfelől azért, mert a hatalom birtokosai általában nem akarnak változtatni a rendszeren, amelynek a hatalmukat és helyzetük egyéb előnyeit köszönhetik. Másfelől, még ha van is szándék a reformokra, félő, hogy ha kicsit engednek, az egész rendszert elmossa az ár.
4) A hatalom folytonossága, az utódlás
Egy demokráciában intézményes szabályok vannak a hatalom átadására-átvételére, arra, hogy sose legyen kétséges, hogy az kit illet, és biztosított, hogy az utód se legyen túl rossz. Egy diktatúrában ellenben az utódlás gyakran esetleges, nem ritkák a trónviszályok, és az utód képességei, szándékai is kérdésesek.
5) Szabadság
A diktatúrákban elnyomás van, a demokráciákban szabadság. Bár a jólét és biztonság előnyt élvez az emberek szemében, ahogy fentebb jeleztem, azért a szabadság sem mellékes.
6) Közérdek
Általában, a diktatúrában, de a demokráciában is igaz a következő:
A hatalom nagyrészt a hataloméheseket, a saját pecsenyéjüket sütögetőket vonzza.
Ezért aztán jellemzőbben nem is a legérdemesebbek kezébe kerül; illetve a politika hajlik a zsarnokságra. Lásd ehhez az ‘Állam’ témában a hatalommal való visszaélésről mondottakat.
Ezzel együtt a demokráciában a közérdek legalább bizonyos fokig érvényesül. Nem tökéletesen: lásd például itt a többség diktatúráját, a demokráciában zajló machinációkat, illetve ahogy a bennfentesek a köz kárára jól járnak. A diktatúrákban azonban könnyen ennél is rosszabb lehet a helyzet.
7) Magánkezdeményezés
A diktatúrák gyakran elfojtják a vállalkozó kedvet, a kreativitást, a civil társadalmat. A demokrácia (illetve a piac) engedi ezeket kibontakozni, kihasználja az energiájukat.
8) A demokrácia kompatibilitása a piaccal
Ez a két intézmény sokban hasonlít egymásra. Így például mindkettő:
· Decentralizált (a demokrácia pártjai, szervezetei, a hatalom megosztása: a hatalmi ágak között, továbbá a központi kormányzat és az önkormányzatok között – illetve a vállalatok önirányítása a piacon)
· Organikus (A demokráciában a politikai erők spontán keletkezése, dinamikája – illetve a spontán piaci folyamatok)
· Versengésre épül
Továbbá a demokráciák jellemzően jobban garantálják a magántulajdont, jobban biztosítják a piaci verseny szabadságát.
Az előbbiekkel szemben a diktatúrák centralizáltak, tervezettebbek, egyeduralmiak, erőfölénnyel operálnak. Továbbá jellemző rájuk a jogbiztonság hiánya, a korrupció és a gazdaság nagyfokú állami ellenőrzése, melyek nem jók a piacnak.
Végül itt jegyzem meg, hogy a diktatúráknak költséges, bürokratikus központi elnyomó, irányító, ellenőrző rendszerre van szükségük.
3. A diktatúra potenciális előnyei – a demokrácia hátrányai
1) Rend és stabilitás
Egy diktatúra erős keze nagyobb rendet és stabilitást teremthet. Különösen releváns ez a súlyosan megosztott, erőszakos helyeken – és jó egyrészt a gazdaságnak, mely fejlődéséhez stabilitás kell, de jó a népnek is, amely – bár elnyomás alatt – de biztonságban élhet.
A megosztott, erőszakos helyeken, ahol nincs meg a feszültségeket kontrollálni képes erő, illetve a megfelelő előfeltételek nélkül próbálják bevezetni a demokráciát, nyílt harcok törhetnek ki, a terror, a káosz lehet az úr. Másfelől, a konszolidáltabb, demokratikus országokban is irányváltások, ciklikusság, rövid távú szemlélet jellemezik a kormányzást; és a polgárok is jobban szabadjára lehetnek engedve, amivel nem biztos, hogy mindig megfelelően élnek.
