Egyvilág - Fórum

1.     Az emberek nagy része szereti a sportot, ráadásul Magyarország igen sikeres volt az olimpiákon. Teljesen érthető hát, hogy sokan szeretnének hazai rendezésű olimpiát. Ehhez kisebb súllyal hozzájön még, hogy egy sikeres olimpia presztízst is hoz az országnak, másoknak emiatt szimpatikus.

2.     A sportolók és sportvezetők a sport világában élnek, a szemléletük erre összpontosul, megint csak természetes, hogy teljes mellszélességgel az olimpiarendezés mellett állnak.

3.     Különösen a jelenlegi politikai kurzus meglehetősen sport (és nemzet) centrikus, és nem is fél áldozni rá, mint láthatjuk. Reményeik szerint továbbá egy olimpia megrendezésével a saját presztízsüket is növelnék. De a többiek részéről is hazafiatlannak tűnne szembe menni egy ilyen szép vízióval. Mindenki úgy csinál hát, mintha nem látná, hogy a császár meztelen.

4.     Az olimpia megrendezése egyeseknek nagy üzlet lenne, gondolok itt a vállalkozókra, vállalatokra, melyek elnyerik a hozzá kapcsolódó beruházások kivitelezését. (Ráadásul ugye az efféle beruházások körül nem is mindig tisztán folynak a hatalmas pénzek.)

5.     Elég rendes államadósságunk van, és az ellene indított harc sem úgy halad, ahogy azt elképzelték. Egy olimpia pedig drága, és igen valószínű, hogy nem hozná vissza az árát, plusz abban is kb. biztosak lehetünk, hogy a végösszeg lényegesen több lenne, mint amit most mondanak, mert így szokott lenni. Majd akkor térjünk vissza a dologra esetleg, ha az adósságunk nem 80% lesz, hanem 20. Ráadásul ugye ezt az adósságot nagyrészt nem is magunknak, hanem a gyerekeinknek termeljük.

6.     Egy rosszul megrendezett olimpiával ugyanakkorát lehet bukni presztízsben is, mint amekkorát egy jóval nyerni. Erről a kockázatról sem szabadna elfeledkezni.

7.     A hazai hangok ellenére azért nagyon nem kell félni attól, hogy megkapnánk a rendezést. Amikor odaítélik a jogot, akkor azért reálisabban szemlélik a helyzetet. (Bár ki tudja ugye, hogy ott is mekkora a korrupció...)

8.     Maradjunk csak egyelőre az olyan léptékű események rendezésénél, melyekkel elbírunk, plusz népszerűek is nálunk. Legyen elég a vizes VB, amit nemrég kaptunk meg 2017-re.

Ennyi.

Ha egyetértetek, meg akkor is, ha nem, ne hagyjátok ki a könyvemet:

egyvilag.hu

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.   A hiúság jelentése, eredete és jellemzői

1)    Mit jelent a hiúság?

Aki hiú, az…

·        Túlzott jelentőséget tulajdonít annak, hogy ő maga mennyit ér;

·        Irreálisan sokra értékeli magát; és

·        Értékelése nagyrészt relatív.

Azaz másokhoz méricskéli magát, nem annyira sokra, hanem másoknál többre tartja, mások fölé helyezi magát.

2)    Miért hiú az ember?

·        Mert szereti magát jónak, kiválónak látni.

·        Mert jellemző rá az összehasonlító szemlélet.

3)    Sok mindenre lehetünk hiúak

Például:

·        A szépségünkre, külsőnkre, férfiasságunkra

·        Az értelmi képességeinkre, lelki érzékenységünkre, ízlésünkre.

·        A rangunkra, társadalmi státuszunkra, vagyonunkra

·        A sikereinkre, teljesítményeinkre

4)    A hiúság további jellemzői

A hiú ember…

·        Gyakran lenéz másokat.

·        Gyakran elvárja, hogy mások felnézzenek rá, csodálják.

·        A háttérben gyakran kétségek és félelmek gyötrik, mert ott motoszkál benne, hogy talán mégsem olyan nagyszerű ő. ß (@@Szerintetek is? Mennyire gyakori ez? Mondható, hogy jellemzően így van?)

5)    A sznobizmus és a kisebbrendűségi érzés

E két jelenség szorosan kapcsolódik a hiúsághoz.

Sznob az, aki úgy hiú, hogy a kiválóak, a kiválasztottak csoportjához, az elithez tartozónak érzi magát. $ß (@@Szerintetek is?)

