(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Az állam, és a célja
Az állam az állam polgárai, illetve egy ország területén tartózkodók felett hatalmat gyakorló központi intézmény. Állampolgárság alatt pedig azt értjük, amikor az állam bizonyos személyeket meghatározott (széleskörű) jogokkal és kötelességekkel ruház fel.
Az állam lényegében egy eszköz, melyet különböző célok szolgálatába lehet állítani. Hogy milyen célokat szolgál, az attól függ, hogy ki tartja a kezében. Az állam szolgálhatja elsősorban egy uralkodó, egy dinasztia érdekeit; állhat valamilyen csoport: a nemesség, egy párt, egy klikk szolgálatában; vagy védheti a széles tömegek, a nép érdekeit.
Optimális esetben az állam nép érdekeit szolgálja; célja különösen az olyan feladatok ellátása, melyeket így lehet a leghatékonyabban elvégezni. A valóságban azonban az állam hatalmából gyakran mások is hasznot húznak.
2. Az állam feladatai
2.1. Milyen funkciókat tölt be az állam?
Általában a következőket:
1) A rend és biztonság fenntartása
Mind az országon belül, mind a külfölddel szemben.
2) Társadalmi szerep
o A jogrendszer biztosítása
Melyen belül többek között megszabja a polgárok egymás közötti jogi viszonyait (polgári jog), illetve üldöz bizonyos a társadalomra veszélyes magatartásokat (büntetőjog).
Az állam bizonyos fokig mindenhol szabályozza, megszabja, hogy az emberek hogyan éljék az életüket, hogyan viselkedjenek; például megtiltja nekik, hogy bűncselekményeket kövessenek el. Hogy az állam (illetve a közösség) mennyire folyik ebbe bele, az változó, ahogyan a vélemények is, hogy mennyire kell ezt megtennie. Lásd ehhez a ‘Bal oldal - Jobb oldal’ témában a politikai bal- és jobboldalt; valamint alább az anarchiáról mondottakat.
o Intézményrendszer
Az állam rendszerint igen sokféle intézményt fenntart, például a törvényhozás intézményeit, a kormány hivatalait, a bíróságokat, közigazgatási hivatalokat, oktatási és egészségügyi intézményeket, és így tovább.
o Társadalompolitika
Mellyel az állam a társadalmat igyekszik formálni; így megpróbálhatja segíteni a hátrányos helyzetben lévőket, vagy megkísérelhet hatással lenni a demográfiai folyamatokra.
3) Gazdasági szerep
o A gazdasági keretek biztosítása
Melyben benne foglaltatik például a gazdaság jogi kereteinek biztosítása (például, ahogy a törvények meghatározzák a gazdasági társaságok fajtáit); a pénzügyi előfeltételek megteremtése (különösen a pénzteremtés); és a gazdasági működés anyagi feltételeinek megteremtése, elősegítése (mondjuk, ahogy az állam gondoskodik az úthálózat fenntartásáról).
o Aktív gazdasági részvétel
Az állam azonban nemcsak a játék szabályait szabja meg, illetve annak feltételeit biztosítja, hanem maga is részt vesz benne. Egyrészt a gazdaságpolitikán keresztül igyekszik befolyásolni a gazdaság működését, bizonyos tevékenységeket megadóztat, ezzel visszafogja őket, másokat támogat; vagy éppen meghatározza a kamatszintet, amivel hatással van a megtakarításokra, hitelezésre. Lásd a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témát.
Gazdaságpolitikai döntéseivel az állam egyúttal értékek között is választ, kifejezi, különösen, hogy mely társadalmi réteg jólétét mennyire tartja fontosnak, elsősorban azzal, hogy kit mennyire adóztat, támogat; de véleményt nyilvánít olyasmikről is, hogy mennyire fontos neki a környezetvédelem, illetve az eljövendő generációk jóléte.
A piac tökéletlenségei miatt az állam részvétele szükséges is a gazdaságban. Általa biztosítható például a közjavak létrehozása, a gazdaság teljesítményének kiegyensúlyozása, a fenntartható módon való gazdálkodás.