Ugyanakkor, természetesen nem szabad megfeledkezni róla, hogy a diktatúrákban uralmon lévők kényétől-kedvétől függ, hogy mit tesznek a hatalmukkal, mi az ára a rendnek. Továbbá, az elfojtott feszültségek robbanásszerűen szabadulhatnak fel, ha az őket ellenőrzés alatt tartó hatalom meggyengül, eltűnik.
Lássuk továbbá, hogy a demokráciák kisebb rendjének, fegyelmének is megvan a pozitív oldala: például a visszafogott politikai torzsalkodás, a polgárok demonstratív véleménynyilvánítása segítheti a feszültségek feldolgozását, a kompromisszumok megtalálását; nem utolsósorban pedig ott van a polgárok szabadságának jó oldala.
Mellesleg, egy jól kézben tartott, stabil diktatúra sokszor a külföldnek is jobban jön, mint egy ingatag demokrácia. Már csak azért is, mert gyakran jobban lehet vele üzletelni, és mert nem jönnek a menekültek az instabillá váló országból.
2) Politikai hatékonyság
Egy diktatúrában potenciálisan hatékony lehet a döntéshozatal.
A meghozott döntéseket aztán jobban végre is lehet hajtani, egy hatékony, erőskezű rendszerben.
Ám nyilván ezzel kapcsolatban is kérdés, hogy kinek az érdekeit szolgálja a hatékonyság. Továbbá a központi hatalom elbürokratizálódhat, illetve különösen a kicsi (de nagyszámú) helyi ügyek intézése lehet hatékonytalan úgy, hogyha túl centralizált a rendszer, mindenről a központban döntenek.
3) A súlyos válsághelyzetek, társadalmi problémák kezelése
Ezek hatékonyabb kezelésének a lehetősége is megvan a diktatúrában. Miért?
o A hatékonyabb döntéshozatal és végrehajtás miatt.
o Mert népszerűtlen, de a probléma kezeléséhez szükséges intézkedéseket is meg lehet tenni.
o Mert egy diktatúra elvileg messzebbre tekinthet, hosszú távú programokat is végigvihet.
Példának vehetjük, ahogy az ókori Rómában vészhelyzet esetén diktátort neveztek ki, vagy napjaink Kínai egykepolitikáját.
A demokrácia viszont általában rövidtávra tekint: a pártoknak, a kormánynak mindenekelőtt a következő választást kell megnyerniük, és rendszerint a politikájukat is ehhez igazítják. Még ha bele is kezdenek valamilyen hosszabb távú projektbe, nincs rá biztosíték, hogy azt a következő kormányok véghez is viszik, illetve könnyen lehet, hogy a babérokat mások aratják majd le. Lásd még a ‘A piac gyakorlati hiányosságai’ témában a piac rövidtávú szemléletét.
És a diktatúrában is csak a lehetősége adott a fentieknek: a legtöbb diktatúra ugyanis buta, hamis ideológiák vezérlik őket, túl messzire azért ők sem tekintenek, illetve a kellő szándék sincs meg bennük.
4) Nagy alkotások
A diktátorok (császárok, királyok) gyakran indíttatást éreznek rá, hogy saját nagyságukat dicsőítendő nagy alkotásokat hozzanak, hozassanak létre, különösen, építkezzenek. Ezzel valóban maradandót alkothatnak. Vegyük csak a piramisokat vagy a moszkvai metrót.
Természetesen azonban nem mindegyik diktatúra építkezik, pláne jól. Például Magyarországon sem sok említésre érdemes keletkezett a kommunizmus idején. (@@Jobb példa?)
