(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Az élőlények tökéletlensége
Az ember hajlamos azt hinni, hogy az evolúció a tökéletességig csiszolja azt, amin dolgozik, így az élőlényeket és az ő örökítőanyagukat. Ez azonban nem így van.
Kifejezett tökéletlenségeink mellett a haszontalan, de lényeges hátránnyal nem járó tulajdonságokat sem feltétlenül szünteti meg az evolúció, legfeljebb idővel elcsökevényesednek, ahogyan például a vakbelünkkel vagy a DNS-ünkben tárolt haszontalan részekkel is jó ideje együtt élünk.
2. Az örökítőanyag tökéletlensége
Hosszú ideig még a témával foglalkozó tudósok is azt feltételezték, hogy génjeink, illetve az örökítőanyagunk teljessége egy logikusan felépített, letisztázott, hatékonyan működő szerkezet, melyben mindennek célja van, melyben minden az általuk életre hívott élőlények érdekeit szolgálja. Meglepő, hogy ez milyen mértékig nem így van.
Több szempontból sem:
2.1. Sérülékenység
Először is a DNS egy érzékeny molekula, mely könnyen megsérül, illetve a másolása során is gyakran keletkeznek benne hibák. Bár a szervezet rendelkezik a hibák kijavítására szolgáló mechanizmusokkal, ezek sem mindig működnek tökéletesen.
2.2. Logikátlan felépítés
Bár a DNS alapvető elemeiben, például az ‘Élet és fajok’ témában bemutatott négy betű és a genetikai kód használatában van logika, ezen túl meglehetősen nagy az összevisszaság benne.
2.3. Haszontalan és káros részek
Az emberben például a hasznos gének és kapcsolóik nem tesznek ki többet a teljes örökítőanyag 5%-ánál. A maradék három részre osztható:
1) Egy része valószínűleg hasznos, bár még nem tudni, hogyan. (@@Van a géneken és a kapcsolókon kívül olyan DNS, amiről tudjuk, hogy hasznos?)
2) Haszontalan részek: ezek nem hasznosak, de nem is ártanak különösebben. (Annyiból azért ezek is terhelik a szervezetet, hogy a másolgatásuk energiaigényes.)
3) Káros részek: ezek kimondottan ártalmas működést végeznek.
A gének (DNS szakaszok) kétféleképpen lehetnek sikeresek, szaporodhatnak el. Egyrészt úgy, hogy sikeres élőlényt építenek, másrészt pedig potyautasként, mint a fent említett haszontalan és káros részek. Ezek a potyautasok az úgynevezett önző gének.
3. A tökéletlenség eredete
1) Az evolúciós folyamat tervező nélkülisége, esetlegessége
2) A természetes szelekció esetlegessége
3) A gének szelekciójának közvetettsége
4) Az evolúció fokozatossága és a helyi optimumok
5) Az alkalmazkodás nem mindig fejlődést jelent
6) Amikor a tökéletesség kipusztítaná magát
7) Az ott lévők előnye
Azok a fajok, melyek már elfoglalnak egy életteret, előnyben van azokkal szemben, akik „birtokon kívül” vannak. Így az újonnan jövők, még ha tökéletesebbek vagy tökéletesebbé válhatnak is az ott lévőknél, könnyen alul maradhatnak velük szemben.
