(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)
(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)
1. Hazugság és igazság általában
A hazugság és megtévesztés mindenhol gyakori, az élővilágban, az ember körül és a társadalomban.
A hazugságot a ‘Játszmák, meggyőzés és hazugság’ téma is tárgyalja, az gyakorlati oldalról: például, hogy hogyan lehet ügyesen hazudni, és hogy hogyan lehet felismerni, leleplezni a hazugságot.
1.1. Őszintétlenség
1) Az őszintétlenség jelentése
Témánkra valójában jobb szó az őszintétlenség, ami tágabb a hazugságnál. Az őszintétlenség ugyanis lehet:
○ Elhallgatás
Amikor nem mondunk valótlant, csak elhallgatjuk a valót. Hasonló ehhez a válasz megtagadása, illetve, amikor kijelentjük, hogy valamit nem mondunk meg. A különbség annyi, hogy utóbbinál a másik fél tudja, hogy valami visszatartottunk.
○ Hazugság
Amikor valótlanságot mondunk.
Speciális esete ennek a féligazság, amikor vannak igaz elemei az állításunknak – az összkép azonban ugyanolyan hamis, mintha hazudnánk.
A hazugsághoz hasonló a hamis benyomás keltése, a megtévesztés is. Ilyenkor nem állítunk valamit – inkább csak úgy viselkedünk, hogy abból a másik valótlanságra következtessen.
2) Az őszintétlenség eredménye
Milyen kép alakulhat ki annak a fejében, akivel szemben őszintétlen volt valaki?
○ Hamis kép
Amikor másmilyennek képzeli a dolgokat, mint a valóság. (Beleértve azt is, amikor elhallgattunk előle valamit, de ő ezt nem tudja.)
○ Hiányos kép
Amiről a másik tudja, hogy valamit nem mondtunk meg neki.
* * *
Két megjegyzés a dolgok tudatáról:
○ Tudatilag az hat a boldogságra, amit az ember igaznak vél.
Ami azt is jelenti, hogy ameddig nem tudunk valami rosszról, addig (tudatilag) jól vagyunk.
○ A tudat, hogy tudjuk az igazat, szembenéztünk vele, önmagában örömet okoz.
Nem arról beszélek tehát, amit tudunk: az igazság ugyanis fájdalmas lehet – csak magának annak a tudatáról, hogy tudjuk az igazat.
3) Önbecsapás
Az ember gyakran saját magához sem őszinte, becsapja magát:
○ Próbálja jónak látni a dolgokat, menekül az igazságtól.
○ Megelégszik a megértés élményével.
A valódi megértés helyett, amiért meg kellene dolgoznia.
○ A megismerés konzervativizmusa
Vagyis törekszünk rá, hogy ne kelljen változtatni azon, amit tudunk, keressük a megerősítést, figyelmen kívül hagyjuk, torzítjuk azt, ami ellentmond az elképzeléseinknek.
○ Hiúság
A hiú ember ugyanis gyakran irreálisan sokra értékeli magát.
○ Disszonanciacsökkentés
Ezen belül az, amikor egyszerűen próbáljuk elkerülni a szembenézést a fejünkben feszülő ellentmondásokkal, az azokat kiváltó információkkal; valamint az önigazolás, racionalizáció, amikor hamis érvekkel próbáljuk alátámasztani, hogy miért is vannak rendben a tetteink, érzéseink, miért is döntöttünk mégis helyesen. Illetve még az is jellemző, hogy hajlamosak vagyunk másokat hibáztatni a problémáinkért, kudarcainkért. Lásd ezekről az ‘Önigazolás’ témában.
1.2. Az igazság eszménye és bizonytalansága
1) Az igazság eszménye
Vannak, akik szerint az igazságot akkor is ki kell mondani, ha fájdalmat okoz, az tehát fontosabb nekik, mint a boldogság: számukra az igazság egy eszmény – egyszersmind úgy vélik, hogy hazudni rossz, és kész.
Ennek az álláspontnak megvan az az előnye, hogy egyszerű, az emberek pedig szeretik az egyszerűséget. Alább azonban látni fogjuk, hogy a hazugságnak is megvannak a hasznai; illetve, ahogyan az ‘Értékek’ témában olvasható, az Egyvilág szerint eszmények sincsenek, az igazságot általában nem kell ráerőltetni az emberekre, nem kell elvenni a támaszukat miatta.