Továbbá az állam, mint megrendelő és szolgáltató is jelen van a gazdaságban; például, amikor magáncégektől útépítést rendel, vagy, ahogy az állami vállalatok, mondjuk az állami közműcégek a saját portékájukat, szolgáltatásaikat kínálják.
Hogy az állam mennyire aktív a gazdaságban az meglehetősen változó, választás kérdése. Vannak, akik a kisebb, vannak, akik a nagyobb mértékű állami beavatkozás mellett vannak; van, ahol több mindent bíznak a piacra, máshol az államé a vezető szerep. Lásd ehhez a ‘Bal oldal - Jobb oldal’ témában a gazdasági bal- és jobboldalt.
Végigtekintve a vázolt feladatokon láthatjuk, hogy az állam igen hasznos lehet, ha jól csinálják.
2.2. Újraelosztás és állami tulajdon
1) Újraelosztás
Ahogy már utaltam rá, az állam társadalompolitikai és gazdasági ténykedésének keretében általában jövedelem és vagyon újraelosztást is végez.
Miért teszi ezt?
o Mert a gazdasági lehetőségek eleve igazságtalanul vannak szétosztva a társadalomban: vannak jobb és rosszabb képességekkel rendelkezők, egyesek jobb, mások rosszabb társadalmi környezetbe születtek. Igazságos tehát a szerencsétlenek javára változtatni a helyzeten.
Mindazonáltal az újraelosztás igazságtalan is lehet, mondjuk, ha kizsákmányolásra használják, illetve ha egyesek kihasználják a rendszert, magukat szerencsétlennek, rászorulónak állítják be, holott nem is azok.
o Másfelől a rend és stabilitás fenntartása érdekében hasznos is a társadalmi feszültségek csökkentése.
o Továbbá, az újraelosztásnak lehetnek egyéb praktikus céljai is, például amikor az induló vállalkozások támogatásával az állam segíti a gazdasági növekedést, munkahelyteremtést.
Az újraelosztással természetesen akad némi gond: hogy akiknek van, azok nemigen adnak belőle szívesen: hogy elvegyük tőlük, hatalom kell – amije az államnak van. Lásd ehhez a ‘Gazdaságpolitika, makroökonómia’ témában az adókról mondottakat.
2) Állami tulajdon – magántulajdon
Örök téma, hogy melyik a jobb, mennyire érdemes privatizálni, mit érdemes megtartani állami kézben. Több tényezőt érdemes figyelembe venni ezzel kapcsolatban.
3. Legitimitás
Egy rendszer, egy vezető hatalma akkor legitim, ha az emberek azt elfogadják, jogosnak ismerik el.
A legitimitás nagyban megkönnyíti kormányzást, hatékonyabbá teszi a rendszert, az állam működését, mivel az emberek ilyenkor kevésbé ellenkeznek, alávetik magukat a hatalomnak.
Egy rendszernek sok minden kölcsönözhet legitimitást. Például:
· Valamiféle transzcendens jóváhagyás; mondjuk, ha úgy tudjuk, az uralkodó Isten áldásával uralkodik, ne adj’ isten, ő maga is isten. Lásd a ‘Vallás’ témában, ahogy a vallás a hatalmat és a status quo-t legitimizálja.
· Ha úgy látjuk, hogy a rendszer valamilyen tiszteletreméltó eszményt szolgál; például ahogyan a demokrácia és kapitalizmus mögött fellelhető a szabadság eszménye; vagy a kommunizmus mögött az egyenlőségé.
· A hagyomány illetve a kultúra is segíthet legitimizálni a rendszert. Az emberek mondhatják, hogy „ez már régtől fogva így van, és ha az őseinknek jó volt, nekünk is jó lesz”.
