(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Előzetes megjegyzések
A relativitásról általánosságban, hogy mit jelent, miért fontos, hogyan jelenik meg a természetben, az emberben és a társadalomban, a ‘Relatív és abszolút’ témában lehet olvasni.
Jelen témában a relativitás két jelentésének emberben (és a társadalomban) történő megjelenését tárgyalom részletesebben, különösen azt, ahogyan egymással mérjük, másokhoz hasonlítgatjuk magunkat.
2. Forma és relativitás
Itt csak utalok rá, mennyi mindenben függünk attól a biológia és társadalmi formától, melyben élünk. Más témákban részletesebben lehet olvasni az alábbiakról.
1) Az érzékelés, a motivációk és a gondolkozás relativitása
2) Korlátaink
3) További példák
3. Az ember összehasonlító szemlélete
3.1. Az összehasonlító szemlélet jelentése
Ennek a témának a lényege a következő:
Az emberek egymással mérik a dolgokat, önmagukat és egymást.
Mit jelent ez?
1) A dolgok összehasonlítgatása
Az ember hajlamos erre; például ahogy a filmeket, színműveket is összehasonlítgatjuk, mondjuk egy rendező különböző filmjeit, a különböző feldolgozásokat, a sorozatok darabjait, és így tovább.
2) Önmagunk összehasonlítgatása
A dolgok összehasonlítgatásánál fontosabb azonban, hogy gyakran önmagunkkal és más emberekkel is ezt tesszük.
Először is, ha csak magunkat vesszük, nehéz megítélni a tulajdonságainkat. Például, kérdéses lehet, hogy okosnak nevezhetjük-e magunkat: tudunk ezt-azt, más dolgokat viszont nem, egyes feladatokat meg tudunk oldani, másokat nem – nem tudjuk elhelyezni magunkat. Ha azonban megismerünk másokat, látjuk mennyire műveltek, mihez mennyire értenek, hogy vág az eszük, akkor máris határozottabb elképzelésünk lehet önmagunkról is. Egyrészt a képességeinkről, másrészt pedig arról, hogy azok alapján hogyan értékeljük magunkat.
Hasonlóan, a teljesítményeinket is általában másokéval összevetve tudjuk megítélni. Siker-e már az, ha főosztályvezető vált belőlem? Siker-e, ha sportolóként 10 alatt futom a 100-at? A választ itt is gyakran abból vonjuk le, hogy mások mit értek el.
Következésképpen általában nem is annyira okosak, szépek, erősek, sikeresek akarunk lenni, hanem okosabbak, szebbek, erősebbek, sikeresebbek. Nem egy abszolút szintet akarunk teljesíteni, hanem túl akarunk tenni másokon: többre akarjuk vinni, mint az osztálytársaink, gyorsabban akarunk futni, mint a riválisaink – nem pedig egyszerűen gyorsan.
A másik, amire igen jellemző ez a relatív értékelés, az a jólétünk. Például, ha van egy szerény házunk, de körülöttünk mindenki más barlangban lakna, akkor királynak éreznénk magunkat – de ha a többieknek mind villáik és kastélyaik lennének, rögtön a világ nyomorultjaként gondolnánk magunkra – holott a helyzetünkben semmi nem változott. A megelégedettségünk relatív tehát: az önértékelésünk, az, hogy sikeresnek tartjuk-e magunkat, hogy szerintünk elég jól élünk-e, nagyrészt azon múlik, hogy mit látunk magunk körül.
3) Mások relatív megítélése
Mások megítélését is befolyásolhatja, hogy kikkel együtt ítéljük meg őket; például amikor az úgynevezett haranggörbe módszerrel, egymáshoz képest osztályozzuk a tanulókat.
3.2. Az összehasonlító szemlélet eredete
Miért hasonlítgatjuk össze a dolgokat és embereket?
1) Az összevetés egyszerűsége
Vagyis gyakran könnyebb úgy megítélni valamit, hogy van mihez hasonlítani, van összehasonlítási alap.