2) Az igazság bizonytalansága
Vagyis, hogy az ember sosem lehet biztos abban, hogy igazat mondanak neki. Miért?
○ Mert aki mondja, maga is tévedésben lehet.
○ Akik a saját érdekükben hazudnak
Mint aki jobbnak állítja be a portékáját, amit el akar adni nekünk; de az érdek nem csak anyagi lehet, gondoljunk arra, amikor valaki csak le akar rázni.
○ Aki jó, azért hazudhat, aki rossz, azért, aki szeret bennünket, azért, aki meg nem szeret, azért.
Aki rossz, nem szeret, az természetesen azért, hogy ártson, aki meg jó, illetve szeret bennünket, az kíméletből; illetve, akiknek az a feladatuk, megbízásuk, hogy segítsenek rajtunk (mondjuk egy pszichológusnak, lelkésznek), azok is úgy ítélhetik, hogy egy hazugsággal teszik a legjobbat nekünk. Persze ettől még igazat is mondhatnak – csak biztosak nem lehetünk benne.
2. A hazugság tulajdonságai
1) A hazugság komplikáltsága
Már az erőfeszítést igényel, hogy kitaláljunk egy hihető hazugságot – és ezzel gyakran nincs vége: emlékezni kell rá, hogy mit hazudtunk, ügyelni, hogy le ne buktassuk, kellően fedezzük magunkat, ami újabb hazugságokat tehet szükségessé, és ebbe aztán könnyű belebonyolódni.
Hazudni tehát, legalábbis jól hazudni, fárasztó.
2) Sok hazugság előbb-utóbb kiderül, illetve már eleve gyanús.
Így aztán…
3) Hazudni általában kellemetlen
És ezért a legtöbb ember csak okkal teszi. (Persze ok azért gyakran akad.)
3. A hazugság (őszintétlenség) fajtái
● Elhallgatás – Hazugság
Illetve a válasz megtagadása, a féligazságok és a megtévesztés – melyekről fentebb már beszéltem.
● Önös hazugságok – Kegyes hazugságok
Vagyis, hogy a saját vagy valaki más érdekében hazudunk-e.
● Jelentéktelen hazugságok – Súlyos hazugságok
Ezeket azért is érdemes megkülönböztetni, mert az előbbieket jóval inkább el lehet nézni önös hazugságok esetén is.
Itt tehetjük hozzá, hogy hazudni (ürügyeket gyártani, képmutatónak lenni) szoktak kicsiben és nagyban is; kicsiben, vagyis a magánéletünkben – és nagyban, amikor országnak-világnak hazudnak.
● Tudatos hazugságok – Nem tudatos hazugságok
Vagyis, hogy az, aki mondja, igaznak hiszi-e őket vagy sem.
Van még az őszintétlenségnek néhány speciális fajtája: a képmutatás, a nyílt titkok és az ürügyek.
● Képmutatás
A képmutatás azt jelenti, hogy valaki úgy tesz, úgy beszél, hogy jobb színben tűnjön fel; például sikeresnek, boldognak mutatja magát – amikor valójában nem az; de képmutatás az is, amikor elhallgatják a segélyek mögöttes céljait, mondjuk, hogy azokat majd a donor ország vállalatainál költik el, akik szintén jelentőset profitálnak belőlük.
● Nyílt titkok
Avagy „a császár új ruhája”. Nyílt titok az, ami köztudott, mégsem beszélünk róla, legalábbis nyilvánosan, hivatalosan nem; például a politikai korrektség, amikor inkább letagadjuk, elhallgatjuk a valamely csoport számára kellemetlen igazságokat, csak hogy ne fokozzuk a feszültséget; vagy mondjuk a nagy vezető viselt dolgai, amit, érthető módon, senkinek sem érdeke feszegetni.
A nyílt titkokhoz hasonlók a tabuk, melyekről már magunk közt sem szívesen beszélünk; mint például a szexuális ügyeink. (Hivatalosan viszont az ilyesmi kevésbé kimondhatatlan: mondjuk, ha elkapunk valamit, és orvoshoz megyünk vele; vagy amikor a tévében a szexuálpszichológus előadja, amit tudni kell.)