· „Társadalmi szerződés”: amikor az emberek hasznos eszköznek tekintik a központi hatalmat, és annak javára önként lemondanak szabadságuk egy részéről. Segít hasznosnak tekinteni a rendszert például, ha az jól működik, ott helyben vagy máshol. Az, hogy társadalmi „szerződés” csak egy elnevezés: nem valódi, hanem képletes szerződésről van szó, csak a hatalom most említett racionális megfontoláson alapuló elfogadását igyekszik kifejezni, illetve azt, hogy az állami hatalmat kötelezettségek terhelik a nép irányában, az nem lehet önkényes – ellenkező esetben a népnek jogában áll felmondani, újraírni a megállapodást.
Az egész rendszer legitimációja mellett az egyes vezetők, politikusok is igyekeznek legitimálni a saját hatalmukat. Milyen eszközöket használnak erre, mi legitimálhat egy vezetőt, politikust a nép szemében? Például:
· A vezérbe vetett hit
· Elődök, példaképek
Ha az elődöm egy hős, akkor az ő legitimitása rám is átsugárzik; ahogyan például az Árpád-házi királyokra ß átsugárzott Szent István dicsősége. (@@Jobb példa?) Hasonló a helyzet, ha köztiszteletben álló példaképeket követünk, illetve ekként reklámozzuk magunkat, például azt mondjuk, hogy mi olyan elveket vallunk, úgy szeretnénk munkálkodni, ahogyan Churchill, Kennedy vagy éppen Antall József. Mindkét esetben olyanokhoz kötjük magunkat, akikre felnéz a nép.
Visszatérve az elődökhöz, ha még nem is tekintenek hősként az elődömre, én azért tehetek róla, hogy úgy legyen – ezzel elősegítve a saját legitimitásomat. Az elődök hőssé avatásáról lásd a ‘Címkék, szerepek, identitások’ témában, illetve ugyanott a példaképeket.
· Valamilyen aktuális mögöttes legitimitás átvetülése
Például, ha a vezetővé válás módját legitimnek tekintjük, mondjuk, ha az illetőt demokratikus úton választották meg; vagy ha egy, már legitimnek tekintett magasabb szintű vezető nevezte ki őt, ahogyan a felkent király nevezi ki a hadvezéreit.
Közben vegyük észre, hogy nemcsak a legfelsőbb szintű vezetők legitimitásáról van szó. Lejjebb is elkél, ha elfogadják egy vezető hatalmát, jól jön, ha egy köztiszteletben álló személyt nevezhetünk elődünknek, ha megteremtjük az elődünk kultuszát.
· Teljesítmények, képességek
Azért arról se feledkezzünk meg, hogy az is elfogadottá tehet egy vezetőt, ha jól csinálja, vagy legalább úgy tűnik, hogy képes lehet jól csinálni, megvannak hozzá a képességei.
Végül, mind a rendszereket, mind a politikusokat legitimálhatja az érdek és a félelem is. Például, ha én a szabad piacból profitálok, az sokat nyom a latban, ha arról van szó, hogy elfogadom-e kapitalizmust; hasonlóan, ha én a vezér kegyeltje vagyok, valószínűleg támogatni fogom a hatalmát. Ami pedig a félelmet illeti, ha a nép úgy tudja, hogy súlyos külső fenyegetéssel kell szembe néznie, könnyebben elfogad egy diktatúrát, a kemény kezet, egy keménykezű vezető hatalmát.
Lásd ehhez a ‘Politikai konfliktusok’ témában az ellenségek hasznát a politikában.
4. A hatalommal való visszaélés
4.1. Visszaélés és a visszaélés lehetőségének biztosítása
1) Korrupció
Korrupció az, amikor valaki a politikai, szervezeti hatalmát nem rendeltetésének megfelelően, hanem a saját céljai érdekében használja, kihasználja, visszaél vele. Történhet ez úgy, hogy másvalakinek kedvező beavatkozásunkért valamilyen előnyt kérünk; vagy úgy, hogy a saját érdekünknek megfelelően élünk a hatalmunkkal.