A kisebbrendűségi érzés nagyjából a hiúság ellentéte. Így akinek kisebbrendűségi érzése van, az szintén túlzott jelentőséget tulajdonít annak, hogy mennyit ér; (gyakran irreálisan) alacsonyra értékeli magát; és ezt szintén relatív módon, magát másokhoz viszonyítva teszi.

2.   A hiúság hasznai és kárai

1)    Hasznok

·        Ösztönzés

Hogy megtámogassuk azt, hogy kiválóbbak vagyunk másoknál, az tettekre, teljesítményre sarkallhat.

·        Önbizalom

A hiúság (illetve a butaság) önbizalmat adhat, mely közmondásosan segíthet abban, hogy sikerrel járjunk.

2)    Károk

·        Elbizakodottság

Ami lényegében a túlzásba vitt önbizalom. Miatta kemény fákba vághatjuk a fejszénket; lehet, hogy nem kérünk segítséget, amikor okosabb volna; vagy alábecsülhetjük az ellenfeleinket – végső soron pedig kudarcot vallhatunk.

·        Az igazságtól való menekülés

A hiú ember a benne motoszkáló félelmek miatt hajlamos tagadni, ha valójában nem is olyan kiváló, elfordulni az erre utaló jelektől.

Ez egyrészt akadályozza, hogy fejlődjünk, tanuljunk a hibáinkból és az okosabbtól – hiszen „hibátlan vagyok, hibázni sem tudok, és nincs is nálam okosabb”.

Másrészt a hiúság zárttá tehet az újjal szemben. Az új dolgokkal való szembesülés ugyanis kétségessé teheti, hogy mindenhez értünk, valamint óhatatlanul vannak a közelükben olyanok, akik nálunk jobban értenek hozzájuk. Az elzárkózással aztán tudástól, örömforrásoktól foszthatjuk meg magunkat.

Előfordul, hogy a hiú ember kénytelen szembesülni a kellemetlen igazsággal, népiesen szólva pofára esik. Ez, először is, a hiúsága miatt különösen fáj neki, majd szerencsés esetben kijózaníthatja, reálisabb önképet adva neki, de az ellenkező végletbe is taszíthatja ß, kisebbrendűségi érzése lehet azokkal szemben, akik most már tagadhatatlanul jobbak nála. (@@Mit szóltok ehhez az ellenkező végletbe taszításhoz?)

·        A hiúság eltávolítja az embereket egymástól, a jóság ellen hat.

Hogyan?

o   Azzal, hogy egymás alá és fölé helyezzük el az embereket, és nem egymás mellé, eleve eltávolítjuk őket egymástól.

o   Azért, hogy nehogy kiderüljön, hogy jobbak nálunk, hiúságunkban érintkezni is kevésbé akarhatunk másokkal. ß

o   Mások kiválósága, előbbre jutása, boldogsága hátrányosan érinthet bennünket.

o   Aki hiú, az a nála tökéletesebb emberekben a saját hibáit látja, a tökéletlenebbeket pedig lenézi. Előbbieket aztán frusztráltságában igazságtalanul bánthatja, utóbbiaknak pedig a lenézése fájhat.

o   A hiúság türelmetlenné tehet: aki hiú ugyanis, könnyen úgy gondolkozhat, hogy „Mivel én többet érek nálad, nem kell, hogy elviseljelek.”

·        A hiúság irányíthatóvá tesz.

Mindenekelőtt úgy, ha hízelegnek nekünk, legyezgetik a hiúságunkat.

Másrészt úgy, hogy megkérdőjelezik a képességeinket. ß (@@Ehhez mit szóltok?)

·        A tevékenység örömének és céljának szem elől tévesztése

Sokaknak elsősorban az számít, hogy legyőzzék a versenytársaikat – nem pedig maga a tevékenység, vagy annak célja.

A hiúságnak tehát egy-két előnye mellett számos hátránya van. Lásd ehhez a ‘Társadalom és önállóság’ témában a hiúság és sikervágy mérséklését.

3.   Értelmi képességek, specializáció és hiúság

1)    Butaság és hiúság

Amíg az ember nem szembesül vele, hogy mi minden van a világban, könnyen azt hiheti, hogy mindent tud. A buta ember az sem tudja, hogy mennyi mindent nem tud, és emiatt gyakran magabiztos és rátarti.

2)    Intelligencia, tudás, bölcsesség és hiúság

Az intelligencia és a (specializált) tudás is inkább a tárgya, mint az ellenszere szokott lenni a hiúságnak: ahogy fentebb már utaltam rá, sokan az értelmi képességeikre hiúk. A szerénység inkább a bölcsességgel, a széles látókörrel jár együtt. Úgy is mondhatjuk, hogy a hiúság biztos jele a korlátoltságnak.

