Egyvilág - Fórum

Ezeket még leírtam, mert elmúlik az aktualitásuk. (Bár közben a Nagy Lemondás, eléggé elfeledtetett már minden mást.)

● Jaj, az a csúnya lengyel propaganda TV!

Amikor a Kossuth, vagyis az a magyar királyi propagandarádió, amely propagandább aligha lehetne, és az ő biorobot bemondói azon keseregnek, hogy a lengyeleknél Tusk ellenpropaganda TV-t csinál az ottani propaganda TV-ből.

(Arra meg továbbra is kíváncsi volnék, hogy mi van ezeknek a biorobotoknak a fejében, miközben napi rendszerességgel olvassák be a propagandát. Meg azt, hogy az Origó (értsd saját maguk) épp miről ír. Meg a Mandiner legújabb műsora a propagandarádióban…)

Jézusom, mi lett szépreményű demokráciánkból!

● Brüsszel a zsaroló

Illetve amikor a Déli Krónika lezsarolózza Brüsszelt. Nem tudom, kell-e részletekbe menően ecsetelnem, hogy akkor Orbán micsoda? Valamint, hogy egyrészt zsaroljatok még, légy szíves – másrészt meg tudjuk: senki nem kényszerít bennünket a tagságra. Csak nehogy tényleg az legyen a vége, hogy Orbán kiléptet.

● Győzike mennybemenetele

És születésnapi köszöntése nem kisebb személyiség által, mint maga Novák „ex” Katalin. (Aki majdnem akkora senki volt már akkor is, amikor még nem volt ex, mint az ünnepelt.) Komolyan, engem nem érdekelne, hogy az egyik Gipsz odanyom egy plecsnit a másik Jakabnak – ha nem az én nevemben is tenné ezt, államilag.

Meg, ahogy az egész slepp tele van ilyen felkapaszkodottakkal, akik abból lettek gazdagok, hogy hosszú a nyelvük, vagy a hosszúnyelvűek rokonai. (A nép pénzéből, ugye.) Megjegyzem egyébként, maga Orbán nem ez a kategória, neki ugyanis megvan a maga tehetsége meg szorgalma is, melyek alapján meg is érdemelné az érvényesülést, és akár jó miniszterelnöke is lehetett volna e hazának. Sajnos végül nem az lett. Sajnos pont az érvényesülés iránti túlfűtött vágya túl sok mindent szentesített a számára. És ami még sajnos, hogy az általa teremtett rendszer túlélheti őt – századik születésnapja után is.

● Putyin a gondoskodó

Ahogy azt mondja a hadiárváknak karácsonykor, hogy Én és a nagy Oroszország nem hagyunk benneteket magatokra, szegény hős árvák. Ahelyett, hogy azt mondaná, hogy ugye tudjátok, ki miatt lettetek árvák, lúzerek… Rosszabbul hangzana, az igaz.

● Ukrajna és a pénz

Az egyik, hogy elvileg annak az 50 milliárd eurónak, amit most szavaztak meg, egy tetemes része nem ajándék ám, hanem hitel. Broáf! Na persze, amikor egyszer majd vége lesz a háborúnak, és ott lesz még a szintén borzasztó drága újjáépítés, és hogy majd Ukrajna mindezek után visszafizet egy csomó milliárdot…

Egyvalamire jó ez, hogy az EU költségvetésében, névleg, kisebb most a mínusz, mert eszköz oldalon oda lehet könyvelni, hogy ennyivel még tartoznak neki. Illetve, hogy aki akarja, az ámíthatja magát ezzel. (Meg a szavazóit.)

A másik meg, hogy az EU, illetve a Nyugat azért könyörög Orbánnak, hogy hadd adhassa már oda a saját pénzét Ukrajnának. Ő meg nagy kegyesen megengedi. Miközben ráadásul még learatja mindazok elismerését, nyugaton is, akik inkább nem adnák oda.

● Erdő, Péter

Avagy, háború? Akkor kivágjuk az erdőt. Aki érti az összefüggést, mindenképp jelentkezzen. Tudjátok, erről a szegedi esetről van szó, az egyházmegye (!) sportakadémiájával. Ami egy újabb ékes példája annak, hogy hogyan lehet a törvények betartásával azt csinálni, amit csak akarunk.