Mik jellemzik a korrupciót? Például:
o Nagyban és kicsiben is zajlik. A rendszer minden szintjén folyhat párhuzamosan: a nagy halak nagyban, a kicsik kisebben űzik. (Lásd azonban a ‘Jó cselekedetek’ témában, hogy a „fejétől bűzlik a hal”, azaz, hogy a nagyok jobban szem előtt vannak, az ő rossz példájuk többet árt.)
o A korrupció erősíti önmagát, pozitív visszacsatolás érvényesül. (Például azáltal, ha a korrumpálók és korrumpáltak jól járnak vele, és ettől vérszemet kapnak; illetve, ha mások látják, hogy jól lehet vele járni, és maguk is kedvet kapnak hozzá.)
o Hatékonytalanságot generál; különösen, ha a kelleténél többe kerülnek a közpénzből, segélyekből finanszírozott dolgok, mert a pénz jelentős részét elcsalják. (Másrészt egy korrupt rendszerben, ha valaki el akar érni valamit, a kenőpénz nagyban megkönnyítheti azt a számára.)
o A korrupció intézményesülése: amikor mintegy a normál üzletmenet részévé válik, előre számolni lehet vele, hogy adott projektben ennyi meg ennyi kell majd megvesztegetésre, stb…
2) A hatalom bebetonozása
Hogy hosszú távon vissza tudjunk élni vele. Tehetik ezt úgy, hogy adott szabályok mellett a hatalmukkal úgy befolyásolják a körülményeket, hogy azok nekik kedvezzenek; mondjuk, ha a választási szabályokat ugyan nem írják át, de osztogatnak (a máséból, közpénzből), a választók szavazatát megvásárlandó. De olyan is van, hogy átírják a szabályokat, a kellő hatalommal ez is lehetséges.
Jegyezzük meg még, hogy nemcsak az államtól nyert hatalommal lehet visszaélni. Egy magánkézben lévő vállalat vezetője is lehet korrupt, nemcsak egy állami tisztségviselő. A különbség az, hogy az előbbiek gyakran szorosabb ellenőrzés alatt állnak.
4.2. A hatalommal való visszaélés megakadályozásának eszközei
· Demokrácia, piac
Egy demokráciában elvileg könnyen el lehet távolítani a hatalomból azokat, akik visszaélnek vele; a piac pedig a magántulajdonon nyugszik, illetve hatékonyságot követel, ami kirostálja a korrupt, hatékonytalan vállalatokat. Nyilván a gyakorlatban ez nem ilyen egyszerű, például egy demokráciában is lehet manipulálni a választókat, meg lehet vesztegetni őket, vagy lehet, hogy a választhatók mindegyike korrupt; illetve a piacnak is bőven megvannak a hátulütői.
· A (jó) törvények uralma, jogállamiság, alkotmány
Vagyis a megfelelő korrupcióellenes törvények életbe léptetése, érvényesülése; az állami hatalom alávetése a jognak; illetve a legfontosabb szabályok rögzítése, a legfontosabb jogok védelme egy (konszenzusos) alaptörvényben: mindezek csökkenthetik a hatalommal való visszaéléseket.
· Az állampolgári alapjogok alkotmányos vagy törvényi védelme
Mint amilyen a vallásszabadság, a szólásszabadság vagy a tulajdon védelme.
· A demokratikus kisebbséget védő szabályok
Egy demokráciában fennáll a „többség diktatúrájának” veszélye, vagyis, hogy a többség elnyomja a kisebbséget; például ha pusztán a többségi elv érvényesülne, egy ország többségi nemzetiségéhez tartozók megszavazhatnák, hogy a kisebbségektől vegyenek el mindent. Ezért szükség van olyan szabályokra, melyek védik a kisebbséget. Ilyenek lehetnek a minősített (pl. kétharmados) többséget igénylő törvények; mondjuk, hogy az alkotmány csak így módosítható. A kisebbségek jogait biztosíthatja továbbá, ha homogén választói körzeteket hoznak létre, ellenkező esetben ugyanis a kisebbség minden körzetben is kisebbségbe kerülhetne, és így nem jutna megfelelő képviselethez a törvényhozásban. Szintén kedvez a kisebbségeknek, ha a saját területeiken autonómiát biztosítanak a számukra.
