(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. A csodásnak tekintett dolgok és a valódi csodák
Az emberek gyakran nem az arra érdemes dolgokat tekintik csodának, és nem veszik észre a csodát maguk körül, a megszokott dolgokban.
Jellemzően a megszokottól eltérő dolgokat látják csodásnak, mint például ha valaki a vízen jár, vagy ha egy szobor könnyezik. Eközben viszont, mivel megszokták őket, elmennek az olyan dolgok mellett, melyek úgymond természetesek – holott mélyebben belegondolva az utóbbiak gyakran sokkal csodálatra méltóbbak.
Ilyen elhanyagolt csoda elsősorban a világnak és a világ dolgainak a létezése, működése, szépsége. Különös tekintettel az életre, az elmére és az emberre.
Érdemes tehát egy percre megállni, és új szemmel nézve őket rácsodálkozni a körülöttünk lévő dolgok nagyszerűségére, átértékelni a mindennapit és megszokottat.
Ezáltal akár spirituális élményben is részünk lehet – anélkül ráadásul, hogy ehhez el kellene szakadnunk a valóságtól.
2. Létezésünk csodája és szerencséje
Az emberek nem értékelik kellőképpen, hogy élhetnek.
Pedig ez egyrészt csoda, már csak azért is, mert a világ létezik, és esetleg azért is, mert van olyan, hogy elme. Másrészt pedig az, hogy megszülethettünk, illetve hogy éppen mi lettünk azok, akik megszülettek, hihetetlenül nagy szerencse.
Jó dolgunk értékelésének legalapvetőbb elemeként tehát becsüljük meg a lehetőséget, hogy itt lehetünk, és használjuk ki az időt, ami adatott.