Ami a demokráciákat illeti, azokban nehéz megindokolni az ilyen jellegű költekezést, mert rögtön az a kérdés, hogy miért nem az emberek jólétére fordítják a pénzt. A demokráciák közberuházásai gyakran funkcionálisak, nem nagyon szeretnek olyasmire költeni, ami ezen túl van. (Amitől még a korrupció miatt többe kerülhetnek a kelleténél.) Lásd még ehhez az ‘Iparizált világunk’ témában az eredetiség és a műgond napjainkban tapasztalható visszaszorulását. $
4. A demokráciákban tapasztalható további visszásságok
1) A többség diktatúrája
Egy demokráciában fennáll annak a veszélye, hogy a többség elnyomja a kisebbséget; például ha pusztán a többségi elv érvényesülne, az aktuális többség megszavazhatná, hogy a kisebbségtől vegyenek el mindent. Ezért vannak a különböző demokratikus kisebbséget védő szabályok, például, hogy bizonyos törvények megváltozatása minősített többséget igényel, de ilyen a homogén választói körzetek kialakítása vagy a területi autonómia is. Ezekről némileg bővebben az ‘Állam’ témában lehet olvasni, a hatalommal való visszaélés megakadályozásának eszközei között.
2) A választások közötti kvázi diktatúra
Vagyis, hogy a demokráciákban is adott időre rábízzák a hatalmat valakire. (Nyilván, azért a megfelelő módon korlátozva azt). Nem arról van szó tehát, hogy minden kérdésben folyamatosan a nép dönt, a létező demokráciák sem abszolútak. Lásd alább a képviseleti és közvetlen demokráciáról mondottakat.
3) A politikai machinációk a demokráciákban is gyakoriak
Általános például a választók manipulálása, megvesztegetése. Lásd ehhez, amit itt írok a demokráciákban zajló osztogatásról, hazugságokról és demagógiáról. Manipulálhatják aztán a képviselőket is, a többi politikus, vagy a lobbisták. De machinálhatnak például a választókörzetek átszabásával, a választási szabályok áthangolásával, és így tovább… Lásd ehhez, amit az ‘Állam’ témában a hatalom bebetonozásáról írok.
4) A demokráciában sem feltétlen tudni az igazságot
Alapjában azért, mert bárki bármit állíthat. És gyakran állít is, ellentmondó nyilatkozatok születhetnek nap, mint nap, a nem túl jelentős ügyekben is; a szembenálló felek már-már automatikusan az ellenkezőjét állítják egymásnak. Ez aztán általános szkepticizmust szül a politikával szemben, elősegíti a demokráciából való kiábrándulást. (@@Én ugye elsősorban azt látom, ami Magyarországon folyik. Másutt is így van? Vannak kulturáltabb helyek?)
Persze a diktatúrában is hazudnak – de egyszerűbben. Egyfelől csak egy felől jön az áldás; másfelől konzisztensebb: megvannak az alapvető dogmák, és nem változik, hogy kinek hallatszik erősebben a hangja. (Ezáltal az illúziója jobban meglehet annak, hogy az igazat mondják – bár ez természetesen nem menti a hazugságot.) Nem utolsósorban az ellenzék is egységesebb lehet, és maga kevésbé szorul rá, hogy hazudjon.
5) Demagógia
A demagógia olyan politikai retorika, előadásmód, mely vágyakra, érzelmekre, félelmekre, előítéletekre épít, s közben könnyen elrugaszkodik a valóságtól, a racionalitástól.
Bár jellemzően a politikusokat hibáztatják érte, alapvetően az emberek igénylik a demagógiát, az ígérgetést, a leegyszerűsített magyarázatokat. Nehéz is a politikát őszintén csinálni, nehéz a szükséges, de kellemetlen intézkedéseket nyíltan kezelni, keresztülvinni.
Természetesen demagógia sem csak a demokráciákban van, a diktatúrák is alkalmazzák, de az előbbiben a visszásabb. (@@Mondható az, hogy a demokráciában jellemzőbb a demagógia? Pl. mert egy stabil hatalomnak kevésbé van rá szüksége, mint a demokrácia folytonosan versengő pártjainak, politikusainak.)
Érdemes látni még, hogy a válsághelyzetek kedveznek a demagógiának: amikor ugyanis rossz a helyzet, felfokozódnak a vágyak, az érzelmek.