● Ürügyek
Az ürügy egy elfogadható, szalonképes, ám nem valódi indok – a valódi, nem elfogadható, nem szalonképes helyett, hogy miért is teszünk meg valamit. A kifogás gyakorlatilag egy ürügy, csak itt ahhoz keressük az indokot, hogy miért ne tegyünk meg valamit. Az alább leírtak az ürügyekre és a kifogásokra is érvényesek.
Ürügyet találni vagy fabrikálni általában csak szándék kérdése.
Az ürügyeket is többféleképpen lehet csoportosítani:
○ Ürügyek nagyban és kicsiben
○ Másoknak és önmagunknak szóló ürügyek
○ Előzetes és utólagos ürügyek
4. A hazugság kárai
Kiknek árt a hazugság?
1) A becsapottakat érő hátrányok
Milyen hátrányok érik őket?
○ Téves elképzelések, döntések, cselekvések
Tehát, akit becsaptak, az először is tévedésben lesz. (Bár ettől még nem feltétlen lesz boldogtalanabb, azért is, mert nem tud róla.) Továbbá, mivel valamit rosszul tud, erre alapozva rosszul is dönthet.
○ Csalódás
Amikor kiderül valaki számra, hogy becsapták, rájön, hogy hazugságban élt, emiatt rossz döntéseket hozott, hogy akiben megbízott, rászedte őt.
Valamint, ahogy elhangzott, sok hazugság eleve gyanús, illetve előbb-utóbb kiderül – a hazugsággal biztosított boldogság így meglehetősen törékeny.
2) A csalárd embert érő hátrányok
Láttuk, hogy hazudni eleve komplikált, fárasztó. Aztán meg, ha lebukunk, az is meglehetősen kellemetlen: elveszítjük mások bizalmát, megvetéssel tekintenek ránk, és nem is csak az, akit becsaptunk. Emellett, aki hajlamos rá, magától is bánhatja, amit tett.
Egyszersmind tehát az emberek közötti viszony is kárát láthatja a hazugságnak.
3) Társadalmi hátrányok
Mint alább bővebben is látni fogjuk, társadalmi szinten is gyakori az őszintétlenség. Ennek szintén megvannak a hátrányai.
○ Ideológiák, politikai konfliktusok
Az ideológiák hamisságára, a velük folytatott manipulációra már utaltam. A politikai konfliktusok kapcsán pedig a tudatlanság szerepét érdemes kiemelni, amely hiszékennyé teszi az embereket, félelmet gerjeszt, befolyásolhatóvá tesz.
○ Vallás
A vallásos hitnek természetesen megvannak az előnyei is, közben azonban ütközik a valósággal, befolyásolhatóvá teheti a híveket, amit kihasználhat egy rosszul működő egyház illetve azon keresztül a politika.
○ Politika, gazdaság
Főleg, hogy sem a gazdaságnak, sem a politikának, (de a vallásnak sem) érdeke a gondolkozó ember.
5. A hazugság hasznai
Amikor a hazugságról van szó, az ember hajlamos rávágni, hogy az rossz és kész. Valójában azonban számos előnye is van neki:
● Evolúciós előnyök
Ha egy élőlény képes a többi (a prédája, a rá vadászó ragadozó, a saját fajtársai, stb…) megtévesztésére, azzal előnyre tehet szert, több utóda lehet; egyúttal a megtévesztésre való képesség, hajlam elterjedhet a populációban, egész fajok sajátjává válhat.
● A hazugság megóvhat a fájdalmas igazságtól, kapaszkodókat adhat.
Ámíthatjuk önmagunkat – vagy hazudhatunk másoknak is ebből a célból; például azt, hogy a halál nem a vég.
Emlékszünk rá, hogy gyakran menekülünk az igazságtól, illetve, hogy nem kell elvenni az emberek támaszát. Különösen nem kifogásolható az ilyen hazugság olyankor, amikor az igazság birtokában sem volna mit tenni; mint amikor a sebesült, haldokló katonának azt mondják, hogy „rendbe jössz”.
● Ha hazudunk, az bennünket is megóvhat attól, hogy az igazsággal megbántsunk másokat.
● Megóvhatunk valakit, aki meg akarja tartani a titkát.
Azzal, hogy nem fecsegjük ki azt.
● A hazugság megvédheti az emberek közötti jó viszonyt.