2) A versengés (és az összehasonlítás) a vérünkben van
Az evolúció során a jobb élt túl, illetve neki lett több utóda. Vélhetőleg tehát a versenyszellem, egyúttal az összehasonlításra való hajlam eleve belénk van programozva.
Végül jegyezzük meg, hogy van is mit hasonlítgatni, mivel az emberek között sok tekintetben jelentős különbségek vannak.
3.3. Az összehasonlító szemlélet működése $
1) Mértékek és sorrendek
Sok olyan mérték van, melynek segítségével az emberek összevetik magukat. Ilyenek például, hogy mennyit keresnek, milyen gazdagok, milyen ranggal rendelkeznek, milyen iskolázottak, milyen idősek. Ezekhez mind tartozik egy-egy skála, gyakorlatilag egy-egy számot rendelnek hozzánk, mely az egyik embernél nagyobb, a másiknál kisebb, meghatározva, hogy adott szempontból ki van elől és ki hátrébb. Ha pedig az emberek összességét vesszük, az egész társaságot is sorba lehet állítani az iméntiek mentén.
Létezik aztán a fejünkben egy eredő mérce is, mely az előbbi mércéket összegzi, meghatározva, hogy végül is, összességében ki van alattunk és ki van felettünk. Ha ránézünk valakire, kapcsolatba kerülünk valakivel, ez tudat alatt általában automatikusan ki is számítódik bennünk, és ennek megfelelően tekintünk egymásra.
2) Kikkel vetjük össze magunkat?
Nem csak úgy mindenkivel, hanem:
· Azokkal, akikkel kvázi versenyhelyzetben vagyunk: a testvéreinkkel, az osztálytársainkkal, a munkatársainkkal, riválisainkkal, stb…
· Azokkal, akikkel egy súlycsoportban vagyunk.
3) Az összehasonlító szemlélet, mint öngerjesztő folyamat
3.4. Az összehasonlító szemlélet következményei
1) A megelégedettség relativitása
Ahogy fentebb leírtam: hiába ugyanaz a helyzetünk, ha körülöttünk mást látunk, akkor másképp értékeljük azt – ami meglehetősen irracionális.
2) Mások kiválósága, előbbre jutása, boldogulása hátrányosan érint bennünket.
Mivel ha más előrébb van, előrébb lép a sorrendben, mi magunk hátrébb kerülünk; például, ha a barátunkat előléptetik, ettől magunkat kisebbnek, rosszabbul érezhetjük. Ezért nehéz elismerni más kiválóságát, könnyű észrevenni a hibáikat, illetve nem áll érdekünkben, hogy boldoguljanak.
3) Elégedettségünk a másik ember elismertségének függvényében $
Egyrészt nem szeretjük, ha aki a társaságunkban van sikeresebb, hiszen ezáltal magunkat sikertelenebbnek érezzük. Másrészt viszont szeretünk is a sikeresekkel vegyülni, mert az ő sikeresességük miránk is átsugárzik.
4) Egyebek
4. Az abszolút szemlélet $
Az embernek általában nem tűnik fel, hogy a személete relatív.
Relatív szemléletünk miatt aztán a dolgokat nem látjuk önmagukban, olyanoknak, amilyenek.
Az abszolút szemlélet azt jelenti, hogy lássuk a dolgokat olyanoknak, amilyenek, függetlenül a bennünket érő különféle hatásoktól és az összehasonlítástól.
Ezt aztán hozzásegíthet bennünket, hogy reális képünk legyen a világról.
5. Egyéb példák az emberi relativitásra
Van még a függésnek néhány esete, melyeket érdemes megemlíteni.
· Az emberek sok szempontból „olyanok, mint a világ körülöttük”.
A kellő önállóság nemcsak a relatív szemlélet hátrányaival szemben segíthet, hanem a rossz dolgok átvételétől is megóvhat.
· További vegyes példák