3)    Specializáció és hiúság

Az iparizált világban szakmák, szakterületek vannak, melyek a tudásanyag bővülésével jellemzően egyre szűkebbekké válnak. A szakemberek egy-egy ilyen szakterületre koncentrálnak, azon belül versengenek egymással, azon belül szeretnének a legjobbak lenni. E folyamat két oldalról is elősegíti a hiúságot: egyrészt azzal, hogy a széles látókör ellen hat, másrészt pedig a versengésre késztetéssel.

Néhány tipikus jelenség a specialisták gondolkozásában:

(Mondanom sem kell, az hogy tipikus, nem jelenti azt, hogy az alábbiak minden egyes specialistára jellemzőek volnának.)

·        Sokan érzékenyek a szakmai tudásukra, kiválóságukra. (Szakmai hiúság)

·        Sokan úgy érzik, a saját szakmájuk, szakterületük a többi felett áll.

·        Aki egyvalamiben profi, az nem ritkán azt hiszi, mindent tud.

(Az alábbi egy rövidített változat, emlékeztetőül. A teljes változatot ezen a linken találod. A megjelenő oldalon, ahogy áll, a legfelső sorban kattints a címre vagy a doc vagy a pdf linkre.)

(Hozzászólni a szöveg alatt lehet.)

1.    Előzetes megjegyzések

A relativitásról általánosságban, hogy mit jelent, miért fontos, hogyan jelenik meg a természetben, az emberben és a társadalomban, a ‘Relatív és abszolút’ témában lehet olvasni.

Jelen témában a relativitás két jelentésének emberben (és a társadalomban) történő megjelenését tárgyalom részletesebben, különösen azt, ahogyan egymással mérjük, másokhoz hasonlítgatjuk magunkat.

2.    Forma és relativitás

Itt csak utalok rá, mennyi mindenben függünk attól a biológia és társadalmi formától, melyben élünk. Más témákban részletesebben lehet olvasni az alábbiakról.

1)    Az érzékelés, a motivációk és a gondolkozás relativitása

2)    Korlátaink

3)    További példák

3.    Az ember összehasonlító szemlélete

3.1. Az összehasonlító szemlélet jelentése

Ennek a témának a lényege a következő:

Az emberek egymással mérik a dolgokat, önmagukat és egymást.

Mit jelent ez?

1)    A dolgok összehasonlítgatása

Az ember hajlamos erre; például ahogy a filmeket, színműveket is összehasonlítgatjuk, mondjuk egy rendező különböző filmjeit, a különböző feldolgozásokat, a sorozatok darabjait, és így tovább.

2)    Önmagunk összehasonlítgatása

A dolgok összehasonlítgatásánál fontosabb azonban, hogy gyakran önmagunkkal és más emberekkel is ezt tesszük.

Először is, ha csak magunkat vesszük, nehéz megítélni a tulajdonságainkat. Például, kérdéses lehet, hogy okosnak nevezhetjük-e magunkat: tudunk ezt-azt, más dolgokat viszont nem, egyes feladatokat meg tudunk oldani, másokat nem – nem tudjuk elhelyezni magunkat. Ha azonban megismerünk másokat, látjuk mennyire műveltek, mihez mennyire értenek, hogy vág az eszük, akkor máris határozottabb elképzelésünk lehet önmagunkról is. Egyrészt a képességeinkről, másrészt pedig arról, hogy azok alapján hogyan értékeljük magunkat.

Hasonlóan, a teljesítményeinket is általában másokéval összevetve tudjuk megítélni. Siker-e már az, ha főosztályvezető vált belőlem? Siker-e, ha sportolóként 10 alatt futom a 100-at? A választ itt is gyakran abból vonjuk le, hogy mások mit értek el.

Következésképpen általában nem is annyira okosak, szépek, erősek, sikeresek akarunk lenni, hanem okosabbak, szebbek, erősebbek, sikeresebbek. Nem egy abszolút szintet akarunk teljesíteni, hanem túl akarunk tenni másokon: többre akarjuk vinni, mint az osztálytársaink, gyorsabban akarunk futni, mint a riválisaink – nem pedig egyszerűen gyorsan.

A másik, amire igen jellemző ez a relatív értékelés, az a jólétünk. Például, ha van egy szerény házunk, de körülöttünk mindenki más barlangban lakna, akkor királynak éreznénk magunkat – de ha a többieknek mind villáik és kastélyaik lennének, rögtön a világ nyomorultjaként gondolnánk magunkra – holott a helyzetünkben semmi nem változott. A megelégedettségünk relatív tehát: az önértékelésünk, az, hogy sikeresnek tartjuk-e magunkat, hogy szerintünk elég jól élünk-e, nagyrészt azon múlik, hogy mit látunk magunk körül.