Nyilván, ha valakinek elárulnánk a titkát, az nem szeretne bennünket. Lásd majd itt alább a kis praktikus hazugságokról írtakat is, melyek azonban jelentősen megkönnyíthetik az életet; ezen kívül pedig a hazugság nagyban is védelmezheti a jó viszonyt, emlékezzünk csak a politikai korrektségre.
● Egyéni érdekek
Lásd: önös hazugságok. Bár ezek másoknak árthatnak, nem árt hozzátenni annak a hasznát is, aki saját magáért hazudik.
● Közösségi hasznok
A társadalmi szinten is hasznos lehet bizonyos őszintétlenség; így:
○ Szakmai (orvos, ügyvéd, stb…) és üzleti titkok
Ezeknek nem csak az egyedi ügyekben van jelentőségük, hanem közösségi szinten is segítik a gazdaság működését. (Nyugodtabban fordulnak az ügyfelek a szakemberekhez, a cégek bátrabban fejlesztenek, simábban működik a gazdaság.)
○ Államtitkok, kincstári optimizmus, az őszinteség komplikáltsága a politikában és a gazdaságban
Nyilván, ha mindent úgy mondanának meg, ahogy van, az állami szinten se működne; például, ha azt mondaná a pénzügyminiszter, hogy jövőre lassulás várható, akkor az emberek megijednének, visszafognák az üzleti befektetéseiket – és ettől aztán még jóval nagyobb lenne a visszaesés. Vagy ha a katonaság nyilvánosságra hozná, hogy pontosan hol milyen erői vannak… Más kérdés, hogy a titkolózással vissza is lehet élni.
Megemlíthető még ezeken kívül a vallás (mint nem kimondottan az objektív valóságra épülő intézmény) által biztosított társadalmi rend, kohézió is.
* * *
Egy szó, mint száz, őszintének lenni is nehéz lehet.
6. Mikor lehet hazudni?
1) Kegyes hazugságok
Mint mondtam, az emberekre általában nem kell ráerőltetni az igazságot, a boldogság előbbre való nála, különösen, amikor egyébként sem lehetne mit tenni a szomorú valóság ellen.
Itt érdemes még megemlíteni a tapintatot, abban az értelemben, hogy az igazat mondjuk – de finoman.
Kegyes hazugságokkal, őszintétlenséggel nagyban, hivatalos helyeken is találkozunk; lásd a fentebb említett szakmai titkokat, vagy a pénzügyminiszter nyilatkozatát.
2) Önös hazugságok
Ezeket is gyakran el lehet nézni, mert nem elvárható, hogy 100%-ig jók legyünk. Lásd ‘A jóság elvárható mértéke’ témában a jóság elvárható mértékét: a lényeg az, hogy „a saját boldogságunk nem baj, ha fontosabb számunkra, de bizonyos fokig azért a másét is vegyük figyelembe”.
* * *
Kiemelést érdemelnek a „praktikus hazugságok”: ezek jelentéktelen hazugságok – melyek azonban számottevően megkönnyíthetik az életet; például, amikor azt mondjuk az ajándékra, hogy tetszik, pedig valójában nem is, vagy amikor el akarnak hívni valahova, de nekünk „sajnos éppen dolgunk van”.
A praktikus hazugságok is rendszerint megengedhetőek, azért, mert nem sokat ártanak, viszont elég hasznosak.
Nem árt azonban tudatában lenni, hogy amit mi apróságnak vélünk, az a másnak nem feltétlenül az. Sokszor viszont a másik úgyis tudja, mi a helyzet – de megért bennünket, különösebben nem is bántódik meg; és ezzel együtt is kevésbé kellemetlen a dolog mindkettőnknek, mintha az arcába vágtuk volna a nyers igazságot.
* * *
De nemcsak praktikus, hanem súlyos és (elsősorban) önös hazugságok is vannak olyanok, melyek lényegében senkinek sem volnának jók, ha kiderülnének; gondoljunk például arra, amikor valaki egy elutasító családban titkolja, hogy homoszexuális.
És azt is itt a legjobb kijelenteni, hogy:
Mindenkinek mindenki előtt lehetnek titkai.
Álljunk tehát bármilyen közeli kapcsolatban valakivel, legyen az a gyerekünk, a szerelmünk vagy a legjobb barátunk, senkitől se várjuk el, hogy mindent elmondjon.