6) A szavazók korlátoltsága és rövidlátása
Amit már csak a demagógiára való fogékonyságuk is mutat. Az emberek nagy része nem túl eszes, illetve nem érdeklik a távolabbi megfontolások – a demokráciában pedig a döntés (lehetősége) a nép kezében van. (Ráadásul, még akinek meg is van az esze, képes távolabbra látni, annak is megvan a maga baja; ideje, energiája neki sincs sok a közügyekre.)
A mérleg másik serpenyőjében viszont ott van, hogy ezt az árat lehet, hogy megéri megfizetni a zsarnokság elkerüléséért, illetve, hogy az átlag diktatúra sem jobb e tekintetben.
7) Anyagi kérdések
Először is, közismert, hogy a demokráciákra jellemző a megszorítás-osztogatás ciklusa. A választásokhoz közeledve a hatalmon lévők újraválasztásuk érdekében igyekeznek lendíteni a közhangulaton, gyakran állami költekezésbe, osztogatásba kezdenek – a választásokat követően azonban újra meghúzzák a nadrágszíjat. Ennek pusztán politikai céljai vannak, közben nincsenek tekintettel arra, hogy mivel jár ez a gazdaságra nézve, melynek vélhetően jobb volna a stabil gazdaságpolitika.
Másodszor, a demokráciában a választási kampányhoz, a győzelemhez fontos a pénz, a jelöltek, a pártok reklámozása, népszerűsítése nincs ingyen.
Harmadszor, a demokráciában a hatalmi helyzet elvileg nem jár kiemelkedő anyagi haszonnal; az elnököt, a miniszterelnököt sem fizetik meg különösebben kiemelkedően. Felmerül a kérdés: miért akarjon valaki hatalomra kerülni egyáltalán $?
A pénzen kívül persze lehet más is, ott van a becsvágy, a hatalomvágy, az idealizmus is. De valójában a háttérben jelentős anyagi hasznokról is szó van. Lehet ez „tiszta”: a hírnévből már önmagában hasznot húzhat az ember, mondjuk, ha a politikus ír egy szakácskönyvet. Ám gyakran másról van szó, a hatalommal való visszaélésről, korrupcióról, lobbi pénzek bezsebeléséről.
Láthatjuk egyúttal a pénz, a pénzes körök befolyását a politikára: akár a kampányok támogatásán, akár a lobbi tevékenységen keresztül történik ez, akár ha szimpla korrupcióról van szó. (Ami természetesen nyílt titok – a rendszer eredendő furcsaságáról viszont nemigen esik szó, arról, hogy miért akarjon valaki hatalomra kerülni, ha azt elvileg nem nagyon fizetik meg.)
8) Polarizáció
Gyakran jellemző a demokráciákra a politika polarizációja, szélsőségek felé tolódása.
Mi az eredmény? Megosztottság. Valamint ezért nincsenek valódi, tényleg középen álló pártok a politikában – pedig így lehetne mindkét oldal erényeit egyszerre felhasználni. Utóbbiról lásd erről az ‘Egy jobb világ’ témában.
Érdemes itt hangsúlyozni, hogy az alapvető szabályok meghatározásához (mint amilyen az alkotmány), és a hosszú távú projektekhez (mint például a népesedéspolitika, oktatáspolitika, vagy a hátrányos helyzetű kisebbségek felzárkózatása), széleskörű konszenzus szükséges.
Végül, a demokráciákra jellemző polarizáció ellenpontjaként tekintsük az egységet, amely a diktatúrákban jellemezheti az ellenzéket – hiszen a közös ellenség összeköt. (Bár ez sem mindenütt van így, az ellenzék is pártoskodhat magától, vagy az uralmon lévőknek sikerülhet megosztania azt.)
A szélsőségekről általában lásd a ‘Bal oldal - Jobb oldal’ témában. Lásd továbbá ‘A csoportok alapvető jellemzői’ témában a csoportokat összetartó erőket, hogy az egyének miért tartanak a csoportokkal, miért állnak be a legtöbben valamelyik táborba.
9) A demokráciák kifelé sem mindig angyalok
Tekintsük csak az USA illetve a CIA mesterkedéseit a világban Vietnamtól Nicaraguáig, Chilétől Kongóig. (@@Jobb példák?)
