(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Kategóriák, fogalmak
1.1. A kategorizálás, fogalomalkotás haszna és tulajdonságai
A világ minden jelensége egyedi, de az emberek ezeket kategorizálják, osztályokba, fogalmak alá sorolják. Ezt azért teszik, hogy megkönnyítsék a megértést és a dolgok kezelését.
Például minden fa különböző, mégis mindegyiket fának nevezzük.
A világról azután nagyrészt nem konkrétumokban, hanem a fogalmaink segítségével gondolkozunk. Ezért a gondolkozásunkra is alapvető hatással van az, hogy milyen fogalmakat használunk, hogyan történt a dolgok fogalmak alá sorolása.
1.2. A kategorizálás, fogalomalkotás gyengéi, hátrányai, veszélyei
A kategorizálásban, fogalomalkotásban gyakran jelentős bizonytalanság, szubjektivitás, önkényesség van.
A fogalmak és szimbólumok használata igen praktikus és kényelmes, viszont nem szabad elfelejteni, hogy a valóságnak csak egy – gyakran tökéletlen – leírását, modelljét adják. Ügyelnünk kell rá, hogy használatuk közben ne szakadjunk el a valóságtól.
Az emberek szeretik egyszerűsíteni a világot. Ennek egyik megnyilvánulása, hogy szeretnek sarkítani, szeretik a dolgokat minél kevesebb, minél eltérőbb kategóriába sorolni, a kategóriákat pedig homogénnak, tagjaikat egyformáknak tekinteni.
A világ dolgai azonban nem mindig kategorizálhatóak jól. Gyakran átmenetet alkotnak, több dimenzióban mérhetőek, keverékek vagy teljesen egyediek. A legtöbbször a kategóriákon belül is marad változatosság.
A fogalmak teremteni is képesek, legalábbis az ember fejében. Ha kitalálunk, használunk egy fogalmat, az önmagában azt sugallja, hogy a valóságban is van egy neki megfelelő, jól körülhatárolható jelenség.
2. Szimbólumok
A szimbólumok önmagukon túli jelentést hordozó dolgok, jelképek.
A szimbólumok gyakran fogalmakat jelképeznek. Ilyen például a kimondott vagy leírt „fa” szó. Ennél azonban összetettebb és elvontabb jelentésekkel is bírhatnak, gondoljunk csak a különféle közlekedési táblákra, jelzésekre.
3. Besorolás, értelmezés, minősítés
A besorolás az, amikor egy konkrét jelenséget valamilyen fogalom alá rendelünk. Például, amikor egy növényről megállapítjuk, hogy fa.
Az értelmezés a szimbólumok jelentésének kiolvasása. Például, amikor a „fa” szóról megállapítjuk, hogy fát jelent.
A minősítés egy adott helyzet jelentésének megállapítása. Például amikor arról a tényről, hogy valaki embert ölt megállapítjuk, hogy bűntett vagy hőstett. A besorolást és a minősítést röviden úgy is hívom, hogy egy dolgot valaminek felfogunk.
Mindezek, hasonlóan a fogalmak elhatárolásához, gyakran bizonytalanok.
Az, hogy valamit hogyan sorolunk be, értelmezünk, minősítünk, sokat számíthat.
Ami az értelmezést illeti, nem kell sokat magyarázni, mivel járhat, ha rosszul értelmezünk egy közlekedési táblát.
A besorolás és minősítés kapcsán más szavakkal úgy is mondhatjuk, hogy az, hogy minek nevezünk egy dolgot, nagy jelentőséggel bírhat.
4. A kontextus hatása
A kontextus valaminek a környezete.
A dolog környezete gyakran jelentős hatással van rá, hogy hogyan érzékeljük, minek fogjuk fel, hogyan értelmezzük a dolgot.
A megfigyelő belső állapota is jelentős hatással lehet a dolgok érzékelésére és felfogására.
Ennek két kiemelt mechanizmusa van.
Ez azt jelenti, hogy, a dolgok érzékelése, felfogása függ attól a mentális kerettől, melyben a dolgot szemléljük – vagyis attól, ami a saját fejünkben van.
2) Élesítés (Priming)
Ilyenkor előre felkészíti, érzékenyebbé teszi az embert egy dologra valami.
A megfigyelő külső környezete is hatással van az érzékelésre és felfogásra.
Ilyen az, ahogyan a társadalom, többek között a neveltetés, a vallás, a politika, a média alakítja az ember gondolkozását, mentális keretét, világnézetét.
5. Az interpretáció hatalma
Az interpretáció valaminek a magyarázását, tálalását jelenti.
Aki valamit (pl. egy üzenetet, szöveget, művet) magyaráz, annak lehetősége van a dolog jelentésének befolyásolására. A jelentést gyakran alakítják önös érdekekből, azért, hogy az embereket manipulálják.
Ennek a lehetősége abból fakad, hogy általában nehéz, és nem is célszerű a dolgokat teljes precizitással megfogalmazni, ezért gyakran hagyják meg őket bizonyos fokig általánosnak, nyitottnak, homályosnak.
6. Nyelv
A nyelv a gondolatok, érzések feldolgozásának, kifejezésének és közvetítésének egy eszköze. Sok érdekes jellemzője van neki.
7. A buktatók elkerülése $
Ebben a témában számos, a fogalmakhoz, szimbólumokhoz, jelentéshez kapcsolódó buktatóra hívtam fel a figyelmet. Hogy ezeket elkerüljük, a következőket lehet tenni:
· Lássuk a jelenségek egyediségét, összetettségét ismerjük a kategorizálás tulajdonságait. Különösen ne feledkezzünk meg az ember sarkításra való hajlamáról. Legyünk tudatában, hogy a kategóriákon belül is létezhet változatosság, és ha a dolgok egyedisége megköveteli, legyünk képesek több kategóriában vagy kategóriáktól mentesen gondolkozni.
· Ne csak a megszokott, kívülről adott, merev kategóriák, fogalmak alapján gondolkozzunk. Legyünk nyíltak az új kategóriákra, a dolgok átsorolására, legyünk képesek magunk is a kategorizálásra, besorolásra, minősítésre.
· Legyünk tudatában, hogyan alakítja a gondolkozásunkat a kontextus és az interpretáció, hogy ezt hogyan használják fel a befolyásolásunkra. Legyünk képesek a dolgokat önállóan megérteni, és törekedjünk rá, hogy ne lehessen félremagyarázni, amit mondunk.
· Ne vesszünk el a fogalmakban, szimbólumokban. Tartsuk szem előtt a valóságot. Ne feledjük, attól még, hogy valaminek neve van, nem biztos, hogy létezik.