● Főispán a vármegyében

Ha már Cs-Cs Wm, ennek a cikknek csak a címe, mely szerint lemondott a Csongrád-Csanád Wármegyei Főyspán. Tiszta középkor & csakis előre, nem hátra.

● Vendégmunkahelyteremtő beruházások

Már hogy mindig el van mondva, hogy az x milliárd forintos állami támogatással épülő legújabb akkugyár hány munkahelyet teremt majd. Most is, amikor lassan már határvadásznak is a Fülöp-Szigetekről kell embert hozni.

Merthogy jelentős részben nem a munkahelyekről szól ez már, hanem a kelet felé történő átpozícionálásáról az országnak. (Figyeljük meg, hogy egyebek mellett ez is könnyebben megy vidéken, mint a Fudan hoppon maradása Pesten.)

És a populisták egyéb dzsolidzsókerei.

Idehaza is láthatjuk, hogy ez a téma mindent túlél, az USA-ban is ezzel nyerte meg Trump a választást, Nyugat-Európában is állandó téma, legutóbb pedig Szlovákiában is felvonult a haza és a határ védelmében a hadsereg. Erről mondanám el itt a gondolataimat.

Először is azt, hogy amellett, hogy kiváló kampánytéma, ez valóban probléma is, amivel kezdeni kell valamit, amit jó volna ésszel csinálni – és ez nem csak a populistákra igaz, akik a maguk szempontjából ésszerűen használják ki a dolgot, hanem a jótét lélek ballerekre is, akik maguk alatt fűrészelik a fát azzal, hogy nem hajlandóak egy kicsit populistábbak lenni, figyelembe venni a nép fájdalmait – azért is, hogy megmentsék a világot az igazi populistáktól.

Nézzük előbb az ügyet a migránsok oldaláról. Ezek a szerencsétlen emberek rossz helyre születtek, és teljesen természetes, hogy jobb életet szeretnének. Ebből a szempontból egyébként másodlagos is, hogy most politikai vagy gazdasági menekültek: az egyik nagyobb nyomor, mint a másik – de mindkettő nyomor. Ha mi oda születtünk volna, mi is el akarnánk jönni, és el is mentünk, a dicsőséges honfoglaláskor, 56 miatt, vagy legújabban azért, mert Nyugaton jobban lehet keresni. A különbség az, hogy mi szerencsésebbek vagyunk, mert megtehettük, megtehetjük, megtesszük.

Az élet igazságtalan.

Az embernek, kb. egyedüliként az állatok között, megadatott, hogy felismerje az igazságtalanságot, és segítsen rajta. Ugyanakkor az is természetes, hogy az ember elsősorban saját magának akar jót. Ilyenek az emberek. A tények pedig makacs dolgok, a realitásokkal számolni kell, különben kudarcra vagyunk ítélve. Az engedékeny ballerek nem számolnak a realitásokkal. A populista opportunisták számolnak velük – csak épp őket egyedül a saját hasznuk érdekli, tesznek mások szenvedésére, és ne legyenek kétségeink, minden szólamaik ellenére, a saját népük bajainál is előbbre való nekik a saját hasznuk és hatalmuk.

Az átlagembert a saját megélhetése, nyugalma és biztonsága izgatja mindenekelőtt. Senkinek nem hiányzik, sem az, hogy elvegyék a pénzét, sem az, hogy odajöjjenek és akár békésen müezzinezzenek, az meg aztán végképp nem, hogy erőszakoskodjanak. A lecsúszásban levőknek, a létbizonytalanság közelében leledzőknek még kevésbé van affinitásuk a jótékonykodásra, érthető módon, természetesen.

Apropó, pár hónapja találkoztam egy Franciaországból ide áttelepült házaspárral, akik azért jöttek, mert itt nincsenek arabok, mert itt nagyobb biztonságban érzik magukat. Nagy beleéléssel adták elő, hogyan romlott odakint a helyzet, hány késelés történik naponta, miért lett belőlük magukból is migráns, (ha EU-n belül vagyunk is olyan szerencsések, hogy ne így kelljen nevezni). Ha a számok, amiket mondtak, némileg eltúlzottnak tűntek is, abban nincs okom kételkedni, hogy igen kényelmetlenül érezték magukat odaát. Elképzelhetitek azt is, hogy Brüsszelről is miket mondtak.