Nyilván, bizonyos fokig természetes, hogy mindenki a saját érdekeit védi – van azonban az etikusságnak egy elvárható szintje. Meg kell azonban hagyni, hogy az USÁ-hoz képest sokkal rosszabb is történhetett volna, mondjuk, ha a nácik nyerik a háborút, illetve az amerikaiak többször tényleg a jó ügy mellett avatkoztak be.
5. Demokrácia vagy diktatúra?
Milyen tanulságokat lehet levonni a kérdésre nézve?
1) Bizonyos helyzetekben a diktatúra elvileg működhet jobban, mint egy demokrácia
Különösen a következő esetekben:
o Ahol az alapvető stabilitást, életfeltételeket kell biztosítani
o Erősen megosztott, erőszakra hajlamos társadalmakban
o Súlyos válsághelyzetek, társadalmi problémák esetén
o Ha a vezér jó szándékú és kompetens
De:
o Nem jellemző, hogy jól csinálnák.
o Megvan az ára. Lásd fentebb a diktatúra hátrányait.
o Még ha jól is csinálják éppen, könnyen félrecsúszik.
2) A (jól működő) demokráciának megvannak az előfeltételei
Így:
o Hogy ne legyen olyan a helyzet, amikor inkább a diktatúra a jobb. (Az előbb megfogalmazottak: alapvető stabilitás biztosítása, stb…)
o (Demokratikus) kulturáltság, mérsékelt opportunizmus
Hogy ugyanis az emberek illetve a politikusok tudjanak élni a szabadsággal, képesek legyenek a kulturált párbeszédre és versengésre, el tudják viselni, ha vesztenek, ne akarják kihasználni a rendszer jóindulatát, és szem előtt tartsák a köz érdekét is.
Lásd ehhez ‘A kultúra és az ember’ témában a kultúra hatását a társadalom lehetőségeire és működésére.
o Mérsékelt egyenlőtlenségek
Máskülönben a gazdagok könnyen kézben tarthatják a hatalmat így vagy úgy, illetve a sok szegény jó táptalajt biztosít a populizmusnak.
Mindezek folytán…
A demokráciát nehéz egyik napról a másikra bevezetni.
3) A demokrácia és diktatúra mérlege
o A demokráciának megvannak az előnyei, de nem csodaszer.
Talán a legfontosabb előnye pedig a zsarnokság elkerülése.
o Bizonyos esetekben lehet létjogosultsága a diktatúrának.
De jó, ha megvan a kiút lehetősége belőle.
o Nem feltétlen kell szélsőségekben gondolkozni: a rendszerek lehetnek bizonyos fokig demokratikusak, bizonyos fokig diktatórikusak.
6. Egyebek
1) A központosítás és decentralizáció skálája
Annak, hogy mennyire központosított egy rendszer, nem csak két állapota lehetséges, a teljes központosítás vagy a teljes decentralizáció: a központosításnak fokozatai vannak. Igaz ez a politikai és a gazdasági rendszerekre is, és jó látni, hogy a való világ rendszerei általában keverékek.
2) Az elvek és érdekek keveredése a politikai összetartásban
‘A csoportok alapvető jellemzői’ témában olvasható, hogy a csoportokat különböző erők tartják össze. Ide tartoznak többek között: 1) az elvek, a gondolkozás hasonlósága, illetve 2) az érdekek. E kettő keveredik akkor, amikor arról van szó, hogy miért tartanak az emberek egy-egy politikai mozgalommal.
Keverednek egyrészt egyénen belül: az ember részben az elvei miatt tart az adott mozgalommal, például a baloldallal azért mert szimpatikus számára a társadalmi igazságosság eszméje – részben azonban az érdekei miatt is, például mert ha a baloldal kormányra kerül, majd felemeli a minimálbért, és ezzel ő maga is többet vihet majd haza.
Elvek és érdekek keverednek továbbá egyének között is: egyesek inkább az elveik, mások inkább az érdekeik miatt tartanak az adott párttal, mozgalommal. Tekintsük csak az elvhű és a köpönyegforgató politikusokat. Mindkét fajta keveredés megvan alul és felül is.