Végül figyeljük meg, hogy legyen szó önös vagy kegyes hazugságról, nem ritkán annak is jobb, aki mondja, meg annak is, akinek mondják.
7. Mikor nem tanácsos hazudni?
Illetve mikor érdemes szembenézni a tényekkel?
1) Fontos döntések
Ilyenek esetén egyrészt egyéni szinten, a saját életünkben is érdemes realistának lenni; mondjuk, amikor arról van szó, hogy kivel kössük össze az életünket, tényleg olyan jó ember-e a szerelmünk, tényleg olyan jó lesz-e vele; illetve hasonlóan, ha a barátunk áll válaszút előtt, és a véleményünket kéri.
Másrészt társadalmi szinten, amikor tömegek sorsáról van szó, szintén elvárható, hogy a vezetők a realitás talaján álljanak, ne hagyják, hogy előítéletek, a politikai korrektség és hasonlók irányítsák őket.
2) Közeli kapcsolatok
Láttuk, hogy mindenkinek lehetnek titkai, és itt sem azt mondom, hogy a közeli kapcsolatokban tökéletesen őszintének kell lenni – csak annyit, hogy jó, ha viszonylag őszintébbek, nyíltabbak tudunk lenni egymással, önmagunkat adhatjuk, nem kell szerepet játszanunk, szembe tudunk nézni a közös problémákkal. Ezzel együtt természetesen a tapintat is fontos.
3) Saját magunkkal szembeni őszinteség
Megint csak, jó volna, ha legalább önmagunkkal őszinték tudnánk lenni, el tudnánk fogadni, amit úgyis tudunk: ezzel megszabadulnánk az önáltatás feszültségétől, és jobb döntéseket is hozhatnánk. Ugyanakkor nem mindenki viseli jól a szomorú igazságot, így bizonyos fokú önámítás jót tud tenni az egészségnek.
Bizonyos dolgok megkönnyíthetik az igazsággal való szembenézést. Lásd először is a ‘Kellemetlen gondolatok’ témában, hogy tagadás helyett jobb lehet elfogadni az igazságot – de „odatenni a kispolcra”, elfordulni tőle. Továbbá önmagunk helyes megítélése is segíthet: így, ha tudjuk, hogy miben rejlik az ember értéke, és mi mellékes, illetve, ha képesek vagyunk egészében szemlélni magunkat, nem kiragadni egy-egy hibánkat. Lásd ezekről az ‘Ítéletalkotás’ témában.
8. Őszintétlenség a világban $
Az alábbi egy katalógusa a világban tapasztalható őszintétlenségnek, nem túl olvasmányos, annyit mindenesetre érdemes eltenni belőle, hogy az őszintétlenség minden szinten gyakori.
1) Élővilág
2) Ember
A gyerekek már elég korán (kb. 3 éves kortól) képesek hazudni, bár eleinte rosszul palástolják. Az emberek később is sokat hazudnak egymásnak és önmaguknak.
3) Politika
A politikában tapasztalható őszintétlenségről általánosságban az ‘Érdekek’ témában lehet olvasni, különösen azt, hogy:
○ A politikát nehéz őszintén, megalkuvás nélkül csinálni;
○ Az igazság kimondása árthat egyrészt a politikusnak magának, másrészt a nép számára is hátrányosan befolyásolhatja az eseményeket.
Alább a politikai őszintétlenség jellemző konkrétabb esetei olvashatók:
○ Ideológiák
○ Demokrácia és diktatúra
○ Politikai terelés és gumicsontok
Mi az, hogy terelés? Az, amikor valaki, a kormány, egy kényelmetlen témáról (például az elnök szexbotrányáról) el akarja terelni a figyelmet és ezért mesterségesen ügyeket kreál, dob be a közbeszédbe, borzolja a kedélyeket. (Akár egy kisebb háborút is kirobbant.)
Mik a gumicsontok? Olyan, a terelés célját szolgáló témák, melyeken a nép jó darabig el tud rágódni, vitatkozni. (Például, ha előhozzák a munkaerőpiac liberalizációját, hogy, úgymond, a gazdaság dinamizálása érdekében, lényegesen könnyebb legyen majd felmondani a dolgozóknak. Ez aztán kellőképpen érint mindenkit, vállalkozókat és munkavállalókat egyaránt, ahhoz, hogy megfeledkezzenek arról, hogy mit is művelt az elnök azon a házibulin.)