3)    Mások relatív megítélése

Mások megítélését is befolyásolhatja, hogy kikkel együtt ítéljük meg őket; például amikor az úgynevezett haranggörbe módszerrel, egymáshoz képest osztályozzuk a tanulókat.

3.2. Az összehasonlító szemlélet eredete

Miért hasonlítgatjuk össze a dolgokat és embereket?

1)    Az összevetés egyszerűsége

Vagyis gyakran könnyebb úgy megítélni valamit, hogy van mihez hasonlítani, van összehasonlítási alap.

2)    A versengés (és az összehasonlítás) a vérünkben van

Az evolúció során a jobb élt túl, illetve neki lett több utóda. Vélhetőleg tehát a versenyszellem, egyúttal az összehasonlításra való hajlam eleve belénk van programozva.

Végül jegyezzük meg, hogy van is mit hasonlítgatni, mivel az emberek között sok tekintetben jelentős különbségek vannak.

3.3. Az összehasonlító szemlélet működése $

1)    Mértékek és sorrendek

Sok olyan mérték van, melynek segítségével az emberek összevetik magukat. Ilyenek például, hogy mennyit keresnek, milyen gazdagok, milyen ranggal rendelkeznek, milyen iskolázottak, milyen idősek. Ezekhez mind tartozik egy-egy skála, gyakorlatilag egy-egy számot rendelnek hozzánk, mely az egyik embernél nagyobb, a másiknál kisebb, meghatározva, hogy adott szempontból ki van elől és ki hátrébb. Ha pedig az emberek összességét vesszük, az egész társaságot is sorba lehet állítani az iméntiek mentén.

Létezik aztán a fejünkben egy eredő mérce is, mely az előbbi mércéket összegzi, meghatározva, hogy végül is, összességében ki van alattunk és ki van felettünk. Ha ránézünk valakire, kapcsolatba kerülünk valakivel, ez tudat alatt általában automatikusan ki is számítódik bennünk, és ennek megfelelően tekintünk egymásra.

2)    Kikkel vetjük össze magunkat?

Nem csak úgy mindenkivel, hanem:

·       Azokkal, akikkel kvázi versenyhelyzetben vagyunk: a testvéreinkkel, az osztálytársainkkal, a munkatársainkkal, riválisainkkal, stb…

·       Azokkal, akikkel egy súlycsoportban vagyunk.

3)    Az összehasonlító szemlélet, mint öngerjesztő folyamat

3.4. Az összehasonlító szemlélet következményei

1)    A megelégedettség relativitása

Ahogy fentebb leírtam: hiába ugyanaz a helyzetünk, ha körülöttünk mást látunk, akkor másképp értékeljük azt – ami meglehetősen irracionális.

2)    Mások kiválósága, előbbre jutása, boldogulása hátrányosan érint bennünket.

Mivel ha más előrébb van, előrébb lép a sorrendben, mi magunk hátrébb kerülünk; például, ha a barátunkat előléptetik, ettől magunkat kisebbnek, rosszabbul érezhetjük. Ezért nehéz elismerni más kiválóságát, könnyű észrevenni a hibáikat, illetve nem áll érdekünkben, hogy boldoguljanak.

3)    Elégedettségünk a másik ember elismertségének függvényében $

Egyrészt nem szeretjük, ha aki a társaságunkban van sikeresebb, hiszen ezáltal magunkat sikertelenebbnek érezzük. Másrészt viszont szeretünk is a sikeresekkel vegyülni, mert az ő sikeresességük miránk is átsugárzik.

4)    Egyebek

4.    Az abszolút szemlélet $

Az embernek általában nem tűnik fel, hogy a személete relatív.

Relatív szemléletünk miatt aztán a dolgokat nem látjuk önmagukban, olyanoknak, amilyenek.

Az abszolút szemlélet azt jelenti, hogy lássuk a dolgokat olyanoknak, amilyenek, függetlenül a bennünket érő különféle hatásoktól és az összehasonlítástól.

Ezt aztán hozzásegíthet bennünket, hogy reális képünk legyen a világról.

5.    Egyéb példák az emberi relativitásra

Van még a függésnek néhány esete, melyeket érdemes megemlíteni.

·       Az emberek sok szempontból „olyanok, mint a világ körülöttük”.

A kellő önállóság nemcsak a relatív szemlélet hátrányaival szemben segíthet, hanem a rossz dolgok átvételétől is megóvhat.

·       További vegyes példák