3) A nép kezelhetősége
A politikának általában az a jó, ha a választók egyszerűek, kiszámíthatóak és befolyásolhatóak.
Igaz ez a diktatúrára, de a demokráciára is.
Továbbá így van ez nemcsak a választók, hanem a fogyasztók tekintetében is: a piac is a kezelhető fogyasztót szereti.
4) A közvélemény változékonysága
A közvélemény elég változékony tud lenni politikai kérdésekben. Emlékezzünk csak a rendszerváltást vagy az EU csatlakozást megelőző lelkesedésre, majd a rákövetkező kiábrándulásra Magyarországon. De lehet itt idézni, ahogy valamilyen fenyegetés felmerülése, illetve egy-egy győztes háború képes lendíteni a hatalmon lévők népszerűségén; vagy említhetjük a politikai váltógazdálkodást, amikor két párt váltogatja egymást a hatalomban, mert az aktuálisból mindig kiábrándul a nép.
5) Képviseleti és közvetlen demokrácia
Demokrácia alatt rendszerint a képviseleti demokráciát értik, vagyis azt, hogy a választók képviselőket választanak, az ügyeket pedig ezek a képviselők döntik el. A demokrácia abszolút formája azonban a közvetlen demokrácia volna, amikor az ügyeket maguk a polgárok döntenék el közvetlenül.
6) A politikai ciklus hosszának egyensúlya
Se az nem jó, ha két választás között túl kevés idő telik el, se az, ha túl sok.
7) Koalíciós kormányzás
Erre akkor van szükség, amikor egy politikai erő önmagában nem rendelkezik a megfelelő többséggel. Hátránya, hogy ilyenkor alkudozni kell kormányon belül, amivel csökkenhet a kormányzás hatékonysága, illetve fennáll a veszélye, hogy a kormány felbomlik. Másrészt a kompromisszumos irányvonal a társadalom nagyobb részének lehet kielégítő.
Itt érdemes szólni a „mérleg nyelvének” előnyös helyzetéről is. Ez azt jelenti, hogy ha van egy kisebb párt, melyre azonban nagy szükség van egy koalíciós kormány megalakításához, akkor ez a párt a méretéhez, támogatottságához képest jobb alkupozícióval fog rendelkezni, nagyobb hatalmat kaphat. Erre példa a viszonylag kicsi SZDSZ esete az MSZP-vel Magyarországon ß. (@@Jó ez a példa?)
8) Az egység megtartásának fontossága
A különféle mozgalmaknak, szervezeteknek, testületeknek fontos az egységük megtartása, különben frakciókra eshetnek szét, vagy elhagyhatják őket a tagjaik, esetleg a kilépettek a szervezet ellen fordulhatnak. Különösen, ha egyeseket hagynának távozni, az a többiek számára precedenst teremtene: ezért is nagy lehet a nyomás a tagokon a bennmaradásra. Kiváltképp igazak ezek a kimondottan erővel összetartott csoportosulásokra. Példaként említhető minderre a kommunista pártegység, a termelőszövetkezeti tagság, de az is, hogy a maffiából nem lehet kilépni ß. (@@Jó példák ezek? Jobb példák?)
Továbbá, a fennálló rendhez, a status quo-hoz ragaszkodók, különösen a diktatúrák számára fontos lehet az olyan felforgató, rendszerellenes szervezkedések, mozgalmak csírájában történő elfojtása, melyek lendületet nyerhetnének, és később már jóval nehezebben lenne harcolni ellenük. (@@Példa?)
Az ideológiák fontos szerepet töltenek be a diktatúrákban és demokráciákban; lásd ehhez itt fentebb, hogy az emberek igénylik a leegyszerűsített magyarázatokat. Lásd továbbá az ‘Ideológiák’ témát, benne a kommunista ideológiát, illetve a kommunizmus kudarcainak okait, továbbá a náci, a konzervatív és a liberális ideológiákat.