Lásd ennek kapcsán az ‘Érdekes kulturális jelenségek’ témában, hogy egyszerre csak kevés téma tud napirenden lenni.
○ Köpönyegforgatók a politikában
○ Személyi kultusz
○ Politikai konfliktusok és játszmák
○ A történelmet a győztesek írják
Ami közmondásos: aki nincs (abban a helyzetben), az nem tudja előadni a saját verzióját. (Bár azért az utókor, ha kellően alapos, gyakran ki tud deríteni ezt-azt.)
○ Ürügyek a politikában
Láttuk, hogy nagyban, állami szinten is használnak ürügyeket. Gyakori ürügy mindenekelőtt a közjó, mondjuk amikor „a népet felszabadítani” megyünk oda egy olajban gazdag országba háborúzni, vagy amikor „mi csak az igaz hitet visszük el nekik”.
De vannak ennél kevésbé fennkölt, ad hoc ürügyek is, amikor az éppen szerencsésen alakuló eseményeket használjuk fel arra, hogy megléphessük, amit szeretnénk, mint például a Reichstag leégését, ami jó ürügy volt arra, hogy a nácik bevezessék a szükségállapotot, megszilárdítsák a hatalmukat. (Ha nem ő maguk fabrikálták a tüzet is, persze.) Vagy egy másik példa, ha történik egy közepesen súlyos eset a hatáskörömben, én, mint miniszter, pedig ahelyett, hogy tennék valamit, inkább gyorsan lemondok, mert pont elegem volt már egyébként is.
Fontos tanulság, hogy érdek nélkül általában nincs politikai cselekvés; és ha úgy is csinálnak, az állítólagos okok csak ürügyek.
Tegyük hozzá, hogy elvárni sem lehet, hogy valaki, egy nép, puszta szívjóságból túlzottan a nyakába vegye mások problémáit; lásd erről ‘A jóság elvárható mértéke’ témában.
○ Politikai korrektség
○ Államtitkok
4) Gazdaság
○ Az őszinteség komplikáltsága a gazdaságban
○ Kincstári optimizmus
Mely a gazdaságra és a politikára is jellemző.
Ugye része ez a gazdaságpolitikai komplikációknak: a pénzügyminiszter azért nyilatkozik optimistán, mert a kedvezőtlen kilátások hajlamosak beteljesíteni önmagukat. Ám a kincstári optimizmus nem csak a szűken vett kincstár sajátja, a többi politikus is gyakran hitegeti a népet, és nem is csak a jövőről, de a jelenről is hazudnak nekik, hogy fenntartsák a morált, például amikor a hadi helyzetet ecsetelik.
○ A tervek jellemzően optimistábbak, mint ami megvalósul.
○ Szakmai és üzleti titkok
○ Akik problémák megoldásából élnek, azoknak nem érdekük teljesen megoldani, felszámolni azokat.
Mint a vízvezetékszerelőnek, aki jobban járhat, ha nem húzza meg rendesen a hollandert, vagy a pszichológusnak, aki ösztönözve lehet arra, hogy elnyújtsa a kezelést. (Bár ez természetesen nem jelenti azt, hogy valóban így is tesznek.)
○ A bürokrácia érdekei
Egyrészt a bürokrácia nem csak a rábízott ügyek intézésével foglalkozik, hanem a saját létét, hatalmát, kényelmét is védelmezi; keményen lobbizhat, szervezkedhet az őt hátrányosan érintő szabályváltozások ellen.
Másrészt (bizonyos határok között) az ügyeket is úgy intézhetik, ahogy nekik kényelmes, úgy alakítják a fogadóórákat, stb…
○ A gazdasági segélyezés mögöttes céljai
○ Egyebek
Továbbá, a modern kor a megtévesztés, befolyásolás újabb regimentjeit teremtette meg, a bérbloggereket, influenszereket, a közösségi médiában ármánykodó fizetett ügynököket, akik megbízóik érdekében az interneten manipulálják a népet.
5) Kultúra
○ Művészet
○ Tudomány
○ Oktatás
○ Vallás
6) Etika
7) Egyebek
8) A képmutatás példái
Lásd végül az ‘Óvatosság, rugalmasság, kivárás’ témában a megtévesztéssel, manipulációval, csalárdsággal szembeni óvatosságot.