(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. A hiúság jelentése, eredete és jellemzői
1) Mit jelent a hiúság?
Aki hiú, az…
· Túlzott jelentőséget tulajdonít annak, hogy ő maga mennyit ér;
· Irreálisan sokra értékeli magát; és
· Értékelése nagyrészt relatív.
Azaz másokhoz méricskéli magát, nem annyira sokra, hanem másoknál többre tartja, mások fölé helyezi magát.
2) Miért hiú az ember?
· Mert szereti magát jónak, kiválónak látni.
· Mert jellemző rá az összehasonlító szemlélet.
3) Sok mindenre lehetünk hiúak
Például:
· A szépségünkre, külsőnkre, férfiasságunkra
· Az értelmi képességeinkre, lelki érzékenységünkre, ízlésünkre.
· A rangunkra, társadalmi státuszunkra, vagyonunkra
· A sikereinkre, teljesítményeinkre
4) A hiúság további jellemzői
A hiú ember…
· Gyakran lenéz másokat.
· Gyakran elvárja, hogy mások felnézzenek rá, csodálják.
· A háttérben gyakran kétségek és félelmek gyötrik, mert ott motoszkál benne, hogy talán mégsem olyan nagyszerű ő. ß (@@Szerintetek is? Mennyire gyakori ez? Mondható, hogy jellemzően így van?)
5) A sznobizmus és a kisebbrendűségi érzés
E két jelenség szorosan kapcsolódik a hiúsághoz.
Sznob az, aki úgy hiú, hogy a kiválóak, a kiválasztottak csoportjához, az elithez tartozónak érzi magát. $ß (@@Szerintetek is?)
A kisebbrendűségi érzés nagyjából a hiúság ellentéte. Így akinek kisebbrendűségi érzése van, az szintén túlzott jelentőséget tulajdonít annak, hogy mennyit ér; (gyakran irreálisan) alacsonyra értékeli magát; és ezt szintén relatív módon, magát másokhoz viszonyítva teszi.
2. A hiúság hasznai és kárai
1) Hasznok
· Ösztönzés
Hogy megtámogassuk azt, hogy kiválóbbak vagyunk másoknál, az tettekre, teljesítményre sarkallhat.
· Önbizalom
A hiúság (illetve a butaság) önbizalmat adhat, mely közmondásosan segíthet abban, hogy sikerrel járjunk.
2) Károk
· Elbizakodottság
Ami lényegében a túlzásba vitt önbizalom. Miatta kemény fákba vághatjuk a fejszénket; lehet, hogy nem kérünk segítséget, amikor okosabb volna; vagy alábecsülhetjük az ellenfeleinket – végső soron pedig kudarcot vallhatunk.
· Az igazságtól való menekülés
A hiú ember a benne motoszkáló félelmek miatt hajlamos tagadni, ha valójában nem is olyan kiváló, elfordulni az erre utaló jelektől.
Ez egyrészt akadályozza, hogy fejlődjünk, tanuljunk a hibáinkból és az okosabbtól – hiszen „hibátlan vagyok, hibázni sem tudok, és nincs is nálam okosabb”.
Másrészt a hiúság zárttá tehet az újjal szemben. Az új dolgokkal való szembesülés ugyanis kétségessé teheti, hogy mindenhez értünk, valamint óhatatlanul vannak a közelükben olyanok, akik nálunk jobban értenek hozzájuk. Az elzárkózással aztán tudástól, örömforrásoktól foszthatjuk meg magunkat.
Előfordul, hogy a hiú ember kénytelen szembesülni a kellemetlen igazsággal, népiesen szólva pofára esik. Ez, először is, a hiúsága miatt különösen fáj neki, majd szerencsés esetben kijózaníthatja, reálisabb önképet adva neki, de az ellenkező végletbe is taszíthatja ß, kisebbrendűségi érzése lehet azokkal szemben, akik most már tagadhatatlanul jobbak nála. (@@Mit szóltok ehhez az ellenkező végletbe taszításhoz?)
· A hiúság eltávolítja az embereket egymástól, a jóság ellen hat.
Hogyan?
o Azzal, hogy egymás alá és fölé helyezzük el az embereket, és nem egymás mellé, eleve eltávolítjuk őket egymástól.
o Azért, hogy nehogy kiderüljön, hogy jobbak nálunk, hiúságunkban érintkezni is kevésbé akarhatunk másokkal. ß
o Mások kiválósága, előbbre jutása, boldogsága hátrányosan érinthet bennünket.
o Aki hiú, az a nála tökéletesebb emberekben a saját hibáit látja, a tökéletlenebbeket pedig lenézi. Előbbieket aztán frusztráltságában igazságtalanul bánthatja, utóbbiaknak pedig a lenézése fájhat.
o A hiúság türelmetlenné tehet: aki hiú ugyanis, könnyen úgy gondolkozhat, hogy „Mivel én többet érek nálad, nem kell, hogy elviseljelek.”
· A hiúság irányíthatóvá tesz.
Mindenekelőtt úgy, ha hízelegnek nekünk, legyezgetik a hiúságunkat.
Másrészt úgy, hogy megkérdőjelezik a képességeinket. ß (@@Ehhez mit szóltok?)
· A tevékenység örömének és céljának szem elől tévesztése
Sokaknak elsősorban az számít, hogy legyőzzék a versenytársaikat – nem pedig maga a tevékenység, vagy annak célja.
A hiúságnak tehát egy-két előnye mellett számos hátránya van. Lásd ehhez a ‘Társadalom és önállóság’ témában a hiúság és sikervágy mérséklését.
3. Értelmi képességek, specializáció és hiúság
Amíg az ember nem szembesül vele, hogy mi minden van a világban, könnyen azt hiheti, hogy mindent tud. A buta ember az sem tudja, hogy mennyi mindent nem tud, és emiatt gyakran magabiztos és rátarti.
2) Intelligencia, tudás, bölcsesség és hiúság
Az intelligencia és a (specializált) tudás is inkább a tárgya, mint az ellenszere szokott lenni a hiúságnak: ahogy fentebb már utaltam rá, sokan az értelmi képességeikre hiúk. A szerénység inkább a bölcsességgel, a széles látókörrel jár együtt. Úgy is mondhatjuk, hogy a hiúság biztos jele a korlátoltságnak.
3) Specializáció és hiúság
Az iparizált világban szakmák, szakterületek vannak, melyek a tudásanyag bővülésével jellemzően egyre szűkebbekké válnak. A szakemberek egy-egy ilyen szakterületre koncentrálnak, azon belül versengenek egymással, azon belül szeretnének a legjobbak lenni. E folyamat két oldalról is elősegíti a hiúságot: egyrészt azzal, hogy a széles látókör ellen hat, másrészt pedig a versengésre késztetéssel.
Néhány tipikus jelenség a specialisták gondolkozásában:
(Mondanom sem kell, az hogy tipikus, nem jelenti azt, hogy az alábbiak minden egyes specialistára jellemzőek volnának.)
· Sokan érzékenyek a szakmai tudásukra, kiválóságukra. (Szakmai hiúság)
· Sokan úgy érzik, a saját szakmájuk, szakterületük a többi felett áll.
· Aki egyvalamiben profi, az nem ritkán azt hiszi, mindent tud.