(Jut eszembe, a vicc az, hogy Magyarországra nem is a migráncs migránsok jönnek, hanem a franciák.)

Egy szó, mint száz, a jó szándékú politikusoknak és a brüsszeli bürokratáknak is le kellene szállniuk a nép közé, meg kellene hallgatniuk a sirámaikat, különben korlátlan munícióval látják el a gátlástalan populistákat, akik előbb-utóbb felül fognak kerekedni. Ez pedig azt is jelenti, igen, hogy jó szándékú politikusként, bürokrataként is kevesebb segítséget tudunk majd adni, mert tekintettel kell lennünk arra, hogy nehogy ki legyünk hajítva a hatalomból, nem azért mert magát a hatalmunkat féltjük, hanem azért, hogy a jó szándékunknak hosszabb távon is érvényt szerezhessünk általa.

A migránsügy tekintetében tehát, hogy bármilyen jó volna is, nem lehet mindenkin segíteni. Befogadni pedig még kevesebb embert lehet: azért mert különben összeomlik a rendszer, és az lesz a vége, hogy még a leginkább gyámolításra szorulókat is ki fogják csukni azok, akiket egyáltalán nem érdekel más sorsa. Ha ezt el szeretnénk kerülni, akkor húzni kell egy vonalat, hogy ennyit, és nem többet, és alaposan meg kell válogatni, akiket befogadunk, hogy tényleg a legrászorultabbakon segítsünk. A többiekkel szemben pedig, ha fájdalmas is, a kellő határozottsággal kell eljárni. Azért, mert hosszabb távon másképp nem fog működni.

A másik, ami el szokott hangzani, hogy a segítséget kell odavinni, ahol baj van, és ez igaz is, egyrészt, az ottaniak is lehet, hogy szívesebben maradnak, ha ott is meg tudnak élni, valamint így többeken is segíthetünk, mert ez a saját népünknek is kevésbé kellemetlen. Azonban a segítség így is pénzbe kerül, ami szintén népszerűtlen, ennek is van határa tehát. Félre ne értsük, a segítségre szorulóknak is érdeke, hogy fenntartható legyen a segítség. De arra is vigyázni kell, hogy ne csináljunk ürügyet ebből arra, hogy ne segítsünk, hogy az összes pénzt megtartsuk magunknak.

Általánosabban, minden felelősségteljes, humanista, másokat, a jövőt is szem előtt tartó döntés sebezhető, mert ezek áldozatot követelnek, itt a jelenben – amire már ugrik is egy populista, azt rikácsolva, hogy nem igaz, nem a mi dolgunk, tartsuk meg magunknak azt a pénzt. (Amiből majd én lecsípem a magamét – de ezt nem mondja, csak gondolja.) Ilyen még a klímaharc is például, ami még a migrációnál is nagyságrendekkel súlyosabb probléma. Ilyen maga az EU is, főleg nyugatról nézve, akik nettó befizetői ennek a projektnek. (És akik a pénzükért cserébe eddig is kaptak már jó pár évtizede tartó és öröknek tűnő békét a kontinensen, illetve a világ legélhetőbb térségét – de ezeket sem lehet megenni, úgy lobogtatni a választók szeme előtt, mint egy köteg bankjegyet.)

És ilyen, alapból, a gender kérdés is, merthogy a másneműek sokáig tényleg elnyomás alatt, és örök feszültségben éltek, amit nem érdemeltek meg. Ez úgy jön ide, hogy ebben a kérdésben is hajlamosak a jogvédők túlzásokba esni, annyira, hogy az már azoknak is irritáló, akik egyébként szimpátiával tekintenek az ügyre – hát még azoknak, akik eleve irtóznak tőle. A populistáknak pedig több sem kell: majd ők megvédik a gyerekeket a pedofil buziktól. Egy újabb kiváló demagóg szöveg, amihez meg kéne gondolni, hogy szállítsuk-e a még több muníciót.