· A hatalom megosztása; a hatalmi ágak szétválasztása: törvényhozás – végrehajtás – bíráskodás
Szokták ezt a „fékek és ellensúlyok” rendszerének is nevezni, amely megakadályozza, hogy túl nagy hatalom összpontosuljon egy kézben, biztosítja, hogy a hatalom különböző birtokosai egymást felügyeljék.
· Átláthatóság, elszámoltathatóság
Mármint az hatalom működésének átláthatósága, hogy ne lehessen eldugni a kétes ügyeket; illetve a hatalom gyakorlóinak elszámoltathatósága, hogy ne csinálhassanak azt a hatalmukkal, amit akarnak.
· A potenciálisan korrumpálhatók megfelelő megfizetése
Hogy ne szoruljanak rá a korrupcióra. Nyilván, minden pénznél van több, tehát ettől még nem lesz biztos, hogy nem korrumpálódnak, épp csak égető szükségük nem lesz rá.
· Nyilvánosság és a civil szféra
A média, a sajtó a kétes ügyletek nyilvánosság elé tárásával sokat tehet azért, hogy visszaszorítsa a visszaéléseket – ezért is olyan fontos a sajtó szabadsága. A civilek szintén jelentős nyomást tudnak gyakorolni, például úgy, hogy tüntetéseket szerveznek, polgári engedetlenséget tanúsítanak, szervezeteik összefogják a hatalmi visszaélésekkel elégedetlenkedőket.
(Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a magánsajtó is szolgálhat különérdekeket, a tulajdonosaiét.)
· Nemzetköziség
Ha egy országban visszaélnek a hatalommal, elharapózik a korrupció, külföldről is lehet tenni ezek ellen. Nyomást gyakorolhatnak az egyes országok, különféle nemzetközi szervezetek vagy a külföldi befektetők.
A nyomásgyakorlásnak különféle formái, eszközei lehetnek; például a korrupciós helyzet (nemzetközi összehasonlításban történő) publikálása, diplomáciai nyomásgyakorlás, gazdasági szankciók, vagy ha a magánbefektetők kivonják a befektetéseiket. Kérdés azonban, hogy a külföldnek mi az érdeke: még a viszonylag rendes országok is gyakran jól megvannak más helyek igen csúnya rendszereivel, ne adj’ isten még segítik is őket.
Lásd az ‘Hazugság’ témában, hogy érdek nélkül általában nincs politikai cselekvés. (És ezt túlságosan elvárni sem lehet.)
A hatalommal való visszaélést valószínűleg nem lehet teljesen kiküszöbölni.
Miért? Egyrészt mert hatalomra szükség van, ahogy mindjárt látni fogjuk. Másrészt, az emberi természet olyan, amilyen. (Ha a viselkedésen bizonyos mértékig lehet is alakítani.) Különösen, erős bennünk az önzés; a hatalom pedig a hatalomvágyókat vonzza, ezért jellemzőbben nem is a legérdemesebbek kezébe kerül.
Ezért, bár jó volna, ha egyáltalán nem lennének visszaélések, gyakorlatilag inkább annyit lehet elérni, hogy korlátozottak legyenek, mértéket tartva valósuljanak meg – ami azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy elnézőnek kellene lenni velük.
5. Anarchia
A hatalom visszásságaiban csalódottaknak szimpatikus lehet az anarchia lehetősége: ha nincs hatalom, nincs mivel visszaélni.
A társadalom azonban nem lehet meg hatalom nélkül:
· Máskülönben az erős elnyomná a gyengét.
· Bizonytalanság, káosz lenne.
· Társadalmi és gazdasági problémák lennének.
A hatalom szükségessége azt is jelenti, hogy az egyén nem lehet teljesen szabad a társadalomban. Ugyanakkor ügyelni kell arra, hogy a hatalom a jó arcát mutassa.
