(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   Állati elmék

Az állati elmék összetettsége különböző. Vannak állatok, amelyeknek nincs is elméjük, azaz legfeljebb a „számítógép” van bennük jelen, vagy még az se. A következő szinten már van elme, azaz lélek és tudat, de öntudat még nincs. Végül vannak, akikben az öntudat is feltűnik.

1.1. Ahol nincs elme

Ilyenek lehetnek azok az állatok, melyeknek egyáltalán nincs idegrendszerük, például a szivacsok, vagy az nagyon egyszerű, mint a medúzák ß esetében. Ilyenek továbbá a növények is.

Ezek nem éreznek, és nincsenek tudatában a dolgoknak. Ha végeznek is információfeldolgozást, azt úgy teszik, mint a számítógépek: tudattalanul, automatikusan.

Velük az ember úgy is bánhat, mint a tárgyakkal, gépekkel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ész nélkül, felelőtlenül.

1.2. Öntudat nélküli állatok

A legtöbb állat ide tartozik. Ilyen például a csirke, a sertés, a szarvasmarha, de a kutya és a macska is.

Ők éreznek, és általában tudatában vannak a dolgoknak, viszont nem tudnak a saját létezésükről, és nincsenek meg náluk az öntudattal megjelenő motivációk.

1.3. Öntudattal is bíró állatok

Bizonyos állatokban megjelennek az öntudat jelei. Ilyen például a delfin, a gorilla vagy az elefánt.

Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ezen állatok öntudatának minősége eléri az emberét. Azt azonban sokkal inkább, hogy nincs éles határvonal ember és állat között. Egyébként hasonlókat lehet elmondani az intelligenciát illetően is, sokféle állat ugyanis igen intelligens, így a fent említettek, de mellettük például a kutyák, a varjak, de a polipok, tintahalak is.

2.   Hatalmunk az állatok felett

2.1. A helyzet és a cél

Az ember hajlamos arra, hogy azt tekintse magával egyenrangúnak, ami úgy néz ki, mint ő.

Az állatokat sokszor nem tartjuk többre a tárgyaknál.

Jó volna szem előtt tartani, hogy az állatok is érző és gyakran értelmes lények, és ennek megfelelően bánni velük.

Ezt sokan érzelgősségnek tekintik, és különösen olyankor ébred fel az ellenállás, ha pénzbe kerülne a dolog. Az igaz, hogy a dolog praktikus oldalát sem szabad figyelmen kívül hagyni: azt, hogy az ember szereti húst, és a húsfogyasztás bizonyos mértékig az egészségünknek is jó; azt, hogy ezt jelenleg csak az állatokból szerezhetjük be; és azt, hogy az emberek hajlandósága az áldozatvállalásra korlátozott. Hogy egyelőre legalábbis kompromisszumot kell kötni, az világos. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most ne tegyünk semmit, továbbá hosszabb távon törekedni kell rá, hogy egyre kevesebb szenvedést okozzunk.

2.2. Mit lehet tenni?

Rövidtávon:

1)    Lássuk meg az érző és értelmes lényt az állatokban.

2)    Úgy fogjuk fel az állatok leölését, mint szükséges rosszat.

3)    Öljünk kevesebbet.

·     Pusztán az ölés kedvéért, sportból ne tegyük.

·     Csökkentsük a húsfogyasztásunkat.

4)    Törekedjünk rá, hogy minél kevesebb szenvedéssel járjon az állatok számára, amit velük teszünk.

Mit lehetne tenni hosszabb távon?

Tudom, hogy ez most még sci-fi, de például meg lehetne oldani, hogy úgy növesszünk húst, hogy ahhoz ne tartozzon egy érző lény. Lehet, hogy ez most nevetségesen hangzik, de ha belegondolunk, ez tényleg valami olyan, amitől jobb hely lenne a világ.

Hogy mindez miért a mi gondunk? Tény, hogy a rendszert nem mi hoztuk létre, nem mi vagyunk a felelősek azért, hogy az oroszlán vagy mi magunk vágyunk a húsra. Viszont mi vagyunk az egyetlenek, akik átlátják a rendszert: azt, hogy hogyan működik, azt, hogy miért úgy működik, illetve hogy ez nem jó – és mi vagyunk az egyetlenek, akik esetleg javítani tudnánk rajta. Sokan azt válaszolnák erre, hogy de hát a világ ilyen, mindez így természetes. Ám attól, hogy valami természetes, még nem feltétlenül jó. Lásd erről ‘A boldogság keresése és korlátai’ témában.

3.   Mennyit ér az öntudattal bírók és nem bírók boldogsága?

Többet ér-e egy ember boldogsága, mint egy csirkéé? Ha igen, mennyivel? „Jogos”-e megölnünk egy öntudattal nem bíró állatot, hogy mi jóllakjunk? A hasonló kérdéseket jó részt objektív módon nem lehet megválaszolni, de ezt-azt azért lehet mondani róluk.