Így lép tehát házasságra az emberi szűklátókörűség a politikusok opportunizmusával, így lehetetlenítik el a felvilágosultabb kormányzást, így tesszük tönkre a saját jövőnket is. (Amely egyre inkább nemcsak a populisták kedvenc védencének, a gyerekinknek a jövője, sőt, lassan jelen lesz belőle.) De, és még egyszer a lényeg: a felvilágosultaknak, a távolabbi problémák mellett, jó volna kicsit felvilágosodni a köznép mostani gondjainak és gondolkodásának tekintetében is – hogy megmaradjon a lehetőségük a távolabbi céljaik felé törekedni.

● A lengyel balhé

Avagy, ahogy Tusk elkezdte kipucolni a lengyel államot – és ahogy a hazai újarisztokrácia köreiben ez okozott némi viszketést nyaktájon. (Bár túl sok félnivalójuk nincs azért.)

Na tehát, csak röviden:

  ○ Tusk nem finomkodó lendülete Vs. Orbán törvényesen alattomos nyomulása

Ahogy tényleg nem finomkodott, a lengyel köztévé lekapcsolásával, a politikusok letartóztatásával. Lengyelországot nem láttam közelről, itthon viszont azt meg kell hagyni, hogy Orbán, névleg és többnyire, végig betartotta a szabályokat – amit minden disznóság kapcsán hangsúlyozni is szoktak, hogy „a törvények betartásával jártak el”. Igen ám, de egyrészt gyakran elmegy a falig, a még éppen megengedhető mértékig nyújtja a gumit, pl. Lölővel, az állami pénzekből folytatott pártpropagandával, a szavazók áttelepítésével, meg általában minden lehetőség kihasználásával hatalmának biztosítása érdekében. Másrészt meg ő írja a szabályokat, mindenekelőtt a saját érdekében, lásd pl. a választási rendszer többszöri átvariálását, vagy az orvosi kamara megregulázását. Ja meg az alkotmányt el ne felejtsük.

Amit most ezzel szemben Tusk csinál, annak az a kockázata, hogy legközelebb a másik oldal sem finomkodik majd. Láttuk, Orbán első ciklusában tudta egész normálisan is csinálni, de aztán, amikor az nem jött be neki, taktikát váltott. Ha valahogy mégis megint kipucolnák, újra sebességet válthat.

  ○ A különbség

A lengyel és a magyar helyzet között? Két ember. Az, hogy ott van Tusk és nincs Orbán, itt nincs Tusk és van Orbán. Alapvetően ezért nincs veszélyben a haza szuveNERitása idehaza. Értjük miről beszélek: hogy a hazai ellenzék továbbra se mutat életjeleket, egy önmagát marcangoló élőhalott, legfőképp nincs egy olyan ember se, aki össze tudná fogni őket, és olyan határozottsággal tudna fellépni, mint Tusk odakint.

Van viszont Vityónk, áldassék a neve, aki a másik oldalról képes erre, és még többre. Eleve a jelenlegi rendszert is neki köszönhetjük, egy személyben, neki meg az ő megzabolázhatatlan vágyának a janiságra. Az ő személye jelenti a különbséget kishazánk és az összes többi környékbeli ország között, ahol nem épült ki ilyen hatékonyan egy érdekcsoport uralma, és ha meg is szerezték a hatalmat, megmaradt az esély a változásra, ahogy most is láthatjuk. Kösz Vityó, te igazi államférfi! (Gyere, védj meg bennünket. Tudod, a gendertől. Meg Sorostól. Meg az inflációtól. Meg a korrupciótól.)

Na mindegy, továbbra is vannak ennél rosszabb helyek, (lásd csak azokat a tízezreket, akik ide jönnek vendégmunkásnak) – és bizonyos dolgokat tényleg jobban csinál, mint az ellenzék. Például rögtön azt, hogy ő legalább nem élőhalott.  De mondjuk a migrációval kapcsolatban is van igazsága. (Erről mindjárt bővebben.) És ezzel, meg más populáris húzásaival, sokak elismerését aratja le, Nyugaton is, például azzal még, hogy vonakodik számolatlanul önteni a milliárdokat az egyes számú háborúba. Ezt azért is mondom, hogy ha a ballereknek sikerülne valahogy legyőzni saját magukat, és valamivel gyakorlatiasabbak lenni, akkor nem adnának oda ennyi jó pontot ajándékba a haramiáknak.

(Így néz ki, amikor azt mondom, hogy most röviden fogok írni valamiről.) ;)

● A német balhé

Vagyis a gazdatüntetések. (Meg máshol is az EU-ban.) Szóval igen, hogy az idealista politizálásnak (Ukrajna, klímavédelem, migránsok befogadása, stb…) megvannak a költségei, pénzügyi és kulturális értelemben is – a népet pedig mindenekelőtt az érdekli, hogy ő most hogy érzi magát. A nép közérzetének nem tesznek jót sem a migráció kulturális feszültségei, sem a pénz, amelybe mindez kerül, mert azt el kell venni valakitől. Putyin egyébként erre játszik, hogy a még Orbánnál is jobban kézben tartott otthona kényelméből elháborúzgat a szomszédban, a Nyugat demokratikus népe meg majd megunja küldözgetni az elfüstölendő milliárdokat.

És azt nézzük majd meg, amikor Trump visszajön Amerikában, és megvágja az amcsi háborús pénzeket. Az nem biztos, hogy teljesen lenullázza azokat, mert rá is jellemző, hogy nagyobbakat mond, mint ami majd lesz belőle. Az EU viszont aligha visszakozhat, legalábbis a mostani adminisztráció. Az lehet, hogy a jobberek, a nép elégedetlenségét meglovagolva megbuktatják őket, és aláírják Putlernek, hogy nesze, vigyed, amit akarsz.

Ha pedig a németeknek elegük van, az az egész EU-nak rossz hír, lévén elsősorban ők viszik a hátukon az Uniót…

● A svéd balhé

Pontosabban a NATO csatlakozásuknak a több mint kínos blokkolása szent kormányunk által. Ez a Benny Hill show, hogy most akkor jöjjön el a svéd miniszterelnök könyörögni, aminek már megijedtem, hogy az lesz a vége, hogy lemegy kutyába, és remélem, hogy nem fog. Erre nem tudok mást mondani, mint hogy fájdalmas, ahogy ezek az idióták leckéztetik nemcsak a svédeket, hanem a világ legnagyobb katonai szövetségét, ahová annak idején alig vártuk, hogy felvegyenek. És nem is csak a svédek nem fogják ezt elfelejteni nekünk, hosszú ideig.

Ja meg, hogy azért csinálják, mert a svéd köztévé kritizálni merészelte „Magyarországot”. Először is: nem Mo-t, hanem ezt az arrogáns rezsimet. Másodszor pedig, hogy talán ez nem annyira a svéd kormány felelőssége, esetleg ott nincs olyan kézi vezérlésen a közmédia, mint itt a helyi úgynevezett.

(Figyeljük meg ennek kapcsán, hogy szintén itthon, az MCC lett az, aminek a CEU-t mondták annak idején, ürügyként, hogy elzavarhassák: egy politikai kiképzőközpont.)

Egyet mondok emberek, amire nagyon vigyázzatok: hogy ez az pökhendi, úrhatnám bagázs ki ne utáltasson bennünket a NATO-ból meg az EU-ból. Mert akkor lehet a barátunk a Putyin, aki, remélem, látjátok, valamivel nagyobb diktátor, mint Brüsszel.

Mondom ezt azért is, mert az már elég jól látszik, hogy legalábbis amíg Orbán van, addig itt nem lesz változás, nem lesznek leváltva. Amit az ellenzék, (meg mindenki, akinek nem tetszik a rendszerszintű korrupció), ebben a helyzetben reálisan remélhet, az a kordában tartásuk. Ennek pedig az egyik fő eszköze az Unió, nem véletlen utálják. Vigyázzunk rá, amíg tehetjük.

(Megjegyezném még itt az EU-s pénzek esetét. Most csurrantottak valamennyit, de akkora szelet kavart már kint Orbán, hogy amíg ezek maradnak, addig mindig akadozni fognak a juttatások, ezt továbbra is tartom. Húzzák majd, ameddig lehet, és minden lehetséges kifogást fel fognak hozni, hogy minél kevesebbet kelljen ideadniuk. Kifogást pedig mindig lehet találni, egy ilyen rendszer ellen meg pláne: legújabban például a Szuverenitásvédelmi Hivatallal kapcsolatban indul kötelezettségszegési eljárás. Aztán meg minél kevesebb pénz jön, annál kevésbé lesz érdeke bennmaradni Orbánnak…)